Lk 11,27-28
Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: ,,Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!'' Erre ő azt mondta: ,,De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!''
Hogyan válik értelmezhetővé Jézusnak ez a mondása? Nincs itt szó Máriáról, arról, hogy megtagadja őt Jézus. Ugyanakkor az üzenet Máriának is szól, csak őt egy kicsit másként érinthette, konkrétabban. Az ellentét nem ott van, hogy földi anyám tartozik hozzám jobban vagy ti, akik hallgattok engem. Ez az oldala Jézus tanításának egy másik jelenetben jön elő, amikor rokonai érte mentek, mialatt tanított a zsinagógában, és haza akarták vinni, mert azt beszélték róla, hogy meghibbant. Az a jelenet merül fel bennünk, mikor a Lk 11,27-28-at olvassuk, és ezért értelmezzük annak párjaként.
Itt nincs szó Máriáról. Arról van szó, hogy az anya addig boldog, míg méhében tudhatja gyermekét, míg karjában tarthatja, s saját testéből táplálhatja. De a gyermek leszakad anyjáról, és ezzel a boldogság véget ér. Aki viszont az Igét fogadja be lelke méhébe, és vigyáz rá, gondozza, mint az anya gyermekét, az nem veszíti el soha, annak a boldogsága megmarad.
Gyakran félreértelmezik ebben az igeszakaszban a „megtart” igét, úgy értjük, úgy tanítják, hogy ennek jelentése itt: „aszerint cselekszik”. Pedig nem erről van szó. Az előbbiek igazsága (hogy azért boldogabbak, akik az Igét hallgatják és megtartják, mert az nem hagyja el őket, mint az anyát a gyermek) akkor válik egyértelművé, ha az eredeti kifejezést megvizsgáljuk. A görög phylasso igét használja itt a Szentírás, melynek jelentése: őrködik felette, őrzi, mint a pásztor a nyáját, mint a katona a bástyát, nem veszi le róla a tekintetét. Ezt az igét használja Lukács a karácsonyi jelenetben például: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.” (Lk 2,8.). Vagy „védelmezzétek, őrizzétek meg magatokat” értelemben a 12,15-ben: „Majd a néphez fordult: ’Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól’”. Utóbbi értelemben használja Pál apostol is a phylasso igét a 2Tim 4,15-ben: „Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak.”
Jézus szavai tehát arra biztatnak, hogy ha boldogok akarunk lenni, hallgassuk Isten szavát, és amit hallottunk, meg amit megtapasztaltunk, átéltünk általa, azt őrizzük, óvjuk, tartsuk meg elménkben, szívünkben.
(Ennek a szónak szinonimája, még erősebb, tökéletes őrzés, kincsként őrzés értelemben a diatereo, amit épp Máriával kapcsolatban használ Lukács a 2,51b versben: „Szavait anyja mind megőrizte szívében.”)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése