Lélekerősítő levelek 185

A pillanat, mely megmentette a házasságomat
Lysa TerKeurst

„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.” Fil 4,5a

Mindnyájunknak vannak gyenge pontjaink. Ezek miatt gondoljuk, sosem tudunk olyan egészek lenni, mint mások. Vonások, amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat.
Nekem az egyik ilyen örök gyenge pontom, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen, főleg konfliktushelyzetben.
Legmélyebb vágyam, hogy „szelídségem legyen ismert minden ember előtt”, ahogy alapigénkben írva van, de az igazság az, hogy reakcióim nem mindig tükrözik ezt a vágyamat. Komolyan azt hiszem, hogy petárdákkal a véremben jöttem a világra.
Mikor aztán felismertem, hogy kapcsolataim bánják érzelmi kitöréseimet, Istenhez fordultam segítségért. Ő arra indított, hogy mindig álljak meg egy pillanatra a dühkitörés előtt, hogy legyen ideje a Szentléleknek közbelépni, mikor érzelmeim érvényesíteni akarják jogaikat.
Őszintén megvallva, nem voltam meggyőződve arról, hogy ez az „add át Istennek”-dolog tényleg működik. Mindaddig, míg egy napon be nem bizonyosodott, hogy valami megváltozott bennem.
Pár éve Arttal, a férjemmel a tönk szélére kerültünk anyagilag. Néhány befektetésünk rosszul sült el, és szinte minden félretett pénzünket elveszítettük. Rám szakadt a három kisgyerek nevelésével járó sok-sok tennivaló, és fogalmam sem volt róla, mekkora veszély leselkedik ránk.
Legalábbis addig, míg egyszer Art hazajött, és elég volt az arcára néznem, hogy lássam, nagy a baj. De hogy bukhattunk ekkorát? Mindig nagyon okosan kezelte a pénzt. Kutatásokat végzett befektetés előtt. Gondosan ügyelt a részletekre. Megkövülten álltam a kocsifeljárón, mikor Art közölte a hírt.
Reakcióm több irányt vehetett volna. Ki voltam borulva. Mikor Art először emlegette ezt a bizonyos befektetést, mondtam neki, hogy rossz érzésem van. De végül hagytam, hogy ő döntsön.
Hányszor megtörtént már, hogy nem a megfelelő szavakat használtam a férjem felé – bántó vagy keserű szavakat mondtam, érzelmileg mérgezőeket. Hálás vagyok az Úrnak, hogy előkészítette a lelkemet erre a pillanatra, és azonnali reakció helyett vártam egy pillanatot. Engedtem, hogy a Szentlélek közbelépjen, megakadályozza a kitörést.
És mert Isten Lelke munkálkodott bennem, képes voltam odafordulni a férjemhez, átöleltem, és csitítani próbáltam lelke hullámzását: „Szeretlek, Art. Szerettelek tegnap is, mikor mindenünk megvolt. És szeretlek ma is, mikor alig van valamink. Nem azért szeretlek, amid van, hanem azért, aki vagy.”
Kérlek szépen, értsd világosan: csak azért voltam képes ezeket mondani, mert a Szentlélek működött bennem. Jócskán kellett még küszködnöm magammal, hogy érzelmeim hozzáidomuljanak a szelíd szavakhoz, amiket hangosan kimondtam.
Évek múlva viszont eszméletlen jó volt megtapasztalni ennek az egyetlen helyes reakciónak a gyümölcsét. Arttal egy rádióinterjún vettünk részt. Egy adott ponton így szólt a riporter Arthoz: „Tudom, hogy házasságod Lysával nehezen indult. Mi váltotta ki, hogy végül úgy döntöttél, mindennek ellenére kitartasz mellette?”
Art azonnal, tétovázás nélkül elmesélte a fenti jelenetet, reakciómat az anyagi összeomlásunkra.
Sírni kezdtem. Akkor fogtam fel, hogy a házasságunkat mentette meg az a pillanat.
Ha hagytam volna, hogy kitörjön belőlem ösztönös reakcióm, katasztrófával végződött volna közös életünk. De mert addigra Isten már előkészítette bennem a helyes választ, ez a szituáció nem elválasztott, hanem összekovácsolt minket.
Azt is tudtam már akkor, mennyire fontos észrevennünk, hogyan készít fel Isten a különböző helyzetekre.
Állandóan készen kell lennünk, és az egyik módja, hogy ezt az állapotot elérjük, ha halkan sugdolózunk Istennel minden nap, mielőtt a világ ordítozásának kitennénk magunkat. Mielőtt megnézed a mobilodat, és legörgeted a bejegyzéseket a szociális média oldalain, találkozz Istennel. Hallgasd Őt. És úgy indulj tovább, hogy az Ő állandó működésének nyomait keresed az életedben.
Mert Isten ott áll a tegnapunkban, a mánkban, a holnapunkban, és lát mindent. Tökéletesen tudja, hogyan készítse fel a szívünket mindarra, ami érni fog.
Ha elfogadjuk felkészítését, még egy olyan lány is, aki a vérében petárdákkal született, tud Istenhez méltóan reagálni, és életet lehelni a kapcsolataiba.

Uram, átadom neked reakcióim irányítását. Segíts, hogy mindig váltsak Veled suttogó szavakat, mielőtt kiabálni kezdek a világgal. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Moment that Saved My Marriage
Encouragement for today, 2015.04.09.
www.proverbs31.org


Ideje elmondani valakinek
Suzie Eller

„Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.” 1Kor 3,6-7

Tizennégy éves voltam, mikor becsengettek hozzánk.
Iskolatársaim voltak, ezért anyu beengedte őket. Benyomultak a szobámba, ott álltak zavartan, mögöttük az ifjúsági lelkésszel. Egyikük megszólalt, és hívott engem a gyülekezetbe. Egy másikuk, mialatt egyik lábáról a másikra állt, megkérdezte, beszélhet-e nekem Jézusról. Nem akartam meghallgatni. Dühös voltam Istenre, ha egyáltalán létezett. Nem a gyülekezetben nőttem fel, nem sokat tudtam a Bibliáról. Azt viszont tudtam, hogy az élet nehéz, és nem akartam, hogy kioktassanak.
Köszönöm szépen, arra van az ajtó.
El tudom képzelni, mi történt ez után. Egy kis csapat tinédzser megy lefelé az utcánkon, és nem értik, mi történt.
Sajnálom. Tényleg.
Akárhol vagytok, szeretném nektek megköszönni, hogy próbálkoztatok. Nem tudom, miért választottatok épp engem, de jól esik rágondolni, hogy nekem akartatok beszélni Jézusról.
Akkor nem találtatok termékeny talajra, de egy apró magot mégis elvetettetek.
Jézus szeretete mégis gyökeret vert a szívemben, és nem csak engem változtatott meg, hanem nemzedékeket utánam. Szeretném, ha tudnátok, hogy abból a dühös lányból jámbor felnőtt nő lett, akinek legnagyobb vágya és öröme, hogy Jézusról beszélhet másoknak.
Mai igeszakaszunkban Pál és Apolló hűségesen veti a tanítás magját egy új gyülekezeti testbe. Hogy új még, onnan láthatjuk, hogy azon tanakodnak, ki a jelentősebb személyiség, Pál-e vagy Apolló.
Pál elterelte magáról a figyelmüket egy egyszerű igazsággal: Jézusról tanítani nem azt jelenti, hogy valakiről beszélünk másoknak. Nem ismeretközlést jelent. De még csak a sikerhez vagy kudarchoz sincs köze.
Azt jelenti, hogy hűségesen vetjük a magot, megöntözzük, és hagyjuk, hogy Isten felnövessze.
Ha valaki látta volna azt a jelenetet a fiatalokkal a szobámban, azt gondolhatná, hogy szavaiknak nem volt hatásuk. Én viszont valamikor majd a Mennyben köszönetet akarok mondani nekik. Minden egyes ember, őket is beleértve, aki bátran megosztotta velem az igazságot, a hit egy magját ültette el a lelkemben. Mint Apolló és Pál. Egyik vetett, a másik öntözött.
És aztán, éppen a kellő időben, a mag kicsírázott, és áttörte dühös szívem megkérgesedett talaját.
Hogy miért mondom ezt el neked?
Talán van valaki, akinek már régóta úgy érzed, hogy beszélned kellene Jézusról. Halogatod, mert nem tudod, hogyan mondjad, vagy félsz a kudarctól. Talán már átéltél valami hasonlót, ahogyan én reagáltam az iskolatársaimra annak idején, és kétszer is meggondolod, mielőtt újra próbálkoznál.
Szeretném, ha tudnál valamit.
Ha túllépsz a félelmeiden, és elmondod valakinek, mennyire szereti őt Jézus, lehet, hogy ott és akkor ezt kell hallaniuk, még akkor is, ha ők nem tudják ezt.
Szeretnék ott lenni az első sorban, mikor azok a fiatalok megtudják a Mennyben, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. Átölelem majd őket, és megköszönöm. De más magvetők is lesznek még ott, akiknek köszönetet akarok mondani, mert ők együtt járultak hozzá a változáshoz.
Ők vetettek. Mások öntöztek. Isten felnövesztett engem.
Ha érzed Isten késztetését, hogy beszélj valakinek Jézusról, ne szalaszd el az alkalmat. Talán van valaki az utadon – egy asszony, egy lány, egy barát, valaki, akit szeretsz –, aki nem tudja, hogy szereti Jézus, és hogy az Ő szeretete örökre meg tud változtatni minket.

Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy magot vethetek, öntözhetem, vagy talán még annak is tanúja lehetek, ahogy szárba szökken a hit, és felnövekszik valaki életében. Vezess. Irányíts. Mutasd meg, mit mondjak, és mikor mondjam. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: It’s Time to Tell Someone
Encouragement for today, 2015.04.08.
www.proverbs31.org


Van számomra hely?
Glynnis Whitwer

„Ekkor így szólt tanítványaihoz: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.’”Mt 9,37-38

Fájdalmas kintről nézni befelé. Hányszor néztem én is azokat, akik „benn” voltak, remélve, hogy észrevesz valaki, és engem is behív.
Máig emlékszem, milyen érzés volt hetedikben mindig a szélről nézni, ahogy a jó futók kidobóst játszottak. Mire én a pályához értem, már egyik csapatban sem volt hely.
De a szélen álltam más sport- vagy zeneválogatókon is, néztem, ahogy az igazi atléták és a valóban tehetségesen zenélő gyermekek megkapják a szerepüket egy-egy rendezvényen. Még akkor is a partvonalon kívül rekedtem, mikor a társaim bulizni indultak, és hiába reméltem, hogy meghívnak engem is.
A legnehezebben azt viseltem, ha felmértem, mit tudok én adni, milyen képességeim vannak, és rájöttem, hogy senkinek sincs szüksége arra, amit én tudok nyújtani.
Nagyon fáj, ha kihagynak valamiből. De azt érezni, hogy nincs hely számunkra sem a karrierépítésben, sem a szolgálatban, az már rémisztő. Mi van, ha már mindenütt minden hely foglalt? Mi van akkor??
Évekig küzdöttem azzal a tudattal, hogy amit nyújtani tudok, nem elég jó. Ám ezek a félelmek mind összeomlottak, mikor megéreztem, hogy Isten arra hív, hogy írjak.
Vézna kis tehetségemet hittel nyújtottam oda, de tele voltam kételyekkel az eredményt illetően. Hiszen már annyi tehetséges író működik. Akik sokkal jobban értenek ahhoz, hogy fontos emberekkel lépjenek kapcsolatba, és reklámozzák magukat. Hisz én még a névjegykártyámat is otthon felejtem, ha konferenciára megyek!
Mivel mindig abból indultam ki, hogy nálam jobban kvalifikált emberek már minden helyet elfoglaltak, ki akartam szállni, még mielőtt nekiindultam volna az egésznek.
De aztán kaptam Istentől egy képet arról, milyen valójában az Ő országa.
Azelőtt olyannak láttam, mint egy tortát, amiből a legtehetségesebbeknek jut egy-egy szelet.
De Isten megmutatta, hogy Ő nem egy szilánknyi-szeletnyi esélyt oszt szét a gyermekei között. Ő egyre nagyobb tortát készít. Akármekkorát!
Micsoda remény töltötte el a szívemet! Van számomra hely! Több is, mint elég.
Ha válaszolunk Isten hívására az életünkről alkotott terve szerint, végtelen lehetőséget kapunk az Ország szolgálatára. Legyen az tanítás, tánc, éneklés, szeretetszolgálat, vezetés, szervezés, nyilvános beszéd vagy írás, mindenki számára van elég hely az országépítésben.
Istent nem korlátozzák divathullámok vagy gazdasági válság. Neki semmi se túl nehéz. Ha tehát meghívott téged valamire, lesz számodra is hely. Sátán el akarja hitetni velünk, hogy kevés az esély, vagy hogy nincs ránk szükség Isten terveinek megvalósításában. Szeretné, ha mindent áthatna a versenyszellem, és soha nem tudnánk örülni egymás sikerének.
Sőt inkább harcoljunk egymás ellen, foggal-körömmel küzdjük felfelé magunkat a sikerhez vezető létrán, nem törődve azzal, hogy csak egymást taposva jutunk tovább.
Ha felismerjük, hagy van hely bőven, és mindnyájunkat bevesznek a „játékba”, átalakulnak az érzéseink. Már nem a helyünkért vagy a rangunkért aggódunk, hanem ujjainkat egymásba fonva biztosítunk szilárd felületet a másiknak, amin feljebb tud lépni, és megtapsoljuk testvéreink minden sikerét.
Jézus így szólt tanítványaihoz a Mt 9,37-38-ban: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Ebben az igében arra biztat Jézus, hogy imádkozzunk azért, hogy többen legyenek, akik beszállnak az Ő szolgálatába.
El tudod képzelni a világot ilyennek? Micsoda radikális változás lenne! Ahelyett, hogy azon aggódnék, van-e még szükség Isten szolgálatában az én képességeimre, azért imádkoznék, hogy Isten másokat is hívjon meg ugyanarra a munkára, amire engem meghívott. És aztán tegyek meg mindent a sikerükért.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta Jézus. Akkor hát mi tart vissza? Gyere, állj be az aratásba! Van hely bőven!

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy épp ilyennek teremtettél, és arra hívtál, hogy képességeimmel szolgáljalak. Hiszem, hogy van számomra hely, és elfogadom a meghívásodat. Kérlek, hívj meg másokat is az aratásba. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Is There Room for Me?
Encouragement for today, 2015.04.20.
www.proverbs31.org


Gyógyuljunk ki az irigységből
Liz Curtis Higgs

„A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása.” Péld 14,30

Alig két hete voltam tagja egy szakmai egyesületnek, mikor részt vehettem az országos tanácskozásukon. Az egyszerű kitűzőn szereplő nevem nem mondott senkinek semmit, az emberek alig néztek rám. Esténként könnyekkel küszködve fejeztem be a napot egyedül a hotelszobámban, alkalmatlannak és túlterheltnek éreztem magam. Ez nem irigység, mondtam magamnak. Csak elcsüggedtem.
Teltek az évek, az ajtók kezdtek megnyílni előttem. A kitűzőmön már különféle szalagok lógtak, az emberek rám mosolyogtak, mikor elmentek mellettem.
Újfajta érzések támadtak fel bennem. Hogy van az, Uram, hogy ő gyorsabban halad előre, mint én? Miért ő kapta a díjat, és nem én? Természetesen, ez nem féltékenység, csak – hogy is fogalmazzak? – versenyszellem.
A szomorú valóság akkor vált nyilvánvalóvá, mikor egy esős reggelen egy barátnőm bejegyzését olvastam, melyben világgá kürtölte, hogy megkapott egy lehetőséget, amire én is pályáztam. Dühösen álltam fel a székről. „Ez nem igazság, Uram!” Azonnal jött a válasz: Mit kértem tőled, Liz, hogy sikeres légy, vagy hogy alázatos?
Háát… Bizony, a féltékenység és az irigység egyértelműen jelen volt zöldre színeződött szívemben. Felvetettem ezt a témát író és előadó társnőim előtt – akik szeretik és szolgálják az Urat -, és kiderült, hogy mindnyájan küzdenek ezzel a problémával. Egyikük így fogalmazott: „Megértem a versenyszellemet az üzleti világban. De nagyon fáj, mikor Krisztus testében tapasztalom meg. Mi más az, amikor egyikünk munkáját a másik fölé helyezzük, mint hogy világi módon gondolkodunk?”
Kérdése Pál apostol szavait visszhangozta: „Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,3b). De, sajnos.
Mai alapigénk arra tanít, hogy bizony az irigység vámot is szed: „A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása” (Péld 14,30).
Íme a kiút mindegyikőnknek, akik ezzel küszködünk:
Légy őszinte. A gyógyulás azzal kezdődik, hogy elismerjük: az irigység bűn. „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi” (Jak 3,14-15). A büszke ambíció egyetlen ellenszere az alázatos beismerés.
Kerüld az összehasonlítást. Jussanak eszedbe Jézus szavai, mikor Péter rákérdezett János helyére a szolgálatban: „Uram, hát vele mi lesz?” „…mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21,22b.23b).
Örülj. Úgy érzed, nem vesznek észre? Nézz fel, és örülj azokkal, akiket észrevesznek. Gratulálj nekik azonnal emailben, sms-ben, és űzd el a negatív gondolatokat. „Örüljetek az örvendezőkkel” (Róm 12,15a).
Légy türelmes. Sok karrier és sikeresen indult szolgálat bukott meg a túl gyors előrehaladás, a hirtelen túl nagy vállalás miatt. Fogadd el a kapott feladatot, ne keress nagyobbat, jobbat, gyors sikerrel kecsegtetőt. A siker számunkra nem a pénz vagy a hírnév, hanem egymás szeretete. A szeretet pedig, mint tudjuk: „türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Kor 13,4).
Barátkozz a riválisoddal. Egyik társunk mesélte: „Egy vezetői gyorstalpalón a vállalatunknál megjelent egy idegen nő. Első gondolatom az volt, hogy ő lesz a riválisom. De meghallottam Isten suttogását a szívemben: ’Ügyes, energikus, éles eszű, épp mint te. Legjobb barátnők is lehetnétek.’ És így is történt.
Vedd figyelembe az árat. Minden nő sikeressége mögött rengeteg áldozat húzódik meg, amiről nem tudhatunk. Hogy mi az igazság? Ritkán irigyeljük a befektetett munkát, inkább mindig csak a végeredményt. Mindegy, hogy tornyot építünk, vagy karriert, a Biblia óvatosságra int: „nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget – meg a ráfordított időt, energiát -, hogy telik-e mindenre a befejezésig?”
Támaszkodj az Úrra. Ő mindig készen áll, hogy Szentlelke erejével segítsen úrrá lenni gyengeségeinken. „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krón 16,11).

Mennyei Atyám, tudjuk, hogy az irigység és a féltékenység nem fér össze irgalmaddal és kegyelmeddel. Bocsásd meg, ha néha morgolódunk, mikor áldásodat látjuk mások életén, segíts, hogy mindig hálásak legyünk azért, amivel minket megáldasz. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: The Cure for Envy
Encouragement for today, 2015.04.17.
www.proverbs31.org


Ha felemészt az aggodalmaskodás
Renée Swope

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”

Ahogy elindultunk hazafelé a hegyekből, éreztem, hogy elárad bennem a rettegés és a szomorúság. Hátrahajtottam fejemet az ülésmagasítóra, és így szóltam JJ-hez, a férjemhez: „Nem akarok hazamenni.”
Hirtelen rám zúdult és hatalmába kerített mindaz, ami vár rám, a rengeteg feladat otthon és a munkahelyemen. Bár visszafordulhatnék abba a hegyi kisvárosba, ahol senki sem ismer, senkinek sincs szüksége rám!
JJ feltett néhány tisztázó kérdést, majd azt javasolta, írjak egy listát mindarról, ami aggaszt, és kérjem Istent, mutassa meg, mi az, amit ki kell húznom a listámról.
Őszintén szólva nem örültem, hogy egy újabb tennivalóval jött elő, hisz már rogyásig tele volt a fejem feladatokkal. Ám pár nappal később megfogadtam a tanácsát, elővettem a határidőnaplómat, és írtam egy listát mindarról, ami a következő hat hónapra eszembe jutott, vagy elő volt jegyezve: találkozókról, rendezvényekről, megbeszélésekről.
Így imádkoztam: Kérlek, Istenem, mutasd meg, hol kell változtatnom.
Arra számítottam, hogy a Szentlélek majd rávezet, hogyan igazítsam ki a tennivalók listáját, de semmi ilyesmi nem történt. Isten nem mondta, hogy húzzak ki ezt vagy azt a munkahelyen vagy szolgálatban rám váró teendők közül. És nem mutatott rá, hogy túl sok programot szervezünk a családnak. Még csak azt sem sugallta, hogy ideje elmennem egy hétvégi lelkigyakorlatra, csendes napra, pedig ebben reménykedtem.
Viszont rámutatott Jézus, hogy nem a tennivalókkal, hanem az aggódással van a baj, az merít ki engem.
A „kiborulás” előtti héten hagytam, hogy a gondolataim egyszerre foglalkozzanak egy csomó jövőbeni eseménnyel és azok esetleges negatív kimenetelével. Anélkül, hogy észrevettem volna, legalább annyi időt töltöttem azzal, hogy aggodalmaskodva töprengtem a rám váró feladatokon, megbeszéléseken, a körülményeinken, a határidőkön, mint amennyit készültem rájuk.
Nemcsak a tevékenységtől merültem ki, amivel az időt töltöttem, hanem a gondolataimtól. Csak akkor jöttem rá erre, mikor leírtam mindent, és odanyújtottam Isten elé. Mai alapigénkben Jézus hív, hogy ahelyett, hogy a hegyi kisvárosba akarnék elmenekülni, inkább jöjjek Hozzá, hogy megkapjam, amit Ő tud nyújtani:
- Nyugalmat a kimerült szívnek és elmének.
„Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él,
az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!” (Zsolt 91,1-2).
- Szabadulást aggodalmaink fogságából.
„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről…” (Jer 29,12-14a).
Neked is vannak bizonyára aggodalmaid, amelyek kimerítenek. Hallod Jézus hangját? Magához hív, keresd meg Őt, hidd el, az Ő szíve elég nagy ahhoz, hogy befogadjon téged, és elég erős, hogy vinni tudja összes terhedet.

Uram, mikor az aggodalom emészt, juttasd eszembe, hogy Te hívsz, hogy mondjam el Neked minden gondomat-bajomat, ami foglalkoztat. Mutass rá, ha kimerültségemet az okozza, hogy túl sokat vállaltam, vagy hogy túl sokat aggodalmaskodom, segíts, hogy mindkettőt Rád tudjam bízni. Jézus nevében, Ámen.

Renée Swope: When Concern Consumes Me
Encouragement for today, 2015.04.22.
www.proverbs31.org


A kis dolgokban vannak a nagy dolgok
Chrystal Evans Hurst

„Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” Mt 10,31

Kinéztem a konyhaablakon, épp akkor érkezett meg egy madárka az etetőhöz.
Nem volt feltűnő, alig vettem észre. Olyan mindennapi , közönséges kismadár volt. Szürkésbarna, apró, jelentéktelen. Alig egy pillanatra szállt rá az üres ásványvizes palack szélére, már repült is tova.
Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem talált eleséget, ezért kiáltottam egyet, hátha valamelyik fiam a háromból hallótávolságon belül van. A középső szerencsére meghallott. Még sosem töltötte fel az etetőt, ezért előbb megsaccoltam, eléri-e egy székről az eresz deszkájába csavart kampót, amin a palack lóg. Majd mondtam, hogy vigyen ki egy széket, akassza le az etetőt, és hozza be.
Nemsokára be is jött a konyhába. Egy kis segítséggel lecsavarta a kupakot, berakott egy tölcsért a palack szájába, és feltöltötte az etetőt madáreleséggel. 9 éves nagyfiam visszavitte a palackot, és néhány sikertelen próbálkozás után visszaakasztotta a kampóra.
Látnod kellett volna, hogy ragyogott az arca a büszkeségtől. Megetette a madarakat, és ezzel biztosította néhány napra az életüket. Az ő apró cselekedetének nagy jelentősége volt a hozzánk látogató madarak életében. A kis dolgokban vannak a nagy dolgok.
Nem sokkal később a konyhaasztalnál ültem a fiaimmal, reggeli áhítatunkat végeztük, mielőtt elindultak volna az iskolába.
Mi volt az aznapra szóló bibliai szakasz? Eltaláltad:
„Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre” (Mt 10,29).
Kinyitottuk a családi áhítatos könyvet, és felolvastuk, hogyan gondoskodik Isten az Ő gyermekeiről. Nem kell aggódnunk, mert az az Isten, aki törődik az ég madaraival, gondját viseli övéinek, ismeri szükségleteinket, és tesz róla, hogy ezek kielégüljenek.
A gondoskodó szülő büszkeségével tettem hozzá ahhoz, amit olvastunk, reggeli élményünket, mely szemléltette a Biblia szavait. Hamar szétfoszlott anyai glóriám, mikor 6 évesem közbeszólt:
„Akkor, anyu, Isten fog nekem adni egy iPodot?”
A nemjóját!
Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.
Hogy tudta ennyire félreérteni?!
Olyannyira leragadt a „nagy dolgoknál”, hogy a többi már nem ért el hozzá.
Figyelj, barátnőm, mi vajon nem szoktunk elsiklani a lényeg fölött?
Előfordul, hogy teljesen lefoglalnak a szükségleteim, pontosabban mondva, a vágyaim. Aggódva töprengek olyasmin, ami sosem fog megtörténni, vagy túl sok figyelmet fordítok olyan vágyakra, amelyek nem tesznek elégedetté. Azon ábrándozom, amit remélek, és közben elsikkad a lényeg: Isten szépsége, Aki hűségesen kielégíti minden egyes valódi szükségletemet.
Mert kedvesem, ez a lényeg.
Az a nagy dolog, hogy Isten kitartóan és szeretettel viseli gondunkat a kis dolgokban. Mikor kísértést érzünk, hogy azzal foglalkozzunk, amire vágyunk, tudatosan fordítsuk figyelmünket arra, ami Isten jóságát bizonyítja. Az az „apróság”, hogy napi szinten biztosít ruhát, élelmet, fedelet a fejünk fölé, milyen hatalmas dolog valójában! Isten „kis” tettei mekkora hatással vannak a mi életünkre, és azokéra, akikkel megosztjuk otthonunkat!

Uram, hálás vagyok hűségedért a mindennapokban. Kérlek, bocsásd meg, hogy hálátlan voltam, nem figyeltem kegyelmedre, jóságodra, amivel körül veszel. Állhatatosan gondoskodsz rólam. Mivel néha úgy érzem, „szürkésbarna, apró, jelentéktelen” az életem, hálás vagyok, hogy figyelmeztettél ma, hogy igenis számítok, látsz engem, és törődsz velem. Ha figyelmem elsiklik a lényeg fölött, segíts, hogy tudatosan élesszem fel szívemben a hálát, amivel tartozom Neked. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: The Big Things are in the Small Things
Encouragement for today, 2015. 04.28.
www.proverbs31.org