Chrystal Evans Hurst
„Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálóleányodra! Azután elment
az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.” 1Sám 1,18
Nem tudtam abbahagyni a sírást. Édesanyám születésnapján ott ültem az ágya szélén, és egyszerűen képtelen voltam leállítani a könnyeimet. Nagyon sokat imádkoztam érte, de most éreztem, hogyan tör fel lelkemben a rossz előérzet, a félelem, hogy már nem sokáig van velünk. De most a születésnapja van. Folytak a könnyeim, és próbáltam úgy fordulni, hogy ne lássa őket.
A szorongás és aggodalom ott áramlott a mélyben, mialatt napi feladataimat végeztem, majd csatlakoztam a családhoz édesanyám gondozásában. Amennyit csak lehetett, jelen akartam lenni mellette segítőkészen, erősen.
És imádkoztam. Mind imádkoztunk. Rengeteget.
Ez eddig is így volt, de a mai nap valahogy különbözött a többitől. Aznap felfogtam, hogy minden jó szándékom, minden befektetett energiám ellenére, nem tehetek semmit.
Egy tennivalóm maradt: csendben imádkozni. A szomorúság elrabolta a szavaimat.
Azt hiszem, a bibliai Hanna is ebben az állapotban lehetett.
Nagyon vágyott gyermekre, de nem került áldott állapotba. Fájdalma mély volt. Férje megkérdezte tőle: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve?” (1Sám 1,8). Hanna szomorúsága az étvágyát is elrabolta.
Kicsit később elment a templomba, és „lelke mélyéig elkeseredve
könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt” (10. v.) Mikor Éli észrevette, egy asszonyt látott, „aki magában beszélt: csak az ajka mozgott,
de nem hallatszott a hangja” (13b v.).
Hanna fájdalma
olyan mély volt, amihez már nem voltak szavai.
Nekem is folyt
a könnyem, az ajkaim mozogtak, de szavakat nem formáltak. Egyszerűen nem
találtam szavakat, miközben próbáltam imádkozni. Kizárt, hogy volnának szavak,
amelyek ki tudnák fejezni az érzéseimet.
Sok-sok könnyel
és szavak nélkül folytattam az imádkozást.
Legforróbb
vágyam teljesülését – még időt – kértem Istentől, aztán megadtam magam a
bizalomnak, tudva, hogy kérésem teljesítése az Ő kezében van, és Ő hall engem, ha
nincsenek is szavaim.
Ez az elengedés
azon a napon megmagyarázhatatlan békességgel töltött el.
Egy kérésem már
teljesült. Édesanyám megérte a 70. születésnapját. A következő kérésem az volt,
hogy legyen velünk karácsonykor – hogy még egyszer átélhesse kedvenc ünnepét.
Megérte azt is.
Emlékszem
kedves mosolyára, mikor benéztem hozzá karácsony reggelén, és áldott ünnepet
kívántam. Voltak még kéréseim ez után? Persze. Szerettem volna, ha megéri az
újévet, a következő házassági évfordulójukat, még egy nyarat, még egy
születésnapot. Nem kaptam meg, amit reméltem, de egy vágyamat teljesítette Isten.
Hannának végül
lettek gyermekei, de biztosan állíthatjuk, hogy szerette volna, ha másként
kezdődik a története. Isten viszont teljesítette egy vágyát. És Hanna vissza
tudta adni Istennek elsőszülött gyermekét.
Bár várakozása gyötrelmes volt, Hanna is megízlelte Isten békéjét. Még ott a templomban, miután kiöntötte szívét Istennek, az Írás szerint „nem volt többé szomorú az arca”. Gyakran van az, hogy az imádságból eredő legnagyobb ajándék, hogy megismerjük Istent és az Ő békéjét. Akkor kapjuk meg ezt, ha megfogalmazzuk kéréseinket, türelmesen várjuk Isten válaszát, és bízunk bölcsességében és irántunk való szeretetében.
Az igazság az, hogy nem minden kérésünkre kapunk olyan választ, amilyet szeretnénk. Pár héttel később édesanyám belépett a menny kapuján.
Mindazonáltal hálás vagyok, hogy kitartottam az imádságban, és még mindig részesülök a béke ajándékában. Imádkozhatunk attól még, hogy nincsenek szavaink. Megismerhetjük Isten békéjét, amikor vágyunkat el kell engednünk. És ha nem kapunk választ, Isten akkor is megerősíti szívünket, és megtanulunk bízni Benne.
Istenem segíts, hogy
imádkozzam Hozzád akkor is, ha nem tudom, mit mondhatnék. Segíts hinnem, hogy
te átveszed az üzenet fejemből, szívemből, és lefordítod Magad számára, amikor
nincsenek szavaim. Segíts átélnem békédet, amikor nem kapok választ imáimra, és
segíts bíznom Benned, hogy úgy fogsz válaszolni, ahogy a legjobbnak látod.
Jézus nevében, Ámen.
Chrystal Evans Hurst: Praying When You Don’t Have Words
Daily Devotion, 2020. szeptember 3.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/03/praying-when-you-dont-have-words
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése