A legrosszabb, ami a legjobb
Lysa Terkeurst
„Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.” Mt 8,26
Megbuktam esküvőszervezőként.
Senkinek sem kell olyan szervező, akit annyira kiborít a menyasszony idegbeteg anyja, hogy a házhoz vezető sétányon, az érkező vendégek szeme láttára leordítja a fejét. A meghívottak szívélyes fogadása helyett.
Megbuktam konyhai eszköz értékesítőként.
Senki sem akarja látni, ahogy egy hüvelykujj hegye a vega pizzán landol, mialatt épp a pizzaszeletelő biztonságáról tart előadást a jelenet szereplője. Borzasztó.
Megbuktam iskolai büfésként.
A segítőm úgy döntött, hogy kiszáradt bőrét a karján a vajspray-jel gyógyítja. Később, mikor kivittük a tálcákat, megtámadták a darazsak, s mindketten megfeledkeztünk a még a kemencében lévő pizzáról. A gyerekek utálják az égett pizzát.
Megbuktam recepciósként.
Nem ildomos megadni magunkat a munkahelyen a koradélutáni pilledésnek, s fejünket karunkra hajtva szundikálni a pulton. A főnökök nem kedvelik a horkoló beosztottakat. Még akkor sem, ha épp gyermeket várnak.
Igen, sokmindenből megbuktam azokban az években, mialatt keresgéltem, mit kezdjek az életemmel. Az adott pillanatban mindig úgy gondoltam, ez a legrosszabb dolog, ami történhet. Ma már úgy látom, ezek a legrosszabb dolgok voltak a legjobbak.
Ha ezek közül bármelyikben is sikeres lettem volna, sosem ismertem volna meg annak a szolgálatnak az örömeit, amelyben most dolgozom.
A Máté 8,23-24-ben Jézus bárkába száll a társaival. „Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon.” A lehető legrosszabb dolog.
De a 26. vers szerint Jézus felállt, parancsolt a szélnek és a hullámoknak, és minden elcsendesedett. A tanítványok ámultak. A legjobb dolog lett a legrosszabból.
Az ApCsel 5,18-ban a tanítványokat börtönben találjuk. A legrosszabb dolog.
De az ApCsel 5,19-ben Isten angyalát látjuk, ahogy kinyitja a börtönajtókat, és kivezeti a tanítványokat. Később már olyan magabiztosak, hogy bátran hirdetik: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (29b). A legjobb a legrosszabból.
Azt nem tudom, miért kell átélnünk ezeket a kemény helyzeteket. Tudatában vagyok, hogy ezeknél, amiket megemlítettem, százszor gyötrelmesebb dolgok is megesnek.
Sérült világban élünk, mely tele van sérült emberekkel. Hát nem jó arra gondolni, hogy Isten sosem sérül meg? Őt nem éri semmi váratlanul, meglepetésszerűen, nem döbben meg attól, ami épp történt.
Átveszi tőlünk a legrosszabbat, és hozzá adja azt, ami az Övé: a legjobbat. Nekünk csak az a dolgunk, hogy állandóan Mellette maradjunk, és mindenen keresztül kövessük Őt.
Uram, tudom, hogy te képes vagy a legrosszabb történést a legjobbra fordítani. Mutasd meg ezt újra nekem! Újítsd meg a lelkemet! Veled akarok maradni mindabban, ami történik. Jézus nevében, Ámen.
Lysa TerKeurst: The Best Worst Thing
Encouragement for today, 2013, január 3.
www.proverbs31.org/devotions
Istenem, nem értem
Glynnis Whitwer
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6
Istenem, nem értem, miért újult ki a rákja. Fiatal feleség, és édesanya. Szeret Téged, szereti a családját. Miért, Uram, miért?
Kérdeztél már Istentől ilyeneket? Én igen. Rengeteg szörnyűségről hallunk a világon, és nem értem, miért kell megtörténniük. Például miért harcolnak az emberek a hatalomért, s miattuk ártatlan gyermekek, mint az én két fogadott kislányom is, életükön át hurcolják kívül-belül a sebeket? Miért csapják be, árulják el egymást az emberek? Miért maradnak munka nélkül szorgalmas, becsületes férfiak és nők?
Nagyon hosszú a listám. És mikor az élet miértjeivel foglalkozom, szorongás és félelem fenyegeti a hitemet. Nem baj az, ha felteszünk Istennek nehéz kérdéseket. Nem tűnik úgy, hogy haragudna miattuk. Ám ha nem lépünk túl látszólag megválaszolatlan kérdéseinken, a hitünk meginoghat.
Az igazság az, hogy sokszor nem kapunk választ miértjeinkre. De úgy érezzük, jár nekünk a válasz. Talán mert megszoktuk, hogy a Google-ba bepötyögünk valami kérdést, s 10 másodperc múlva már tudjuk, amit előtte nem tudtunk. Istent is ilyennek szeretnénk, ilyen gyors és készséges válaszadónak? Pedig talán olyan kérdésekkel bajlódunk, amivel nem kéne foglalkozni.
Nemrég egy repülőutamon Isten egy pillanatnyi félelmemet használta fel, hogy belelássak ebbe a témába. Már évek óta nem félek a repüléstől, ezért meglepődtem a reakciómon. Nem vagyok pilóta, nem értek a fizikához, az aerodinamikához. Ezért mikor a gép furcsán megdöccent, megrémültem.
Abban a pillanatban Isten eszembe idézte a Példabeszédek 3-5-öt: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Ezzel az igével valami besurrant a szívembe és az agyamba. Nem kell tudnom a válaszokat a miértekre ahhoz, hogy békességem legyen. Nem a „miért”-et kell ismernem, hanem a „Ki”-t. És Benne tökéletesen megbízhatom.
Az élet miértjei felőrölhetnek, mert tudni akarom a válaszokat. Mindig. A nagy kérdésekre és a kicsikre. Hogy miért van háború, és hogy miért rak vissza valaki egy üres tejesdobozt a hűtőbe. De nem lehet mindenre választ kapni.
Az igazság az, hogy az én eszem emberi, sérülékeny, gyenge, és erősen korlátolt. Érzelmek hányják-vetik, félelmek színezik. Messze nem tökéletes. Isten bölcsessége és tudása viszont teljes és tökéletes.
Istennek nem kell mindent elmagyaráznia nekem. Elég, ha tudom, hogy Benne megbízhatom. S ha nem találok kielégítő választ egy kérdésemre, ez alkalom arra, hogy hálásan alávessem korlátolt megértésemet Istennek, és teljesen Ráhagyatkozzam.
Uram, csodálom mindentudásod. Semmi sem kerüli el a tekintetedet. Megint szembesültem valamivel, ami számomra érthetetlen. Ha saját értelmemre támaszkodom, minden elbizonytalanodik. Segíts, hogy Neked adjam át a kérdéseimet, és higgyem, hogy Te mindent számon tartasz, és minden helyzetnek Ura vagy. Jézus nevében, Ámen.
Glynnis Whitwer: God, I Don’t Understand
Encouragement for today, 2013.01.07.
Ahova nézünk, arra megyünk
Rachel Olsen
„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és most az Isten trónjának jobbján ül.” Zsid 12,2
Érdekes dolog a nézés. Hatalma van. Képes megváltoztatni dolgokat.
Észak-Karolina államban élek, a NASCAR hazájában. Még vezettem is egy ilyen autót egy kvalifikációs versenyen. Annak idején beszélgettem néha autóversenyzőkkel. Átnyújtom, amit tanultam tőlük: Mindig azt kell nézned, amerre menni akarsz.
A versenyautók olyan sebességgel mennek, hogy bármilyen apró irányváltás, a kormánykerék legfinomabb elmozdulása is nagyon megváltoztatja helyzetedet a pályán. Bármily meglepő, az, hogy hova nézel, elég mozgást ad át az izmaidnak ahhoz, hogy a kormánykerék a tekinteted irányába forduljon. Akkor is, ha nem ez volt a szándékod.
Más szóval: ahova nézünk, arra megyünk.
Ezért gyakoroltatják be az autóversenyzőkkel, hogy soha ne tekintsenek a falra. Ha a falra nézel, oda is érkezel – összetöröd magad.
Szerintem a Biblia is ezért foglalkozik annyit azzal, hogy tekintetünket tartsuk Krisztuson. Mert ahova nézünk, arra megyünk.
Emlékszel Péter történetére, mikor meglátta Jézust a vízen közeledni (Mt 14,29), kilépett a csónakból, és elindult Felé? Ahogy levette szemét Jézusról, és a szélkorbácsolta hullámokra pillantott, el is indult lefelé, a hullámok közé.
Elgondolkoztam, hogy vajon újévi fogadalmaink nem ilyen falnézések vagy hullámnézések, ahelyett, hogy Jézusra tekintenénk? Nagy elhatározásokat hozunk: „Le fogok fogyni”, vagy: „Jobban beosztom az időmet”. (Két olyan fogadalom, amit én is többször megtettem már.) Vagy „Lezárom ezt a kapcsolatot.” Tekintetünk pedig hova néz? A súlytöbbletünkre, a felfordulásra, a tiltott gyümölcsre.
S legközelebb azon vesszük észre magunkat, hogy arra megyünk, amerre nézünk: belesüllyedünk a kalóriákba, az idegességbe, az önutálatba. Legyőzöttnek érezzük magunkat, kimerültnek. És feladjuk.
Hál’ Istennek rájöttem egy más módjára az újévi fogadalmaknak, ami valóban a helyes úton tart. Ahelyett, hogy hosszú listát írnék mindazon területekről, ahol szeretnék megváltozni, imádságos lélekkel kiválasztok egyetlen szót, amire figyelni akarok egész évben. Egyetlen szó képvisel mindent, amit remélek, hogy Krisztus bennem és általam véghezvisz ebben az évben. És megtapasztalhattam a változást!
A Zsid 12,2 arra figyelmeztet, hogy vegyük le szemünket önmagunkról és a körülményeinkről – a helytelen viselkedésmódokról, életutunk „falairól” – és nézzünk egyenesen Krisztusra. Mert ahova nézünk, arra megyünk.
Végső soron Jézus az, aki tökéletesít minket és a hitünket. Rábízhatjuk helyes irányú elhatározásainkat, mialatt nem vesszük le Róla, az egyetlen Szóról, a tekintetünket, és bízhatunk benne, hogy Ő megvalósítja őket.
Uram, ma is egyenesen Rád akarok tekinteni. Segíts, hogy meglássam munkálkodásodat az életemben és szívem alakításában. Jézus nevében, Ámen.
Rachel Olsen: Focus Determines Direction
Encouragement for today, 2013. január 8.
Amikor te már nem vagy elég
Renee Swope
„… mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” Gal 2,19b-20
Nagyon meglepődtem. Felkértek egy gyülekezeti találkozó levezetésére egy vezetőtársammal, aki hónapok óta neheztelt rám. De erről a neheztelésről is csak most értesültem.
Valaki azt mondta neki, hogy nem tetszik nekem a vezetői stílusa. De hát én nem ezt mondtam – hónapokkal ezelőtt – egy vezetői összejövetelen. Egy bizonyos szituációval kapcsolatosan kérték ki a véleményemet, és én elmondtam, amit gondolok. Nagyon elkeserített, hogy most, hónapokkal később kérik tőlem számon, amit akkor mondtam.
Mindketten nagyon sokat önkénteskedtünk a Szolgálatban, szívünk, egész életünk átadásával igyekeztünk segíteni a gyülekezet nőtagjait. Végig egy csapatban voltunk, mindig támogattuk egymást. És most, az évek alatt felépült bizalom megingott.
Valami összeomlott.
Ez már sok volt nekem. Úgy éreztem, nem bírnám. Nem vagyok elég erős, elég rugalmas hozzá. Minden energiámat felemésztette a fájdalom, amit éreztem, és az, amit hónapokkal ezelőtt okoztam.
Aznap délután, mikor hazaértem, kitört belőlem a sírás. Elmondtam Istennek, hogy felmondok. Az íróasztalra borulva csak azt ismételgettem, hogy képtelen vagyok folytatni a szolgálatot.
Ekkor viszont egy jól ismert ige jelent meg előttem: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” Gal 2,19b-20.
Abban a pillanatban éreztem, hogy igen, meg akarok halni önmagamnak, és teljesen ráhagyatkozni a bennem élő Krisztusra, hogy megérezzem az Ő feltámadásának erejét ott, ahol nekem már minden erőm elfogyott, lemerült.
Nem volt kerülőút: vagy feladom az Istentől kapott hivatásomat, vagy hagyom, hogy Jézus élje általam az Ő életét.
Meghalhatok annak a vágyamnak, hogy nem akarok újabb sérülést, és rákapcsolódhatom Jézus életére a Szentlélek erejére hagyatkozva.
Én nem vagyok elég – elég erős, elég rugalmas, elég alázatos -, de Krisztus bennem több mint elég.
Tudod, Jézus nem csak azért halt meg a kereszten, hogy kiragadjon minket a pokolból, és a mennyországba vigyen. Azért halt meg, hogy kiragadja a mennyországból, és belénk helyezze Önmagát. Ez a feltámadás élete – ahol mindenből eleget kapunk!
Ha keresztre feszíttettél Krisztussal, már nem te élsz, hanem Krisztus él benned. Dönthetsz úgy, hogy az életedet, amit a testedben élsz, Isten Fiába vetett hit által éled, aki szeret, és önmagát adta érted.
Úgy döntöttem, hogy a bennem lévő Szentlélekre hagyatkozom, ebben a nehéz vezetési-szervezési szituációban. Nem volt egyszerű, de jó volt, és segített helyreállítani a barátságunkat. Legközelebb, ha hasonlóan kényes kapcsolati szituációba kerülök – vagy kerülsz -, amikor döntenünk kell, hogy feladjuk Istentől kapott élethivatásunkat, vagy hagyjuk, hogy Jézus élje az Ő életét általunk: engedjük, hogy mutassa meg, hogy Ő mindig elég. Mert valóban az.
Uram, Te hatalmas vagy, szent és erős. Köszönöm Neked, hogy drága Szentlelked több mint elég ahhoz, hogy meg tudjak halni önmagam számára, és engedjem, hogy Te élj általam. Jézus nevében, Ámen.
Renee Swope: When You Don’t Have It In You
Encouragement for today, 2013.01.09.
Túltöltött élet helyett feltöltött élet
Lysa TerKeurst
„De ő ezt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.’ Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” 2Kor 12,9
Zuhogó esőben vezettem a repülőtérre. Az ég szürke volt, borússá tette a napomat is. Meg engem is.
Sok apró gondolat cikázott az agyamban. Alkalmatlanság-érzést keltő gondolatok. „Annyiféle felelősség van rajtam, és sosem elég a napi huszonnégy óra. Megpróbálom felszínen tartani magam, de még ez is nehéz. Igazán jól talán nem is csinálok semmit. Tényleg, semmit.” Minél tovább gondolkoztam annál nyomottabb lett a hangulatom.
Leparkoltam a reptéren, s megkezdődött a harc a csomagokkal. A guruló utazó bőröndömről hiányzik két kerék. Persze, hogy meg akarom csináltatni, de sosem jut rá idő. Így hát kínlódom a bolond bőröndömmel, a bolond életemmel, s közben bolond vágyam támad összepakolni a családomat, s elköltözni messzire, valahova nyugatra. Tanyán élnénk, megtermelnénk a betevőt, s babot főznék szabad tűzön fekete cserépbográcsban.
Akkor minden rendbe jönne.
Csak tudom, hogy sajnos ez nem igaz.
Mert a zűrzavar nem körülöttem van, hanem bennem.
Felszálltam a gépre. Kibámultam az ablakon. Elindultunk, a szürke felhők beborítottak minket.
Aztán oszladozni kezdett a szürkeség.
Hirtelen kibukkantunk a felhők fölött, ragyogva sütött a nap. Mesésen kék volt az ég.
A felhők csak átmenetileg vettek körül. Nem gátolták meg a nap ragyogását. Csak nem hagyták, hogy lássam. Nemcsak az ég virult ki, a kedvem is virulóban volt.
Nyomott hangulatom elszállt, feltöltődtem három felismerés hatására:
Attól még, hogy én úgy érzem, nem biztos, hogy úgy is van.
Az volt az érzésem, hogy a nap eltűnt, pedig ez nem volt igaz. Ugyanígy, attól még, hogy alkalmatlannak érzem magam, ez az érzés nem tesz valóban azzá. Az, hogy vannak gyengeségeim, nem jelenti azt, hogy mindenben gyenge vagyok. Számtalan erősségem van.
Az lesz, hogy megkérem néhány barátomat, családtagomat, segítsenek meglátni, mi az, amiben jó vagyok. Hogy örülhessek. Aztán tervet készítek ahhoz, hogy a fejlesztésre szoruló dolgokon javíthassak. Mindig csak egyet azonosítok, s azon dolgozom az adott hónapban. Igyekszem javítani azon az egy dolgon.
Amit én legrosszabb napomnak tartok, sok ember legjobb napja lenne.
Igaz, általában rengeteg elintéznivalóm van. Igaz, néha beborul az ég, köd vesz körül. De nem kell, hogy elnyeljen a szürkeség. Csak emeljem fel a fejem a felhők fölé, s lássam meg, az életem mennyi területét süti be a nap. Vegyem számba, mi mindenért adhatok hálát.
A gondolkodáshoz szünetre van szükség.
Ha állandóan szédítő sebességgel hajtok, előbb-utóbb összetöröm magam. Az agyam erős szerszám, meglátja, miként lehet jobban, hatékonyabban elvégezni egy feladatot, de ehhez időt kell adnom magamnak a gondolkozásra. Mikor volt utoljára, hogy leültem csendben az asztalhoz tollal és papírral, s kértem az Urat, segítsen gondolkozni?
Ahogy a 2Kor 12,9 tanítja, Isten ereje a gyengeségben teljesedik ki. Mikor belesüppedek alkalmatlanságom tudatába, s a nyugatra költözésen álmodozom, jusson eszembe, hogy képességeimet nem az határozza meg, hogy mit tudok megcsinálni. Képességeim és erőm Attól kapom, Aki mindenre képes. Ha hagyom, hogy az Úr működjön bennem és általam, érezni fogom, hogy túltöltött életem feltöltött életté válik.
Ha az utóbbi időben úgy érzed, egyre sűrűbb felhő vesz körül, ideje megállni. Tarts szünetet. Emelkedj fel olyan magasra, ahol elérhetnek Napunk melengető sugarai.
Uram, csak Te tudsz ellátni mindennel, ami a pálya végigfutásához szükséges. Tölts fel kérlek, hogy új szemszögből láthassam a dolgokat, és tudjak a szürke felhők fölé tekintetni. Segíts, hogy újra Feléd fordítsam a figyelmemet. Jézus nevében, Ámen.
Lysa TerKeurst: From Overpowered to Empowered
Encouragement for today, 2013. január 10.
www.proverbs31.org/devotions
Kilépni a komfortzónánkból
Suzie Eller
„Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt hajlandó.” ApCsel 18,20
Van egy kényelmes fotelem, annak a mélyébe kuporodva szeretek tévét nézni.
Otthon kopott, viseltes farmerben járok.
Van egy cipőm, ami már rég megérett a nyugdíjazásra, de olyan pontosan illeszkedik a lábamra, hogy mindig elöl tartom. Biztos, ami biztos.
Szeretem a kényelmet. Krisztus követése viszont azzal jár, hogy Isten gyakran kihív a komfortzónámból.
Pál élete távolról sem a kényelmes élet mintapéldája. Amikor épp nem börtönben volt a Jézusról való prédikálás miatt, állandóan utazott. Hirdette az Igét Tesszalonikában, járt Bereában, prédikált Athén zsinagógájában, Korinthuszba utazott, elhajózott Szíriába, kis időre megállt Efezusban. Az efezusiak kérték, hogy maradjon még.
Annyi ide-oda utazás után el tudod képzelni, milyen csábító lehetett az a meghívás? Ott maradni egy darabig új barátai között, ahol nem háborgatják dühös vallási vezetők, nem jelentik fel, nem merül ki a szolgálatban.
Pál mégis búcsút intett, s megígérte, hogy még visszatér, ha Isten is úgy akarja.
Öt évvel ezelőtt meghívtak egy európai missziós körútra. Ugye, milyen izgalmasnak hangzik? Az is volt, kivéve, hogy azonnal összeszorult a gyomrom a gondolattól, hogy Isten kiemel kényelmes fotelem, kopott farmerem megszokott világából. Három országban, hat nagyvárosban jártunk a tíz nap alatt. Voltak nyelvi akadályok. A program nagyon feszített volt. Erőteljes kulturális különbségekkel kellett megbirkóznunk, főleg a hit területén.
Néha nagyon távol voltam a komfortzónámtól. Ugyanakkor az első sorból figyelhettem Isten munkálkodását.
Tanúi voltunk, hogy az Igét közvetítő szavaink hatására felragyogott a bátorság azoknak a hívő édesanyáknak az arcán, akik nem keresztény környezetben éltek. Sűrű török kávét szürcsöltünk bevándorlókkal egy menekülttáborban, velük együtt dicsőítve és imádva Istent.
Isten erejét éreztük, mialatt vonattal, repülővel, kocsival végigjártuk a tervezett helyszíneket. Szívünk csordulásig megtelt, hiába volt nagyon sűrű a program: bibliatanítás házaknál, előadások konferenciákon, magánbeszélgetések.
Pál is bizonyára érezte ezt a jóleső izgalmat utazásai során. Talán azért sem maradt kényelmesen egy helyben, mert felfedezte a Megváltóra éhes emberek életébe való belépés jóleső örömét.
Első utunk óta még kétszer tértem vissza Európába a csapattal. Más országokba. Új kihívásokkal szembesülve. Minden alkalommal megtapasztaltam, hogy a hit kaland, és Isten néha előhívja a kényelemszerető leányzókat biztonságos kuckójukból.
Talán te is olyan vagy mint én, szereted a megszokott kényelmet. Jóleső érzés megállapodni valahol. Jó tudni, hogy mire számíthatunk. De ha érzed, hogy Isten kihív a komfortzónádból, igennel válaszolsz?
Ha Isten kimozdít megszokott életünkből, ismeretlen területre érkezünk. Talán önmagunk határára.
Ugyanakkor apró darabkája lehetünk egy nagy tervnek, felajánlhatjuk készséges szívünket, és láthatjuk Isten tetteit, amiket csak Ő tud véghezvinni.
Uram, kész vagyok kilépni megszokott kényelmemből, hogy része legyek a tervnek, amit számomra s többi szeretett gyermeked számára alkottál. Jézus nevében, Ámen.
Suzie Eller: A Comfy Girl on Adventure
Encouragement for today, 2013 január 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése