Lélekerősítő levelek 154

Öt szentírási szakasz, amivel a házasságodért imádkozhatsz
Lysa TerKeurst

„Hasonlatot is mondott nekik: ’Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?” Lk 6,39

Leültem, hogy írjak pár köszöntő szót fiatal ismerősöm esküvőjére. Biztató szavakat szerettem volna, de ugyanakkor valóságosakat. Nem akartam a szokásos „Minden jót kívánok életed legszebb napján”-féle közhelyeket írni. Ha egy virágokkal, fehér selyemmel díszített templomi eseménynek szól, lehet negédes a kívánság, de ha hosszabb távú házasságra szánom, az már ennél sokkal többet igényel.
Elkezdtem hát leírni őszintén, amit gondolok:
„Házasságban élni hihetetlenül nehéz. Házasságban élni csodálatos. A házasság elviselhetetlennek tűnik néha. A házasság hihetetlenül gyönyörű lehet. Nincs más a világon, aki annyira ki tud hozni a sodromból, mint a férjem. Nincs más a világon, akivel annyira jó szeretetben együtt lenni, mint a férjem.”
Ahogy átfutottam, amit leírtam, arra gondoltam, hogy ismerősöm azt hiszi majd, hogy megbolondultam. Egyik pillanatban mámorítónak írtam le a házasságot, mint mikor a szél felkapja a sárkányt, és az égbe emeli, a másik percben a sárkány beleakad egy tüskés bokorba, és gyűrötten, tépetten köt ki a csalódás pocsolyájában.
Melyik tehát: mámor vagy csalódás?
A kettő törékeny szövedéke.
Végül összegyűrtem a lapot, s egy másikra ennyit írtam: „Határozd el, hogy több szót fogsz a házasságodról imádságban mondani, mint másokkal beszélni róla.”
Nem azért írtam ezt, mert ez volna igaz az én kapcsolatomra, hanem azért mert abban a pillanatban nagyon szerettem volna, ha igaz lenne.
A tanár, aki saját tanításából tanul.
És tudjátok, mire jöttem rá az ezt követő hetekben? Hogy nagyon keveset imádkozom a házasságomért.
Gondolkodom róla. Megbeszélünk dolgokat. Panaszkodom miatta. Igyekszem helyrehozni ezt-azt. Dolgozom rajta. Bocsánatot kérek. Meg akarok változtatni dolgokat. Aztán megint beszélünk róla.
De beszélni valamiről, gondolkozni róla, dolgozni rajta – ez nem ugyanaz, mint imádkozni érte.
A Lk 6,39-ben Jézus feltesz egy nagyon fontos és nagyon egyszerűen megválaszolható kérdést: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?” Férjemnek is, nekem is Jézusra van szükségünk, hogy vezessen, irányítson, tanítson, új irányba fordítson, hogy megmutassa, milyen legyen a házasságunk, hogy az Ő dicsőségére szolgáljon.
Idén sokkal kevesebb időt szeretnék a gödörben tölteni. Ennek a kulcsa szerintem az lehet, ha többet imádkozom a házasságomért.
Ezekkel a szentírási szakaszokkal imádkozom:
„Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból. … Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet.” 2Sám 22,17 és 29
„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kol 4,6
„Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Róm 8,31
„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” Ef 6,12
„Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.” Zsid 10,23
Igazából, ha kitartok abban, hogy minden nap imádkozom valamiért a házasságommal kapcsolatban, megtettem az első lépést az olyan házasság felé, amiről álmodoztam, és ami megvalósíthatónak tűnt kettőnk számára 20 évvel ezelőtt a virágokkal és fehér selyemmel díszített templomban.
Már csak néhány imádságnyira vagyok a jó feleségnek való iránytól.

Uram, szeretném, ha a házasságunk egészen méltó lenne Hozzád, és Téged dicsőítene. Segíts kitartanom az imádságban a férjemmel való kapcsolatomért. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Five Scriptures to Pray Over Your Marriage
Encouragement for today, 2014. 02.06.
www.proverbs31.org


Ha Jézusé vagyunk
Renee Swope

„Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt – mondja a te Istened.”Iz 54,5-6 (KNB)

Mesébe illő keresztény szerelmi történet volt a miénk. Mike magas volt, sötéthajú, jóképű. Jól menő vállalkozást vezetett, és szerette Jézust. A tetejébe, ahelyett, hogy randira hívott volna, megkérdezte, hogy „udvarolhat-e” nekem.
Sok területen kapcsolódott egymáshoz az életünk. Ugyanabban a tömbházban laktunk egyazon emeleten. Ugyanabba a gyülekezetbe jártunk. Sok közös barátunk volt. Tetszett nekünk, mikor azt mondták ránk, hogy tökéletesen összeillő pár vagyunk az életben is és a szolgálatban is.
Egy időn túl elkezdtünk imádkozni a házasságról, és megkérdeztük a lelkészünk véleményét is. Nem sokkal később Mike megkérte a kezemet.
De aztán az eljegyzés után két héttel a szemembe nézett, és így szólt: „Óriási hibát követtem el. Nem te vagy az, akit Isten nekem szánt feleségül.” Teljesen összeomoltam, s azon rágódtam, mit követtem el, amiért Isten meggondolta magát.
Tanácsadásra jártam, végigmentem a megbocsátás fájdalmas folyamatán, és végül helyrejöttem. Nagy meglepetésemre Mike újra feltűnt az életemben, és kérte, próbáljuk újraépíteni a barátságunkat.
Megdöbbentem, tétováztam. Arra gondoltam, Isten talán meg akarja menteni a közös történetünket. Végül adtam Mike-nak egy második esélyt. Sok időt töltöttünk közös barátokkal, lassan építgettük újra a kapcsolatunkat. De aztán megint felmerült a házasság gondolata. Mike újra megkérte a kezemet. És újra dobott!
Ekkor már okosabb voltam, megőriztem a gyűrűt, és rávettem Mike-ot, menjünk el együtt tanácsadásra. Első közös alkalmunk végén a tanácsadó közölte, hogy Mike fél az elköteleződéstől. Nekem segített, hogy már neve lett a dolognak, Mike viszont zavarban volt, és szégyenkezett.
Egy éjjel nagyon erős aggodalomra ébredtem, ami Mike-hoz kapcsolódott, kocsiba ültem hát, és elmentem a lakásához. A parkolóban erős indítást éreztem, hogy szálljak át a kisteherautójába, és imádkozzam érte. Mikor kinyitottam a szemem, tekintetem a naplójára esett, ami ott feküdt a műszerfal tetején.
Nem kellett volna hozzányúlnom, de felvettem, és kinyitottam azoknál a bejegyzéseknél, amiket a szakításunk környékén írt. Szembesültem azzal, miért nem akart feleségül venni. Sok minden volt, ami nem tetszett neki bennem és rajtam.
Az után, hogy beleolvastam Mike naplójába, valahányszor tükörbe néztem, megszólalt bennem a kétely: egy férfinek sem fogsz kelleni. Senkinek sem fogsz megfelelni.
Elutasítás. Megcsalás. Elhagyás. Legnagyobb félelmeink valósággá válhatnak.
Talán édesapád hagyott el, talán a férjed csalt meg. Talán legjobb barátod árult el, vagy tinédzser gyereked zárt ki az életéből.
A tönkrement kapcsolatok okozta mély fájdalom hatására kételkedni kezdhetünk saját értékünkben. Eldobhatónak érezzük magunkat. Könnyen lecserélhetőnek, pótolhatónak. Elégtelennek.
Egy reggel ébredés után teljes súlyával rám telepedett az elutasítottság. Kinyitottam a Bibliát, Izaiás könyvét olvasva eljutottam az 54. fejezethez. Ott Isten rámutatott, hogy Ő az Alkotóm, a Férjem, a Megváltóm, az, akitől megkapom a megbecsülést és elfogadást, amire annyira vágyom.
Bármilyen gyötrelmes volt ez a fájdalmas tapasztalat, életre szóló két tanulsággal szolgált:
- mindig válasszam külön önmagamat, saját értékemet egy férfi döntésétől, hogy kellek-e neki vagy sem.
- mások szavait, véleményét mindig Isten Igéjével vessem össze, és ha különböznek, döntsem el, melyikre hagyatkozom.
Az emberek véleménye változhat, Isten vágya irántunk sosem változik. Mások gondolhatják, hogy nem vagyunk elég jók, Isten sosem fogja ezt gondolni rólunk. Valaki már nem vágyódhat utánunk, Isten viszont biztosan vágyódik.
Az igazság az, hogy ha Jézuséi vagyunk, akkor mindvégig szeretnek és elfogadnak. Betakar jóságával, és az Ő jósága minket is jóvá, eléggé tesz.

Uram, meg akarom ismerni, és rá akarok hagyatkozni szeretetedre irántam, és ebben a szeretetben szeretnék élni. Emlékeztess minden nap, hogy a Te jóságodtól én is elég jó leszek!

Renee Swope: When We Belong to Jesus
Encouragement for today, 2014.02.14.
www.proverbs31.org


Földet érni
Lysa TerKeurst

„Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!” Zsolt 55,23

Miért van az, hogy néha magammal a legnehezebb őszintének lennem?
Általában derűs, optimista ember vagyok. Félig telinek szeretem látni az életet. A jót szoktam keresni a körülményekben, az emberekben.
Szerintem ez a hozzáállás jó tulajdonságnak számít.
Ám néha az üveg félig üres. Néha meg kell látnom a kevésbé jót a körülményekben. Olykor el kell ismernem a kevésbé jó meglétét az emberekben.
Nem kell sokat foglalkozni vele, nem kell negatívvá válnom. De meg kell engednem magamnak az őszinteség szabadságát. Az őszinte gondolatok, érzések, fájdalom feldolgozását.
Különben egy csomó, majd egy lyuk keletkezik bennem. És a külső mosoly nem illik a bensőmben lévő víznyelőhöz.
Egyedül én vagyok olyan bolond, akinek ez gondot okoz? Nem hiszem. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan vannak körülöttem, akik arcukon mosollyal járkálnak, de lelkükben ott a lyuk, ami beszippanthatja őket.
Álmodtad már, hogy esni kezdesz, zuhansz lefelé, és hirtelen felébredsz, mielőtt földet érnél?
Kislány koromban, amikor barátnőm és én úton a hinta és a libikóka között megosztottuk egymással játszótéri bölcsességeinket, elmondtam neki, hogy volt egy ilyen zuhanós álmom. Nem először, sokszor. Suttogva válaszolt: „Tudod, az a jó, hogy felébredsz, mielőtt földet érnél. Mert különben meghalsz.”
Akkor és ott megfogadtam, hogy sosem fogok ide eljutni. Mindig vigyázni fogok álmodás közben.
Elég kimerítő így aludni.
És kimerítő így élni is. Kerülve a földet érést. Nem ismerni el, hogy néha az emberek és az élet igenis nagyon elkeserítő lehet.
A föld létezik. És néha földet érünk. Néha nem tudunk időben felébredni.
Ez a nyersen őszinte felismerés az emberekről és az eseményekről kiábrándító lehet, átélhetjük visszalépésként lelki utunkon, én mégis azt hiszem, hogy láthatjuk kedvezőbb színben is.
Minden ilyen esetet tekinthetünk növekedési alkalomnak az Úrra való hagyatkozásban. Fogadjuk el örömmel a lehetőséget, ami alapigénk szerint a miénk: vigyük az Úr elé az érzéseinket, és kérjünk Tőle segítséget. Azt mondja az 55. zsoltár 23. verse: „Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!” Így hát szaván fogtam az Urat. Imádkozás közben beszámoltam az érzéseimről egy friss helyzettel kapcsolatban. Uram, belém szúrt. Érzem a szúrást. Ahogy bánt velem, az helytelen. Amit mondott, az nagyon fájt. Segíts, kérlek!
Mialatt imádkoztam, és őszintén beszéltem Istennek az érzéseimről, azt az indítást kaptam, hogy ne csak Neki mondjam el, hanem az illetőnek is, aki megbántott. Isten arra késztetett, hogy érjek földet, vállaljam be, amit mindig olyan nagyon igyekeztem elkerülni.
Leültem az illetővel. Őszinte voltam. Magamhoz és hozzá. Elértem a földet, és most örülök, mert a bensőmben lévő víznyelő szája zsugorodni kezdett.
És tudjátok mi a legjobb az egészben? Nem haltam meg!

Uram, köszönöm, hogy törődsz életem minden apró részletével. Ámulatba ejt, ahogy átveszed magadra a terheimet. Hála és dicséret Neked, Uram! Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Hitting the Bottom
Encouragement for today, 2014.02.13.
www.proverbs31.org


Hogyan rontjuk el Isten iránti étvágyunkat
Tracie Miles

„Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked.” Józs 1,8

Már csak pár oldal a naptáron, és itt a nyár. Ilyenkor a média minden oldalról eláraszt minket különféle új diétákról szóló információkkal, edzésprogramokkal, egészséges étkezéssel kapcsolatos ötletekkel. Ennek a nagy zsongásnak a hatására elgondolkoztam, milyen változtatásokat vigyek végbe az étrendemben és életrendemben, és ezek hogyan fognak hatni rám.
Gondolataim lassan elkanyarodtak testi állapotomról a lelkem egészsége felé. Miután felsoroltam magamban, milyen gyorsétkeket kell kiiktatnom napjaimból és a hűtőmből, azon kezdtem törni a fejem, milyen lelki-szellemi gyorsételektől kell szintén megszabadulnom.
A gyorsételek többnyire ízletesek, kevés tápértékük van, de annál több bennük a zsír, a kalória. Olykor-olykor rendjén való a fogyasztásuk, de ha napi szinten tömjük őket magunkba, elvész az étvágyunk az értékes táplálék iránt.
Ahogy a gyorsételek hatástalanná teszik egészségünk javítására tett erőfeszítéseinket, ugyanúgy, ha megadjuk magunkat a szellemi gyorsételek kísértésének, letérünk a helyes útról, és eltompul étvágyunk Isten dolgai iránt.
Mai alapigénk erről szól éppen: a világ csábításai helyett töltsük fel magunkat Isten Igéjével. Józsué könyvének ebben az első fejezetében Isten kinevezi Józsuét Mózes utódjául, neki kell továbbvezetnie az izraelitákat. Isten utasításokat, bátorítást ad Józsuénak hogy felkészülhessen a feladatra. Elmagyarázza, mennyire fontos az Ő szavain való állandó elmélkedés, hogy elkerülje a kísértéseket és a bűnt, és mennyire fontos, hogy ajkain tartsa Isten parancsait. Az Úr tudta, milyen könnyen eltéríthetik Józsuét az az Ő általa választott útról a világ csábításai vagy csalódásai. Ezért azt parancsolta, hogy iktassa napi étrendjébe Isten igazságát – elmélkedjen a Törvényen minden nap, és beszéljen gyakran róla –, hogy az Ő dolgai mindig frissen éljenek Józsué elméjében. Más szavakkal, Isten azt akarta, hogy Józsué elteljék az Ő Igéjével, és ne legyen étvágya a világ kísértései iránt.
A szellemi gyorsételek hihetetlen mennyisége bombázza figyelmünket nap mint nap a tévéből, filmekből, interneten, okostelefonon, könyvekből, rádiókból stb. Hiába nyújtanak ezek a médiumok valódi „táplálékot” is, ha nem használjuk a szellemi ítélőképességünket, és nem válogatjuk ki nagyon gondosan, mit fogyasztunk, azon kapjuk magunkat, hogy megteltünk értéktelen vagy káros dolgokkal, és már nincs kedvünk a valódi szellemi táplálékhoz.
Ha nem vigyázunk, a világ nyújtotta szellemi gyorsételek észrevétlenül alaptáplálékainkká válnak, csökkentve étvágyunkat Isten Igéje iránt, elnyomva vágyunkat az Ő egészséges útmutatására.
A túl sok értéktelen étel elgyengíti testünket és lelkünket. De ha szakítunk elég időt arra, hogy Istennel és az Ő Igéjével legyünk, ha Róla elmélkedünk, és igazságát tartjuk az ajkunkon, akkor erősek és egészségesek leszünk kívül-belül. Kezdjük el már ma, és imádkozzunk csillapíthatatlan étvágyért Isten dolgai iránt.

Uram, nyisd meg a szememet, hogy észrevegyem, milyen értéktelen szellemi ételekkel szoktam táplálni a szívemet, az elmémet. Segíts meglátnom, hol kell változtatnom, hogy szellemileg egészségesebbé váljak. Adj bátorságot és kitartást, hogy szakítani tudjak egészségtelen szokásaimmal, és arra figyeljek, ami Szerinted a legjobb nekem. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: How to Ruin Your Appetite for God
Encouragement for today, 2014. 02.18.
www. proverbs31.org


Ott a kegyelem
Lysa TerKeurst

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,6

„Lehet, hogy Istennek egyszer elege lesz a siránkozásaimból?”
Nemegyszer feltettem már magamnak ezt a kérdést hosszú évek óta tartó küzdelmem során a hangulati étkezési problémámmal.
Volt úgy, hogy szűkölve könyörögtem Hozzá, máskor dühösen nekitámadtam, gyakran nem foglalkoztam vele. És azon aggódtam közben, hogy elhasználom az összes Istentől nekem járó kegyelmet.
Úgy éreztem, indokoltan mondhatná, hogy „Most már elég! Tűnj a szemem elől. Belefáradtam a nyavalygásaidba. Oldd meg magad a problémádat!” Addig legalábbis így gondoltam, míg újra nem olvastam Isten irgalmasságának „első történetét” friss szemlélettel.
Gyakran úgy gondoljuk, hogy Isten kegyelme a kereszten kezdődött. De most, hogy egy rossz szokásokkal küzdő ember szemével olvastam a bibliai történetet, felismertem Isten kegyelmének megnyilvánulását már a legeslegelején, a Paradicsomban.
Ádám és Éva engedetlenek voltak, ettek a tiltott gyümölcsből, és ezzel rászabadították a bűnt a világra. Isten intézkedett a következményekről, többek között kiűzte őket az Édenkertből (1Móz 3). Az első emberpár úgy érezte, túlfeszítette Isten kegyelmének húrját. Hisz kirakta őket a kertből.
Eddig valahányszor olvastam ezt a történetet, mindig úgy értelmeztem, hogy Isten büntetésből kergette ki őket a Paradicsomból. Csalódott bennük. Azt adta nekik, amit megérdemeltek. Pedig tévedtem. Áthelyezésük nem elutasításból, hanem kegyelemből fakadt.
Gondoljunk bele. Két különleges fa volt az Édenkertben a gyümölcsfák között. Az egyik a jó és rossz tudásának fája volt, ennek a gyümölcsétől volt eltiltva az ember. A másik fa az élet fája volt. Ennek gyümölcse adott állandó életet Ádámnak és Évának – betegség nélkül, halál nélkül, petyhüdt testrészek nélkül. (Na jó, ez utóbbiban nem vagyok biztos, de legalábbis a mennyországot e nélkül képzelem el.)
Nem is ez a lényeges. Amikor ettek a jó és rossz tudásának fáján termett gyümölcsből, megjelent a bűn. Ez pedig mindent tönkretett. Isten tökéletes szeretetének és gyöngéd irgalmának jele volt, hogy ezen a ponton kiutasította Ádámot és Évát a kertből. Nem szabadította rájuk haragját, nem torolta meg tettüket. Menniük kellett.
Ha megengedte volna nekik, hogy maradjanak, továbbra is ettek volna az élet fájáról, és örökké éltek volna a bűnben dagonyázva. Fetrengve a rosszban, ami a bűn következménye: betegségben, félelemben, szenvedésben, Istentől elszakítottságban.
Sorsuk vég nélküli, szégyenben, bűnben állandósult élet lett volna.
Isten ezt nem bírta elviselni azok sorsául, akiket szeretetből teremtett. Szeretete döntött úgy, hogy menjenek el, és ezzel lehetővé tette, hogy meghalhassanak. Ily módon részük lehessen a feltámadt életben, melyet majd egyszer Fia a rendelkezésükre bocsát.
Romlásból az üdvösségbe.
Istennek nem fogyott el a kegyelme az emberiség hajnalán. És nem fog elfogyni kegyelme irántad vagy irántam sem. Ő nem akarja, hogy örökre a bűn vagy a kétségbeesés fogságában legyünk. Nem teremtett mérgében úgy, hogy állandóan zabálni akarjunk, vagy más bűnös vágyaink legyenek. Inkább szeretetét jelzi, hogy megengedi, hogy küzdelmünk a vágyainkkal egy lélekállapot testi jelzése legyen.
Tőlünk is azt kéri Isten, hogy menjünk el máshová, egy új helyre, és ott megtaláljuk a kegyelmet.
Fogadd hát el a kegyelmet, hagyd, hogy elmosson minden szégyenérzetet és bűntudatot egészségtelen döntéseid miatt, amik miatt már régóta gyötröd magad. Igen, dolgozni kell rajta, haladni kell, de tiszta lappal indulhatunk neki.
Ez a kegyelem, Isten szeretetének felfoghatatlan mélysége megnyugtat. Reményt lehel a rettegésembe. Bizalmat a kétségeimbe.
Mikor tehát tovább botladozom az úton, tudni fogom, hogy ez a kegyelem a rendelkezésemre áll, és újra meg újra fordulhatok hozzá. Minden alkalommal meg tud nyugtatni, le tud csillapítani.

Uram, köszönöm kegyelmedet. Segíts, hogy számítsak Rád mai küzdelmeim során is. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: A Grace Place
Encouragement for today, 2014.02.20.
www.proverbs31.org


Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a fájó szíveket
Suzie Eller

»Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak,
hogy szabadon bocsássam a megtörteket,” (Lk 4,18 KNB)

„Miért nem tudod már összehozni?”
„Igyekezz jobban!”
Mondták már ezt neked? Vagy talán már te is korholtad így magad.
Talán azok, akik ott álltak a forró názáreti domboldalon, ugyanezt kérdezték maguktól. Sokan igyekeztek teljes erejükkel betartani a törvényi előírásokat, és tudták, hogy nem sikerült. Vajon ez a Jézus majd újabb szabályokkal áll elő?
Képzelheted meglepetésüket, mikor meghallották Jézus személyes programját:
Azért jöttem, hogy megnyissam a vakok szemét.
Azért jöttem, hogy szabadon engedjem a foglyokat.
Azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a lélekben szegényeknek.
Azért jöttem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.
A tömeg döbbenten hallgatta, mert egy harcos kiállására vártak, nem egy szívdoktorra. Jézus nem köntörfalazott. Azért jött, hogy kiteljesítsen minket – Önmaga által.
Azok számára, akik nagyon igyekeztek, akik nekifeszültek, átformáló hatása volt az üzenetnek. Ahhoz voltak szokva, hogy szabályokat kövessenek, hogy eleget tegyenek az emberi elvárásoknak, nem pedig ahhoz, hogy megpihenjenek a mindenható Isten hatalmának árnyékában.
Mikor hívő lettem, nem fogtam fel Jézus küldetési nyilatkozatát. Kezeletlen sebeket hordoztam a lelkemen, mindent magam akartam helyrehozni. Amikor felismertem a Lk 4,18 üzenetének erejét, minden megváltozott: a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit már megtett valaki értem.
Jézus nem azt várja el, hogy egyedül végezzük el saját megigazulásunkat. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk fogja a változást előidézni bennünk. Persze, tudunk változtatni. Igen, meg tudjuk nyitni fájó szívünket az ő gyöngéd érintése előtt. Igen, engedhetjük, hogy olyan irányba vezessen, ami nincs ínyünkre, hogy új utakat fedezhessünk fel – és a régieket hagyjuk magunk mögött. De mindezt partnerségben tesszük Istennel. És Ő a nagyobb.
A másik felfedezésem az volt, hogy nem kell kiérdemelnem Isten szeretetét. Talán te is úgy gondolkozol, hogy majd akkor lesz megelégedve veled Isten, majd akkor fog egészen szeretni, ha mindennek megfelelsz, ha „összehoztad”.
Jézus kijelenti küldetési nyilatkozatában, hogy már most szeret minket. Csomagostul, fájó szívestül. Ha felfogjuk ezt a szeretetet, megváltozunk. Arra indít, hogy viszonozni akarjuk, hogy teljes szívünkkel bízzunk Jézusban.
Ez a bizalom segít, hogy meghalljuk a hangját. Megérezzük, ha tanítani akar, vagy ha más irányba akar fordítani. A kísértést Mennyei Atyánk iránti szeretetünk fényében mérlegeljük. Ez a kapcsolat segít felfedeznünk valódi, istengyermeki önmagunkat (Jn 1,12).
És végül a Lk 4,18 arra is megtanított, hogy nem kell elmenekülnöm, ha megbántva érzem magam.
A fájó szív gyakran olyan lépésekre indít, amit később megbánunk. Ha valaminél vagy valakinél keressük az enyhülést. Jézus küldetési nyilatkozata arra hív, hogy ne fussunk el, pihenjünk meg Nála, és várjuk bizalommal, hogy gyógyító érintésének hatására előtűnjön valódi énünk.
Maradjunk ma a Lk 4,18 közelében, mert Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa fájó szívünket.

Drága Jézus, hosszú időn át saját erőmre koncentráltam, de most várakozón megpihenek Benned. Köszönöm, hogy a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit Te már megtettél értem. Ámen.

Suzie Eller: Jesus Came to Heal Hurting Hearts
Encouragement for today, 2014.02.21.
www.proverbs31.org