Lélekerősítő levelek 64

Az ima, ami megváltoztatta az életemet
Wendy Pope

„Neki pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit kérünk vagy megértünk…” Ef 3,20

Huszonkétezer nő várta izgatottan a folytatást, amikor az előadó feltette a kérdést: „Szeretnétek Jézust olthatatlan szeretettel szeretni?” A kérdés ott feszült a levegőben. Aztán megjött a válasz: „Imádkozzatok ezért. Ha olthatatlan szeretettel akarjátok szeretni Jézust, imádkozzatok érte.”
A tollamért kotorásztam, s próbáltam hiba nélkül leírni az olthatatlan szót – fel kellett jegyeznem ezt az egyszerű, s mégis erőteljes mondatot. A szavak a szívembe fúródtak. Ahogy az előadó kiejtette a Jézus iránti „olthatatlan szeretet” szavakat, éreztem, hogy ezt én nem ismerem még.
Igen, tagja voltam egy gyülekezetnek, rengeteg templomi szolgálat volt már a hátam mögött, szeretetet is éreztem. Jézust a Megváltómnak tartottam, de valami mégis hiányzott.
Igen, kértem Jézust, hogy szabadítson meg, legyen a Megváltóm, de azt nem engedtem, hogy Ura legyen az életemnek. Szerettem azért, amit tett, de nem azért, aki Ő. 34 évesen ezt a szeretetért való imádságot akartam Istenhez kiáltani. De megtorpantam: „Mit gondol rólam Isten?”
Az egész életem az Ő szolgálatáról szól. Mindenek elé helyeztem a gyülekezetemért való odaadást. De szerettem-e? Hogy lehetséges, hogy igazából nem „szeretem” Jézust? Isten bizonyára nem hajlandó meghallgatni egy ilyen kezdetleges imádságot egy felnőtt nőtől, aki már nagyon régóta keresztényként élt.
Rossz irányba terelődtek a gondolataim. Ez egy olyan imádság, amelyre Isten válasza mérhetetlenül több, mint amit én el tudtam képzelni. Ő igenis azt akarja, hogy olthatatlan szeretettel szeressem Őt!
Az előadó felvetése azon az estén, imádságos életem központjává vált. Idővel a szívemben lévő űrt olyan szeretet töltötte ki Jézus iránt, amiről addig nem volt fogalmam. Lelkem ettől kezdve nemcsak hálát adott, és dicsőítette mindazért, amit tett az életemben, hanem szerette önmagáért, azért, Aki, azért, mert Ő az én Uram.
Engedelmességem és szolgálatom már nem kötelességtudatból, hanem szeretetből forrásozott. A hazugságok, amik az életemet és az önmagamról vallott képet alakították, a semmibe vesztek, helyüket átvette az Ő Igéjének őszintesége és ereje. A bizonyosságban, hogy Ő az én Uram, megtaláltam mindent, amit egész életemben kerestem. A tudás szabaddá tett, és bátorságot adott, hogy meg is éljem a szabadságomat.
A fenti idézetben olvasható ígéret és igazság valósággá vált az életemben, és örökre megváltoztatott. Most én szeretném felvetni neked: Szeretnéd Jézust olthatatlan szeretettel szeretni?
Ha igen, imádkozz érte.
Merj megalázkodni az Úr előtt, és kérd a segítségét, hogy szerethesd. Sokkal többet fogsz kapni Tőle, mint amit el tudsz képzelni. Idővel olyan szeretet fogja Jézus iránt kitölteni a szívedben lévő ürességet, amiről azelőtt fogalmad sem volt. Szíved ujjongani fog azért, amit tesz érted, és azért, aki Ő: a te Urad. Ha szeretnéd ezt, imádkozz érte.

Uram, olthatatlan szeretettel akarlak szeretni. Válaszolj könyörgésemre, hogy megtapasztaljam azt a szeretetet, amit még elképzelni sem tudok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.08.
www.proverbs31.org

Csak egy kell hozzá
Marybeth Whalen

„De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a vétekkel. Ha ugyanis egynek vétke miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra.” Róm 5,15

„Annyit akarok mondani neked – szólt az ismerősöm - hogy csak egyetlen ember kell hozzá.” Tudta, hogy eladásra kínáljuk a házunkat, s biztatni akart. Ők is nemrég járták végig ezt a házeladási tortúrát, tudta, miben vagyok.
Ültünk egymással szemben az asztalnál, biztatóan rátette a kezét az enyémre, a szemembe nézett, hogy érezzem szavai meggyőző erejét: „Csak egyetlen ember kell, aki idejön, megtetszik neki a házatok, és meg akarja venni. Erre gondolj, amikor úgy érzed, agyonnyom a bizonytalanság. Csak egyetlen ember kell hozzá. Isten el fogja küldeni azt az egyet.”
Elgondolkoztam azon, amit mondott, és rájöttem, hogy ez az igazság az életem más területeire is érvényes. Isten el fogja küldeni azt az egyet. Azt az egy embert, aki biztatást ad. Azt az egy embert, aki tudja a választ a kérdésemre. Azt az egy szikrányi Igazságot, amire sóvárog a lelkem. Azt az egy falatnyi reményt, amire szükségem van, ha minden meginog körülöttem. Mi az az „egy” dolog, amire vársz, hogy Isten elküldje neked? Talán egy vizsgálati eredmény. Vagy az a csekk, amit napok óta lesel a postaládádban, s amivel kihúzod a fizetésig. Talán egy rábólintás, amire úgy vágysz, s mégis olyan ritkán kapod meg.
Hiszed, hogy Isten elküldi azt az egyet? Tudsz bizakodva élni, még akkor is, ha a körülmények mást mutatnak? Mire figyelsz inkább: a történésekre vagy Isten ígéreteire?
Isten legcsodálatosabb ígérete az Egyetlenen keresztül érkezett hozzánk, aki megtapasztalta a kísértést, de bűntelen maradt. Oroszlán és mégis bárány, ember, és mégis Isten. Isten megváltói tervét az Ő egyetlen Fia hozta el a világra.
Csak egy kellett hozzá – egy áldozat, egy feltámadás, egy remény az örökkévalóságban. Az emberiség megújulásért kiáltott, és Isten azzal válaszolt, hogy elküldte az Egyet.
„Csak egyetlen ember kell hozzá” – mondta nekem az az asszony. És ez igaz a mi összetört, elbukott világunkra is. Hányszor érezzük távolinak azt az „egyet”, nem számítunk rá, kétségbeesve azt gondoljuk, már el se jön.
Szánd arra a mai napodat, hogy higgy annak az egy dolognak a bekövetkeztében – hogy meglátod a lakáshirdetéseden az „Elkelt” táblát, vagy helyrejön a kapcsolatod. Fordulj mindenek Teremtőjéhez azzal, ami a szívedet nyomja. Szánd arra a napodat, hogy elmélkedsz az egyetlen áldozaton, amit érted hozott, örök szeretetből. Bízd Rá, hogy azt tegye, ami a legjobb neked – bármi legyen az – és élj a bőséges élet reményében, amit megígért.

Uram, segíts bíznom Benned, hogy elküldöd a választ, amire szükségem van. Segíts, hogy tekintetemet felemeljem a körülményekről, s csak Téged nézzelek, Rád figyeljek. Köszönöm, hogy feláldoztad Egyetlen drága Fiadat, hogy én megmeneküljek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.09.
www.proverbs31.org



Leépülsz vagy felépülsz?
Renee Swope

„Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Róm 8,31

Egy reggel nagyon nyomott hangulatban ébredtem. Kétségek gyötörtek: képtelen vagyok mindennek eleget tenni. Nem tudok egyszerre feleség, családanya, szüleim gyermeke, konferencia-előadó, író lenni, és minden más, amire Isten meghívott. A gondolataim szembefordultak velem, s velük tartottak az érzelmeim is.
Mialatt az alkalmatlanság érzésével küszködve feküdtem az ágyon, megszólalt a rádióm ébresztője. Twila Paris éneke megszakította gondolataim fonalát. Higgadt magabiztossággal szólt a lelkemhez, azt mondta, nem a félelem ideje ez, hanem a hité és a bizonyosságé. Intett, hogy ne hagyjam homályba veszni a célt, ne engedjem, hogy érzelmeim, hangulatom uralkodjanak rajtam, kapaszkodjam a szívem mélyébe rejtett igazságba, abba, hogy mindaz valóság, amiben hiszek. Végül felidézte a legfontosabb igazságot: Isten kézben tartja az eseményeket.
Ezek a szavak Isten igazságával elnyugtatták háborgó lelkemet. Megváltoztatták gondolataim irányát. A szorongás átadta helyét a magabiztosságnak, a kontrolvesztés a biztonságérzésnek: Isten kézben tartja az irányítást.
Rajtunk áll, engedjük-e hogy a kételyek leépítsenek, vagy hagyjuk, hogy Isten igazsága felépítsen.
Ha Krisztus a miénk, hozzáférésünk van Isten hatalmához és ígéreteihez, s bizakodó szívvel élhetünk. De ez nem történik meg csak azért, mert lehetőség van rá. Tennünk kell érte.
Nagyon örültem, hogy előző este erre az adóra állítottam rádióm ébresztőjét, s biztató zenére, bátorító szavakra ébredhettem. Ahogy eldöntöttem, melyik adóra ébredjek, ugyanilyen szándékosan kell saját gondolataimat Isten gondolataira hangolnom minden nap.
Ahogy a rádiómat közép- vagy rövidhullámon hallgathatom, ugyanúgy gondolataim is két hullámhosszra állhatnak rá. Egyiken az ellenem szóló (AM – against me), másikon az értem, mellettem szóló (FM - for me) gondolatokat hallgathatom. Sajnos túl gyakran kapcsolunk az ellenünk szóló gondolatok állomásaira.
Ha gondolataim ellenem irányulnak, így tesznek érzelmeim is. Legközelebb, ha úgy érzed, kételkedsz magadban, állj le, és kérd meg a Szentlelket, mutassa meg, mire gondoltál, ami kiváltotta belőled ezt az érzést. Aztán gondolataidat vesd össze Isten gondolataival, amiket a Szentírásban találsz. Egyeznek? Ha nem, keress egy igazságot Isten Igéjében, ami felülírja hazug gondolatodat, ami a szorongást keltette benned. Mondok néhány példát:
Amikor ellenem fordul a kételkedés, és arról győzköd, hogy gyenge vagyok és magányos, Istenre gondolok, aki mellettem van! Erős lehetek és bátor, mert az Úr, az Isten velem van. Ő sosem fordul el tőlem, és nem hagy cserben (5Móz 31,6).
Amikor ellenem fordul a kételkedés, és azt bizonygatja, hogy alkalmatlan vagyok valamire, Istenre gondolok, aki mellettem van! Azt mondja, az ő alkotása vagyok, Krisztusban újjáteremtett, hogy elvégezzem azokat a jó dolgokat, amiket Ő előre elgondolt nekem (Eféz 2,10).

Uram, Igéd azt mondja, kiválasztott vagyok, királyi pappá tettél, szent lányoddá, egy emberré, aki Hozzád tartozik. Segíts szem előtt tartanom, hogy kivezettél a kételyek sötétjéből, hogy másoknak is beszélhessek a Világosságról, amit Benned megtaláltam. Köszönöm, hogy mellettem állsz, segítsz harcolni ellenségeimmel: a bizonytalanság és alkalmatlanság érzésével. Általa, Aki szeret engem, nemcsak győzni tudok, de uralkodni is ellenségeim felett. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.10.
www.proverbs31.org

A csúszós lejtő
Lysa TerKeurst

„…hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek…” ApCsel 26,18

Érezted már, hogy vonz valami izgalmas, de tiltott dolog? Felvillan a piros jelzés, de meggyőzöd magad, hogy ura leszel a helyzetnek. „Csak egy kis szórakozás. Nincs jelentősége. Csak egy kis örömszerző vágyakozás.”
Ezt érezte egyik barátnőm is, mikor észrevette, hogy egyik szimpatikus munkatársa a szokásosnál figyelmesebb hozzá. A házassága problémás volt, belefáradt már a sok próbálkozásba. Kezdett több időt tölteni reggelente a tükör előtt, délutánonként szívesen maradt benn munkaidőn túl is. Mindig megdobbant a szíve, amikor az illető megjelent. Aztán elkezdtek titokban beszélgetni. Titokban sms-ezgetni. Titokban találkozni. És csúszott lefelé a lejtőn.
A lefelé csúszásnak egy biztos ismérve van: titokban cselekszünk.
Attól a perctől kezdve, hogy kezdünk elrejteni dolgokat szeretteink elől, settenkedünk, féligazságokat vagy hazugságokat mondunk, ügyeskedni kezdünk, hogy fedezzük magunkat – ráléptünk a lejtőre, és egyre gyorsabban csúszunk lefelé.
A Sátán a sötétség ura. Mindaddig, míg rá tud venni, hogy titkaink sötétjében éljünk, folytatja félrevezetésünket. Az Apostolok Cselekedetei 26,17-18-ban olvassuk: „Ezek közé azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.”
Drága barátnőm, meg kell tudnunk különböztetni a sötétséget a világosságtól, s mindig válasszuk a világosságot. Döntéseinket hozzuk ki Jézus fényére, hogy Ő rávilágítson az igazságra. Csak akkor állíthatjuk bizonyosan, hogy Jézus útján járunk, és nem a Sátán félrevezetése szerint.
A Sátán útját jelzi a titkolózás. Ez keményen hangzik, de érdemes megfontolni az igazságát.
A Sátán elfedi a veszélyeket radarunk elől, elvakít csábításai ragyogásával. A barátnőmet is elvakította. S mikor végre látni kezdte, hogy félrevezették, elszörnyedt a pusztítástól, ami addigra végbement.
Ha titkolsz valamit, vidd ki a fényre:
- találj egy hívő jóbarátot, s kérd meg, segítsen kitartani az igaz döntések mellett;
- légy őszinte azokkal, akik szeretnek téged;
- kerüld azokat a helyzeteket, ahol biztonságban érezheted magad a felelősségre vonás alól;
- kérj Jézustól segítséget, bocsánatot és világos útmutatást, hogyan tudnád behúzni a féket, és hátramenetbe kapcsolni életed csúszásnak indult járművét. Hagyd, hogy az Ő igazsága hangosabban szóljon, mint az érzéseid, amik könyörögnek, hogy maradj meg a titkolózásban.
„Akiket a belém vetett hit megszentelt” – olvassuk a 18. vers végén. A megszentelt, igaz életet - ami fenntart, ami a valódi szeretet/szerelem, valódi meggazdagodás, valódi kielégülés megtapasztalásához vezet – csak Jézust követve találhatod meg.

Uram, védj meg ma engem a Sátán sötétségétől. Segíts, hogy döntéseimet a Te világosságodban hozzam meg, mert csak Te tudsz rávilágítani az igazságra. Te vagy az egyetlen Út. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.11.
www.proverbs31.org

Engem nem lehet szeretni
Samantha Reed

„Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni.” Énekek 8,7a

„Engem nem lehet szeretni.”
Hányszor emésztette már a lelkedet ez a gondolat? Sodró ereje van, mint a megáradt tavaszi pataknak. Mint egy játékcsónakot dobálja ide-oda a lelket és az elmét a kétség, a rettegés és a félelem romboló folyamában.
Az „engem nem lehet szeretni” gondolat gyakran taszít minket egyik fájdalmas élethelyzetből a másikba.
A szülői szeretet hiányától megsebzett szív kétségbeesetten próbálja kitölteni a benne lévő űrt, s ez gyakran vezet szeretetnélküli, bántalmazással teli kapcsolatokhoz. A megsebzett szív sokszor étkezéssel gyógyítgatja magát, ami elhízást eredményez, és tovább erősíti a „csúnya vagyok”, „engem nem lehet szeretni” érzését.
Szívünk sérült részecskéi bűntudattal és szomorúsággal bélelt sötét folyosókra vezethetnek minket.
Nem tudom, milyen sziszegő, kínzó szavakat, tetteket, gúnyolódásokat kellett elviselned. Nem tudom, miféle elutasítások, durvaságok, felszaggatott sebek gyilkolják a szívedet. Nem tudom, milyen döntéseket hoztál – vagy hoztak mások helyetted -, amik ebbe a zubogó sodrásba taszítottak, mely egyre csak visz lefelé hazugságokkal, fájdalmakkal.
Egyet viszont tudok – el fogsz süllyedni abban a folyóban, ha nem ragadod meg a mentőkötelet, aminek a neve: szeretnivaló vagy.
Igen. Te. Szeretnivaló vagy.
Van egy Teremtőd, aki maga a Szeretet, és teljhatalmú Úr. Nagy szó ez: teljhatalmú. Minden hatalom az Övé. Úgy döntött, hogy megalkot téged. Létezésed az Ő döntése volt. Azt választotta, hogy neveden szólít. Tehetett volna másként, nem volt kötelező megalkotnia téged. Mondhatta volna:
Ugyan, tudom én, mi lesz ebből.
A depresszió és a kétségek fogják vezetni, nem Rám hallgat majd.
Férfiak erőszakossága fogja bántalmazni a testét.
A házassága szétesik.
A szüleivel nem lesz jó a kapcsolata.
A gyerekei elfordulnak tőle.
Slampos.
Nem éri meg rápazarolni az időmet és tehetségemet.
Nem lehet szeretni.
Ehelyett ezt mondta:
Tudom, mi lesz belőle.
Bízni fog bennem ingatagsága és nehéz körülményei ellenére.
Múltját azzal váltja ki, hogy tisztaságra nevel fiatal lányokat.
Támogatja, menti mások házasságát.
Örülök, hogy az Atyja lehetek, és a gyermekemnek szólíthatom.
Lángoló szeretettel imádkozik térdre esve gyermekeiért.
Gyönyörű.
Érdemes Fiam életére és halálára.
Annyira szeretnivaló, hogy jó neki azt mondanom: „enyém vagy” – és semmi, amit tesz, vagy ami történik vele, nem csökkentheti szeretetemet iránta.
Nem tudom, mi oka van, hogy úgy gondolod, nem vagy szeretnivaló. Vagy hogy milyen hazugságok győztek meg arról, hogy múltad, tetteid, szégyened, bűnöd nem tesz méltóvá a szeretetre.
Azt viszont tudom, nem igaz, hogy nem lehet szeretni téged. Szeretnivaló vagy. Az Isten gyermeke vagy, és ez nagy méltóság. De ne rám hallgass. Halld az Ő szavait:
„Kegyelmet kapott (ide illeszd be a nevedet), aki megmenekült (ide azt írd be, ami miatt úgy érzed, nem lehet szeretni téged)-tól, és nyugalmat talál. A messzeségben is megjelent az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek, és fölépülsz, (ide illeszd be a nevedet)” (Jer 31,2-4a).

Uram, dicsőítelek, amiért csodálatosnak alkottál! Hálát adok, amiért tökéletesen ismersz és végtelenül szeretsz engem. Segíts, kérlek, hogy elhiggyem, hogy tudjam, szeretnivaló vagyok. Köszönöm a szabadságot, amit adsz a fájdalommal és a hazugságokkal szemben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.12.
www.proverbs31.org

Miért akasszam be a ruhámat a szekrénybe
Glynnis Whitwer

„De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat, és az Úr Jézustól rám ruházott feladatomat.” ApCsel 20,24

Elsőre a komód tetején akartam hagyni az összehajtogatott tiszta ruhákat. A karom tele volt velük, nehéz lett volna kinyitni a fiókot, mialatt a halom ruhával egyensúlyozom. Mentségem lett volna rá, hogy csak leteszem a szekrényre. Végül legyőztem első indíttatásomat, rászántam azt a fél percet, és szépen beraktam a ruhát a fiókba.
Meglepően sokszor előfordul, hogy abbahagyok valamit, mielőtt teljesen befejezném. A fürdőköpenyemet ledobom az ágyra, a farmeromat a kád szélére, a távirányítót a legközelebbi vízszintes felületre rakom. Ha kellően összeszedett vagyok, megteszem azt a pár mozdulatot, amivel teljesen befejezem a feladatot.
Évekkel ezelőtt tudatosult bennem, hogy ez a szokásom - mármint hogy nem fejezem be a tennivalókat, nem rakom helyre a dolgokat - azt eredményezte, hogy mindig felfordulás volt körülöttem otthon és az irodában is. Számos félbehagyott munkával éltem együtt, nem csak olyan apróságokkal, mint a ruhák helyre rakása, de például egy fal festését is abbahagytam a felénél.
Izgalmas dolog nekilendülni egy feladatnak, általában kapunk ilyenkor egy jókora energialöketet. Ám ez az energia lassan elpárolog, ahogy közeledünk a tennivaló vége felé. Ahelyett, hogy az adott feladatot, munkát, projektet tökéletesen elvégezném, megelégszem azzal, hogy elég jól megcsinálom. Sajnos, ha megszokom az „elég jól” szintjét, megszokom a középszerűséget is. A középszerűség pedig igencsak távol áll attól, amit Isten elvár tőlem. A tennivaló befejezése tehát nem csak jó szervezés és ügyes háztartásvezetés kérdése, hanem spirituális kötelesség is.
Mikor felfedeztem a félbehagyásra való hajlamomat, rájöttem, hogy ez bizony életem sok más területét is meghatározza. Régebben elég volt nekem egy távoli kapcsolattartás Istennel, nem törekedtem közelségre. Megelégedtem az Írás felszínes megértésével is. A másokkal való kapcsolatom is megrekedt a „szia, hogy vagy?” szintjén. Ahelyett, hogy igyekeznénk teljesen kiaknázni mindazt, amit Isten nyújt, könnyebb megragadni a felszínen, leállítani a kapcsolatokat az „elégséges” szinten. Talán biztonságosabbnak érezzük. Egyszerűbbnek. Kevesebb kényelmetlenséggel, személyes elköteleződéssel jár.
Érdekes, hogy nem nehéz most erről a témáról írni. Elismertem a hajlamomat, és elhatároztam, hogy megváltozom. Mostanában, ha készülök a szárítóban hagyni a ruhát, vagy félig írok meg egy emailt, szigorúan rászólok magamra: „Fejezd be, amit elkezdtél.” Odafigyelek, hogy ne kezdjek valami újba, míg teljesen be nem fejezem, amit éppen csinálok. Persze vannak olyan dolgok, amikhez komolyabb erőfeszítés kell, de általában jól boldogulok ezzel az elhatározással.
Nem tudnám kimerítően elmagyarázni, miért hagyok abba sok tennivalót, mielőtt tökéletesen elvégezném, az eredményt viszont ismerem. Be nem tartott ígéretek, hézagos eredmények, sekélyes kapcsolatok. Nagyon messze van ez attól az életformától, amit Jézus akar adni nekünk, hogy életünk legyen és bőséges legyen. Az élet, amit Ő ad, nem részleges, hanem a határokig nyúló, kifeszített, teljes élet.
Úgy tűnhet, mindez túl messzire vezetett a szekrényre rakott ruháktól vagy a mosogatóba dobott koszos lábostól. Pedig a bevégzéshez szükséges fegyelem átszövi az egész életemet – vagy épp hiányzik belőle. Azt hiszem, mégis megteszem azt a többletlépést, és felakasztom a ruhámat a szekrénybe. Hozzáteszek egy öltést ahhoz a hímzéshez, amit Isten az életemből szeretne megalkotni.

Uram, köszönöm, hogy Jézus életén keresztül megmutattad, hogyan kell valamit végigvinni. Tudom, Jézus megállhatott volna, mielőtt kifizette értem a váltságdíjat. De nem tette. Határtalan hálát érzek ezért. Segíts, kérlek, túljutnom a középszerűségen, hogy kibontakoztassam azt a teljességet, amit az életemmel nekem szántál. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.15.
www.proverbs31.org