Lélekerősítő levelek 136

Az Úr gondoskodik
Wendy Blight

„A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Ter 22,14b (KNB)

Valahányszor repülnöm kellett, az azt megelőző napok rettegésben teltek. Nem tudtam aludni, hol a gyomrom fájt, hol a fejem, a szívdobogásom mindegyre felgyorsult.
Ahogy nőtt a munkám, úgy szaporodtak a repülések is. Kimerülve érkeztem a helyszínre. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Próbáltam magyarázni, hogy ez más félelem, mint a többi. De ez nem igaz. A félelem félelem, bármi váltja ki.
Egy különösen nehéz utazás után döntöttem: ennyi volt! Elegem van, valamit tennem kell.
Régebben már sikerült megküzdenem a félelemmel, igaz, más körülmények között.
Mindenesetre újra Istenhez fordultam segítségért. Azon a csodálatos néven szólítottam meg, ami azt jelenti: „az Úr majd gondoskodik”: Yahweh Yireh.
Yahweh Yireh-hez imádkozva tudatosítottam magamban, hogy Isten látja, mi van velem, és gondoskodni tud rólam.
Yahweh Yireh, tudom, hogy velem vagy repülés közben. Neved azt mondja nekem, hogy tudod, mire van szükségem, és megígéred, hogy ellátsz vele. Kérem Tőled, és bízom abban, hogy megadod, amire szükségem van, hogy felülkerekedjem a repülés kiváltotta félelmen.
Lépésről lépésre azt nyújtotta, amire épp szükségem volt a szabadság felé vezető úton. Éreztem jelenlétének szelíd biztonságát a szívemben. Itt vagyok, gyermekem. Én vagyok a te Gondoskodó Istened. Emlékezz szolgám, Ábrahám történetére.
Felnyitottam a Teremtés Könyvének 22. fejezetét. Ezt olvastam a 14. versben: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Emlékeztek, Isten megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát, azt, akit Isten megígért és megadott Ábrahámnak. Ábrahám tétovázás nélkül nekilátott, hogy engedelmeskedjék Istennek. Hajlandó volt megtenni az elképzelhetetlent, mert Isten kérte. Bízott benne, hogy Isten talál módot rá, hogy gondoskodjék ígérete megvalósulásáról. Még mikor Izsák rákérdezett, hol van a feláldozni való bárány, Ábrahám akkor is mélységes hittel tudta válaszolni: Isten majd gondoskodik áldozatról. És ráfektette fiát az oltárra.
Amikor viszont Ábrahám felemelte a kését, hogy feláldozza gyermekét, az Úr angyala közbelépett. És Ábrahám megpillantott egy kost a bokorban.
Isten gondoskodott áldozatról.
És gondoskodott rólam is. Amit Ábrahám megélt, az egy egészen más szint, mint az én félelmem a repüléstől. De azt írja az Írás, hogy Isten ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké (Zsid 3,8). Ugyanaz az Isten volt ott akkor Ábrahámmal, Aki itt van most velem. Minden egyes repülésemen ott volt olyan formában, ahogy jónak látta. Tudta, mire van szükségem, és megadta nekem.
Pilóták ültek néha mellém, és elmagyarázták a turbulencia törvényeit, a repülőgépek szerkezetét. Egyik alkalommal egy űrhajós került mellém! Hál’ Istennek nem kell az űrben repülnöm! – gondoltam. Egy ismerős társul szegődött az utakra, így volt, akinek megfogjam – vagy adott esetben teljes erőmből szorongassam - a kezét, ha valami történt repülés közben.
Minden utazással nyugodtabb lettem. Igeverseket találtam, amiket repülés közben imádkozhattam. Ezek megtanulása és imádkozása segített úrrá lennem a félelmen.
Neked mire van ma szükséged Yahweh Yireh-től? Békességre? Pénzügyi okosságra? Bizalomra? Egészségre? Ahogy rólam gondoskodott, gondoskodni fog rólad is. Csak fordulj Hozzá imádságban.
Már nem rettegek az utazástól, és jókat alszom az azt megelőző éjszaka. És mindenekelőtt bízni tudok Yahweh Yireh-ben, aki rajtam tartja a szemét, és ellát azzal, amire szükségem van, hogy megnyugodjam.

Yahweh Yireh, Te vagy Isten, Aki gondoskodik. Kérlek, avatkozz be mostani gondjaimba. Légy mindig jelen a szívemben, és láss el azzal, amire szükségem van, hogy legyőzzem a félelmemet. Ámen.

Wendy Blight: The Lord Will Provide
Encouragement for today, 2013.11.26.
www.proverbs31.org.

Ha nem tudod, tartozol-e valahová
Suzie Eller

„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm 8,16

Örökre beleégett a szívembe az a perc, mikor megtudtuk, hogy csodálatos ajándék érkezik a családunkba. Lányom és vejem nemsokára megkapja azt, amire három éve vágyik.
Sosem felejtjük el a napot, mikor értesítést kaptak, hogy egy anyaotthonban élő anyuka őket választotta születendő gyermeke nevelőszüleinek. Szélvészként repültünk hozzájuk, hogy mielőbb kialakítsuk a babaszobát, megvegyük a szükséges holmikat egy újszülött fogadásához. Öt nappal később egy tökéletes kisfiú született, és Josh és Melinda hazahozhatta a régóta áhított, gyönyörű csodát.
Átélve az örökbefogadás folyamatát velük, még közelebb került szívemhez a Róm 8,15: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!”
Eredetileg nem tudtuk a gyermek nevét, sem azt, hogy hogy fog kinézni, még az etnikai hovatartozását sem. Nem tudtuk, milyen korú lesz, még azt sem, hogy cuki legényke lesz, vagy egy édes kicsi leány. Azt tudtuk, hogy szeretjük már jóval azelőtt, hogy lányom és vejem a karjában tarthatja őt.
Most, hogy valósággá vált ez a kis kincs a családunkban, az újdonsült szülők pelenkáznak és reggelente kialvatlanul ébrednek. Nem könnyű, de minden percnyi áldozat megéri.
Legyenek bármennyire kimerülve, a kicsi Luke-ot ugyanúgy akarják. Ugyanúgy értékelik. Ugyanúgy szeretik. Ugyanúgy csodának tartják.
Néha, mikor Istenre nézünk, eltöprenghetünk, mennyi gondot okozunk Neki. Hisz még dolgoznia kell rajtunk. Hányszor van az, hogy nincs időnk Rá, nyűgnek érezzük a Vele töltött időt. Vagy megfogadjuk, hogy figyelni fogunk lelki fejlődésünkre, a következő percben meg elveszítjük önuralmunkat a gyerekünkkel vagy a férjünkkel szemben. Miért szeretne Isten, mikor mindig mindent elrontunk?
A válasz a Róm 8,16-ban van: „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.”Talán úgy érzed, hogy Isten nem szerethet téged. Ne félj, ez nem történhet meg, mert fogadott gyermeke vagy. Isten ugyanúgy szeret téged, mint Josh és Melissa Luke-ot, csak isteni mértékben.
A Róm 8, 14-16 biztosít róla, hogy Isten szeretete irántad visszavonhatatlan. Alá van írva, le van pecsételve, hogy hivatalosan az Ő gyermeke vagy. Kérd ma fogadott gyermekként a Szentlelket, emlékeztessen újra, Kihez tartozol, és hogy Ő mennyire szeret téged!

Uram, Te vagy az én Abba-Atyám! Félreteszek minden félelmet, s bizalmamat megerősítem Benned. Hozzád megyek, és te magadhoz ölelsz. Köszönöm, hogy örökbe fogadtál. Segíts, hogy megpihenjek istengyermekségem tudatában. Ámen.

Suzie Eller: When You’re Not Sure You Belong
Encouragement for today, 2013.10.28.
www.proverbs31.org

Reggeli imádság
Lysa TerKeurst

„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11

Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé.
Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.
Kinyitom a Bibliát a Zsoltárok könyvénél, és imádkozom a verseket, hogy ezzel induljon a napom. Minél tovább imádkozom, annál kevésbé hallom a világ zsémbelődését. Isten igazságának harmonikus dallama kél, és aggódásom szertefoszlik a fényben. Ha az Ő szemszögéből nézem a gondjaimat, ez elfedi a bennem lévő szorongást. Az Istennel töltött idő felkészít mindenre, amit a nap hozhat. Felszerel szelíd bátorságával, csendes erejével, szerető irgalmával mindahhoz, ami előttem áll.
„Nyisd ki a szádat és én teletöltöm” – utasít Isten a 81. zsoltár 11. versében. Szavakat ad nekem. Megadja, mit mondjak örömteli percekben, és mit szorongatottságban. Mit mondjak, ha nem érzem magam biztonságban, és mit, ha igen. Arra is int, hogy néha tartsam csukva a számat, és ne mondjak semmit.
A 84. zsoltár eleje emlékeztet rá, milyen kedves Isten hajléka. Azt kérem hát, hogy lakozzék bennem gazdagon. Szeretném, ha Isten sugárzása miatt lennék vonzó. Nem a hajam miatt. Nem a külsőm miatt. Nem az erőfeszítéseim miatt. Egyszerűen Ő miatta: Aki eltörli helytelen hozzáállásomat, vigyáz szavaimra, állandó igazságokat suttog a szívembe.
A Zsolt 86,11 sürget, hogy kérjem: „Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet…”
Ezek a versek irányítják reggeli imádságomat:
Uram, szeretném, ha ma semmi nem választana el Tőled. Taníts, hogy mindig csak a Te utadon járjak, és minden lépéssel közelebb jussak Hozzád. Segíts, hogy az Ige vezessen, és ne saját érzéseim.
Segíts, hogy szívemet megőrizzem tisztának és osztatlannak. Védj meg saját óvatlan gondolataimtól, szavaimtól, cselekedeteimtől. Ne engedd, hogy saját akaratom, vágyaim, gondolataim a dolgok alakulásáról eltérítsenek.
Segíts, hogy bármi jöjjön is szembe az úton, azt fogadjam el, ne akadálynak tekintsem, hanem a lehetőséget lássam benne.
És végül engedj megpihennem a Zsolt 86,13 igazságában: „Hiszen annyira szeretsz engem”.
Te már látod, hol fogok megcsúszni, hol fogok bajt okozni. De most nagyon tudatosan belevésem lelkem mélyébe igaz szavadat az irántam való abszolút szeretetedről. Látom, hogy szereteted nem függ az én teljesítményemtől. Szeretsz mindenestül.
Ez ámulatba ejt.
De ami még ennél is bámulatosabb, hogy a világ Megváltója arra vágyik, hogy ma reggel velem töltsön pár percet. Uram, add, hogy sose felejtsem el, mekkora ajándék, hogy így itt ülhetek Veled. Ámen.
Most már készen állok szembenézni a mai nappal. Az Igazság fegyverzetében. Szeretetbe burkolózva. Telve kegyelemmel.

Szeretlek, Uram. Arra vágyik a szívem, amit fentebb leírtam. Bevallom, tetteim és reakcióim néha hűtlenül elárulják Irántad való szeretetemet. Bocsáss meg, kérlek. Köszönöm kegyelmedet, ami képessé tesz, hogy ezt a napot is lehetőségnek lássam, mely közelebb vihet Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: A Morning Prayer
Encouragement for today, 2013.11.28.
www.proverbs31.org

Bátorság
Lynn Cowell

„Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” Esz 4,14

Kislányom egy könyvvel a kezében elterült a függőágyon. Szeret történelmi ihletésű regényeket olvasni, amik elrepítik a lelkét egy más korba, ahol az élet sokkal jobb volt.
„Anya, úgy szeretném, ha máshol és máskor születtem volna!” – hallom tőle gyakran.
Én is könnyen belecsúszom a hasonló gondolatok csapdájába. Látva a pozitívnak nem igazán nevezhető változásokat kultúránkban, én is vágyakozom az előttünk élt nemzedékek nyugodtabbnak látszó világába. Vágyakozva gondolok arra, mennyivel könnyebb volt annak idején felnevelni a gyermekeket, gondoskodni a családról, osztozni a hitben.
Az ilyenfajta gondolatok elcsüggesztenek, néha az jut eszembe, hogy kár is próbálkozni, reménytelen az egész.
Eszter könyvét olvasva a Bibliában, rá kell jönnöm, hogy akárcsak Eszter életében, Istennek igenis célja van azzal, hogy épp most és épp itt élek.
Fiatal nőként elkerült zsidó családjából Szuzába, Xerxész perzsa király palotájába, tizenkét hónapos felkészülésre. A szépségét ápolták, fejlesztették, hogy készen álljon a királlyal való találkozásra, aki új királynőt akart magának választani.
Eszter nagyon megtetszett a királynak, és őt választotta királynőnek. Bár a király kegyeiben érezhette magát, Eszter nem tárta fel zsidó eredetét. Ám mikor híre terjedt, hogy terv készült a zsidók kiirtására, Mardokeus, Eszter egyik rokona, felkereste a királynőt, közbenjárását kérve népe megmentéséért.
A törvény nem tette lehetővé, hogy bárki kéretlenül a király elé járuljon. Az életét kockáztatta, aki ezt megpróbálta. Ráadásul a király már több mint egy hónapja nem hívatta Esztert, ami azt jelezte, hogy kezdi elveszíteni érdeklődését iránta. De Mardokeus így szólt Eszterhez: „… ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” (Esz 4,14).
Eszter felismerte, mi a fontosabb, és életét kockára tette a zsidó népért. Isten úgy rendezte, hogy Eszter Szuzában legyen akkor, hogy kiszabadítsa népét a veszedelemből. Egy bátor lány jókor jó helyen egy egész népet megmentett a pusztulástól.
Hihetjük, hogy Eszterhez hasonlóan mi is Isten szándékából vagyunk itt „a mostani idő miatt”. A mi feladatunk is fontos. Olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akiket szeret Isten, és akiket meg akar szabadítani. Ha megosztjuk Jézust családunkkal, a munkatársainkkal, szomszédainkkal, közösségünkkel, elvezethetjük őket Isten szeretetének elfogadásához.
Jézus szándékosan odaadta életét, hogy egy örökkévalóságon át királyunk elé járulhassunk. Kér, hogy osszuk meg másokkal új életünket. Lépjünk hát elő bátran, mint Eszter tette, legyünk készen a feladatra. Isten talán meg akar szabadítani valakit a kétségbeeséstől azzal, hogy az örökélet reményéről beszélünk neki.
Bár kellemes érzés régmúlt időkről ábrándozni, a fontos tennivalók itt és most várnak ránk.

Bölcs és erős Istenünk, Te mindig tudod, mit miért teszel. Nyisd fel a szemem, kérlek, és mutasd meg, milyen szabadító munkát kell elvégeznem „a mostani idő miatt”. Erősíts meg, hogy bátor legyek! Ámen.

Lynn Cowell: Boldness
Encouragement for today, 2013.11.29.
www.proverbs31.org

Kit tudnál meghívni?
Karen Ehman

„Árvák atyja, özvegyek védelmezője az Isten, szent hajlékában. Isten, aki otthont ad a házban az elhagyottnak …” Zsolt 68,6-7a

A hangszórókból vidáman áradtak a jól ismert énekek azon a havas karácsonyi délutánon.
Bármerre néztem, embereket láttam, akik az utolsó pillanatban még be akarják szerezni a leárazott ajándékokat, az ünnepi étkezések hozzávalóit, vagy a divatos karácsonyfaégők girlandját.
Álltam a sorban a pénztárnál, hogy kifizessem a sajtot, amit családi vacsoránkhoz vettem, s éreztem, hogy egyre nagyobb gombóc szorítja a torkomat. Ajkam remegni kezdett, forró könnyek buggyantak ki a szemem sarkából, és folytak végig szélfújta arcomon.
Hogy tudnak ilyen boldogok lenni? Miért megy minden úgy tovább, mintha mi sem történt volna? Julie, a barátnőm, a múlt éjjel meghalt, hátrahagyva a férjét és nyolc gyermekét, akiknek szükségük volna rá. Ez senkit sem izgat?
Ordítani tudtam volna. Azt akartam, hogy maradjanak el az ünnepek. Nyoma sem volt a lelkemben vidámságnak, s elvártam volna, hogy mindenki kövessen ebben, s hagyjon fel ezzel az egész ünnepi színjátékkal.
Nehéz volt a szívünk, de próbáltuk a legtöbbet kihozni abból a karácsonyból, főleg a gyermekeinkért, akik szomorkodtak kis pajtásaik édesanyjának halála miatt.
A következő hónapokban az életünk a megszokott rendben folyt tovább, de amennyire tőlünk tellett, férjemmel együtt igyekeztünk segíteni megözvegyült barátunknak.
Közösségünkből néhányan főztek rájuk heti váltakozással. Egy diáklány vállalta a takarítást. Julie egyik kisfia hétköznaponként csatlakozott otthoni óvodánkhoz. Továbbra is rettenetesen fájt a szívünk Julie elvesztésén, de úgy éreztük, hogy a férj és gyerekek segítésével az Isten által ránk rótt feladatot teljesítjük.
Az azóta eltelt években családunk minden évben gondol azokra, akiknek a Hálaadás vagy a Karácsony nem az év legboldogabb időszaka. Van akinek az ünnepek fájdalmasabbak a hétköznapoknál.
Felerősödik a magány. Még jobban elsötétül a depresszió. Szaporodnak az öngyilkosságok. Míg legtöbbünket feldob az ünnepi fények látványa, a hangok, az illatok, másokat a fájdalom érzéketlenné tesz, és utálják az egész felhajtást.
Tetszik, ahogy egyik szomszédunk tekint a vigasztalásra: „Az ünnep mentség arra, hogy valakinek jobbá tegyük az életét” – mondta egyszer. Milyen igaza van! Idén is vannak emberek, akik vigasztalásra, bátorításra, befogadásra vágynak az ünnepek alatt. Csak hagynánk magunknak időt a sürgés-forgásban, hogy észrevegyük őket!
Azóta a szomorú karácsony óta hagyománnyá tettük, hogy a sokszor csak magunkra figyelő felhajtás helyett inkább a segítségnyújtás jellemezze az ünnepeinket. A Hálaadás és a Karácsony nem arról szól már, hogy mit kapunk, figyelmünk középpontjába az került, hogy mit adhatunk.
Azóta, hogy családilag elhatároztuk, hogy az ünnepek alatt Jézus keze és lába leszünk másokért, Ő mindig ellátott minket feladattal. Lehetőségünk van megmutatni Isten szeretetét és más jellemzőit, ahogy a 68. zsoltár 6-7a írja: „Árvák atyja, özvegyek védelmezője az Isten, szent hajlékában. Isten, aki otthont ad a házban az elhagyottnak …”
Meghívunk valakit ebédre, vacsorára. Karácsonyi dalokat éneklünk olyanoknak, akik nem tudnak kimozdulni, feldíszítjük otthonukat, karácsonyi képeslapot küldünk magányosoknak, bevásárlunk azoknak, akik ezt nem tudják megtenni maguknak, süteményt viszünk a szomorkodóknak, vagy befogadunk valakit az otthonunkba szinte családtagként az ünnepek alatt. Mert valóban egy családhoz tartozunk.
Talán Isten szeretné, ha Ti is vigasztalnátok valakit az idei ünnepeken. Próbáljuk meg valakinek az életét jobbá, szeretetben gazdagabbá tenni, lássuk el finomságokkal, hogy érezze, figyelnek rá és törődnek vele.

Uram, mutasd meg, kérlek, ki felé forduljak ezen az ünnepen. Segíts, hogy gazdagítsam valakinek az életét, és enyhítsem magányosságát. Hadd legyek a Te kezed és lábad, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: Whom Can You Invite?
Encouragement for today, 2013.11.27.
www.proverbs31.org

A legfontosabb döntés karácsonykor
Tracie Miles

„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!’”Lk 2,13-14

A vidámság – és a stressz időszaka van. Hiába kellene a békességről szólnia, a lelkünk néha jobban össze van gubancolódva ilyenkor, mint egy rosszul elpakolt karácsonyi égősor.
Van, aki előre retteg a karácsony előtti zűrzavartól, tudja, hogy idegesség, magány vagy akár depresszió járhat vele. Bár egyesek boldogan várják ezt az időszakot, aggódás, rohanás, családi konfliktusok, túlzott elvárások és ebből adódó csalódások árnyékolhatják be az ünnepet.
Mindig választhatunk: hagyjuk, hogy a stressz nyomjon a földre, vagy imádattal borulunk le az Úr előtt.
A Szentírás gyönyörű képet fest az imádásról a Lk 2,13-14-ben. Mikor Jézus megszületett, angyal jelent meg a pásztorok előtt, és nemsokára rengetegen csatlakoztak hozzá a mennyből, hogy együtt dicsőítsék az Istent.
„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!’”
Nem ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol az angyalok imádják Istent. A Zsid 1,6-ban olvassuk: „Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: ’Imádja őt Isten minden angyala.’” A Jelenések könyve 5,11-12-ben pedig: „És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: ’Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.’”
Az angyalok mintául szolgálnak nekünk az imádásra. Leborulnak Jézus előtt. Elképzelhetetlen örömmel zengik dicsőítő éneküket. Az imádáson keresztül hirdetik Isten dicsőségét, fejezik ki hódolatukat. Az angyalok örömmel szánnak időt Isten dicséretére.
Krisztust benne tartani a karácsonyi ünnepségben nem csak egy klisé, hanem az imádás szándékos választása. Olyan hódolattal teli lelkület kell hozzá, amilyen az angyaloké. Ha Jézust állítjuk ünneplésünk középpontjába, az Ő szeretete, békéje és öröme tölt el bennünket.
Ez pedig arra indít, hogy az Ő keze és lába legyünk a szükséget szenvedők felé. Ha imádattal telik meg a szívünk, kevés hely marad benne a hosszú sorban állás miatti bosszankodásra az áruházakban. Arra összpontosítunk, amiről valójában a Karácsony szól - egy Megváltót kapunk ajándékba –, és nem stresszelünk a tökéletes ajándékok kiválasztásán. Higgadtak és kedvesek maradunk valakivel, mikor okunk lenne az ellenkezőjére. Az imádat arra késztet, hogy hálát adjunk Jézusnak mindazért, amit tett érünk, a dicsőítés nem engedi, hogy a stressz kiűzze Isten örömét a szívünkből.
Arra is indíthat, hogy csatlakozzunk a mennyei kórushoz, és dicséretet zengjünk a Báránynak – még ha kicsit hamiskásan is.
Az ünnepekkel járó felfokozott érzelmek beleránthatnak az izgatottság forgatagába, stressz-szintünk egészségtelen méreteket ölt, és ez megakadályozza, hogy átadjuk magunkat az imádatnak és dicséretnek, amivel ünnepelhetnénk Azt, Akiért ez az egész időszak létrejött.
Sok döntést hozunk decemberben: kiken segítünk, milyen ajándékokat veszünk, milyen rendezvényekre megyünk el. De a legfontosabb döntés, hogy imádjuk és dicsőítsük Urunkat. Az Ajándékért, a szeretetért, a békességért, amit kapunk Tőle.
Ha a szívünk békére lel, békés lesz az ünnepünk is.

Uram, imádni és dicsőíteni akarlak a mostani karácsonyi időszakban. Segíts, hogy figyelmemet Rád és a Te jóságodra összepontosítsam. Ámen.

Tracie Miles: The Most Important Christmas Choice
Encouragement for today, 2013.12.04.
www.proverbs31.org