Lélekerősítő levelek 176

Mielőtt még egy dologra igent mondanál
Lysa Terkeurst

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Akarom, hogy szeressenek az emberek. Kedvükre akarok tenni, és azt színlelem, hogy képes vagyok mindenki igényeit kielégíteni.
Ettől aztán teljesen összekuszálódik minden bennem is és körülöttem is.
Nem beszélve arról, hogy mialatt mindenkinek kedvében akarok járni, a hozzám legközelebb állók mindegyre énem rosszabbik oldalát tapasztalják meg.
Nagyobbik lányom, Hope, 4 éves korában úgy döntött, igencsak unalmas dolog a délutáni szunyókálás. Mialatt tehát én odalent vendégek fogadására készültem, ő az emeleten foglalatoskodott.
Hogy tiszta legyen a kép, tudnotok kell, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Rendben elkészítem az egyszerű ételeket a családomnak. De ha másoknak kell főznöm, nem csak a gyomrom áll görcsbe, olyan mintha mindenestül egy jó szoros csomó lennék.
Nem tudom beosztani az időt. A zöldség még kőkemény, mikor a hús már elkészült. Elfelejtem bekapcsolni a sütőt, ahova betettem a fagyasztóból kivett kenyeret. Az sem jut eszembe, hogy nem tanácsos előző nap elkészíteni a salátát, dresszinggel, pirított zsemlekockákkal összekeverve. Egy nagy, ragacsos massza lesz belőle másnapra.
Érzelmileg is padlón vagyok olyankor. Nem valami jó párosítás a szétszórtság meg a vágy a tökéletességre.
Mégis, mikor a Bibliaiskola vezetője megkérdezte, ki vállalná, hogy vendégül látja a csoportot az év végi vacsorán, és a barátnőim mind rám néztek, így szóltam: „Én szívesen megcsinálom, persze”. Lakásberendezési magazinok címlapjai jelentek meg a szemem előtt belső dekorációs ötletekkel. Ételkülönlegességek, virágdíszítés, tökéletesen megterített asztalok keringtek a gondolataimban, mint méreg szivárgott szét a lelkemben a „kiteszek magamért a barátaim kedvéért” izgalma. Súlyos tévedésben élve szinte öntudatlanul folytattam: „És ne hozzatok semmit, szeretnék valami igazán finom vacsorával kedveskedni nektek”.
Kapjon már valaki elő egy fakanalat, és vágjon jól kupán vele!
Az emberek kedvére tenni akaró oldalam elvakított. Egészen a nagy napig. Akkor viszont teljes valóságával zuhant rám vállalásom súlya, és legszívesebben elbújtam volna egy sarokban, ahol nem találnak rám.
Közel a kimerültséghez késésben voltam mindennel.
Nagyon fontos lett volna, hogy kicsinyeim segítsenek egy kis délutáni szunyókálással, mialatt nem kell velük foglalkoznom.
De Hope-nak esze ágában sem volt egyetérteni ezzel. Mikor tehát láttam, hogy a szellőző valami fehér port kezd fújni a levegőbe a földszinten, megállt bennem az ütő. Felrohantam, és azt láttam, hogy Hope egy nagy flakon babapúdert szórt szerteszét a szobájában, nem kímélve önmagát sem, és minden létező szellőzőnyílást. Lassan az egész házat belepte a fehér por, mintha évtizedek óta nem takarítottam volna.
Már addig is végsőkig feszített önmagam legmélyéből tört fel a fékezhetetlen indulat. A vacsorakészítés minden kudarcáért hirtelen Hope lett a felelős. Teli torokból üvöltöttem. „Elment az eszed? Hogy vagy képes mindig mindent tönkretenni?” Azonnal éreztem, hogy beborít a szégyen felhője, mely jóval vastagabb a szálló pornál.
Fojtogató bűntudat ragadta meg a torkomat, mikor a drága kicsi hang így válaszolt: „Én csak azt akartam, hogy legyen minden olyan, mint a mennyország. Csak örömet akartam szerezni neked, anyu”.
Istenem.
Az égő bűntudat mögül az is kezdett felsejleni, hogy a mindenkinek kedvére tevő magatartást tovább lehet adni, és általa az ellenkezőjévé válok annak a képnek, amilyennek Isten látni szeretne engem.
Azzal, hogy mindig mindenre igent mondok, nem vívom ki az emberek csodálatát. Csak kimerülök. És egy elnyűtt asszony senkinek sem kellemes. Elsősorban a családom sínyli meg. Aztán a barátaim. Azoknak se tetszik, akiket el akarok kápráztatni. És biztosan nem nyerem el vele Isten tetszését.
Ha mindezzel már tisztában vagyok, a tetszeni vágyást, a mindig mások kedvére tevést annak látom, ami: csapdának. Így nevezi alapigénk is a Példabeszédek 29,25-ben: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.”
Igen, ha csak arra fókuszálunk, hogy kedvében járjunk az embereknek, kegyetlenül becsapjuk magunkat, kelepcébe esünk, és magunkkal rántjuk közvetlen környezetünket is.
Mi tehát a közvetlen tennivalónk?
Keressük meg, és hatástalanítsuk a csapdát.
A hatástalanításhoz nem kell egyéb, mint hogy tanuljunk meg használni egyetlen szót: „nem”. Körültekintően és óvatosan, de használjuk.
Visszatérve a babapúder-mennyországra. Lekuporodtam, ölembe nyaláboltam kislányomat, és bocsánatot kértem tőle a kiabálásért. Aztán jól kisírtam magam. Különböző pontokon lefényképeztük a „mennyországot”. (Most, 16 évvel később, dédelgetett kincsek ezek a felvételek.)
Bibliaiskolai csoportomat pizzával kínáltam aznap este. A babapúderrel borított lakásban. És mindenki jól érezte magát, máig emlegetjük azt az estét.

Uram, segíts észrevennem a mások kedvére tenni akarás csapdáját. Minden bizalmamat Beléd vetem. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Before You Say „Yes” to One More Thing
Encouragement for today, 2014.11.20.
www.proverbs31.org


Nem fogsz összeroppanni
Ann Voskamp

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 1Móz 50,20

Mekkora sár van néha odakint! De az igazán őrjítő az, mikor odabent cuppog a mocsok.
Mindezzel nem törődünk: felrakjuk a lámpafüzéreket, odabiggyesztjük a kopott angyalkát a fa tetejére.
Díszes köntösbe öltöztetjük a bejáratokat és a hátsó utcákat, az egész elnyűtt világot. Nézd csak, hogy pörög minden a csillogó fényben!
De míg a világ karácsonyra csinosítja magát, talán észre sem veszi, hogy a fényes ruhák koszos szegélye a sárba lóg. A kívül ragyogó holmik hátoldala össze van karcolva, álmaink, kimondatlan reménységünk cafrangokban áll.
Ezt érzed is – a szétszakadt világban kicsit szétszaggatott önmagadat.
Ha elég bátor vagy, ajándékul adod magadnak az őszinte szembenézést a rongyaiddal. Megérinted őket, és azt tapasztalod, hogy lehetnek ezek elvékonyodások is, melyeken át elér hozzád Isten békessége.
A Teremtés könyvének Józsefeként, aki szintén odanyúlt önmaga elnyűtt részeihez. Végigtapogatta a szakadás szélét, és átnézett rajtuk, kimondva azt a bátorító igét, amibe ma belekapaszkodhatunk:”Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”.
Azt, ami össze akart roppantani, Isten arra szánta, hogy összerakjon téged. Bármi legyen, ami elgyengített, Isten úgy intézi, hogy az elvékonyodott gyenge anyagon át dicsőséget láss. Bármi történik, bármi bontakozik ki, bármilyen irányt vesznek a dolgok, nem fognak összeroppantani.
Állhatsz a karácsonyfa mellett olyanokkal, mint József testvérei, csalókkal, hazugokkal, hóhérokkal. Vagy mint az apja, Jákob, akinek csalás miatt menekülnie kellett az atyai házból.
Egy ilyen zűrös család vonalának végére Isten a Messiást helyezte. Ami ártani akart, azt Isten jóra fordította, bármi akar most ártani neked, Isten karja ott van, és megtart. Nem fogsz összeroppanni.
Bármi akar ártani neked, Isten mindig jelen van, sohasem tehetetlen, soha sincs távol.
Nem fogsz összeroppanni.
Kollektív szemetünk közepén ott áll a legszörnyűbb gonosz. A baba-Jézust körülölelő bölcső széttört forgácsai előtt ott áll a kereszt fája. A betlehemi csillag alatti csecsemő sírását elnyomja az igazságtalanul elítélt ártatlan áldozat kiáltása a Kálvária dombon.
A jászol fölötti szent éjszaka sötétje átadta helyét a förtelem homályának a haldokló Messiás körül, a kalapács koppanásának, a csont roppanásának, a bőrszaggató tüskéknek – az alkotásnak, mely megöli Alkotóját.
A kereszten a gonosz győzedelmeskedik.
Ám Isten az ember történelmének e legnagyobb gonoszságát a valaha volt legnagyobb Ajándékká formálja át.
„Ha a legrosszabb dolgok a hívő ember javára válnak, mivé válnak a legjobb dolgok?” – kérdezi a puritán Thomas Watson. „Semmi nem sebzi meg az istenfélő embert … minden… összefog a javára, hogy keresztjei áldássá váljanak.”
Ha Isten a legnagyobb gonoszságot a legnagyobb Ajándékká tudja alakítani, akkor azon dolgozik, hogy ajándékká tegye azt, amin most átmész – legyen az bármi. Nem tud összeroppantani.
Advent tűnhet viharosnak, ricsajosnak, zűrzavarosnak.
De a karácsonyi díszbe öltözött világ bátran pöröghet tovább szépségében – Istenbe kapaszkodva, Aki nem engedi, hogy összeroppanj.

Uram, nem azért jövünk Hozzád, mert Te vagy utolsó menedékünk, hanem mert Te vagy első szerelmünk. Hozzád jövünk, mielőtt bármit tennénk, mert a legbölcsebb dolog, amit tehetünk, az, hogy várakozunk Rád. Bízunk Benned, hogy ezt az egészet rendbe fogod hozni a Magad idejében. Te csak jó vagy. Jézus nevében, Ámen.

Ann Voskamp: You Can Never Be Undone
Encouragement for today, 2014.11.25.
www.proverbs31.org


Mikor nem igazán érzed, hogy hálás is lehetnél
Lysa TerKeurst

„…azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” 2Kor 12,9

Ez is egy olyan nap volt. Zuhogó esőben vezettem a repülőtérig. Szürke volt az ég. Borús az egész nap. Én is az voltam. Nagyon.
Egy csomó dolgot, ami az életben rám volt bízva, egyre inkább tehernek éreztem, mintsem áldásnak.
Sok apróság kavargott a gondolataimban. Mindegyre belém szúrt az alkalmatlanság érzése. Annyi mindenért vagyok felelős, és sosincs elég időm rá. Épp csak annyit tudok megtenni, hogy ne csússzanak szét a dolgok. De jól csinálom-e? Úgy érzem, semmit sem tudok jól végezni.
Minél tovább maradtam ezeknél a gondolatoknál, annál kimerültebbnek, túlterheltebbnek éreztem magam. Minél kimerültebb voltam, annál inkább magamba fordultam.
Bekanyarodtam a parkolóba, és kezdődött a küzdelem a csomagommal. Hiányzik két kerék a bőröndömről, amit persze már jó ideje készülök megjavíttatni. De nincs rá időm. Így hát küszködök egy buta bőrönddel, egy buta élettel, és egy buta gondolattal, hogy össze kéne kapnom a családomat, és elköltözni valahova nyugatra. Élhetnénk egy tanyán, ahol megtermelnénk saját ennivalónkat, és babot főznék szabadtűzön egy fekete cserépedényben.
Ez biztos mindent megoldana.
Kivéve, hogy nem oldana meg semmit.
Mert a káosz nem a körülményeimben van.
Hanem bennem.
Felszálltam a gépre. Kibámultam az ablakon. Néztem, ahogy a szürke felhők körülzárnak minket.
És akkor megtört a szürkeség.
Hirtelen a felhők fölé kerültünk, ahol ragyogóan sütött a nap. Mesésen kék volt az ég.
A felhők csak időszakosan fedték el a napot. Nem szüntették meg a ragyogását. Csak eltakarták a szemem elől. Nem csak a nap ragyogott fel. A hangulatom is.
Kimerültségem lassan oszladozni kezdett, ahogy megvilágosodott bennem három gondolat:
Amit érzek, az nem föltétlen a valóság.
Ahogy a felhők eltakarták szemem elől a napot, rossz kedvem nem hagyta, hogy meglássam az igazságot. Érezhetem úgy, hogy semmit sem csinálok jól, de ez nem jelenti azt, hogy így is van. Amiért vannak gyengébb oldalaim, nem vagyok mindenestül gyenge. Jó sok erősségem is van.
Azt fogom csinálni, hogy megkérem néhány közeli barátomat, családtagomat, segítsenek, hogy vegyem észre, mi az, amiben jó vagyok. Ezeknek örvendezhetek, aztán eltervezhetem, hogy lassanként milyen lépésekkel javíthatok azon, amiben még fejlődnöm kell. Kezdem azzal, hogy kiválasztok erre a hónapra egyetlen dolgot, és egy kicsit dolgozom rajta.
Nagyon sokan vannak, akik odaadnák legjobb napjukat az én legrosszabb napomért.
Igaz, nagyon sok mindent nekem kell intéznem. Igaz, a dolgok néha elsötétednek. De ez nem jelenti azt, hogy ezentúl mindig a homályban kell élnem. Emeljem ki a fejem a felhők fölé, nézzek körül, és vegyem számba a rengeteg napsütötte helyet az életemben.
Kezdem azzal, hogy írok egy listát mindarról, amiért hálás lehetek.
Alkalmat kell adnom az életemben a gondolkodásnak.
Ha állandóan nyaktörő sebességgel száguldok, egyszer ki is törhetem a nyakamat. Elmém nagyon hatékony eszköz, képes meglátni, mit és hogyan kell jól és hathatósan elvégezni, de alkalmat kell adnom neki a gondolkodásra. Mikor történt meg utoljára, hogy csak ültem csendben tollal, papírral a kezemben, és kértem Istent, segítsen gondolkozni?
Ahogy a 2Kor 12,9 tanítja, Isten ereje a gyengeségben nyilvánul meg tökéletesen. Amikor belesüllyedek a gondolatokba alkalmatlanságomról, jusson eszembe, hogy nem azt tudom megcsinálni, amire képesnek érzem magam. Attól jön az erőm és képességem, Aki mindent meg tud tenni.
Ahogy hagyom az Urat működni bennem és gyengeségeim által, kimerültségemet, túlterheltségemet felváltja egy másik érzés: meg tudom csinálni.
Ha az utóbbi időben kavarogtak körülötted a felhők, ideje megállnod. Tarts szünetet. Emeld a látószöged olyan magasságba, ahol a hozzáállásod is megváltozik.

Uram, köszönöm Neked mindazt, amit adtál nekem. Szeretném ápolni a hálát a szívemben, mely Rád hagyatkozik. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: What to Do When You Don’t Feel Very Thankful
Encouragement for today, 2014.11.27.
www.proverbs31.org


Én is olyan szép akarok lenni
Lynn Cowell

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” Zsolt 119,165

Tik-tak, tik-tak. Hallgattam a váróterem órájának kattogását, és arra gondoltam, mennyire jó lenne másutt lenni. Csak itt nem: engem csend vesz körül, barátnőmet odabenn a gépek. Tegnap kávézás közben, mennyivel boldogabbak voltunk!
Meghallottam a hangját, ahogy kijött a rendelőből. Hangszínéből tudtam, mi az eredmény. Nem a rémült nő hangja volt, aki most szembesült egy vizsgálat eddig ismeretlen eredményével. Ahogy az arcát is megpillantottam, láthattam, hogy az arckifejezése sem tükröz rettegést vagy bizonytalanságot.
Egész lényéről egyvalami sugárzott: béke. Teljes és tökéletes béke.
Mikor odamentem hozzá, hogy felajánljam támogatásomat, hangjában remény csengett: „Mielőtt elmegyünk, meg akarom mutatni, mit súgott a szívembe Jézus”.
Leültünk ott, a kórház előcsarnokában, és a barátnőm biztos kezekkel ütötte fel a Bibliáját, mint aki tudja jól, hol fogja megtalálni, amit keres. A várakozás egész hetében ez a jól ismert mondat itatta át a lelkét.
Mialatt elém tárta mélységes hitét, a legtöbb, amit tenni tudtam érte, az volt, hogy visszatartottam a könnyeimet. Nem azért vagyok itt, hogy támogassam? Mégis az ő Isten igéjét továbbadó szavai voltak azok, amik élettel töltöttek fel mindkettőnket.
Barátnőm ott és akkor megélte ezt a mondatot. „Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok” (Zsolt 119,165).
Van abban valami valószerűtlen, mikor ott ülünk valaki mellett, aki épp megkapta a hírt, amitől mindnyájan rettegünk. Aki ebben a hírben megérintette Istent, és már nem fél a fájdalomtól, amit az élet tartogat. Én még nem éltem meg a félelemnek ezt a szintjét. Még nem fizettem meg az árát annak a békességnek, amit ő most átél. És amit én is nagyon szeretnék. Azt a békét, amiben ő él. Szeretném, ha a szívem mindent természetesnek fogadna el, ami az utamba kerül, mert békességben nyugszik Istenben, akiről tudja, hogy jó.
Bármi történjék is.
Jézus azt mondja, olyan békességet ad nekünk, ami meghaladja az értelmünket (Fil 4,7). Én láttam ezt a békességet. Szó szerint, saját szememmel láttam csodálatos barátnőmben akkor délelőtt. Megtapasztaltam a szépséget, ami olyan nő szépsége lehet, aki minden nap megfürdik Isten Igéjében. Ez a szépség sokkal több, mint amit tükörben láthat valaki. Ezt a szépséget szeretném.
Valószínű, sosem fogom pontosan azt a félelmet megtapasztalni, amit ő átélt. De a szépséget elérhetem.
Tudom, mit kell tennem érte – legyek olyan, mint a barátnőm.
Olyan széppé válok, mint amilyen ő, ha naponta Isten jelenlétébe helyezkedem, ha megtanulom minden nap szeretni az Ő törvényét – ahogy a zsoltáros mondja.
Elvonulni egyedül. Minden nap megjelenni ott, ahol Igéje belém mélyed, mert én belemélyedek az Igébe. Minden mást félretenni, hogy békéje szívem legeldugottabb zugába is beszivároghasson. Hagyni, hogy a béke kiszorítson minden félelmet.
A barátnőm nem a csinos frizurája vagy a divatos öltözködése miatt szép, bár ezekkel is rendelkezik. Azért szép, mert megtalálta Jézus békéjét a fájdalom ellenére. Erre a valódi szépségre vágyom.
Atyám, világunk minden nap megpróbál meggyőzni arról, hogy mit tekintsünk szépnek. A magazinok, a szépségipar reklámjai állandóan arra buzdítanak, hogy „többet, többet, még többet”. Pedig a Te szépséged szelíd béke akkor is, ha a világ őrjöng körülöttünk.

Uram, add, hogy minden vágyunkkal olyanok akarjunk lenni, amilyennek Te akarsz minket, olyan nők, akik Téged sugároznak mindazokra, akikkel találkozunk. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: I Want to Be Beautiful Like That
Encouragement for today, 2014.11.28.
www.proverbs31.org


Amikor kell egy barátnő, aki érti, miről van szó
Liz Curtis Higgs

„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.” Lk 1,39-40

Mikor első gyermekünket vártam, mindenhová magammal vittem egy könyvet, a What to Expect When You’re Expecting (Mire számíts, ha gyermeket vársz) címűt, és reménykedtem, hogy annak gyakorlati tanácsai majd átvezetnek a várakozás félelmetes – és örömteli – hónapjain.
Második gyermekünknél egy barátnőmhöz fordultam inkább, aki szintén második gyermekét várta. Kölcsönösen tanácsokat adtunk egymásnak, mindig megbeszéltük a várandóssággal járó örömöket és kellemetlenségeket, lelket öntöttünk egymásba, ahogy a szülés ideje közeledett. Amikor meghallgatásra vágyódsz, egy barátnő, aki veled azonos cipőben jár, kiválóan alkalmas erre a szerepre.
Ez volt a helyzet 2000 évvel ezelőtt is Máriával és Erzsébettel, akik közül egyik sem számított rá, hogy gyermeke lesz. Mária szűz volt, József jegyese. Erzsébet már idős, meddő asszony volt, Zakariás pap felesége.
Mikor Gábriel meghozta Máriának az örömhírt a Fiúról, Akit szülni fog, ezekkel a szavakkal bátorította: „Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták” (Lk 1,36).
Nem csoda, hogy Mária egyből indult Zakariásék házába! Erzsébet biztos el fogja hinni neki, ha elmeséli a csodát, ami vele történt. Mai alapigénk azt mondja, a fiatal Mária „útnak indult, és a hegyekbe sietett”, alig várta, hogy együtt legyen azzal, aki megérti a helyzetét: egy várandós asszonytárs, aki szintén hitt Isten csodatevő erejében.
Mikor meg szeretnéd osztani élményedet Isten működéséről az életedben – egy imameghallgatást, egy régóta várt áldás beteljesülését, egy váratlan adományt – nem fogod mindenkinek szétkürtölni a hírt. Olyasvalakinek mondod el, akiről tudod, hogy megérti. Egy barátnőnek, aki így reagál: „Istennek hála!” és nem azt mondja, hogy „Micsoda mázli!”
Különben is, kinek számolhatott volna be Mária? Fiatal barátnőinek? Vagy a názáreti szomszédoknak? „Figyelj, nálam volt egy angyal, és én fogom megszülni Isten Fiát.”
Hát ez ki volt zárva. Máriának Erzsébetre volt szüksége, ahogy nekünk is egy megértő barátnő kell, aki nem ítél el, aki tud tanácsot adni, mert maga is átélte már, vagy most éli át ő is.
Mikor Mária megérkezett, csoda történt megint. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek” (Lk 1,41a). Gyakran előfordul, hogy érzi az anya a magzat mocorgását, de ez most más volt: „maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel” (Lk 1,41b).
El tudod képzelni, milyen érzések és érzelmek áradtak szét Erzsébet testében-lelkében? Egyszerre akart nevetni és sírni, úgy érezte, ráragyog a nap, friss szellő fúj át rajta, és nem bírja ki, hogy ne kiáltson fel örömében: Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” (Lk 1,42).
Képzeld el! Két egyszerű asszony, akiket egy különleges Isten köt össze, és bátorít Szentlelkével.
Mária és Erzsébet barátsága átragyog a történelmi korokon. Egymással megosztott hit, öröm, élmények. Ha szükséged van valakire, aki meghallgat, aki komolyan vesz, aki tanácsot ad, gondolj olyan nőtársadra, aki fordított helyzetben ugyanezekre számíthat tőled. Amikor a bátorítás mindkét irányban érvényesül, és Isten dicsőségére szolgál, az a barátság bizonyára kiállja az idő próbáját.

Uram, Te leszel mindig a legjobb barátunk, a legbölcsebb tanácsadónk, akihez először fordulunk. Köszönjük, hogy földi barátnőket is adsz mellénk, akik segítenek Rád figyelni a hétköznapokon is. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: When Only a Friend Who Gets it Will Do
Encouragement for today, 2014.12.01.
www.proverbs31.org


Ott akarom hagyni a szolgálatot
Lysa TerKeurst

„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek(et)?” Jn 21,15*

Szeretnéd, ha Isten egyszer csak megjelenne hús-vér valóságában, és megmondaná pontosan, mit vár tőled egy adott élethelyzetben? Én néha nagyon szeretném.
Hogy nyújtson át egy papírlapot világos, személyre szabott utasításokkal lépésről-lépésre. Aztán tartanánk egy megbeszélést, ahol feltehetném a kérdéseimet, és ő kedvesen megválaszolná mindegyiket, mélyen belém vésve ezzel a tennivalókat.
Gondolom, egyesek azt mondják, mindez a hitem sekély voltát igazolja. Lehet. De az is lehet, hogy csak azt jelzi, mennyire retteg a szívem a döntésektől, milyen kétségbeesetten vágyom arra, hogy jól döntsek.
Annyira szeretem az Urat!
Meg akarom tisztelni az életemmel.
De néha úgy érzem, olyasmit vár el tőlem, ami ijesztően különbözik attól, amit én szeretnék tenni. Ha rám lenne bízva, én a biztonságos, biztosnak látszó, kényelmes utat választanám. És akkor felsorakoznak az igék a Szentírásból, és szembeszállva korlátozott perspektívámmal, olyan utat mutatnak, amit magamtól biztosan nem választanék. A következő kérdés rávesz, hogy tekintetemet arra az útra irányítsam: Akarod-e mindennél jobban Istent követni, és megélni az Ő üzenetét? Vagy még mélyebbre hatolva: Szereted-e, akarod-e mindennél jobban Jézust?
Ezt a kérdést tette fel a feltámadt Jézus Péternek, aki életútja mindent megfordító kereszteződéséhez érkezett. Annyira megértem Pétert!
Éveken át követte Jézust.
Aztán a dolgok rossz fordulatot vettek, egyre nehezebbé vált az út, ahogy Jézus előre megmondta a tanítványainak. De világosan kimondta azt is, mibe fogódzhatnak reményükkel:
„Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33).
De mennyire nehéz, mikor amit látsz testi szemeddel, ellentétben van azzal, amit hiszel!
A gondok arra indítanak, hogy feledkezzünk el Isten ígéreteiről.
Péter megtagadta Jézust, mert félt az ártól, amit fizetnie kell, ha követi Őt.
A körülmények valóban nehézzé váltak. Jézust keresztre feszítették, és Péter elfordította tekintetét a nehéznek ígérkező útról, amit a szolgálat folytatása jelentett. Visszatért ahhoz, ami biztonságos, biztos és kényelmes volt: a halászathoz.
És akkor Péternek kijutott egy látogatás Jézustól, olyan, amire én is vágyok. A feltámadt Jézus megjelent neki testi valóságában, és világossá tette, mi az, amin szeretné, ha Péter elgondolkozna. Egyetlen kérdéssel halomba döntötte Péter mentségeit, amiért a biztonságot választotta.
„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek(et)?” Jn 21,15
Jobban szeretsz engem, mint ezeket?
Mindegyikünknek vannak ilyen „ezek”-jei.
Minden idetartozik, ami el akar téríteni a kevésbé választott úttól, melyen teljes valónkkal, mindenünkkel Istent követjük.
No de térjünk vissza az én döntésemhez.
Tavaly ott akartam hagyni a szolgálatot. A Proverbs 31 Ministries (Pédabeszédek 31 Szolgálatok) hatalmasra duzzadt, és hirtelen óriási nyomással nehezedett rám, hogy nem vagyok képes rá, nem vagyok alkalmas már arra, hogy vezessem az egyesületet.
Minden nagyobb már, és ezzel félelmetesebb is – úgy éreztem.
A csapat szükségletei.
A pénzügyek.
A gondok.
Összegyűjtöttem a félelmeimet, és felterjesztettem ügyemet az Úrhoz azzal, hogy jelöljön ki valaki mást, hogy én csendben elslisszolhassak. Tekintetem azon volt, ami kényelmesebbnek, biztonságosabbnak és biztosabbnak látszott.
De Jézus kérdésével lerombolta minden kilépési tervemet: Jobban szeretsz engem, mint ezeket? A félelmeidet, a vágyadat, hogy valami könnyebb, biztonságosabb dologgal foglalkozz?
Itt állok tehát, remegő kezű kislányként, lábamon bakanccsal, melyre rárakódott a nem szokványos út vastag pora. Itt állok, és kijelentem: „Igen, Jézus, jobban szeretlek Téged, mint ezeket. Aláírom a megbízást, amit Szent Igédben raktál elém: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel” (2Tim 4,2).
Tudom, a te küzdelmeid, a te döntéseid mások, mint az enyéim. De bármik legyenek is, én és a csapatom a Proverbs 31 Ministries-nél készen állunk, hogy ott, ahol szükséged van rá, Isten Igéjével rámutassunk a legjobb útra, amelyen járnod kell.
Azért imádkozom, hogy ez az elmélkedés, és a többi is, amit naponta küldünk, segítsen közel maradnod Isten Igazságához, és világosabban látnod, melyik irányba akar vezetni Isten azon a napon.

Uram, ki akarom ma jelenteni, hogy jobban szeretlek, mint bármi mást. Köszönöm, hogy emlékeztettél rá, hogy akkor is Téged kövesselek, amikor nehéz. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I Want to Quit Ministry
Encouragement for today, 2014.12.02.
www.proverbs31.org


*L.T ebben az elmélkedésben Jézus kérdésében a „these” szót nem „ezek”-nek, hanem „ezeket”-nek értelmezi (az angolban semmi nem különbözteti meg a Nominativust az Accusativustól). Az általam értett más nyelvű fordítások jó része: „jobban szeretsz engem, mint ezek?”-nek fordítja a görög eredetit, de például az arámi biblia angol változata (Aramaic Bible in Plain English) kifejezetten így fogalmaz: „more than these things” (jobban, mint ezeket a dolgokat). A görög eredetiben az itt használt touton szó Genitivus alak, ami nem tudom, hogy eldönti-e a kérdést. Maradjunk annyiban, hogy a kérdés így is valós, és csak ugyanaz a válasz lehetséges rá.