2014.07.15.
Próbáljam átgondolni azt, amiben hiszek, a következők szerint.
Nem változott az igazság törvénye:
- Az igazság megköveteli a bűn büntetését, ami végső soron a halál. Nem maradhat bűn megtorlatlanul.
- A büntetés utolérhet életed során, de tovább is örökíted, akár hetedíziglen. Tehát ha baj ér, és nem te tehetsz róla, az lehet őseid bűnének büntetése.
- Ezért a büntetés elől – ami a szenvedések legkülönfélébb formája – nem menekülhetsz.
- Ilyen büntetés volt nemzetszinten a rómaiak uralma a zsidók fölött. De az egyes emberek bűne adódott össze nemzetszintűvé. Mikor panaszkodnak a vélt Messiásnak Pilátus kegyetlenkedéséről, Jézus nem Pilátus ellen kezd dühöngeni, nem szaggatja meg ruháját a hallottak/halottak miatt, hanem azonnal azt mondja: térjetek meg, hogy ti is úgy ne járjatok. Csak az szünteti meg ezt a sok szenvedést, ha mindenki elhagyja bűnös életét. A betegség okát akarja Jézus megszüntetni, nem a tüneteket. Ez a küldetése.
- De mi legyen a már elkövetett bűnökkel azoknál, akik megtérnek? Régebben az volt, hogy a megtért bűnösnek megkegyelmezett Isten, és az utódain torolta meg a bűnt.
- Így volt mindenki a bűn – és egyúttal a szenvedés – fogságában.

Ebből szabadított ki Jézus azzal, hogy szenvedésével, halálával ő, aki bűn nélkül való volt, eleget tett bűneinkért, eltörölte őket egyszersmindenkorra. Azokét, akik megbánták/megbánják és hozzá fordulnak segítségért, elfogadják az ő megváltását.
A Mt 11,20-24 (jobb dolga lesz Sodomának az ítélet napján, mint Kafernaumnak) azt tanítja, hogy lesz még egy ítélet azon túl, ami a történelem során folyamatosan zajlik. Az lesz a végleges. Ez alól viszont mentesülnek azok, akik Krisztushoz tartoznak: „nem esnek ítélet alá” – mondja Pál apostol. Aki tehát Jézusban hal meg, az hazakerül. Hogy a többiekkel mi van, azt nem tudjuk. Jézus azt kéri, hogy magunkkal törődjünk ebben a kérdésben: hogy mi lesz Jánossal, ne érdekelje a többieket, hogy ugyanannyit kap az is, aki végig igazul élt, az is, aki csak a végén igazult meg, nem a mi dolgunk véleményt mondani róla.
- Hogy miért szenvedünk még mindig? Jézus halála a végítélettől szabadított meg. Halálunkkal a mennyországba kerülünk – ahogy itt is Isten láthatatlan országát építjük. A világ megmaradt a bűnben, ennek következményeit mi is viseljük. Viszont mert Jézushoz tartozunk, és szeretjük Istent, bármi rossz történjék velünk, Isten a javunkra fordítja, és azok javára, akik osztoznak szenvedésünkben.
- Mi itt a mi dolgunk életünk során azon túl, hogy állandó kapcsolatban állunk Istennel/Jézussal? – Add el mindenedet, és kövess engem; vedd fel az igámat: én vezetni foglak az úton; adj enni az éhezőnek, ruhát a ruhátlannak, látogasd a rabokat, ne várj viszonzást stb.; ne félj; jöjj hozzám, ha megfáradtál; világíts; örülj; add tovább az örömhírt életeddel, szavaiddal, tetteiddel; bocsásd meg, ha vétkezik valaki ellened; tarts ki az úton a kísértésben, a szenvedésben is; ne riadj vissza az áldozattól, ez is Jézus követéséhez tartozik, hisz ő mindent feláldozott.