Lélekerősítő levelek 117

Új év új álmokkal

Amy Carroll

„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Amen.” Ef 3,20-21


A felnőttkor gyakran az álmok kihunyásának ideje. Legalábbis annak tűnik. Kislány koromban rengeteg álom övezte a derekamat. Szüleim, tanítóim biztatása elhitette velem, hogy korlátlan lehetőségeim vannak, így hát el is engedtem a fantáziám. Képzeletben állatorvosként jártam a vidéket, mint James Herriott, különleges dadus voltam, mint Mary Poppins, vagy csodásan énekeltem, mint Julie Andrews A muzsika hangjában.

A gimnázium próbára tette kislányos álmaimat. A társak nem igyekeztek biztatni, én magam felismertem korlátaimat, néhány apró bukta és keményebb falnak-ütközés óvatosabbá tett a jövőmet illetően. Maradtak még álmaim, de sok szertefoszlott útközben.

Nemrég baráti társaságban ülve hallgattam, ahogy a többiek álmaik sírkertjéről beszélgetnek. Egyes álmok halálát olyanok becsmérlése okozta, akiknek támogatniuk kellett volna az elképzeléseket. Más álmok lassan múltak ki a házbér, az élelmiszerszámlák előtérbe kerülésekor. Voltak, amik a „majd egyszer” polcra kerültek, s ott porosodnak azóta is. Azon elmélkedtünk, Isten elfelejti-e szívünk álmait.

A Bibliában sok történetet találunk álmodozókról, akik a beteljesülésre vártak.

Ábrahám egy megígért népről álmodott.

Izsák egy idegen föld gyönyörű asszonyáról.

Hannah gyermekről álmodott.

Sámuel Isteni Királyt várt.

Gyakran Isten szövi az álmainkat, és Ő az, Aki meg is valósítja őket. Az Ő kreativitása végtelen, teremtő ereje értékes dolgokat akar alkotni, építeni, létrehozni. Ő veti el lelkünkbe az álmok magvait, hogy őrizzük őket, amíg eljön a szárba szökkenés ideje.

Arra biztatlak, szedd elő az álmaidat, porold le, és vizsgáld meg őket. Lehetnek olyanok köztük, amiket el kell engedni, mint léggömböket az ég felé. De a többi? Van köztük olyan, amit átsikálhatnál, tenyeredbe vehetnél, és odanyújthatnál Istennek? Ő sokkal többre képes, mint amit mi kérni tudunk, vagy amit elképzelünk eddigi adományai alapján. Adj egy lehetőséget álmaidnak ebben az új esztendőben.


Uram, szeretem az álmaimat, amiket nekem adtál. Segíts, hogy ellenálljak a csüggedés kísértésének, és kitartsak mellettük, míg megtapasztalom valóra váltó hatalmadat. Jézus nevében, Ámen.


Amy Carroll: New Dreams for a New Year
Encouragement for today, 2013. január 14.
www.proverbs31.org/devotions



Mikor eltévelygek

Lynn Cowell


„Puha kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzájuk, enni adtam nekik.” Oz 11,4



Hogy eshettem bele megint a régi csapdába? Nem volt szándékos. Nem akartam, hogy rosszat gondoljon róla. De meggondolatlanul beszéltem egy közös barátnőnkről az asztalnál. Óvatlan szavaimmal negatív színben tüntettem fel azt a barátnőmet.

Szörnyen éreztem magam, s még az is megkérdőjeleződött bennem, hogy elérem-e valaha is, hogy mindig gondolkozom, mielőtt beszélek. Hiába határozom el minden nap, hogy életemmel Isten dicsőségét szolgálom, újra meg újra letérek az útról. Ez is egy ilyen alkalom volt.

Belevetettem magam a házimunkába, hogy legyűrjem a szégyenérzetet. De hiába porszívóztam, törölgettem, majd olvasni próbáltam, csak akkor könnyebbültem meg, mikor leültem imádkozni.

Ezzel kellett volna kezdenem. Csak Jézus képes elszakítani a butaságommal foglalkozó gondolatoktól, és halkan a szívembe súgja: „Megbocsátok”. Kér, hogy fogadjam el a megbocsátását. Ha elrontok valamit a viselkedésemmel, Jézus gyöngéd szeretete visszavezet az Ő útjaira. Ahogy Ozeásnál olvassuk, a szeretet az a kötél, amivel visszahúz minket a Vele való kapcsolatba.

Istennek nagy tapasztalata van a tévelygők visszatérítésében. Maga Isten népe, az izraeliták is eltévelyegtek Tőle, mikor a bűnt választották, és megszegték parancsait. Újra meg újra elhagyták az Urat, és Ő újra meg újra megkereste őket – szeretettel, ahogy az Oz 11,4-ben találjuk: „Puha kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzájuk, enni adtam nekik.”

Isten saját gyöngéd irányítását az elbitangolt állatot visszaterelő gazdáéval állítja szembe. A gazdát felbosszantja a jószág cselekedete, vastag kötéllel rángatja vissza. A gazda keménykezűségével ellentétben, mondja az Úr, Ő gyöngéden és kedvesen vezet haza, ha elkóborolunk Tőle.

Bocsánatot kértem attól a barátnőmtől, akivel beszélgettem, s örömmel vettem tudomásul, hogy meggondolatlan szavaim nem befolyásolták jó kapcsolatunkat. Az irgalom, amit Istennél és barátnőmnél megtapasztaltam, arra késztet, hogy még jobban vigyázzak máskor. Isten kedvessége sarkall, hogy hasonló legyek Hozzá, s az Ő gyöngédségét tudjam továbbadni szavaimban, kapcsolataimban.

Vannak napok, amikor vétkünk lehúz, eltávolít az Úrtól. De Isten ott van továbbra is, várja, hogy szeretettel visszavezethessen Önmagához. Tegyük hát félre a makacsságot, a nemtörődömséget, s adjuk át magunkat Isten gyöngéd húzásának, amivel visszatérít Szívéhez és útjaihoz.

Uram, köszönöm, hogy nem hajítasz bele hibáim szemétgödrébe. Nagyon szeretem, ahogy szeretsz: tökéletesen! Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: When I Stray
Encouragement for today, 2013.01.15.
www.proverbs31/devotions

Apuci kicsi lánya

Suzie Eller

„Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel.” Szof 3,17b



Mikor a vejem belép az ajtón, két karját kitárja, és elkiáltja magát: „Elle!”

A kétéves Elle a maga mókás, totyogó futásával odaszalad, s apja karjába veti magát. Ő magasba emeli, majd magához szorítja, s így szól: „Ugye tudod, mennyire szeret apuci!”

Mikor lehetőségem van végignézni ezt a jelenetet, mindig ugyanaz jár a fejemben: kisunokám mindig tudni fogja, hogy ő apuci kicsi lánya.

Tudja majd, hogy szeretik akkor is, ha hisztizik, vagy bulizni megy.

Szépnek érzi magát akkor is, ha taknyos, vagy paradicsomszósz kerül a pólójára.

Apuci kicsi lánya nem szorul rá, hogy másutt kuncsorogjon szeretetért, mert apucija védett helyet biztosít neki a szívében.

El tudom képzelni ezt az érzést.

Én 13 évesen láttam először biológiai apámat, majd egyszer 17 évesen, és 40 évesen ott álltam a koporsó mellett, hogy elbúcsúzzam egy lényegében ismeretlen embertől. Én sosem voltam apuci kicsi lánya olyan értelemben, mint a kisunokám, de ez nem jelenti azt, hogy meg vagyok fosztva az apai szeretettől.

Az Újszövetségben háromszor fordul elő az Abba szó, és jelentésében nagyon közel áll a mi „apuci” szavunkhoz. Amikor Jézus így szemléltette meghitt kapcsolatát – és a miénket is – Istennel, akik hallották, megbotránkoztak. Hogy jön ahhoz, hogy így bizalmaskodjon Istennel?

Én tökéletesen megértem. Mert, tudod, hiába nem tapasztaltam meg soha egy földi apa szeretetét, én mégis Apuci kicsi lánya vagyok.

És te is az vagy.

A mi Abba Atyánk örömét leli bennünk, és ujjong értünk (Szof 3,17). Magáévá fogadott, és gazdag örökösévé tett (Gal 4,6-7). Naponta megérkezhetünk ölelő karjaiba, és ha fegyelmezésre szorulunk, akkor sem csökken szeretete. Akkor is Abba Atyánk marad, ha bűnfoltokkal tele állunk előtte, vagy ha odanyújtjuk neki könnyeinket, hogy szárogassa fel.

Talán te is vágysz rá, hogy kitöltsd a hiányt a lelkedben, amit egy földi apa hagyott akarva-akaratlan. Apuci kicsi lányaként nem kell tovább keresgélned, mert Abba Atyád védett, szeretettel kibélelt helyet készített neked a szívében.

Állandóan tárt karokkal vár.



Drága Apukám, nézd az űrt, amit földi atyám hagyott a lelkemben. Köszönöm, hogy te csordultig megtöltöd bizalommal, hogy a Tiéd vagyok. Jézus nevében, Ámen.


Suzie Eller: Daddy’s Girl
Encouragement for today, 2013. január 16.
www.proverbs31.org/devotions


A hit látás

Micca Campbell

„Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” 2Kir 6,17a

Mikor első férjem halála után egyedülálló szülő lettem, a világ fenekestül felfordult. Az életem állandó egyensúlyozásban telt az anyagiak és az otthon, valamint aközött, hogy szilárd támasz legyek a fiam életében.

A döntések, amiket hoznom kellett, fölém tornyosultak, és nem volt senki, akihez fordulhattam volna. Melyek a legsürgősebb kifizetnivalók? Keressek munkahelyet, vagy maradjak otthon? Melyik a legjobb iskola a gyermekemnek?

Minél inkább igyekeztem helytállni, annál inkább eluralkodott rajtam a félelem. Legtöbbször úgy menekültem a szorongás és kételyek elől, hogy összekucorodtam, és aludtam. Hatalmas volt a teher, és körülvett a rettegés réme.

Sarokba szorítva éreztem magam, fáradt voltam, kimerült és magányos.

Pedig hiába éreztem így, nem voltam egyedül. Isten velem volt. És ezt tudtam. Csak felé kell fordulnom, ahelyett, hogy a körülményeimet szemlélem. Tudtam, hogy Isten nem enged elesni. Tudtam, hogy Ő éberen figyel, és ismeri aggódásaimat. Hozzá fordultam hát segítségért, hogy nyissa meg a szemem, és lássam meg gondoskodását. Így imádkoztam: „Uram, bízom abban, hogy itt vagy velem. Tudom, hogy soha nem hagysz el, nem csapsz be. Nem vagyok egyedül. Te vigyázol rám. Gondomat viseled, és tökéletes terved van számomra. Nem kell félnem, mert Te hűséges vagy.”

Azzal fejeztem be, hogy kértem Isten, nyissa meg a szememet, hogy lássam meg, amiért imádkoztam.

Megtette ezt már Elizeusért és a barátjáért is a 2Kir 6,17-ben. Arám király háborúban állt Izraellel. Ezalatt Elizeus és Isten egy másik embere folyamatosan kémkedtek utána, és jelentették Izrael királyának Arám minden lépését. Mikor Arám megtudta, hogy Elizeustól tudja Izrael királya a terveit, lovasokat és erős csapatot küldött, hogy éjjel kerítsék be a tábort, és fogják el Elizeust. Mikor Elizeus embere felkelt, és meglátta, hogy körbe vannak kerítve, kétségbeesve kiáltott fel: „Jaj, uram, most mit csináljunk?” Elizeus így válaszolt: „Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többen vannak, mint azok, akik velük vannak.” (2Kir 6,15.16).

És akkor Elizeus az Úrhoz fordult: „Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” És a szolga ekkor meglátta, hogy körülöttük a hegy tele van tüzes lovakkal és szekerekkel. Hogyan hatott vajon a félelmére a tudat, hogy Isten az, aki harcol értük?

Kételkedés, félelem, fásultság vett erőt rajtad? Félsz, hogy legyőznek? Felkiáltasz, mint Elizeus embere: „Jaj, mit csináljak?”

Minden nap újra meg újra elhatározom, hogy szembeszállok a félelmeimmel Istenre és az Ő hatalmas erejére koncentrálva. Mindig megkaptam az iránymutatást Tőle, amikor lépnem kellett.

Talán a te életedben is eljött az idő, hogy kérd Istent, nyissa fel szemedet, hogy lásd meg erejét és szeretetét, amivel veled küzd a bajban. Ha meglátod az igazságot, ez erőt ad, hogy távolodj a félelemtől a szabadság felé. Isten jelen van az életedben.

Uram, nagyon nehéz bízni olyankor, amikor félek. De dönthetek, és azt választom, hogy Téged nézlek, és hinni fogom, hogy az én oldalamon harcolsz. Kérlek, segíts, hogy meglássalak a gondjaim közt. Jézus nevében, Ámen.


Micca Campbell: Believing is Seeing
Encouragement for today, 2012. január 18.
www.proverbs31.org/devotionals

Ki min uralkodik?

Glynnis Whitwer

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” Péld 25,28


Ha valaki megkérdezné, miért nem sikerült betartanom a fogyókúrát, csomó okot tudnék felsorolni. Nagyon stresszes volt a nyár, születésnapomra partit rendeztek a kollégák, hogy utasíthattam volna vissza a jobbnál-jobb falatokat? De a „kedvencem” (ami leginkább meghatja a kérdezőt), hogy nem sportolhattam, mert valami apró kinövést kioperáltak a sarkamból.

Pedig az egész mögött egyetlen válasz húzódik: ezen a téren nincs bennem önuralom.

Tudom, mit kéne tennem. Pontosabban, mit NEM kellene csinálnom. És mégis, újra meg újra elcsábulok. Ahelyett, hogy megelégednék egy kisebb adaggal, megindokolom magamnak, miért szedhetek másodszor is. Vagy nem törődve a gyengeségemmel, veszek magamnak egy csokis fánko, abban bízva, hogy csak a felét fogom megenni. Ó, hogy áltatom magam!

A saját döntéseim feletti uralom Isten ajándéka. És én mégis sokszor rosszul használom. Sajnos, ahelyett, hogy magamon uralkodnék, megpróbálok másokon, más dolgokon uralkodni. És ennek önuralmam látja kárát.

Isten eredeti terve szerint Ő uralkodik a világon, mi meg magunkon. Ha objektíven belegondolsz, nagyszerű terv. Isten forrásainak, bölcsességének, erejének nincs határa. Ezzel a felszereltséggel Neki kéne uralkodni a világon.

Mégsem ez történt. Sok-sok generációval előttünk, egy kertben, ahol korlát mögött állt egy gyümölcsfa, úgy döntöttünk, hogy nem tetszik nekünk a Terv. Elhatároztuk, hogy mi fogunk uralkodni a világon. Végülis nekünk kell benne élnünk, nem? Nekünk kell tehát a szabályokat is felállítanunk. Nem beszélve arról, hogy biztosítanunk kell, hogy mások is alkalmazkodjanak hozzájuk. Istenem, mekkora feladatot vállaltunk magunkra azzal, hogy mindenkit összehangolunk! Kimerítő.

Minél inkább kézben akarjuk tartani azt, ami Isten dolga (a világ és mások irányítása), annál kevésbé végezzük azt, ami ránk tartozna (hogy önmagunkon uralkodjunk).

Tetszik a mai igeversünk: „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma” (Péld 25,28). Úgy jelenik meg lelki szemeim előtt, mint egy őrizetlenül hagyott kincs. Amikor támad az ellenség, ott áll védtelenül.

Ha saját életemre vonatkoztatom, látom a réseket, ahol besurran az ellenség. Például a mentegetőzéseimen keresztül. Legyen szó a túl sok evésről, a takarítás elhanyagolásáról vagy a túlvállalásról, önuralom nélkül olyan vagyok, mint egy bombázott város. Minél inkább koncentrálok arra, ami fölött nincs hatásköröm, annál kevésbé tudok megfelelni saját uralkodási területemen.

Istennek hála, Neki van megoldása erre is. Elküldte Szentlelkét, hogy bennünk éljen. A Galatákhoz írt levél 5,22-24-ben ezt olvassuk: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (=önuralom). Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.”

Így év elején tekintsük át, mi az, amin tudunk uralkodni, amit tudunk irányítani, és mi az, amin nem. Elismerem, hogy szükségem van Isten segítségére, de elismerem saját felelősségemet is. Hál’ Istennek, le tudok mondani a próbálkozásról, hogy másokon uralkodjam, mert többnyire elég munka vagyok önmagamnak.


Uram, köszönöm a szabad akarat és az önuralom ajándékát. Bocsásd meg, ha rosszul használom ezeket az adományokat. Segíts, hogy többször forduljak a Szentlélek segítségéhez, hogy uralkodni tudjak önmagamon. Jézus nevében, Ámen.


Glynnis Whitwer: Who Controls What?
Encouragement for today, 2013.01.21.
www.proverbs31.org/devotions



Új lapot nyitunk

Suzie Eller

„Ezután tehát senkit sem ismerünk/értékelünk emberi szempontból” 2Kor 5,16a


Mindig aggódik, ha nem veszem fel a kabátomat.
Elmossa az edényt, mielőtt beteszi a mosogatógépbe.
Sosem tudom, mit fog szólni valamihez, s őszinteségétől néha elpirulok, máskor sírásig nevetek, vagy csak sírok.
Ő az anyukám, és én szeretem.
Gyermek- és kamaszkoromban nem így állt a helyzet. Anyukám külsőleg szép volt, de belül nagyon sérült. Ez a sérültség kaotikussá és bizonytalanná tette az életünket, dühkitörések, öngyilkossági fenyegetések tarkították. Gyermekként nem éreztem biztonságban magam. Kamaszként az anyám iránti szeretet és gyűlölet közt vergődtem.
Először akkor találkoztam a szeretettel, amikor hívő lettem, de akkor is könnyebb volt elfogadni, mint nyújtani a szeretetet.
Mire felnőttem, anyukám sok mindenben megváltozott, de a gyermekkori emlékek, a káosz és a bizonytalanság még mindig hozzákapcsolódott a róla alkotott képemhez. Kértem Istent, nyithassak új lapot, nem csak az ő kedvéért, de magamért is.
Ahogy a Bibliámat lapozgattam, újra meg újra a szemem elé ugrott a megbocsátás szó. Isten az Igén keresztül szólt hozzám, és mutatta az irányt. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek rá, de éreztem, hogy a szabadságot csak így szerezhetem meg.
A megbocsátani szónak több értelme van a Szentírásban, ezek egyik az, amit a kaphar szó jelöl. Görögül kitisztítást, kiürítést vagy elhajítást jelent. Abból a héber kifejezésből származik, amit engesztelés értelemben is használnak, eredeti jelentése: megtisztít, befed.
Hogy ez miért olyan fontos?
Ahhoz hogy megbocsáthassak, el kell dobnom a múlthoz kapcsoló kötelékeket, hogy újakat fonhassak. Ezt attól függetlenül el kell végeznem, hogy anyám megváltozott-e vagy sem.
Ebben a folyamatban megtanultam magam nőnek látni, és nem annak a kisgyermeknek, aki valaha voltam. Ettől kitágult a perspektívám, megláttam azt, amit Isten mindig is látott.
Megláttam anyukám életének fejezeteit. Túl fiatal volt még, mikor gyermeke született, és hozzáment egy férfihoz, aki gyakran bántalmazta. Mindig szeretett volna jó anya lenni, de senki nem mutatta meg neki, hogyan kell.
Új nézőpontomból megláttam a változásokat, amikkel sikeresen próbálkozott, meg amik még folyamatban vannak. El tudtam fogadni azt is, ami soha nem fog megváltozni.
Új fejezet indult a kapcsolatunkban is most, hogy már nem a múlt szűrőjén keresztül néztem.
A kaphar-megbocsátás ajándék. Segít eldobni a múltat, a kötelékeivel együtt, és az újfajta kapcsolatot beborítja Isten kegyelmével.
Segít abban is, hogy megbecsüljem az apró dolgokat, például azt is, hogy anyu mindig szólni fog, hogy vegyem fel a kabátomat. Hogy továbbra is mindig elmossa az edényeket, mielőtt berakja őket a mosogatógépbe.
És tovább fogunk növekedni anya-lánya kapcsolatunkban.
A kaphar-ajándék lehetőséget nyújt új fejezet indulására egy kapcsolatban. Új lapot nyitunk, amire új szavakat írunk majd.

Uram, segíts, kérlek, hogy induljak el a megbocsátás útján, dobjam ki mindazt, ami a múlthoz köt, és fogadjak el mindent, amit te akarsz nyújtani nekem, nekünk, ahogy új lapot nyitunk. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: A Fresh Start
Encouragement for today, 2013. 01. 22.
www.proverbs31.org/devotions