Találkozás Istennel egy üveg fenekén
Christa Allan
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet; sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok; sem jelenvalók, sem következendők; sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.” Róm 8:38-39.
Mikor először hallottam, hogy Isten ránk talál, bárhol vagyunk, nem gondoltam volna, hogy az életemet elborító üres boros és pálinkás üvegek meg sörös dobozok szennyén keresztül fog utat szántani felém. De ha tudtam volna sem voltam életem azon pontján olyan állapotban, hogy a kedvéért kitakaríthattam volna. Az ivás és a gondos házimunka kizárják egymást. A józanság és Isten gyakorlatilag nem léteztek számomra.
Az alkoholizmus nem szerepelt a kívánságlistámon, mikor azon ábrándoztam, mi leszek, ha nagy leszek. Az sem, hogy alacsony legyek, de egyiket sem tudtam elkerülni. Most, húsz év józanság távlatából nézve, látom, hogy alkoholista voltam az első pillanattól, mikor inni kezdtem, az pedig gimnazista koromban volt. Ha van állapot a józanság és a részegség között, az én radarom ezt nem volt képes észlelni. New Orleans-ban nőttem fel, ahol ha épp nem egy hurrikán tombol, akkor az azonos nevű színes rumot kortyolgatod a Pat O’Brien’s kocsmában, mert minden alkalmat ad egy koccintásra. Ha születésnapod van, ha ünnep van, ha kedd van …
Felnőtt életemben Istennel a családi összejöveteleken találkoztam - húsvétkor és karácsonykor. Nem álltam Neki ellent, de nem is akartam közelebb kerülni Hozzá. Az ivás csökkentette fájdalmamat, és emelte boldogságszintemet. Miért volna szükségem Istenre, miért hiányozna? Nem hiányzott. Legalábbis addig, míg – akár Törött üvegeken járva című regényem hősnőjének életében – be nem következett valami olyan váratlan és fájdalmas esemény, amit semmilyen mennyiségű ital nem tudott feledtetni. Leah számára a regényben, ez gyermeke elvesztése volt. Számomra az, amikor iker lányaim születésekor kiderült, hogy egyikük Down-kóros. Mint Leah, én is nekirontottam Istennek. Követeltem, hogy gyógyítsa meg a gyermekemet. Lelki öklömmel dühödten püföltem. Aztán évekig nem vettem Róla tudomást.
De semmi – sem az ivás, sem a düh, sem az elutasítás – nem szakított el Isten szeretetétől. Felhasználta gyengeségemet, hogy saját hatalmát igazolja. Az elmúlt húsz évben rájöttem, hogy mindnyájunk életében vannak várfalak, olyan területek, amelyek nem engedik, hogy összekapcsolódjunk Istennel. Olyan dolgok, amikről bár tudjuk, hogy helytelenek, ragaszkodunk hozzájuk, szorítjuk őket, és ezért nem tudunk kinyúlni, és megfogni Isten kezét. Alkohol, játék, ételek, gyógyszerek, vásárlás, pornográfia, hatalom, pletyka, státusz, düh, önsajnálat. Míg ki nem nyitjuk rájuk szorult öklünket, és el nem engedjük őket, ők irányítják életünket.
Végül Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, de általa meggyógyított engem. És hogy bebizonyítsa soha nem szűnő hívását felém, olyan kapcsolatba hozott Önmagával egy felépülést segítő program során, hogy elértem énem végső határáig, lebontottam a várfalat, és megfogtam az Ő kezét.
Téged is meg tud szabadítani. Ha kész vagy letenni „üvegedet”, bármi legyen is az, nyújtsd ki felé a kezedet.
Istenem, adj erőt, hogy gyenge legyek, és eleresszek mindent, ami akadályozza, hogy meglássam, mennyire szeretsz engem. Nyisd fel lelkem szemét, hogy bárhol vagyok, meglássalak, és vezess arra, amerre mennem kell. Emlékeztess mindig, hogy csak amikor megnyugszom a Te ígéreteidben, akkor tudom felvenni a harcot, és legyőzni az ellenséget. Köszönöm Uram, hogy nem adtad fel a megmentésemet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.05.
www.proverbs31.org
Mi emeli fel a szívet?
Wendy Pope
„Örüljetek az Úrban, vigadjatok, ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! Zsolt 32:11
Ahogy elolvastam a mai igét, hála töltött el, hogy örülhetek az Úrban, és vidám lehetek. Énekelhetek, mert fenn van a szívem. De meg kell mondanom, ez a felemelt szív nagyon le volt sújtva pár hónappal ezelőtt. Érezted már azt, hogy akkora rajtad a nyomás, hogy fájnak bele a csontjaid, s az energiádat mintha mind kiszívta volna a nyári nap?
Tavaly ilyenkor kezdődött, azokban a hónapokban, amikor a már aktív vagy még jelölt keresztény női előadók és írók éves She speaks konferenciájára készültünk. Sokan böjtöltek úgy, hogy keddenként nem ebédeltek, míg a többiek másfajta böjtöléssel engedelmeskedtek az Úrnak. Én is az ebédböjtöt tartottam, de mostmár bevallom, engedetlen voltam az Úrhoz, amikor azt kérte, hogy valami mást vonjak meg magamtól.
Mert ez a más olyasmi volt, amit szerettem. Talán túlságosan is. Olyasmi, ami mindig nagy örömöt okozott. Muszáj mosolyognom. A Dr. Pepper-ről van szó… Igen, az Úr azt kérte tőlem, hogy adjam fel Iránta való engedelmességből ezt a szokásomat – és én nemet mondtam. Szembeszegültem az Úrral, akit úgymond szeretek, és továbbra is ittam az üdítőt. Ettől kezdve az Úrral való kapcsolatom érezhetően károsodott.
Nem hagyott el engem lázadásom alatt, továbbra is használt országa építésében, és ettől úgy hittem, „megúszom” a lázadást. Továbbra is tartottam előadásokat, írtam, vezettem online bibliaórámat. Úgy tűnt, megsütöttem a pecsenyémet – most épp a Dr. Peppert -, és meg is ehetem.
A konferencia után nyugtalanság fogott el. Álmatlanul hánykolódtam éjszaka, csak vonszoltam magam napközben. Testem és lelkem is elgyengült. Egyre nehezebb vettem meg a Dr. Peppert. Tudtam, hogy lázadok, de inkább kompromisszumokat kötöttem, nem adtam fel. Kisebb adagokat rendeltem egyszerre a Dr. Pepperből, utántöltő nélkül. Még amikor az üzlet egyet-fizet-kettőt-kap akciót tartott, akkor is csak egy tizenkettes ládát hoztam el. Mestere lettem a kompromisszumos engedelmeskedésnek – a magam módján engedelmeskedtem. Hónapok teltek el így.
Dávid így ír a bűnben élés hatásáról: „Míg elhallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.” Zsolt 32:3-4
Meghökkentettek ezek a szavak. Feketén-fehéren le volt írva mostani állapotom. Szerencsére az 5. versben Dávid megmutatja, mit kell tennünk, ha a lázadás tünetei nyilvánvalóvá válnak életünkben. „Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ’Megvallom hűtlenségemet az Úrnak.’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.”
Miért tudok ma örvendezni? Decemberben megvallottam Istennek a bűnömet, és nem takargattam tovább. A vallomáson és bűnbánaton túl végre megtettem, amit hónapokkal azelőtt kért tőlem Isten: abbahagytam a Dr. Pepper ivását. Visszatért az erőm, s már nem fájtak a csontjaim. Kiegyenesedtem, és magabiztos vagyok, mert az engedelmesség útján járok. Hogy fogok-e még valaha Dr. Peppert inni? Erre majd az Úr adja meg a választ. De addig is azt akarom, hogy szívem felemelkedjen, s énekelni tudjon, míg az utamat járom.
A te szíved hol tart: felemelkedett, vagy le van sújtva? Olvasd el a 32. zsoltárt, és kövesd Isten utasításait. Biztosítalak, hogy „felemelő” lesz az eredmény!
Drága jó Uram, köszönöm, hogy arra ihletted Dávidot, írja meg ezt a csodálatos üzenetet. Segíts, hogy éljem Igéd igazságát, hogy örüljek és vigadjak a Veled való kapcsolatomban. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.06.
www.proverbs31.org
Ha elő akar jönni a bennem lévő rossz kislány
Lysa TerKeurst
„Ezeket mondottam nektek, hogy az én örömem bennetek megmaradjon, és a ti örömetek teljes legyen.” Jn 15:11
Vannak olyan napjaid, amikor valaki ki akarja ragadni az örömöt az életedből?
Nekem vannak.
Nagyon nehéz ilyenkor. Valóságos harc dúl bennem. A jó kislány-énem azt mondja: „Légy kedves. Légy méltó Jézushoz. A te felelősséged, hogyan reagálsz. Uralkodj magadon, Lysa, uralkodj magadon.”
A rossz kislány-énem közben ezt harsogja: „Hogy képes így viselkedni?! Majd én megmutatom neki!!”
Énem egyik fele arra indít, hogy kulcsoljam imára a kezemet.
De a másik azt mondja, csapj az asztalra, és produkálj egy igazi jó dührohamot.
Összeütközések.
Bennem vannak ilyenek. Legtöbb lányban vannak. Főleg havonta egy bizonyos héten.
De ott van Isten.
Annyira szeretem, ahogy ezek a szavak megállítanak. Átirányítanak. Emlékeztetnek. Megnyugtatnak. Leverik azt a rossz kislányt bennem. És megállítanak.
Állj meg. Csak egy percre, állj meg. És az a perc megnyitja az utat a Szentlélek előtt, hogy elhallgattassa a rossz kislányt, aki ki akar törni, hogy felrobbantsa az ellenséget.
Így szól a Lélek: „Lysa, állj meg és gondolkodj. Lehet, hogy jól esne most ordítani egyet, megtorolni a rajtad esett igazságtalanságot, dühöngeni, félelmet kelteni az ellenfélben. De hosszú távon nem lenne jó. Később borzasztóan éreznéd magad. Furdalna a lelkiismeret. Gyerünk, Lysa, viselkedj rendesen. Nézz előre, gondolkozz, és döntsd el, hosszú távon milyen reakció a legjobb.”
De olyan ronda dolog, hogy ez a másik szét akarja rombolni a jókedvemet, el akarja venni az örömömet.
Valóban ronda dolog.
De igazából az örömömet csak akkor veheti el, ha hagyom, hogy elvegye.
A Jn 15:10-12-ben ezt mondja Jézus: „Akkor maradtok meg az én szeretetemben, ha a parancsolataimat megtartjátok, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradtam az Ő szeretetében. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”
Több dolog is megragad ebben a versben. Minden alkalommal, amikor valakivel interakcióba lépek, döntenem kell: megmaradok Isten szeretetében, vagy kilépek belőle. Azt nem tudom befolyásolni, hogy a másik személy hogy viselkedik velem, de azt igen, hogy én hogy viselkedem vele. Ha megmaradok Isten szeretetében, és kedves vagyok, ez jót tesz az örömömnek. Jézus belefecskendezi az Ő örömét a kedves ember szívébe. Ha úgy döntök, hogy kedves leszek, akkor ahelyett, hogy megfosztanának az örömömtől, örömöm kiteljesedik.
Úgyhogy vonulj vissza, rossz kislány-énem! A jézusi kislány átveszi az uralmat. És ragaszkodik minden csepp örömhöz, ami a lelkemben van. A körülmények elrabolhatnak tőlem dolgokat. De nem az örömömet.
És a jézusi lányok együtt kiáltják: Ámen, ámen!
Istenem, mindez olyan szépen hangzik most. De nem lesz könnyű, ha ma megint találkozom „azzal a személlyel”…, azzal, aki előhozza belőlem a rossz kislány-énemet. Megkérhetlek, hogy juttasd eszembe ezeket az igazságokat? Eszembe juttatod, hogy nem veheti el az örömömet? És segíts arra gondolni, hogy ha kedves leszek, örömöm nem kevesebb, hanem teljesebb lesz. És ez az, amit szeretnék. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.08.
www.proverbs31.org
Az én hármas kötelem
Karen Ehman
„Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.” Préd 4:12
Negyed százada már, hogy egy földre tipró, ide-oda rángató harcba bonyolódtam. Néha úgy érzem, az apró, mindennapi viadalokban teljesen alul maradok, tehetetlenül, remény nélkül. És nagyon egyedül vagyok a harcban.
Hogy mi ez a harc, ami felőröl? Egy olyan küzdelem, amit nagyon sok asszony vív napról napra. Állandó, több évtizedes csatározásom az evéssel folyik. Pontosabban a kívánságaimmal. Rossz ételekre vágyom, helytelen ételekre. Vagy csak nagy mennyiségű ételre.
Pár éve úgy éreztem, elegem van ebből. Komoly túlsúllyal, hét különböző betegség között tántorogva végre eldöntöttem, valamit tennem kell, ha nem akarom úgy végezni, mint a nagynéném. Váratlanul halt meg szívrohamban negyvenes évei elején. Én is a negyvenet töltöttem, a méreteim megegyeztek a nagynénémével, és több olyan egészségi problémám volt, ami neki is.
Akkor este kétségbeesett elhatározást tettem: egy pár, turkálóban vett gyaloglócipő és hűséges kalóriaszámlálóm társaságában megfogadtam, és szinte vallásos odaadással nekiláttam egy testmozgással egybekötött fogyókúrának. És be is tartottam! Tizenegy hónap alatt 100 fontot (45 kilót) adtam le. Minden egészségi problémám elmúlt anélkül, hogy egyetlen tablettát beszedtem volna, és jobban éreztem magam, mint húszas éveimben. Szentül megfogadtam, hogy soha, de SOHA nem hagyom, hogy azok a kilók újra lerakódjanak rám.
Ugorjunk előre három évet. Egy havas karácsonyeste férjemmel közölte a cége, hogy nem tartanak igényt tovább a munkájára. Szinte 9 hónapig volt munka nélkül. Kevés volt a pénz. A jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Aggódtam, és a depresszió szélén egyensúlyoztam. Utálom bevallani, hogy sajnos újra az evéshez fordultam vigaszért Isten helyett. Az evéstől éreztem jól magam, az evés lett a szórakozásom, a barátom.
De ez a jól ismert „barát” ősellenségemmé lett. A 9 hónap alatt egyharmadát visszaszedtem magamra a leadott kilóknak! Újra harcban álltam, gyengén, kimerülten; szégyenkezve, keserűen. Aztán egy nap Isten a fenti verset küldte nekem. Azt súgta a fülembe, hogy ne harcoljak tovább egyedül. Ideje összetrombitálni a csapatot!
Felhívtam Lysa barátnőmet, kértem, imádkozzon értem, és vállalja, hogy havonta egyszer elmondhassam neki súlyellenőrzésem eredményét. Ő is benne volt a „domborulatok elleni harcban”, hálásan és örömmel vállalta a második ág szerepét a kötélben, hogy mellettem állva segít a küzdelemben.
Egy másik barátnőm, akinek szintén voltak hasonló problémái, megérezte, mennyire nyomaszt a fölszedett súlyfölösleg. Egyik legsötétebb napomon két kezébe fogta az arcomat, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, hogy szép vagyok, és le kell állítanom a Sátán ütlegeléseit. Shari lett a harmadik ág a kötélben. Ő is imádkozik értem, és havonta e-mailben számolok be neki a tűzvonal eseményeiről.
A tudat, hogy ezek a tapasztalt testvérek drukkolnak nekem, és imádkoznak értem, gyökeresen megváltoztatta a helyzetemet. Arra is ihletett, hogy a blogomon elindítsak egy heti „Szerdai Fogyókúra” rovatot, ahol mintegy 80 asszony és lány bátorítja, vidámítja, nyugtatja egymást tapasztalataival, tanácsaival. Együtt egy nagyon vastag, testvéri kötelet alkotunk, amiben a lelkeink fonódnak össze. És hogy el ne feledjem, örömmel fogadjuk az új jelentkezőket!
Akár a testünkön, akár a lelkünkön hurcoljuk a súlyfölösleget, nekünk nőknek, mindig megvannak a magunk kemény küzdelmei. Arra tanít a mai igénk, hogy ne akarjuk egyedül megvívni a harcot. Keríts még egy vagy két ágat a kötélhez, szorosan fonódjatok össze, hogy bírjátok a küzdelmet, és csak Isten imádjátok. A Sátán remegni kezd, ha Isten barátai csapatba gyűlnek, és Jézus vezérletével bátran szembeszállnak vele.
Istenem, bocsásd meg nekem, hogy sokszor egyedül akarok harcolni. Vezess oda valakihez, aki mellém áll, és bátorít, hogy soha ne adjam fel a küzdelmet, amit a te dicsőségedért vívok. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.07.
www.proverbs31.org
Szükség van kátyúkra
Van Walton
„Nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle megpróbáltatások érnek, hiszen tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez.” Jak 1:2-3
Mielőtt az enyhe telű, sima úthálózatú, meleg délre költöztünk volna, családommal Wisconsinban éltünk. Mi volt a legnagyobb különbség? A déli utakon nem voltak kátyúk.
Legalábbis azt hittem.
Aztán egy nap, egyik helyi utcán autózva, kocsim beledöccent egy mély gödörbe. Víz és sár fröccsent szerteszét, rá a szélvédőre és az oldalsó tükörre. A hirtelen döccenés biztos kárt tett a kocsiban. A legkevesebb, hogy csupa sár és folt lett.
„Honnan került ez ide?” – csodálkoztam. „Egy kátyú az én szépséges városomban?”
Továbbhajtottam, és elgondolkoztam a gödrön. Minden út, amin járunk, hajlamos a kátyúsodásra. Emlékszem, hogy a bejáratunk előtti kövezet besüppedt, és összevissza görbült, miután egy kiadós zápor kimosta alóla a földet. Erdei ösvényeken is találunk iszappal telt gödröket. Igen, mindenfajta út, amin járunk, hajlamos a kátyúsodásra, életünk útját is beleértve. Isten Igéje ezt garantálja: „különféle megpróbáltatások érnek”, hitetek megpróbáltatik.
Egyszer-másszor az út, amelyen haladunk, kicsúszik a lábunk alól. Vagy ha mi személyesen nem vagyunk érintve a bajban, szeretteinkkel, ismerőseinkkel történik meg. A kátyúk – úgy látszik – elkerülhetetlenek, ha valahová megyünk.
Ennek következtében sok időt kell töltenünk a kárrendezéssel vagy mások kirángatásával a gödörből. Elszomorodom, ahogy leírom ezeket a szavakat, s ha letáboroznék ennél a gondolatnál, mély depresszióba süllyednék előbb-utóbb.
Úgyhogy inkább továbbhajtok, Isten Igéjére szegezve tekintetemet. Ahogy a megbízható autómentő, aki rendbeszedi a kilyukadt kereket, vagy a javító, aki kiegyenesíti az elgörbült alkatrészt, úgy igazolja nekem Isten Igéje, hogy a kátyúba esés nem jelenti az utazás végét. Az élet megy tovább – világosabb hivatással, értelmes céllal magunk előtt.
Godolkozz el ezeken a szavakon: „… minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak…” (2 Kor 1:3-4)
„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe.” (2 Kor 4:7-8)
„Nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle megpróbáltatások érnek, hiszen tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez. Az állhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek.” Jak 1:2-4
És végül az Iz 53.3a, 4a elmagyarázza, hogy a szenvedések, amelyeket Jézus szenvedett, minket teljesítettek ki. „Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia…a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta…”
Drága barátom, beleragadtál az élet egyik kátyújába? Ne ess kétségbe. Nem vagy egyedül. Jézus ismeri ezt az állapotot. Lehet, úgy érzed, nagy kár ért, összetörtnek vagy elutasítottnak érzed magad, de szenvedésedben hivatás, mögötte magasabb cél van. Eljön az idő, amikor te fogsz vigasztalni, erősíteni másokat elesettségükben. Fényed fogja megvilágítani a másik sötét, göröngyös útját. És ha belépsz az örökkévalóságba, elnyered az élet koronáját.
Alleluja!
Istenem, Atyám, gödörbe estem. Összetörtem, gyengének, elvetettnek érzem magam. Kérlek, add, hogy ezek a tapasztalatok megerősítsenek, és segítsenek, hogy világítani tudjak, megmutassam másoknak a Te dicsőségedet. Jézus nevében kérlek, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.09.
www.proverbs31.org
Magatartás-szabályozás
Melanie Chitwood
„Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt…” Filippi 2:5
Egyik reggel, mikor kinyitottam az autómat, szörnyű bűz csapott meg. Minden porcikáját átvizsgáltam a kocsi belsejének, mégsem találtam meg a szag forrását. Akcióba léptem: átdörzsöltem a huzatokat szagtalanítókkal, légfrissítőt permeteztem. A bűz nem múlt el. Nyitva hagytam a kocsi ajtaját, eldöntöttem, hogy nem fogok egész nap abban a büdös autóban szaladgálni.
Visszatérve a házba kinyitottam a hűtőt, és észrevettem egy kis tejfoltot a polcon. Megvizsgáltam a tejtartót, és rögtön rájöttem, hogy a tej szivároghatott, mikor tegnap hazafelé jöttem a bevásárlásból. Ez rögtön megmagyarázza a rossz szagot, a romlott tej egyike a legbüdösebb dolgoknak.
A negatív érzések olyanok, mint az az apró romlott tejfolt a kocsimban: átitatja életünket, és mindenki megérzi, akivel találkozunk. Soroljunk fel néhány ilyen érzést, magatartást: panaszkodás, önzés, büszkeség, keserűség, haragtartás. Érzed ma valamelyiket magadban?
Most képzelj el valami jó szagot. Mi jut eszedbe? Frissen sült kalács, az óceán illata, frissen kifőtt kávé, karácsonyi mézes. A kellemes szag olyan erősen hat ránk, hogy mosolyt csal az arcunkra, és sokkal jobb kedvünk lesz tőle. Ugyanez áll a pozitív attitűdökre is. Kapcsolatainkban ilyen jó illatúak lehetünk, ha hozzáállásunk olyan, ami tetszik Jézusnak, és Őt tükrözi. Pál apostol ezt ki is mondja a 2Kor 2.15-ben: „Krisztus jó illata vagyunk”. Vegyünk néhány jó illatot árasztó érzést, magatartást: hála, szelídség, megbocsátás, nagylelkűség, kedvesség, derű, vidámság. Kérhetjük Istent, hogy a pozitív érzelmek jóleső illatát árasszuk magunk körül a mai napon.
Magatartásunk pontos lakmuszpapírja lelkünk állapotának. Isten foglalkozik szívünk állapotával, mert ha letesszük elé, tudja, hogy rábíztuk a beállítását. Ilyenkor kézbe veszi, kicsit átgyúrja, jó irányba állítja, hogy érzéseink és cselekedeteink az Ő személyiségét tükrözzék.
„Vizsgálj meg Istenem, és ismerd meg szívemet” (Zsolt 139:23). Lágyítsd meg, és add, hogy akarjam Rád bízni érzéseim, magatartásom beállítását. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.12.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése