Lélekerősítő levelek 148

Dicsőítő áldozatok
Lysa TerKeurst

„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5

Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal-járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságaim.
Talán te is így vagy vele. Vágytál már valamire úgy, hogy mindig belenyilallt a szívedbe, valahányszor rágondoltál? Mennyivel szebb lenne az élet, ha megszerezhetnéd azt a valamit. Boldogabb lennél. Elégedettebb. Teljességet és békét hozna az életedbe.
Elképzeled, milyen volna, ha a tied lenne az a tárgy, az a személy, az a lehetőség. Minden jóra fordulna. Akkor hát miért nem teljesíti Isten a kívánságodat? A kívánságomat?
Azért talán, mert azt akarja, hogy eresszük el? Hogy mondjunk le róla?
Hát ez nem az a válasz, amit hallani szeretnék. Miért hagyja Isten, hogy a vágy fennmaradjon, ha nem váltja valóra? Megtehetné. Képes rá. Ha mégsem teszi, az nem fair. Nem jó. Zavaró.
Könnyű padlóra kerülni, ha mindegyre ejtenek minket. Reménykedünk, hogy valami bekövetkezik. Hogy találkozunk a megfelelő emberrel. Hogy megkapjuk az állást. Hogy végre meggyógyulunk. Hogy családunk egyik tagjának rendbe jön az élete. De nem. Újra meg újra nem. Így könnyű elveszíteni a bizalmat.
Mint a bizalomért hozott áldozatról, mondjunk le arról, ami padlóra küldene. Ne szomorú megadással. Vágyakozásunkat adjuk át Isten kezébe, mondván: „Bárhogy alakul, elfogadom, hogy úgy a jó, és bizalommal lépek tovább.”
Ezeket az elengedéseket életem dicsőítő áldozatainak tekintem egy ideje. Ahogy a Zsolt 4,5 mondja: „Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban.”
Uram, felajánlom neked ezt a vágyamat, hogy ezáltal teljesebben és nagyobb figyelemmel tudjalak követni. Eleresztem, amit kívánok. Áldalak azért, Aki vagy, azért, amit csak Te tudsz megadni, azért, ahogy be tudod tölteni az űrt, ami vágyam elengedése után marad a lelkemben.
Igen, ahogy már mondtam, még mindig küzdök a teljesítetlen kívánságokkal.
De egyre kevésbé.
És ez jó. Nem könnyű. De jó.

Uram, dicsőítő áldozatokat szeretnék hozni Neked, nem passzív megadással, hanem készakarva. Gondozd bennem az engedelmesség lelkületét, hogy a Te terveidben jobban bízzam, mint a magam vágyaiban. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Sacrifices of Praise
Encouragement for today, 2013.10.03.
www.proverbs31.org


Ne hagyjuk, hogy megkárosítsanak
Lisa Wingate

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam” Zsolt 139,15a

Csodálatos, ahogy Isten az üzeneteit küldi – néha csendesen, lágyan, máskor hirtelen és váratlanul. Elmesélem, hogyan oktatott engem legutóbb egy hétvégi ifjúsági lelkigyakorlaton, amit én tartottam a templomunkban.
Egyik esti közös program alatt láttam, hogy egy tizenhárom év körüli lány kinn üldögél egyedül az előtérben. Leültem mellé, és megkérdeztem, miért nincs benn a többiekkel.
Válasza határozott volt: „Azért, mert ez az egész csak színjáték. Végig arról szólt a hétvége, hogy legyünk valódi önmagunk, hagyjunk fel a pózolással, mindenki nagyon barátságos, kedves. De ha visszamegyünk az iskolába, ezek a lányok szóba se állnak majd velem. Hát ezért hagytam ott őket.”
Előzőleg felborulhatott a táskája, mert a tartalma ott volt a padon kettőnk között. Ez sem volt véletlen. Kézbe vettem a mobilját, és megkérdeztem: „Ha most fognám a mobilodat, és elsétálnék vele, mit tennél?”
Megrökönyödve nézett rám: „Visszavenném tőled. Az egész életem benne van abban a készülékben!”
Most egy szájfényt vettem fel a padról, és megkérdeztem, mennyibe kerül. Másfél dollár. „Tegyük fel, hogy idejönne egyik lány azok közül, akikről beszéltél, és elvinné innen a szájfényedet. Mit csinálnál?”
„Nekiugranék” – közölte azonnal.
„Verekednél egy másfél dolláros szájfényért? Miért?”
Válasza természetes és magabiztos volt. „Azért, mert az enyém. Nem az övé.”
Ránéztem erre a nővé serdülő kislányra. „Igazad van – mondtam. – Ez a szájfény nem az övéké. A tied. És ugyanígy tied a hited is Istenben. Legalább olyan határozottan meg kell védened, mint ezt a másfél dolláros szájfényt. Vagy akár a mobilodat. Nem engedheted, hogy az emberek mindegyre elvegyenek tőled valamit, ami a tied és Istené.”
Amint ezek a szavak elhagyták a számat, éreztem, hogy a lecke nemcsak ennek a fiatal lánynak szól. Nekem is hallgatnom kell saját tanácsomra. Egy olyan világban, ahol gyakran okoznak csalódást nekünk az emberek, könnyen átengedjük hitünk vagy önmagunk egy-egy darabkáját. Olyan embereknek, akik nem is igénylik azt. Természetes reakció lehet ez például a külső tökéletességre törekvő társadalmunkban. Megtesszük mindannyiszor, amikor kevesebbnek érezzük magunkat, mert nem vagyunk elég csinosak, elég vékonyak, elég – akármilyenek.
Olyan egyszerű, és mégis olyan nehéz felfogni, amit a 139. zsoltár mond, hogy Isten teremtett minket, és ismert a kezdetektől fogva. „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam” – olvassuk a Bibliában. Csak Ő látott minket, miközben aprólékosan megformálta minden porcikánkat.
Csak egy kiváló művész képes erre. Mint mikor valaki millió szálból finom faliképet sző, Isten gondosan egyedivé alkotta szépségünket. De nemcsak tökéletesre formált, hanem az Övéi vagyunk.
Isten szereti gyermekét, akit megalkotott. Szeret lelkünk mélyéig mindenestül. Szépséget öntött azokba az adottságainkba, amiket másokkal összevetve gyakran kevésnek tartunk.
Én is igyekszem megtanulni a leckét. Gyakorlással sikerülni fog. Isten szeret. Úgy vagyok jó, ahogy megalkotott. Kincsként védelmez. Az Övé vagyok.
Atyám, add, hogy ragaszkodjam az igazsághoz, hogy csodálatos Alkotó vagy, és nem hibáztál, mialatt megalkottál engem. Segíts, hogy a Te gondolataidat és véleményedet rólam többre tartsam a másokénál. Ámen.

Lisa Wingate: Giving Away Pieces of Ourselves
Encouragement for today, 2013.11.15.
www.proverbs31.org


A megbocsátás elfogadása
Wendy Pope

„Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.” Zsolt 32,2

Sok éven át éltem bűntudattal múltbeli tetteim miatt. Bűneim ártottak másoknak is meg nekem is. Minden nap újrajátszottam régi döntéseimet. Két évtizeddel később még mindig ott sajgott belém szúródva régi bűnöm tüskéje.
Isten már megbocsátott. Elmondtam neki mindent, és kértem, bocsásson meg. Miért nem tudom hát elfogadni megbocsátásának szabadságát?
Annyira szerettem volna hinni, hogy én vagyok az, akiről Dávid ír a 32. zsoltárban: „Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.” De még küszködtem, hogy el tudjam fogadni Isten kegyelmét, mely elfedi bűnömet, eltörli, mintha soha nem is lett volna.
Sokunknak okoz ez problémát, tudom. Nagyon jól és szépen hangzik, de valójában bűnünk súlyát ismerve nehezen tudjuk elhinni, hogy egy tökéletes Isten megbocsáthatja.
Pedig Igéje arról biztosít, hogy Isten nem tartja számon a bűneinket. Hogyan lehet megélni ezt az igazságot?
Az első lépés, hogy ismerjük el a bűnünket: magunknak és Istennek is. Ez nyitja meg az utat az Úrral való őszinte beszélgetés előtt, segít, hogy végre ne rejtőzködjünk, félve, hogy felfedeznek.
A második lépés, hogy töltsük fel szívünket, elménket igazsággal. Isten az egész Bibliában arról tanít, hogy az ellenálló szívet meg lehet változtatni, meg lehet lágyítani, hogy elfogadhassa Isten bocsánatát. Következzen néhány, igevers Istenünk szeretetéről, Aki szeretne változást hozni életünkbe megbocsátásának kegyelme által.
Az én Istenem nem ítél el. „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Róm 8,1
Rajtam a kegyelem uralkodik, nem a bűn. „Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.” Róm 6,14
Jézus, az én Megváltóm, szabaddá tett, tehát szabad vagyok. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Jn 8,36
Régi énem elmúlt. Krisztusban új énem van. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2Kor 5,17
Hátadon cipelsz egy rakomány bűnt, amit Isten már megbocsátott? Készen állsz rá, hogy levesd a szégyent, eldobd a bűntudatot? Túl rövid az élet ahhoz, hogy halogassuk a kegyelem szabadságának választását a hitetlenség köteléke helyett.
Engedd Istent, hogy igazságának átformáló erejével mossa le ma rólad a fájdalmat és bűntudatot régi bűneid miatt. Imádkozzunk, hogy el tudd ezt fogadni, és ezentúl élj Isten kegyelmének és megbocsátásának szabadságában.

Uram, hittel elfogadom bocsánatodat, és elutasítom ezentúl, hogy az Általad már megbocsátott bűneim foglya legyek. Megvallom bűneimet, és továbblépek! Elkötelezem magam átformáló igazságaid mellett, hogy teljes és szabad életet éljek a Te kegyelmed által. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: Accepting Forgiveness
Encouragement for today, 2013.10.30.
www.proverbs31.org


Rondán viselkedem?
Dannah Gresh

„Semmit se tegyetek önző vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Fil 2,3

A fodrásznál ültem, és kértem a stylisttól egy utántöltőt az alapozómhoz. A kedves hölgy rossz hírrel tért vissza.
- Sajnos, elfogyott az utántöltő, de dobozos formában van raktáron. Adhatom úgy? – kérdezte bocsánatkérő hangon.
Bár tudtam, hogy rengeteg futkosnivalóm van még, határozott hangon azt mondtam, hogy majd beszerzem máshol. Bosszankodtam, és ez látszott is rajtam.
Rögtön megszólalt a lelkiismeretem, s figyelmeztetett, hogy bizony tudok rondán viselkedni.
Mennyire szeretném, ha a szalonbeli csúnya magatartásomat felcserélhetném utólag azzal a hozzáállással, amit alig egy órával később tapasztaltam az élelmiszerüzletben.
A pénztárnál álltunk sorban, néztem, ahogy a másik pénztárgépnél egy fehér hajú hölgy kezdi kipakolni a kosarában lévő dolgokat a futószalagra. Élénk színű, menő pulóverével hívta fel magára a figyelmemet.
Már kirakott néhány zöldséget a pultra, mikor a pénztárosnő megszólalt: - Sajnálom, asszonyom, zárok.
- Ó, kedvesem – derült fel a néni arca, ahogy a vöröskáposztát visszarakta a kosárba. – Remélem, nagyon finom lesz az ebéd. Vagy már vége is a munkának mára? Az lenne ám az igazi! Érezze jól magát! – és feldobottan, menő pulóverében áttolta kocsiját egy másik pénztárhoz.
Az egész bolt hangulata megváltozott attól a kedvességtől, ahogy az őt visszautasító pénztárossal bánt.
Nos, ilyen szeretnék lenni. De nagyon sokszor nem ilyen vagyok.
Mikor hazaértem, elővettem a Bibliámat – az egyetlen eszközt, ami segíthet megváltozni. El akartam olvasni az egymással rondán viselkedő két nőről, Sáráról és Hágárról szóló történetet a Teremtés 16-ból.
Sárának nem lehetett gyermeke. Mivel tudta, hogy az utód mennyire fontos lenne a férjének, Ábrámnak, Sára azt tanácsolta, hogy vegye magához a szolgálóját, Hágárt, és vele nemzzen gyermeket. Ez meg is történt, a gyermek megfogant.
Ezt olvassuk a Bibliában Hágárról: „Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében”(Ter 16,4). Más szóval, Hágár jelentéktelen személynek látta Sárát. Nem kellett sok idő hozzá, hogy Sára feldühödjön szolgálója magatartása miatt, megvetette őt, és csúnyán kezdett bánni vele.
Ahelyett, hogy odafigyeltek volna egymás fájdalmára, és beszélgettek volna a gondjaikról, Sára és Hágár hagyta, hogy a harag és az irigység megmérgezze a kapcsolatukat. Ellenséges magatartásuk végül mindkét család életét befolyásolta, és szakadáshoz vezetett.
Sokan tapasztalhatunk családunkban diszharmóniát két nő ronda viselkedése miatt. Egy kis félreértés, a világos kommunikáció hiánya, egy egyszerű beszélgetésből élethosszig tartó veszekedést generálhat. Ennek eredménye, hogy családok nem állnak szóba egymással, családtagok külön nyaralnak, nem segítik egymást bajok idején. Amikor a nők hagyják, hogy a bennük élő csúnya kislány felszínre törjön, egész családok szétszakadását idézhetik elő.
Az, ahogy másokkal bánunk, kihat mindenkire, elsősorban a gyermekeinkre. Ha a csúnya kislányt meglátják bennünk, könnyen leutánozzák magatartásunkat. De reménykedhetünk, hogy ha kedvesen bánunk másokkal, ezt is követni fogják.
Többnyire olyankor szoktuk megengedni magunknak a ronda viselkedést, amikor többre tartjuk magunkat a másiknál. Ez a hozzáállás ellentétes azzal, amit Isten kér tőlünk: hogy másokat tartsunk többre magunknál.
Próbáljuk ma átültetni a gyakorlatba a Fil 2,3 tanítását: „Semmit se tegyetek önző vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Fil 2,3). Eleinte talán nehéz lesz. De ha megpróbáljuk a többieket többre tartani magunknál, ezzel távol tudjuk tartani csúnya kislány énünket, és remélhetőleg meg tudjuk őrizni a békességet a családban.

Uram, hajlamos vagyok rá, hogy mint egy torzító tükörben, nagyobbnak lássam magam a valóságnál. Segíts, hogy mindenkiben meglássam az értéket: gyermekeimtől kezdve a pénztáros kisasszonyig. Jézus nevében, Ámen.

Dannah Gresh: Am I a Mean Girl?
Encouragement for today, 2013.11.22.
www.proverbs31.org


Hála Istennek
Lysa TerKeurst

„De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” 1Kor 15,57

Jackson fiam dolgozatot írt a korrupcióról és nyereségvágyról, ami szülőhazáját polgárháborúba sodorta. Ám ő nem arról számolt be, amit a történelemkönyvekből tanult: saját bőrén tapasztalta meg a polgárháború szörnyűségeit. Élete első 13 évét Jackson fiam egy harmadik világbeli távoli árvaházban töltötte Libériában, Afrikában.
A dolgozat egyik szakaszában beszámol arról, milyen volt anyaszült meztelenen kotorászni a kidobott szemét között ételkincs után kutatva.
Kidobott ételkincs.
Nehéz leírnom ezeket a szavakat sírás nélkül. Ő az én fiam már.
Mindamellett, gyermekkora szörnyűségei ellenére, a leírás valami meghatározhatatlan békességgel van átitatva. Szilárd béke, ami Isten jelenlétének tudatából ered.
Az igazán hálás ember igazán békés ember. Kialakult benne, hogy bármi történjék, mindig figyel és észrevesz, elgondolkodik, és dönt.
Mindig észrevesz valamit, amiért hálás lehet, függetlenül a körülményektől.
Elgondolkodik, és tudomásul veszi, hogy az a valami Isten jelenlétének jele.
Eldönti, hogy figyelmét Isten jelenlétére összpontosítja, mígnem elárad lelkében az Ő szilárd békéje.
Meg kéne próbálnunk ilyenné válni. Hálássá minden körülmények között.
A Szentírásban újra meg újra találkozom a hála erejével. Mi volt Dániel imádsága, mielőtt bedobták az oroszlán vermébe, és megtapasztalta Isten csodálatos hatalmát, amivel összezárta a fenevad száját? Hálaadó imádság,
A hal gyomrában töltött három nap végén, közvetlenül mielőtt szárazra vetődött, mi zajlott Jónás lelkében? Hálaadás.
Mire tanít a FIlippieknek írt levél 4,6, mit tegyünk, ha aggódunk? Hálaadással forduljunk Istenhez.
És mi a hálaadás következménye mindhárom esetben? Békesség.
Erőteljes, megmagyarázhatatlan, ellenállhatatlan békesség.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban”(Fil 4,7).
A Webster Értelmező Szótár egyik meghatározása a hálaadás szóra: „az isteni jóság nyilvános elismerése vagy ünneplése”.
Ma hogyan tudnánk ünnepelni Isten jóságát?
Figyeljük meg, mi történik, ha ma, körülményeinktől függetlenül, észreveszünk valamit, ami Isten jelenlétét jelzi, megállunk, és őszintén hálát adunk érte.

Uram, segíts, hogy mindenben, ami ma történik velem, vegyem észre, miért adhatok hálát Neked. Segíts megállnom, és elgondolkodnom, hogy ez a Te jelenlétedet jelzi. És segíts, hogy mindaddig a Te jelenlétedre figyeljek, míg elárad bennem megmagyarázhatatlan békességed, amin át mindent tisztábban látok majd. Köszönöm, hogy a hálaadás hatására minden megváltozik. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Treasure of Thrown-Away Food
Encouragement for today, 2013. november 21.
www.proverbs31.org


Időkapszula
Suzie Eller

„Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14

Amikor Jason egyéves születésnapján az édesanyja felvette az időkapszulát, mókás ötletnek tartottuk. „Mindenki tegyen bele valamit, ami ezt az évet jelképezi, és írjon pár sort arról, hogyan képzeli el az életet 17 év múlva.” Gondosan megfogalmaztuk a leveleket, beraktuk az időkapszulába, melléjük került néhány vadonatúj pénzérme, egy játékautó, szalagcímek a helyi lap aznapi számából, és más apróságok.
Jason idén lett 18 éves. Elámultunk, mikor a születésnapján az édesanyja elővett egy kék és zöld kockás horpadt konzervdobozt. Sokan megfeledkeztek már róla.
A következő óra könnyekkel és nevetéssel telt, ahogy fel-feltörtek az emlékek.
Meghatottsággal hallgattuk Jason édesapját, ahogy felolvasta a fiatal apa szavait, aki reménykedik, hogy nem fog hibákat elkövetni fia nevelésében.
Nevettünk, mikor az idősebb unokatestvérek felolvasták helyesírási hibákkal teli, gyermekded születésnapi kívánságaikat.
Könnyeinket törölgettük, mikor Jason édesanyja elővett három levelet a nagyszülőktől, akik már nincsenek közöttünk. Nehezen tudott megbirkózni velük, de felolvasta kicsi unokájuknak szóló, meleg szeretetet árasztó szavaikat.
Újabb nevetés következett, mikor Jason felmutatott egy újságcikket 1995-ből, mely az akkori benzinár ellen tiltakozott. „Ó, azok a régi szép idők!”
Ez az egész jelenet eszembe juttatta, milyen nagyot és milyen gyorsan változnak a dolgok az életünkben. Szavak jutottak eszembe, amiket ki kell mondanom azoknak, akiket szeretek. Ha nem teszem, az olyan, mintha abból indulnék ki, hogy barátaim, családtagjaim és én magam is mindig együtt leszünk, és ami most van, az nem fog megváltozni.
Az időkapszula arra késztetett, hogy megújult érdeklődéssel nézzek a körülöttem lévőkre, s megéljem, amit a Biblia ír. A Jakab-levél 4,14-ben olvassuk: „Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Más szóval, az élet elszáll, hozzuk ki a legtöbbet a mostani pillanatból, mert a következő már bizonytalan.
Távozáskor az ajtó előtt megálltam, és körülnéztem. Ki akartam mondani a szavakat, amik bennem voltak, ma, és még nagyon sokszor az életben. Nem akartam elvesztegetni egyetlen alkalmat sem, mikor bátoríthatom, és szeretetemről biztosíthatom őket.
Jobbra édesanyám ment a kocsi felé, visszafordult, és integetett.
„Anya, csodálatos vagy!”
Apa odaszólt valami szellemeset, ahogy elment mellettem. Jövőre 80 éves lesz.
„Szeretlek, apa!”
Az én erős, szeretnivaló nővérem. Nehéz év áll mögötte, de a hite átragyogott a bajokon.
„Ugye, tudod, hogy te vagy a legjobb barátom?”
Bátyám, Jason édesapja.
„Kiváló apa lett belőled. Büszke vagyok rád.”
Remélem, hogy szeretteim szívében egy időkapszulába kerülnek szavaim, amiket bármikor elővehetnek, ha rám gondolnak.
Gondolkozz el te is. Van valaki, akinek jól jönnének bátorító szavaid? Aki örülne, ha újra biztosítanád szeretetedről? Vagy arról, hogy büszke vagy rá, és nagyra értékeled?
Kezdd el feltölteni biztató, kedves szavakkal saját időkapszuládat szeretteid szívében. Ne tétovázz, ne halogasd. Lehet, most van az egyetlen alkalom, amikor megteheted.

Uram, köszönöm, hogy megajándékoztál a mai nappal. Segíts, hogy ki tudjam fejezni megbecsülésemet drága barátaim és családom iránt, és biztató szavakat mondjak nekik. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Time Capsule
Encouragement for Today, 2013. nov. 25.
www.proverbs31.org