„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” 1Kor 11,24

Az emlékezet szó görög eredetije ezen a helyen az anamnésis. Jelentése szándékos emlékezetbe idézés, hogy utólag jobban megértsük egy történés jelentőségét és/vagy a történés következményeit.
Összesen 4 helyen szerepel az Újszövetségben, ebből három az utolsó vacsorához kötődik (Lk 22,19; 1Kor 11,24; 1Kor 11,25), a negyedik a Zsid 10,3, ahol Pál apostol arról beszél, hogy régen az évente ismétlődő kos- és bikaáldozatok a népet az elkövetett bűneikre emlékeztették.
http://biblehub.com/greek/364.htm

Van egy másik görög szó az Újszövetségben, amit mi emlékezetnek fordítunk, ez a hypomnésis. Ez olyan emlékezés, mikor visszagondolunk valamire (a Szentlélek indíttatására), és ez hálát gyújt a szívünkben.
Ez a szó háromszor fordul elő az Újszövetségben: 2Tim 1,5; 2Pét 1,13; 2Pét 3,1.
http://biblehub.com/greek/5280.htm

Amikor Jézus az Úrvacsorát, Eucharistiát alapította, még nem volt mire emlékezni. Ez után következett, hogy a teste megtöretett, a vére kiontatott a bűnök bocsánatára. Amikor a pap Jézus parancsára megismétli az utolsó vacsorán történteket, azt idézi fel, ami az után történt. Nem a bűneinkre emlékeztet, nem is az utolsó vacsorára, hanem jelenvalóvá teszi Krisztus keresztáldozatát, hogy újra meg újra felfogjuk annak jelentőségét: bűneinktől való szabadulásunkat.