Lélekerősítő levelek 168

Amit nem szeretnénk megörökíteni
Lysa TerKeurst

„Ha kevélység jön, megjelenik a gyalázat, de az alázatossággal bölcsesség jár.” Péld 11,2

Vannak az életnek csodálatos pillanatai. Elbűvölő pillanatai. A tiszta öröm áldott emlékévé váló pillanatok.
Aztán vannak mások, amikről nem szívesen beszélünk, amit teljes kudarcként élünk meg. Keserű pillanatok ezek, nincs bennük édesség. Nem jegyezzük fel őket az emlékkönyvünkbe. Ilyenkor abban is kételkedünk, hogy alkalmasak vagyunk-e a ránk bízott életfeladatok ellátására. Igen, azokat a méltatlan pillanatokat nem örökítjük meg fényképeken. Ám van valami vigasz azokban a pillanatokban, olyan, mint az ezüstcsík a sötét felhők szélén. Valami együttérző bölcsesség, amit semmi más módon nem szerezhetünk meg. A bölcsesség a mi ezüst csíkunk. A bölcsesség, ami segíteni fog, hogy többé ne kövessük el azokat a hibákat, de váljunk erősebbé általuk.
Hogy jutunk ehhez a bölcsességhez? Kérjük az Úrtól. Félrerakjuk a magyarázkodást, a mentegetőzést, az önigazolást, és így suttogunk: „Csak Veled tudok a helyes úton maradni, Uram. Hozzád jövök alázatosan, és elismerem, mennyire semmi vagyok Nélküled.” Az „alázatossággal bölcsesség jár” – tanítja a Péld 11,2.
Igen, az alázatossággal.
De a megalázó helyzeteknek is lehet bölcsesség a gyümölcse.
Emlékeztek Dávid király esetére? Egy férjes asszonnyal szűrte össze a levet. És mikor megtudta, hogy az asszony gyermeket fogant tőle, megijedt, és halálba küldte az asszony férjét. Azután nőül vette az asszonyt.
Dávid rossz döntése csapást hozott a házára. A kettejük nászából született kisfiú meghalt. A bűn és következménye kéz a kézben jár. Dávid éveken át szenvedett bűne következményeitől. De a szívfájdalom és alázat más gyümölcsöt is termett. A bűnbánó Dávid vigasztalni akarta Betszábét, és ebből az együttlétükből fogant Salamon.
Az alázatba burkolt kapcsolatból született az a férfi, akit így mutat be a Biblia:
„És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak egész bölcsessége. Sőt bölcsebb volt minden embereknél…; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül. És szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libanon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó- mászó állatokról és a halakról is. És jőnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az ő bölcsességét” (1Kir 4,29-34).
Figyeled? Salamon mindenkinél bölcsebb volt!
Egy olyan helyzetből, melyből semmi jó következményt nem várnánk, Isten hűsége mégis jót hozott ki. A megaláztatásból szó szerint bölcsesség származott.
Az alázat és a megaláztatás ezüst csíkok, melyek a bölcsesség lehetőségét jelzik olyan pillanatokban, amiket nem szeretnénk megörökíteni.

Uram, áldalak Téged iránymutatásodért. Találj rám azokban a percekben is, amiket nem szeretnék megörökíteni. Add, Uram, erődet, hogy tanulhassak a küzdelmeimből, az eleséseimből is. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Moments We Don’t Capture With Pictures
Encouragement for today, 2014.07.21.
www.proverbs31.org


Ne sirassuk a kiömlött sampont
Tracie Miles

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” (Jak 1,2)

Fürdőszoba-felújításnak indult, és katasztrófa sújtotta területté vált az egész ház.
Előre nem látott, elektromos hálózati és vízvezeték problémák miatt a felfordulás túlnyúlt a fürdőszobán, és otthonunk jó néhány helyiségét érintette. Rossz tanácsok, csalódást okozó munkaerő – és a romos állapot hónapokig elhúzódott.
Minden bútorunkon be tudtam írni a nevemet a farostlemezből származó porba, pedig újra meg újra letisztogattam őket, remélve, hogy ez már az utolsó törölgetés. A légkondicionálás elromlott, egekbe szöktek a villanyszámlák. Türelmem poharában az utolsó csepp a fürdőszoba padlóján talált sampontócsa volt.
Kissé túlméretezett flakon balzsamos sampont vettem, és másnap a fürdőszoba padlóján találtam kupak nélkül, tartalmának fele szétfolyt körülötte. Először anélkül, hogy hangot adtam volna háborgásomnak, feltöröltem. Viszont mikor másnap a jelenet megismétlődött, nem bírtam tovább. Könnyeim szétfolytak az arcomon, mint a sampon a fürdőszoba padlóján.
Valamivel később felhívtam egy barátnőmet, hogy elpanaszoljam neki összes gondomat. Kedvesen azt tanácsolta, olvassam el a Jakab 1,2-t. Bevallom semmi kedvem nem volt bibliai verseket keresgélni. De szerencsére erőt vettem magamon, és mai alapigénk arra késztetett, hogy megálljak, elgondolkozzam, fókuszpontomat máshová tegyem.
Ezt olvastam a Jakab 1,2-ben: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.”
Arra gondoltam, milyen nagy dolog, hogy saját otthonunkban lakunk már 17 éve, itt tudtuk felnevelni minden gyermekünket. Eszembe jutottak a kedves emlékek, amik ide kötnek, és amiket nem befolyásol a ház állapota. Eszembe jutott, hogy fejlődtünk családdá türelemben, egymásra figyelésben, kitartásban, szeretetben. És mekkora áldás az is, hogy meg tudjuk engedni magunknak a felújítást.
Mialatt ezekre a kegyelmekre gondoltam, kis bosszúságaim elvesztették fontosságukat. Számtalan okom volt arra, hogy hálás legyek, s mégis hagytam, hogy napi idegességek, csalódások elrabolják az örömömet. Arról nem beszélve, hogy hol voltak az én gondjaim azokéhoz képest, akiknek Jakab tanácsa szólt. Jakab ezt a levelet olyan keresztényeknek címezte, akik komoly üldözést szenvedtek, különféle megpróbáltatásokon és szenvedéseken mentek keresztül. Nehéz csapások és igazságtalanságok érték őket, félelem, gyász, bizonytalanság, magány között vergődtek. Sokan elhagyták otthonukat, hogy biztonságban legyen a családjuk.
Ezeknek a keresztényeknek volt okuk a panaszra. Levelében Jakab elismeri a szenvedésüket, de próbálja emlékezetükbe idézni a jót is, aminek örvendezhetnek.
Arra biztatja őket, hogy tartsanak egy kis szünetet, fordítsák figyelmüket a hitükre akkor is, ha küzdelmes az életük. Az ilyen időszakok alkalmat adnak rá, hogy kitartsanak, és örömöt leljenek Krisztusban a nehézségek ellenére.
Mi legtöbben nem élünk át közvetlen vallási üldöztetést, de életünk alakulhat úgy, hogy üldözöttnek érezzük magunkat, akár olyan apró gondok miatt, hogy sír a gyermek, csúnyán néz ránk egy munkatársunk, vagy rendetlen az otthonunk, vagy akár súlyos nehézségek miatt, melyek a házasságunkat, az anyagi helyzetünket, az egészségünket vagy az állásunkat érintik. Mindezek a naponta felmerülő gondok áthelyezhetik figyelmünk fókuszpontját a valóban fontos dolgokról, és eltöltik szívünket félelemmel, szomorúsággal, aggódással, reménytelenséggel, haraggal – amik megfosztanak az örömtől, mely a miénk Krisztusban.
Néha hagyjuk, hogy olyan közönséges dolgok rabolják el az örömünket, mint a kifolyt sampon. Máskor sokkal komolyabb dolgoktól telik be a pohár. De akár kicsi, akár nagy problémáról van szó, a Jakab 1,2 arra int, hogy körülményeinktől függetlenül, szándékosan, akarattal válasszuk az örömöt Krisztusban.
Az öröm döntés eredménye, nem a problémamentes körülményeké. Jakab ezt akarja megtanítani nekünk.
Ahelyett, hogy furnérporba rajzolom a nevemet, inkább mosolyogjak, s ha már írni akarok, az ’öröm’ szót írjam a porba.

Uram, segíts, hogy minden nap, minden körülmények között örömöt találjak Benned. Tölts fel békességgel, és segíts, hogy szándékosan mindig az öröm mellett döntsek. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Don’t Cry Over Spilled Shampoo
Encouragement for today, 2014.07.23.
www.proverbs31.org

Isten az élelmiszerüzletben
Wendy Blight

„Ti vagytok a világ világossága … Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Mt 5,14a, 16

Egyszerű imádság. Része a reggeli rutinnak. „Nyisd meg, Uram, a szemünket, hogy vegyük észre, hogyan akarsz ma használni minket.” Nem tudtuk, mekkora erővel fog válaszolni Isten a kérésünkre.
Nemrég érkeztünk a hétvégi női lelkigyakorlatra, és Karen barátnőmmel elmentünk a közeli üzletbe élelmiszert vásárolni.
Egy fiatal anyuka ugyanezt tette akkor reggel. Lófarokba kötötte a haját, belebújt a nyári papucsába, felkapta a kulcsát és a gyereket, és irány a bolt.
A pénztárnál egy asszony állt előttünk a sorban, aki mindegyre hátrafelé lesett. Jelzett nekünk, hogy vágjunk elé, ő még várt valakit a polcok felől. De mielőtt előre tolhattunk volna a kocsinkat, egy fiatal nő közeledett integetve, a bevásárlókocsiban egy csomó élelmiszerrel és egy síró gyerekkel.
Előre engedtük, és közben furcsa dolgot észleltem magamon. A szívem erősebben vert, remegni kezdtem. Furcsa késztetést éreztem, mintha az Úr szólítana: „Fizesd ki neki”.
Tessék? Újra éreztem: Szeresd őt. Fizesd ki, amit vásárolt.
Tétováztam, de szinte öntudatlanul megérintettem a vállát, és kimondtam a szavakat, amik nem is az én szavaim voltak: „Tudom, furcsán hangzik, De Isten arra kért, hogy fizessem ki a kocsidban lévő árut.”
Döbbenten nézett rám, majd könnybe lábadt a szeme, és elfogadta a felajánlásomat. Azután távoztak a boltból a másik nővel együtt.
Egy-két perc múlva az idősebbik asszony visszajött. Elmondta, hogy a fiatalabbik az ő lánya, Micah. Micah férje nemrég, nagyon csúnya jelenetek után otthagyta a családját. Micah úgy érezte, összeomlott az élete, elvetették, nem méltó a szeretetre. Nehezen bírta fenntartani magukat. Úgy érezte, mindenki elhagyta, elsősorban Isten. Találkozásunk előtt néhány nappal Micah együtt imádkozott az édesanyjával. Micah imádságának szavai nagyon megráztak minket: „Isten, ha vagy, ha szeretsz engem, mutasd meg, hogy nem hagytál el!”
Hát ezért volt olyan egyértelmű az a késztetés. Isten meg akarta mutatni Micah-nak feltétel nélküli szeretetét. Világos jellel akarta tudomására hozni, olyasmivel, ami nem viszonozható.
Éreztél már ilyen „késztetést”? A suttogást vagy nyomást a szívedben, hogy indulj, tégy meg valamit, amit különben nem tennél, ami kellemetlen, furcsa vagy akár zavarba ejtő?
Bízzál abban az érzésben. Igen gyakran ez Isten jelzése, amivel hív, hogy vegyél részt a munkájában. Isten arra indít ilyenkor, hogy légy fénysugár a sérült, szenvedő világban.
Mai igénkben Jézus arra szólít, hogy legyünk „a világ világossága” (Mt 5,14a). Amikor behívjuk Jézust az életünkbe, ő megtölti szívünket feltétlen szeretetének fényével, és e szeretet élő, lélegző edényeivé válunk általa. Isten ettől kezdve különleges találkozásokkal keresztezi néha életünk útját, hogy a kapott szeretet fényét átsugározhassuk valaki másnak az életébe.
Micah nagy fájdalmában, a szeretet utáni kétségbeesett vágyakozásában Isten bensőséges, személyes válasszal jelentkezett. Megmutatta feltétel nélküli szeretetét. Azt, hogy hallotta kiáltását. Micah anyjának szavait a történet végén sosem fogom elfelejteni. „Mostmár tudja Micah, hogy Isten nem hagyta el!”
Egy közönséges napon egy közönséges boltban közönséges tevékenység közben Isten valami különleges feladatra hívott két édesanyát. Keresztezte utunkat egyik leányával, aki meg kellett, hogy tapasztalja az Ő különleges szeretetét.
Micah Istennel találkozott aznap a boltban. És Neki hála, én is.

Nyisd meg, Uram, a szememet, hogy vegyem észre, hogyan akarsz ma használni engem. Segíts, hogy a Te szereteted szemével lássam a világot, vegyem észre az isteni rendezésű találkozásokat, és legyen bátorságom igent mondani rájuk. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: She Met God in the Grocery Store
Encouragement for today, 2014.07. 25.
www.proverbs31.org

Legyőzöm a tetszenivágyást*
Lysa TerKeurst

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Szia, Lysa vagyok, és szeretném, ha szeretnének az emberek. Ezért gyakran igent mondok akkor is, amikor igazából nemet szeretnék mondani. Amikor mégis nemet mondok, azon izgulok, nem okoztam-e csalódást az illetőnek.
Jobban szeretném, ha mindezt múlt időben írhatnám. Valahogy így: „Sokat küszködtem e hajlamom ellen, de végre sikerült túljutnom rajta. Érettebb lettem, és szeretnék beszámolni róla, milyen bátran mondok nemet, és hogy már sosem rettegek utána.”
De hát ez nem múltbeli gondja az életemnek.
Csűrés-csavarás nem segít, őszinte akarok lenni. Így születtem, a tetszenivágyás betegségével.
A szívem felpörög, hányingerem lesz, szeretnék láthatatlanná válni, mikor valaki olyasmit kér tőlem, amiről élből tudni lehet, hogy irreális. A fejem nemet mond, a szám igent, és mielőtt észrevenném, máris hozzáadtam valamit amúgy is túlzsúfolt határidőnaplóm bejegyzéseihez.
A génjeimben van, hogy szeressem a többieket, és ne akarjak csalódást okozni nekik. De tudnom kell, hogy a valódi szeretet őszinte. A valódi szeretet autentikus akar lenni, és nem az elfogadást kergeti.
Ne tévesszük össze a szeretet parancsát a tetszenivágyás betegségével.
Elmondom, hogyan nevelem magam, hogy le tudjam győzni ezt a betegséget, mi az, amivel ki kell egyeznem:
Valakinek csalódást fogok okozni.
Minden „igen”-nek ára van. Minden „nem” magában hordja a csalódás esélyét.
Vagy annak okozok csalódást, aki nem kapja meg tőlem, amire számított, vagy a családomnak, akiktől túl sok időt veszek el. Szeretnék igent mondani mindenre, és közben megőrizni a józan eszemet? Igen! De ez nem megy. Ezért hát így szólok:
„Köszönöm, hogy rám gondoltál, hogy engem kértél meg. Szívem szerint azt válaszolnám, hogy igen, igen, igen – de az életem valósága azt mondatja velem, hogy: nem.”
Mai alapigénk megtámogatja ezt a döntést: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” (Péld 29,25).
Nem szabad azonnal válaszolnom.
Néha első látásra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, de már megtanultam, jobban teszem, ha várok a válasszal. Ha időt kapok, van lehetőségem felmérni, mekkora többlet-stresszel fog járni, ha igent mondok. Az illető, aki megkért valamire, nem láthatja az én oldalamat. Azok fogják megsínyleni, ha túl sokat vállalok, akik legközelebb vannak hozzám, és akiken lecsapódik a stressz okozta ingerültségem.
Így válaszolok tehát:
„Köszönöm a felkérést. Meg kell néznem a határidőnaplómat, találok-e helyet a többi tennivalóm között, amikre már elígérkeztem. Ha hétvégéig nem jelentkezem, kérem, hívjon újra.”
Egy ide illő vers a Példabeszédek könyvéből: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé” (Péld 31,25).
Egyesek nem fognak szeretni.
Csak úgy tudom egyensúlyban tartani az életemet, ha sok dologra nemet mondok. Ha valaki elfordul tőlem, mert nemet mondtam, valószínű egy idő múlva elfordulna akkor is, ha igent mondanék.
Vannak emberek, akik nem fognak kedvelni, tehetek én bármit. És vannak, akik szeretni fognak függetlenül attól, hogy hányszor mondok nemet nekik. Az igaz barátok az utóbbi csoportba tartoznak, és ezért is nagyon szeretem őket.
Íme egy nagyszerű bibliai idézet az egész helyzetre: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10).
Szeretném javasolni, hogy ezen a héten, ha megkérnek valamire, kérj időt, mielőtt válaszolnál. Ne feledd: inkább az őszinteséget, a hitelességet, az igazságot kergesd, és ne a mások elfogadását azzal, hogy mindig igent mondasz.

Uram, segíts, hogy helyes döntéseket hozzak ezen a héten. A Te tetszésedet akarom keresni, és nem az emberekét. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Overcoming the Need to Please Disease
Encouragement for today, 2014.07.29.
www.proverbs31.org

(Ford. megj.: Az angol ’need to please’ kifejezésnek kevésbé van negatív éle, mint a magyar ’tetszenivágyás’ szónak, mert a másik oldalt hangsúlyozza: az elégedettséget, örömöt okozást, tehát azt a vágyamat jelenti, hogy a másiknak jó legyen. A magyar kifejezés mélyebbre megy, a mögöttes okot fogalmazza meg. Nem jut eszembe az angol ’need to please’-re jobb kifejezés, de örömmel fogadom, ha javasoltok valamit. )


Mit jelent az elengedés?
Suzie Eller

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19

A három éves Elle karját kinyújtva rám szögezte mutatóujját: „Megfagytál, Mami!”
Lemerevedtem, egyik karom még mögöttem, másik előrelendülve fagyott meg. Kisunokám kuncogva gyorsan felolvasztott.
Ha vannak a közeledben 6 év alattiak, akkor biztosan ismered a Jégvarázs c. filmet. Egy testvérpár küzdelmes kapcsolatáról szól, és arról, ahogy szeretnék elfogadtatni magukat.
Egyik jelenetben Elsa, az idősebb testvér énekelni kezd:
– Engedd el, engedd el…
– S majd kibomlok, mint a hajnalpirkadás …
Engedd el.
Ezeket a szavakat véltem hallani Isten szájából évekkel ezelőtt.
Engedd el a múltat, amit nem tudsz megváltoztatni.
Engedd el a görbetükrös képet magadról. Nem egyezik azzal, ahogyan én, Mennyei Atyád, látlak téged.
Engedd el a bántásokat, amik fogva tartanak.
Kisunokámmal csak eljátszottam, hogy lefagytam, de volt idő amikor valóban így is éreztem magam. Nem tudtam kimozdulni a gyógyulás felé.
„Engedd el, drága kislányom” – hallottam Isten suttogását, aki szerette volna azt a Suzie-t előhozni bennem, akinek Ő megálmodott.
Talán te is érzed, hogy Isten azt kéri, engedd el – azt a valami vagy valakit…
Engedd el a hibákat, amiket valaha elkövettél. Én már megbocsátottam.
Engedd el a haragot, ami felemészti gondolataidat.
Engedd el az ítélkezést – magadét és másokét –, hogy szabadon élhess.
Te is erre vágysz, mondod, de hogyan engedd el, ha azt sem tudod, mit jelent az elengedés? Megmondhatom? Engem felszabadított, mikor végre felfogtam.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem foglalkozol azzal, ami nem tőled függ, azért hogy arra koncentrálhass, ami a te feladatod.
Az Ézs/Iz 43,18-19-ben Isten a próféta által így beszélt a népéhez: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
A nép annyira kapaszkodott a múltbeli dolgokba, hogy nem vették észre az újakat, amiket Isten meg akart mutatni nekik.
Istennek ez a figyelmeztetése nekünk is szól. A múlttal nem tudunk mit kezdeni, de oda tudunk figyelni a körülöttünk zajló csodákra.
Nem tudjuk megváltoztatni a szavakat, amik a szívünket gyötrik, de átírhatjuk őket a Szentírás szavaival.
Nem tudunk mit kezdeni a negatív beállítódású emberekkel, de mi magunk választhatjuk az örömet.
Eleinte nem könnyű elengedni a dolgokat, mert természetünkből adódóan szeretnénk mindent megtartani. De van remény! Ahogy a próféta leírása szerint új utak épülnek a sivatagban, folyók erednek a pusztában, úgy fognak új gondolkodási, kapcsolati és életminták bevésődni a lényünkbe, ha elengedjük azt, ami fölött nincs hatalmunk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg tudunk változtatni.
És hogy mi a szép még az elengedésben?
Az, hogy nem csak minket alakít át.
Hatása van a következő generáció formálódására, és az azutánira, mint nálunk a szőke, kékszemű virágszálra, aki nagymamáját kergetve az asztal körül azt énekli: „Let it go…”

Drága Jézus! Már régóta szerettem volna sokmindent elengedni, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Most, hogy már tudom, készen állok megtenni a hit ugrását az ismeretlenbe. Elengedem, ami nem rajtam áll, hogy odaforduljak ahhoz, ami az én dolgom. Köszönöm, hogy új utakat készítesz szívem sivatagában, és folyókat fakasztasz életem pusztájában. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: How Do I Let It Go?
Encouragement for today, 2014.08.01.
www.proverbs31.org

A Let it go … dal:
https://www.youtube.com/watch?v=moSFlvxnbgk

A teljes film magyarul:
http://meselandia.hu/jegvarazs-teljes-mesefilm/


Nem maradok egyedül
Cindi McMenamin

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.” Zsolt 16,8

Csak ültem a padlón, és sírtam. Nagyon el voltam keseredve.
- Ki fog ezentúl segíteni, Uram? – suttogtam.
Közeli barátnőm és asszisztensem az előbb jelentette be, hogy nem tud tovább a társam maradni a szolgálatban. Tőle független okokból már nem vállalhatja a közös munkát úgy, ahogy eddig, többé már nem támaszkodhatom rá. Nem lesz már ott, hogy segítsen nekem. Nem lesz a szócsövem, imatámaszom, a „másik felem” a szolgálatban.
Olyan volt, mintha elveszítettem volna a jobb kezem.
Érezted már ezt? Hogy hirtelen magadra maradsz, és nincs, aki felemeljen?
De ebben a nehéz helyzetben Isten valamit meg akart nekem tanítani. Alig pár órával korábban arról beszéltem a csoportnak, hogy vannak olyan szakaszok az életünkben, amikor metszést igénylünk. A rózsabokrot hoztam fel hasonlatként, amit szintén meg kell metszeni. Csonkának látszik közvetlenül metszés után, de tavasszal csak úgy ontja a virágokat.
Most pedig már én magam voltam itt megmetszve: úgy éreztem, mintha a jobb kezem levágták volna rólam!
Istenem, ez nem csak metszés, imádkoztam. Az egész jobb kezemet levágták. Kérlek, Uram, ne vedd el tőlem. Csak ő van most nekem. Kérlek, ne vágd le a jobb kezemet.
Nagyon vágytam Isten jelenlétére, vigasztalására, elővettem a Bibliát. A zsoltároknál nyitottam fel. Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt az unokatestvérem mondta, mennyi vigasztalást kapott a 16. zsoltártól, mikor elveszített valakit a családban. Elkezdtem hangosan olvasni, majd hirtelen megálltam a 8. versnél:
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”
Uram, imádkoztam, panaszkodom, hogy elveszítettem a jobb kezem, de hát Te vagy a jobbomon. Te vagy, aki segítesz nekem, tanácsot adsz, biztatsz és vigasztalsz. Te vagy az Egyetlen, aki nem hagy el.
Drága Istenem, nagyon sajnálom, hogy eddig nem figyeltem erre. Sosem maradok egyedül, mert Te a jobbomon vagy.
Tovább olvastam a 16. zsoltárt, és az utolsó mondatnál már mosolyognom kellett:
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
A rettegés és aggódás órájában Isten nemcsak azt mutatta meg, hogy nem vagyok egyedül, de arra is meg akart tanítani, hogy soha nem is leszek. Akkor sem, ha otthagy a segítőtársam. Isten jobbján mindig megtapasztalhatom jelenléte örömét, gyönyörűségét. Örökké.
Rájöttem akkor, hogy senki nincs, akit inkább szeretnék magam mellett tudni.
Felálltam a padlóról, és kimentem a szobából a Bibliával a kezemben, felemelt fejjel, Istennel a jobbomon.
Nem maradtam egyedül ebben a munkában, gondoltam. És soha nem is fogok.

Uram, amikor úgy érzem, nincs segítségem, nincs, akitől bátorítást, támogatást kaphatnék, juttasd eszembe, hogy Te ott állsz a jobbomon. Te szilárd vagy, és szilárdságod megtart engem is. Sosem maradok egyedül. Jézus nevében, Ámen.

Cindi McMenamin: My Right-Hand Man
Encouragement for today, 2014.08.05.
www.proverbs31.org