Lélekerősítő levelek 133

Nem merek befordulni a sarkon
Lysa TerKeurst

„De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jer 17,7-8

Ugye ismertek olyanokat, akik odavannak a meglepetésekért? Szeretik a meglepetés-bulikat, élveznék, ha egy nap beérve a munkahelyre azzal fogadnák őket, hogy egy meglepetésvakációt szerveztek nekik, s pár órán belül az íróasztalt a földi paradicsomra cserélhetik fel. Odalennének a boldogságtól, ha beállítana hozzájuk egy lakásátalakítós forgatócsoport azzal a hírrel, hogy bekerültek a műsorba, s egy teljes meglepetés-ruhatárat kapnak ajándékba.
Az ilyen embereket jóleső izgalommal tölti el a meglepetés. Olyasmit éreznek, mint a hullámvasúton, mikor úgy tűnik, vége az útnak, de egyszercsak újra megindul az egész, és ők égre nyújtott karral, nevetve vetik bele magukat az új izgalmakba.
Ezt ők szórakozásnak hívják.
Hát én nem.
Szeretem a jó születésnapi bulikat. De nem akarom, hogy meglepetés legyen.
Szeretem a jó vakációkat. De ne mások tervezzék meg nekem.
Szeretek ajándékot nyerni, örülnék egy ingyen ajándékutalványnak, ami egy teljes gardróbra szól – de nem akarom, hogy más válogassa ki nekem a ruhákat.
Kedvelem a hullámvasutat (bár nem rajongok érte). Nem zavar, amikor átbillenve a csúcson, úgy zuhan le, mintha egyenesen a földbe akarna csapódni. Azt viszont nem akarom, hogy váratlan fordulatokat tegyen, amikre nem számítottam előre.
A meglepetés iránti ellenszenvem általában kezelhető a fenti esetekben. A barátaim nem rendeznek nekem meglepetéspartit. Senki sem igyekszik meglepetésvakációt vagy -gardróbot adni nekem. Mielőtt felülök a hullámvasútra, alaposan áttanulmányozom a pálya alaprajzát.
Az élet viszont más.
Az élet hirtelen kanyarokat vesz, gödröket vagy halmokat rak olyan utakra, amiket simának, egyenesnek hiszünk. Mert hogy az élet ilyen. Gyakran érnek váratlan meglepetések, amikre nem vagyunk felkészülve.
Igen, azt hiszem, ezért nem szeretem a meglepetéseket. Nem bírom elviselni, ha felkészületlenül ér valami. Kiszolgáltatottnak érzem magam, és félek.
Ám lassacskán felfogom, hogy Isten tud jót kihozni abból, ha kiszolgáltatottnak érzem magam és félek. Ezen az érzékeny ponton rájövünk, hogy többre van szükségünk, mint amit mi magunk be tudunk szerezni. Rájövünk, hogy szükségünk van Istenre. Rettenetesen. Észvesztően.
És oda, abba a résbe, ami aközött van, amit mi magunk elérünk, és amit nem, nos, oda tud beférkőzni és gyökeret ereszteni a hit. Vastag, erős gyökereket, amik soha fel nem tört rétegeken is átjutnak.
A hitünknek nem csak nőnie kell, hanem egyre mélyebbre jutnia. Igen, mélyre hatoló hitgyökerek kellenek.
Szeretném, ha olyan hitem lenne, mint annak, akit Jeremiás leír: „mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jer 17,8).
A mély gyökerek megtartanak, mikor a meglepetések vad szele tépáz.
A mély gyökerek megőriznek a viharban, amit nem jelzett előre a radar.
A mély gyökerek táplálékhoz juttatnak, mikor a felszín rögösre szárad.
A mély gyökerek olyan növekedésre indítanak, ami nélkülük nem volna lehetséges.
A mély gyökerek gazdag termést jelentenek.
Tanulgatom hát, hogy ne féljek annyira befordulni a sarkon.
Még ha készületlenül ér is, ami ott leselkedik. Behunyom a szemem, s szólok a gyökereimnek: kapaszkodjatok még mélyebbre.

Uram, mély hitgyökerekre van szükségem ma, hogy növekedni tudjak. Segíts, hogy mindig, minden körülmények között tudjak töretlenül bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Afraid to Turn the Next Corner
Encouragement for today, 2013.07.10.
www.crosswalk.com


Amikor dühös vagy Istenre
Micca Campbell

„Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál.” Zsolt 30,2

Mialatt vártam, hogy kihozzák a férjemet a műtőből, aggódásom fokozódott. Hosszabb ideig tartott a műtét, mint amit az orvos előre mondott. Mivel testének több, mint 80 %-a égési sérüléseket szenvedett a lakástűzben, féltem, hogy a műtét túl sok lesz neki.
Legrosszabb félelmeim váltak valóra, mikor a sebész kijött a váróterembe, még beöltözve a műtéthez, és letérdelt a székem mellé. A szívem vadul vert, mialatt az orvos beszámolt róla, hogy férjem szíve leállt műtét közben, és hiába tesznek meg mindent az újraélesztésért, fél, hogy elvesztették. Azonnal Istenhez kiáltottam, hogy mentse meg. Máig emlékszem, mit mondtam Neki: Istenem, tudom, hogy ha életben marad, nem fogja használni a karját. Tudom, ez mit jelent. Nem ölel át többé, nem labdázik a fiúnkkal. De ez nem számít, Uram. Könyörgöm, add, hogy éljen!
Az óra tovább ketyegett, nem jött válasz. Egy idő múlva felfogtam: ő már itt hagyott.
A temetés végeztével, mikor mindenki elment, azzal szembesültem, hogy itt állok 21 évesen özvegyasszonyként egy kisgyermekkel. Dühös voltam Istenre, mert hagyta, hogy így alakuljanak a dolgok.
Egyik szörnyű éjszakán, mikor a fájdalom már az elviselhetetlenségig fokozódott, így kiáltottam Hozzá: Miért, Uram? Miért vetted el tőlem? Ó, Istenem. Tudnom kell, miért!
Haragudtál már Istenre?
Mindnyájan kértünk már olyasmit Istentől, ami később nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ha ilyesmi ér, könnyen elbizonytalanodunk, eltávolodunk Tőle. Vajon meg se hallotta, amit kértünk, vagy nemmel válaszolt? Annyi biztos, hogy feltámad bennünk a harag Isten döntéseivel kapcsolatban.
Nagyon fontos, hogy közöljük Istennel ezeket az érzéseinket. De próbáljuk közben a történéseket Isten kegyelmének fényében látni: amit Ő tesz, az mindig helyes és tökéletes. „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál” (Zsolt 30,2). Kiáltsunk hozzá, ne tagadjuk fájdalmunkat, mondjuk el, ha dühösek vagyunk Rá (már csak azért is nyugodtan megtehetjük, mert ő ezt úgyis tudja), valljuk be a haragunkat, és kérjük tőle a gyógyulást.
Akkor éjjel, mikor teljesen őszinte voltam Istenhez, történt valami, ami nagyon meglepett: Isten jelentkezett!
Nem tudom mással érzékeltetni, olyan volt, mint mikor egy anya odaszalad síró gyermekéhez - úgy szaladt Isten hozzám, az Ő gyermekéhez. Nem láttam, nem tudtam megtapintani, de tudtam, hogy itt van velem. Megnyugtatott. Ez a találkozás Istennel fordulópontot jelentett a gyógyulásomban. Megtanultam, hogy Isten megérti a gyengeségeimet, az érzelmeimet, és elég erős ahhoz, hogy kezelje is őket.
Ha haragszol valamiért Istenre, mondd meg Neki. Tárd ki előtte a szívedet. Mondd el azt is, hogy bár nem érted, miért kellett ennek így alakulnia, bízol Benne, hogy mindent jóra fordít.
Hosszú időbe telt, míg felismertem, hogyan szolgálja Isten dicsőségét és az én javamat az, ami történt. Nem kaptam vissza a férjemet, de közelebb kerültem Istenhez. Néhány évvel később újra férjhez mentem, született még két gyönyörű gyermekem, és elkezdtem a vigasztaló szolgálatot. Isten kigyógyított a veszteség fájdalmából, eltüntette lelkemből a harag hegeit.
Örülök, hogy őszinte voltam Istenhez, mikor hozzá kiáltottam haragomban. Neked is meg fogja érni.

Uram, annyi fájdalom és harag van bennem. Belefáradtam már, hogy velük éljek. Átadom neked őket, hogy gyógyíts ki belőlük. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: When You’re Angry at God
Encouragement for today, 2013.07.10.
www.crosswalk.com


Szünet, mély levegő
Tracie Miles

„Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak.” Zsolt 46,3

Nemrég a repülőtéren beszállásra várakozva észrevettem, hogy szorongok. Körülnézve vizsgálgattam a többi utas kinézetét, az arckifejezésüket, csomagjukat, nem veszek-e észre valami gyanús dolgot, ami elkerülte az ellenőrzés figyelmét.
Az utóbbi hónapok szörnyű hírei súlyosan nehezedtek a szívemre. Gondolataimat betöltötték az iskolai lövöldözések, a robbantás a bostoni maratonon, az árvizek dél-nyugaton, a texasi erőműrobbanás, tornádók, tengerentúli katasztrófák. A hírekből felénk áramló tragédiák, a sok ártatlan ember halála vagy sérülése könnyen elülteti lelkünkben a félelmet és a kérdéseket: Mi történik a világunkkal? Miért olyan gonoszak az emberek? Sosem leszünk már biztonságban?
Számtalan Mi lesz ha és Miért kérdés kavargott a gondolataimban akkor, ott a repülőtéren, míg végre eszembe jutott Isten ígérete a 46. zsoltárban. Hagytam, hogy az igazság beömöljön gondolataim közé, hagytam, hogy eltöltsön a jóleső érzés: nincs miért félnem, mert történjék bármi, Isten velünk van.
Az első négy vers biztosít róla, hogy: „Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek.” Szela
Isten a Védelmezőnk. Tőle kapunk erőt, hogy túlvészeljük a félelemmel teli nehéz időket. Ha reng a föld, elönt az ár, lavinák morajlanak vagy tornádó közeledik – Ő a menedékünk.
Mégis, néha, mikor valamilyen tragédiával vagy megoldhatatlannak látszó problémával szembesülünk, megingunk, kételkedni kezdünk Isten védelmében, ígéretében, számon kérjük Tőle, miért hagyta, hogy ez megtörténjen. Istennek megvan a hatalma és a képessége, hogy megóvjon minket minden bajtól, de néha a megpróbáltatásokat használja fel, hogy tisztítsa a lelkünket, hogy közelebb vigyen magához. Előfordul, hogy azt éljük meg, Isten nem véd meg úgy, ahogy szükségünk volna rá, ahogy szeretnénk, de megnyugodhatunk abban a biztos tudatban, hogy annyira véd meg, amennyire Szerinte a legmegfelelőbb, amennyire szükség van ahhoz, hogy megtanuljunk teljesen Tőle függeni.
5-8. vers: „A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!” Szela
Szeretem az óceánt, de nem vágyom rá, hogy megmártsam benne a lábamat, mikor tombol a vihar. Egy csendesen hömpölygő folyó partján viszont szívesen üldögélnék egy padon zuhogó esőben is. Ahogy a folyó lassú hömpölygése nyugalmat áraszt, Isten is békét és biztonságot sugároz életünkbe a zűrzavar, a káosz közepette is.
9-12 vers: „Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!” Szela
Lehet a földön felfordulás – Isten akkor is Isten. Akkor is Ő ül a trónon. Akkor is hatalmas. Hűséges. Uralkodó.
A három zsoltárszakasz végén a Szela szót találjuk, mely az újabb fordításokban többnyire el is marad. A Selah közjátékot jelent, azt, hogy itt szünetet kell tartani, lélegzetet kell venni, vagy be kell iktatni valamit.
Mikor gondjaink közt megállunk, hogy Isten igazságára figyeljünk, meg tudunk nyugodni.
Ha mostanában félelmek gyötörnek, állj meg, jusson eszedbe, hogy Isten a te védelmeződ, az Ő jelenlétében vagy, Ő uralkodik ezen a világon. Kérd, hogy csitítsa el szorongásodat. Aztán vegyél néhány mély lélegzetet.

Uram, köszönöm, hogy a Te biztonságodba menekülhetünk, békére találunk nálad a félelmek idején. Tölts fel, Uram, örömmel. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Pause and Breathe
Encouragement for today, 2013.07.15.
www.crosswalk.com


Mitől gyógyulhat meg a házasságod
Stephanie Clayton

„Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” Jn 4,10

Annyira igyekszem, de minek? Nem kapok érte semmit.
Ez már örökké így marad. Évekig imádkoztam. Ott tartok, hogy feladom.
Az is lehet, hogy nem a megfelelő emberhez mentem férjhez. Miért kéne egy olyan házasságban maradnom, ahol rosszul érzem magam?
Nem várok tőle mást, csak vegyen észre…
A kiégett, érzelmileg kiszikkadt feleség szavai. Hogy honnan tudom? Mert én is voltam ebben az állapotban.
Házasságunk első nyolc éve durva volt. Mindketten fiatalok voltunk, nehezen tudtunk döntésekre jutni, vagy egyszerűen csak működtetni közös életünket. Ő egyet akart, én mást. Összecsiszolódunk valaha is? Képes lesz megérteni az én igényeimet? Minden vágyam az volt, hogy boldog legyek, s őt kezdtem okolni azért, hogy ez nem sikerült, ahelyett, hogy szomorúságom és kielégületlenségem valódi gyökeréhez – a múltamhoz – nyúltam volna.
Sok régi sérelemmel a lelkemben mentem férjhez, s nem akartam többé foglalkozni velük. Azt képzeltem, a házassággal majd maguktól eltűnnek a sebek. Nem ez történt. A sérelmek maradtak, és én a férjemet hibáztattam, amiért nem alkalmas arra, hogy helyrehozzon és pótoljon mindent az életemben.
Pedig nem az ő dolga volt meggyógyítani engem. Még ha próbálta volna is, senki és semmi nem tudta volna eltüntetni a sérelmeket vagy betölteni a bennem lévő űrt. Elégedetlenségemre a János evangélium 4. fejezete, egy másik boldogtalan asszony története adta meg a megoldást.
Ez az asszony, akinek már volt öt férje, és most egy hatodik férfival élt, egy nap elment a kútra vízért. Ott találkozott Jézussal. Jézus belelátott az asszony lelkébe, látta a fájdalmát, sóvárgását arra, hogy szeressék, és megosztotta vele az életét megváltoztatni képes igazságot: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked. … aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé,” (Jn 4,10; 14a).
Jézus felajánlotta az asszonynak a Vele való kapcsolatot. Nem egy férj vagy egy másik férfi szerepét akarta elvenni, ő egy ennél magasabb helyre akart kerülni az asszony szívében. A mindent kielégítő Megváltója akart lenni. Arra hívta ezt a szomjas szívű asszonyt, hogy igyon Belőle, frissüljön fel Általa, vidámodjon meg, éledjen újra, érezze jól magát, és még ezeknél is sokkal-sokkal többre. Biztosította róla, hogy ha Benne marad, sosem fog szomjazni többé.
Olyan sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy irreális elvárásokkal tekintünk férjünkre (vagy más személyekre, karrierünkre, anyagi javainkra), azt akarva, hogy ők nyújtsák nekünk azt, amire csak Krisztus képes: a teljes gyógyulást, az örökké tartó szeretetet, a tökéletes elfogadást.
Minden házasságban vannak ilyen-olyan időszakok. Néha úgy érzed, teljesen elégedett vagy, máskor meg rettenetesen hiányzik valami az életedből, kiszikkadtnak, üresnek érzed magad. Ezért fontos, hogy egyedül Krisztust tekintsük elégedettségünk, értékes voltunk, kiteljesedésünk forrásának. Ő a mi egyetlen Megmentőnk.
Hogyan érheted ezt el? Igyekezz Őt megismerni, épp úgy, ahogy férjedről is mindent tudni akartál, mikor járni kezdtetek. Tanulmányozd a Bibliát, imádkozz, minden nap tölts értékes időt kettesben Istennel. Ha haszontalannak érzed magad, kételkedő, becsmérlő gondolataid támadnak, cseréld le ezeket a Biblia igazságaival, Isten szeretetének bizonyítékaival.
Idővel Isten meggyógyította a házasságunkat. Tanácsadásra jártam, hogy feldolgozzam a múltamat, a férjem is talált egy lelki vezetőt. Mialatt mindketten helyre hoztuk Krisztussal való kapcsolatunkat, egymáshoz is közelebb jutottunk. De házasságunk rendbe hozatalában az első lépés az volt, hogy elfogadtuk az Úr exkluzív ajánlatát, az élő vizet, amit csak Ő nyújthat nekünk.
Élő vizet kínál neked Jézus. Elfogadod? Gyere, kortyoljunk bele, s hagyjuk, hogy elkezdődjék a gyógyulás.

Atyám, köszönöm, hogy elküldted Fiadat, Jézust, hogy kapcsolatba léphessen velem. Segíts, hogy Őt keressem, és Csak Tőle várjak megelégedést. Ezzel együtt kérlek, gyógyíts meg engem és a házasságomat. Jézus nevében, Ámen.

Stephanie Clayton: Healing Your Marriage
Encouragement for today, 2013.07.12.
www.crosswalk.com


Egyetlen szálon függve
Micca Campbell

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.” Zsolt 34,20

Van egy kedves barátnőm, akinek a férje úgy döntött, elege van a házasságból. A barátnőm persze tudta, hogy vannak gondok a kapcsolatukban, ez a sokkoló bejelentés mégis letaglózta. Imádkoztunk együtt. Elment tanácsadásra, még a férjét is elvitte magával egyik alkalommal. De hiába próbálkozott bármivel, nem tudta megmenteni széteső házasságukat.
Sosem láttam ilyen elesettnek, reménytelennek, elveszettnek. Egyetlen szálba kapaszkodott. Megértettem, mit érez a sötétségben, amibe került, ismerem a teljes elgyengülést, a szívszorító fájdalmat, mert én is átestem rajtam. Sokan átéltük, hogy hirtelen érkezik egy szörnyű hír, ami teljesen váratlanul ér, és egyetlen reményszálba tudunk csak kapaszkodni.
Talán ilyen helyzetben vagy éppen most. Talán tönkrement egy kapcsolatod. Talán valami függőséggel harcolsz vagy anyagi gondokkal. Bármi legyen is, magányosnak érzed magad, rémült vagy és erőtlen. A helyzeted nehéz, gyötrő, fájdalmas. Érzed, ahogy lazul kapaszkodásod a hitbe.
Láttam, hogy a barátnőm életének szellemi alapozása meginog. Mély kétségbeesésében ő is egyetlen szál reménybe kapaszkodott. Hogy mi volt ez a remény? Isten ígérete a Zsolt 34,20-ban: „Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.”
Hasonló volt a prostituált Ráháb helyzete, akinek a történetét a Bibliában találjuk. Ráháb egy kocsmát tartott fenn közel Jerikó városkapujához. Jerikót rövidesen elfoglalják az izraeliták.
Ráháb hallott Isten nagyságáról, és hitte, hogy Ő az egyetlen igaz Isten. Ezért elrejtette a két izraelita kémet, akiket Józsué, az izraelita hadsereg parancsnoka küldött előre Jerikó felderítésére.
Jerikó királya tudomást szerzett róla, hogy a kémek Ráháb kocsmájában vannak, ezért embereit küldte hozzá, hogy adja ki az ellenséget. A királyi katonák kérdésére, hogy hol vannak a kémek, Ráháb ravaszul úgy válaszolt, hogy az üldözők tovább mentek rossz nyomon, mialatt a zsidó férfiak a ház padlásán rejtőzködtek.
Miután a katonák távoztak, Ráháb kérte a kémeket, hogy mentsék meg őt és a családját. Megígérte, hogy hallgatni fog hollétükről, ha megóvják a családját az izraeliták bevonulásakor. A kémek azt javasolták, akasszon egy piros kötelet az ablakába, ez jel lesz a zsidóknak, hogy védelem alatt áll a ház.
Ráháb engedelmeskedett, és amikor leomlottak Jerikó falai, Ráháb és családjának élete egyetlen reményfonálon függött, azon, hogy a katonák betartják az ígéretüket. Így történt, és Ráháb családostul megmenekült Jerikó pusztulásakor. Védelmet és szabadságot kapott.
Mint Ráhábot, barátnőmet is egyetlen szál remény választotta el a teljes pusztulástól. És ez elégnek bizonyult. Bár a házassága felbomlott, barátnőm nem roppant bele. Mikor mindennek vége volt, Isten szeretete ott maradt számára a reménnyel együtt, amit mindig felajánl, és a békességgel, amit mindig nyújtani szokott.
Mindnyájunknak kell egy reménysugár – egy emlékeztető, hogy amint Józsué megmentette Ráhábot, Isten is megment minket. Talán megváltoztatja a körülményeket, talán nem, de meg tud védelmezni, hogy ne kerüljünk a leomló romok alá.
Ő ott van, ahogy egyetlen szál fonálon függünk. Amikor leggyengébbek vagyunk, elég egyetlen kiáltás, olyasmi, hogy „Uram, segíts!”, ahhoz, hogy Isten keze kinyúljon felénk, és kézbe vegye a helyzetünket. Minket pedig kiszabadítson.

Uram, köszönöm, hogy szabadításod mindenhova elér. Nemcsak a bűneimet veszi le rólam, biztosítva az örök életet, de a mindennapokban is segítségemre van. Segíts Uram, ahogy feléd nyújtom az utolsó, vékony reményfonalat. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: When You’re Hanging on by a Thread
Encouragement for today, 2013.07.16.
www.proverbs31.org


Isten ereje számomra is elérhető még?
Glynnis Whitwer

"’Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.’ És megbátorodott a nép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaira.” 2Krón 32,7-8

Az erő vonzó tulajdonság. Erős akarat. Erős karok. Erős állkapocs. Erős érzelmek. Csodálattal tekintünk rájuk.
Szeretjük az erős főhősöket a filmekben.
Szeretjük nézni az erős atléták versenyét.
Felnézünk az erős vezetőkre.
De könnyen beleesünk az összehasonlítás csapdájába: az erősekével összevetve, saját lendületünket, izmainkat, eszünket jelentéktelennek, gyengének találjuk. Ilyen óhajok fogalmazódnak meg bennünk, persze úgy, hogy senki se hallja:
Ha én is olyan erős lennék, mint…
- én is ellen tudnék állni a kísértéseknek, amikről senki sem tud.
- én is követném álmaimat, és más munkát keresnék.
- én is felvételiznék az egyetemre.
- én is olyan anya vagy olyan munkaerő lennék, amilyennek tudom, hogy lennem kéne.
De jön a valóság, jéghideg vízként zúdul ránk, elmosva álmainkat, és kellemetlen hangulatban folytatjuk a napunkat. Visszatérünk gyengeségeinkhez, melyek arra kárhoztatnak, hogy beletörődjünk a változhatatlanba. Rossz szokások, tönkrement kapcsolatok, eltemetett álmok – ez az életem – sóhajtjuk keserű szívvel.
Jól ismerem ezeket a gondolatokat. Életem jó részén harcoltam azzal, hogy bár vannak erősségeim, bizonyos területeken gyenge vagyok. És ez az aránytalanság nagyon zavart. Bátran nekilátok, mikor egy hatalmas projekttel bíznak meg a munkahelyemen, de gyengének érzem magam ahhoz, hogy megosszam hitemet ateista apámmal. Elég erős vagyok ahhoz, hogy nemet mondjak számos bűnalkalomra, de nem tudok ellenállni bizonyos káros finomságoknak otthoni magányomban.
Aztán ilyen történetek kerültek elém a Bibliában, mint Ezékiásé, Júda királyáé a 2Krón 32-ben. Érdemes elolvasni az egész történetet, de ma különösen a 7-8. verset olvassuk el többször is: "’Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.’ És megbátorodott a nép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaira.”
Milyen könnyen el tudom felejteni, hogy állandóan rendelkezésemre áll egy erőforrás. Ingyen. A menny ajtaján sosincs „Zárva” tábla. És senki sem jegyzi fel az adósok listájára, ha segítséget kérek.
Azok számára, akik Jézust akarják követni, Isten ereje hozzáférhető. Nem azt jelenti persze, hogy holnap megfutom a maratont – nem ilyen erőről van szó. Ahogy töprengek, hogyan is fogalmazzam meg, egy kulcsszó ugrik be: „biztonságérzet”. Nem magamban bízom, hanem abban, hogy Isten képes hatékonyan kezelni a helyzetet, amivel épp szembekerültem.
Mialatt gyakorlom, hogy Isten erejéhez folyamodjam, megtapasztalom a bátorságot, amivel tovább tudok lépni ott is, ahol azt hittem, gyengeségem visszatart. Reményt tapasztaltam, mikor úgy tűnt, vége egy kapcsolatnak. Békesség áradt el bennem, mikor rettegtem valamitől.
Korlátlan hatalommal rendelkező Istent szolgálunk, és mégis olyan könnyen előfordul, hogy saját, igencsak véges erőnkre akarunk támaszkodni. Fogadjuk hát el, hogy Isten mindent megváltoztatni képes ereje értünk van! Mekkora változást jelentene ez az életünkben, a hangulatunkban! De pontosítsuk személyessé: milyen változást jelentene neked, ha komolyan vennéd, hogy Isten ereje hozzáférhető – számodra is?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy az erőm, a hatalmam. Annyiszor érzem gyengének, alkalmatlannak magam. Köszönöm, hogy emlékeztetsz, nem csak magamra hagyatkozhatom az életben. Segíts, hogy mikor segítségre szorulok, előbb Hozzád forduljak, s csak azután saját képességeimhez. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Is God’s Strength Still Available for Me?
Encouragement for today, 2013.06.17.
www.crosswalk.com