Az élet vagy a halál szavai
Melanie Chitwood
„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” Péld 18:21
Gyakran megtörténik, hogy a férjem olyasmit mond a fiúknak, ami mosolyt csal az arcomra: „Mondtátok már anyának ma, hogy szeretitek? Sose felejtsétek, hogy nektek van a világon a legjobb anyukátok.” Mindig feltölt energiával, ha hallom, hogy dicsér engem a fiúknak. Férjem példájából tanultam meg, hogy vigyázzak a szavaimmal, nem csak azokkal, amiket neki, hanem azokkal is, amiket róla mondok.
A mai ige azt tanítja, hogy szavaink életet vagy halált adhatnak. Egy párkapcsolatban ez azt jelenti, hogy szavaink lerombolhatják, vagy felépíthetik társunkat. Mostanában időben észreveszem, hogy inkább azt mondanám: „nekem van a legcsodálatosabb férjem”, vagy inkább kritizálnám: „Nem megmondtam?” vagy „nem is próbálsz megérteni!” Te miket mondasz a férjednek? Feltöltöd dicsérettel, vagy érezteted vele, hogy nem üti meg a mércét?
Most vegyük azokat a szavakat, amiket másoknak mondunk a férjünkről. Miket mondasz férjedről a gyermekeidnek, a legjobb barátnődnek, testvérednek, édesanyádnak? Ha valamiért dühös vagyok a férjemre, mások előtt szoktam levezetni a mérgemet. Néha azért fordulok hozzájuk, hogy igazolják a dühömet. Ezek akkor fordulnak elő többnyire, ha nem szakítok előbb időt arra, hogy Isten elé vigyem a problémámat. Azt tapasztalom, hogy ha előbb az Urat szólítom meg, és imádkozás közben kiöntöm Neki a szívemet, Ő átalakít, és bűnbánat meg béke veszi át a harag helyét. Ezután már el tudom engedni a sértettséget, továbbindulok, s ha találkozunk, kedvesen tudok szólni a férjemhez.
A Szentírásban számos példát találunk Isten szavainak életadó-éltető erejére. A Teremtés Könyvében azt olvassuk, hogy Isten a világ minden porcikáját szavaival teremtette. A Jn 1:1 szerint Jézus a teremtő szó – az Ige. Az evangéliumokban Jézus számtalanszor gyógyít szavai erejével. Isten azt akarja, hogy a mi szavaink is hasonlóképpen leheljenek életet a házasságunkba. Mi döntjük el, mit akarunk vetni: az élet szavait-e vagy a halál szavait – bármelyiket választjuk, mi fogjuk learatni a gyümölcsét.
Megkérhetlek, hogy gondolkozz ma el azon, milyen szavakat használsz a férjeddel szemben? És miket mondasz róla másoknak? Az imádság után segítek néhány példával, próbáld meg, mondj neki ma legalább egyet „Az élet szavai” közül.
Uram, add, hogy a társamnak és a társamról mondott szavaim közelebb vigyenek minket egymáshoz. Taníts meg úgy beszélni, hogy szavaim építő szavak legyenek. Segíts, hogy ne mondjak ki olyasmit, ami rombolná őt. Ha büszkeségből, makacsságból, önzésből vagy más bűn miatt nem mondok a házasságunkat éltető szavakat, már most megvallom Neked, Uram, a bűnömet. Mutasd meg, milyen halálthozó szavakat szoktam mondani házasságunkban, s ha Szentlelked eszembe juttatta őket, segíts, hogy megvallva bűnömet, el tudjak fordulni tőlük, főleg a váláshoz vezető szavaktól. Szüntess meg minden olyan görcsöt a házasságunkban, amit bántó, haragos, romboló szavak keltettek. Bölcsességed és szereteted vezessen, hogy szavaink, amelyeket egymásnak és egymásról mondunk, védőfalat alkothassanak a házasságunk körül. Jézus nevében, Ámen.
Az Élet Szavai
Tudom, milyen rengeteget dolgozol, köszönöm.
Szuper férj vagy!
Nagyon jól látod a dolgokat.
Alig várom, hogy elmehessünk kettesben valahova.
Sajnálom.
Igazságtalan voltam.
Meg tudsz bocsátani?
Köszönöm.
Megértelek.
A Halál Szavai
Sosem figyeltél rám.
Fel se tudod fogni.
Ugye megmondtam.
Úgy kellett volna…
Ha talán most az egyszer hajlandó volnál megérteni.
Hogy képzeled?
Miért is mentem hozzád?
Jobban tennénk, ha elválnánk.
Encouragement for today, 2010.01.26.
www.proverbs31.org
Takarítás a feladatok között
Karen Ehman
„De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.” Zsolt 31:14-15
„Gyorsan, anya …nézd azt a nőt!” Tizennégy éves, autóvezetést tanuló fiam kiáltott így rám, miközben a michigani US-27-esen haladtunk egy tennivalókkal zsúfolt csütörtök délután. „Ez a nő nem normális”, tette hozzá nyomatékkal.
Átnéztem a mellettünk haladó autóra, arra számítva, hogy a vezetési szabályokat még nagyon komolyan vevő gyermekemnek nem tetszik, ha valaki nem pontosan tíz óra-két óra pozícióban tartja a kezét a kormányon. Attól, amit láttam, úgy megdöbbentem, hogy majdnem leszaladtam az útról.
A mellettünk lévő autóban ült egy nő, és a következőket csinálta: jobb válla és a füle között szorította a telefonját beszélgetés közben, bal kezében egy gyorsétkezdei salátásdobozt, jobb kezében egy salátadresszinges zacskót tartott, amit a fogával próbált kibontani, és mindeközben a térdeivel kormányozta az autót. Ilyen nincs! Nem volt kétséges, hogy ha sokáig folytatja ezt a sokfeladatos vezetési technikát, balesetet fog okozni.
„Soha nem tennék ilyet vezetés közben”, gondoltam önelégülten. „Veszélyes, és teljes mértékben szabálytalan.” Hát igen, ha a biztonságos vezetés ismeretéről van szó, az alma nem esett messze az „Édesem, nem kapcsoltad be a hátsó indexet”-féle anyai fától.
Késő este aztán belém vágott az igazság. Az lehet, hogy vezetés közben nem csinálok veszélyes többletfeladatokat, nehogy ütközésnek tegyem ki magam. De a mindennapi életemben? A napirendemben? A heti-havi időbeosztásomban? Az „ezt még biztos el tudom vállalni, hogy szeressenek”-féle gondolkodásomban? Bevallom, sokszor túlvállalom magam párhuzamos feladatokkal, veszélyeztetve saját épségemet.
Pár éve szelíd figyelmeztetést kaptam Istentől a huzamos stressz által kiváltott, orvosi segítséget igénylő állapotból való gyógyulás közben: vakargassam le életem tányérját. Bármilyen jónak tűnnek is, a túl sok feladat gyakran odavezet, hogy elveszítjük hatékonyságunkat Isten szolgálatában. Ő ismeri a korlátainkat. Ő megérti képességeink határait. Készen áll arra, ha kérjük, hogy segítsen eligazodni a tevékenységek óceánján, ami sokunkat elnyeléssel fenyeget.
Egyik nap, amikor lélegzetvételnyi időm sem volt a sok tennivalótól, elém került a fenti ige. Bár tudom, hogy Dávid, a szerző, igazi, fizikai valójukban létező ellenségekről ír, akik üldöznek, elkapnak, megsebesítenek, én a magam túl sok vállalását tartottam aznap a fő ellenségnek. A házon kívüli tevékenységek, felelősségvállalások fenyegettek. Üldöztek, bekerítettek és készültek lesújtani rám.
Istennek hála, Ő kimentett az elfoglalt élet pusztaságából. És ezt veled is megteheti. Arra vár, hogy túlságosan megtöltött élettányérunkat odanyújtsuk hozzá, söpörjük és vakarjuk le róla az összes tennivalót és felelősségvállalást, majd minden egyes darabkáról megkérdezve a véleményét, csak azokat helyezzük vissza, amiket Ő látni akar a tányérunkon.
Ezután már tudunk fehér foltokat hagyni a határidőnaplónkban, és időt és teret engedni a világegyetem Urával való találkozásra, aki csak arra vár, hogy megnyugodjunk, és csendben maradjunk, figyeljünk az időt magát teremtő Istenre, és tanuljunk Tőle.
Hát így állunk. Elővetted már a tányérvakaró gumilapátot? Fogjunk hozzá a takarításhoz, mielőtt összetörünk és elégünk!
Uram, bocsáss meg nekem, amiért hagyom, hogy az elfoglaltságok beborítsák életemet, és kirekesszenek Téged és a szeretteimet. Segíts, hogy élettányéromra csak azokat a dolgokat helyezzem vissza, melyeket Te szeretnél látni rajta. Jézus nevében, Ámen
Egy kis segítség:
Vegyél elő egy papírt, és írd egymás alá azokat a tennivalókat, amelyeket a munkádon és az otthoni feladatokon kívül elvállaltál. Gondold végig, mennyi időt vesznek el egyenként egy hetedből. Amikor kész vagy, imádkozva tárd Isten elé, amire jutottál.
Tedd fel magadban a kérdést: Milyen tevékenységekre és felelősségekre mondtam igent, amire a szívem azt súgja, hogy nem kellett volna?
Hogyan tudnám leszűkíteni szabadon választott feladataimat, hogy több időm jusson azokra a kötelességekre, amire Isten akarata szerint összpontosítanom kell az erőimet?
Mt 6:33-34: „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
Ter 2:2: „A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megpihent minden munkától, amelyet végzett.”
Encouragement for today, 2010.01.29.
www.proverbs31.org
Az irgalmasság cselekedetei
Ariel Allison Lawhon
„Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen/alázatosan járj Istennel.” Mikeás 6:8
A bátyám kiszállt a repülőgépből: két kisgyermek a két karján, kettő pedig a nyomában. Afrikába indult a Libériában dúló háborúban árván maradt három kisgyermekért – és néggyel érkezett haza.
Egy véletlen találkozás egy szegénységsújtotta faluban választás elé állította: megment egy éhhalál szélén álló csecsemőt, vagy hagyja meghalni. Így hát amikor a fiatal édesanya átadta neki a babát, bátyám megígérte, hogy apja lesz a gyermeknek. Döntött anélkül, hogy mérlegelte volna a mellette vagy ellene szóló érveket, és anélkül, hogy a feleségével megbeszélhette volna. Ez az irgalom!
A következő két hét azzal telt, hogy kiskanállal táplálta a csont és bőr gyermeket, váltotta rajta a malária-elleni pelenkákat, hurcolta a babahordozókendőben. A többi hármat meg vonszolta maga után. Mikor végre megérkezett Nashville-be, ötven jóbarát és családtag fogadta könnyekkel és tapssal. Amikor szemtől-szembe találkozol az irgalommal, nem bírod ki sírás nélkül.
Meriam Webster értelmezőszótára három meghatározást ad az irgalomra:
„Szánalom vagy megbocsátás egy bűnössel szemben.”
„Isteni kegyből vagy szánalomból fakadó áldás.”
„A szenvedők iránti részvét cselekedetei.”
Irgalom. Isten azt szeretné, ha kiárasztanánk másokra. Nemcsak más földrészeken élő árvákra, hanem a házunkban lakó emberekre is. Meg a munkahelyünkön dolgozókra. Azokra, akikkel együtt járunk templomba. Vagy a buszon velünk utazó idegenekre.
Gyakran eszembe jut bátyám döntése, nem azért, mert ilyen szélsőséges helyzetekkel találkozom, hanem mert naponta van lehetőségem az irgalom gyakorlására. Egy kedves szó a dacos kisgyermekemhez. Egy mosoly a férjemre, aki megint elkésett a vacsoráról. Csendben ülni a barátnőm mellett, aki az ötödik spontán vetélésén van túl. Megbocsátás, amikor legszívesebben odacsapnék.
Van, akinek az irgalom az AIDS-fertőzött afrikai területek árváival való foglalkozást jelent. Nekünk talán a mentorálást, az adakozást, az önkéntes munkát, egy szegény gyermek rendszeres anyagi támogatását.
Jelenthet egy aláírt csekket a földrengés-sújtotta vidéken élőknek, hogy friss vízhez és gyógyszerhez jussanak. Az irgalom gyakorlása arra késztethet, hogy bemocskold a kezed a lakóhelyed hajléktalanszállóján vagy egy bölcsődében végzett munkával. Irgalom az is, ha valaki úgy dönt, kihordja a nemvárt terhességet.
Mindegy hogyan, de amikor igazságban és irgalomban cselekszünk, Isten valóságát mutatjuk meg a világnak. Ezt a leckét első kézből tanultam meg a bátyám példáján.
Kicsi unokahúgom ma már szép, egészséges ötéves kislány, akinek nem maradt emléke a halál közelségének megtapasztalásáról. Az éhezés és a malária fenyegetése már régen a múlté. Nevet, táncol, és meg van győződve róla, hogy az apukája a legkedvesebb ember a világon. Egyetlen irgalmas cselekedet elmaradása – és az emlékét is elfedte volna már Afrika pora.
Uram, segíts, hogy szeressem az irgalmasságot. Add, hogy az igazságot cselekedjem nemcsak életem nagy pillanataiban, hanem a bezárt ajtók mögött is. Segíts szeretni, amikor gyűlölni szeretnék. Segíts, hogy adni tudjak, amikor meg akarnék tartani. És add, hogy a bennem élő Jézust nyújtsam egy elveszett és haldokló világnak. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.02.01.
www.proverbs31.org
Mennyei GPS
T. Suzanne Eller
„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy ott magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” Mt 14:23
Drámával teli nap volt. Jézus unokatestvére, Keresztelő János, halott volt, mert egy részeg fejedelem a fejét vette. Jézus megpróbált elvonulni, hogy feldolgozza a hírt, de a tömeg kiabált utána:
Gyógyíts meg! Adj enni!
Meggyógyította a betegeket. Megetetett több mint 5000 embert néhány hallal és kenyérrel. A csodák hatására a tömeg még közelebb nyomult, még hangosabban kiáltozott, még többet akart tőle. Ez konfliktusba torkollt.
Ő a mi királyunk!
Nem; veszélyes; öljétek meg!
Néha nagyon bonyolulttá válik az élet. Gyakran csak vonszoljuk magunkat, miközben szeretteink követelései– Adj enni! Szeress! – s a felszín alatt fekélyesedő érzelmeink rángatnak ide-oda.
De mi történik, ha érzelmileg elérünk a mélypontra egy veszteség, fájdalom vagy a kimerülés hatására?
Mit tett Jézus? Mikor végre elérkezett a nap vége, felment a hegyre imádkozni. Erőre volt szüksége. Iránymutatásra. Lelki és fizikai felfrissülésre. Leült beszélgetni az Atyával.
Őszinte leszek. Amikor én idejutok, legszívesebben bebugyolálnám magam kedvenc plédemmel, bekapcsolnék egy buta TV-show-t, és vegetálnék.
De mit kapok, ha elvonulok egy magányos helyre, hogy Istennel találkozzam?
Ő mindenkinél jobban ismer minket. Cipelni akarja terheinket, elcsitítani a lelkünket, és az imádkozás menedékké válik, oázissá, ahol újraéledhetünk. Ez nem arról szól, hogy mennyi időt töltünk együtt, nem arról, hogy mit mondunk Neki, hanem amire rájövünk az együttlét alatt, ha az szokásunkká válik.
Az imádkozás mennyei GPS-ünkké válik.
A földi GPS atomisztikus órákból áll, melyek a másodperc milliárdnyi részéig pontosak! Mindegy, hol vagy, beazonosítja a helyet, és megmondja, merre kell menned.
A Világegyetem Istene hatalmasabb a földi GPS-eknél. Isten tudja, hogy hol tartasz, milyen irányban állsz érzelmileg, ki tudja számítani, hogyan találod meg az utat vissza a tiszta tudathoz, a békességhez, sőt az örömhöz.
Drága Jézus, Te tudod, mit jelent érzelmileg és fizikailag kimerültnek lenni. Tudod, mit jelent a fájdalom, a gyász, a vágyakozás a csendre, békességre, gyógyulásra. Köszönöm, hogy megérted, mit érzek, és viszed a terhemet, ha már nem bírom egyedül. Imádlak. A Te nevedben, Ámen.
Segítség:
Sokan közületek, hozzám hasonlóan, beszélgettek néha Istennel napközben. De van-e egy hely, ahova félre tudsz vonulni, ahol csak te vagy és Isten?
Ne határozz meg időkorlátot, és ne tekintsd kötelességnek.
Térj be Hozzá, és maradj Benne. Zárd be az ajtót.
Beszélj neki a napodról, ami mögötted van, vagy ami előtt állsz. Áldjad Őt hatalmas szeretetéért.
Szívd magadba a Szentlélek jelenlétét. Ne sürgesd.
Engedd, hogy Isten elvégezze benned, amit szeretne.
„Az imádkozás egy hely, ahova megyünk, épp annyira, ahogy a templomi szentély is egy hely. Amikor imádkozunk, egy szavakból épített helyre megyünk. Vagy legalábbis egy olyan helyre, ahol a szavak a paraméterek, a falak, amelyek közé belépünk.” Phyllis Tickle
Encouragement for today, 2010.02.03.
www.proverbs31.org
Az elbizakodottság mérge
Luann Prater
„Mert aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.” Mt 23:12
Nagyon szeretem Stacie Orrico dalát, a „Ne rám nézz” (Don’t look at me) címűt. Ez a szövege: Ne rám nézz, ha tökéleteset akarsz látni. Ne rám nézz, mert csalódni fogsz. Mindent megteszek majd, hogy tekintetedet a helyes irányba fordítsam. Ne rám nézz, Őt nézd.
Ez a szöveg eszembe juttat egy párhuzamos témát, amit nemrég találtam három evangéliumban, Márknál (15:9-10), Máténál (23:1-39) és Lukácsnál (18:9-14): vezetők, akik magukra irányítják a reflektorfényt. Ők nem Jézust állították a figyelem középpontjába. Néhány fontos leckét tanított Isten ezeken keresztül, melyek tükrében megvizsgálhatom magamat.
1. lecke – Irigység
A főpapokban fortyogott az irigység Jézus népszerűsége miatt. Ő csak három éve lépett fel, s a piacon mégis állandó beszédtéma volt. Feltették talán a kérdést: Miért Ő áll a figyelem középpontjában? Mi adja a tekintélyét?
Az irigység olyan méreg, amit nem mindig ismerünk fel. Néha elfedjük szép szavakkal: „nem akarok lemaradni Jones-éktól”, „meg kell felelni a társaságnak”, de ha a más sikerének látványa lehangol, az csontot rohasztó mérgezést jelent. A Példabeszédek 14:30 így fejezi ki: „ A békés szív életet ad a testnek, de az irigység megrohasztja a csontokat”.
2. lecke – Gyakorold, amit prédikálsz
A vezetők nem fáradtak el a szabályok ugatásában mások számára, de ők maguk nem követték ezeket a szabályokat mindennapi életükben. A rituális előírások betartásának sürgetése, a törvényekhez és szabályokhoz való betű szerinti ragaszkodás gyakran valami bűn által ütött lyuk betömésére szolgál.
Jakab levelében (1:22) olvassuk: „Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” Jézus korának vezetői nagymennyiségű szöveget tudtak fejből idézni az írásokból, de életük eltért ezektől. A szabályok érdekelték őket, azon igyekeztek, hogy azokat másokkal betartassák, s nem azon, hogy Isten kedvében járjanak. Mi is, ha a szabályokra és a rituálékra figyelünk ahelyett, hogy Jézussal való kapcsolatunkat építenénk, ugyanígy eltévesztjük a célt. Talán irányt kéne változtatnunk. Nézzünk fel. A Biblia tanulmányozása mutasson túl azon, hogy gyakran idézünk belőle, engedjük, hogy a benne megnyilvánuló Szentlélek átitassa cselekedeteinket.
3. lecke – Mit mutatunk kifelé
A helyes öltözködés, a jó kinézet nagyon fontos volt a farizeusok számára. Látszólag minden rendben volt náluk. Mi is erre törekszünk? Ha megkérdezik: „Hogy vagy?” felvesszük legbájosabb mosolyunkat, és úgy válaszoljuk: „Köszönöm, jól.”- miközben egyáltalán nem vagyunk jól. Félünk attól, mit mondanának az emberek, ha megtudnák, hogy már megint összekuszálódott valami az életünkben. Könnyű azt gondolni, hogy „kinek mi köze hozzá”, az igazság az, hogy Istennek nagyon is köze van hozzá, mert az Övéi vagyunk.
4. lecke – Takarítsd ki a lelkedet
„Jaj nektek”, ismételte Jézus többször a farizeusoknak Máté evangéliuma 23. részében. A lelkükben felgyülemlő szemét nem hasonlított ahhoz az igaz élethez, amit kifelé mutattak.
Mások a gondozott külsőt látják, de Isten tudja, mi történik a felszín alatt. Ő belül kezdi a takarítást.
Mi húzódik meg lelked sötét sarkaiban? Ha saját hibáid elnézése, az önmagad erejére támaszkodás, az énközpontúság sátrat vert a szívedben, sürgősen kezd el a takarítást! Külsőd nemsokára az új belső szépségedet fogja sugározni.
A fenti tükör segített észrevenni néhány kisepernivaló szemetet az életemben. Te találtál valamit a tiedben? Büszkeség, önelégültség vagy Jézus iránti szenvedély vezérel? Jobban szeretnéd, ha téged látnának a többiek, mint Istent? A 10. zsoltár 4. verse így szól: „Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, nem keresi, ’Nincs Isten!’” Az elbizakodottság, a büszkeség méreg. Tudatos cselekvést igényel, hogy Istennek helyet csináljunk az életünkben.
Ahogy a dal mondja: „Ne rám nézz, Őt nézd.”
Uram, az elbizakodottság olyan könnyen gyökeret ver a szívünkben. Takaríts ki kérlek, hogy Téged tükrözzelek mások felé. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.02.05.
www.proverbs31.org
Az irgalom eltakar
Melanie Chitwood
„Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar.” 1 Péter 4:8
A porc egy emberi szövet, ami sok helyen megtalálható testünkben, például a csontok végén, ahol az ízületek képződnek. Megvédi az ízületeket a kopástól és szakadástól, segíti simább mozgásukat, felfogja az ütéseket. Ha a porc – például a térdünkben – megsérül, erős fájdalmat érzünk.
Az irgalom a házasságban olyan, mint a védő porc az ízületben. Az egymáshoz irgalommal viszonyuló társak megértéssel takarják be házasságukat, megvédik a félreértésektől, a hirtelen indulatoktól, felfogják az élet zötykölődését, ütéseit.
A múlt nap például, Scott este későn arra ért haza, hogy a kutyák fürdetése után nyitva felejtettem a csapot. Az egész hátsó udvar úszott – az én hibám okozta a kellemetlenségeket és a költségeket. Kiabálhatott volna velem, de még dühös sem volt. A benne lévő irgalom eltakarta az én hibámat.
A mai igében a szeretet szó szerepel, nem az irgalom. Igen, mert az irgalom a szeretet egy megnyilvánulása. A nagylelkű, megbocsátó, bátorító, feltétel nélkül elfogadó oldala a szeretetnek. Az a része a szeretetnek, amely feltölti, ahelyett, hogy felemlegetné a hiányosságokat a társunkban. Az irgalom kérdése: „hogyan segíthetnék?”, ahelyett, hogy feszültté válna, elkeseredne, amikor a párja nem üti meg a mércét.
A kritizálás, az ítélkezés, az önmagunk igazának bizonygatása a házasságban nagyon könnyen megy. Nem kell erőfeszítés ahhoz, hogy ilyeneket mondjunk: „Miért nem…”, „Tudhattad volna…”, „Ugye megmondtam…”. Irgalomra van szükség a házasságban, és Krisztus ezt várja el tőlünk. Emberek vagyunk. Csalódásokat okozunk. Nem mindig tudunk eleget tenni a másik elvárásainak, szükségleteinek.
Minél inkább tudatában vagy saját gyengeségeidnek, elégtelenségednek Isten dicsőségére, annál inkább leszel irgalmas a párodhoz. Azt mondja Isten igéje, hogy a szeretet eltakar. Be tudod-e takarni társadat irgalmas szeretettel?
Vizsgálj meg Istenem, és ismerd meg szívemet (Zsolt. 139:23). Lágyítsd meg a szívemet, és segíts, hogy irgalmas akarjak lenni a társamhoz. Ha haragtartó voltam, kemény, ítélkező vagy cinikus a társammal, sajnálom, és kérlek, bocsáss meg. Ha meg kell beszélnünk valamit, kérlek, Uram, add, hogy tudjunk irgalmas szívvel fordulni egymáshoz. Ha valamit nem kell szóvá tennem, ha valamit el kell fogadnom, adj hozzá akaratot és erőt. Add, Uram, hogy a társamhoz való viszonyulásom a Te irgalmas szeretetedet tükrözze. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.02.09.
www.proverb31.org
Hogyan szeressük Istent egyre jobban
Rachel Olsen
„Áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.” Zsolt. 100:4b-5
Emlékszem arra a későesti beszélgetésre apámmal, amiért olyan sokat imádkoztam. Istenről, Jézusról, a megváltásról beszélgettünk. Én magam is alig pár hónappal azelőtt értettem meg ezeket a dolgokat, és most minden vágyam az volt, hogy apám is megértse őket. Sőt talán még a megértésnél is jobban szerettem volna, hogy felébredjen benne is a vágy, hogy érezze meg, élje át, tapasztalja meg saját maga is az igazságot.
Apám magas intelligenciájú ember, leginkább arra számíthattam, hogy pusztán megérti legújabb szenvedélyemet. De olyan jó lett volna, ha annyira megszereti a Dicsőség Királyát, hogy hajlandó legyen követni Krisztust.
„Hogy tudnék szeretni valakit, akit nem is látok?”- mondta.
Kérdés volt, de nem volt számomra egyértelmű, hogy valóban kérdezi, vagy csak elutasítja a lehetőséget. Bárhogyan is, nem tudtam, mit válaszoljak. Most már tudnám. Rájöttem azóta, hogy Jézus megszeretésének kulcsa a hála.
Az 1 Jn 4:19-ben ezt olvassuk: „Szeretjük, mert Ő hamarabb szeretett minket”. Bár mi bűnösök voltunk, Ő pedig szent, Isten szeretett minket. Bár mi közömbösek, sőt ellenségesek voltunk vele, Ő szeretett. Bár mi magunk akartuk alakítani az életünket, Ő megmutatta nekünk az utat – Jézusban -, amin Vele járhatunk. Ha ezt hisszük és hálásak vagyunk érte, viszontszerethetjük Istent.
Jézus korának vallási vezetői, a farizeusok, mesterien követték Isten törvényeit, de nem ismerték fel Őt. A Lukács evangélium 7. fejezetében egy farizeus vendégül látja Jézust. Bejött a szobába egy prostituált, letérdelt és sírni kezdett, majd csókolni kezdte Jézus lábát, s a hajával törölgette le a könnyeit róla. Azután illatszert öntött rá. A farizeus felháborodott, miért fogad el Jézus bármit is egy ilyen nőszemélytől.
Jézus egy kérdést tett fel neki: Ha valaki elengedi két ember tartozását, akik közül egyik 5000, a másik 50 pénzzel tartozik, melyik fogja jobban szeretni őt? „Feltételezem, hogy az, amelyiknek többet engedett el”, válaszolta a farizeus (Lk 7:43). Jézus igazat adott neki, majd így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba; vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával szárítgatta. Te nem csókoltál meg engem, ez pedig mióta bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábam. Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat. Ezért azt mondom néked: neki sok bűne bocsáttatott meg, s ezért sok benne a szeretet is. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lk. 7:44-47).
Ez az asszony felmérte bűnei nagyságát, és Isten szeretetének mértékét, amivel minden bűnét megbocsátotta és magához hívta. Hálás volt. Annyira túlcsordult benne a Jézus iránti szeretet, hogy ilyen pazarló módon fejezte ki érzelmeit, köszönetét.
Egyenes arányosság van bűneink felismerése és Isten iránti hálánk és szeretetünk között. Annak kulcsa, hogy jobban szerethessük őt, abban van, hogy felmérjük, mit tett, mit tesz, és mit fog tenni értünk, s nem szűnik bennünk a hála mindezért.
Soha senki nem fog érted többet tenni, mint amennyit Krisztus tett – gondolj ebbe bele, és töltse el lelkedet a hála. „Áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.” Zsolt. 100:4b-5.
Istenem, hálás vagyok azért a szeretetért, amit irántam mutattál már jóval azelőtt, hogy én felismertem volna. Hálás vagyok áldásaidért, kegyelmeidért. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.02.10.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése