Lélekerősítő levelek 132

Csavargó hajlam
Amy Carroll

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,2

Volt egy kutyánk, BC-nek hívták, s rengeteget mérgelődtem miatta. Houdini-nak becéztük, és erre a névre teljes mértékben rászolgált. Hosszútestű, rövidlábú vadászkutya volt, igazi szabaduló-művész. Nem volt olyan magas kerítés, nem volt olyan biztonságos ketrec, ami korlátok közt tarthatta volna. BC mászott, ásott, ugrott, valamilyen fondorlattal rendszeresen sikerült kiszabadulnia az udvarból.
Ha visszagondolok azokra a napokra, nevetnem kell. Az egész család imádta csavargó hajlama ellenére, és mindenki azon dolgozott, hogy maradásra késztesse. Kerítést húztunk az udvar köré, a fiúk játszottak vele, dédelgették, egészséges kutyatáppal és ropogós falatokkal kényeztettük, labdákat, játékokat vettünk neki, puha kutyaágya volt.
Mégis megszökött.
Többnyire a szomszédságban bóklászott, de néha sokszáz méterrel messzebbről jelezték, hogy látták. Valahogy mindig hazatért (volt, hogy a sintér hozta haza), de mindig aggódtunk, mikor kiderült, hogy már megint nincs biztonságban otthon.
Mennyire hasonlítok hozzá!
Mindig szíven talál, ha meghallom egyik kedvenc énekem néhány sorát:
Ó mennyivel tartozom naponta a kegyelemnek!
Béklyózd magadhoz jóságoddal csavargó szívemet!
Igen Uram, ismerem csavargó hajlamomat,
újra meg újra elhagyom Istent, akit szeretek.
Itt a szívem, vedd, és rakj rá pecsétet,
ne hagyhassa el többé mennyei udvarodat.
(Robert Robinson: Jöjj, minden áldás Forrása)
Isten biztonságos helyet készített nekem Igéjében. Parancsai védelmemet szolgálják, nem korlátozni akarnak. Irgalmának, kegyelmének, megbocsátásának ajándékaival akar maga mellett tartani. Eláraszt szeretetével, családjába fogad, és mégis…
Mégis előfordul, hogy elcsavarog a szívem.
Nem törődöm igazságaival, olyan döntéseket hozok, amikkel kikerülök irányításának biztonságából. Helytelen, téves, ártó gondolatokat dédelgetek. Szavaim másokat becsmérelnek. Ilyen és más módokon eltávolodom Isten szívétől. Ő ennek ellenére arra vágyik, hogy hazatérjek.
A 103. zsoltár kezdősorai rávezetnek, mivel tarthatom csavargó önmagam Isten közelében: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,1-2).
Azzal, hogy dicsőítem Istent, és újrajátszom gondolatban mindazt a jót, amit velem tett, ránevelem a szívemet, hogy jobban érezze magát Isten közelében, mint távol Tőle.
Amikor feléled bennem a csavargási vágy, fordulhatok a 103. zsoltárhoz, mert a későbbi versek is adnak alapot Isten dicsőítésére.
„Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103,3-5).
Tizennégy éven át hajkurásztam BC-t a szomszédságban. Szeretetem arra sarkallt, hogy keressem, és hogy mindenfélét kitaláljak, hogy az otthon biztonságában tartsam. Ilyen Isten szeretete is irántunk. Gyertek, dicsőítsük őt, gondoljuk át mindazt a jót, amit tett értünk, hogy így könnyebben megmaradhassunk védelmező közelségében. Ez a gyakorlat összeköti csavargó szívünket Istennel, és megőriz azokon a táplálékgazdag helyeken, amelyeket számunkra tartogat.

Uram, Istenem, köszönöm, hogy annyi mindent köszönhetek Neked, annyi mindenért dicsőíthetlek. Telepítsd le szívemet Otthonod biztonságában hűséges, jóleső örömben. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: Prone to Wander
Encouragement for today, 2013.06.25.
www.proverbs31.org/devotions


Szavainak ereje van
Glynnis Whitwer

Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr. Nem olyan-e szavam, mint a tűz? - mondja az Úr -, és mint a sziklát szétzúzó pöröly? Jer, 23,28-29

„Szerinted mit tegyek, Glynnis?”
Két kezemmel átfogtam a kávés csészét, hátradőltem a székben, s egy korty után igyekeztem olyan pózt elfoglalni, ami bölcsességet áraszt.
Kívülről nézve nyugodt voltam és összeszedett… Egyik lábamat átvetettem a másikon, s hátradőlve merően barátnőmre néztem.
Belül viszont… ó, ott egészen más zajlott. Megszédített, hogy valaki a tanácsomat kéri. Mekkora öröm ez egy mindig-nekem-legyen-igazam beállítottságú lánynak! Összeszedtem a gondolataimat, mély levegőt vettem, és elkezdtem kiselőadásomat, mely bizonyára meg fogja változtatni az előttem ülő életét!
Reagálása alulmúlta várakozásaimat.
„Hmmm … jól van.” – Ennyit kaptam.
Napokon át kínzott a bizonytalanság. Újragondoltam mindazt, amit mondtam neki… Megbántottam volna valamivel? Vagy túlságosan lekezelő, esetleg ítélkező voltam? Minden mondatomat tudatosan építettem fel, nem értettem, hol hibáztam.
Hosszú éveken át azt szerettem volna, ha az emberek hozzám fordulnának kérdéseikkel. Ha elismernének. Ha mindenre meg lenne a válaszom. Mégis újra meg újra süket fülekre találtak a tanácsaim. Míg valaki más is nem tanácsolta nekik ugyanazt néhány nap múlva. Akkor igen, akkor azt ragyogó ötletnek vélték. Hát nem felháborító?
Jó ideje zavart már ez a reakció. De aztán rájöttem, hogy Isten ezzel is tanítani akar valamire. Fel akart fedni bennem egy attitűdöt, ami a cselekedeteimet mozgatta. Nem Isten Szavára, hanem saját szavaimra akartam fordítani mások figyelmét. Az én szavaim viszont nem alkalmasak arra, hogy formálják mások életét.
Fiatal keresztényként felfogtam az Ige jelentőségét. A bibliaolvasás életem központi részévé vált. De évekig rutinszerűen olvastam a Bibliát, nem vártam tőle életformáló gondolatokat. Azért olvastam, mert „jó keresztény” akartam lenni. Hitem hatalmasat lépett előre, mikor rájöttem, hogy Isten Igéjének ereje van, ha hiszem és aszerint cselekszem. Ereje van, mert maga az igazság. Hatalma van, mert a menny áll mögötte teljes súlyával.
Egyik első lecke, amire Isten megtanított, a Jakab 1,5-6-ban található, és arra vonatkozik, mennyire fontos, hogy ne kételkedjünk, mikor bölcsességért imádkozunk: „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.”
Rájöttem, hogy én mindig kételkedtem. Egy nap elhatároztam, hogy szaván fogom Istent, és nem kételkedem abban, hogy megadja a bölcsességet, amiért imádkozom. Mikor iránymutatást kértem, bíztam abban, hogy megérzésem Isten válasza – mindaddig, míg nincs ellentétben az Igével. Minél inkább leküzdöttem a kételkedést, annál biztosabb voltam abban, hogy Isten szól hozzám. És annál inkább észrevettem Isten működését az életemben. Isten Igéjének ereje gyökeresen átalakította az életemet attól kezdve, hogy eldöntöttem, hinni fogok benne, és aszerint cselekszem. És bár még mindig szeretem, ha az emberek hozzám fordulnak tanácsért, már nem az a fontos, hogy az én szavaimat fogadják el, hanem hogy Isten Igéjére irányítsam a tekintetüket. És a válasz mindig kihat az illető életére.

Mennyei Atyám, Te vagy az igaz hatalom és bölcsesség forrása. Bocsásd meg, hogy annyiszor magamban kerestem az erőt. Szeretnék olyan emberré válni, aki tükrözi Igéd életformáló és megújító erejét. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: There’s Power in His Words
Encouragement for today, 2013.06.26.
www.proverbs31.org


Hogyan viseljük el a nyári stresszt
Tracie Miles

„Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.” Zsolt 29,11

Valósággá vált, hogy kezdődik a nyári őrület. Leültem a konyhaasztal mellé, magam elé raktam a különféle meghívókat, értesítéseket, amik mind valamilyen nyári programról, munkahelyi kötelezettségekről, sport- vagy egyházi rendezvényről, missziós kirándulásról szóltak. Elővettem a családi határidőnaplót és elkezdtem beírni a naptárba az eseményeket.
Mikor elkészültem, fellapoztam a nyári heteket, lényegében minden oldal tele volt írva. Egyetlen szabad hetünk maradt egész nyáron. Gondolataim kavarogtak, nagyot sóhajtottam, mert éreztem, ahogy a stressz, a feszültség halad a gyomromtól felfelé, és összeszorítja a torkomat.
Rémülten kérdeztem magamtól: de hát a nyár nem lazításra, kikapcsolódásra való? Hová tűntek a reggeli szunyókálások, a felszabadulás, a leeresztés? A nyári elernyedés már a múlté?
Mert mivel van manapság tele a nyarunk? Unatkozó, nyafogó gyerekekkel, elmaradt táborokkal, a tervezett szabadság idejére beugró munkahelyi felszólításokkal, elromlott légkondival, hőségben bedugult forgalommal. Olyan napokkal, amikor elveszítjük a türelmünket, amikor sündisznók vagyunk, amikor elegünk van a közös családi programokból. Olyan napokkal, amikor leterít a túl sok program okozta kimerültség, és a stressz veszi át az uralmat minden fölött.
Tényleg úgy tűnhet, hogy vége a laza nyaraknak. Pedig van rá mód, hogy átvészeljük a hektikus napokat, és békesség legyen bennünk a külső káosz ellenére. A Zsolt 29,7-ben Isten megígéri, hogy segít minden bajunkban: „Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.”
Vannak megoldások arra, hogy Isten békéje felülírja a zűrzavart. Ha nem feledkezünk meg a Rá figyelésről, arról, hogy hálát adjunk jóságáért ahelyett, hogy a körmünket rágnánk idegességünkben a határidőnaplónkat lapozva, akkor sikerülne pozitívan szemlélnünk a nyári hajtást. Isten nyugalma elérhető az év legzűrösebb időszakában is. Lássunk néhány módszert:
Fordítsuk figyelmünket a jó dolgokra, amikkel Isten megajándékozott, és ne ragadjunk le a nyár kihívásainál.
Imádkozzunk Istenhez békességért, még mielőtt összeomolnánk a család és az élet elvárásainak nyomása alatt.
Kérjük Istent, adjon nyugalmat és erőt, mikor kezdjük érezni, hogy túlfeszül a húr.
Ezen kívül néhány gyakorlatot is bevezethetünk az életünkbe, hogy elviselhető szinten tartsuk a nyári stresszt:
Rendszeresen tartsunk szünetet, lehetőleg óránként öt percre kapcsolódjunk ki, nyújtózzunk egyet-kettőt, sétáljunk egy kört a ház körül.
Amikor sikerül egy-két napra kiszakadnunk a mókuskerékből, kapcsolódjunk ki teljesen: semmi telefon, semmi email.
Írjunk részletes listát minden tennivalóról, hogy ne kelljen az egészet észben tartani.
Hetente egyszer kényeztessük magunkat: egy lazító fürdővel, egy jó könyvvel, hosszabb sétával, nappali ejtőzéssel.
A rohanás, a stressz hamarabb kimelegít, mint a nyári nap. De bensőnket hűvösen tarthatjuk. Akár a hangulatunk, akár az energiaszintünk áll alacsonyan, ha Istenre kapcsolódunk, ha naponta ellátjuk magunkat az Ő erejével és békességével, kevésbé fogjuk stresszesnek, kimerítőnek érezni a nyarat.

Drága Jézus, néha bizony hagyom, hogy a nyári napok káosza elvonjon a Veled töltött időtől. Elhanyagolom a békességért, a nyugalomért való imádkozást, és hagyom, hogy az év ezen szakával járó rohanás eluralkodjon az életemen. Ahelyett hogy dédelgetném az együtt töltött időt, csak idegesítenek a gyermekeim. Segíts, kérlek, hogy Feléd forduljak azonnal, mikor érzem, hogy túlfeszül a húr, és add, hogy minden felkelő nappal a Te békességedet találjam meg. Nevedben kérem ezeket, Ámen.

Tracie Miles: How to Survive the Stress of Summer
Encouragement for today, 2013.07.01.
www.proverbs31.org


Egy gyöngéd érintés
Glynnis Whitwer

„Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Mk 1,41

Második gyermekem születésénél nem tartott hosszú ideig a vajúdás, az első fájás után két órával már a szülőszobában voltam előkészítve a kitolásra. Meglepett és kimerített a fájdalom intenzitása. Mivel gyorsan zajlott az egész, nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítást.
Míg bal kezemet a férjem tartotta kezében, felnéztem a fiatal nővérre, aki a jobb oldalamon állt, és segített a szülés levezetésében. Egy kíméletlen összehúzódás után megkérdeztem: „Megfogná a kezemet?” Rám mosolygott, és megfogta a jobb kezem, mialatt a fájdalom egy újabb hulláma hömpölygött végig a testemen.
Szánalmasan hangozhatott a kérés, de ott és akkor szükségem volt az ő megerősítésére.
Van valami a testi érintésben, ami jóleső érzést, biztonságot nyújt ebben a bizonytalan világban. Az Újszövetség tele van olyan jelenetekkel, amikor Jézus megérint valakit: megvetett asszonyokat, a lábánál hancúrozó gyermekeket, leprásokat, akik szégyellték az arcukat.
Virtuális kapcsolatokkal teli világunkban, mikor elektronikus eszközökön át beszélgetünk, és rettegünk az illetéktelen érintésektől, vajon nem veszítjük-e el a testi kapcsolatot egymással? Isten úgy alkotott minket, hogy vágyjunk az érintésre. Mind érzelmi, mind testi egészségünk számára meghatározó. A babáknak létfontosságú az érintés agyuk megfelelő fejlődéséhez, a gyermekeknek egészséges érzelmi világuk kialakulásához. A tudósok alapvető fontosságúnak tartják az érintést az agyi idegsejtek hálózatának programozásához, rugalmasságához.
Ideje volna odafigyelni, hogy helyénvaló, szeretetteljes érintéssel kinyúljunk egymás felé. Szükségünk lenne rá, és mégis furán érezzük magunkat, amikor elfogadjuk, vagy felajánljuk az érintést. Közvetlen családtagjaimnak nem jelent problémát, a gyermekeim rengeteg testi gyöngédséget kaptak. De nekem tudatosan kell figyelnem rá, hogy kedvesen, kreatívan kinyúljak mások felé.
Az Újszövetséget olvasva felfedeztem, hogy az első keresztények nagyon szeretetteljesen érintkeztek egymással. Az ApCsel 20 végén egyenesen azt olvassuk, hogy minden híve megölelte, megcsókolta Pált, mikor elbúcsúzott tőlük. Pál biztatta is a keresztényeket, hogy szent csókkal üdvözöljék egymást.
Tudom, hogy nem mindenki fogadja szívesen ezt a közelséget, de igyekeznem kell, hogy az egészséges érintést beiktassam kapcsolataimba. Legyen bár egy ölelés, a fej megérintése, egy simogatás a karon vagy egy szent csók, az érintésre szükségük van az embereknek. Talán ha az egészséges érintés nagyobb szerepet kapna az emberek között, kevésbé állna fenn a veszélye, hogy nem megfelelő módon próbálják kielégíteni gyöngédség utáni vágyukat.
Miért-miért nem, Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk van mások érintésére. Legközelebb, ha olyan társaságban vagy, akár egy templomi összejövetelen, akár egy családi eseményen, próbáld meg, hogy a felnőttek közül két-három embert megajándékozol egy érintéssel. Te tedd meg az első lépést, ne várd, hogy ők közeledjenek.

Uram, tudom, úgy alkottál, hogy igényeljük mások érintését. Nem mindig könnyű belátni, hogy szükségünk van rá, hogy valaki megfogja a kezünket, vagy átöleljen. Segíts, hogy jobban oda tudjak figyelni a körülöttem élők ilyen igényeire, és természetes módon tudjak kedves érintéssel nyúlni feléjük. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: A Gentle Touch
Encouragement for today, 2013.07.02.
www.proverbs31.org


Erre nem iratkoztam fel
Karen Ehmen

„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt.” Ter 50,20

„Erre nem iratkoztam fel!” morgolódott a barátnőm, ahogy megkapta a tanulmányi osztályon a nyomtatott órarendjét.
Nekem minden órám rendben volt, az övén viszont szerepelt egy tantárgy, amit esze ágában se lett volna féléven át hallgatni. El se tudta képzelni, hogy viseli el az előadásokat valamiről, amit ki nem állhat.
Próbáltam együttérezni vele, de az igazat megvallva az volt a véleményem, hogy egy apróság miatt borult ki. Az én szememben az ő élete fantasztikus. Jómódú családból származik. Szülei boldog házasságban élnek már több mint 25 éve. Kiterjedt rokonsággal rendelkezik, gyakran vesz részt nagycsaládi összejöveteleken. Szabályos fogsora van, az autója egészen új.
Az én családomat viszont válások és anyagi küzdelmek rendítették meg. Egy fivérem van, de nem jövünk ki jól egymással. Csúnya, öreg autóm van. Fogszabályzóra lett volna szükségem, de sosem volt rá keret. Társam panaszkodása egy fölöslegesen bekerült tantárgy miatt elindított lefelé az önsajnálat lejtőjén, mert a magam helyzetével vetettem össze az övét.
Ahogy tovább gondolkoztam nyomorúságos életemen, ugyanarra a következtetésre jutottam, mint ő, mikor észrevette a többlet-tantárgyat: „Erre nem iratkoztam fel!”
Mindketten fogságban éreztük magunkat. Bár persze egyikünk helyzete sem volt életveszélyes. Mindkettőt fel lehet dolgozni, változtatni lehet rajtuk. Megtanulhatjuk a leckét, amire Isten tanítani akar azzal, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ha végképp nem lehet változtatni a helyzeten, akkor változtathatunk a hozzáállásunkon.
A Szentírásban is van egy fiatalember, aki ott találja magát egy nagy halom gond és baj között, amikre egyáltalán „nem iratkozott fel”. Féltékeny testvérei eladják rabszolgának. Idegenek idegen földre hurcolják. A tetejében még meg is vádolják, hogy elcsábította gazdája feleségét, pedig mindent megtett, hogy szabaduljon az asszonytól. Végül börtönbe kerül.
Ezek a bajok méltán válthatták volna ki belőle a panaszkodást, hogy „Erre nem iratkoztam föl!” Bosszút forralhatott volna azok ellen, akik belesodorták mindebbe. De nem tette.
Megőrizte istenfélő, méltó magatartását a vesződségek közepette, még szabadulásról álmodni se merő rabszolgaként is.
Élete vége felé belepillanthatunk krisztusi hozzáállásába. Okosságának és bölcsességének köszönhetően rabszolgából Egyiptom egyik első embere lett. Mikor testvérei az éhínség idején az egyiptomi hatóságokhoz fordultak gabonáért, megdöbbenve ismertek régen halottnak hitt öccsükre ebben a magas pozícióban. Féltek, hogy meg fogja torolni kegyetlenségüket, amivel elbántak vele annak idején. Ám József mit mond nekik? „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt” (Ter 50,20).
József nem engedte, hogy az élet ütései kibillentsék egyensúlyából, letérítsék az Istennek tetsző élet útjáról. Hitt Istenben, és abban, hogy mindent jóra fordít. Tudva, hogy Isten kiszabadítja a szörnyű helyzetekből, lelkileg szabadon élt, nem kötözte meg az önsajnálat, a harag, a bosszúvágy. Megtestesítette azt, amit az Úr vár el tőlünk a Mikeás 6,8b szerint: „hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj az igazság szerint, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
Ma már, ha érzem, hogy sajnálni kezdem magam, mikor összevetem az életemet máséval, Józsefre gondolok, akit erővel rabszolgává tettek. Hasonló hozzáállást szeretnék, mint az övé, lelki-szellemi szabadságot, és az Isten útján való járást.
Mindegy, milyenek a körülményeink, sosem késő kiszabadulni. Ha tekintetünket máshová irányítjuk, s ennek köszönhetően tudunk Isten útján járni, elérhetjük a lelki szabadulást. Tetteinkkel pedig segíthetünk másoknak, akik valódi rabságban szenvednek, megtalálni a fizikai, szellemi, érzelmi szabadságot.

Uram, segíts, kérlek, hogy tekintetemet elfordítsam a bajaimról, egyes egyedül Rád és a Te terveidre figyeljek, hogy elérhessem a teljes lelki szabadságot, és másoknak is segíthessek a felszabadulásban. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: I Didn’t Sign up for This
Encouragement for today, 2013. 07.03.
www.proverbs31.org


Imádsággal megváltoztathatjuk a történelmet
Sharon Glasgow

„Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” 1Sám 1,10-11a

Aznap este, mikor megfogantam, édesanyám térdre borulva így imádkozott: „Uram, ha ma megajándékozol egy gyermekkel, neked és a te szolgálatodnak fogom szentelni őt egész életében. Ámen.” Isten meghallgatta a kérését még aznap éjjel, és életem úgy alakult, hogy minden napját Istennek szentelhetem, főleg édesanyám buzgó imáinak köszönhetően.
Sok millió édesanya nyomába lépett ő, akik mind imádkoztak gyermekeikért. Sámueltől napjainkig számos nagyhatású keresztény hős vált történelmet formáló alakká édesanyja imáinak köszönhetően. Sámuel anyja, Hanna, éveken át fohászkodott Istenhez egy fiúgyermekért. Isten végül Sámuellel válaszolt a könyörgéseire, akit Hanna átadott az Úrnak. A fiú növekedett bölcsességben, nagy próféta és vezető vált belőle, és győzelemre vitte Izrael népét a hatalmas filiszteusok ellen.
Susanna Wesley Isten igéjének és az imádságnak szentelt otthonban nevelte fel fiait, Johnt (az 1700-as évek egyik legnagyobb evangelizátorát, aki húszezres tömegeknek prédikált), és Charles-t (aki több mint 9000 éneket írt, melyeket ma is éneklünk a gyülekezetekben). 10 gyermek nevelése közben naponta két órát a személyes imádságnak szentelt. Ha nem sikerült magányos időt kiszakítania a napból, a kötényét hajtotta fel a fejére, hogy egyedül lehessen Istennel.
George Washington híres volt alázatosságáról, kitartásáról, méltóságáról. Édesanyja, Mary, egyedül nevelte őt és testvéreit, miután a férje meghalt, amikor a kis George 10 éves volt. Feljegyezték róla, hogy nem messze a házuktól egy sziklás helyre járt ki rendszeresen imádkozni. George több levelet is írt édesanyjának a háborúból, ahol elkerülte a halált, bár puskagolyók szakították át a kabátját, és lovakat lőttek ki alóla. Egyik csoda a másik után történt vele, és imádkozó édesanyját ezekkel a szavakkal ismerte el: „Mindazt, ami vagyok, anyámnak köszönhetem.”
Billy Graham majdnem hárommillió embert vezetett el a szabadságra Krisztusban, és élete során több mint 80 millió embernek hirdette az evangéliumot. Azt vallotta, hogy mindazok közül, akik hatottak az életére, édesanyjának, Morrow-nak, köszönhet a legtöbbet. Összeterelte mindig a családot, hogy együtt olvassák a Bibliát és imádkozzanak. A férjével ketten minden reggel 10 órakor imádkoztak Billyért.
Minden keresztény édesanyában, aki kiáll, közbenjár és imádkozik a gyermekeiért, megvan a lehetőség arra, hogy megváltoztassa a történelem folyását Isten dicsőségére. Világunknak nagy szüksége van Istennel feltöltött történelemcsinálókra. Minden eddiginél szorgalmasabban fogok imádkozni gyermekeimért és a jövőjükért, Isten alábbi ígéreteire hagyatkozva:
Mt 21,22: „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
Jn 14,13-14: „és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
Imádkozni fogok, mint édesanyám, Hanna, Susanna, Mary és Morrow tették a gyermekeikért. Lankadatlan szenvedéllyel és kitartással fogok imádkozni a gyermekeimért és a jövő nemzedékekért. Csatlakozol hozzám?
Emeljük fel fejünket, és kapjunk erőre az Úrból és az ő hatalmából, aki mérhetetlenül több dologra képes, mint amit mi elgondolni vagy elképzelni tudunk.

Atyám, te meghallod imádságainkat, és válaszolsz rájuk akaratod szerint. Taníts meg, hogyan imádkozzam gyermekeimért és mások gyermekeiért, hogy emberek halászává legyenek, és dicsőségedet szolgálják. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Changing History through Prayer
Encouragement for today, 2013.07.05.
www.proverbs31.org