Lélekerősítő levelek 161

Megmentő-komplexusom halála
Amy Carroll

„Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.” Mt 20,28

Hosszú évekig égett bennem a vágy, hogy megmentő legyek: vízi mentő, hegyi mentő, tűzoltó stb. Szívem egy sarkában mindig fellobbant valami, mikor láttam, hogy valakik egy pokróccal felfognak egy zuhanó gyermeket, vagy mentik a földcsuszamlás áldozatait, földre tepernek egy gépeltérítőt. Erre a fajta bátorságra vágytam, amit ezrek csodálnak lélegzetvisszafojtva.
Ez a vágy hajtott végül Kalkuttába, Indiába, ahol meg akartam változtatni az emberek életét saját pozitív hozzáállásommal, ötletességemmel.
Magabiztosan készülődtem, hőstettekről álmodozva utaztam, de ahogy megérkeztünk, önbizalmam rögtön hanyatlani kezdett. Ahogy kiértünk a repülőtérről a sötét éjszakába, azonnal kolduló asszonyok és gyermekek vettek körül. Miért nem alszanak?
Málladozó épületek sorjáztak kátyúkkal teli utcákon, kóbor kutyák és puskás csendőrök vigyázták őket. Orrfacsaró bűz, sosem látott képek támadták meg érzékszerveinket. A szálloda felé menet kocsink egy kivilágított reklám mellett haladt el: „Kalkutta: Az öröm Városa”. Ez a fényreklám ostorként csapott legmélyebb vágyaimra. Mit képzeltem? Örömöt hozni Kalkuttába? Ez nem embernek való, ez Isten-méretű feladat!
Az a perc nemcsak megvilágította, de azonnal össze is törte hősi álmaimat. Mosolyom és pozitív hozzáállásom nem fog enni adni az éhezőknek, nem fogja felszabadítani a nőket az elnyomás alól, nem fogja megmenteni a lelki sötétség rabjait. Nem, egyedül Jézus, a Megmentő tud válaszolni ekkora kihívásra, egyedül Ő tud változást hozni. Én azért vagyok itt, hogy Őt szolgáljam.
Miért akartam megmentő lenni? Volt ennek jó oka is, meg rossz is. Segíteni akartam az embereken, enyhíteni szenvedésüket, megismertetni velük a szerető Istent. De ezt a jó szándékot beárnyékolta a vágyam, hogy hősnek érezhessem magam, hogy kivívjam mások elismerését „nemes” cselekedeteimmel, és hogy érezzem az elégedettséget, hogy megfelelek Isten elvárásainak.
Megmentő-komplexusomból fakadó munkám kívülről jónak tűnhetett, de inkább önelégültségre vezetett, mint Isten iránti engedelmességre.
Jézus a mi igazi hősünk, a mi valódi Megmentőnk. Jézus jó hírt hoz a szegényeknek. Bekötözi a lélek sebeit. Szabadulást hoz a foglyoknak, világosságra vezeti a bűn sötétségének rabjait. Jézus Isten szeretetét hozza, vigasztalja a gyászolókat, gondot visel a szükségben lévőkre. Szépséget visz a porba, örömre váltja a bánatot, dicsőítésre a kétségbeesést (Iz 61,1-3). Jézus csodálatos, hatalmas, méltó arra, hogy A Megmentő legyen.
A Máté 20,28-ban Jézus kinyilvánítja tanítványai előtt szuperhős Megmentő voltának titkát, ami igencsak meglepő: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért.”
A titok a szolgálat. Megmentőnket és a körülöttünk élőket szolgálva színfalak mögötti hősökké válhatunk Isten szemében. Az alázatos szolgálat talán nem kerül reflektorfénybe, de biztosan meg tudja változtatni a világot.
Évekkel a kalkuttai lecke után a régi ragyogó mosolyommal és pozitív hozzáállásommal önkéntesnek jelentkeztem. A különbség abban állt, hogy nem megmentő akartam lenni, hanem szolgálni akartam Megmentőmet.
Jézus a hős, akit csodálni kell; az én dolgom az, hogy feltűrjem az ingem ujját, és beálljak mellé a világot megmentő munkába.

Áldalak Jézus, mint az egyetlen dicsőítésre méltó Megmentőt. Segíts, kérlek, hogy ne arra vágyjam, hogy csodáljanak, hanem hogy Téged szolgáljalak. Cseréld le megmentő-komplexusomat szolgálatkészségre. Népedet szolgálva követni akarom példádat. A Te Nevedben, Ámen.

Amy Carroll: Why My Savior Complex Had to Die
Encouragement for today, 2014.04.30.
www.proverbs31.org


És ha nem kapok több holnapot?
Tracie Miles

„… nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14

„Nagyon kedvezőtlen az időjárás a felső légtérben. Számítsanak erős turbulenciára.” Legszívesebben az ajtóhoz rohantam volna, de ehelyett becsatoltam az övemet, és biztonságos utazásért imádkoztam. A figyelmeztetés szavai nemsokára valósággá váltak. A repülőgép ide-oda rángatózott, mintha puha felhők helyett kemény falakba ütközne. Rövid, de nehéz utazás volt. A végén több sikertelen leszállási próbálkozás után átvezényeltek minket egy távolabbi repülőtérre, ami aztán órákkal megtoldotta az utunkat.
A váratlanul meghosszabbodott, levegőben töltött idő alatt azon gondolkoztam, mi az, ami legfontosabb az életemben. Nem hittem, hogy le fogunk zuhanni, de a gondolataim mind akörül jártak – mi van, ha megtörténik a legrosszabb? Mi van, ha nem kapok több holnapot?
Gondolatban végigvettem azokat, akik legközelebb állnak hozzám. Mit mondtam nekik utoljára? Kedves szavakat vagy keményeket? Szeretet volt mondataimban, vagy csak utasítások voltak távollétem idejére? Megöleltem mindegyiket, és kifejeztem, mennyire sokat jelentenek nekem? Ha úgy adódna, hogy nem jutok haza, fel vannak készülve a gyermekeim, hogy spirituálisan és érzelmileg kezelni tudják az életet, bízzanak Istenben, és hitben járjanak? Tudja a férjem, mennyire becsülöm őt?
Kinek kell megbocsátanom? Kit kellett volna felhívnom vagy meglátogatnom, de mindegyre halogattam? Fontossági sorrendem és terveim összhangban voltak Isten akaratával? Mindennapi tennivalóimban kértem-e Isten irányítását? Megtettem minden tőlem telhetőt Isten dicsőségére? Készen állok rá, hogy szemtől szemben találkozzam Jézussal?
Hiába tudta a lelkem, hogy Isten felügyeli a történéseket, a gondolataim és érzelmeim megvadultak az ovális ablakon kívül kavargó sötét felhők láttán.
Hogy eltereljem a figyelmemet a hangos bemondóból hallatszó riadt hangról, felnyitottam a Bibliámat, és arra vonatkozó helyeket kerestem benne, hogy Isten ismeri napjaink számát. Az első, amit találtam, mai alapigénk volt.
A 4. fejezet többi részében Jakab korholja a népet önző életmódjuk miatt. Önmagukkal elnéző, másokkal ítélkező és gőgös magatartásuk sok vitára, veszekedésre adott alkalmat. Csak a kereskedelmi haszonnal törődtek, Isten dolgait elhanyagolták.
Saját programjuk érdekelte őket ahelyett, hogy a valóban fontos dolgokkal törődjenek. Úgy éltek, mintha Isten nem is létezne, vagy nem számítana, s mentek a saját terveik után. Nem törődtek azzal, hogy életük fölött Isten uralkodik, sem napjaik számával. Aztán jönnek azok a szavak, amik úgy megérintették a szívemet: „… nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik” (Jak 4,14).
Ezt nekem is írhatta volna Jakab. Én is anélkül foglalkozom néha a terveimmel, hogy eszembe jutna, egyedül Isten tudja, mennyi időm van rá, hogy megvalósítsam őket. Máskor meg úgy kezdek tervezni, hogy nem is gondolok Isten akaratára, elveszek a jelentéktelen dolgok között, és nem foglalkozom azzal, ami valóban számít.
Jakab azt akarta, hogy olvasói vegyék észre Isten iránymutatását, hogy a Neki tetsző távlatok szerint tervezzenek, tudva, hogy minden lélegzetvételüket Neki köszönhetik. Nem ígér nekünk senki holnapokat, ma kell az örökélet perspektívája szerint élnünk.
Nyugodt maradtam a levegőbeli káoszban, és töprengésem a gép rángatózása közben jót tett, mert figyelmeztetett, hogy ne vegyem magától értetődőnek az időt, amivel rendelkezem. Ne abból induljak ki, hogy mindig lesz holnap, hogy mindig kapok esélyt szeretni azokat, akik a legfontosabbak nekem. Mostantól kezdve figyelni akarok Istenre, mikor eltervezek valamit, és Őt akarom szolgálni legjobb képességeim szerint.

Uram, bocsásd meg, hogy saját terveimet tartottam szem előtt, és nem igyekeztem őket a Te szemeddel látni. Segíts, hogy sose halasszam holnapra, amit akaratod szerint ma kell megtennem. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: What if I Don’t Get Any More Tomorrows?
Encouragement for today, 2014.04.11.
www.proverbs31.org


Az 5 legjobb dolog, amit ma mondhatunk valakinek
Lysa TerKeurst

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,12-13

Sosem felejtem el, ahogy ott ülök a büdös, iskolai tornateremben. Mintha tegnap lett volna. Túléltem a tornaruhába átöltözés rettegett perceit a lányöltözőben, és most ott ülök a kemény padon, hallgatom a teniszcipők visítását, a labda egyenetlen pattogását, a tanár sípjának éles füttyét, és a lányok vihogását a hátam mögött. Nem velem nevetnek. Hisz az azt jelentené, hogy befogadtak, szeretnek velem lenni, közéjük tartozónak vallanak.
Nem, ők rajtam nevetnek.
Én vagyok a beszédtéma. Én vagyok vicceik célpontja.
És ez nagyon fáj.
Talán te is ismered ezt a fájdalmat. Cseréljük le a helyszínt és a szereplőket, és szinte mindnyájunk életében megtaláljuk ezt a fajta szenvedést.
- Mikor a munkatársaink egyezkednek, hova menjenek ebédelni, és minket kihagynak.
- Mikor egy másik anyuka az óvodából megszólít: „Épp arról beszélgettünk néhányan, hogy mennyire agresszív a gyermeked a játszótéren”.
- Mikor a szociális média olyan álomszépnek és felettébb romantikusnak mutatja be mások házasságát, te pedig álomba sírdogálod magad este az ágyban.
És ekkor odalép egy barátnő kedvesen mosolyogva, mond néhány egyszerű szót, és hirtelen már nem is vagy egyedül.
Ilyen barátnőd szeretnék ma lenni.
Bármi legyen is, ami a padlóra küldött, szeretném elsuttogni neked azt az 5 legjobb dolgot, amit egy barátnőnek mondhatunk szerintem.
Ez a lista mai igénk, a Róm 12,12-13 alapján született, és a címe: Szeretet.
1. „Te csodálatos vagy.”
(Róm 12,12: „A reményben legyetek derűsek...”)
Olyan kedves dolog, ha derűs reményt fecskendezel barátnőd szívébe azzal, hogy elmondod neki, miért különleges, miért tartod csodálatosnak.
A világ állandóan azon van, hogy hibáinkra, gyöngeségeinkre figyelmeztessen.
Adjuk hát meg egymásnak azt az örömet, hogy elmondjuk, milyen csodálatos barát, milyen csodálatos anya, milyen csodálatos bizonyságtevő, milyen csodálatos feleség, milyen csodálatos munkatárs, milyen csodálatos személyiség a másik.
2. „Én is.”
(Róm 12,12: „… a nyomorúságban béketűrők…”)
Ajándékozzuk meg barátnőnket saját történetünkkel, hisz mindnyájunk életében van nyomorúság, fájdalom, kudarc, sérülés. Mind meg tudunk betegedni testileg-lelkileg.
A béketűrő barát odaajándékozza együttérzését, mert neki is épp erre van szüksége. Az „Én is” kezdetű mondatokkal elismerem, hogy nem vagyok különb nálad, de együtt erősebbek vagyunk. Szeretetet ébreszt a lefegyverző felismerés, hogy mind együtt vagyunk a nyomorúságban.
3. „Imádkozom érted.”
(Róm 12,12: „… az imádságban állhatatosak…”)
Olyan jó az, ha elmondhatjuk valakinek, hogy kitartóan imádkozni fogunk érte. Van egy barátnőm, aki állhatatosan imádkozik értem, el is küldi mindig a kapcsolódó igéket sms-ben.
Nem csak arról van szó, hogy az adott helyzetről imádkozik. Azt szeretem benne, hogy velem van az imádságban, mintegy imával átsegít a szituációkon. Nem is tudom, hogy van türelme ennyi ideje újra meg újra ugyanazokkal a gondjaimmal bajlódni. Én néha már nagyon fárasztom saját magamat… de ő nem fárad. Mekkora ajándék! Tudom, tovább kell adnom azzal, hogy én is így imádkozom másokért.
4. „Segítek.”
(Róm 12,13: „Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak…”)
Ha látjuk, hogy egy barátnőnk, ismerősünk bajban van, hajlandók vagyunk megmozdulni, és segíteni a megoldásban?
Egyik ismerősöm mindenét elvesztette egy gázrobbanásban. Összehoztunk egy „Jób-partit”. Mindenki hozott valamit, amivel segítheti a családot.
Nem tudtunk mindent pótolni azonnal. De segítettünk létrehozni egy alapot, amin újraépíthetik az életüket, és be tudtuk bizonyítani, hogy Isten gondoskodik róluk.
5. „Gyere el hozzám.”
(Róm 12,13: „Gyakoroljátok a vendégszeretetet.”)
Nagy szükség van rá, hogy otthonunk szentélyében fogadjuk egymást. Amikor együtt vagyunk, látjuk és halljuk egymást, valahogy értelmesebbé, mélyebbé válik a kapcsolat. Valódi beszélgetés alakul ki.
Az együtt megtört kenyér felett megtört szívünket is megosztjuk. És örömmel tárjuk fel egyéniségünk épen maradt értékeit. Az asztalon és különbözőségünkön átnyúlva egymáshoz, megfonjuk a barátság csodálatos kötelékét.
Igen, ez az öt jó, talán legjobb dolog, amit mondhatunk egymásnak.
Most hát én neked mondtam őket.
Megvallom, az utolsóval gondban vagyok. Kicsit abszurdnak tűnik, hogy mindnyájatokat ide ültesselek a konyhaasztal köré. De álmodozhatom róla!

Uram, köszönöm neked a barátság ajándékát. Mutasd meg, kérlek, kinek van ma szüksége biztató szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The 5 Best Things to Say to a Friend Today
Encouragement for today, 2014.05.05.
www.proverbs31.org


Amikor úgy érzed, egy romhalmaz az életed
Renee Swope

„De az Úr Józseffel volt, megmutatta jóságát, és feléje fordította a börtönparancsnok jóindulatát.”

Szoktad úgy érezni, hogy az életed tele van zűrös kapcsolatokkal, helyzetekkel? Könnyen romhalmaznak tartod ilyenkor az életedet és magadat is, és arra gondolsz, tud-e Isten kezdeni valamit veled vagy a tapasztalataiddal.
Lelkem védelmében ilyenkor azt kérem Istentől, juttassa eszembe azokat az eseteket, amikor bámulatos dolgokat művelt az életemben vagy mások életében, úgy alakította, ahogy én álmodni se mertem volna. Legutóbb József történetére emlékeztetett (1Móz 37-50), aki szerencsétlenségek sorozatát élte át.
Képzeld el, hogy elvernek, majd bedobnak egy verembe, aztán eladnak rabszolgának, elhurcolnak idegen országba, ott hamisan megvádolnak egy bűnténnyel, amit nem követtél el, és börtönbe csuknak meghalni. S ráadásul mindezt a szörnyűséget a testvéreid kezdeményezték ellened.
De ez József történetének csak az első fele.
A színfalak mögé nézve azt látom, hogy Isten egyik specialitása, hogy a bajban mesterműveivé alakítsa az embereket. Ezt tette itt is:
„Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. … levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták.” (1Móz 37,18. 23b-24.)
Józsefet Egyiptomba vitték, és eladták rabszolgának a fáraó egyik tisztviselője, Potifár számára. Lehetne ennél rosszabb? Lett, amikor Potifár felesége megpróbálta elcsábítani, és mert nem sikerült, bosszúból azzal vádolta meg Józsefet, hogy meg akarta őt erőszakolni.
„A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga – úgymond – így tett vele, haragra gerjedt. Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.” (1Móz 39,17b-20.)
Intézőként Potifár házában József megtanulta a szolgáló vezetést és a becsületes munkát; a börtönben megbocsátást, bölcsességet, türelmet tanult. Sokszor elbántak vele, de megtapasztalta, hogy Isten átvezeti a sötétségen, és végül segített neki kijutni a börtönből.
„A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. … Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.” (1Móz 39,22.23b.)
A verem poklából Potifár házán és a sötét, hideg börtönön át Isten felkészítette Józsefet káprázatos jövőjére, egy olyan szerepre, melyben megmentheti Isten népét, és még a családját is újraegyesítheti.
Végig a történetben József Isten közelében maradt, hagyta, hogy a nehéz körülmények egyre jobban hozzákapcsolják Istenhez, egész lényével Tőle függjön. Isten pedig ezalatt a jellemét gyúrta-formázta, hogy kiváló, kegyes vezetővé váljon – aki alázatos, szerető szívű, megbocsátó, türelmes és bölcs.
Kedves Barátnőm, talán épp most veremben érzed magad, mint József annak idején. Ne utáld a bajt, amibe kerültél – Isten dolgozik a színfalak mögött. Arra készül, hogy benned és általad nyilvánvalóvá tegye korlátlan hatalmát.

Uram, köszönöm, hogy eszembe juttatod, hogy mindig velem vagy, ahogy Józseffel is mindig ott voltál. Amikor nehéz helyzettel szembesülök, Rád szeretnék hagyatkozni, bölcsességet, türelmet, irgalmat várva. Tudni fogom, hogy Az által, aki szeret engem, életem mindig több, mint egyszerű győzelem a bajokon. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: When Your Life Feels Like a Mess
Encouragement for today, 2014.05.07.
www.proverbs31.org


Nem választhatod a vereséget
Sharon Glasgow

„Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.” Péld 3,11-12

Heather lányom kétéves kora körül gyakran eszembe jutottak hajdani, az anyaság előtti kérkedő gondolataim. Hányszor ítélkeztem bizonyos anyukák fölött, és ígértem meg magamnak, hogy az én gyermekeim biztos nem fognak úgy viselkedni!
Tudjátok: úgy. Hadonászni anya ölében, toporzékolni az élelmiszerboltban, hisztizni a sorban állásnál. Ám kislányom erős akarata komoly próbatétel volt. Állandóan feszítette a türelmemet, és gyakran viselkedett úgy.
Sosem felejtem el az egyik legnehezebb esténket. Kimerítő nap volt, tele hadakozással, és végre eljött a fektetés ideje. (Áldom Istent a fektetési időkért!) Heather megütötte a kishúgát, és mondtam, hogy kérjen tőle bocsánatot. Nem akart.
Minden porcikám arra vágyott, hogy hagyjam annyiban, és fektessem le a lányokat, de tudtam, hogy nem engedhetek. Határozott hangon odaszóltam neki:
- Menj be a szobádba, majd utánad megyek.
Örültem, hogy engedelmeskedik, és elindul a szobája felé.
Bíztam benne, hogy elkerültük a csatát – míg rám nem nézett azzal vaskemény tekintettel. Egyik lába belül volt a szobája küszöbén, másik kint a nappaliban.
- Menj be a szobádba, Heather.
Hangom sürgető volt, de ő rá se hederített. Nagyon fáradt vagyok most ehhez – gondoltam.
Ekkor eszembe jutott a Péld 3,11-12, amit még Heather születése előtt memorizáltam. „Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.”
Míg esélyeimet latolgattam, az Úr szólt hozzám ezzel az igeverssel. Tudtam, mit üzen: Nem választhatod a vereséget. Nagy levegőt vettem, és eldöntöttem, nem számít mennyi ideig tart, de nem hagyom, hogy Heather engedetlensége győzzön a fáradtságom fölött. Ennél sokkal jobban szerettem.
Egy idő múlva leült a küszöbre, félig kint, félig bent. Én vele maradtam a nappaliban. Órákig nem változott semmi. Nem bolondultam meg, csak eltökélt voltam. Ezen az estén a lányom megtanulja, hogy az anyja komolyan gondolja, ha mond valamit. Nem volt tévé. Nem voltak játékok. Még egy darab papír sem, amire firkálni lehetne.
Míg ő üldögélt, én összehajtogattam a tiszta ruhát, kifizettem néhány számlát, megírtam a bevásárlólistát – és néha megkérdeztem, bocsánatot kér-e. Szemhéja egyre nehezebb lett, tudtam, mennyire örülne, ha ő győzne, de nem engedtem.
Végül szokásos lefekvési ideje után három órával bocsánatot kért a húgától és tőlem. Jóéjt puszit adtam neki, mialatt ágyba dugtam. Átölelte a nyakamat, és úgy mosolygott rám, mintha én lennék a világ legjobb anyukája. Minden elrendeződött – legalábbis arra az estére.
Nem ez volt az utolsó csatánk. De ahogy múlt az idő, egyre gyérültek az összekoccanások. Kitartottam gyermekeim fegyelmezésében, ahogy az Úr is megfeddi azt, akit szeret. Miért? Mert azt szeretné, ha bölcsekké válnánk, hogy elkerülhessük a veszélyes hibákat, és növekedjünk az Ő kegyelmében. Ezt szeretném én is öt lányomnak. Nagyon sok időt töltöttem imádságban – és a küszöbökön –, amíg lányaim felnőttek. Mindegyik más volt, mindegyikhez másfajta nevelési stratégiára volt szükség. Mostmár felnőttek, és örömmel kijelenthetem, hogy Heather és testvérei szeretik az Urat, és az Ő útján járnak.
Szeretem a gyermekeimet, és tudom, hogy megérte minden perc, amit a nevelésükre, fegyelmezésükre fordítottam. Még a hosszú, álmatlan éjszakák is.

Uram, jobban kellesz, mint bármikor. Szükségem van az erődre, bölcsességedre, irányításodra, hogy rávezessem gyermekeimet az útra, amelyen járniuk kell. Segíts! Legtöbbször úgy érzem, alkalmatlan vagyok erre. Ugyanakkor tudom, hogy általad mindenre képes vagyok. Köszönöm, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Losing this battle is Not an Option
Encouragement for today, 2014.05.02.
www.proverbs31.org


Az én Hitnyilatkozatom
Wendy Blight

„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.” Róm 8,37

Olyan nap volt, mint a többi. Felkelt, és kezdődött a szokásos program. Felébreszti a gyermekeket. Elkészíti az uzsonnájukat. Becsomagolja a táskákat. Elkocsikázik velük az iskolába. Munkahely. Hazatérés.
Úgy, mint máskor. Mindaddig, míg a konyhába lépve meg nem hallotta, hogy sms érkezett. Nem az ő telefonjára, hanem a férjéére. Nem ismerős a név. Női név. Biztos egy új munkatárs. Vagy ügyfél. Bízott a férjében. Okkal?
Valami arra késztette, hogy megnyissa az üzenetet. Ahogy az intim szavakon végigfutott a tekintete, szédülni kezdett, s a gyomra felkavarodott. Régebbi üzeneteket is megnyitott – a szavak tőrként döftek a szívébe.
Hallotta, hogy a férje befejezte a zuhanyozást. Mit mondjon neki?
Nem mondott semmit.
Este kitálalt. A férje vallomást tett, bocsánatot kért, ígérte, hogy véget vet a kapcsolatnak. Ő hinni akart neki, de tudta, mennyire nehéz lesz. Az a nő egy másik államban lakott. Gyakran dolgoztak, utaztak együtt.
„Fogok-e még valaha bízni benne?” – kérdezte magától.
Teltek a hetek, hónapok. Újabb üzeneteket, emaileket talált. Végül megkérte a férjét, költözzön el, legalább egy időre.
Sírva csengetett be hozzám. Kiöntötte a szívét, elmesélte, hogy megcsalták. Az árulás lelke mélyéig megrázta. Nekem is nagyon fájt.
Elhagyatva, magányosnak érezte magát. Nem voltak vigasztaló szavaim. De tudtam, nem is az én szavaimra van szüksége. Annak az igazságai és ígéretei kellenek neki, Aki sosem fogja megcsalni, sosem fogja elhagyni, sosem távozik tőle. Ezért adtam neki egy Hitnyilatkozatot, ami mindig emlékezteti rá, hogy Krisztusban sosincs egyedül, Ő semmi körülmények között nem szegi meg ígéreteit.
Megosztom veletek, amit neki adtam:
Ő szeret téged:
„Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38-39).
A Mindenható Isten ismer téged:
„Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük” (Zsolt 139,15-16 KNB).
Megbocsát neked:
„Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket” (1Jn 1,9).
Élete árán megváltott téged:
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20).
Isten céllal teremtett téged, a mesterműve vagy:
„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk” (Ef 2,10).
Győzni fogsz:
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Valaki összetörte a szívedet? Megcsalt? Hazudott neked? Kihasznált? Elveszettnek érzed magad? Magányosnak? Legyőzöttnek? Kétségbeesettnek? Aki már senkinek sem kell? Akit már senki sem szeret?
Nem vagy egyedül. Jézus megért téged, mert mindezt megtapasztalta. Azonosulni tud fájdalmaddal, szenvedéseddel. Azok árulták el, akiket Ő teremtett. Akiket szeretett, elhagyták. Jézus, a mi Megmentőnk és Szabadítónk érti, min megyünk keresztül.
Élő és cselekvő Igéjének igazságaival és ígéreteivel gyógyítja tátongó sebeinket, reményt ad a reménytelennek tűnő helyzetekben, igaz szavakkal írja fölül a hazugságokat.
Kedvesem, imádkozd a fenti igéket a saját helyzetedért. Ültesd el az igazság e magvait a lelkedben. Isten majd megöntözi és táplálja őket, hogy a szeretet, a remény és a hit mélyre nyúló gyökereit nevelje benned.

Mennyei Atyám, saját életemért imádkozom ma ezt a Nyilatkozatot. Ültesd el mélyen a szívemben ezeket az igazságokat és ígéreteket, öntözd őket szereteteddel, és keltsd őket életre mostani helyzetemben. Fiad, Jézus Krisztus nevében kérem, Ámen.

Wendy Blight: My Faith Declaration
Encouragement for today, 2014.05.07.
www.proverbs31.org