Lélekerősítő levelek 144

Bírom egyedül
Lynn Cowell

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Préd 4,9-12

Egy érzelmileg kimerítő hét elérte a csúcspontját. Próbáltam elterelni a figyelmemet, kitisztítani az agyamat, de a szorongató gondolatok nem tágítottak. Legszívesebben összegömbölyödtem volna a ház legvédettebb sarkában. A szorongás le fog győzni.
Férjem megérezte szememben a fájdalmat. Jóbarátként kérdezett rá: „Történt valami?”
Uralkodni akartam magamon, bírni fogom egyedül. „Jól vagyok”, csúszott ki a számon a hazugság.
Egy idő múlva újra megkérdezte: „Látom, hogy bánt valami. Mi baj?” Elhatározásom, hogy egyedül cipelem a terhet, elolvadt, és szipogva mondtam: „Nem bírok szabadulni az aggódástól.” Greg figyelmesen hallgatta, ahogy elsoroltam a bennem kavargó gondolatokat. Miután elé tártam a szívemet, elmesélt egy történetet a Bibliából, ami hálával és bizalommal töltött el, és segített felülemelkedni a szorongáson.
Olyan jó, hogy az Úr tartogat a Bibliában történeteket olyanokról, akik el voltak keseredve. Greg Illés történetét idézte fel nekem. Akárcsak Illés, én is hajlamos vagyok egyedül félrevonulni, ha valami bajom van.
Az 1Kir 19,3 szerint Illés hiába tapasztalta meg Isten csodatevő erejét, egy fenyegetés hatására nagyon megrémült. Megtudta, hogy Jezábel királynő meg akarja öletni, és úgy döntött, menekülnie kell. Az 1 Kir 19,3-4 bepillantást enged a gondolataiba: „Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!”
Egyáltalán nem ítélem el Illést azért, hogy megfutamodott. Néha én is ezt tenném. A szociális médiához vagy egy csokis finomsághoz menekülök, mikor a kiborulás szélén állok, ott keresek pillanatnyi enyhülést.
Amiben Illés tévedett, és én is azon a bizonyos napon, az volt, hogy egyedül akart maradni.
Illésnek volt egy szolgája, aki vele utazott, de hátrahagyta őt, mikor menekülni próbált. Egyedül folytatta útját a pusztába, és ettől érzelmileg még mélyebbre süllyedt. Mindketten meg kellene szívlelnünk a Prédikátor bölcsességét: „Jobban boldogul kettő, mint egy… Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát.”
Ha megosztjuk egy arra alkalmas barátunkkal a gondjainkat, segíthet például azzal, hogy észrevesz olyasmit, amit mi nem láttunk meg. Az ő más nézőpontjából rámutathat olyan igazságokra, amikbe kapaszkodhatunk, amik reményt és hitet adnak, és kirántanak a kétségbeesésből.
Ha a Szentlélek erejét és jelenlétét hozzáadod a barátságotokhoz, a kapcsolat már „hármas fonattá” válik, mely a Préd 4,12 szerint „nem szakad el egyhamar”. Fájdalmunk, ha megosztjuk, békességgé oldódhat. A szorongás helyét átveheti a bizalom, az erő.
Azon a kimerítő héten a férjemmel osztottam meg a gondjaimat. Ő Istennek hála az Íráshoz fordította tekintetemet, ahol reményt és biztatást találtam aggódó lelkemnek. Hordasz valamilyen terhet, ami könnyebb lenne, ha megosztanád? Merj elindulni, keress valakit, aki segít cipelni vagy megoldani a gondodat.

Jézusom, köszönöm az ajándékot, amit kapcsolataimban adsz. Adj bölcsességet, hogy tudjam, mikor és kivel oszthatom meg személyes problémáimat. Erősíts meg minket, hogy egymást erősíthessük. Ámen.

Lynn Cowell: Going Solo
Encouragement for today, 2013.10.02.
www.proverbs31.org


A belső vádló hang
Melissa Taylor

„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1

Szoktad hallani a belső vádló hangot? Ilyesmiket suttog: nem az vagy, akinek lenned kellene… a múltad meghatároz… nem tudsz megváltozni…
Sajnos, én hallom a hangot. Egyik gyengeségem az önmarcangolás. Ha hagyom, minden önbizalmamat elveszi nőként, feleségként, anyaként.
Szerencsére Isten igazságaival épp olyan ismerős vagyok, mint a Sátán hazugságaival. Szívem meghallja Jézus gyengéd emlékeztető jelzéseit, amik szeretetére, jóságára utalnak, mint alapigénk is: „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1.
De hiába tudom ezt a rólam is szóló isteni igazságot, meg kellett tanulnom, hogy rajtam áll, hogyan viszonyulok hozzá. Ha figyelmemet nem rögzítem az Ő hangjára, elmémet az Ő gondolataira, meg tudok feledkezni Isten ígéreteiről. A vádaskodó gondolatok visszatérnek, és Krisztusban megszerzett önbizalmamat szertefoszlatják.
Egyik reggel is az önváddal küszködtem, mikor a következő mondatot olvastam a reggeli elmélkedésben: „Ne hallgass a vádló szavakra, mert nem tőlem /Istentől/ származnak.”
Kinyitottam a naplómat, és papírra vetettem szívem válaszát:
„Szia, Uram, el kell mondanom Neked, hogy gyakran okozok csalódást magamnak döntéseimmel, viselkedésemmel, és ilyenkor mindennek elhordom magam. De nemcsak saját gondolataim negatívak. Szíven ütött valakinek a megjegyzése, és elrabolta önbizalmamat. Ahelyett, hogy értékesnek hinném magam, úgy érzem, nem vagyok való semmire. Meghallottam biztatásodat, hogy ne hallgassak a vádló szavakra. Köszönöm, Uram, hogy megint a legjobb pillanatban szóltál hozzám.”
Továbbolvastam az elmélkedést: „Tarts szünetet mindig, mielőtt reagálnál emberekre, helyzetekre, adj alkalmat Lelkemnek, hogy működjék általad. A hirtelen szavak és tettek nem hagynak teret nekem.”
Folytattam levelezésemet Istennel:
„Uram, bántó szavakkal vágtam vissza. Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, tartsak szünetet, mielőtt válaszolnék. Bízhatom benne, hogy mindig szólsz, ha valamilyen intésedről megfeledkezem.”
Ha nekünk kéne megvédenünk magunkat a belső vádló hangtól vagy mások ítélkezésétől, mindig veszítenénk. Szerencsére mellettünk áll a Legnagyobb Védelmező és az Ő Igéje. Szavai újraépítik az önbizalmat, amit a vádló szavak lebontottak.
Nincs más dolgunk, csak ismerjük meg Isten ígéreteit, higgyük el és alkalmazzuk őket! A legkiválóbb módja a vádló szavak elleni védekezésnek, ha állandóan át vagyunk itatva Isten Igéjétől, és hagyunk időt, hogy figyelhessünk a Szentlélek indítására. Felülírhatjuk a vádaskodásokat elmélkedő olvasmányokkal, vagy ha célzottam a problémánkat taglaló jó könyveket böngészünk, ha beiratkozunk egy bibliatanfolyamra. Ezek mind segítenek visszaállítani önbizalmunkat Krisztusban.
Amikor ma Istennel töltünk egy kis időt, kérjük, mindig emlékeztessen jelenlétére, arra, hogy szeret minket, és szavai igazak: „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Ez ránk is vonatkozik, rád és rám!

Uram, ha elfelejteném, emlékeztess, kérlek, hogy a kereszt által, és mert Megváltóm vagy, nincs ítélet ellenem. Segíts, hogy szememet, gondolataimat Rajtad tartsam. És fogadjam el igaznak Igédet, hogy önbizalmam szilárdan álljon Benned. Jézus nevében, Ámen.

Melissa Taylor: Voices of Accusation
Encouragement for today, 2013.10.01.
www.proverbs31.org


Mikor elkóborolsz
Suzie Eller

„Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! - Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” Lk 15,8-10

Fuldokoltam a tengerben, amit három aprócska gyermek gondozása jelent. Komoly kihívást jelentett minden alkalom, amikor el kellett mennünk otthonról. Egyik nap is összeszedtem a bátorságomat, és elindultunk az áruházba ajándékokat vásárolni karácsonyra. Mikor a pénztárhoz értünk, kértem a gyerekeket, hogy kapaszkodjanak anya nadrágjába, amíg fizetek. Kicsi öklük nyomása jelezte, hogy ott vannak mellettem. A fizetés végeztével megfordultam, s akkor vettem észre, hogy a kétéves Ryan nincs sehol. A három gyengéd nyomás a lábamon abból adódott, hogy egyik gyermekem két kézzel kapaszkodott, a másik eggyel, miközben öccsük szó nélkül elszelelt.
Gyorsan felkaptam a gyerekeket, és beleraktam őket a hatalmas bevásárlókocsiba, a csomagot a kocsi alatti rácsra gyömöszöltem, és nekiindultam megkeresni elkóborolt kétéves gyermekemet, kétségbeesetten kiáltozva a nevét és kérdezgetve az embereket.
„Nem látta a kisfiamat? Kétéves. Barna haja van, a korához képest elég magas. Nem látta valaki?”
Egy idősebb hölgy jött oda végül: „Kedvesem, én láttam egy barnahajú kisgyereket az előbb, egy jókora dobozzal a karjában ment ki azon az ajtón.”
Pár másodperc múlva megpillantottam, tipikus kétéves járásával cipelt egy hatalmas cipősdobozt. Kicsi fiam nem csak elszökött, de még egy óriás férficipőt is elemelt a polcról.
Felkaptam a kis áruházi tolvajt, és magamhoz szorítottam.
Valami magára vonta a figyelmét, és elcsatangolt. Nem akartam belegondolni, mi történhetett volna vele, ha nem találom meg. Annyira szeretem, hogy a világ végéig eltoltam volna azt a bevásárlókocsit a nevét kiabálva, míg biztonságban a karjaimban nem tudhatom.
K.W. Osbeck írja a Káprázatos kegyelem című könyvében: „Ha valamit megtanulhatunk az Újszövetségből, az mindenekelőtt Isten szeretete, amivel az elveszett embereket keresi. Kereszténnyé válni a szó igazi értelmében azt jelenti, hogy Isten útjába helyezkedünk, hogy megtaláljon – már nem futunk kereső szeretete elől.”
Talán te is elkóboroltál Istentől. Egyik kaland követte a másikat, észre se vetted, s ott találod magad a tömegben, talán már túlságosan messze Tőle - gondolod.
Nem, sosem lehetsz túl messze.
Állj meg. Ott, ahol vagy. És hagyd, hogy ölbe kapjon.
A csomagot, amit cipelsz – zavaró érzelmeidet, tévedéseidet, olyan lépéseidet, amiket bárcsak meg se tettél volna – add át Neki. Miközben hazavezet téged, ezeket mind helyre rakja oda, ahova valók.

Uram, szeretnék az öledbe mászni. Vedd át tőlem összegyűjtött tévedéseim, bukásaim csomagját. Örülök, hogy ma végre megtaláltál. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: For When You’re Lost
Encouragement for today, 2013.10.04.
www.proverbs31.org


Mit tehet az, aki nem adja fel
Nicki Koziarz

„Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.”
Kol 3,23

Évekig álmodoztam arról, hogy írok egy könyvet. Nem azért, hogy lássam a nevemet a borítón, vagy hogy pénzt keressek vele. Inkább, mert szeretném, ha másoknak is megmutathatnám Isten hűségét. Általában érezni szoktam a késztetést, hogy folytassam, de van úgy, hogy igencsak nehezemre esik tartani a lendületet.
Visszavet egy újabb elutasító válasz. Nem tudok szabadulni egy bántó megjegyzéstől a blogomon. A kudarc visszavonulásra késztet.
Pedig hiszem, hogy ez Isten hívása. Szavakat bízott rám, hogy könyvet írjak másoknak az Ő jóságáról. Ezért hát félretolom a visszatartó erőket. A Kol 3,23 biztatására hűségesen nekifeszülök a folytatásnak. „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.”
Ismered ezt az állapotot? Amikor a hivatásodért megtett minden lépéssel nekiütközöl valaminek, ami három lépésre visszavet. Engedd meg, hogy biztassalak, én, aki ugyanezt az utat jártam, járom: tarts ki!
Leírok neked öt szokást, ami tapasztalatom szerint jellemző arra, aki nem adja fel.
1. Reggel felkel, és hűségesen elvégzi napi feladatait, függetlenül attól, hogyan érzi magát.
Szilárdan kitart a napi feladatokban. Bár jól esne kiszállni, nem akar megbízhatatlanná válni Isten és mások szemében. Szívében megértette, hogy hűnek kell maradnia a kis dolgokban, hogy nagyobbakat is rábízhassanak. „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.” (Lk 16,10.)
2. Nagyra tartja Isten Igéjét
Úgy nyitja ki Isten Igéjét, hogy hiszi, személyes üzenetet kap belőle a mai napra. Prédikációkat, tanításokat hallgat. Nem az az első gondolata, hogy ezt most melyik barátnőjének kellene hallania, hanem hogy mit tanulhat ő maga a hallottakból. „Minden Írást Isten sugalmazott, és jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.” (2Tim 3,16.)
3. Jobban vágyik a megtisztító kegyelemre, mint a megszabadulás ajándékára.
Mikor nehézséggel szembesül, nem igyekszik mindenáron szabadulni. Inkább vágyik a megtisztító kegyelemre, mint a megszabadulásra, mert hiszi, hogy Isten ezt az időszakot a növekedésére szánja. Elfogadja az Isten útján járó emberek szemléletét, tanácsát a nehéz időszakokra. És azt a folyamatot is, amikor az elkövetett hibák által jobbá válhat. „Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél!” (Péld 19,20.)
4. Örömöt fektet a világba
Ellene fordulhatnak a dolgok, ő mégsem akar visszavágni. Igyekszik jólelkű és derűs maradni, örömöt fektet be másokba. Ennek eredményeként, mikor a sötétség felhői gyülekeznek fölé, könnyen elkergetheti őket a visszakapott örömkamattal. „A vidám szív a legjobb orvosság.” (Péld 17,22a.)
5. Lelkében töretlen kitartás van
Előfordul néha (vagy sokszor), hogy meggörnyed a súly alatt, mégsem hagyja, hogy a nehézségek eltántorítsák az útról, melyet Isten kijelölt számára. A visszautasítások közben is igyekszik erősen állni a következő vers talapzatán: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, az erős lelket újítsd meg bennem.”(Zsolt 51,12.)

Nem mondhatom, hogy mindez nálam olajozottan működik, de dolgozom rajta. És minden nap észlelek egy kis fejlődést valamiben – kitartásban, reménységben, a kéziratomban.
Veled mi a helyzet? Mire hívott Isten? Milyen időszakot élsz meg? Próbálj ma alkalmazni egyet a fenti szokások közül, és add át az Úrnak igyekezetedet.

Uram, köszönöm, hogy célt, hitet és kitartást adtál. Segíts, hogy folytassam a munkát, amit rám bíztál. Ámen.

Nicki Koziarz: Habits of a Woman Who Doesn’t Give Up
Encouragement for today, 2013.10.07.
www.proverbs31.org


Uram, szükségem van a segítségedre
Renee Swope

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez.” Zsolt 18,7

Egy esti kemény „beszélgetés” végén kijelentette a férjem, hogy tehet bármit, próbálkozhat bárhogyan, nekem az sosem elég. Igaza volt. Férjként és apaként is találtam benne hibát eleget.
De mikor úgy fogalmazott, hogy képtelenség a kedvemre tenni, ez már több volt, mint amit robbanásra kész indulataim elviseltek. Felkaptam a kabátomat, és kiviharzottam az ajtón. Forró könnyek csorogtak az arcomon, ahogy újrajátszottam az előbbi jelenetet.
Elhatároztam, hogy pontosan meg fogom fogalmazni, mi a probléma a férjemmel, és megkérem Jézust, segítsen megváltoztatni. Imádkozásnak hittem, ahogy kezdtem felsorolni kifogásaimat ellene. Aztán egyszerre csak meghallottam önmagam: ronda, mérges önmagam. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem van szükségem segítségre. Isten segítségére, hogy megmutassa, hogyan jutottunk idáig – hét év boldog házasság után.
Már nem csak sírtam, hanem Istenhez kiáltottam segítségért.
Dávid király nagy volt ebben. Ő mindig Istenhez kiáltott, ha valami nyugtalanította. Egyik biblikus megjegyzi, hogy „a ’nyomorúságomban’ kifejezés valószínűleg nem egy adott problémára utal, hanem Dávid király általános állapotát jellemzi, minden olyan helyzetet, amikor bajban vagy veszedelemben volt, és amikor bevett szokása szerint az Úrhoz kiáltott, aki mindig kész volt segíteni rajta.”
Akkor este, mikor végre abbahagytam a beszédet, és figyelni kezdtem, éreztem, hogy Isten rámutat, mindazért a férjemben keresem a hibát, amiért apám nem bizonyult jó apának számomra és jó férjnek édesanyám számára. Összetört szívvel egy széthullott családban töltöttem gyermekkoromat, és ez rendkívül sérülékennyé, csalódásokra fogékonnyá tett. Mindeddig ugyanakkor nem gyászoltam el semmivé foszlott álmaimat.
Beteljesületlen reményeim keserű elvárásokká lettek. Irányító és kritikus voltam, azt hittem, ha olyan férjjé és apává tehetem a férjemet, amilyenné szeretném, akkor ezzel széttört álmaim cserepeit újra összerakhatom. De ez tévedés. Ne a férjemtől várjam, hogy kárpótoljon az elszenvedett veszteségért, hanem kiáltsak Istenhez nyomorúságomban, és kérjek Tőle segítséget.
Te is hurcolsz sebeket, amik fogva tartanak? Elvárásokat, amiket ember nem teljesíthet? Segítségre van szükséged? Nekem tudom, hogy igen. És tudom, hogy Isten ott van, és várja, hogy Hozzá kiáltsunk.
Ahogy elkezdtem feldolgozni gyermekkorom történéseit és ezek hatását a házasságomra, megtanultam, hogy a gyógyuláshoz vezető utam minden egyes lépésnél Istenhez forduljak segítségért. Idő kellett hozzá, sok-sok ima és nagy bátorság, de Isten mindig kéznél levő segítség volt.
Nehogy elfelejtsem megemlíteni, hogy odavagyok a férjemért. És olyan hálás vagyok azért az estéért sok évvel ezelőtt, amikor végre Istenhez fordultam segítségért!

Uram, a segítségedre van szükségem, főleg …….val/vel kapcsolatban. Mutasd meg, kérlek, hol kezdjem el, és légy segítségem az úton tett minden lépésemnél. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: Lord, I Need Your Help
Encouragement for today, 2013.10.08.
www.proverbs31.org


Anyukák, fogadjuk ezt meg egymásnak
Lysa TerKeurst

"Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." Zsid 3,13

Igazán szeretnék jó anya lenni. Úgy szeretném nevelni a gyermekeimet, hogy szeressék Istent, legyenek illedelmesek és tisztelettudók, kedvesek és okosak, és így tovább, amit mindnyájan szeretnénk.
Ezért hát imádkozom. És szülőknek szóló könyveket olvasok. Tanítom gyermekeimnek, mi illik, mi nem, megpuszilom a meghorzsolt térdeket, segítem az első csalódások feldolgozását. Családi összejöveteleket, randevúkat, nyaralásokat szervezek. Számon tartom, kinek, mikor, mire van szüksége. Én állítom be a találkozások és a fegyelem paramétereit, na meg az ébresztőórát, hogy holnap újra felkeljünk, és mindezt újra elvégezzük.
És közben minden pillanatban szuperérzékenyen észreveszem minden hibámat, gyengeségemet, tévedésemet.
A szívem nagyon szeretne rendkívül türelmes és rendezett lenni, élvezettel akar mesét olvasni altatáskor.
De aztán belefáradok. Túlfeszítem magam. És egyszerre nyűgössé válok, elveszítem a fonalat, és eltévedek a hazahozott hírek között, oldalakat ugrom át, hogy mielőbb befejezzem a könyvet, amit olyan boldog elvárásokkal kezdtem el.
Vágyaim és a valóság között szakadék tátong.
Fogadni mernék, hogy minden anyuka így van ezzel, tehát igazán megérthetnénk egymást. Mégis, mindegyre elfelejtjük, mennyire fontos lenne támogatni a másikat anyaként, Krisztusban testvérként. Elfeledkezünk a közösségi élmény táplálásáról. Ilyenformán pedig könnyen helyt adunk szívünkben és gondolatainkban a kritikának, az ítélkezésnek.
Ha rajtakapjuk magunkat ilyen gondolatokon, jusson eszünkbe, hogy egymás bátorítása bibliai feladatunk. Mai igénk int, hogy buzdítsuk egymást minden nap, mert különben a bűn csábítása megkeményíti a szívünket: ítélkezőkké válunk.
Ezért arra gondoltam, fogjunk össze, tegyünk egy fogadalmat egymásnak. Hogy erősíteni fogjuk egymást. Hogy nem fogunk ítéletet mondani egymásról. Soha. Akkor sem, ha másként neveljük a gyermekeinket. Akkor sem, ha a gyermekeim úgy viselkednek, mintha soha nem mondtam volna nekik, mit szabad, mit nem.
Az ártatlanság vélelmét kérem tőled. Hogy vedd azt annak, ami: egy rossz pillanatnak, amiből nem lehet következtetni az összes többire.
És ígérem, én is megadom neked ugyanezt, amikor a te gyermeked viselkedik kiborítóan. Vagy amikor látom, hogy te borulsz ki rájuk, megtagadva reggeli fogadkozásaidat. Meg azt, amiről imádkozás közben beszéltél. Meg amire gondoltál, miközben olvastad a könyvet a nevelésről. Meg mikor tanítottad gyermekeidnek, mi illik, mi nem, és megpusziltad a meghorzsolt térdeket, és megszervezted a családi ebédeket, és azt a milliónyi dolgot, amit nagyon jól végeztél.
Nem elítélni, hanem szeretni foglak.
És talán te is tudsz majd szeretni engem.
Igen, anyukák, meg kéne fogadnunk, hogy buzdítjuk egymást minden nap. És hogy sosem ítélkezünk. Mindnyájan nagyon szeretnénk jól végezni ezt az anyaságnak nevezett feladatot.

Uram, bocsásd meg, ha elmulasztom kegyelmedet odanyújtani mások felé. Nekem is nagyon nagy szükségem van rá, hogy mások felém nyújtsák, ezért én is ezt szeretném tenni. Segíts, hogy építsem a többieket, és úgy szeressem őket, ahogy Te szeretsz mindnyájunkat. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Moms: Let’s Make This Pledge
Encouragement for today, 2013.10.13.
www.proverbs31.org