Lélekerősítő levelek 118

Hogyan éljünk kevesebb stresszel

Tracie Miles

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 2 Tessz 3,16

Sokfelé keresgéltem, míg eléggé kétségbe nem estem ahhoz, hogy Hozzá forduljak.
Évekig abban a hitben éltem, hogy a Bibliában nem találok megoldást a stresszre, még kevésbé ötleteket a stressz kezelésére.
Igaz, hogy a „stressz” szó nem egy bibliai kifejezés, Jézus mégis gyakran utalt rá, amikor aggódásról, keserűségről, félelemről, bajról, teherről, gyötrődésről, rémületről, megpróbáltatásról, ellenségeskedésről beszélt, hogy csak néhány fogalmat említsek. Beszélt a bajok, idegesség, álnokság okozta rossz érzésről, a csalódás szomorúságáról, a kísértés hatalmáról, a bűn rombolásáról. Foglalkozott nehezen megoldható helyzetekkel politikában, gyülekezetben, házasságban, családban, gyermeknevelésben, közösségekben és úgy általában a világban.
A bibliai kor és a 21. század különbségei dacára, a stressz létezése és az, hogy Jézusra van szükségünk, nem változott. Jézus tudta, mi vár ránk, és felajánlotta békességét rohanó, kaotikus világunkban.
A Bibliában újra meg újra arról olvashatunk, hogyan ünnepeljük és élvezzük az életet a stresszes helyzetek ellenére. Hogyan találjunk örömet a nehéz körülmények között is. Hogyan kerekedjünk felül a stresszen, mialatt igyekszünk talpon maradni. Hogy ne csak túléljük a viharokat, de biztonságban hajózzunk a dühöngő szélvész dacára. A Teremtéstől a Jelenésekig számtalan ötletet találunk a stressz kezelésére.
A 2 Tessz 3,16 arra buzdít, hogy forduljunk Jézushoz, mert Ő maga a megoldás a feszültségre. Benne és Általa békességet találunk.
A stressz nem korfüggő, hozzá tartozik az élethez. Mindig is létezett, és létezni fog. Mai stresszes helyzeteink különbözhetnek a Jézus korabeliektől, de a stressz hatása ránk ugyanaz.
Talán már próbálkoztál masszázzsal, üdüléssel, relaxációs módszerekkel, vásárlással, lágy zenével vagy jakuzzival oldani a stresszt. Talán már drogokhoz vagy alkoholhoz is nyúltál. Kipróbáltál minden lehetséges módszert, hasztalan.
A világ nyújtotta összes stresszoldó módszer együtt sem közelíti meg azt a valódi feloldódást, amit Jézus tud nyújtani. Az ő módszerei kiállták az idők próbáját, nemzedékek használták kétezer éven át.
Ha békességre és derűre vágysz, s úgy érzed, elérhetetlen, javasolnék még néhány módszert.
Vonulj el pár percre (a fürdőszoba is alkalmas erre), és helyezkedj Jézus jelenlétébe.
Szólítsd meg az Urat, és hívd, hogy legyen veled az adott szituációban.
Keresd a Bibliában az Ő hozzáállását a nehéz helyzetekhez.
Mielőtt bármilyen más módszerhez folyamodnánk, forduljunk Jézushoz. Ő az első számú megoldás a stresszre.

Uram, úgy érzem, megfojt a stressz, bár mindent megpróbáltam már, hogy szabaduljak tőle – Téged kivéve. Bocsáss meg, hogy nem bíztam Benned, nem is gondoltam rá, hogy Te megadod nekem azt a békességet, amire vágyom. Hívlak most, Uram, lépj be az életembe, a körülményeimbe, nyisd fel a szemem, hogy meglássam az igazságot, átéljem a felszabadulást, amire annyira vágyom. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Learning to Live Stressed-Less
Encouragement for today, 2013.01.23.
www.proverbs31.org/devotions



Ne engedd át tudatod kertjét a gaznak

Julie Gillies

„Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.” Péld 23,19

Hosszú évekig volt negatív, destruktív a gondolkodásmódom anélkül, hogy tudtam volna. Zűrös családban nőttem fel, otthonunkat harag, sértődés, ítélkező szavak töltötték be, korán átvettem a romboló gondolati sémákat. Így működött a családunk, és én ezt láttam természetesnek. A kritizálás gyomként terjedt tudatom kertjében, elfojtással fenyegetve minden pozitív gondolatot.
Évek múltán, keserves házasságban élve, gyakran sírtam álomba magam. Még mindig nem vettem észre, hogy a negatív hozzáállás mérgezi a gondolataimat. Idegen volt tőlem a lehetőség, hogy jót gondoljak másokról. Reggelenként, ahogy felébredtem, felidéztem férjem előző esti bántó szavait. Bizonygattam magamnak, hogy ez már így marad mindig, s egyfolytában az ítélkező gondolatokon járt az agyam. Szörnyen boldogtalan voltam.
Beteges gondolkodásmódom nem adott teret a megbocsátásnak, mert újra meg újra eljátszottam magamban a bántó jeleneteket, a sértő szavakat. Nagyon nehéz (ha nem lehetetlen!) megbocsátani valamit, amivel állandóan foglalkozol. Emiatt házasságunk örvénybe került. Ahelyett, hogy megbocsátottam, hogy elengedtem volna, inkább dédelgettem magamban a fájdalmat, és ragaszkodtam hozzá. És igazolva éreztem magam, mert úgy éreztem, férjem szavai, tettei velem szemben helytelenek.
Egy nőknek tartott lelkigyakorlat ébresztett rá végül, mennyire veszélyes, ahogy gondolkozom. Elmélkedő imádság közben egyszer csak rávezetett Isten, hogy kapcsolatunkat a férjemre vonatkozó folyamatosan negatív gondolataim teszik tönkre. Kezdtem megérteni, hogy bár férjem viselkedés velem valóban helytelen, az én válaszom erre éppolyan téves keresztény szemmel nézve.
Idővel lassan megváltozott a gondolkodásmódom, de még mindig óriási erőfeszítésbe kerül néha, hogy ne adjam át magam a negatív gondolatoknak, amik évtizedeken át meghatározták hozzáállásomat. Időbe telt és komoly erőfeszítésbe, de végül, rengeteg imádkozás és bibliaolvasás hatására a gyomok helyét egészséges, jámbor gondolatnövények vették át.
Lehet, hogy te nem a kritikus gondolatokkal, az állandó ítélkezéssel küzdesz. Talán az aggódás, a rettegés, a bizonytalanság bombázza az agyadat. Ez az ellenség terve: addig támadja az elménket, míg megadjuk magunkat.
Minden egyes előre tett lépésért meg kell küzdenünk. Elfoglalt nőkként minden agysejtünkre szükségünk van. Ha Isten szerinti életet akarunk élni, egy kapavágásnyi helyet sem engedhetünk át az ellenségnek.
Az első cél, mikor helyes gondolkodásmódért imádkozunk, az legyen, hogy legyünk képesek észrevenni az ellenség támadását. A Biblia így tanít: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.” Jak 4,7
A szembeszállás első és legfontosabb formája az imádkozás. A gondolkodásmódunk elleni támadások nagyon rejtettek lehetnek, de ha kérjük, Isten megadja a bölcsességet a felismerésükhöz. Felfedi, amit az Ő segítsége nélkül nem biztos, hogy észrevennénk: a téves, a potenciálisan destruktív gondolatokat, hozzáállásokat is. Akár a távoli múltunkból, akár a tegnap sérelmeiből származnak a gondolkodásunkat érő támadások, képesek leszünk minden reggel tiszta elmével, Isten szerinti gondolkodásmóddal indítani a napot.

Uram, kérlek, szereld fel az elmémet megmentő pajzsoddal. Védd meg a gondolkodásomat minden gonosz hatástól. Átadom Neked a gondolataimat, köszönöm, hogy biztosítod számomra a tisztánlátást, a bölcsességet, az értő elmét. Köszönöm, hogy elsajátíthatom Krisztus gondolkodásmódját, átvehetem az Ő érzéseit, szívének céljait. Újítsd meg az elmémet ma is, Uram, tedd hozzáállásomat tisztává, üdévé, olyanná, ami méltó a Te követőidhez. Jézus nevében, Ámen.

Julie Gillies: Don’t Yield Your Mind Turf
Encouragement for today, 2013.01.25.


Nyisd meg a szívét – és az enyémet is

Suzie Eller

„Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.” ApCsel 16,14

Ott állt előttem. „Előre akartam menni – mondta -, de képtelen voltam.”
A nagymamája mellette állt. Remény ragyogta be az arcát.
Megfogtam a lány kezét. „Ijesztő dolog olyasmit tenni, amit még sosem tettünk – mondtam neki. – De most itt vagyunk. Imádkozhatnánk együtt?”
Ez a fiatal nő a gyülekezetben nőtt fel, de élete során rossz irányba fordult. Évekig külön élt a családjától, és most kétségbeesetten kopogtatott nagymamája ajtaján. Azért jött el a nőkonferenciára, mert a nagymamájának küldött valaki két jegyet.
Egyértelműen az ingyen ebédért érkezett, és hogy örömöt okozzon a nagyanyjának. Arra számított, hogy teli gyomorral, de üres szívvel távozik a végén.
Csakhogy Isten meglátta őt belépni az ajtón.
Az Írás szavai áttörték a rideg kültakarót, és egyenesen kétségbeesett szívébe hatoltak. Elképzelhetetlennek tűnt a sérült fiatal nő számára, hogy előre jöjjön az oltárhoz, de bízott abban, hogy valaki imádkozik vele, mielőtt elhagyja az épületet. Így történt, hogy most ott állt előttem.
Viszonzásul az imádkozásért megpuszilta az arcom. Mikor átölelt, a fülembe súgta: „Köszönöm”, és az arcán öröm ragyogott.
Elfordult, és nem láthatta, hogy csorognak a könnyeim.
Én is imádkozom valakiért évek óta, ugyanúgy, mint a nagymama, aki ott állt reménykedve az unokája mellett. Vannak napok, amikor elveszítem a reményt, és térdre hullva könyörgök az újratöltésért.
Az ApCsel 16-ban Pál találkozott egy Lídia nevű asszonnyal. Lídia sok mindenben különbözött attól a fiatal nőtől, akivel aznap a templomban találkoztam. Ő bíborkereskedő volt, anyagilag jól állt. És imádta Istent, mint bármelyik hívő zsidó asszony.
Abban hasonlítottak mégis, hogy egyikük sem találkozott még Jézussal. Kétezer évvel ezelőtt az Úr megnyitotta Lídia szívét. A találkozás hatására annyira megváltozott, hogy attól kezdve Jézus egyik legodaadóbb követőjévé vált.
Isten ma is nyit meg szíveket.
Lídia szívét megnyitotta, hogy be tudja fogadni az igazságot.
Megnyitotta a fiatal nő szívét a templomban, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és a lelke újraépüljön.
Megnyitja az én szívemet is a reménynek.
Talán te is régóta imádkozol valakinek a megtéréséért, aki közel áll hozzád. Néha talán úgy érzed, semmi hatásuk az imáidnak. De mint a gondosan elvetett magok a földbe, az imádságaid mind-mind megérkeznek Mennyei Atyánk kezébe, s egy nap elülteti őket a szeretett személy szívébe, hogy kisarjadjon benne a Fény.
Folytatom az imádkozást, hogy Isten nyissa meg szeretteim szívét. Mialatt várakozom, imádkozom magamért is, hogy Isten az én szívemet is nyissa meg a reménynek, amit jóságosan felajánl nekünk.

Istenem, nyisd meg, kérlek … szívét, hogy fogadja be és fogadja el kegyelmedet, irgalmadat, átformáló szeretetedet. És nyisd meg az én szívemet is. Ígéreteid szilárd talaján akarok állni, és elragadtatással szemlélni, mit viszel véghez. Jézus nevében, Ámen.


Suzie Eller: Open Hert Heart … and Mine
Encouragement for today, 2013.01.28.
www.proverbs31.org



Mikor a fájdalom megfoszt a reménytől

Renee Swope

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.” Róm 15,13


Hogy történhetett meg? Mindent feladott érte, most meg kiderül, hogy ….
Barátnőm sikeres karrierjét és louisianai barátait otthagyva, három gyermekét kiszakítva addigi otthonukból új férje szülővárosába, Észak-Karolinába költözött. Most pedig, hat évvel később, telefonhívást kap egy nőtől, aki elmondja neki, hogy a második férje négy év óta csalja vele. A karjaimban sírta ki magát, s zokogva kérdőjelezett meg mindent, amit addig a férje mondott neki. Minden üzleti út, minden esti túlóra a hivatalban, minden, amit elhitt eddig, hazugság volt.
Valami összetört akkor bennem, a remény utolsó szikrája is kialudt, hogy valaha is férjhez megyek. Megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok megbízni egy férfiban.
Átélted már, hogy a múlt fájdalma vagy a jelen csalódása megfosztott a reménységtől? Hogy a seb, a fájdalom olyan erős volt, hogy nem akartad újra megkockáztatni, és biztos voltál benne, hogy úgysem kerülhetnéd el a kudarcot?
Az okok éppoly változatosak, mint a hazugságok, amiket elhiszünk miattuk:
Mint az ismerősöm, akit nyolc éves korában szexuálisan bántalmazott egy szomszédban lakó férfi, és benne kialakult a meggyőződés, hogy örökre mocskos és selejtes lett.
Mint az ismerősöm, akit kést szorítva a torkához elrabolt egy maszkos alak pár nappal a diplomaosztó után. A félelem évekig börtönben tartotta, úgy érezte, sosem fog kiszabadulni.
Mint az ismerősöm, aki többször férjhez ment és elvált, és mások ítélkezése meggyőzte, hogy sosem lesz méltó többé egy férfi, de még Isten szeretetére sem.
Mint az ismerősöm, akit anyja állandóan szidott és kritizált. A folytonos megalázás bezárta önmagába, és meggyőzte arról, hogy értéktelen, és az is marad.
Mint az ismerősöm, akinek tizenéves korában volt egy abortusza. A gyász és a szégyen elhitette vele, hogy nem méltó arra, hogy Isten felhasználja a szolgálatban.
Mint az ismerősöm, akinek a fia szexuális bűncselekmény miatt börtönben várja az ítéletet. Ő pedig álmatlan éjszakákon át önmagát hibáztatja, s azon gyötrődik, hogy hol rontotta el anyaként.
Múltbeli fájdalmaink miatt nehezen tudunk hinni Isten reményígéreteiben a jövőnkre vonatkozóan. Könnyen elveszítjük a bizalmunkat Benne, az emberekben, és főleg önmagunkban.
Pedig a remény bekopogtat, ha hagyjuk, hogy Jézus megvizsgálja szívünket, és Igazságával gyógyítsa sebeinket. Mai igénk figyelmeztet, hogy ő azt akarja, hogy bízzunk Benne, hogy „a Szentlélek erejével bővelkedjünk a reményben”. És ez csak úgy lehetséges, ha hagyjuk, hogy Jézus gyógyító ereje átjárja életünket, hogy szeretete rácsorogjon fájdalmunkra, és lemossa a múlt sebeit.
A következő hónapokban végignézhettem, hogy barátnőm szíve darabokra törik, ahogy szétesik alóla életének, házasságának hazugságokból épült talapzata. De aztán láthattam azt is, ahogy megtér Istenhez, és idővel teljesen rábízza életét az Ő szeretetére.
Én is megtanultam újra bízni és reménykedni. És új fogadalmat tettem: megígértem magamnak és Istennek, hogy soha többé nem engedem, hogy múltbeli fájdalmaim határozzák meg a jövőmet.
Nem kell hagynunk, hogy a fájdalom megfosszon a reménytől. Ehelyett kérhetjük Jézust, segítsen, hogy tapasztalataink által még jobban bízzunk Benne. Kérjük, mutassa meg, kik vagyunk valójában, mi az, ami miatt kezdtük elveszíteni reménységünket. Azután kérhetjük, segítsen újra meghatározni a jövőnket, de már nem fájdalmunk és múltunk szűrőjén keresztül, hanem az Ő reménytámasztó ígéretei által.

Uram, Te jó vagy, és jó a terved az életemről. De néha emberek vagy körülmények megfosztanak ettől az igazságtól, és beárnyékolják jóságodat. Támaszd fel, kérlek, újra a bizalmamat, a reménységemet Benned. Teljesen Rád akarok hagyatkozni. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: When Hurt Robs Us of Hope
Encouragement for today, 2013.01.30.
www.proverbs31.org/devotions



Isten útmutatója

Van Walton

„És így szólt hozzájuk Jézus: ’Jöjjetek utánam’” Mk 1,17a



A monitoron olvasott vádló szavak mintha arcul csaptak volna. Egy anyuka közölte velem gondolatait gyermeke iskolai teljesítményéről, és igencsak elégedetlen volt az értékelésemmel.
Összeszedtem magam, és elővettem az útmutatót, amit adtam az otthoni feladathoz. Hiányos volt, vagy félreérthető? Nem, pontosan le volt írva minden, amit elvártam.
Az útmutató fontos része tanári munkámnak, kijelöli az irányt, amin diákjaimnak haladniuk kell a feladat elvégzése közben. Felsorolja, mi a feladat tárgya, mi kell, hogy benne legyen az elkészült dolgozatban, és mi hány pontot ér az értékelésben.
Délután összejöttünk az iskolában, az anyuka, a diák és én, hogy megbeszéljük az elvárásokat és a teljesítményt. Kiraktam az útmutatót az asztal közepére, és mindhárman egyetértettünk, hogy a feladat készítése közben mit nem vettek figyelembe. Úgy döntöttünk, hogy a diák újra nekilát a munkának, de mostmár pontról pontra követve az utasításokat.
Jó volt látnom, hogy egy magabiztos ifjú hölgy hagyja el az irodát, kezében az útmutatóval. Tudtam, hogy megértette az elvárásokat. Következő munkája ragyogó lesz, magabiztossága szárnyalni fog.
Minden idők legnagyobb tanítója, Jézus is használt útmutatókat. Sosem adott feladatot anélkül, hogy ne pontosította volna elvárásait. Minden pedagógus célja, hogy sikeresek legyenek a diákjai. A siker magabiztossághoz vezet. És a magabiztos ember meg tudja változtatni a világot, ahogy Jézus is ezt várta követőitől.
Jézus pedagógiai módszerei nagyon izgalmasak. Az osztálya mindenhova vele ment. A napi történéseket felhasználta az oktatáshoz. Tanítványai szárnyalnak, ha betartják az utasításait.
A Márk 1,17 beléptet Jézus osztályába. A Mester első szavai világossá teszik elvárásait: „Jöjjetek utánam”.
Jézus maga az útmutató. Az Ő élete a tantárgy, amit tanulunk. Az Ő útjai irányítják napi teljesítményünket, és lelki sikerekhez vezetnek.
Amikor a Boldogságokról beszélt, ez is elhangzott Jézus szájából: „ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák…” (Mt 5,16). Tudjuk, hogy Jézus nem csak megmondta, mit kell tennünk. Meg is mutatta, hogyan vihetünk végbe jó cselekedeteket. Együtt evett a bűnösökkel. Megérintette a betegeket. Beszélgetett a kivetettekkel.
Jézust először a Lk 2-ben halljuk beszélni, nem sokkal az után, hogy a szülei felvitték Jeruzsálembe. Hazafelé menet Mária és József észreveszi, hogy Jézus nincs a csoporttal. Keresésére indulnak, és végül a Templomban találják meg, „amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket” (Lk 2,46). Anyja kérdésére így válaszolt a 49b versben: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”
Íme az útmutató eleje. Jézus tanítványaként tisztán tudom, mi az elvárás. Ő maga mutatta meg.
Töltsek időt az Atya házában. Azaz járjak templomba.
Találkozzam a tanítómesterekkel, hallgassam őket.
Tegyek fel nekik kérdéseket.
Isten utasításai pontosan megmutatják, mit kell tennünk. Jézus élete, ahogy az Evangéliumokban megjelenik, tökéletes útmutató, miközben keresem az irányt. Mi lenne, ha ebben az évben beiratkoznánk a Mester osztályába? Kövessük Őt, és Ő meg fogja mutatni, hogyan éljünk.

Drága Jézus, te felajánlod iránymutatásodat, hogy megtaníts, hogyan éljek. A Te életednek köszönhetően magabiztosan élhetek én is, tudva, hogy életemmel értékeset alkotok. A Te nevedben, Jézus, Ámen.

Van Walton: God’s Rubric
Encouragement for today, 2013.01.31.
www.proverbs31.org


Honnan tudhatom, mire hív Isten

Wendy Blight

„Mert Isten művei vagyunk, akiket Krisztus Jézusban alkotott, hogy azokban a jó dolgokban járjunk, amiket előre megtervezett számunkra.” Ef 2,10

A mosogatónál álltam, és kinéztem az ablakon. Abban a pillanatban Isten a következő furcsa szavakat intézte a szívemhez: „Wendy, az otthonod az imádság és tanítás háza lesz.”
Egyáltalán nem szerepelt jövőbeli terveim közt, hogy megnyissam szívemet és otthonomat arra, hogy Jézust megosszam másokkal. Egy teremtett lelket sem ismertem még ebben a városban, nem értettem, mit akar Isten ezzel a kijelentésével. Tényleg arra hív, hogy tanítsak másokat, és imádkozzam értük?
Kutatni kezdtem, mi lehet Isten terve velem ebben az új életszakaszban, és az Efézusiaknak írt levél 2,10 került elém: „Mert Isten művei vagyunk, akiket Krisztus Jézusban alkotott, hogy azokban a jó dolgokban járjunk, amiket előre megtervezett számunkra.” Ez volt az első jel, ami igazolta, hogy Isten ott és akkor valamire hív.
Íme néhány fogódzó, amiken keresztül az Úr megmutatta, hogy jól értem a hívását:
Alázatos szívvel fordulj az Úrhoz
Alázat nélkül a lélek nem fogékony a tanításra. Hogy felismerjük, mire hív Isten, félre kell raknunk saját terveinket, hogy alávessük magunkat az Övéinek. Nem úgy működik, hogy mi kitalálunk valamit, aztán kérjük hozzá Isten támogatását. Őt kérdezzük először: „Mire hívsz, Uram, itt és most?”
Vizsgáld meg élettapasztalataidat, adott körülményeidet.
Isten a tapasztalatainkat (a családot, tanulmányainkat, pályaválasztásunkat, testi-lelki adottságainkat, megpróbáltatásainkat stb.) arra használja, hogy alakítson, képezzen, felszereljen minket. Néha éppen azt akarja Isten leginkább felhasználni, amit legszívesebben elrejtenénk: a szörnyű megpróbáltatásokat, amiket el akarunk felejteni.
Mindnyájunkat érnek megpróbáltatások. Néha megadjuk magunkat, és Istenre hagyatkozunk. Ha ezt tesszük, győztesen kerülünk ki belőle, Isten dicsőségére. Semmi sem haszontalan. Semmi sem értéktelen. Isten minden tapasztalatunkat felhasználja, hogy a hivatásunkra készítsen fel minket.
Alkalmazd adottságaidat, tehetségedet, képességeidet.
Adottságaink, képességeink jelzik leginkább az irányt, amerre haladnunk kell. Isten összehangolja képességeinket és hivatásunkat. Ellátja a kellő eszközökkel azokat, akiket elhív. Amikor meg akarod határozni hivatásodat, tekints adottságaidra:
Mik az erősségeid?
Miben találsz örömet, mi az, ami lelkesít?
Hogyan reagálnak az emberek, amikor használod képességeidet?
Olvasd, tanulmányozd, imádkozd Isten Igéjét.
Ha keressük, mi Isten terve velünk, Ő irányítani fogja lépteinket, igazolja, hogy valóban Őt halljuk. Leggyakrabban az Igén keresztül történik ez. De ezen kívül máshol is kereshetünk iránymutatást: lelkészek, barátok, bibliaiskolák mutathatják az utat, sőt bármi, amivel kultúránkban találkozunk.
Bízz Isten időzítésében és abban, hogy válaszol.
Minél inkább szükséged van Istenre egy feladathoz, annál inkább hagyatkozz Rá. Ha feszültnek, szétszórtnak érzed magad, ha hiányzik a belső békéd, tudhatod, ezek annak jelei, hogy nem Isten akarata vagy nem az Ő időzítése szerint léptél, cselekedtél, tervezel.
Mikor először nyitottam meg otthonomat a Biblia tanulmányozására érkezők előtt, öröm és ámulat töltötte el a lelkemet, ahogy egymás után érkeztek a vendégek. Könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutottak Isten szavai ott a konyhában: „Wendy, az otthonod az imádság és tanítás háza lesz.”
Neked mit mondott Isten, mire hív?

Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy jó terveket készítettél számunkra. Te ismered minden szükségletünket, legmélyebb vágyainkat, fájdalmas sebeinket. Kérlek, Uram, miközben keresünk Téged, és kutatjuk, mi az, amire elhívtál, nyisd meg a szemünket, hogy megláthassuk, csodálatos dolgokat terveztél nekünk. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: How Do I Know If I’m Called
Encouragement for today, 2013.02.01.
www.proverbs31.org/devotions