„Az én igám édes, az én terhem könnyű.” Ezek a drága szavaid néha olyan képhez kapcsolódnak, melyen ott állsz pasztell árnyalatokban, körülötted rózsakoszorúk, arany fény. Komoly erő és bátorság kell ahhoz, hogy ilyen szelídek maradjunk igazságtalan vádakkal, orvul támadó ellenséggel szemben. Te vagy az erős, nem az ordítók és háborút szítók. Igának nevezed, Uram. És valóban, kívülről tart fogva. És mégis, úgy illik rám ez a te szeretetetigád, mintha hozzá volnék szabva. Ha egyszer összekapcsol engem veled, a teher könnyűvé válik, az iga édessé. Megpihenek benned. „Robottal elérhető Isten?” – kérdezi Yeats. „Ő a tisztaszívűeknek adja önmagát. Nem kér mást, csak a figyelmünket.” Milyennek érzem? Igád könnyű, és jól illeszkedik rám, Uram? Ha tehernek tűnik, nem a te igád, amit viselek.
sacredspace.ie 2010.07.04.

Uram, az iga akkor töri a vállamat, ha letérek az útról. Segíts, hogy tartani tudjam az irányt, amerre Te vezetsz. Így édessé válik az iga, mert Veled vagyok, nem nehezedik rám, mert tartod Te is.
A teher, amit viszek, könnyű, ha jó irányba haladok. Ha a Te terhedet viszem, azt, amit Te nekem szántál. Uram, van úgy, hogy mások is rám rakják a terhüket. Nem azért, mert ártani akarnak nekem, hanem azért, mert nem bírják egyedül. Talán úgy érzik, Te távol vagy, esetleg nem is látnak, azt hiszik, könnyebb a terhük, ha velem osztják meg. Segíts kérlek, hogy észrevegyem, ha a teher, ami rajtam van, nem az enyém. Segíts, hogy le tudjam tenni a lábad elé a mások terhét. Kérlek, alakítsd úgy az eléd rakott terhet, hogy annak is könnyebb legyen cipelni, aki nekem adta át. Ámen.