Lélekerősítő levelek 127

Lángként
Luann Prater

„Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” Jak 3,5-6a

Láttam mostanában egy képet ezzel a felirattal: „Uram, karodat tedd a vállamra, kezedet pedig a számra.” Elmosolyodtam a mondaton, de egy kora reggeli telefonnal Isten megbökte a szívemet, hogy felfogjam szavaink hatalmát.
Mikor a kijelzőn megláttam a nevet, az Ének az esőben vidám reggeli dalával jelentkeztem be.
„Beszélnünk kell. Erre most nem vagyok vevő” – válaszolta a barátnőm.
Ez nem az volt, ahogy a napom indítását elképzeltem. Minden erő kiment belőlem, ahogy hallgattam a beszámolót a kiborulásáról. Rájöttem, hogy egy félreértés, egymás mellett elbeszélés okozta az egészet, és első gondolatom az volt, hogy megvédem magam.
Ám ébredéskor épp Jakab levelét olvastam, és ebben a kritikus pillanatban ez az ige ugrott tudatom felszínére: „A nyelv is tűz” (Jak 3,6a).
Ez az igevers mindig felidézi bennem azt a kilencedikes technikaórát, amikor hegeszteni tanultunk. Akkor tanultam meg azt is, hogy aki uralkodik a lángon, irányítja a végeredményt is. A hegesztőpisztoly végén lévő koncentrált lángocska pusztító erejű. A kezemben volt a hatalom, hogy kettészeljek egy fémdarabot, hogy mint késsel a vajat, átvágjak egy forrasztást.
De ezzel az aprócska, ragyogó kék és izzó sárga fényű lángocskával másfajta erőm: gyógyító hatalmam is volt. Meg tudtam vele javítani azt, ami eltört, újra egésszé tudtam tenni azt, ami szétesett.
Nekünk is, neked és nekem is, van egy ilyen apró lángunk – lángnyelvünk – a szánkban. Gyógyíthatunk, lelkesíthetünk vele összetört szíveket, vagy fájdalmasan megégethetünk valakit egy meggondolatlan szóval.
Hogyan uralkodjunk a nyelvünkön? Kezdőknek már az is elég, ha visszatartják a mondandójukat, míg a lelkükben felcsapó érzelemlángok el nem csitulnak, kavargó gondolataik össze nem rendeződnek. „Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, áltatja magát, és vallásossága mit sem ér” (Jak 1,26).
A „fékez” szó az eredetiben is visszatart, visszahúz jelentéssel bír. Tartsuk vissza első reakciónkat, ha úgy érezzük köpni, okádni fogunk. Légmentesen zárjuk le ajkunkat a haszontalan szavak előtt. Éljük meg kereszténységünket kedvességgel, szeretettel, önuralommal.
A következő szinten válogassuk meg bölcsen a szavainkat. „Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk” (Jak 3,3).
Ha megzabolázzuk beszédünket, olyan szavakat mondhatunk, amik továbblendítik a beszélgetést, biztató, felemelő érzést adnak, építenek rombolás helyett.
Végül pedig áldjunk vele, ne átkozzunk. A Jak 3,9-ben ezt találjuk: „Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve”.
A Biblia korában az átok az áldás ellentéte volt, lássuk be ma is, mekkora felelősséget hordoznak szavaink. Előfordul, hogy bántó szavak okozta mély sebek sohasem gyógyulnak be.
Mikor barátnőmből kirobbant a keserűség a telefonba, Isten segített, hogy megzabolázzam első reakcióimat, amíg eljön a megfelelő pillanat a válaszadásra. Éreztem, hogy két szóhoz vezet, melyek őszintén kimondva képesek megfordítani a beszélgetés irányát:
„Nagyon sajnálom.”
És ez igaz is volt, mert eszembe nem jutna megbántani a barátnőmet egy akaratlan félreértéssel. Eldöntöttem, hogy nem lángvágóként, hanem hegesztőpisztolyként használom a nyelvemet, és egész szívemből azt kívánom, hogy meggyógyuljon a kapcsolatunk. Szerinted is így kéne? Sose feledd: aki uralkodik a lángon, irányítja a végeredményt is.

Uram, kérlek, juttasd eszünkbe minden nap, hogy beszédünket a Te dicsőítésedre és mások buzdítására használjuk. Jézus nevében, Ámen.

Luann Prater: Torched
Encouragement for today, 2013.04.30.
www.proverbs31.org/devotions

Szülőnek lenni néha kimerítő
Sharon Slasgow

„Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” Zsid 12,11

Már késésben voltunk a templomból, mikor a csata kezdődött. Egyik lányom kiborult, mert a másik hazudott. Nagyot sóhajtottam. Nem járja, hogy épp most, indulás előtt! Nehéz hét állt mögöttem, fáradt voltam. De a hazugság tilos a Glasgow családban, olyasmi, amit azonnal el kellett intéznem. Odahívtam mindkét lányt a Rózsaszín Kanapéra – a gyermekeinkkel való beszélgetés kijelölt helyére a házban.
Mindketten leültek, és ki-ki előadta a maga változatát. Világos volt, melyikük mond igazat, és melyik nem. Útjára engedtem azt, aki nem hazudott, a másikat pedig megkértem, vallja be, és kérjen bocsánatot. Nem akarta. Eltelt tizenöt perc, és még mindig hajthatatlan volt. Csak négyéves volt, de ne engedd, hogy egy négyéves bolonddá tegyen, tudta ő jól, hogy azonnal indulnom kell: az ő vezetője is én voltam a vasárnapi iskolában.
Egyszerűbb lett volna sutba dobni a hazugságot, de úgy döntöttem, nem tágítok. „Dale – szóltam a férjemnek -, foglalkoznál ma az én csoportommal is? Nem mehetek, míg ezt el nem intézzük.” Mialatt a család többi tagja kivonult az ajtón, megmondtam a kislányomnak, addig marad a Rózsaszín Kanapén, míg el nem mondja az igazságot. Eltelt egy óra, majd kettő, majd három. Hogy képes az én állandóan nyughatatlan gyermekem órákon át egyhelyben ülni? Bár csak üldögéltünk, a várakozás nagyon kimerített.
Végül megtört a jég, elismerte, hogy hazudott, és őszintén bocsánatot kért. Megöleltük egymást, és attól a naptól fogva sosem hallottam hazudni.
Ma már öt majdnem felnőtt lányom van. Huhh! Felnevelésük fegyelmezés része sok munkát jelentett, de egy dolog végig nem változott, akár négyévesek voltak, akár tizennégy: a fegyelmezés mindig időt igényelt, bölcsességet, tisztánlátást és szeretetet.
Könnyebb lett volna, kevesebb energiába került volna, ha hagyom az egész hazugságot. De a Biblia is megmondja: „Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli” (Zsid 12,11).
A fegyelmezés nem élvezet annak, aki kapja, de annak sem, aki adja. Valljuk be, szülőnek lenni kimerítő! De a következetesség jutalma óriási. Az időráfordítás és a mindig azonos következmények jó gyümölcsöt teremnek gyermekeink életében.
Körtefáink vannak a kertben. Némelyik évekig nem terem, de a gondozás, metszés, öntözés, trágyázás végül meghozza az eredményt.
Legtöbb szülő szeretné, ha gyermekei növekedésük, majd életük során az Úrral békességben lennének. Pontosan ezt az eredményt ígéri a Zsid 12,11, ha nem adjuk fel már kicsi korukban. Ahelyett, hogy az adott helyzetre pillanatnyi, gyors megoldást keresnénk, úgy kell kezelnünk a kényes helyzeteket, hogy hosszútávra határozzuk meg gyermekeink lelki fejlődését.
Ahogy ott üldögéltünk a kanapén négyéves gyermekemmel, tudtam, hogy még bimbajában kell elfojtanom, ami elkezdődött, mert különben negatív folyamatok indulnak el az életében. Mostmár felnőtt nő, és szívesen elmondja nektek, milyen mély nyomot hagyott benne az a négyéves kori fegyelmezés a Rózsaszín Kanapén.
Hihetetlen energia kell a keresztény gyermekek felneveléséhez. Ti is tehetitek azt, amit én tettem: lélekben éjjel-nappal térden állva imádkoztam, és elmélkedtem az Igén, hogy biztatást, energiát, bölcsességet kapjak gyermekeim neveléséhez. Kimerítő lehet, de hatalmas jutalom jár érte!

Uram, adj bölcsességet, tisztánlátást, időt és szeretetet gyermekeim fegyelmezéséhez, amire szükség van, hogy olyan emberekké neveljem, amilyennek Te szeretnéd látni őket. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Parenting Can Be Exhausting
Encouragement for today, 2013.05.01.
www.proverbs31.org/devotions



Isten komolyan gondolja
Tracie Miles

„Tudd meg hát, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait.” MTörv 7,9

A rövid Biblia-sorozatot néztem a tévében, és megint felragyogott előttem, hogy Isten komoly Isten. Amikor mond valamit, azt úgy is gondolja.
Amikor figyelmeztette a népet Noé idejében, hogy térjenek le bűnös útjaikról, mert különben büntetéssel sújtja őket, komolyan gondolta. Nem hallgattak rá, és így Noé családján kívül mindnyájan odavesztek az áradatban. Mikor Isten megígérte Ábrahámnak, hogy felesége meddősége ellenére fia fog születni, komolyan gondolta, és Sárának fia született. Amikor szabadságot ígért az izraelitáknak, komolyan gondolta, a fáraó útnak engedte őket.
Nehéz helyzetekben könnyen kételkedni kezdünk Istenben. De Isten komolyan gondolja, amit mond: örökké hűséges, örökké igaz, sosem téved. Olyan Isten, aki betartja a szavát.
Tavaly, mikor férjem munkáját megnyomorította a gazdasági válság, nem voltam biztos benne, hogy nem megyünk tönkre anyagilag. De mert Isten komolyan veszi ígéreteit, bíznom kellett benne, hogy gondoskodni fog rólunk. Kételyeim és kérdéseim ellenére (Hogy fogunk fennmaradni? Hogy tud Isten pénzt rakni a bankszámlánkra?) megtapasztaltam, hogy Isten komolyan veszi ígéretét, hogy gondoskodik gyermekeiről.
Egész váratlan helyekről érkezett segítség, csodálatos módon, mind anyagiakban, mind lelkiekben. Isten békességet és reményt adott, mikor mindkettőnknek legnagyobb szükségünk volt rá.
Mai sérült világunkban, mikor sosem tudhatjuk, kiben bízzunk, mit higgyünk el, könnyen átterjed bizalmatlanságunk Istenre is, meginoghat hitünk az Ő ígéreteiben.
Mikor úgy tűnik, Isten nem válaszol imáinkra, eszünkbe juthat, hogy talán nem gondolta komolyan, mikor azt ígérte, meghallgatja kéréseinket. Arra gondolunk, Igéje talán nem ránk vonatkozik, nem alkalmazható a mi helyzetünkre.
Ilyenkor két dolog közt választhatunk. Levonhatjuk a következtetést, hogy nem lehet megbízni Isten ígéreteiben. Vagy hihetjük, hogy amikor Ő ígér valamit, azt komolyan is gondolja, és megtartja mindig, ahogy mai alapigénkben is olvassuk. „Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait” (MTörv 7,9).
Isten többezer ígéretet tett a Bibliában, és mindet megtartotta. Pontos nyilvántartása van ígéreteinek tökéletes betartásáról, bizonyítva, hogy ha mond valamit, azt komolyan gondolja.
Komolyan gondolja, amikor a Jeremiás Siralmai 3,22-23- ban hűségéről biztosít.
Komolyan gondolja, amikor a Zsolt 30,2-ben gyógyulást ígér.
Komolyan gondolja, amikor az 1Jn 1,9-ben azt mondja, megbocsát.
Komolyan gondolja, amikor a Jer 29,11-ben azt állítja, terve és célja van mindennel a világon.
Komolyan gondolja, amikor pihenést ígér a Mt 11,28-ban.
Komolyan gondolja, mikor a Jer 29,12-ben biztosít róla, hogy meghallgatja imáinkat.
Isten Igéje bizonyítja, hogy Isten komolyan vesz minket, komolyan veszi mindazt, ami velünk történik. És komolyan veszi, amit mond. Ha valami komoly dolgok történnek az életedben, tudd, hogy Isten komoly Isten, aki komolyan gondolja ígéreteit.

Uram, bocsásd meg, hogy néha kételkedem Benned, a gondoskodásodban. Segíts, hogy sose felejtsem el megvalósult ígéreteidet az életemben, add, hogy ezek töltsenek fel hittel a megpróbáltatások idején. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Serious Matters Need a Serious God
Ecouragement for today, 2013.05.03.
www.proverbs31.org/devotions

Élj ott, ahol laksz!
Suzie Eller

„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van.” Fil 4,11

Friss, tavaszi levegő volt. Épp alkalmas egy kis hegymászásra, fel a Sparrow Hawk-ra. Kiálltunk Richarddal a szikla peremére, és néztük a völgyben kanyargó folyót.
Mikor három éve ide költöztünk, hamar megkedveltük ezt a helyet. „Annyira szép – mondtam, majd sóhajtottam egyet. – Vajon itt maradunk, miután végeztél?”
Richard megfogta a kezemet. „Most itt lakunk, Suzie – mondta. - Nem látod?”
Őszintén bevallva, nem láttam. Akkor költöztünk ide, az egyetemhez tartozó kis lakóközösségbe, mikor Richard elhatározta, hogy megszerzi a mesterfokozatot. Utána maradtunk még, hogy a 3000 órányi gyakornokidejét is kitöltse. Közelinek éreztem az elköltözést, s hiába laktunk itt már három éve, mentálisan végig indulásra készen álltam.
Gyakran töprengtem a következő helyünkön. Vajon hova vezet Isten? Közel lesz ide? Talán sikerül visszamennünk régi barátaink közelébe. Egyre álmodoztam, tervezgettem. Nem tudtam, merre megyünk tovább, s ettől állandó nyugtalanság volt bennem. Nem éreztem révben magam, nem volt békességem.
Aznap, miután lejöttünk a hegyről, csupa nagybetűvel ezt írtam a naplómba: ÉLJ OTT, AHOL LAKSZ!
Ideje jelen lennem ott, ahol vagyok, ideje elégedettnek lennem ma, függetlenül attól, hová vezet Isten a jövőben.
Pál apostol sosem tudta előre, hova fog menni. Néha rendkívül nehéz körülmények között volt pár napig, máskor új barátoknak örvendezett. Néha egyből megnyílt a következő ajtó, máskor évekig egyhelyben várakozott. De Pál mindig ott volt elégedett, ahol volt, legyen az bárhol, bármilyen körülmények között.
Mi volt a titka? Egy kommentárban olvastam: „Pál megtanulta, hogy másokra hagyja az elégedetlenséget, ha azok azt akarják. Ő, a maga részéről megtanulta a Szentlélek tanítása és a Gondviselés működése (Zsid 5,8) által, hogy minden helyzetben elégedett legyen.”
Mióta elhatároztam, hogy „ott élek, ahol lakom”, és nem a láthatatlan jövő köré font gondolatok és érzelmek közt, valahogy így szoktam kezdeni a napot:
Atyám, mutasd meg nekem mára vonatkozó tervedet, és segíts, hogy elfogadjam.
Istenem, add, hogy ne legyek távolba néző, aki nem veszi észre a csodákat maga körül.
Uram, segíts, hogy örülni tudjak a mai nap apró ajándékainak.
Lassan megnyílt az elégedettséghez vezető ajtó. Foglalkozni kezdtem a közösséggel, akikkel együtt éltünk, még inkább gyönyörködtem a tájban, kapcsolatokat építettem a körülöttünk élőkkel.
Két év telt el azóta. Múlt hónapban derült ki, hogy költözni fogunk. Isten valóban megnyitott előttünk egy új ajtót, amin át új államba, új közösségbe, új barátok , új lehetőségek közé érkezünk majd.
Most épp csomagolok, készítem elő a holmikat az induláshoz. Tegnap beugrott a szomszédasszonyom a kislányaival.
A hatéves Trinity megmutatta, milyen kisteknőst talált. A kétéves Macey felmászott a virágágyás szélén, hogy közelről is belenézzen egy lila-fehér csíkos petúniába.
Igen, új kalandok várnak, de most annak örülök, hogy vannak jó szomszédaim, és élvezek üldögélni a kertben egy csöppséggel az ölemben, akinek lila-fehér petúnia van a hajába tűzve.

Drága Jézus! Te vagy a jövőm Istene. Te suttogod a terveket, a célt a szívembe, de az út, ami odavezet, épp olyan fontos. Segíts, hogy jelen legyek a mában, elégedett legyek azzal, ami most van, és bízzam Rád a holnapot. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Live Where You Live
Encouragement for today, 2013.05.13.
www.proverbs31.org/devotions

Át tud formálni
Wendy Pope

„Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” Gal 5,25

Örömmel keltem aznap, fodrászhoz készültem hajvágásra. Isten mást is tervezett: azt akarta, hogy a fejemen lévő loboncon kívül a jellemem is alakuljon át.
Egyesek a tornácon töltött verőfényes tavaszi napokban lelik örömüket, mások a családdal közös mályvacukor-sütögetésben hűvös őszi estéken, vagy a barátokkal való együttlétben.
Én pedig? Azokat a napokat szeretem, amikor fodrászhoz mehetek.
Közönséges napnak indult, hajvágással megspékelve. Már egy hete esedékes lett volna, alig vártam, hogy megátalkodott fürtjeimet rendbe tegyék. A szalon felé menet egyfolytában mosolyogtam a volánnál, elképzelve az élményt, ami rám vár.
Nem is sejtettem, hogy Isten egy ennél fontosabb élményt is tervezett nekem aznapra.
Mikor vége volt a vágásnak, formára szárításnak, csinosításnak, elővettem a pénztárcámat, hogy kifizessem az új frizurámat. „Mielőtt elmennék – mondtam a fodrászomnak -, használhatnám a toalettet?”
Ahogy beléptem, rögtön feltűnt a koszgyűrű a vécékagyló körül a padlócsempén, a mosdókagyló pereménél és más szokásos helyeken.
Undorodva szidni kezdtem magamban az egészségügyi előírások be nem tartását a szalonban. Zsörtölődésem közben megéreztem a Szentlélek nógatását, de nem akartam meghallani.
„Na ne. Nem gondolhatod komolyan” – szálltam vitába Vele.
De újra éreztem a biztatást. Én meg újra ellenkeztem. Tétovázni kezdtem: kövessem a Lélek indítását, vagy gyorsan intézzem el a dolgomat, és tűnjek ki innen?
Mintha lebénultam volna, nem tudtam az ajtó felé indulni. Egyetlen választásom maradt: engedelmeskednem kell. Körülnéztem a szekrényben álló tisztítószerek között, nagy levegőt vettem, s egy kopott, nyeles kefével, papírtörlőkkel felszerelkezve nekiláttam a kapott parancs végrehajtásának.
Nem tudott lelkesíteni, igazából nem is törődtem azzal, hogy alapos munkát végezzek. Sietni akartam, és kijutni az ajtón. De mialatt térden állva súroltam-töröltem, a jellembeli átalakítás továbbfinomodott. Hallani véltem a suttogást: „Mint otthon a magadét”.
Nem volt elég Istennek, hogy engedelmeskedtem. Azt akarta, hogy a szívemet is beletegyem. Így hát újult erővel, alaposabban sikáltam tovább, mintha saját fürdőszobámmal tenném. Míg én azon dolgoztam, hogy átalakítsam a szalon toalettjét, Isten engem formált át. Büszkeségem alázattá változott, és arra az emberre gondoltam, aki majd utánam fog belépni ide. Elképzeltem a kifejezést az arcán, mikor megérzi a tisztaság üde illatát, meglátja a csillogó krómfelületeket – és öröm töltött el. Feloldotta ellenállásomat, ahogy megtapasztaltam Isten örömét.
Ma, holnap vagy bármikor a jövőben esélyt fogsz kapni, hogy kövesd a Szentlélek irányítását, ahogy a Gal 5,25 ajánlja nekünk. Talán nem arra indít majd, hogy takaríts ki egy fürdőszobát, de a döntésed, hogy megragadod, vagy figyelmen kívül hagyod a lehetőséget, egész jellemed alakulására hatással lesz. Hogy fogsz válaszolni?

Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy megláthatom: Te vagy a Szabadító, te vagy az Úr. Ma és minden nap meg akarok ragadni minden alkalmat, hogy egyre inkább hasonlítsak Hozzád. Bocsásd meg nekem, ha régebben nem mindig válaszoltam igennel a lehetőségekre. Köszönöm, hogy formálni akarod a jellememet. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: Reshaping Me
Encouragement for today, 2013.05.07.
www.proverbs31.org/devotions


Tanulj meg pihenni
Wendy Blight

„Felüdíti a lelkem.” Zsolt 23,3a

Könnyeimet nyelve osztottam meg barátnőmmel elkeseredésemet. „Úgy igyekszem rendet tartani az életemben. Esténként végiggondolom a másnapi tennivalókat. Reggel dühös elhatározással nekilátok, hogy mindent elvégezzek. Sosem elég a nap 24 órája, hogy mindennek végére érjek. Másnap reggel ugyanígy nekilendülök, de akkor már a tegnapról elmaradt tennivalók is hozzáadódnak a maiakhoz. Nagyon elfáradtam.”
Drága barátnőm és mentorom nyugodt hangon félbeszakított: „Wendy, meg kell tanulnod pihenni.”
Nagyot sóhajtva kérdeztem csendesen: „A pihenés olyasmi, amit tanulni kell?”
„Igen – válaszolt határozottan. – Meg kell tanulnod pihenni.”
„Oké – mondtam, - ezentúl korábban fekszem le, s naponta is szundítok egyet, ha nagyon fáradtnak érzem magam.”
Azt gondoltam akkoriban, hogy kimerültségemet fáradt testem pihentetésével enyhíthetem, s azzal, ha egy-egy délutáni szundítással megszakítom a rohanást. De ő nem erre gondolt. Ő tudta, mi a különbség aközött, mikor fizikailag fáradtak vagyunk, és egy kis szunyókálásra van szükségünk, meg aközött, mikor a szívünk, a lelkünk, az elménk fáradt el.
Az igazság az, hogy nem csak azért vagyunk fáradtak, mert túl sok a tennivalónk. Kimerültségünket lelkünk ki-merült, azaz kiszáradt volta okozza. Mindnyájunkban ott egy lélek, mely fonnyadozva sóvárog a felfrissülésre, a felüdülésre, a megújulásra, valamire, amit tennivalókkal telezsúfolt napunk nem mindig ad meg neki.
Könnyű elrejteni lelkünk kimerültségét. Külsőleg rendezettnek, érzelmileg stabilnak, higgadtnak tűnünk. Belül viszont gyakran reménytelenül túlterheltek, kifacsartak vagyunk. Kimerültségünk írja nem a délutáni lepihenés: egyedül Istenben találhatunk gyógyulást.
A 23. zsoltár Istent pásztorként mutatja be. Kiemelt igénk szerint Pásztorunk „felüdíti” a lelkünket. Utánanéztem a „felüdít” szó eredetijének, és azt találtam, hogy sokkal több van benne, mint első hallásra gondolnák.
Az itt használt héber szó a „shub”, amit főleg visszatérésnek fordítanak. Visszatér és újrakezd. A „felüdít” azt jelenti tehát, hogy visszatérünk Istenhez erőt gyűjteni a továbbinduláshoz.
Az Újszövetségben Jézus azt állítja magáról (Jn 10,14), hogy Ő a mi Jó Pásztorunk. Az itt használt görög „poimen” szó jelentése „pásztor”, valaki, aki vezeti, oltalmazza és gondozza a nyájat. Amikor visszatérünk Pásztorunkhoz, Jézushoz, ő vezetni, oltalmazni fog, és gondoskodik minden szükségletünkről.
Jó Pásztorunk csak akkor tudja felüdíteni a lelkünket, ha szívünket és elménket elfordítjuk a világ zajától, nyüzsgésétől, vissza Őfelé. Az Úrral kettesben töltött idő békességre vezet, és erőt ad a folytatáshoz.
Szükséged van felüdülésre? Végezd el ezt a kis tesztet:
A férjed minden megnyilvánulása felbosszant?
Ha neked kell intézned a gyermekeid ügyes-bajos dolgait, többnyire sértődés a vége?
Minden reggel stresszes vagy, szorongva ébredsz?
Ha igennel válaszoltál akárcsak egyre is a fenti kérdések közül, üres tankkal próbálsz előre jutni, végső tartalékaidat éled fel.
Tanulj meg pihenni.
Fordulj vissza a Jó Pásztorhoz.
Kérd meg, hogy üdítse fel a lelkedet.
Fogadd be szeretetének, irgalmának, kegyelmének új adagját.
Ha ezt teszed, Ő kicseréli fáradtságodat erőre, sértődöttségedet hálára, ingerlékenységedet türelemre, szorongásodat békességre.
Az Úr vár rád.
Menj el a találkára. Felfrissít és megújít majd, lehetővé teszi, hogy békességének, szeretetének és örömének újra megtapasztalásával térj vissza a világba, hogy tovább szolgáld családodat, barátaidat.

Uram, segíts, hogy elcsendesedjek előtted. Adj nyugalmat, amilyet csak Te tudsz adni. Újítsd meg, üdítsd fel fáradt lelkemet. Tölts fel csordulásig. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: Learn to Rest
Encouragement for today, 2013.05.08.
www.proverbs31.org/devotions