2012. január 11., szerda

Az ösvény

Karen Mayes

A napsütötte ösvényen haladva lehajoltam, hogy megszagoljak egy csodálatos kis virágot, amilyen szépet még sohase láttam. Édes illata átjárta egész testemet. Felemelkedve körülnéztem, bőröm élvezettel szívta be a lágy napsütést. Gyönyörű ösvény volt.

Elmosolyodtam, s azt mondtam magamban: Igen, tökéletes életutat választottam. Tele van jóérzéssel és boldogsággal. Gyenge szellő játszadozott a körülöttem álló fák ágai között, ettől a levelek mintha megtapsoltak volna.

Ahogy tovább mentem az úton, hallottam, hogy valaki szólít. Megfordultam, egy kedves arcú férfi jött elő a fák közül.

Gyermekem. Kérlek, kövess engem. Egy másik út a te utad.

Megálltam. Tessék? Másik út? Félelem szorította össze a szívemet, és remegő hangon válaszoltam. Kedves uram, ön bizonyára téved. Nagyon aprólékosan kidolgoztam az utam tervét. Tökéletes lett. Mindig erre vágytam. Az út, amelyre ön mutat, sziklás és bizonytalan.

Ez igaz, válaszolta türelmesen a férfi. Néha nehéz lesz az út. De ne félj, majd én segítek.

Sírni kezdtem. Reménytelenség áradt szét a lelkemben, éreztem, hogy nem kapok levegőt. Telve szomorúsággal térdre estem, úgy könyörögtem: Ne, kérem, ne. Ne engem hívjon. Az én utam az, amire mindig is vágytam, amit elterveztem. Örömben, szeretetben, békességben akarok élni.

Úgy tűnt, megérti a fájdalmamat, könnyes szemmel mondta: Drága gyermekem. Igen, az út, amit én terveztem neked, néha megpróbáltatásokkal jár majd, de én soha nem hagylak magadra. Én már megtettem ezt az utat előtted. Ismerem. Tudom, hova visz. A nehézségek, amiket átélsz, a legártatlanabb örömhöz, a legtisztább szeretethez, az emberi értelmet meghaladó békességhez vezetnek. És idővel fel fogod fedezni az út szépségét.

Mélyen a férfi szemébe néztem, egy pillanatra látni véltem az előttem kanyargó utat. Támaszt nyújtó családot, ölelő karú barátokat láttam, és egy Megváltót, aki az ölében visz át a megáradt folyón.

Megfogtam a férfi sebhelyes kezét, és így szóltam csendesen: Igen. Követlek az úton.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Jer 29,11

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Iz 43,2

http://www.akmayes.com/2011/09/path-short-story.html

4 megjegyzés:

  1. Engem is megragadott. Tegnap épp akkor került "véletlenül" az utamba, amikor épp ezt éltem át.

    VálaszTörlés
  2. I just want to say how honored I am that you shared my short story. You have a beautiful blog.

    VálaszTörlés
  3. Thank you, Karen, nice to meet you here.

    VálaszTörlés