Lélekerősítő levelek 153

Isten fel akar szabadítani
Suzie Eller

„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” Iz 43,19a

Tavaly januárban kértem Istent, mutassa meg, melyik az a szó, ami a következő évemet meghatározza. Ilyesmikre számítottam, hogy „felismerés”, „megújulás”, „közelség”. Valami szép és frissítő tulajdonság Istennel való kapcsolatomban.
Ahogy Isten előtt térdeltem, felbukkant bennem egy szó: „megbocsátás”.
Nem értettem. Tanfolyamokat tartok a megbocsátásról. Könyveket, cikkeket írok róla. Egy olyan szó, amiről azt hittem, biztosan jellemzi az életemet.
De valahányszor imádkoztam, mindig ugyanaz a szó jött elő.
Így hát hagyni kezdtem, hogy 2013-ban ez a szó átitassa az életemet, és kiderült, hogy vannak még új vonásai a megbocsátásnak, amelyekre mennyei Atyám rá akart ébreszteni. Kezdve a hozzáállásommal. Általában így szoktunk fogalmazni a megbocsátásról:
Meg kellene bocsátanod.
Jó volna, ha meg tudnál bocsátani.
De mialatt hagytam, hogy ez a szó vezessen beszélgetések közben, az emberekkel és eseményekkel való kapcsolatomban, az érzéseimben, a hitemben, egy nagy igazság kezdett kibontakozni előttem:
Meg KELL bocsátani.
Nem vagyunk foglyai a megbántottságnak, nem vagyunk bezárva a haragba. Szabad akaratunk van, bármikor elhatározhatjuk, hogy kilépünk a sértettségből a szabadságba.
Ha ragaszkodni akarunk sérelmünkhöz, hagyjuk, hogy szívünk egy része elsivatagosodjon. A pusztaság átterjed gondolkodásunkra, az emberekhez való viszonyulásunkra. Elhiteti velünk, hogy erősek vagyunk, ha tartjuk a haragot, vagy falat építünk magunk köré, pedig csak annyi történik, hogy elzárjuk magunkat egy csomó élménytől, amit Isten szeretne velünk megtapasztaltatni.
Az Iz 43-ban az izraeliták is választhattak. Nehéz helyzetben voltak már jó ideje. Hallottak Isten csodáiról, amiket régen végbevitt, és Isten felajánlja, hogy „utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön” (19b). Készen áll rá, hogy ha követik utasításait, olyasmit tapasztalnak meg, ami másképp lehetetlen volna. Ezt ajánlja fel Isten nekünk is.
Szabadságra teremtettünk. Teljesen szabadon kellene élnünk. Ezt a teljes szabadságot tapasztalhatjuk meg, ha a megbocsátás útjára lépünk. Korlátok, feltételek nélkül.
Ahogy 2013-ban igyekeztem megélni a szót, amit kaptam, Isten rávezetett, hogy bár a nagy dolgokat valóban megbocsátottam, apró sérelmeket őrizgettem magamban. Megmutatta, hogy a kis dolgok miatti neheztelés, egy-egy bántó szó vagy cselekedet őrizgetése mekkora erővel bír: kihuny bennem a vágyódás a sérelmet okozó emberrel való együttlétre.
Ha vannak olyan téged ért sérelmek, amiket nem tudsz megbocsátani, ott ólálkodik, gyülemlik, fáj benned a harag, gondold meg, nem kéne-e engedned, hogy Isten hozzáférjen ezekhez a rejtett zugokhoz a lelkedben 2014-ben. Hogy ez könnyű lenne? Legtöbbször egyáltalán nem az. Megbocsátó életet élni egyike a lehetetlennek tűnő hitcselekedeteknek, főleg, ha valaki komoly fájdalmat okozott. De a megbocsátás elvezet a fájdalomtól a gyógyuláshoz, eltünteti a múlt terhét, ami súlyosan rád telepszik, új emberré tesz, olyanná, akit istengyermeksége határoz meg, nem pedig az, hogy valaki mit követett el ellene.
„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?”
A megbocsátás lehetővé teszi, hogy tiszta lappal indulj.
A megbocsátás a hit új mélységeit és tágasságait nyitja meg előtted.
A megbocsátás erősíti kapcsolatodat Istennel, ha kitartasz benne napról napra, akkor is, ha nehéz. Nem vagyunk magunkra hagyva ezen az úton, és Isten tarsolyában még sok minden van számunkra, ha követjük az irányt, amerre vezet.

Uram, legyen ez az év számomra a megbocsátás és felszabadulás éve. Mutasd meg, kérlek, napról napra, mit jelent megbocsátó módon élni, és add meg hozzá a kellő erőt és bölcsességet. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy meg kell bocsátanom ahhoz, hogy felfedezzem, még mi mindent tartogatsz számomra! Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: God Wants to Set You Free
Encouragement for today, 2014.01.30.
www.proverbs31.org


De mi van akkor, ha a probléma belül van?
Sheila Walsh

„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” Jn 16,33b (KNB)

Házasságunk elején a „Velcro-fiú” nevet adtam a férjemnek Barrynek. Azzal érdemelte ki, hogy bármerre fordultam, mindenütt ott volt. Tapadt, mint a tépőzár. Eleinte úgy éreztem, megfulladok az oxigénhiánytól.
Ha kiszaladtam a boltba, két perc múlva már szólt a telefonom: „Hol vagy, édesem?”
„A boltban. Mondtam, mielőtt elindultam.”
Volt olyan, hogy még a gabonapelyhek polcáig sem értem, már csengett a mobilom: „Hiányzol. Sok van még?”
Tudom, most néhányan azt gondoljátok, milyen szerencsés nő vagyok. De míg szerintem is nagyon jó dolog, ha valaki élvezi a társaságunkat, ebben is a bölcs mondást tartom igaznak: „A kevesebb több.” Vagy konkrétabban: „ a távollét erősíti a vágyakozást” – nos, nekem nem volt alkalmam ezt megtapasztalni.
Az évek során aztán megtanultam valamit: Barry extrovertált, én meg introvertált vagyok. Őt feltölti energiával, ha együtt van másokkal, nekem magányra van szükségem, hogy feldolgozzam az élményeimet. Most már viccelődünk rajta, de annak idején borzasztóan vágytam rá, hogy legyen magánszférám. Isten dolgozott rajtam, s a házasság nagyon jó lehetőség volt arra, hogy felszínre kerüljön lelkemben a probléma gyökere.
Tanítványaival való utolsó fontos beszélgetése közben mondta Jézus ezeket a szavakat (kicsit átfogalmazva): „A világban lesznek gondjaitok, bajaitok, problémáitok, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33b).
Sokan megnyugtatónak élik meg ezt a mondatot, de engem nyugtalanított, mikor először hallottam. Mi van akkor, ha a gond, a baj, a probléma belül van, bennem?
Ismerős érzés? Szoktál arra gondolni, hogy ha mások mindent tudnának rólad, csalódnának benned?
Ám itt jön a bökkenő. Ha akkor megkérdezted volna tőlem: „Nos hát mi az a nagy titok, amit rejtegetsz mindenki elől, Sheila?” – nem tudtam volna válaszolni.
Valami nem jól működött a házasságunkban az első időkben, de nem tudtam rájönni, hogy micsoda.
Ettől olyan alattomos a szégyenérzet. A bűntudat megmondja, mi rosszat követtél el, de a szégyenérzet azt mondja, te vagy a rossz, te vagy a hibás. A szégyenérzet illegális betolakodóként nem volt hajlandó elhagyni a szívemet.
Hogyan tud beférkőzni a lelkünkbe ez a hívatlan vendég? Gyakran (mint az én esetemben) valami erőszak ér, ami után más szemmel nézünk önmagukra. Mások úgy látják, minden sima és nyugodt, mint a hegyi tó felszíne szélcsendben. Csak te tudsz a viharról, ami benned dúl, és mindegyre hozzácsapja a szívedet félreismert önmagad sziklájához.
Krisztus ígérete, amit élete legszörnyűbb napján mondott a tanítványainak, erre is vonatkozik? Igen, igen, százszor is igen!
Krisztus, Isten ártatlan Báránya, szégyenné lett, hogy legyen egy hely, ahol mi, akiket nyomaszt a szégyen, letehessük azt. Nem a házasságunk az a hely.
Közös életünk első éveiben hagytam, hogy a szégyen beférkőzzék a kapcsolatunkba, és szakadékot ásson Barry és közém. Elhúzódtam tőle, és ő nem értette, miben hibázott. Az igazság az, hogy semmiben. Én voltam a hibás, aki a szégyen régi sziréndalára figyeltem.
A szégyen rejtőzködésre késztet, Krisztus viszont arra szólít, hogy világosságban járjunk együtt. János így ír az első levelében: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,7-9).
Bűn tehát a szégyenérzet? Nem. De ha nem vagyok hajlandó elismerni a jelenlétét, és hagyom, hogy tönkretegye a házasságomat, az már bűn.
Amikor a szégyenkezés felüti ronda fejét, fogjuk, és vigyük Krisztus világosságába. Vessünk papírra minden rossz érzést önmagunkkal kapcsolatban, minden ítélkező szót, amivel magunkat illetjük lelkünk mélyén, és figyeljünk Jézusra, aki azt mondja: „én legyőztem” ezeket!

Istenem, Atyám, Te elküldted Fiadat, hogy elvegye tőlem a szégyent. El akarom fogadni a felajánlott szeretetet és szabadságot, és leteszem ezt a kuszaságot, ami saját képem volt eddig önmagamról. Jézus nevében, Ámen.

Sheila Walsh: What if the Trouble is in Me?
Encouragement for today, 2014. január 29.
www.proverbs31.org


A boldog házasságban élők titkai
Shaunti Feldhahn

„A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.” Péld 11,27 (KG)

Egyik barátnőm házassága összeroppant. A férje elhidegült tőle. Éveken át szerette a feleségét, de nem tudta neki úgy kimutatni, ahogy az asszony képzelte. Barátnőm egyre kevésbé bízott a szerelmében. A férfi végül levonta a tanulságot, hogy sosem tudna a kedvére tenni, a barátnőm sosem lenne boldog mellette. Ezért, sajnos, elment.
Mély fájdalma ellenére, barátnőm nem tört össze, megpróbálta átgondolni, mit tehetett volna másképp, meggyászolta házasságát, és továbblépett. Ahogy saját szerepén töprengett a történtekben, rájött, hogy tudat alatt a kezdetektől mindig a legrosszabbat tételezte fel a férjéről a legjobb helyett.
Például, ha a férje mondott valami bántót, ő tudat alatt így reagált: Tudta, hogy meg fog bántani vele, mégis kimondta. Nem pedig így: Szeret engem, szándékosan biztos nem mondana nekem semmit, amivel megbánthat. Máskor pedig: Ha valóban szeretne, ezt és ezt tenné. De mivel nem teszi – nem is szeret.
Mélyen a lelkében, anélkül hogy észrevette volna, meg volt győződve arról, hogy a férje nem törődik vele. Pedig házasságuk jó részében, ennek az ellenkezője volt igaz.
Megesett már veled is, hogy abból kiindulva, amit valaki mondott vagy tett, levontad a következtetést, hogy lám, nem szeret? Én emlékszem ilyen esetekre a magam életéből. Pedig nekünk, Krisztus követőinek, szembesítenünk kell magunkat egy kérdéssel: a jót keresem, vagy a rosszat? És ez a feltételezéseinkre is érvényes.
A jó keresésének haszna van. A Példabeszédek 11,27 arra tanít, hogy azt kapjuk, amit keresünk: „A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.”
Kutatásaim is ezt igazolják. Három éven át végeztem kutatásokat boldog házasságban élő párokkal, hogy megtaláljam, mi az, amit másként tesznek. Mitől boldogok? Mi a titkuk?
Eredményeim közül egy kiemelkedett, mint minden boldog kapcsolat feltétele: mindig tételezzük fel a legjobbat a másik szándékairól. Pontosabban, ne higgyük a legrosszabbat. A legboldogabb kapcsolatokban, ha egyik fél nem tudta is megmagyarázni, miért mondott vagy tett valamit a másik, mindig abból indult ki, hogy az szereti őt, és nem akarja megbántani.
És általában ez így is van! Az általam név nélkül megkérdezett több ezer pár közül alig 1-2% volt, aki már nem törődött a társával. Még a nagyon nehéz házasságokban is ritkán fordult elő, hogy egyik a másiknak szándékosan akart fájdalmat okozni. Boldog házasságokban a megbántott fél ezt így is hiszi. A boldogtalan házasságokban viszont nem.
A „jó keresése” nem jellemző ránk, mikor friss a fájdalom. Nagyon könnyű a másik szándékát saját pillanatnyi érzésünk alapján megítélni. Pedig ez a hozzáállás tartósítja, elkerülhetetlenné teszi a fájdalmat.
Valóban előfordul, hogy a szeretett ember szándéka nem jó. De legtöbb esetben ő sem akar minket jobban megbántani, mint mi őt.
Eleinte nem könnyű betartani, hogy ezentúl jó szándékot feltételezünk mindig. De érdemes megpróbálni. Ne abból vonj le tanulságot, amit pillanatnyilag érzel, hanem abból, amit tudsz arról az emberről. És amikor majd újra meg újra megtapasztalod, hogy valóban a jó feltételezése volt igaz, rájössz, hogy ez az ember érted van – és nem ellened.
És tovább menve, ahogy alapigénkből tanuljuk, a jó keresése – feltételezése – jót hoz elő. Mélyen magunkban tudjuk ezt jól. Csak nem eszerint élünk. Pedig ha azt tesszük, minden megváltozik.

Uram, köszönöm az embereket, akiket az életembe helyeztél, és akik törődnek velem. Köszönöm, hogy irgalmas vagy hozzám akkor is, ha nem érdemlem meg. Segíts, hogy bennem is legyen irgalom, s az embereket a Te szemeddel lássam. Szentlelked erejével segíts, hogy minden helyzetben a jót keressem, és ne tételezzek fel eleve rossz szándékot. Jézus nevében, Ámen.

Shaunti Feldhahn: Secrets of Happily Married Couples
Encouragement for today, 2014.01.31.
www.proverbs31.org


Ő tényleg szeret!
Darlene Sala

„Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi benne Isten igazságossága legyünk.” 2Kor 5,21

Szívünk arra vágyik, hogy szeressenek. Szükségünk van a tudatra, hogy valaki értékel, fontosak vagyunk neki. Igazán. Hűségesen. Áradóan. Van-e valaki, aki lemondana értünk egy nagy értékű tárgyról?
Elképesztő, hogy Isten mekkora árat fizetett azért, hogy én megismerjem Őt. Felfoghatatlan, hogy Jézus elhagyta Atyját a mennyben, hogy kisbabaként megjelenjen a földön, és aztán kereszthalált haljon. Elképzelni sem tudom azt a szeretetet, amely hajlandó ekkora áldozatra. Bele se tudok gondolni, hogy feláldoznám valamelyik gyermekemet valaki más életéért. Pedig Péter így fogalmaz: „Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki … , hanem Krisztusnak a … drága vére árán.” (1Pt 1,18-19.)
És ami még tetézi az árat: Isten, az Atya, tudta, hogy el kell fordulnia fiától haldoklása közben.
Mialatt Jézus a kereszten függött, Isten, az Atya visszavonta tőle a jelenlétét a bűnök miatt, amiket értünk vett magára. Jézus felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46b). Sűrű árnyék türemkedett Jézus és az Atya közé. Jézus magára maradva gyötrődött a kereszten miattad és miattam.
Egy missziós történet jutott eszembe erről a szeretetről. Dr. Margaret Brand évek óta szemsebészként dolgozott misszionáriusként Dél-Indiában. Egy-egy nap előfordult, hogy száz hályogműtétet is végzett a környéken. Egyik alkalommal elvették az áramot, s Dr. Brand megkért egy 12 éves forma fiút, hogy tartson egy erős fényű elemlámpát, aminek a világánál az orvos folytatni tudta az operálást. Dr. Brand nem volt biztos benne, hogy a gyermek képes lesz elviselni a felnyitott szemek látványát, de nem volt ilyen gond az első öt műtét alatt. A hatodik műtétnél viszont a keze megingott. „Testvérkém, tartsd rendesen a lámpát,” szólt rá Dr. Brand. De érezte, hogy a fiú nem bírja tovább a látványt. Odafordult hozzá, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és ekkor látta meg, hogy a gyermek arcán folynak a könnyek. „Ó doktornő, én nagyon akartam, de most nem tudok odanézni. Ő az édesanyám.”
Isten annyira szeret minket, hogy Jézust „bűnné tette értünk, hogy mi őbenne Isten igazságossága legyünk” (2Kor 5,21), ha hiszünk benne. A hatalmas ár, amit Jézus értünk fizetett, kimondhatatlanul értékessé tesz minket – hiába érezzük magunkat értéktelennek egy-egy nap végén.
Vagy nézzük más oldalról. Amikor felbecsülnek egy műalkotást, három dolgot vesznek figyelembe:
Ki alkotta?
Hány van belőle?
Mennyit adnának érte?
Te egy felbecsülhetetlen, egyedi műalkotás vagy. A világegyetem legnagyobb Művésze alkotott. Isten egyetlen Fiának életével fizetett azért, hogy kapcsolatban lehess Vele. Ennyire értékes vagy. Én egyértelműen bűnös vagyok, nem szent, mint Isten. Isten mégis annyira szeret – téged is –, hogy mérhetetlen árat fizet azért, hogy megbocsáthassa bűneinket.
Egyetlen teremtő szóval megalkotta a világot. Egyetlen érintéstől meggyógyultak a leprások. De hogy a bűnt meg lehessen bocsátani, Jézus, Isten Fia önként vállalta a halált. Mekkora, ámulatra méltó szeretet!
És kire irányul ez a szeretet? Rád és rám.
Álljunk meg egy percre, és szívjuk magunkba Isten mélységes szeretetét irántunk. Töltse el hála az életünket azért, hogy Isten hajlandó volt kifizetni az árat!

Szerető Istenem, segíts, hogy sose felejtsem el: értékemet egyedül Benned találom meg. Köszönöm az ajándékot, amit Fiadban adtál. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy Fiad halálával fizettél értem. Jézus nevében, Ámen.

Darlene Sala: He Really Loves Me!
Encouragement for today, 2014.02.03.
www.proverbs31.org


Akkor szinte feladtam
Leah DiPascal

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsolt 34, 16-19

Erősen szorítottam a kormányt, és néztem a kórház sürgősségi bejáratát. A szívem vadul ketyegett, mint egy robbanás előtt álló bomba. Szinte elviselhetetlen volt a feszülés a fejemben. A láthatatlan súly a mellkasomon olyan volt, mintha valaki egy kőbaltát dobott volna rá.
Gondolatok cikáztak az agyamban. Üvölteni szerettem volna, de suttogni is alig tudtam. Csak ültem ott egyedül, rettegve, szétesve, teljes ürességgel a lelkemben.
Jelentkezzem az ügyeleten?
De mi lesz, ha azonnal beutalnak a pszichiátriára és nem mehetek haza?
Mi lesz a gyerekeimmel?
Fog ettől még szeretni a férjem?
Mit fognak szólni a barátok, ha megtudják?
Ahogy a telefonom után nyúltam, átcsapott rajtam a pánik hulláma. Kitört belőlem a sírás, és felkiáltottam: Jézus, segíts!
Nem bírtam mozdulni, ültem tovább a kocsiban, és Istennek tettem fel a kérdéseimet. Hogy jutottam idáig? Az ég szerelmére, keresztény vagyok! Ilyesmi nem történik keresztény emberekkel – vagy mégis? Úgy érzem, elbuktam.
Innen visszanézve, nincs min csodálkozni, hogy az aggódással, stresszel teli évek ahhoz a naphoz vezettek.
Éjszakákon át nem aludtam, mert kerestem a megoldást anyagi helyzetünkre. Váratlan pánikrohamok törtek rám a munkahelyi nagy nyomás miatt. Aggódtam gyermekeim egészségi állapota miatt, a gyomrom állandóan össze volt szorulva. Igyekeztem segíteni idős szüleimet, gyakran tört rám a sírás miattuk éjszakánként.
Felelősségeim felemésztettek. Az aggódás állandósult, folyton követelte a figyelmemet. Igyekeztem legalább kívülről nézve mindent egybetartani, de belül a bizonytalanság és a félelem tengerében fuldokoltam.
Talán ebben élsz most. Úgy érzed, legyőz az élet? Aggódsz az anyagiak, valakinek az egészségi állapota, a házasságod, a munkád, a gyerekeid miatt? Úgy érzed, senki se látja a fájdalmadat, vagy ha látja, se törődik vele? Ha elég bátorságot gyűjtesz, hogy segítségért kiálts, lesz, aki megmentsen?
Mai igénk eszünkbe akarja juttatni, hogy igenis van Megmentőnk:
„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 34, 16-19).
Isten lát téged, és ha mások nem is, Ő meghallja segélykiáltásodat. Ismeri szíved fájdalmát. Látja gyötrelmedet. Ha a szíved összetört, ha minden oldalról nyomást érzel, Ő megígérte, hogy melletted lesz. Bár nem láthatod testi szemeddel, Ő ott van.
Isten akkor, a kórház parkolójában segített rajtam. Órákig ültem ott és imádkoztam, a szívem megnyugodott, és felhívtam a férjem. Közeli barátokhoz fordultam segítségért, és a gyógyulás folyamata elkezdődött. Bár azonnali csodára vágytam, időbe telt a javulás, ám Isten sosem hagyott magamra. Gyengéden helyreállította összetört szívemet, Igéje által megújította gondolkodásomat. Végigvezetett egy úton, ami a szabadsághoz vezetett, és ezért egész életemben hálás leszek.
Eluralkodott életeden a stressz, félelmet érzel és magányt, már-már kész vagy feladni? Össze van törve a szíved? Hagyd, kedvesem, hogy Isten megszabadítson. Készen áll. Akarja. Képes rá.

Uram, az az érzésem, hogy szétesik az életem. Borzasztóan szükségem van Rád, a szabadításodra. Köszönöm, hogy meghallod kiáltásomat, és kimentesz a bajból. Te látsz engem akkor is, ha másoktól rejtve vagyok. Köszönöm, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

Leah DiPascal: The Day, I Almost Gave Up
Encouragement for today, 2014.02.07.
www.proverbs31.org


Nem vagyok elég kreatív
Glynnis Whitwer

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.” 1Jn 4,7

Nincsenek spontán kreatív ötleteim. Másoknak vannak, és én csodálom őket. Benéznek a hűtőbe, a kamrába, s maradékokból pikk-pakk összeraknak egy fenséges lakomát. Kézműves termékeket hoznak létre száraz makaróniból, festékből, cipősdobozból. Születésnapi játékokat találnak ki, kedveskedéseket, ételkülönlegességeket, amitől az ünnepelt eldobja magát.
Nekem ez nem megy. Kérdezzétek meg a gyerekeimet.
Annak örülök, hogy ötből négy nyáron született, és van itthon medencénk! Felvágok egy dinnyét, rendelek pizzát, és voilá!
Nem mintha nem érdekelne. Vagy nem akarnék többet nyújtani. Az első években teljesen kimerített a munkám, a háztartás és a nagyon aktív gyermekeim kezelése. Mindig úgy gondoltam, különleges ünnepeket kell rendeznem. És mert ötleteim nem voltak, állandóan úgy éreztem, alkalmatlan vagyok rá.
Évekkel később jöttem rá, hogy az emberek valójában nem is emlékeznek a nagy felhajtásokra a születésnapokon. Eleinte persze lelkesednek, tapsolnak, de aztán elszáll a gőz, leeresztenek a lufik, és emlékként inkább a külsőségeken túli pillanatok maradnak meg. Például a nyolcadikos ballagásunkról egyetlen dologra emlékszem, arra, hogy a nővérem csinálta meg a hajamat. Igazán régen volt, de ez a kedves gesztus tőle nagyon sokat jelentett akkor nekem.
Az emberek érezni akarják, hogy szeretik őket. Hogy gondolnak rájuk. Hogy észreveszik, hogy értékelik őket.
Ilyennek lettünk alkotva. Isten olyan szívet, lelket teremtett belénk, mely fogadni tudja az Ő szeretetét, és meg tudja osztani másokkal. Legmagasabb hivatásunk az, hogy szeressük Isten és egymást. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent” (Jn 4,7).
Jézus lelkünkre kötötte: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). Azt látjuk az Újszövetségben, hogy Jézus szeretete abban nyilvánult meg, hogy együtt volt tanítványaival, és törődött velük. Nem volt szüksége kreativitásra, hogy kinyilvánítsa szeretetét.
Nem azt mondom, hogy a kreatívkodás helytelen. Vannak, akik ezzel tudják kifejezni szeretetüket. Én tapsolok nekik. De nekünk, akik kezünket tördeljük egy kézművesboltban, mert fogalmunk sincs, melyik batikoló készletet vegyük meg, talán van ennél egyszerűbb megoldás, ami jobban illik a stílusunkhoz.
Talán azzal kellene kezdeni, hogy elengedjük irreális elvárásainkat. Koncentráljunk arra, hogy kifejezzük szeretetünket, és ne arra, hogy illik-e az asztaldísz a nappali függönyéhez.
Azt tapasztaltam, hogy az egyszerű dolgok jelzik leginkább a szeretetemet barátaimnak, családtagjaimnak. Az, hogy kiülök a medence mellé, és hajlandó vagyok végignézni, ahogy ügyetlenül beugranak a pallóról a vízbe. Vagy hogy elhalasztom a mosogatást, és leülök velük társasozni. Hirtelen kiötlött batyus vendégség papírtányérokon a barátokkal.
Továbbra is igyekszem szép és kreatív dolgokat kigondolni, de már nem ez áll a figyelmem középpontjában. A célom az, hogy minden nap kifejezzem valahogy a szeretetemet. Nem mindig sikerül tökéletesen, de Isten segítségével egyre jobban megy, biztos, hogy jobban, mint egy világrengető születésnapi buli megszervezése.

Mennyei Atyám! Bocsásd meg, hogy sokszor a külsőségek miatt aggódtam, és elhanyagoltam, ami Neked leginkább számít. Mutasd meg, kérlek, hogyan tudjam közvetíteni szeretetedet mások felé, hogy érezzék, mennyire értékesek. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: I Don’t Do Fancy
Encouragement for today, 2014.02.04.
www.proverbs31.org