Lélekerősítő levelek 111

Hangulatjavítás
LeAnn Rice

„Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet.” Zsolt 92,1-2

Özvegyként egy gyermekkel sok sötét napot megéltem az elmúlt tizenöt évben.
Néha úgy éreztem, segítség nélkül nem bírom ki a következő 24 órát.
Máskor meg egyetlen dolgot találtam a napomban, amiért hálát adhatok, azt, hogy képes voltam kikelni az ágyból.
A bánat rám telepedett, sötét árnyat vetett a hangulatomra. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Valamit tennem kell, hogy javuljon a helyzet.
A Szentírásban találjuk a legjobb gyógyírt ezekre a napokra. A 92. zsoltár azzal biztat, hogy „Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet.”
Az évek során sikerült ezt az igeverset a szívembe vésnem, s minden nap igyekszem áldani az Urat az adott napon nyújtott kegyelméért. Kényszerítettem magam, hogy percről percre figyeljek a kisebb-nagyobb áldásokra, s ahogy telt az idő, egyre inkább észrevettem őket.
Ha szeretnél most felfedezni valami jót, mert életed nehéz időszakon megy át, vagy a mindennapok zűrzavarában nem veszed észre az apró áldásokat, adok néhány segítő tippet. Gyakorlati módszerek, hogy tudatosan figyeljünk Isten kegyelmére, jóságára, megingathatatlan szeretetére a „rossz” napokon is.
Vezess Áldásnaplót
Mikor valami nehézség ér, előveszem az Áldásnaplómat. Esténként mielőtt lefekszem, fel szoktam jegyezni, milyen apró vagy jól látható jelekből tapasztaltam meg aznap Isten jóságát. Mikor újraolvasom a feljegyzéseimet, sikerül figyelmemet újra Isten szeretetére összepontosítanom, s múlik a rossz hangulatot okozó önsajnálatom.
Készíts Jóéjt-Áldásnaplót
Az esti szertartások közé iktass be egy olyan momentumot, amikor megkéred mindegyik gyermekedet, mondjanak egy jó dolgot, ami aznap történt velük. Ezt jegyezd bele kinek-kinek az Áldásnaplójába.
Készítsetek Áldásláncot
Vágjatok színes papírcsíkokat, s esténként egy-egy ilyen papírcsíkra írd fel az aznapi jó dolgot, majd a csík két végét összeragasztva készítsetek láncot a napi áldásokból. Jól látható helyre akasszátok ki a láncokat, amikről sokat lehet beszélgetni, lehetőséget adnak rá, hogy természetessé váljék a közös hálaadás Istennek.
Alkoss egy Áldásdobozt
Én a konyhaasztal közepén tartok egy Áldásdobozt. Egy toll és színes papírcsíkok vannak mellette egy tálcán. Az év során felírunk a fiammal egy-egy csíkra minden jó dolgot, ami történik velünk, s a Karácsonyt megelőző hetekben felolvassuk őket egymásnak, s beszélgetünk róluk.
Isten Ígéreteinek Kincstára ajándékba
Ha ismersz valakit, aki nehéz időszakon megy át, készíts számára egy kincses ládát, benne Isten személyessé tett ígéreteivel. Ha belenyúl, ilyen mondatokat húzhat ki belőle találomra: „Az én tervem a jövődre, Gábor, hogy életed legyen, és bőségben legyen”, vagy „Adj hálát az Úrnak, Juli, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad!”
Egyedül felnevelni egy gyermeket nem könnyű. Voltak nagyon „rossz” napjaink, heteink, sőt hónapjaink. De mióta szokásommá tettem, hogy rendszeresen hálát adok Istennek, rossz kedvem az ellenkezőjére fordul. Kezdjük el mától, hogy számba vesszük a napi áldásokat, és dicsőítjük értük az Urat.

Istenem, kérlek, alakítsd át „rossz” napjaimat dicsőítéssé. Segíts, hogy észrevegyem áldásaidat magam körül. Jézus nevében, Ámen.

LeAnn Rice: Turning Bad Days into Good Days
Encouragement for today, 2012. 11.12.
www.proverbs31.org/devotions

Néha meg kell mutatnom a szívemnek, hogy én vagyok a főnök
Renee Swope

„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,1-2

Rajtakaptam a szívemet, hogy a csüggedés gödre felé indult tavaszi szünetre. Pedig tengerparti pihenés várta velem és a családdal, de ő nem akart társulni hozzánk.
Egyik érzelmi és anyagi csapás jött a másik után.
Drága barátnőmről kiderült, a hasi fájdalmakat, az extrém fáradtságot, amit már egy éve érez, s aminek okát eddig nem sikerült diagnosztizálni, egy jókora rosszindulatú daganat okozza a petefészkén.
Az emeleten megint elromlott a légkondicionáló. Ugyanazon a héten kiderült, hogy a nemzetközi adoptálás kiadásait nem vonják le az éves adóból, tehát sokkal többet kell befizetnünk, mint amire számítottunk. Pedig megtakarított pénzünket a légkondicionálás kiépítésére és az adoptálásra költöttük.
Az elmém vívódott, a lelkem elcsüggedt, a testem kimerült. Egyfolytában aggódtam a barátnőmért. Szünet nélkül gyötrődtem az anyagiak miatt. Mégis hogy tudnék pihenni, kikapcsolódni mindezekkel a vállamon?
Hiába csomagoltam össze az útra, a szívem nem volt hajlandó vakációs hangulatba kerülni. Egyre menetelt a gödör felé.
De amennyire nem kívántam most a vakációt, épp oly biztosan tudtam, hogy nem akarok kétségbe esni, és a családomat sem akarom magammal húzni. Isten szándéka nem ez. És az enyém sem.
Végül rájöttem, hogy meg kell mutatnom a szívemnek, ki itt a főnök.
Dávid király nagyon értett ahhoz, hogy szívének, lelkének dirigáljon. Hogy is mondja a 103. zsoltárban: „Áldjad lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!” Követni fogom a példáját. A gondok és bajok között szóltam a szívemnek, hogy dicsérje az Urat.
Ez nem afféle „mondd el az esti imádságot”-féle biztatás volt a lelkemnek. Nem, ez egy mélyre ható, az egész lényemet megrázó prédikáció volt: „ISTEN JÓ, bármit érzel is most”- féle igehirdetés. Az Igazsággal megragadtam szívemet, és elrángattam a gödör szélétől, mondva: „ne feledd, MENNYI JÓT tett veled!” (Zsolt 103,2.)
Aztán kézen fogva végigvezettem az emlékek útján, hogy jusson eszébe Az, aki
megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeségedet;
megmenti életed a pusztulástól;
kegyelemmel és irgalommal koszorúz;
életed eltölti javakkal;
mint a sasé, megújul ifjúságod… (Zsolt 103,3-5)
Függetlenül attól, mit diagnosztizáltak az orvosok a barátnőmnél, mennyibe fog kerülni a légkondicionáló, mennyi lesz a befizetni való adónk – a lelkemnek arra van szüksége, hogy dicsérje az Urat. Arra van szüksége, hogy én…
vegyem észbe, kicsoda Isten;
köszönjem meg neki mindazt, amit eddig kaptam tőle;
bízzam Rá mindazt, amit a jövőben tenni fog.
Nem változtak meg a körülmények, de a perspektívám igen. Azzal, hogy a gondolataim irányát megváltoztattam, hatni tudtam érzéseim irányára is. És tavaszi vakációnk nagyon jól sikerült.
Valahányszor éreztem, hogy gondolataim megint a jövőn kezdenek aggodalmaskodni, Dávid király szavaival átirányítottam őket arra, ami volt, ami van, és ami mindörökké lesz: Isten hűségére, Aki mellettem megy az úton, s átvezeti szívemet a völgyeken.
Vannak olyan körülmények az életedben, amik a szívedet a csüggedés felé húzzák? Gondolataid a kétségbeesés felé vették az irányt? Kérlek, ne hagyd.
Legyél te érzéseid főnöke, te mondd meg szívednek, mit tegyen, az se baj, ha kissé erőszakosan lépsz fel.

Uram, kérlek segíts, hogy bízzak Benned, erősíts meg Szentlelkeddel, hogy átvegyem az uralmat érzelmeim fölött. Nem a jövő miatt akarok aggodalmaskodni, hanem afelé fordulok, ami eddig történt, ami felidézi hűséges gondoskodásodat az életemben. Áldani akarlak érte, Uram! Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: Sometimes I Have to Boss My Hert Around
Encouragement for today, 2012.11.14.
www.proverbs31.org/devotions

Keresés - csere
Karen Ehman

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Ef 4,22-24

Van a gépemen a szerkesztő programban egy ügyes kis eszköz, „Keresés – csere” a neve. A segítségével kijelölhetek egy szót, és kicserélhetem egy másikkal, egy megfelelőbbel, ami jobban illik a mondathoz.
Olykor szeretném, ha lenne egy ilyen eszköz az agyamban is; egy „keresés – csere” opció, ami a gondolataimat egészséges, az Igével összhangban lévő irányban tartaná. Főleg, mikor a programomról, a saját dolgaimról (más szóval önzésemről) van szó.
Még ha nem is tudok rákattintani agyamban egy „keresés - csere” lehetőségre, hogy régi gondolataimat újakra cseréljem, azért a lehetőség adott, hogy ezt a procedúrát alkalmazzam, mikor észreveszem, hogy önzésre hajlok.
Mikor kísértést érzünk a belső nyafogásra, cseréljük le negatív gondolatainkat arra a tisztánlátásra, amit Isten Igéjében találunk.
Mutatok néhány példát a „keresés – csere” lehetőségre, ha önzésen kapjuk magunkat. Ha felismerjük gondolataink közt a kiemelt mondatot, cseréljük le azzal az igével, ami alatta következik:
„Ha én nem törődöm magammal, ki fog?”
"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!" (Lk 12,6-7)
„Na és az én jogaim?”
„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött." (Fil 2,5-7a)
„Jogom van kimondani a véleményem.”
„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet;” (1Pét 3,9-11)
„Az enyém legyen a legkülönb.”
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,3-5)
„Kit érdekelnek? Most rólam van szó.”
„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil 1,9-11)
„És az én igényeim?”
„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak.” (Ef 5,10)

Na, milyennek találod? Neked is vannak olyan gondolati sémáid, amiknek jót tenne egy kis „Keresés - Csere” terápia? Segít abban, hogy Isten legyen figyelmünk középpontjában, s ennek eredményeként kapcsolatunk Vele – és a többiekkel – egészségesebbé, boldogabbá, teljesebbé váljék.
Találjuk hát meg az önzetlen, Istennek kedves hozzáállást. Keresés – csere.

Uram, add, hogy mikor önzésre hajlok, gondolataimat tudjam akaratodhoz és Igédhez igazítani. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: Find and Replace
Encouragement for today, 2012. 11.13.
www.proverbs31.org/devotions

Ha Istent szeretem, muszáj az embereket is?
Glynnis Whitwer

"Mester, melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mt 22,36-39

Eszedbe jutott már, hogy könnyebb volna szolgálni Istent, ha nem volnának az emberek? Úgy értem, hogy az emberek néha igazán kiborítóak tudnak lenni.
Kíváncsi vagyok, Jézus tudta-e előre, hogy mi, tanítványai, sokszor össze fogunk kapni. Bizonyára tudta, ezért válaszolta a farizeusnak azt, amit.
A Máté 22,37-40-ben farizeusok, az akkori kor vezetői a legnagyobb parancsolatról kérdezik Jézust. Jézus válasza ez volt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Jézus választ adott valamire, amit nem is kérdeztek. Ők csak a legnagyobb parancsolatról érdeklődtek, nem a másodikról. De Jézus tudta, hogy az egyiket nem lehet betartani a másik nélkül. Egyértelműen rá akarta vezetni hallgatóságát, hogy fogják fel, Isten szeretete és az emberek szeretete elválaszthatatlan egymástól. Miért hangsúlyozta ezt? Mert tudta, hogy el fogunk billenni egyik vagy másik irányba.
Az igazság az, hogy tudjuk szeretni Istent úgy, hogy elhanyagoljuk az emberszeretetet. Persze nem ismerjük el. Én magam is rendszeresen szolgáltam Istent a gyülekezetben, s közben haragudtam emberekre, vagy nem voltam együttérző, kedves velük.
Húsz éve, mikor a gyermekmissziót vezettem, nagyon szerettem a gyermekeket, de az önkéntesek néha az idegeimre mentek. Különösen, ha nem jelentek meg, s aztán valami átlátszó kifogásra hivatkoztak. Én ott tudtam lenni, hiába voltam fáradt, fájt a fejem, stb.
Az ítélkezés, a kritikus hozzáállás felülírta a szeretetet.
Olyan is volt, hogy annyira belemerültem Isten szolgálatába, hogy nem mutattam áldozatkész szeretetet a családom iránt. Az egyik első jele annak, hogy túlságosan sokat vállaltam, az, ha nem tudok kedves, türelmes lenni hozzájuk. Gyakran előfordult régen, mikor három fiam még kicsi volt, s én igyekeztem betartani valamilyen napirendet. Állandóan ideges voltam, s a gyermekeim nem azt tapasztalták mindig, hogy szerető, türelmes anyukájuk vagyok.
Másik oldalról viszont olyan is van, hogy az embereket szeretjük, de elhanyagoljuk Isten szeretetét. Lejjebb tesszük Isten mércéjét, leszűkítjük parancsait, kitekerjük a Biblia szavait, csak hogy ne bántsuk meg a másikat. Nem vesszük figyelembe, hogy Jézus az egyetlen út az Atyához, mert ezzel annyi „jó” embert kizárnánk a mennyországból. Igen, lehetséges az is, hogy az embereket jobban szeressük Istennél.
Mit mond tehát Jézus? Szerintem azt, hogy törekedjünk rá, hogy mind a két parancsolatot tartsuk be. Mindenekelőtt szeretnünk kell Istent azáltal, hogy bízunk benne, hiszünk a jóságában, és engedelmeskedünk Igéjének – akkor is, ha nem értjük teljesen. Közben figyelnünk kell szívünk állapotára, s kérjük Isten segítségét, hogy az embereket is tudjuk jól szeretni.
Bevallom, nekem nehezen megy. Csak ha mindennap imádkozom, ha teljesen függök Istentől, ha minden nap rábízom, hogy munkálkodjék a lelkemben, akkor közelítek ahhoz, amit Jézus a két nagy parancsolatnak tart. De még így is, a legjobb napjaimon is, úgy érzem, nem tudom teljesíteni.
Neki hála, Isten sosem kér olyasmit, amihez ne nyújtana segítséget.
Szavai támogatnak, biztatnak. A Szentlélek irányít. És Isten szeretete és irgalma irántam, aki gyakran nagyon nem vagyok szeretnivaló, újra meg újra szembesít azzal, miért szeretem Őt, és miért hagyjam, hogy rajtam keresztül másoknak is megmutassa ugyanazt a szeretetet és irgalmat.

Uram, köszönöm, hogy szeretsz. Több szeretetet tanúsítasz irántam, mint amit megérdemlek. Segíts, kérlek, hogy jobban szeresselek, és szeressem azokat, akiket az életembe helyeztél. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: If I love God, Do I Have to Love People Too?
Encouragement for today, 2012. 11.16.
www.proverbs31.org/devotions

Ahol a csalódottság szárba szökken
Lysa TerKeurst

„Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.” Zsolt 22,6

Termékeny terület húzódik vágyaink és a valóság között. Gyakran itt ver gyökeret és szökken szárba a csalódottság, a kiábrándultság, az elkeseredés.
Gimnazista koromban egyik osztálytársnőmnek volt egy nővére, akinek nagyon menő volt a frizurája. Rövidre nyírták, egyenes tincsek hulltak a homlokába az egyik oldalon. Ő volt számomra az idősebb nővér, aki mindig tudja, hogyan kell stílusosan öltözködni, viselkedni, akit követni lehet.
Úgy gondoltam, hogy a hajviselete teszi ilyen menővé. Mintha ez lenne az a pont, amiből kisarjad az életstílus, amire vágytam.
Igen, a frizurából.
Nem számít, hogy az ő haja vékony és könnyen alakítható. Nem számít, hogy az enyém vastag szálú és kezelhetetlen.
Nem számít, hogy az övé sima és egyenes szálú. Az sem, hogy az enyém jó esetben hullámos, de inkább göndör.
Lényegtelen, hogy az ő tincsei lágyan a homlokára hullnak. Az is, hogy az enyémek felfelé kunkorodnak.
Így van, a valóság nem számít.
Vágyaimmal a legmagasabb lécet céloztam meg, azt akartam, hogy szépen hulló, sima tincseim legyenek.
A fodrász szabni kezdte a hajamat. És szabta, és szabta. Aztán próbált meggyőzni, hogy PONTOSAN úgy nézek ki, mint a „nővérem” a képen.
De ez hazugság volt. Tudtam. Ő is tudta.
Mennyire el voltam keseredve, mekkora csalódottság burjánzott el a vágyaim és a valóság közti széles területen! Máig vannak rémálmaim arról a szörnyű frizuráról, s felébredve ijedten kapok a fejemhez, rajta van-e még a hajam. De a haj újranő. Idővel a rosszul levágott frizurát ki lehet javítani. Ez a csalódottság begyógyulhat.
Vannak ennél sokkal nehezebben kezelhető esetek. Talán a te lelkedben is jókora terület van egy beteljesületlen vágy és a jelenlegi valóság között. Ha igen, akkor ott bizonyára csalódottság szökött szárba.
A 23. zsoltár első verse így szól: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” A szűkölködöm (héber chacer) szó jelentése hiányt szenvedni valamiben, kiüresedni. Ha tehát az Úr az én pásztorom, nem üresedem ki. Nem élek a csalódottság állapotában, nem szikkasztanak ki a körülmények. Pedig – néha igen. És nem csak a frizurám miatt. Más dolgok hiányát is érzem. Fontos dolgokét.
Mit tegyek hát, hogy az Úr legeltetésének hatására összehúzódjék a vágyaim és a valóság közti tér?
Mikor csalódást érzek, átgondolok néhány kérdést:
Mit tanulhatok ebből? Lehet, hogy a csalódásban Isten akar velem találkozni (angol szójáték: disappointment=csalódás; appointment= találkozó). Ha Isten szándéka az, hogy meglássak, tanuljak valamit, hogy növekedjek a csalódás feldolgozása által, akkor nyitottnak kell lennem, hogy ezt észrevegyem.
Isten gyakran valamilyen hibámra mutat rá, amin változtatnom kell. Ha tudatosan Rá figyelek, könnyebben tudom helyreigazítani az elvárásaimat.
Lehet, hogy annyira lefoglal a rágódás amiatt, amim nincs, hogy elfelejtem értékelni, amim van, és hálát adni érte? Gyakran nem az okozza a csalódottságot, hogy a valóság rossz. Azért tud gyökeret verni a keserűség bennem, mert túl nagy a terület az elvárás és a valóság között, túlságosan magasra helyeztem vágyaim mércéjét.
Van-e valami, ami rajtam áll, amivel megszüntethetem a csalódottságot? Ha igen, kérjem Istent, adjon bátorságot, hogy megtegyem a szükséges lépéseket. Ostobaság, ha csak várom, hogy jobb legyen a helyzet, és nem teszek érte semmit. A valóság és a vágyaim közti tér csak akkor változhat meg, ha én is változom.
Visszakanyarodva a gimnáziumi frizurához. Kérlek, ha észreveszitek, hogy csudás kis fürtöcskékről ábrándozom – az élet bármely területén -, juttassátok eszembe azt a hajdani hajvágást. Kérlek. Szépen kérlek. Olyan szépen, hogy még hajzselét is raktam a tetejére.

Uram, köszönöm neked, hogy csalódásaimat fejlődésemre fordítod. Tudom, hogy egyedül Te vagy képes leszűkíteni a teret a vágyaim és a valóság között. Segíts, hogy bízzam Benned minden élethelyzetben, akkor is, ha ott helyben nem értem, mi miért történik. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Place Where Disappointment Grows
Encouragement for today, 2012.11.15.
www.proverbs31.org/devotions

Csúnyán viselkedő keresztény emberek
Lysa TerKeurst

„Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22,37-39)

Nemrég átnéztem a megjegyzéseket egy közösségi oldalra feltett bejegyzés alatt. Többnyire biztatóak, kedvesek voltak. Nem mindenki értett egyet a szerzővel, de ők is civilizáltan közölték véleményüket.
Volt viszont egy harmadik csoport. Egy sokkal kisebb, de sokkal hangosabb csapat.
Ellentétes véleményüket ítélkező, lekezelő, éles szavakkal igyekeztek mások tudomására juttatni. S hogy mi ebben a legszomorúbb? Ezek is keresztények emberek voltak, akik más keresztényeket támadtak.
Őszintén, nem értem.
Képtelen vagyok felfogni. Ahogy olvastam a megjegyzéseket, az volt az érzésem, hogy ízekre akarják szedni a szerzőt, csak hogy a maguk nézőpontját igazolják. Hogy ők milyen okosak, s a másik keresztény ember mennyire tapló. Ráadásul arra hivatkoztak közben, hogy kötelességük „megvédeni Istent”.
De Isten nem igényli az emberek védelmét. Ő tőlünk szeretetet vár. Mások szeretetét is. A keresztény gorombaság, mely markát a másik torkán tartva igazolja önmagát, nem nevezhető szeretetnek.
Máté 22,36: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?”
„Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22,37-39).
Igen, oda kell figyelnünk, hogy ne ferdítse el senki az Igazságot. De ezt óvatosan tegyük, nehogy mi magunk ártsunk közben az Igazságnak.
Reagálásunknak három dolgot kell tartalmaznia: igazságot, irgalmat és alázatosságot. "Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel." Mik 6,8
Nemrég olvastam az alábbi szövegrészletet, s eszembe juttatta Mikeásnak ezt a mondatát. „Helyes, ha az igazság fennmaradásáért küzdünk. De helytelen, ha egónk is színre lép: ha azt igyekszem bizonyítani, hogy erős vagyok, hogy a másik fölött állok, hogy én vagyok Isten igazságának legfőbb csendőre.” (Michael J. Wilkins)
Lehet, hogy az átlagosnál érzékenyebb vagyok erre a témára, mert velem is előfordult, hogy néhány munkatársam a Misszióban kemény, kegyetlen módon támadott és vádolt. Ebből a mocsokból jutott pár csepp az én világomba is.
Ez a harmadik csoport, aki követi ezeknek a növekedő misszióknak a fejlődését, talán azt hiszi, szavaik nem érnek el úgysem a közösségek vezetőihez. De talán még rosszabb, ha azt hiszik, hogy elérik és megsebzik őket. Mindkét eset nagyon fájdalmas.
Tudom, ez az egész nem csak a vezetőket érinti. Bármelyikünkkel megeshet, bármilyen élethelyzetben. Akármelyik oldalon állsz, akár te vagy túlságosan kritikus, akár téged támadott már meg maró szavakkal egy ismerős, egy családtag, egy munkatárs – az ilyen szavak minden érintettnek kárára vannak.
Nincs egyszerű megoldás. De ha ez a pár sor csak egy vagy két embert megállít és elgondolkoztat, mielőtt dühét a főnöke, egy családtagja vagy ismerőse felé kiokádná – már az is valami. Ha meg mindenekelőtt eszembe juttatja, hogy úgy váltsam tettekre az igazságot , hogy közben szeressek irgalmasan, és viselkedjem alázatosan – nos ez már jónak mondható.

Uram, köszönöm mindennapi irgalmadat és türelmedet. Segíts észrevennem, ha ítélkező vagyok másokkal szemben. A Te szeretetedet szeretném közvetíteni. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Christians Acting Ugly
Encouragement for today, 2012.11.20.
www.proverbs31.org/devotions