Lélekerősítő levelek 171

Szeretném itt is jelezni, hogy egyelőre nem működik a Lélekerősítő honlap levélküldő funkciója. Már szóltam, ígérték, hogy megjavul. Ha valaki addig is szeretné a postaládájába kapni az épp lefordított Lélekerősítőt, kérem, jelezze nekem a honlapon megadott emailcímen, vagy itt megjegyzésben.


Isten mindent meg akar adni, amire szükséged van
Holley Gerth

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Zsolt 23,1-3a

Nők ülnek az asztal körül. Fiatal anyukák, akik lerakták a gyermekeiket a gyermekmegőrzőben vagy a bölcsődében. Nyugdíjas nagymamák, akik életük új szakaszába lépnek. Minden korosztályt, sokféle élethelyzetet képviselnek. Egybegyűltünk, hogy egy hétig tanulmányozzuk a Bibliát és önmagunkat.
Mielőtt nekifognánk, a vezető megszólal: „Körben mindenki mondja meg egy szóval, hogyan érzi magát ma reggel”.
Legtöbb válasz így hangzott: fáradtnak.
Régen volt ez már, de azóta is sokszor gondolkozom rajta. Eszembe jut, mikor együtt vagyok barátnőkkel, és sok-sok tennivalónkról beszélgetünk. Vagy mikor egy-egy bejegyzést olvasok a szociális médiában. Eltöprengek rajta tévézés közben, mikor látom, milyen rohanásra sarkall minket a körülöttünk lévő világ.
Fáradtak vagyunk. És ha valami kihívás ér, a bennünk rejlő maradék energia nagyon hamar elfogy. Kimerültnek érezzük magunkat, és nem értjük, miért nem tudjuk élvezni az életet.
Bár szeretjük függetlenségünket, az igazság az, hogy szükségünk van valakire, aki vigyáz ránk, aki gyengéden törődik velünk, és biztosítja számunkra a pihenést. Más szóval, olyanok vagyunk, mint a juhok, akiknek pásztorra van szükségük.
A pásztor gondoskodása nélkül a nyáj hamar bajba kerülne. Ha a juhok csak a többi juhot követnék, a nyáj kimerülne, veszélybe sodródna, nem jutna hozzá ahhoz, ami az életben maradásához szükséges.
Ez történik velünk is. Amikor hagyjuk, hogy a körülöttünk nyüzsgő világ határozza meg, mikor pihenjünk, kockára tesszük szívünket, lelkünket.
A jó hír az, hogy van Pásztorunk. Jézus, a Jó Pásztor. Nem akar annyira hajtani, hogy kimerülten összeessünk. Nem erőltet végig az életen táplálék és felüdülés nélkül. Amikor elfáradunk, amikor érezzük, hogy csak azért folytatjuk, mert muszáj, Jézus arra kér, álljunk meg és pihenjünk egyet.
A Biblia pásztornak emlegeti Istent. Olvasom a 23. zsoltárt, és a szívem felujjong örömében: Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet (Zsolt 23,1-3a).
Teli naptár és üres szív: biztos jelei annak, hogy ideje megállni, és átgondolni, nem más juhokat követünk-e a pásztor helyett. Általában kiderül, hogy rossz irányba tartok, és ideje közelebb húzódnom a Pásztoromhoz. Ő megígérte, hogy semmiben sem fogok hiányt szenvedni, és ez mindannyiszor igazolódik, mikor odafutok hozzá.
Pásztorunk tudja a juhairól, hogy könnyen szétszélednek. Ez többnyire nem szándékos, észre sem veszik. Magához vonzza őket valami, ami jónak látszik, és nekivágnak érte egy hosszú útnak, ami aztán kimeríti őket.
Ha veled is ez történt, itt az ideje, hogy kiálts a Pásztornak, jöjjön, vegyen ölbe, és vigyen haza. Mondd el Neki, hogy éhes és szomjas a szíved. Mondd el neki, hogy szeretnél lepihenni (és valóban szundíts egyet!). Mondd el neki, hogy lelkednek felfrissülésre van szüksége.
Nem fog haragudni rád. A pásztorok értik a juhokat. A tied is tudja jól, hol tartasz, min mész keresztül, és örömöt okoz neki, ha gondoskodhat rólad.

Uram, hálás vagyok azért, hogy ilyen hűséges, jó pásztorhoz tartozom. Köszönöm, hogy figyelsz rám, és törődsz minden szükségemmel. Jobban értesz engem, mint én saját magamat. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

Holley Gerth: God Will Give You Everything You Need
Encouragement for today, 2014.09.10.
www.proverbs31.org

Mi Isten akarata?
Lysa TerKeurst

„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” Mt 5,14

Más szóval: Azért vagytok itt, hogy fény legyetek, mely láthatóvá teszi Isten színeit a világban. Isten nem titok, melyet magatokban kell tartani. (MSG)

Régebben úgy gondoltam, lényegbevágó tudnom, mi Isten akarata. Ha tudnám, mi az ő grandiózus terve életemnek legalább erre a mostani időszakára, akkor minden döntésemmel ahhoz tudnék igazodni.
Az az Ő akarata, hogy megmaradjak a munkahelyemen, vagy váltsak arra a másik lehetőségre?
Az az Ő akarata, hogy a gyermekeimet ebbe az iskolába írassam, vagy az, hogy abba a másikba?
Az az Ő akarata, hogy indítsam el a bibliatanfolyamot, hogy részt vegyek az adott bizottságban, vagy hogy menjek el arra missziós útra?
Töprengek és imádkozom. Megkérdezem a barátaimat. Olvasom a Bibliát. Figyelem a jelzéseket, melyek egyik vagy másik irányba mutatnak.
Abból indulok ki, hogy egyetlen helyes válasz van, és ahhoz, hogy Isten akarata szerint éljek, meg kell találnom azt az egyet.
Hatalmas nyomás ez egy olyan egyszerű leányzón, mint én vagyok. Hisz végülis két jó dolog között kell választanom. Vergődöm, és töprengek, melyik lehet ezek közül Isten akarata?
De mi van, ha rosszul látom?
Mi van, ha Isten akarata ennél sokkal egyszerűbb?
Jó dolog barátokhoz fordulni megerősítésért. De mi van, ha Isten azt szeretné, hogy inkább Őt keressük, mint a válaszokat?
Jól látható irányjelzőket várunk Istentől. Isten viszont csak azt szeretné, ha figyelnénk Rá. Igen, figyeljünk Rá, és kérdezzük meg, választási lehetőségeink közül melyik jelenti a Legjobb Igent?
Ezen a nyáron a férjemet odahívta magához az éttermünk egyik vezetője. Elmesélte, hogy forgalmas napjuk volt, rengeteg vendég jött-ment. Egy adott pillanatban odajött egy fickó ehhez a hölgyhöz, és átadott neki egy képeslapot. „Ezt az étterem dolgozóinak küldöm.” Majd elcsukló hangon hozzátette: „Szeretném, ha tudnának róla”. Azzal elfordult, és otthagyta az étteremvezetőt, aki berakta a képeslapot a köténye zsebébe.
Később rá tudott szánni egy kis időt, hogy elolvassa. Köszönet állt benne az étterem dolgozóinak. Nem a kiszolgálást vagy az ételt köszönte meg, hanem a mosolyukat.
Leírta, hogy azt fontolgatta, feladja az életet, még aznap megöli magát. De az étterem dolgozóinak kedvessége, ahogy szóltak hozzá, ahogy rámosolyogtak, visszaadta számára a reményt.
Mikor a férjem elmesélte a történetet, és felolvasta a férfi levelét, kicsordultak a könnyeim.
Valami mélyen megérintett.
Az az érzés borított el, hogy lám, ilyen csodálatosan működik Isten akarata. Olyan embereket hoz az utunkba, akiknek reményre van szükségük, és a fülünkbe súgja: „Nálad van a remény, amire szükségük van … add oda nekik”.
Lehet, az kell, hogy az idődből nyújts nekik többet. Talán magadról mondj el valamit. Talán, mint ebben az esetben is, csak ajándékozd meg őket a mosolyoddal. Ha figyelünk Isten jelzéseire, valami átalakul. Mintha a világon rés támadna, és minden apró engedelmes cselekedetünkkel tágulna, és Isten fénye lassan áttörne a világ sötétségén. Ez egy Legjobb Igen. Az, hogy figyelünk.
Alapigénk arra szólít fel, hogy legyünk fény a körülöttünk élők számára. Isten azt akarja, hogy hagyjuk világítani a fényünket. Ez az Ő akarata. Ez az Ő terve. Ez az Ő utasítása.
Minél inkább figyelünk Isten percről-percre utasításaira, gondolkodásunk egyre inkább igazodni fog Hozzá. Elménk új ritmust vesz fel, meglátjuk, amit meg akar láttatni velünk, hogy megtehessük, amit meg akar cselekedtetni velünk.

Uram, ma szeretnék egy fénysugarad lenni. Mutasd meg, ki az, akinek reménységedből nyújthatok. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: What Is God’s Will?
Encouragement for today, 2014.09.11.
www.proverbs31.org

4 szokás, hogy szíved ép maradjon
Lisa Allen

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4,23

Kijöttünk a kórház kapuján első gyermekünkkel. A babán kívül volt nálunk egy teli pelenkás zacskó, újszülöttnek való kocsiülés, új szülőknek való iránymutató könyvecske, a What to Expect When You're Expecting (Mit várj várandósan). De örömömet beárnyékolta a rettegés: Ezek tényleg hagyják, hogy elvigyük magunkkal? Hisz fogalmunk sincs, hogy kell gyermeket nevelni!
Jártunk terhességi, szülési tanfolyamra, készen álltunk 36 órás vajúdásra is (köszönöm, Istenem, a gyógyszereket!). De sem a légzőgyakorlatok, sem az epidurális gyógyszerek nem készítettek fel arra, mit jelent anyának lenni egy életen át.
Hol az a gyorstalpaló, ami segít eligazodni a bilire szoktatás, a hisztis rohamok, az első randik, a kijárási tilalmak, az elkeserítő döntések kihívásainak elviselésére, megoldására? Azt tanították nekem, hogy a gyermeknevelés tudományát menetközben sajátítja el az ember. Azzal indulunk neki, amit már tudunk, aztán csak tanulunk és tanulunk menet közben. Ez persze sokkal könnyebb elméletben, mint gyakorlatban. A racionális megközelítés helyett anyai szívem bármelyik pillanatban kész átcsapni reményből pánikba.
Elképzelem, hogy kis kerubom majdan kitűnően leérettségizik, egyetemi szakok hada áll nyitva előtte, hogy elinduljon egy fényes karrier útján. A következő pillanatban rám tör a félelem, hátha elutasítják a társai az iskolában, hátha magatartászavaros lesz, vagy nem fog tudni rendesen tanulni, és ez szörnyű, életre szóló rossz döntésekhez vezeti.
Huhh! Kimerítő dolog a szülői szerep.
Hogyan tudjuk tehát ellátni magunkat mindennel, ami az anyasághoz szükséges? Legyünk biztosak benne, hogy Az, Aki minket mindenkinél jobban ismer, megadja, amire szükségünk van.
Az elmúlt évek hullámvasútján elsajátítottam négy fontos szokást, amik segítenek megőriznem ép, erős anyai szívemet.
1. Legyen nyitva szíved Isten számára. Minden egyes napon szakíts időt rá, hogy kettesben legyél Istennel. Ásd bele magad az Igébe. Mialatt Istennel vagyok, az Ő igazságait fontolgatom, isteni perspektívából kapok választ szülői dilemmáimra, a kérdésekre, kihívásokra. Felkészít minket minden egyes napra: a koszos pelenkáktól a hisztiken át mindenre.
2. Szíved legyen közösségben más szívekkel. Alakíts ki magad körül egy egészséges közösséget, míg az anyaság útját járod. Legyenek körülötted hozzád hasonló gondolkozású, lelkületű nők, akik hisznek abban, hogy jó anya vagy, és segítenek is ebben. Csatlakozz bibliaközösséghez, játszóházi csoporthoz, hogy ilyen embereket találj.
3. Hagyd, hogy Isten megnyissa szíved szemét. Ahogy minden nap együtt vagyunk Istennel, gyermekeinket kezdjük az Ő szemével látni. Felcsillannak előttünk sajátos ajándékaik, adottságaik, tehetségeik. Isten segít kifejleszteni gyermekeink képességeit, betekintést nyújt nekünk erősségeikbe, gyengeségeikbe, hogy így támogathassuk egyéni képességeik kibontakozását.
4. Őrizd meg saját szívedet. Tanulj meg törődni magaddal, ne engedd, hogy teljes mértékben gyermekeidben akard megvalósítani önmagad. Ápold házastársi kapcsolatodat, foglalkozz saját kedvteléseiddel. Vezetői képességeid vannak? Indíts bibliakört, vagy vállald el az óvodai-iskolai szülői közösség vezetését. Szeretnél megtanulni valamit? Iratkozz be online tanfolyamra. Szeretnél másoknak örömöt okozni? Szervezz élelmiszerosztást, gyűjts téli ruhát a szegényeknek, csatlakozz valamelyik helyi karitatív egyesülethez. Az ép szív megőrzéséhez hozzátartozik, hogy hagyjuk saját képességeinket és vágyainkat is kibontakozni.
Fontos, hogy foglalkozzunk anyai szívünk épségével, mert nagyon könnyen ki tud merülni, el tud fáradni. Alapigénk arra tanít, hogy ha megőrizzük szívünk épségét, gyermekeinket is jobban tudjuk szeretni: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23).
Az írásom elején emlegetett kisbaba ma már önálló hölgy. Anyai szerepem megváltozott ugyan, de a fent bemutatott egészséges szokásokat továbbra is gyakorolnom kell – talán mos még inkább, mint akkor, amikor a legnagyobb gondot egy eltört játék jelentette.

Atyám, adj erőt, hogy Rád tudjam bízni gyermekeimet. Bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját reményeimet, álmaimat általuk megvalósítani. Add nekem a Te látásodat, hogy észrevegyem a legkisebb adottságukat, képességüket, tehetségüket is, amit te ajándékoztál nekik. Előre köszönöm a bölcsességet, mellyel irányítani fogod anyai szívemet az elkövetkező évek minden egyes napján. Jézus nevében, Ámen.

Lisa Allen: 4 Habits of a Healthy Heart
Encouragement for today, 2014.09.12.
www.proverbs31.org

Amy vagyok, és szeretek díjakat kapni
Amy Carroll

„Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.” 2Móz 15,13 KG

Izmaim irgalomért sikítottak, de egy egyszerű megjegyzés új energiával töltött fel. Félúton voltak a súlyzóim, mikor megszólalt az edző: „Nahát, Amy! Eddig fel se tűnt, milyen erős vállad van!”
Ennyi volt. Fájdalomérzetem alább szállt, eltökéltségem megemelkedett. Kihúztam magam, és minden egyes gyakorlatot elvégeztem a szokásos kihagyások nélkül. Próbáltam uralkodni a vonásaimon, és hűvös nyugalommal folytatni, mintha nálam ez a teljesítmény természetes volna, közben pedig eltöltötte a szívemet a jól végzett munka öröme.
Semmi kétség, szeretek csillagokat kapni. Elemista koromtól kezdve a súlycsökkentő edzésekig valós és képzelt csillagokról álmodoztam. Bután hangzik egy felnőtt nő szájából, hogy ilyen, látszólag közönséges dolgok motiválják, de én már elfogadtam, hogy ez része a huzalozásomnak.
A dicséret az üzemanyagom. Ha szeretve érzem magam, pislákoló tüzem lángra lobban, és újabb teljesítményekre ösztökél.
Hiszem, hogy Isten teremtett ilyennek, de gyakran félresiklásaimat is ez a vonásom okozza. Mások tetszése kezd motiválni – dicséretek, díjak, az, hogy elfogadjanak. Mielőtt észrevenném, mások (és nem Isten) elismeréséért kezdek küzdeni, vagy magamba roskadok, ha csalódást kellett okoznom.
Talán azt várod, hogy azzal folytassam, mennyire helytelen az örömért élni, de nem ez következik. Nem rossz az örömért élni. Az a rossz, ha az örömforrást hibázzuk el.
John Piper, író és lelkipásztor, így fogalmaz: Örömünk kincsünk mértéke. (Angolul szójáték: Our pleasure is the measure of our treasure.)
A kultúrát, amelyben élünk, az öröm utáni vágy hajtja. Mindenfelől azt halljuk, hogy leljünk örömöt a nyaralásban, az alkoholban, szórakozásban, magunkkal törődésben, romantikus kalandokban, étkezésben. A tévéből, a moziból, a zeneszámokból egyre árad a felhívás a korlátok nélküli szexre, a végtelen bulizásokra, illegális szerek fogyasztására.
Én is bedőltem némelyiknek, elhittem, hogy folyamatos jó érzést generálnak, de hamar rájöttem, hogy ezek az időszakos örömök nem tekinthetők kincseknek. Mindegyik nyújt egy pillanatnyi felfokozott állapotot, de az alázuhanás fájdalmas és hosszantartó. Még a felaggatott aranycsillagok is veszítenek fényükből idővel, és újabbakra kezdesz áhítozni.
Isten belénk huzalozta az öröm utáni vágyat, de azért tette, mert egyedül Ő minden öröm végső forrása. Vele összehasonlítva fakó minden más.
Vizsgáljuk meg a Szentírásból mit tudunk meg Isten lényegi vonásáról: kegyelméről, szeretetéről. Alapigénk szerint kegyelme vezérel minket: „Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre” (2Móz 15,13). Más igehelyek szerint Isten kegyelme és szeretete, a kincs, mely nem fakul meg soha: gazdag (Kiv 34,6), irgalmas (Zsolt 25,7), csodálatos (Zsolt 31,22), jobb az életnél (Zsolt 63,4), hűséges (Zsolt 89,25), örökké tart (118,4), bőséges (145,8), örök (Jer 31,3), türelmes, jóságos (1Kor 13,4), széles és hosszú, magas és mély (Ef 3,18), minden értelmet meghalad (Ef 3,19).
Isten a mi örömünkre árasztja ránk szeretetét, és Ő is örömét leli a mi szeretetünkben. Csodálatos körforgása ez a hosszantartó dicséretnek, a legmélyebb örömnek, melyért teremtettünk.

Uram, add, hogy cselekedeteimmel a te tetszésedet keressem, és ne másokét. Add, hogy a Benned meglelt öröm kielégítse a lelkemet. Az, amilyennek te látsz engem, meghaladja mindazt, amire vágyom, amit keresek, ezért dicsérem szent Neved, és megpihenek Benned. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: I’m Amy, and I Like Getting Gold Stars
Encouragement for today, 2014.09.09.
www.proverbs31.org

Egy „tökéletes” csésze kávé
Kathi Lipp

„Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek/nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33

Tökéletes Apák napját terveztem. Tökéleteset.
Egyetlen dolgot kért a férjem, egy csésze zsírmentes, mentolos mochát.
Én pedig – az ő listákat vezető, intézkedő felesége – valóra váltom az álmait. Elindultunk hát a kávézóba.
Ahogy befordultunk volna a drive-thru*-ba, megtörtént a lehetetlen: egy másik kocsi elénk vágott.
Én meg? Elvesztettem a fejemet.
Letekertem az ablakot és kiüvöltöttem: „Maga viccel?!? Ki a franc nevelte fel magát?!?”
Azt hittem, lecsillapodtam, de Roger rám szólt: „Kathi, kérlek, nyugodj meg a kedvemért.”
Csikorgó fogakkal mordultam vissza: „Nyugodt vagyok!”
„Akkor miért kapcsolod ki a biztonsági övedet?”
Észre se vettem. No jó, lehet, hogy nem vagyok nyugodt.
Forrongtam tovább. Majd szét robbantam, de nem tehettem semmit a morgáson, panaszkodáson kívül.
Mikor végül odaértünk az ablakhoz, a fiatal barista zavartan nézett ránk. Átadta a kávénkat, és így szólt: „Én nem tudom, mi folyik itt, de a maguk előtti autó vezetője kifizette a kávéjukat, és kért, hogy adjam át az üzenetét, ami így szól: ’farkasok neveltek fel’.”
Most már nevetni tudok a történeten, de akkor nagyon el voltam keseredve, mert valami nem sikerült tökéletesre. Mintha elloptak volna tőlem valamit.
Nem ez volt az egyetlen eset, mikor a tökéletesség bérence (így nevezem, mert újra meg újra megtámad) feltűnt az életemben. És a végeredmény nem szokott mulatságos lenni.
A tökéletesség becsal minket a próbáld-keményebben életvitel mókuskerekébe, ahol mindennél fontosabbá válik tevékenységünk végeredménye. „Ha mindent helyesen teszel, minden a terv szerint fog haladni” – súgja fülünkbe a hazugságot.
Ha a perfekcionizmus átmosta az agyunkat, azt gondoljuk, hogy aki keresztbe tesz nekünk, bármilyen bánásmódot megérdemel. Mint például, hogy kiüvöltsünk rá az autóból.
Vagy hogy hallgatással büntessük a férjünket, hadd okuljon belőle, ha máskor is el meri rontani a tervünket.
Vagy hogy mindegyre beleavatkozzunk a gyermekünk életébe, mondván, hogy „segítünk” neki, hogy minden jól alakuljon – legalábbis a mi elképzeléseink szerint.
A tökéletesség bérencével ellentétben Isten az igazságot mondja nekünk. Nem kertel, és nem csap be, ahogy alapigénkből is láthatjuk: ebben a világban sok bajotok lesz. De azt is hozzáteszi, hogy megnyugodhatunk Benne, mert Ő legyőzte a világot.
Felsorolok néhány gyakorlatot, ami segít, ha érzed, hogy megint a tökéletesség „próbáld még keményebben” követelésének készülsz engedelmeskedni.
Vonulj vissza, és tarts szünetet. Ha annak látod a tökéletesség hívását, ami: becsapásnak, akkor dönthetsz, hogy leállsz, vagy hagyod, hogy rád erőltesse akaratát, követelőzését. Ha szünetet tartasz, van időd átgondolni, mikor érdemes kiüvölteni a kocsi ablakán (mikor egy gyerek lelép a járdáról az úttestre), és mikor nem (ha bevág eléd egy kocsi).
Imádkozz tisztánlátásért. Kérdezd meg magadtól, hogy a félelem vezérel-e, vagy Isten. A parancsoló hang a fejedben, mely erőlteti, hogy próbálkozz még, hogy nem elég, amit csinálsz – ez a perfekcionizmus. A nyugodt, csendes hang, ami szeretettel próbál rávenni valamire, az Isten.
Gyakorold „a lázadás apró cselekedeteit”. Cselekvően szállj szembe a tökéletesség bérencével. Mondj nemet romboló parancsaira, és igent a törődésre. Dicsérd meg a gyermekedet, ha beveti az ágyát, és NE igazítsd meg rajta a takarót. Amikor vendéged jön, ne kérj elnézést a „felfordulás” miatt. Ha elmész otthonról, a mosolyon kívül mást ne tegyél az arcodra.
A perfekcionizmus zsarnoka elleni lázadáshoz bátorság kell. De merd megtenni. Megéri. Ahogy kitörsz a bérenc szorításából, Krisztus békéje veszi át az uralmat a szívedben.

Uram, segíts felismernem a tökéletesség bérencének hangját. Vezess úgy, hogy csak Téged halljalak, Benned bízzam, Téged kövesselek. Jézus nevében, Ámen.

Kathi Lipp: The „Perfect” Cup of Coffee
Encouragement for today, 2014.09.17.
www.proverbs31.org

Hogyan bízhatok újra?
Suzie Eller

„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” Zsolt 28,7

Néhány éve történt, hogy egy alkalommal érzékeny területet érintettek lelkemben egy barátnőm szavai. Oda ütött, ahol már sajgott egy tőle kapott korábbi seb. Meg egy még korábbi. Amikor ez a barátnőm valamitől ideges lett, elvesztette önuralmát, és a szavak ellenőrzés nélkül törtek elő. Érzékenyen érintő szavak.
Mindig bocsánatot kért utána, és nagyon sajnálta, hogy megtörtént.
Tudtam, hogy megbeszélhetnénk, ugyanakkor úgy éreztem, elegem van, inkább visszavonom tőle a bizalmamat. Miért bízzam meg benne, mikor tudom, hogy újra csak ez lesz, megint meg fog bántani?
Ami azt illeti, miért kell egyáltalán megbízni valakiben? Miért ne zárnám be a szívemet, és őrizném meg biztonságban bármilyen veszedelemtől?
Dávid király megértette ezt a küzdelmet. A 28. zsoltárban Istenhez fordul segítségért. A tudósok úgy gondolják, ez a zsoltár Dávid élete vége felé született. Már tudja, milyen az, ha elzárkózik a bántó szavak, veszedelmes cselekedetek elől. Tudja, milyen érzés olyan emberek között élni, akik hűségükről biztosítják, és mégis meg tudják bántani.
Még ebben a késői szakaszban is megkísérthet a gondolat, hogy kizárjunk mindenkit az életünkből, ne bízzunk meg senkiben… nemcsak azokban, akik szándékosan akarnak bajt okozni, de azokban sem, akik szeretnek, de akaratlanul elrontanak valamit. Talán az is átfut az ember elméjén, hogy többé sosem bízik meg senkiben.
A hetedik versben azt látjuk, hogy Dávid hangulata megváltozik, szépséges énekkel szól Mennyei Atyjához. A fájdalom és bizonytalanság közepén állva felfedi titkát: képes a bizalomra, mert tudja, hogy Isten hűséges.
Engem is ez a remény tartott meg a barátnőm mellett.
Az Úr erőnk és pajzsunk.
Dávid a szíve elé tartott pajzsként használja Isten védelmét. Lehet, hogy Dávid az elzárkózást fontolgatta, de Isten keze más tervet írt számára. Abban a kéziratban más embereknek is helyük volt.
Fogadjuk el a tényt, hogy az emberek össze tudják kuszálni a dolgokat. Ilyen a barátnőm is. És én is igencsak zűrös vagyok néha. Barátnőm szavai fájtak, beszélnünk kellett róla, Isten védőpajzsa lehetővé tette, hogy észrevegyem, az ő szándéka nem az elválasztásunkról szól. Igazságai ellensúlyozni tudták a fájó szavakat.
Pajzsa tette lehetővé, hogy megoldást keressek, és elhagyjam a sértettség vagy a megtorlás állását.
Szívünk Benne bízik, és Ő megsegít.
Bölcsességre van szükségünk, hogy tudjuk, mit mondjunk, mikor mondjuk ki, amit akarunk, és mikor tartsuk vissza a szavainkat. Isten felkínálja ehhez irányítását (Jak 1,5).
Meg kell különböztetnünk azt, amit nekünk kell helyrehoznunk, attól, amikor hátralépve át kell adnunk a terepet Istennek (Zsolt 55,23).
Tudnunk kell, hogyan forduljunk Istenhez, hogyan bízzunk benne, ahelyett hogy mi magunk akarnánk intézkedni, mikor megátalkodott destruktív magatartással találkozunk. Reményt és szívünk gyógyulását kérhetjük Istentől, mialatt ő elvégzi munkáját valaki másnak a lelkében.
Vidám a szívünk, és hálaéneket zeng Neki.
Konfliktusok, feszült beszélgetések, helytelen magatartás eljuttathatnak oda, hogy úgy gondolod, eleged van, befejezted, kizárod a többieket az életedből. Dávid életében a bizalom Istenben elegendő alap volt arra, hogy kivezesse őt az elzárkózásból, új tervet, új célt adjon elé.
Te már gondoltál arra, hogy visszavonulsz a barlangodba?
Érzed most, hogy Isten arra hív, bízz újra? Talán nem egy bizonyos személyben, hanem Benne? Vagy másokban? Vagy abban, hogy veled van, míg igyekszel követni az Ő tervét az életedben?
Az a barátnőm még mindig a barátnőm. Sokat változott az utóbbi években, és nagyon örülök, hogy végignézhettem ezt az átalakulást.
Elérte a tökéletességet? Dehogy. Én sem. Két, a tökéletességtől távol lévő ember vagyunk, akik bíznak Istenben.

Uram, valaki megbántott, és első reakcióm az volt, hogy elrejtőzzem, és falat építsek magam köré. Köszönöm, Uram, bölcsességedet, együttérzésedet, tisztánlátásodat, amivel megajándékozol, hogy bízzam Benned, és bízni tudjak másokban is. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: How Do I Trust Again?
Encouragement for today, 2014.09.14.
www.proverbs31.org