Lélekerősítő levelek 114

A legnehezebb időszakokat is jóra fordítja Isten
Sharon Glasgow

„Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a népek előtt feltárod hatalmadat.” Zsolt 77,15

Tavaly hirtelen félbeszakadtak karácsonyi készülődéseink, mikor egy kocsi teljes sebességgel belénk rohant a jelzőlámpánál. Ajándékok, finomságok, karácsonyi listák szóródtak szét a földön. Hál’ Istennek, hamar kiérkeztek a mentősök és a rendőrök, s javasolták, hogy menjünk be a kórházba vizsgálatra.

Több órányira voltunk még otthonról, rengeteg tennivaló várt. Igyekeztünk higgadtan megnyugtatni őket, hogy csak horzsolások, zúzódások vannak rajtunk, de különben jól vagyunk. A mentősök hazaengedtek.

De férjem, Dale, nem érezte jól magát. Másnapra ez a „nem érzi jól magát” a mellkasára koncentrálódott. Úgy gondoltuk, valami történt a szívével.

Huszonnégy órán belül másodszor hívtuk a mentők számát. Most is azonnal kijöttek, és a férjemet, meg engem, mint kísérőt, bevitték a sürgősségre.

Szerencsére nem voltunk egyedül. Sógorom, Tom, kocsijában a lányainkkal, követte a mentőt. Todd barátunk szintén meghallotta, mi történt, s ő is elindult a kórházba.

A váróban Todd Tommal beszélgetett a kelet-afrikai misszióról, amit Tom vezet. Tom elmesélte, hogyan igyekszik anyagi forrásokat találni, mert kutakat szeretnének fúrni, hogy több ezer ember tiszta vízhez jusson a környéken. Toddnak eszébe jutott egy beszélgetés, amit épp előző este folytatott egy ismerősével. Hihetetlen, de az illető épp arról a régi vágyáról beszélt, hogy támogatni szeretné afrikai emberek ivóvízhez jutását.

Todd azonnal felhívta az illetőt, és elmesélte találkozását Tommal és a problémájával. Ez a nagylelkű hölgy azonnal felajánlott egy összeget, amiből 5000 ember számára tudnak kutat fúrni Kelet-Afrikában.

Mialatt Isten a vízellátás csodáját bontakoztatta ki, a férjem gyógyulásában is csoda készült. Az orvosok megállapították, hogy Dale-nek szívrohama volt a baleset miatt. A család, a barátok imádkoztak érte, és hihetetlen, de nagyon hamar tökéletesen érezte magát. Másnap törölték a „szívroham” diagnózist, s hazaengedték a kórházból. Semmi baja nem volt!

Hogy felgyorsultak a dolgok! Nem egészen 24 óra alatt balesetünk volt, Dale kórházba került, szívrohamot állapítottak meg nála, létrejött „a semmiből” egy szerződés, mely több ezer afrikai ember egészséges vízzel való ellátását biztosítja, és kiengedték a kórházból Dale-t teljesen gyógyultan!

Őszinte leszek: iszonyatosan nehéz 24 óra volt, ami teljesen felborította minden tervemet az ünnepekre. Nem szeretném újra átélni. Az autóbalesetek, a sürgősségi osztály nem olyasmik, amiket az ember valaha is át szeretne élni, hát még karácsonykor. Hiszen karácsonyt az év legszebb időszakának tartjuk!

Akkor, pillanatnyilag, szörnyű volt, de visszanézve az egész csodálatos! Az évnek egy olyan időszakában, mikor Isten legnagyobb csodájára – Jézus világra jöttére – emlékezünk, mi is tanúi lehettünk néhány lélegzetelállító csodának. Isten felhasználta a legnehezebb helyzetet, hogy megmutassa hatalmát – nem csak a helyi kórházban, ahol Dale meggyógyult, hanem a messze Afrikában, ahol sok élet menekült meg azáltal, hogy tiszta vízhez jutnak az emberek.

Legyünk résen az ünnepek alatt, tudjunk figyelni az Úr működésére. A 77. zsoltár 15. versében megígéri nekünk, hogy csodákat fog véghezvinni, és megmutatja a hatalmát. Te miben tapasztalod ezt?

Uram, nyisd meg a szememet, hogy lássam a csodákat az én terveimen kívül eső történésekben. Segíts, hogy tekintetemet mindig rajtad tartsam, és a Te hatalmadon. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: The Hardest Days – God Uses Them for Good
Encouragement for today, 2012. dec. 17.
www.proverbs31.org/devotions

Ajándék az Úrnak
Suzie Eller

„A hálaadás legyen felajánlott áldozatod Istennek” – Zsolt 50,14

Szeretem az ajándékokat. Nem is az számít, mi van a csomagban, hanem a meglepetés kibontása, az a tudat, hogy valaki rám gondolt, mikor kiválasztotta vagy elkészítette.
Szeretek ajándékot adni is. Nemrég találtam egy nagyon régi, baseballos kártyacsomagot egy hagyatéki vásáron. 5 dollárba se került, s láttam magam előtt a fiam mosolyát, mikor megtalálja karácsonykor a zoknijában.
Ahogy közeledik a Karácsony, gondolataink egyre inkább az ajándékok körül forognak. Neveket húzunk. Listákat írunk. Van, aki hajnalban kel, hogy valami hihetetlen akciót elérjen.
De ahogy egyre közelebb érünk Karácsony napjához, jó volna arra az ajándékunkra koncentrálnunk, ami mind között a legfontosabb, mert Istennek adjuk: a hálaadásra.
Réges-régen, jóval Krisztus keresztje előtt, az emberek azon küzdöttek, hogy kitalálják a tökéletes ajándékot Istennek. Különféle áldozatokat mutattak be Neki, de az 50. Zsoltár 14. versében azt olvassuk: „A hálaadás legyen felajánlott áldozatod Istennek”. Ez egy ajándékkérés Isten részéről, aki mindenekelőtt bensőséges kapcsolatra vágyik népével.
Mi lenne, ha ezen a karácsonyon megajándékoznánk azzal, ami az ajándéklistáján szerepel? Szívünk elfordulna a tennivalók, bevásárlások hajszájától a minket körülvevő csodák felé.
Istenem, köszönöm, hogy egészséges a gyermekem.
Köszönöm, hogy a férjem annyira szeret minket.
Köszönöm ezt az ételt, amit gondos kezek készítettek.
Uram, mondtam már, mennyire hálás vagyok, hogy meleg van idebent, s a takaróink is melegek, nem fázunk éjszaka sem?
Ahogy elkezdjük felajánlani hálaajándékunkat, mintha több réteg csillogó csomagolópapírt bontogatnánk, ahogy mélyebbre jutunk, egyre szebbek, szikrázóbbak.
Köszönöm, Uram, hogy megláttál, mikor kereső kamasz voltam, s kimutattad felém szeretetedet.
Köszönöm azt az időt, amit a férjem ágya mellett töltöttem a kórházban, s hogy mindig adtál erőt a következő éjszakához.
Köszönöm, hogy amikor irgalomra volt szükségem, megtaláltam azt a Te jelenlétedben.
A Karácsony a legnagyobb Ajándék ünnepe, de a családi, anyagi gondok, vagy a jó öreg stressz elhomályosíthatják e különleges nap fényét. A hálaadás ajándékának felajánlása erőt ad ahhoz, hogy ezek a dolgok az őket megillető helyre kerüljenek, mialatt a hála minden mást beborít.
Társulj hozzám, s Karácsony végéig ajánljunk fel minden nap egy hálaajándékot Istennek.

Uram, Karácsony gyakran elvész a nagy rohanásban, a részletekben, de most szeretnék megállni, és ajándékot adni Neked. Hálás vagyok Neked minden jóért, amit kaptam Tőled. Segíts, hogy a következő napokban hálatelt szívvel tudjak ünnepelni. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: A Gift for Him
Encouragement for today, 2012. december 14.
www.proverbs31.org


Mire figyelek az ünnepen
Tracie Miles

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás. Felborult karácsonyfám miatti idegességem, szomorúságom elérte a csúcspontját. Nem ez volt ugyanis az első alkalom azon a héten, hogy felborult a fa. Negyedszerre történt. Plafonig érő fánkat a talpra rögzítettük, majd együtt minden ágra díszeket aggattunk. Mikor végeztünk, felkapcsoltuk a világítást, s mikor kigyúltak az apró égők, hátra léptünk, s csodáltuk a művünket.
Örömmel éltük át azt a percet. Majd ugyanezt második alkalommal. A harmadik ledőlés után a megmaradt díszek felrakása már rutinszerűvé vált.
Mikor a fa újra felborult az éjszaka közepén – negyedszerre – hangosan megfogadtam, hogy soha az életben nem állítok többé karácsonyfát.
Hagytam, hogy az a fa megfosszon a Karácsony örömétől, s idegességet meg jó adag dühöt éreztem helyette. A fával való hadakozás sokkal több energiámat és érzelmemet emésztette fel, mint kellett volna. Mielőtt észrevettem, figyelmemet teljesen lefoglalta az, ami nem „szükséges”.
A Lk 10,41-42-ben Jézus épp ettől óvja Mártát. Mártát teljesen lefoglalta a tökéletes vacsora szervezése Jézusnak, az, hogy minden vendéglátással összefüggő fontos feladatát tökéletesen elvégezze, a „dolgok” annyira lekötötték, hogy maga Jézus kikerült figyelme fókuszából. Bosszankodott amiatt is, hogy nővére nem segített, ettől ingerült lett és rosszkedvű.
Szóvá is tette neheztelését, mire Jézus azonnal, mégis kedvesen figyelmeztette, hogy olyasmiért aggódik, ami igazából nem is számít. Jézus nem igényelt csodás étkeket, tökéletesen kidekorált környezetet, makulátlan konyhát. Nem hatotta meg Márta sürgölődése. Egyet szeretett volna, ha Márta újragondolja a fontossági sorrendet, és Őt magát helyezi figyelme fókuszába.
Karácsonykor Jézus születésére összpontosítunk. Legtöbbször mégis számos „dolog” elvonja figyelmünket. Feszültté tesz az ajándékok vásárlása, a pénz, amibe kerülnek. Azon idegeskedünk, van-e megfelelő ruhánk, amit az összejöveteleken viselhetünk. Aggódunk, hogy felszedünk néhány kilót a karácsonyi finomságok miatt. Fantáziánkat felemészti a dekorálás. Sütünk-főzünk-takarítunk, hogy minden tökéletes legyen a vendégek számára.
Sok mindenre van gondunk, és nem figyelünk az Egyetlenre, aki valóban számít.
Márta hagyta, hogy a sokféle elfoglaltság elvonja figyelmét Jézusról, ám ebbe a csapdába mi is könnyen beleesünk az ünnepek alatt. Talán nem mindig a tevékenység köti le figyelmünket, lehet az a pénz, az aggódás a családi összejövetelek sikeressége miatt, és igen, lehet akár egy instabil karácsonyfa is. Az ünnepekre készülődés káosza észrevétlenül megfoszthat a Jézusban megtalált örömtől, ami „a szükséges” az életünkben. Tudatosan igyekezzünk ezen a karácsonyon drága Megváltónk születésére koncentrálni, s ne hagyjuk, hogy a stressz eluralkodjék rajtunk. Ha idén sikerül, talán kialakulhat ebből egy új hagyomány. Amikor valóban Jézus válik az ünnep központi alakjává és értelmévé.

Uram, Te tudod, hogy könnyen feszültté válok az ünnepi készülődéstől. Segíts, kérlek, hogy figyelmem Rád szegeződjön, s ne vonja el a készülődéssel járó sok törődés, feladat, felelősség. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Adjusting Our holiday Focus
Encouragement for today, 2012. dec. 18.
www.proverbs31.org/devotions

A moslékos vödör
Lysa TerKeurst

„Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!” Zsolt 55,23

Nemrég együtt kávéztam egy barátnőmmel.
Ez az egyik legnagyobb hozadéka annak, hogy a fiam hazajött a szünetre a kollégiumból. Neki pénz kell, nekem meg idő. A lányoknak meg elfoglaltság. ÍEzért elvitte őket egy szórakoztató központba, ami kész gyerekparadicsom.
A barátnőmnek meg én kellettem.
Így hát találkoztunk, csevegtünk, majd együtt feldolgoztunk egy helyzetet, amit bár ne kellett volna megbeszélnünk – az emberi galádságról.
Tudom, inkább azt kéne mondanom, hogy az emberek nem aljasok. De néha szándékosan azok.
Azt is tudom, hogy minden történetnek két oldala van. Istennek hála, ezt nagyon jól tudom. De az ünnepek környékén, amikor a „kedvesség”, a „szépség” mindent igyekszik eluralni, a legkisebb gonoszság is sokkal jobban fáj.
Azt is tudtam, hogy az elmúlt évek során szegény barátnőm túl sokszor sírta végig a napokat az ünnepek idején, és ez nagyon elszomorított. Miatta szomorkodtam. És azok miatt, akik csúnyán viselkedtek vele. És amiatt, hogy mi keresztények néha nagyon csúnyán tudunk viselkedni. Nyersen, bántón, fáradtan ahhoz, hogy keresgéljük a megfelelő szavakat.
Nemrég kaptam egy emailt valakitől, aki túl fáradt volt, hogy keresgélje a megfelelő szavakat. Máig nem tudom, mi borította ki annyira. És bár rávettem az ujjaimat, hogy kedves, elnéző módon válaszoljanak, elismerem, hogy legszívesebben odarohantam volna, s jól megmondtam volna neki a magamét. Hú, de nagyon uralkodtam a nyelvemen! Mert én is tudok durva lenni. Mint azok, akik megbántották a barátnőmet.
Sokkal több a közös bennünk, mint amit hajlandóak vagyunk elismerni.
Nem akartam megint filozofálni, de mégis az lesz belőle.
Minden szívben van egy vödör, amibe beledobjuk a sérelmeinket. Kis sérelmeket, nagyokat, múltbelieket – mind elmerülnek a moslékos vödörben. Azt hisszük, minden rendben, a sérelmek le vannak fedve. Azt hisszük, elintéztük őket, mert már alig jönnek a felszínre. Igen ám, de aztán jön valaki, és belerúg a vödörbe egy vagy több durva szóval, s felborítja.
A tartalom kilöttyen. Kicsorog. Kiszivárog. Foltot ejt. És válaszszavainkban ott van az, ami a moslékos vödörben volt.
Ez történik.
Lelki moslékunk hasznos lehet, ha együttérzéssé érik. Egyesek hagyják, hogy Jézus megérintse moslékukat, hogy irgalmat, elnézést, megbocsátást keverjen közé, s szeretetet, mely messze meghaladja azt, amire mi képesek vagyunk.
De sokan hagyjuk, hogy moslékunk erjedjen – büszkeségből, makacsságból, azért, mert jogunk van a magunk igazához, keserűségből, ami a megfoszt a lehetőségtől, hogy azzá növekedjünk, akivé lennünk kellene az eredeti terv szerint. Így hát együttérzés helyett a legélesebb ítélkezés spriccel belőlünk minden egyes szavunkkal.
Együttérzés. Ítélkezés. A mindnyájunkban ott lévő moslékos vödör valósága.
Jó dolog ezekről beszélgetni egy kávé mellett, ha sikerült játszani küldened a gyermekeket.

Uram, te minden dicséretre méltó vagy! Segíts, hogy rád bízzam minden sérelmem, fájdalmam gyógyítását. Tudom, hogy egyedül Te tudod a moslékot együttérzéssé változtatni, amiért én nagyon hálás vagyok. Lágyítsd meg a szívemet, Uram, és segíts, hogy azzá váljak, akivé Te megterveztél engem. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Slop Bucket
Encouragement for today, 2012.12.13.
www.proverbs31.org/devotions


Folyóvíz mellé ültetve
Wendy Pope

„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,3

Mikor hozzámentem álmaim férfijához, azt hittem, elkezdődött a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak időszak. És így is volt – egy ideig. Csinos kis házunk volt a Logan streeten, negyedikeseket tanítottam, a gyülekezetben kedves barátok vettek körül. Nem csak jó, hanem nagyszerű volt az életünk.
Ez a „nagyszerű” hamar elszállt egy új állással egy új városban, egy új otthonban, egy új babával. Férjem munkájával együtt járt, hogy távol volt tőlünk – nagyon sokszor. És én egyedül voltam – szintén nagyon sokszor.
Nehéz volt átállni a sok egyedül töltött időre, de segített rájönnöm, hogy valami hiányzik. Előbb nem tudtam, mi az, és hol találom meg, csak azt tudtam, hogy nem tudja megadni az otthonom, a gyermekem, a férjem.
Eltartott egy ideig, míg végül rájöttem, mi hiányzik: Isten nem volt része a boldogan-éltek-stb. életemnek. Kihagytam belőle. Korán elfogadtam Jézust Megváltómnak, de sosem adtam át magam Neki, és nem sok időt töltöttem vele imádkozásban vagy a Bibliát olvasva.
Egy megváltott lélekből, aki nincs kapcsolatban Krisztussal, hiányzik az Ő teljessége. Ebben az ürességben éltem.
Isten meghallotta kielégítetlen szívem kiáltását, és a Szentíráshoz irányított. Amikor aznap kinyitottam a Bibliámat az első zsoltárnál, ezt a feltöltő igazságot olvastam:
„…az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,2-3
Isten gyöngéden rávezetett, hogy az én fám – az életem – az Ő életadó folyóvizétől távolra lett ültetve. A világ vizei mellé ültettem magam, az időszakos örömök és beteljesülések mellé. Ettől pedig, a Tőle való távolléttől, állandó szomjúságban éltem. A terméketlen talaj és a vízhiány miatt fonnyadni kezdtem.
Az Igén való elmélkedés rávilágított, mi okozza a hiányérzetemet. Sosem jutott eszembe, hogy Isten utasításaiban örömöt lelhetnék, hogy a róluk való éjjel-nappali elmélkedés egyáltalán lehetséges. „Hogyan elmélkedhet valaki állandóan az Igéről, Uram, s közben a tennivalóit is elvégzi?” – kérdeztem.
Szelíd suttogással jött a válasz: „Próbáld ki.”
A következő öt hónapban naponta olvastam egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből. Pontosabban, a 119. zsoltárra több napot szántam. Olvastad a 119. zsoltárt? 176 verse elég nagy falat egy ilyen magamfajta újdonsült igeolvasónak.
Te Isten közelébe ültetted az életedet? Gazdag talaja van szívednek, ahol bőséges termést hozhat az Ige? Ha most azt érzed, amit én akkor, mikor kinyitottam a bibliámat – magányosnak, szomjazónak, hervadtnak –, a mai naptól fogva felfrissülhetsz!

Uram, ki akarom nyitni a bibliám, hogy Te elültethesd a változás magvait a szívembe. A világ szerinti élettől úgy érzem, fonnyad a lelkem. Köszönöm, hogy Igédnek hatalma van rá, hogy megváltoztasson. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: Planted by Streams
Encouragement for today, 2012.12.11.
www.proverbs31.org/devotions


Egyszerű, kedves Karácsonyt
Glynnis Whitwer

„Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” Lk 2,6-7

Gyermekkoromban nálunk otthon egyszerű volt a karácsonyi készülődés. Édesapám csendes szavú biológiatanár volt, édesanyám keményen dolgozó háziasszony. Hozzájuk nem illettek extravagáns partik vagy luxusajándékok. Visszanézve mégsem érzem, hogy bármi hiányzott volna – egyszerű, kedves szokásokból állt a Karácsony, amik nagyon sokat jelentettek nekem.
Például minden évben kocsiba ültünk, és végighajtottunk a városon, gyönyörködve a karácsonyi fényekben. Mézeskalácsot gyúrtunk, harangocskákat, csillagokat szaggattunk a tésztából, zöld és piros cukormázzal vontuk be, színes cukrot szórtunk a tetejére. Igazi angyalhajat használtunk, így a fa díszítése hosszas művelet volt, takarékoskodó édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy szálanként rakjuk fel a fára, és úgy is kellett leszedni, így nem gubancolódott össze, el lehetett tenni jövőre.
Karácsony este mindig elmentünk a 11 órás misére, papírgalléros, apró fehér gyertyákat tartottunk a kezünkben, és elénekeltük éjfélkor a Csendes éjt. Karácsony napjának reggelén a zoknikban és körülöttük egyszerű ajándékok voltak, például egy posztóbaba, amit nagynéném készített nekem.
A karácsony előtti napokat sem zsúfoltuk tele tennivalóval. Voltak mindig apró, kedves pillanatok, amik megérintettek, amik emlékeztettek rá, hogy valami különleges esemény történt 2000 évvel ezelőtt. A Karácsony nem arról szólt, hogy még több legyen, hanem a háláról mindazért, ami van.
Mennyire más a jelen – különösen attól az elvárástól, hogy minden évben szebb legyen, jobb legyen. Elolvasván Jézus születésének történetét Lukács evangéliumában, látom, hogy Isten sokkal csendesebb, hálatelt mintát adott a Karácsony ünneplésére. És nem tudom, nem Jézus igaz története lenne-e a legjobb módja születése megünneplésének – szemben mindazzal, amit a reklámok sugallnak.
Lukács történetében szerény embereket látunk szerény helyen. Nem jutott nekik kényelmes szoba, berendezkedtek egy állatoknak szánt szálláson. Senki nem adott Máriának babakelengyét, ezért a kéznél lévő rongyokba burkolta gyermekét. Nem volt ringó bölcsője, Jézus az állatok etetőjébe rakott szénán aludt.
Az angyalok mégis ámulattal szemlélték, dicsőítették Istent, és háladalt énekeltek. És Mária szívébe zárta és elmélkedett a történteken.
Elgondolkozom, látva az egyre növekvő nyomást karácsony kommercializálására, nem az volna-e a legjobb, ha visszatérnénk az eredeti módjához az ünneplésnek. A csinnadratta helyett a kedves egyszerűségre lenne szükségünk. Vajon a költekezés helyett a szerénység és alázatosság nem vinne közelebb a csodához?
Ezen a Karácsonyon teszek egy lépést visszafelé. A kevesebb több alapján. Több a nyugalomból, egyszerűségből, alázatból, befogadó, elmélkedő pillanatból. Kevesebb rohanás, több szünet. Kevesebb kapkodás, több odafigyelés a Karácsony eredeti jelentésére: megszületett egy gyermek, aki a Mindenség Királya lesz, egy szolga, aki Megváltó lesz - Emmánuel… Velünk az Isten. Ámen.

Uram, a Karácsony előtti sürgés-forgásban segíts megállnom, hogy a lényegre figyelhessek. Segíts megtapasztalnom szívemben a Karácsony örömét. Köszönöm, hogy elküldted Fiadat. Az ő drága nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: A Sweet and Simple Christmas
Encouragement for today, 2012.12.12.
www.proverbs31.org/devotions