Lélekerősítő levelek 178

Bíznom kell megint, de hogyan?
Suzie Eller

„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.” Jer 17,7-8

Jó hírben reménykedve léptünk be az orvos szobájába.
Olyan hírrel jöttünk ki onnan, amire nem számítottunk, kezünkben különféle leírások, ismertetések.
Házasságunk alatt már átéltük egyszer, mit jelent rákosnak lenni. Csakhogy akkor rólam volt szó, most meg róla.
A diagnózis után egyik unokánk aranyos születésnapi partijára mentünk. Majd egy családi esküvőn táncoltunk a csillagok alatt. A zajos hétvége után otthon, a nappaliban ültem, kezemben a Bibliámmal. Az ablakon át beragyogott a napfény, de én nagyon el voltam keseredve.
Uram, nem akarom még egyszer végigcsinálni.
Pillantásom a Bibliára esett, mely annál az igénél volt kinyitva, amit az előző heti elhatározásom szerint memorizálni akartam.
„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”
Egy terebélyes fát képzeltem magam elé, lombos ágai a víz fölé, gyökerei mélyen a gazdag talajba nyúlnak. A fa tele van gyümölccsel, mialatt körülötte a vidéken kiégett, kiszáradt minden.
Most a hőség felénk közeledett. Nehéz döntések következnek. Pénzügyi terhek. Érzelmi bizonytalanság.
Könnyeimmel küszködve ismételgettem a csodálatos szavakat újra és újra, hogy beivódjanak a lelkembe: Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.
Talán te is valami nehézséggel küzdesz. Olyasmivel esetleg, amit már átéltél, és amit nem szeretnél újra átélni. Imádkozom, hogy Jeremiás szavai iránymutatást jelentsenek neked is.
Először is, Jeremiás biztosít róla, hogy nyugodtan lehetünk őszinték az érzelmeinkkel kapcsolatban.
Néha, nehéz időszakban nem engedjük szabadjára szívünkben fogvatartott érzelmeinket. Azt gondoljuk, hogy talán hitünk gyengeségét mutatja, ha elismerjük őket.
Jeremiás nem szépíti a valóságot. Hőségről beszél, mely mindent kiéget a fa körül. De rámutat, hogy attól még Isten közel van. Isten tudja, miben vagyunk. Ő a menedékünk.
Miközben mi erősek vagyunk másokért, Ő erős értünk. Érted és értem.
Másodszor, odafuthatunk az életadó Forráshoz.
A nehéz időszakok nehéz döntésekkel járnak. A nehéz helyzetek kiszívják energiánkat. De ígéretünk van rá, hogy mélyről fakadó forráshoz jutunk, mely erőt ad és táplál, bármit élünk is át.
És végül, rögzítsük magunkban ezt az ígéretet is: Ha a nehéz időszakban szorosan Isten mellett maradunk, annak meglesz a gyümölcse.
Mivel már végigjártam ezt az utat, tudom, hogy ez valóban így van.
Gyümölcs lehet az öröm, ami érthetetlennek látszik az adott körülmények között.
Gyümölcs lehet a nevetés, ami felbukkan, hiába akarja a sötétség átvenni az uralmat.
Gyümölcs az örökkévalóság valós ígérete.
Gyümölcs érik bennünk, mialatt szorosan kapaszkodunk a hitbe, mely nagyobb nálunk.
A megrázó hír hatását most is érzem. Most sem akarom újra átélni azt, amin már egyszer keresztülmentünk. De legalább tudom, mit kell tennem. Gyökereimet le kell eresztenem nagyon mélyre a hitbe. Még szorosabban hozzá kell bújnom Istenhez a szárazság idején. Próbálok reménykedni a gyümölcsben, mely életünkben be fog érni ebben az időszakban.
Gyere, mondjuk együtt halkan. Maradjunk szorosan ez igazság mellett ebben a nehéz időszakban: Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.

Drága Jézus! Odamegyek a vízhez, és mélyen beleeresztem a gyökereimet az éltető talajba, hogy mindent magamba szívhassak, amire ebben a nehéz időszakban szükségem van. Köszönöm, hogy Forrásom vagy. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,2

Suzie Eller: How Do I Trust Again?
Encouragement for today, 2014.12.17.
www.proverbs31.org


Aggódom gyermekem jövőjéért
Lysa TerKeurst

„Az elme megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.” Péld 16,9

Érezted már a nyomást, hogy biztosítanod kell gyermeked sikerét az iskolában, mert így alapozod meg sikerességét az életben?
Néhány éve meghallottam, hogy Hope lányom arról beszél barátnőjének, mennyire örül, hogy mi nem nógattuk a jó jegyekért. Nem akartam hallgatózni, de minden szót hallani akartam, így hát persze hallgatóztam tovább.
Elmagyarázta, hogy tőle és testvéreitől mindig elvárták, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, de végül, ha láttuk, hogy dolgoztak, nem foglalkoztunk azzal, milyen jegyet kapnak a munkájukra.
Ez jórészt igaz is.
De nem volt mindig így. Mikor Hope óvodába került, kötelességemnek éreztem segíteni az előrehaladását. Hatalmas nyomásként nehezedett rám, hogy a siker a tanulásban az alapja az életben elért sikereknek is. És én meg akartam alapozni gyermekem későbbi sikerét.
Okos kislány volt, jól artikulált, de az óvodai évek alatt nem tanult meg olvasni.
Bekerült az első osztályba. Minden társa könnyedén olvasott már. Az én gyermekem nem. Bepánikoltam. Vizsgálatra vittem. Végig azon aggódtam, hogy szülőként nem tettem meg mindent.
De végül kiderült, hogy még nem állt készen az olvasásra. Mikor ennek az ideje elérkezett, megtanult olvasni.
Aztán jött a következő gyermek, aki 4 évesen már olvasott. Úgy látszik, végre valamit jól csinálok, gondoltam.
De később, a harmadik gyermekem rácáfolt erre, ő tanult meg leglassabban olvasni.
Mindezekkel Isten rá akart vezetni, hogy tévesen gondoltam eddig, hogy az iskolai sikeren múlik az élet sikeressége, és hogy az én szülői kötelességem, hogy toljam, kijárjam, követeljem, meghatározzam gyermekem jövőjét.
Lassan rájöttem, hogy Istennek mindegyik gyermekem számára külön terve van. Mindaddig, míg Isten irányítására bízom szülői működésemet, azt, hogy mit teszek meg, mit nem, nem fogom összekuszálni a jövőjüket. Erről biztosít mai alapigénk is. „Az elme megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja” (Péld 16,9).
Szülőként az én feladatom irányítani őket, de nem a világi siker a végső cél. Az én irányításom Isten mellé kell, hogy vezesse őket, ahol megkapják a jelzést, merre vezet az útjuk - osztályzataiktól függetlenül.
Mekkora felszabadulást jelentett, mikor ezt megértettem!
Nagyon tudok örülni, ha gyermekem valamelyik tárgyból kitűnik, mert azt tartom, hogy erre van szüksége az úton, mely felé Isten irányítja. Ha viszont valamilyen téren gyengébb a gyermekem, küszködik egy tantárggyal – nos ez is része Isten iránymutatásának.
Természetesen fontos, hogy keményen dolgozzanak, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, tanuljanak lelkiismeretesen. De otthon nem a jegyekkel mérjük a sikerességet.
Lehet, hogy egy gyermek sosem kap olyan jegyeket az iskolában, amit a társadalom jónak ítél, de ha megkapja a szabadságot, hogy kitűnjön abban, amit Isten az ő számára eltervezett, akkor jó úton jár. Az örökkévalóság áll előtte perspektívaként, és ez sokkal értékesebb, mint bármilyen akadémiai elismerés.
Meggyőződésem, hogy a küzdelem a tanulással egy eszköz volt Isten kezében, hogy Hope-ot a fogantatásától neki rendelt ösvényen tartsa. Hope alig négy hónappal igencsak zűrös házasságunk után fogant. Sérült lelkű, bűnös emberek voltunk Arttal, akik azt a felelősségteljes feladatot kapták, hogy próbáljanak felnevelni egy gyermeket.
Sosem érzékeltem még Istent olyan valóságosan, mint mikor Hope megszületett. Finom kis lényét egy puha rózsaszín takaróba burkolva adták át nekem, nagy kék szeme, mint a megbocsátás égboltja nézett vissza rám.
Nem érintettem Istent addig a napig. És talán először történt az életemben, hogy az Ő reménysége szétáradt bennem, és elkezdte énem sérüléseinek átrendezését, gyógyítását.
Hope = Remény.
Hope-nak neveztük el a gyermeket.
Most inkább nem hozom elő azokat a beszélgetéseket, melyeket Istennel folytattam az Ő Reményéről, mikor hónapokon át nem hagyott aludni éjszaka. Kihagyom azokat a történeteket is, mikor pár éves kislányom csöpp csípőjére téve a kezét közölte velem, hogy nem én fogom megmondani neki, mit csináljon.
Ezek elmesélését tegyük el későbbre.
De sosem felejtem el azt az emailt, amit Hope-tól kaptam egyik missziós útjáról. Etiópia poros útjait járta, olyan mély szegénységet tapasztalva meg, amit nagyon nehezen tudott feldolgozni. Járt kartonpapírból készült otthonokban, látta a rongyos lepedőket.
Nem tántorodott meg, és remegő lélekkel elment egy városszéli árvaházba, ahol 30 AIDS-es gyermeket gyűjtöttek össze meghalni.
Ezt írta nekem: „Anyu, szerelmes lettem. Mikor beléptem, 30 gyermek szaladt oda hozzám, és én szerettem volna egyszerre mind a harmincat átölelni.”
Az Ő Reménysége.
Egy sérült anyától. Egy sérült világban. Az Ő Reménysége fennmarad, és halad tovább, amire csak az Ő Reménysége képes.
Mindezt miért mondtam el? Hogy megmagyarázzam, miért nem érdekelnek már az iskolai osztályzatok. Egyetlen titka van annak, hogy ne boruljunk ki – bízzunk Isten tervében.

Uram, köszönöm igazságodat, mely közli velünk, hogy Te határozod meg lépteinket. Juttasd eszembe ezt, kérlek, mindig, mikor aggódom gyermekem jövőjéért. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I’m Worried About My Child’s Future
Encouragement for today, 2014.12.18.
www.proverbs31.org


Velünk az Isten
Micca Campbell

„A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’”. Mt 1,23

Nyolchónapos kisbabám sírására ébredtem, aki így fejezte ki igényét tiszta pelenkára és tejecskére. Mire beértem a szobájába, sikerült teljesen felébrednem. Karácsony reggel volt. Mélyet sóhajtottam. Nagyon féltem ettől a naptól.
Az első karácsony férjem halála óta.
Napjaim magányban és gyászban teltek. Tudtam, hogy az ünnep még rosszabb lesz, a egyedüllét érzése erősödni fog.
Nem volt öröm a szívemben. Senki sem ébresztett „Boldog Karácsonyt!”-tal. Nem volt ajándék, amit kinyithattam volna. Nem volt kivel ünnepelni. Számomra csak egy volt a többi nap közül, szokásos tennivalókkal. Gondozom a kisfiamat, és igyekszem túlélni a fájdalmat és a magányt.
Voltál már ennyire magányos? Talán a te helyezeted másképpen nehéz, de tudom, hogy az ilyen időszakokban Isten távolinak tűnik. Közömbösnek. Mint aki hátat fordított. Mint aki nem vesz észre. A 139. zsoltár 7. verse mégis megszólított azon a karácsonyon. „Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?”
A zsoltáros világosan beszél. Isten mindenütt ott van. Sehova sem tudok menni, ahol Isten már ott ne lenne.
Ahogy ezen elmélkedtem, szívemben lassan ébredezni kezdett a remény. Sosem vagyok egyedül, mert Isten mindig és mindenütt velem van, jóban és rosszban egyaránt.
Hát nem ez a karácsony üzenete: Velünk az Isten? Nem ez a hitünk lényege: Velünk az Isten?
Talán ez ihlette Mátét is, hogy megfogalmazza mai alapigénket: „A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’” (Mt 1,23).
Az Immánuel név üzen mindkettőnknek.
Elmondja nekünk ez a név, hogy azon a szent éjszakán Jézus nem azért jött, hogy közölje velünk, ügyesek vagyunk. Nem azért jött, hogy vállon veregessen, hogy biztasson – egy alkalommal. Azért jött, hogy itt maradjon. Isten eljött, hogy köztünk lakjon, és szállást vegyen bennünk mindörökre.
Persze, Isten mindig is velünk volt, de ez az igazság egészen új fényben ragyogott fel Jézus születésével. Karácsony elképesztő híre az, hogy Isten emberi testet vett magára, és egy lett közülünk. Egy jászolban fekvő kisbaba bizonyítja, hogy Ő eljött, és a neve volt az üzenet, amit hozott nekünk. Isten velünk van emberi alakban. Immánuel egy lett közülünk, szenvedett, ahogy mi szenvedünk, hogy megérthesse fájdalmainkat. Hogy tudja, hogyan vigasztaljon és segítsen minket. És ez nem minden. Ez a kis Jézus nemcsak azért jött, hogy köztünk járkáljon. Azért jött, hogy kiszabadítson, hogy kibékítsen Istennel. Jézus érkezése azt jelentette, hogy Isten, az Atya, most küldte el a Fiát, hogy megszabadítsa a világot a bűntől.
Mit jelent ez neked és nekem? Azt jelenti, hogy bármilyen megpróbáltatás érjen, nem vagy egyedül. Bármire van is szükséged – szabadulásra, erőre, reménységre – Immánuel jelen van. Nem egy távoli Isten. Ott van épp melletted ebben a percben is.
Napjaim sötétsége oszladozni kezdett attól, hogy Isten társaságát kerestem a fájdalomban. Igazából többé már nem csak vonszoltam át magam a napokon, mert csodálatos Istenem mindig épp akkor volt velem, amikor szükségben voltam. Ez a titok. Minél inkább elfogadtam, hogy ott van, annál többet tapasztaltam meg jelenlétéből. Ezt te is meg tudod tenni.
Bárhol légy is ezen a Karácsony estén, nem vagy egyedül.
Érezheted magad magányosnak. Úgy tűnhet, egyedül vagy. De Krisztus ott van veled. Lát téged. Megért. És segíteni tud.
A holnap más lehet. Új örömmel ünnepelheted Karácsony reggelét, mert Ő – Maga Isten – eljött, hogy veled legyen. Felemelő társaságában, bár szenvedhetsz, nem vagy egyedül. Nem nélkülözöd Szeretetét, mindenre képes erejét. Nem nélkülözöd az Ő biztonságát. Nem nélkülözöd gondviselését. És nem nélkülözöd jelenlétét. Ez a legnagyobb üzenet. Immánuel, velünk az Isten!

Uram, köszönöm megígért jelenlétedet. Hittel tudok továbbhaladni, tudva, hogy Te velem vagy. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: God Is With Us
Encouragement for today, 2014.12.24.
www.proverbs31.org


Ha otthont szeretnél
Alicia Bruxvoort

„Jézus így válaszolt: ’Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.’” Jn 14,23

Januárban minden éjszaka sírt a kisfiam lefekvés után.
A karácsonyi ajándékdobozok helyett bepakolt ládák álltak a házban, mert az új évet új házban, új városban kezdtük, 300 kilométerre a helytől, amit Joshua „otthonnak” nevezett.
Mikor a Legókat már félretolta, a pingpongütő pattogása elcsitult, mikor a nappali nyüzsgés nyugovóra tért, és az éjszaka hangjai felerősödtek, legkisebb gyermekem felkucorodott az ágyára, és eszébe jutott, hol van.
Illetve hol nincs.
Az árnyak másként táncoltak az új falakon, a szél különös ritmusban rázta az ablaktáblákat. A közeli fenyvesben kísértetiesen rikoltozott a bagoly, az utcai lámpa aranyszínű sugarat vetett a vécéajtóra.
Haza akarok menni, szipogta gyermekem, és sós könnye átitatta a párnáját. Haza akarok menni.
Néha düh volt a hangjában. Máskor mint egy temetési ének, lassan búgtak elő a szavak a sötétben. De én mindannyiszor sajgó szívvel, remegve feküdtem mellette. És imádkoztam, míg meg nem adta magát az álomnak.
A hideg fal és Joshua apró teste közé nyomódva új barátokért, bátor lendületért imádkoztam. És vigasztalásért meg békességért. De mindenekelőtt azt kértem Istentől, tegye új házunkat otthonná.
Honvágyban töltött első hónapunk hosszú esti óráiban folyton ezt imádkoztam, mígnem egy reggel ráébredtem, hogy imádságom már rég meghallgatásra talált.
János evangéliumának 14. részénél időztem, és a 23. versnél hirtelen megdobbant a szívem.
„Ha valaki szeret engem, megtartja az én igémet; az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.”
Felnéztem a Bibliából a felhalmozott dobozokra a sarokban, és magamba szívtam Szabadítóm szavainak vigasztalását.
Mikor kocsiba ültünk, és követtük a költöztető kamiont kelet felé, odahagytunk egy házat, de nem adtuk fel az otthonunkat.
Az otthon ugyanis nem egy hely, hanem egy Személy.
Az otthon nem menedék a vihar elől. Az otthon a Tökéletes Szeretet, mely felkorbácsolja a szívünket.
Az otthon nem a fény az út végén. Az otthon a kiolthatatlan remény, mely megvilágítja az utat.
És mielőtt Jézus a Mennybe ment volna, hogy örök hajlékot készítsen nekünk, meg akarta értetni velünk ezt az egyszerű igazságot.
Nem úgy jutunk haza, ha követjük a sárgaköves utat. Az otthon ránk talál, ha követjük Jézus tanítását, és eldöntjük, hogy az Ő szerelmeseként élünk.
Irányítószámunk változhat, a megszokott helyek emléke elmosódhat bennünk, de ha életünket Krisztusra mint szegletkőre építjük, sosem távolodunk el otthonunktól.
Mert az otthont nem lehet egy lakcímmel kifejezni.
Az otthon összefoglalója egy név. Immánuel.
A Máté 1,23 mondja: „’Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek’ - ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Drága Jézus! Életemet a Te változatlan valódra akarom építeni, hogy bárhova menjek is, mindig otthon érezzem magam. Köszönöm, hogy te mindig és mindenütt velem vagy. Taníts meg, hogyan éljek Benned. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: If You’re Longing For Home This Christmas…
Encouragement for today, 2014.12.22.
www.proverbs31.org


Nem vagyok mindenre képes
Amy Carroll

„’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém…. mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 2Kor 12,9.10b

Nem akarok bowlingozni – mondtam, és hangomban hallottam a bólintást váró nyafogó árnyalatot.
Egész kiterjedt családom lelkesen készült a közös programra, én meg vonakodtam. Igazából nem utálom a bowlingozást. Csak egyszerűen NAGYON nem szeretek olyasmit csinálni, ami nem az erősségem. És a bowling nem megy. Természetes nekem, hogy inkább elkerülöm, kihagyom a próbálkozást.
Önérvényesítésre beállt társadalmunk így biztat: „Mindent lehet, csak akarni kell!”
Az igazság viszont az, hogy nem megy minden.
Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy platinalemezes popsztár leszek. A hajkefém volt a mikrofon, abba énekeltem, és minden lehetséges alkalommal színpadon voltam, amikor az iskolában valami rendezvény készült. De gyakorolhattam bármennyit, szívből jövő de átlagos hangom csak lanyha tapsolást és együttérző vállveregetést váltott ki a hozzám közelállókból.
Ha egy kicsit később születek, egyike lehettem volna az American Idolba jelentkező szánalmas kiesőknek. Kiválónak hittem volna magam, akitől a világ elámul. Családom harsány szurkolással biztatott volna, míg mindenki más döbbenten nézné, mit keresek ott.
Akárhány énekórát vennék, akármennyit gyakorolnék, nem jutnék el a kórusszerepléstől a szólóéneklésig. Egyszerűen nem történhet meg. Az éneklés adományát nem kaptam meg Istentől, és nem érzem, hogy arra biztatna, tegyem meg a hit ugrását a lehetetlenbe. Ha elmennék egy meghallgatásra, nevetségessé válnék, mert saját vágyamat követve próbálkozom, annak alapján, hogy tévesen mértem fel adottságaimat.
Röviden: ég és föld a különbség az ostoba és az elhivatott próbálkozás között.
Fontosnak tartom, hogy ismerjük korlátainkat. Igen ám, de van egy hajlamom, amire kevésbé vagyok büszke. Mégpedig az, hogy könnyen feladok bármit az első nehézségnél, főleg ha olyasmit kell csinálnom, amiben tudom, hogy nem vagyok ügyes.
Nemrég találkoztam szakmai életem eddigi legnagyobb kihívásával. Dolgoztam rajta keményen, és sorra értek a kudarcok. Minden nap abba akartam hagyni. Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy nem vagyok elég jó ehhez a feladathoz.
Ez a próbálkozás viszont az elhivatottak közé tartozott. Egy készség kialakulásának kezdetét jelentette, aminek alapját Isten megadta nekem, és világosan el is hívott rá.
Ezért térdre borultam, és útmutatást kértem Tőle, meg egy kicsivel több lelkierőt.
Hűséges volt, megadta a kellő biztatást. Azóta is egyértelműen jelzi, hogy nem csak utat nyitott egy lehetőséghez, de embereket adott mellém, akik segítenek felnevelni a belém helyezett, embriónyi képességet.
Ahelyett, hogy mint mai kultúránk, azt harsogná: képes vagy rá, csak akarnod kell, Isten arra indít, hogy örüljek, hogy nem vagyok elég ügyes ahhoz, hogy
- megcsináljam Nélküle,
- elvégezzem mások segítsége nélkül,
- és befejezzem kitartó türelem nélkül (amiből kipróbált erény, majd abból reménység fakad – Róm 5,3-5).
Néha, mikor olyan feladatot kapunk, ami túlmutat rajtunk, örüljünk neki. Jó az, ha nem vagyunk jók mindenben. Ezek a küzdelmek, kudarcok és végső soron a fejlődés mutatja meg nekünk, hogy Isten igenis elég nekünk.

Uram, segíts, hogy örülni tudjak a nehéz feladatoknak, mert ezekben jutok el saját képességeim határáig, hogy onnan teljesen a Tieidre hagyatkozzam. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: I Can’t Do Everything
Encouragement for today, 2014.12.24.
www.proverbs31.org


Az én újévi imádságom
Wendy Blight

„Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet!... Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!” Zsolt 45,10-11

Ez az ige ma neked üzen: a Király vágyik rád.
De nemcsak vágyik utánad, az életét adta érted.
A neve Jézus.
Ő az, „aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (Jel 1,4).
Hallottad, mit mondott János? Most jön.
Alleluja! Jön a Király!
És azon a napon
- eljön a felhőkön teljes dicsőségben (Jel 1,7),
- vérbe mártott ruhában jön, rajta a neve: az Isten Igéje (Jel 19,13),
- szeme tűz lángja, és fején sokágú korona lesz (Jel 19,12),
- ruhájára és derekára az a név lesz írva: KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA (Jel 19,16).
A dicsőséges napig hátralévő időre Jézus nagy ígérettel ajándékozott meg minket. Helyet készít nekünk. És mikor elkészül, visszatér hozzánk.
Egyetlen dolgot kér: készüljünk fel.
Mai alapigénk szavai rávilágítanak, hogyan kell készülnünk: „Halld csak, leány (ez te vagy, drága barátnőm)… hódolj hát néki!”
A közeledő Király leánya vagy, a Királyé, aki nagyon vágyik utánad, és aki egyetlen dolgot kér, mialatt várunk rá. Azt kéri, hogy imádjuk, hogy hódoljunk neki.
Felkészülésünk első lépése, hogy felfogjuk áldozatkész szeretetét – múltbeli életünktől függetlenül Jézus szépnek lát minket. Áldozata megszépít, letörli bűneink utolsó foltját is. Mindent megújít! Ha tehát nem érzed ma szépnek magad, ha szégyenkezel valami miatt, bűntudatod vagy lelkiismeretfurdalásod van, ha nincs benned remény, és értelmetlen minden, gondolj erre: Királyod, Jézus, meg tud újítani. Újra tud építeni.
Ha hasonlítunk, talán te is azt hiszed, ha az emberek meglátnák igazi valódat, a titkokat, amiket rejtegetsz a világ elől, elfordulnának tőled. Ne feledd, Szabadítód mindenről tud. Az Ő szeme elől nem rejthető el semmi. És Ő mégis nemhogy kedvel, de nagyon szeret téged.
Gyertek, húgaim és nővéreim Krisztusban, álljunk körbe, imádjuk Királyunkat, és hódoljunk előtte, imádságos lélekkel készüljünk új életünkre Jézusban.
Csatlakozzatok hozzám, mondjuk együtt
az én újévi imádságom:
Drága Jézus, csodállak dicsőségedben, hatalmad fenségében. Te vagy a föld Királya, és az én Királyom. Ma új év kezdődik számomra. Köszönöm ígéretedet, hogy helyet készítesz nekem. Ezt az ígéretet a szívemre tűzve, szilárdan állok Benned, életem Urában. Köszönöm, hogy Lelkeddel megpecsételtél, és nevemet belevésted a tenyeredbe.
Köszönöm, hogy a Te szemedben széppé tettél, és állandóan megszépítesz. Segíts magabiztosan élnem ebben a szépségben. Készítsd elő szívemet a Veled való találkozásra örök trónusod előtt.
Reggelenként ébreszd fel a lelkemet, hogy találkozzam Veled. Szívemet kapcsold szilárd igédhez. Mutasd meg vétkeimet. Tedd lelkem alázatossá, hogy megbánjam őket. Szitálj át, ha kell, Uram. Pusztíts el bennem mindent, ami akadálya szeretetemnek Irántad. Adj nekem engedelmes, alattvalói szívet.
Vonj közel magadhoz, hogy leghalkabb suttogásodat is meghalljam. Tölts csordultig szereteteddel, hogy bőven adhassam tovább, osztogathassam nagylelkűen. Gyújts lángot szívemben, hogy még jobban vágyakozzam Rád. Itass át Szentlelked erejének teljességével, használj eszközödként. Frissíts fel, ha lankadok.
Erősíts belülről, hogy tudjak mindig nekem szánt terveid szerint élni, kövessem akaratodat akkor is, ha nehéz. Add, hogy mindenben Rád bízzam magam. Mutasd meg ösvényeidet, és irányítsd szívemet, hogy azokon járjon.
Szeretlek, Jézus! Mindezt a te drága, szent Nevedben kérem.

És Isten leányai hozzáteszik: Ámen.
Képzeld csak el! Egy nap mi mindnyájan, egy családként ott fogunk térdelni Annak a trónja előtt, akinek a Neve fölötte áll minden névnek. Elképzelhetetlen örömmel telik meg a szívünk, ahogy tekintetünk találkozik Uralkodó Királyunk tekintetével, és végre szemtől-szembe látjuk Őt!
Mi itt a Proverbs31 Ministries-nél nagyon szeretünk téged, és áldott, csodálatos új évet kívánunk!

Wendy Blight: My New Year’s Prayer
Encouragement for today, 2015.01.01.
www.proverbs31.org