Lélekerősítő - Jézus sírt

 

Jézus sírt

Anitha Abraham

„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” ³⁵Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Jn 11,34-36

Van, amikor nincsenek szavaink. Annyira szívszorító, ami történt, hogy a lelkünk legmélyéig felkavar.

Velünk is ez történt, mikor megjött a hír. Eltűnt egy kisrepülőgép, rajta a fiatal pilótával, aki évek óta közösségünk tagja volt. Csodáért imádkoztunk, de hamar beigazolódott legrosszabb sejtésünk. A repülő lezuhant, a pilóta nem élte túl.

Csak 17 éves volt.

Magamnak és másoknak is ki tudtam volna mondani az ilyenkor szokásos keresztény színezetű mondatokat, de képtelen voltam felfogni a hihetetlen veszteséget.

Krisztus követőiként van reményünk. Tudjuk, hogy Isten mindent a mi javunkra és az Ő dicsőségére fordít. Tudjuk, hogy Ő uralkodik.

De attól még gyászolunk. És ez nem a hit vagy a bizalom hiánya, hanem az emberi szív válasza a világ sebzettségére. Lázár történetéből tudjuk, hogy Jézus maga is gyászolt.

Lázár történetét több oldalról meg lehet közelíteni. Jézus ismerte őt. Nem csak egy volt követői közül, akik csodáiról hallva csatlakoztak a tömeghez. Jézus többször együtt volt vele, a barátjának számított. Tudjuk, hogy Jézus mindenkit szeretett, de a Biblia külön kiemeli, hogy „Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt” (Jn 11,5).

Jézus együtt étkezett Lázárral. Jelen volt a nővérek közötti feszült pillanatban. Ismerte ezt a családot, és ők is ismerték Őt. Személyesen.

Ez is oka lehetett, miért rázta meg annyira Lázár halála.

Ismerjük a történet végét: Lázár nem sokáig maradt halott. Jézus szemléltette, amit hirdetett: Ő a feltámadás és az élet.

De előtte, a halál és az élet között, valami történt. „Jézus könnyekre fakadt” (Jn 11,35).

Felmerül a kérdés: miért? Jézus tudta, hogy Lázár meg fog halni, és azt is, hogy életre kel. Miért sírt akkor? Kezdhette volna azzal, hogy „Lázár, jöjj ki!”, de ő előbb nyilvánosan siratta barátját.

Tudósok, teológusok több elméletet gyártottak erről. Jézus nem magyarázta meg, tehát igazából nem tudhatjuk, mi a válasz a miértre. Egy dolgot viszont tudok: örülök, hogy így tett. Rávilágít, hogy vannak pillanatok, mikor nincs szükség szavakra.  Nem kell magyarázni, nem kell kijelentéseket tenni. Egyszerűen a gyász ideje van.

Egy nagyon nehéz időszakomban kaptam egy jó tanácsot egy barátnőmtől: érezzem át, amit érzek. A gyógyulás később következik.

Mindennek megvan az ideje. A gyásznak is. Amikor eluralkodik rajtunk a bánat, tudjuk, hogy van egy Megváltónk, egy megértő, együttérző Főpapunk. Ő a Szabadító, aki reményt és örök életet ad nekünk.

Szabadító, aki könnyekre fakadt.

Drága Mennyei Atyám, néha annyira nehéz az élet, de hálás vagyok, hogy Te mindig ott vagy velem. Köszönöm szeretetedet és a reményt, amiben részünk van Benned. Jézus nevében, Ámen.

Anitha Abraham: Jesus Wept

Daily Devotion, 2020. 09.28.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/28/jesus-wept