Lisa Bevere
„Elölről, hátulról közrefogsz, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem
ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” Zsolt 139,5-6
Nemrég teljesen váratlanul találkoztam egy „keresztlányommal”...
Váróteremben ültem, mikor belépett egy fiatal nő. Ismered azt a fura érzést, mikor látod, hogy felismer valaki, és neked fogalmad sincs arról, hogy ő kicsoda? Veszettül keresgéltem a memóriámban, hol találkozhattunk. Hiába, úgyhogy esetlenül visszamosolyogtam. Ebben a pillanatban előkapta az addig a hóna alatt szorongatott egyik könyvemet. Megöleltük egymást, kértem, üljön mellém.
Nemrég új életet kezdett, férjhez ment, elköltözött otthonról, távol került családjától, barátaitól. Könnyes szemmel magyarázta, milyen sokat jelentett neki a könyvem. Fellapozta, hogy megmutassa a széljegyzeteit, a kiemeléseket.
Abból, amiket mondott, egyértelműen kiderült, hogy szereti Istent, szereti az egyházat, szereti Isten Igéjét. Minden erejével Isten kedvében akart járni, de össze volt zavarodva. Nem tudta biztosan, hogy Isten hangját hallja, vagy a sajátját, vagy - ami még rosszabb - az ellenség hangját. Egy mondatban foglalta össze kérdéseit, félelmeit: „Félek, hogy elvétem Istent”.
Éreztél már hasonlót? Én igen!
Felszínesen nézve, a félelem, hogy nem vesszük észre Istent, akár nemes érzés is lehetne, de a tapasztalat megtanított, hogy az ellenség arra használja, hogy csapdába csalja az embereket.
Ugyanis elvonja a
figyelmet Isten vezetési képességéről, és a mi követési képességünkre fókuszál.
Keresztény utunkat a szeretet és hit helyett félelem vezeti. Kegyes vágyunkat Isten követésére a Sátán elferdíti, megkérdőjelezi minden lépésünket, míg annyira összezavar, hogy nem is merünk megmozdulni. Megbénít a rossz mozdulattól való félelemmel. Tudja jól, hogy bénán nem tudjuk követni Isten útmutatásait.
Figyelj rám: Jézus nem akar kicselezni. Nem mondta volna, hogy kövessük, ha lehetetlen lenne. Meg fogja mutatni az utat.
Drága „keresztlányom”, én hiszem, hogy ha a szíved tiszta, képtelenség Istent elvétened. Honnan tudom?
Mert Isten hatalmas
céltábla.
Hova célozhatsz, ahol nem Őt találod?
Mihez nyúlhatsz, ami nem az Ő létét hirdeti?
Mire tekinthetsz, ami nem viseli magán fenséges ujjlenyomatát?
Nézz fel, és fedezd fel a csillagok csodájában.
Nézz le, és lásd dicsőségét egy szál virágban.
A hegyek ormai hirdetik, hogy Ő a mi Kősziklánk és menedékünk.
A tenger morajlása Isten hatalmas erejéről beszél.
A szél rányitja lelkünket Isten láthatatlan jelenlétére.
De ha mindez a tudás nem volna elég, van még egy örömhírem. Téged, kedves keresztlányom, körülvesz Isten. Hiába képzelsz el olyan helyet vagy helyzetet, ahol egyedül vagy. C.S. Lewis is hangsúlyozza ezt az igazságot: „Megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást róla, de Isten jelenlétét sosem kerülhetjük el, hiszen csordultig betölti a világot. Ő mindenütt ott van - inkognitóban.”
Nincs pillanat, nincs hely, ahol Ő ne lenne jelen, és sem múltadban, sem jelenedben, sem jövődben nem találsz olyan részt, amiből hiányozna Isten.
Dávid királyt csodálattal töltötte el Isten bensőséges közelsége:
„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság” (Zsolt 139,5-12 RUF).
Lányom, ne félj attól, hogy elvéted, elszalasztod Istent. Ő sokkal hatalmasabb a te félelmednél. Csak szögezd rá tekintetedet, és indulj el. Bízzál a vezetési képességében. A jó pásztor tudja, hogyan terelje juhait, még ha azoknak fogalmuk sincs róla, merre mennek.
Jézusom, félelmeim ellenére a Te vezetésedre bízom magam. Tudom, hogy jó szívvel vagy irántam. Megnyugszom a tudatban, hogy Te jobban vezetsz, mint ahogy én követni tudlak. A hitben előre indulok, és Te irányítani fogod lépteimet. Jézus nevében, Ámen.
Lisa Bevere: Don’t Be Afraid of Missing God
Daily Devotion, 2020. 08.25.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/08/25/dont-be-afraid-of-missing-god
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése