Az igazi ajándék
Melanie Chitwood
„Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Ef 4:31-32.
Emlékszel, gyermekkorodban hányszor vártad azt a bizonyos, igazi karácsonyi ajándékot? Kibontottál néhány csodálatos dobozt, de egyik sem volt az igazi. A szíved összeszorult: vajon megkaptad, amire olyan nagyon vágytál?
Én is jártam így. Mikor már úgy tűnt, az összes ajándékot kibontottuk, a szüleim előhoztak egy utolsó dobozt. Lelkesen vettem át tőlük. A díszes csomagolás, a hangja, ahogy rázogattam, azt sejtette, hogy végre, megvan. Lefejtettem a külső papírt, felnyitottam, belenyúltam a dobozba, és előhúztam – egy gyönyörű pulóvert, ami távolról sem volt az ajándék. Mosolyogva megköszöntem, de hiába próbáltam leplezni csalódottságomat.
Rájöttem, hogy a férjemmel kapcsolatos várakozásom nagyon hasonló ahhoz, ahogyan az igazi karácsonyi ajándékot vártam. Azt hiszem, legtöbben így vagyunk vele. Ahogy csodáltuk egy ajándék díszes csomagolását, úgy gyönyörködtünk férjünk vonzó külsejében. Eleget figyeltük előzetesen, hogy biztosak legyünk benne: ő az, aki boldoggá tesz minket. Biztosan ő az igazi!
Aztán, amikor férjajándékunkról kiderül, hogy nem is annyira igazi, nehezen tudjuk elrejteni csalódottságunkat. Különféle módszerekkel próbáljuk kivédeni a kiábrándulást.
Igyekszünk „megnevelni”, igazi ajándékká alakítani a férjünket. Kritizáljuk, elítéljük a szokásait. Vagy feladjuk, visszahúzódunk, berendezkedünk egy kiüresedett házassághoz. Ami még ennél is rosszabb, meggyőzzük magunkat, hogy nem a megfelelő emberhez mentünk férjhez.
Ezek a módszerek nem teszik házasságunkat azzá, amit Isten szánt nekünk: egy meghitt, szoros társkapcsolattá. Valójában épp az ellenkezőjét érik el. Keserűség, elégedetlenség, düh ver gyökeret a szívünkben. Emiatt - ahelyett, hogy egyre közelebb jutnánk az egységhez - távolodást, elszakadást élünk meg.
Mit tehet egy nő, ha érzi, hogy nem az igazihoz ment feleségül? Hogyan kezelheti az elvárásait és a csalódásait a házasságban?
Rakja le őket. Nyissa ki a tenyerét, és az elvárások szorításából engedje ki a férjét. És imádkozzon őszintén: „Uram, csalódtam a férjemben. Segíts, hogy úgy kezeljem ezt a helyzetet, ahogy az a legjobb a házasságunknak, és ahogy az neked is tetszik.”
Ha nyitott lélekkel kérjük az Urat, Ő meg fogja mutatni, hogy egy-egy csalódást okozó helyzetben az a jobb, ha szólunk a férjünknek, vagy jobb, ha hallgatunk. Meg fogja lágyítani a szívünket, hogy az Ő szeretetét és elfogadását tudjuk férjünk felé sugározni.
Ha olyanok vagytok, mint én, most ezt gondoljátok: Ez mind szép és jó, de a férjemnek valóban meg kéne változnia… Nem elég figyelmes, nem segít eleget, elfelejtette a születésnapomat. Nem akarom mindig lenyelni a csalódást, én ezt így nem bírom tovább!
Lehet, hogy meg kéne változnia, lehet, hogy meg is fog. De abban biztosak lehetünk, hogy a Szentlélek sokkal nagyobb átalakulást tud végbevinni a férjünkben, mint amit mi feleségként bármikor is képesek volnánk.
Ezen a Karácsonyon legyen az az ajándékod a férjednek, hogy kiengeded őt az elvárásaid satujából. Ajándékozd meg magadat a házasságoddal való elégedettséggel. És mondj Istennek köszönetet a férjedért, aki számodra az igazi karácsonyi ajándék.
Édes Istenem, szabadítsd ki a férjemet és a házasságunkat az elvárásaim béklyóiból. Nyitott lélekkel és nyitott kézzel imádkozom Hozzád, Uram, és megköszönöm Neked a férjemet. Segíts, hogy úgy nézzek rá, ahogy Te nézel: mint a nekem való igazi ajándékra. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today 2009. dec. 1.
www.proverbs31.org
A láthatatlan asszony
Shari Braendel
„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymást megelőzők” Róm 12:10
Margaret nemrég költözött a városunkba, úgy gondolta, végiglátogat néhány templomot és bibliaórát, és kiválasztja, hova járjon rendszeresen. Sajnos, mindenütt ugyanaz fogadta: észre sem vették, hogy ott van.
Mintha nem is látnák. Az volt az érzése, hogy egy kicsi hal a nagy óceánban. „Hogy fogok így közösségre találni, összebarátkozni valakivel?” – kérdezte magától, ahogy kitöltött egy pohár teát az egyik szeretetvendégségben.
Pár napja mesélte el Margaret, hogy érezte magát akkor, egyedül a sok lány és asszony között az agapén. Elnevettem magam, mikor elmondta, hogy heteken át azzal szórakoztatta magát, hogy szándékosan ugyanabban a ruhában ment ki az utcára. Úgysem számít, senki sem fog emlékezni rá, miben látta legutóbb.
Bár Margaret úgy érezte, egyedül van, és senki sem látja, ez nem így volt. Mit mondott Jézus? „Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a hajszálaitok is mind számon vannak tartva. Ne féljetek hát; sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél” (Lk 12: 6-7). Nem csak számon tartotta őt Isten azokban a napokban, de azt is tudta, hogy érzi magát!
Én is megtapasztaltam, mit érezhetett Margaret. A fiam idén új iskolába került, s az első szülői értekezleten ugyanolyan helyzetbe kerültem, mint Margaret a szeretetvendégségen. Körülnéztem a teremben, egyetlen ismerős arcot sem láttam. Más édesanyák is voltak ott, akik senkit sem ismertek. Egyedül üldögéltek, igyekeztek lazának látszani, nem néztek fel az üdítőről, ami előttük volt az asztalon. A többiek kettes-hármas csoportokba verődve beszélgettek, nevetgéltek, észre sem vették, hogy magányos nők is vannak a teremben.
Annyira csak magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy nem látjuk meg az új arcokat, a magányos embereket. Margaret történetén gondolkozva feltettem a kérdést: „Én is ennyire csak magammal törődöm? Mintha körülöttem forogna a világ?” Az összejövetelek, a bibliaórák, az ünnepélyek nemcsak a barátnőkkel való találkozásról kéne, hogy szóljanak, hanem utána kéne nyúlni valakinek, aki barátkozni szeretne.
Feladatként akarom kitűzni magam elé, hogy túlnézek a családi-baráti körömön, s erre hívlak téged is. Ha elmész egy társaságba, nézz körül, s ha találsz valakit, aki egyedül van, menj oda hozzá. Köszöntsd mosolyogva, kérdezd meg, mióta lakik a környéken, szeretne-e megismerkedni másokkal, tudnál-e segíteni neki valamiben. Talán te leszel az, aki bebizonyítod neki, hogy nem láthatatlan, őrá is figyelnek: Isten és te.
Uram, azt kérem tőled, segíts, hogy jártamban-keltemben tudatosabban nézzek körül. Segíts, hogy észrevegyem azokat, akik kényelmetlenül érzik magukat, akik újak a társaságban. Add, hogy ki tudjak lépni önző magamra figyelésemből, s oda tudjak lépni valakihez, aki vágyik rá, hogy észrevegyék. Kérlek, segíts, hogy ne csak magammal foglalkozzam, Jézus nevében. Ámen.
Encouragement for today 2009. dec. 2.
www.proverbs31.org
Imádság 365 napon át
Holly Good
„mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt mindabban, ami az Isten akarata” Kol 4:12b
Sosem lehet felülmúlni, ebben biztos vagyok. Egyszerű borítékba csomagolva, szeretettel lepecsételve kaptam életem legemlékezetesebb karácsonyi ajándékát. 42 karácsony alatt sosem kaptam olyan kincset, mint tavaly. Egy ajándék, ami jóérzést, békét, örömöt okozott 365 napon át. Ahogy közeleg 2009 vége, sajnálattal gondolok rá, hogy lejár az ajándék.
A Proverbs 31 Ministries irodájában egymást szoktuk megajándékozni zsákbamacska ajándék módszerrel. Így történt tavaly decemberben is. Mikor kinyitottam az ajándékomat, amit Melissa Taylor-től kaptam, hangosan felolvastam a kísérő levelet: „Tegnap éjjel, amikor csomagoltam az ajándékodat, egy sugallatot kaptam, aminek boldogan teszek eleget. Te, aki ezt az ajándékot választottad, nemcsak egy dísztárgyat kapsz, hanem egy ígéretet is. Megtiszteltetésnek veszem, hogy imádkozhatom érted 2009 minden egyes napján. Jó napjaidon és rossz napjaidon, mindig biztos lehetsz abban, hogy név szerint imádkozom érted. Szeretlek. Boldog Karácsonyt.”
Könnyek lepték el a szememet, ahogy odaléptem, és átöleltem a barátnőmet. Felolvasott mondatai balzsamként simogatták máris a lelkemet. Nem találtam szavakat arra, amit mondani szerettem volna. Csendben összehajtogattam a levelet, és visszacsúsztattam a borítékba. Mosolyognom kellett.
Valaki minden nap imádkozni fog értem! Kihagyás nélkül, hűségesen. Micsoda ajándék!
Sosem volt még ebben részem. Persze előfordul, hogy valamelyik jóbarát azzal nyugtatgat, hogy imádkozik értem, ha megosztom vele a bajomat. Vagy valaki felhív, hogy eszébe jutottam, és úgy érezte, imádkoznia kell értem. Olyan is van, hogy biztosít valaki arról, hogy hordoz engem az imáiban. De ilyet, hogy egy állhatatos imaharcos megígéri, hogy minden egyes nap imádkozik értem, erre sosem számítottam.
Nagyon lelkesítő tudat volt.
Bátorság öntött el, önbizalom, optimizmus.
És főleg az a tudat, hogy szeretve vagyok.
Tudjátok, én már ismerem az imádság erejét. Tapasztaltam gyógyulást, lelki növekedést, csodát és békességet magánima, családi és közösségi imádság hatására. Alázatos lélekkel eljutottam oda, hogy naponta teljesen átadjam Istennek az irányítást, és ez az egész az imádsággal kezdődik.
Az imádságos élet nem azt jelenti, hogy úgy gondolom, Isten mindent megtesz, amit kérek Tőle, hanem bizalmat jelent abban, hogy meghallja vágyainkat, és tudja, mi a legjobb nekünk. Bizalom abban, hogy vezetni és irányítani fog, mialatt az Ő akaratát keressük. Teljes szívvel ráhagyatkozom erre az életbiztosításra.
Az egy évre szóló imádság-ajándékért való mélységes hálával a szívemben tértem haza karácsonyi összejövetelünkről. Én is megfogadtam, hogy naponta fogok Melissáért imádkozni. Micsoda kihívásokkal teli év következett rá – szüksége is volt a napi imádságaimra.
Mialatt alázatos és hálatelt szívvel gondolok rá, felidéződik bennem a Korintusi levél egy szép mondata: „Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek az Ő kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban” 1 Kor 1:4. Köszönöm, hogy imádkozol értem, Melissa. Nagyon jó érzés. Micsoda összetartozás. Milyen ritka ajándék!
Uram, köszönöm Neked a barátainkat, akik a Te szereteteddel szeretnek minket. Köszönöm, hogy hűségesen figyelsz kéréseinkre, és válaszolsz rájuk, amikor jónak látod. Bízunk Benned, szeretünk Téged, dicsőítjük Szent Nevedet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today 2009. dec. 3.
www.proverbs31.org
Az Ő nevéért
Marybeth Whalen
„az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért” Zsolt 23:3b
Uram, mutasd meg, mi a Te akaratod, hogy aszerint éljek.
Uram, mutasd meg az irányt, merre menjek.
Uram, csak azt akarom, amit Te akarsz. De tudni szeretném, mi a Te akaratod.
Imádkoztál már valami hasonlót? Ha hasonlítunk, akkor igen. A fenti ige feltár egy olyan igazságot, amit eddig nem vettem észre, pedig jól ismerem ezt a zsoltárt. Hányszor de hányszor imádkoztam már Isten iránymutatásáért – és közben a saját utamon akartam járni. A fenti mondatot három szakaszra bontottam, hogy jobban fel tudjam fedni a benne rejlő bölcsességet.
Az igazság ösvényein: Ha Isten vezet minket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy csak olyan útra terel, ami az Ö szemében igaz út. Ha letérünk az útról, elvész a békénk, ellentétbe kerülünk az Ő tanításával, Igéjével: megjelenik a piros zászló, ami jelzi, hogy rossz felé haladunk. Biztosak lehetünk benne, hogy Isten sosem vezet a rossz úton. Csak keresnünk kell iránymutatását imádságban, szent tanácsokban és az Igében.
Vezet engem: Ha Isten követői vagyunk, azt akarjuk, hogy vezessen minket. Elég egy rövid időszak, mialatt a magunk útját járjuk, hogy rájöjjünk, magunktól nem találjuk meg a helyes irányt. Sokan vagyunk, akik azután jutottunk Istenhez, hogy teljesen összekuszáltuk az életünket. Hálásak vagyunk ígéretéért, hogy Pásztorunk lesz, aki szeretettel vezeti juhait. Boldogan követjük, örülve, hogy van, aki megvilágítja előttünk az utat.
Az Ő nevéért: Ezekben a szavakban van számomra az üzenet lényege. Miért vezet minket Isten az igazság ösvényein? Az Ő nevéért.
Azt akarja, hogy az irány, amerre haladunk, Őt tükrözze. Neki hozzon dicsőséget, nem nekünk. Az Ő nevét tegye híressé. Életünk legyen élő tanúbizonysága az Ő jóságának, hogy mások is Felé forduljanak. Ezért fog minket mindig – nem könnyű vagy gyors, hanem - szent döntésekre vezetni. Ha megadjuk Neki magunkat, észre fogjuk venni, hogy mindig a legjobb választások felé irányít majd. Nem azért, mert mi vagyunk a legjobbak, hanem azért, mert Ő az.
Ez az egyszerű igevers felnyitotta a szememet. Néha, mikor Isten akaratát kerestem egy-egy választás előtt, igazából az egész keresés rólam szólt. Rá kellett ébrednem, hogy a döntés mindig, de mindig Róla kell, hogy szóljon. Az imádságom többé nem a „mit kéne tennem?” énközpontú kérdésre keresi a választ, hanem arra, hogy „mi hoz Neked dicsőséget?” A magam emberségéről az Ő szentségére kellett átirányítanom a tekintetemet. Így biztos, hogy odavezet, ahova mennem kell. De nem szabad szem elől tévesztenem az útkeresés célját és értelmét.
Istenem, mai imádságom benne van a Te Igédben: kérlek, vezess az igazság ösvényein a Te nevedért. Azt szeretném, ha életem a Te dicsőségedet tükrözné. Bízom benne, hogy ez megtörténik, mialatt azon az úton vezetsz, ami igaz a Te szemedben. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today 2009. dec. 4.
www.proverbs31.org
A remény arca
T. Suzanne Eller
„Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.” Mk 10:16
Szívesen utazom más országokba missziós szolgálatoknak segíteni. De gyakran megesik, hogy a látott ínség okozta elnehezedett szívvel hagyok el egy-egy szép országot. Hosszú sorok az orvosi vizsgálatok előtt. Utcasarkokon egy kis ennivaló reményében cukorkát vagy – a legrosszabb esetben – saját testüket áruló gyermekek. Sokszor sírtam a repülőgépen hazafelé, könnyeimet megpróbáltam eltakarni a többi utas elől.
Nemrég tértem haza Ecuadorból a Compassion International által szervezett missziós útról. Ez az utazás reménnyel töltött el! 52000 ecuadori gyermek életét szolgálja a Compassion 200 központja Ecuadorban!
Azért mentem főleg, hogy találkozzam Eric-kel, egy hétnek látszó 13 éves kisfiúval. Eric olyan rendellenességgel született, ami gátolja mozgását és kommunikációs képességeit. Nem sok remény volt az életben maradására. Édesanyjának két másik gyermeke is van, egyik 10, másik 6 éves. Otthonuk kőből és salakbetonból kialakított barlangszerű építmény. Le kellett hajolnom, hogy be tudjak lépni a sötét kéthelyiséges házba. Egyik fal mellett egy hosszú évek rozsdáját viselő kicsi hűtő áll. A nyitott tűzhelyen néhány koromtól fekete edény. Eric büszkén mutatta meg, hogyan mossa ki szappanhabos kefével csapkodva a piros pólóját.
Kicsi korában Eric több műtéten átesett, amik lehetővé tették, hogy a maga esetlen módján szaladni tudjon. Mivel szavakkal nehezen kommunikál, azt hihetnéd, hogy tanulatlan, pedig nagyon intelligens gyermek. Ő is, testvérei is iskolába járnak, tápláló ételeket fogyasztanak a Compassion International jóvoltából.
Később találkoztam Jonathonnal, aki 5 évesen került a Compassion International gondozottjai közé. Emlékszik, milyen büszkén mutatta meg társainak az első levelet, amit a szponzorától kapott. Magasra tartotta, hogy minden gyermek lássa. „Jézus küldött valakit, aki szeret engem” – mondta nekik.
Jonathan jövő júliusban végez fizika szakon az egyetemen. Elsírta magát, ahogy próbálta elmondani, mi mindent tett érte a Compassion International és a szponzora. Valaki, akivel sohasem találkozott, éveken át lehetőséget adott arra, hogy egészségesen, reményben éljen, s megváltozzék az élete hasonlóan sok más társáéhoz. Azt tervezi, hogy miután befejezi tanulmányait, visszatér tanárként abba a központba, ahonnan elindult.
Gyakran imádkozom Jézushoz, kérve, hogy mutassa meg, mire fordítsam az időmet, a pénzemet, a képességeimet. A mindennapi kiadásokkal kapcsolatosan sohasem imádkozom, azoknak nincs maradandó értéke. Foglalkozom velük, átgondolom őket, de az imádságomban nem szerepelnek. Azt hiszem, változtatok ezen, és imádkozni fogok azért is, hogy mutassa meg Isten, hogyan tudnék olyan dolgokba fektetni, amik valóban számítanak.
Hazafelé a repülőn nem kellett takargatnom a könnyeimet az utastársak elől- most nem. Új reménysugárral a lelkemben adtam hálát Istennek: egy kisgyermek, akit életképtelennek hittek, most szaladni és olvasni tud; láttam magam előtt a kislányt, aki majd kiesett a padból, hogy felszólítsák, mert fel akart mondani egy részt a bibliából; láttam a fiatalembert, aki könnyeit törölve mesél vágyairól, hogy hazatérve ugyanolyan szegény kisgyerekeket tanítson, mint amilyen ő maga is volt. Hátradőltem az ülésen, és mosolyogva idéztem magam elé a képeket, melyek az Isteni Remény működését bizonyították.
Drága Istenem, te szereted az éhezőt, a szegényt, a szenvedőt. Köszönöm a lehetőséget, hogy a Te kezed és lábad lehetek saját közösségemben vagy bárhol a világon. Kérlek, segíts, hogy szívemet és életemet olyan dolgoknak szenteljem, amikért a Te szíved lángol. Jézus nevében, Ámen
Encouragement for today 2009. december 8
www.proverbs31.org
A fordító megjegyzése: A Compassion International egy 1952-ben alapított keresztény segélyszervezet, mely afrikai, indiai, mexikói szegény gyermekek élelmezésében, iskoláztatásában, orvosi ellátásában, hitoktatásában vesz részt. Többek között abban különbözik más hasonló szervezetektől, hogy a támogatók egy-egy adott gyermek szponzorálását végezhetik, akivel a coloradói központon keresztül kapcsolatban állnak. Adott havi összeggel (jelenleg 38 dollár) járulnak hozzá szponzorált gyermekük gondozásához, akinek évente háromszor levelet írhatnak, vigyázva, hogy ne keltsenek benne teljesíthetetlen vágyakat. A gyermek fényképről ismerheti szponzorát, (ahogy a szponzor is a gyermeket), ő is írhat, rajzolhat szponzorának, de elérhetőségüket nem adhatják meg egymásnak. A szponzor évente egyszer meglátogathatja a gyermeket, vigyázva, hogy akkor se vigyen neki olyan értékű ajándékot, ami a többi gyermekben irigységet kelthetne, szomorúságot okozhatna. A szponzorálásra szoruló gyermekeket a helyben élő munkatársak választják ki a közösségből. A www.compassion.com honlapra rakják fel a még nem szponzorált, de rászoruló gyermekek fényképét, életkorát, nevét, s pár szót az életkörülményeiről. Ha valaki szeretne szponzorálni egy általa kiválasztott gyermeket, kitölt egy adatlapot, átutalja az első havi összeget, kap postán egy szponzorkészlet (sponsor kit) nevű kis csomagot a gyermekkel való kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel, ismertetőkkel, a gyermek családjáról, életteréről, kedvteléseiről való adatokkal, eldönti, hogy milyen formában küldi a pénzt, stb. Ígéretet tesz arra, hogy naponta imádkozik a gyermekért, amint a gyermek is naponta név szerint imádkozik ettől kezdve a szponzoráért. Ha olyan élethelyzetbe kerül a támogató, hogy nem tudja folytatni a szponzorálást, jelzi a központnak, akik azonnal keresnek más szponzort a gyermeknek. Akit egyszer támogatni kezdtek, nem kerülhet ki többé a szervezet látóköréből.
Ezenkívül lehetőség van két másik projektben való részvételre is: tehetséges gyermekek felsőfokú tanulmányainak támogatására, illetve újszülött csecsemők és édesanyjuk egészséges életének biztosítására.
Szívesen segítek a fordításban, ha valaki szponzorálni szeretne egy gyermeket. Cs. M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése