Testem sanyargatása
Marybeth Whalen
„Sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.” 1Kor 9:27
Mikor elmeséltem egy asszonynak, akivel találkoztam, hogyan jutott ki a családom a 95000 dolláros adósság satujából, zavarba ejtett a kérdésével. „Gratulálok, hogy képesek voltatok rá” - mondta. „De tényleg azt hiszed, hogy az emberek hajlandók ekkora áldozatra, hogy megszabaduljanak az adósságuktól?”
Elismertem, hogy mások nevében nem tudok válaszolni. Én csak azt tudom elmondani, amit mi tettünk, s ami nálunk bevált. Szerinte az emberek egyszerűbb, könnyebb megoldást keresnek, mint a miénk, ami négy és fél évnyi megfeszített munkát jelentett. Valószínű, igaza van.
Néhány nap múlva, napi futásom első mérföldével küzdve eszembe jutott a fenti kérdés, és összehasonlítottam azzal, milyen nehezemre esett aznap reggel felkötni a futócipőt. Nem volt kedvem futni. Nem akartam abbahagyni azt, amivel épp foglalkoztam, nem akartam időt vesztegetni a futásra. Nem volt kedvem a kemény munkához. Felötlött bennem a „sanyargatom a testemet” kifejezés. Míg a lábam sajgott, az izmaim megfeszültek, a szívem enyhülésért sikoltott, megértettem, mire gondolt Pál, mikor azt a mondatot írta.
Futás közben végiggondoltam, mi minden van még az életben, amit érdemes megcsinálni, de „a test sanyargatásával” jár, hogy elvégezzük. Néha fizikailag sanyargatjuk a testünket. Az, hogy vigyázunk magunkra, sportolunk, egészséges ételek mellett döntünk, áldozatot és néha kemény munkát követel.
Máskor érzelmileg sanyargatjuk magunkat. Amikor szavakkal és magatartásunkkal megadjuk a tiszteletet férjünknek, szüleinknek, bizony gyakran megalázkodással jár, ami ellen erősen tiltakozik a testünk.
Megint máskor lelkileg kell sanyargatnunk a testünket. Rájöttem, hogy nem elég csak mondani, hogy szoros kapcsolatot akarok Istennel. „Sanyargatnom kell testemet”, hogy megtaláljam Őt. Például reggel, bár a testem még aludni szeretne, korán felkelek, hogy a napot Istennel töltött csendben indíthassam. És hiába mondom, hogy az Ő Igéje szerint akarok élni, ha nem szánok időt a tanulmányozására, ha nem sanyargatom a testem azzal, hogy legyőzöm a vágyat a TV előtti vegetálásra, és kinyitom a Bibliámat.
Rájöttem, hogy a legtöbb dolog az életben, amit érdemes megcsinálni, nem megy könnyen. A testem viszont, a lusta, engedetlen, ronda testem egyfolytában lazítani akar. Néha, bevallom, ő győz. De arra is rájöttem, hogy ha sikerül erőt vennem magamon, és „sanyargatom a testem”, utólag mindig örömmel tölt el, hogy megtettem.
Talán most is van valami, amit Isten elvár tőled, s ami a tested „sanyargatásával” járna. Ellenállsz, nehéz erőt venned magadon. Fogadd el a tanácsot valakitől, aki pontosan tudja, mit érzel: szánj időt rá, add át testedet, szívedet, elmédet az előtted álló feladatnak. Erőfeszítésed túloldalán megújult élet vár rád.
Uram, tudom, hogy a helyes út általában nem a könnyebbik út. Segíts, hogy a Te utadat kövessem a magamé helyett. Segíts, hogy végrehajtsam a szükséges változásokat az életemben. És add, hogy érezzem minden lépésnél a Te irányításodat és bátorításodat. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.13.
www.proverbs31.org
Kapjuk el a talmi gondolatokat
Rachel Olsen
„Harcunkkal leromboljuk a terveket, és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.”
2 Kor 10:5
Majd elveszek a Barnes & Noble könyvklub felpuffasztott foteljében. Ha a hátamat nekitámasztom a párnának, a talpam el sem éri a padlót. Így hát inkább magam alá húzom a lábamat, s befészkelődöm a fotel mélyébe. Figyelmemet a kiválasztott könyvre fordítom. Emberek mennek el mellettem – vasárnap van, a klubban csúcsforgalom -, de észre sem veszem. Tetszik, amit olvasok. A szerzővel lépést tartva haladok előre – itt, a hatalmas fotel mélyén.
Eltelik vagy húsz perc, míre először felnézek, és nyújtózkodom egyet. Belátok a könyvklub kávézójába vagy tíz méterre előttem. Ténfergő emberek, senki sem tűnik ki a többi közül. Majd észreveszek egy porcelán babára emlékeztető hajkoronát. Ragyogó szemű kincse valakinek. Vonzó, magabiztos nő, mozdulatai azzal a különleges légkörrel veszik körül, ami csak a régi, jómódú, déli telepesek sajátja.
Már csak őt figyelem, a kávézó elveszíti érdekességét. Mindaddig, míg pár perc múlva be nem lép egy sötét hajú, öltönyös férfi, s beáll a kávézóban a sor végére. Öltönyének eleganciája nem illik a helyhez és időponthoz, de úgy vélem, egy khaki színű terepruhában is kitűnne a többiek közül.
Nem veszem le róla a szemem, míg araszolva a sorban várja, hogy odajusson a pulthoz, s megrendelhesse a kávéját. Aztán újra a nőre esik a pillantásom, aki közben leült egy asztalhoz, divatos táskáját, mobiltelefonját maga mellé tette, valami papírokba mélyed, mint aki fontos dologgal van elfoglalva. De legalábbis valami jó dologgal. Ahogy saját gondolataimra fordul a figyelmem, rájövök, hogy épp azon morfondírozok, hogyan lehetnék olyan vonzó és tekintélyes, mint ezek ketten.
Hát ez eléggé ironikus, ha azt vesszük, hogy pár oldallal korábban megtorpantam, mikor a szerző a következő kérdést szegezte nekem: „Mikor vált isteneddé az, hogy jól nézzél ki?” A kérdés annyira mellbe vágott, hogy elővettem a naplómat, és felírtam későbbi megfontolásra. Mikor visszatérítettem a figyelmemet a kávézó ragyogó vendégeiről, eldöntöttem, hogy most van itt a „későbbi” megfontolás ideje. Tollam a következő sorokat írta a naplómba, amit Isten és én szoktunk olvasni.
„Amikor meglátok valakit, aki véleményem vagy a világ véleménye (ez a kettő elég gyakran ugyanaz) szerint jól néz ki, a figyelmem rátapad. Érzem, hogy a pulzusom is gyorsabban ver. Ez mindig így van, ha tetszik az, amit látok, legyen bár egy személy, egy festmény, vagy egy hamvas, érett szilva. Csodálom és vonzódom hozzá, vágyom rá. És őszintén bevallom, hogy azt szeretném, ha én is ugyanezt váltanám ki másokból. Miért??
Talán mert úgy tűnik, ami vonzó, annak hatalma van. Talán mert az olyan elme, amelyik nem Krisztusra irányul, abban leli legnagyobb örömét, ha csodálják. De hát most itt ülök, kicsit zilált külsővel, a hajam fodrász után kiált, lábamat magam alá húzva kuporgok egy fotelben. És ugyanolyan őszintén mondom, hogy élvezni akarom az ittlétet ebben az állapotban, lelkiismeret furdalás nélkül. Anélkül, hogy azon aggódnék, nem vagyok eléggé ragyogó és élire vasalt. Szeretnék tökéletesen kinézni mindig, és ugyanakkor nem akarom, hogy ez a vágy uralkodjék rajtam. Annak látom, ami: a külső bálványozásának. Azt választanám inkább, hogy akkor nézzek ki jól, mikor ebben örömöm telik, vagy mikor a szerepem megkívánja. De nem akarom, hogy a vonzó külső az istenemmé váljék. Köszönöm Istenem, hogy te a szívemet nézed, és nem a külső megjelenésemet.”
Azzal, hogy sikerült elkapnom, és megfelelő mederbe terelnem a gondolataimat, visszatérhettem a könyvemhez. Elégedetten. Lábammal a fenekem alatt, mint egy kisgyerek. És újra csatlakozom a szerzőhöz, megfeledkezve magamról és a kávézó ragyogó vendégeiről. Az értelmem újra megtapasztalta a szabadságot Krisztusban – és ez sokkal ízesebb, mint a világ bármelyik tejszínhabos kávéja.
Drága Szentlélek, kérlek, segíts, hogy tudatában legyek gondolataimnak. Hozd őket elém, segíts, hogy rendbe szedjem a soraikat, s irányítsam őket az Igazság felé. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.14.
www.proverbs31.org
Válassz, hol állsz
Tracie Miles
„Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek.” 1 Kor 16:13
Néhány évvel ezelőtt elkezdtem teniszezni, és csapatommal versenyekre is járunk. A csapattagok minden héten részt vesznek egy gyakorlati oktatáson, ahol a vezetőnk új technikákat és stratégiákat tanít nekünk. Mindig tele van ötletekkel, tanácsokkal, hogyan tudnánk fejleszteni játéktechnikánkat. Egyik alkalommal olyasmit mondott, amin azóta is sokszor eltöprengek.
Arról beszélt, mennyire fontos, hogy hol helyezkedünk el a pályán. Ez eldöntheti, hogy játékban tudjuk-e tartani a labdát, és megnyerjük-e a pontot. Hozzátette, hogy azt ugyan nem tudjuk eldönteni, mi történik a pályán, de azt mindig, hogy mi magunk hol állunk.
Eltöprengtem, hogyan alkalmazható ez a tétel az életünkre. Nem tőlünk függ, hogy mi történik a világban, de az igen, hogy mi mindig az igazságosság és egység oldalán álljunk. Állásfoglalásunk – benne van a magyar szóban, hogy elfoglaljuk a helyünket - tükrözni fogja, milyen szerepet engedünk Istennek az életünkben.
Például, ahhoz nincs hatalmunk, hogy befolyásoljuk a TV-műsort – szex, drogok, nyelvezet, erőszak – de eldönthetjük, hogy nézzük-e vagy nem. Nem befolyásolhatjuk, hogy a különböző filmek besorolásával mennyire engedékeny egy-egy csatorna, de azt igen, hogy gyermekeink vagy mi magunk megnézzük-e az adott filmet. Odaállhatunk az erkölcsi tisztaság mellé.
Nincs hatalmunkban más emberek hitének, cselekedeteinek működtetése. Nem állíthatjuk meg társadalmunk erkölcsi züllését. Nem befolyásolhatjuk a parlament döntéseit, milyen törvényeket szavaznak meg, miket vesznek le napirendről. Nincs hatásunk a kirobbanó gázárakra, a munkahelyi politikára, a cégek megkérdőjelezhető gyakorlataira, a túlzott liberális toleranciára, a külpolitikára, a háborúkra, a gazdaság helyzetére.
Néha úgy tűnik, egy csomó dolog fölött nincs hatalmunk saját életünkben, nem is beszélve a világ dolgairól. De hadd mondjak egy jó hírt – mindig van lehetőségünk eldönteni, mi magunk hol állunk az élet játékában.
„Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében, de az okos ember kimeregeti azt” – áll a Péld. 20:5-ben. A pályán elfoglalt pozíció itt kezdődik: a szívben. Ha hitünk erős és megalapozott, van mit kimernünk ebből a bölcsességből, amikor állást kell foglalnunk, tudva, hogy Isten bennünk lévő ereje segít a jó döntés meghozatalában.
A jó és rossz között a szívünkben és az elromlott világban dúló harc közben egyetlen reményünk, hogy egyenesen és szilárdan Krisztus mellett állunk, függetlenül az ellenfél lépéseitől.
Az élet nagyon hasonlít egy teniszpályához. Mindig két térfél van. Megpróbálunk a helyes oldalon maradni, de néha jöhet olyan labda, ami a rossz irányba lódít minket. Máskor nehéz kivédeni a labdát, elesünk, vagy lelépünk a pályáról. De ha kezdettől eldöntjük a helyes pozíciót: Isten térfelén akarunk játszani, és Őt választjuk partnerünknek, esélyünk van rá, hogy ki tudjuk használni a bennünk lévő energiát, hatni tudunk a játszmára. Isten bölcsességének mélységes kútjából merítve a szívünkbe, helyes döntést hozunk.
Előfordul, hogy a hitünk melletti kiállás csökkenti népszerűségi indexünket, ám lehetővé teszi, hogy Istent meglássák bennünk. És lehetnek olyan alkalmak, amikor a pályán elfoglalt helyünk minden szónál fontosabb, figyelemkeltőbb lesz.
Uram, adj erőt és hitet, hogy a jó oldalon álljak, amikor támad az ellenfél, és ne sodorjon magával a romlott világ lendülete. Segíts olyan életet élnem, ami Téged dicsőít, ahelyett, hogy a könnyebbik utat választanám, s együtt sodródnék a tömeggel. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.15.
www.proverbs31.org
Megjöttek a szarkák
Luann Pater
„Erő és ékesség az ő ruhája;és nevet a következő napnak.” Péld. 31:25
45 évesen döbbentem rá. Nyaraltunk éppen, és a szállodai fürdőszobánkban volt egy olyan kis aranyos kozmetikai tükör, ami felnagyítja a részleteket. Hát addig tartottam aranyosnak, míg meg nem láttam benne az igazságot. A szemem sarkából mosolyráncok garmadája futott szerteszét.
„Mi a manó!” kiáltottam. „Mióta vannak ezek az árkok az arcomon? Mégis, mikor akartál szólni, hogy csupa ránc a szemem körül?” – támadtam a férjemre. Ő rám nézett és bölcsen lefegyverzett: „Édesem, én szeretem a szemeidet”.
Mostmár, hogy a mesés ötvenes éveimet taposom, már nincs szükségük mosolyra, hogy megmutatkozzanak. A szarkalábak szilárdan megvetették talpukat, és végleg belevésődtek az arcomba. Tudtam, hogy be fog következni, mikor nemrég egyik ügyfelem, aki egy plasztikai sebész mellett dolgozik, felajánlotta, hogy kössünk üzletet, és megsimította az arcomat.
Senki sem ússza meg az öregedést. Egy reggel felébredünk, s észrevesszük, hogy lépteink hajdani rugalmassága döcögőssé vált, ősz szőrszálak jelennek meg a legbizarrabb helyeken (az állunkon nyújtózkodnak például), és minden, ami valaha feszes volt, elindult dél felé. Odapillantunk a tévére, s épp egy huszonéves akárki ugrik elénk a képernyőn, nekünk meg minden porcikánk azt kívánja, hogy burkolózzunk be egy puha takaróba, s forró csokit szürcsölgetve hitessük el magunkkal, hogy csak álmodtuk az egészet.
Aztán az unokák becsörtetnek a szobába. Újabb kör Gramminátor következik: lekuporodom a földre, előveszem legschwarzeneggeresebb hangomat, s közlöm az ellenséggel: „Senki nem menekülhet a Gramminátor elől!” és kezdetét veszi a birkózás, rúgkapálás, dögönyözés.
Ilyenkor döbbenek rá, mennyire jó ötvenesnek lenni. Nem volt könnyű az út idáig. Azokért a ráncokért az arcomon megdolgoztam. Minden ősz hajszál egy nehéz pillanatot idéz: valakinek elvesztését, akit szerettem, stresszelést az anyagiak miatt, könnyeket egy gyermek kirepülését nézve. Egyik fontos lecke, amit megtanultam menet közben, hogy az életben minden csak átmeneti. Az 5Móz 31:6-ban ezt olvassuk: „”Férfiasan viselkedjetek, legyetek bátrak, ne féljetek, s ne rettegjetek, ha meglátjátok őket, mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged.” Csúcson vagyok vagy szakadékban, egyik sem tart örökké, de Ő mindenütt velem lesz.
Ma már inkább nevetek, és hagyom, hogy az árkok mélyüljenek a szemem s az ajkam körül, mert tudom, hogy csak ez a mai nap a biztos. Por vagyunk, ma itt, holnap ott. Arról nem beszélve, hogy a kis fiúunokám aprócska tenyerébe vette az arcomat, rám nézett, és azt mondta: „Nagyi, szép vagy.” Ő jobban lát, mint a tükör.
Gyertek, öleljük át ezt a korosodásnak nevezett valamit, s nevessünk együtt egy nagyot!
Istenem, köszönök minden ráncot és minden ősz hajszálat, mert emlékeztetnek. Mindegyik egy olyan pillanatra utal, amikor a Te erődre hagyatkozhattam. Mindig megadtad, amire szükségem volt. Maradj nyilvánvaló az életemben, amíg előre nevetek az elkövetkező napokon. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.16.
www.proverbs31.org
A hormonok okozhatják…
Melanie Chitwood
„…ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mégis napról napra újul.” 2 Kor 4:16
Tévét néztünk a férjemmel, mikor egy elhangzott mondatra egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés. „Put the cuckoo back in the clock” – tedd vissza a kakukkot az órába – azaz: nyugi, állj le, fogd vissza magad…
A szokásosnál is ingerültebb, érzékenyebb voltam az utóbbi időben, s ez a mondat nagyon nekem szólt. Legtöbb nő egyetért abban, hogy az érzékenység bizonyos napokon jellemző ránk, de a mostani érzelmi hullámzások hosszabb ideig tartottak, magasabbra csaptak a szokásosnál.
Negyvenes éveim elején járva észrevettem, hogy változik a hormonműködésem. Talán ez több információ rólam, mint amire számítottál, de talán nem bánod, ha írok róla, mert ha fiatalabb vagy is nálam, előbb-utóbb minden nő odajut, hogy megérzi magán a hormonális változásokat. (Ha meg férfi vagy, ez a vallomás segít megértened életed asszonyát, amikor labilisabbnak, érzékenyebbnek látod a szokásosnál.)
A megváltozott hormonműködés számos fizikai, mentális és érzelmi tünettel járhat. Egyik pillanatban olyan meleged van, hogy legszívesebben beugranál egy hűvös medencébe, majd kis idő múlva kedved lenne gyapjúzoknit és kesztyűt húzni. Egyik pillanatban mindenen elsírod magad, aztán hirtelen ingerlékennyé válsz, s a gyermekedet sem tűröd meg magad mellett. Eddig úgy tudtad, hogy mindenre szoktál emlékezni, aztán felfedezed, hogy ez a képességed már a múlté. Van olyan nap, amikor férjed nyugtató szava a kakukkról és az óráról lecsillapít, máskor meg kikaparnád a szemét, ha csitítani kezd.
Hogyan reagáljunk ezekre a hormonális alapú változásokra? Mindenekelőtt tudatosítsuk, hogy a hormonális változások valóságosak, és – hogy a mai igénk kifejezését használjam - „a külső emberünk” átalakul. Bár nem akarjuk, hogy ő irányítsa az életünket, a hormonok valóságos hatásait nem tudjuk figyelmen kívül hagyni. Életünk minden területét át kell rendeznünk.
Lelki nyelven szólva, a test erősebbnek tűnhet a léleknél, s ezért meg kell próbálnunk a lélek fegyvereit is igénybe venni a változásokkal való küzdelemben. Erősek lehetünk „az Úrban, az Ő hatalmas ereje által” (Ef. 6:10). Észre fogjuk venni, hogy Isten Lelke megújítja „belső emberünket”.
De a fizikai területen is változtatnunk kell. Néha mi keresztények hajlunk arra, hogy különválasszuk a fizikai valóságunkat a lelki, érzelmi aspektusoktól, de ezek mind összefüggnek egymással. Testileg is gondot kell viselnünk magunkra. A túl sok gyorséttermi kaja, cukor és koffein csak megbolondítja érzelmeinket, gondolatainkat. Számítsunk rá, hogy már nincs annyi energiánk, mint régebben volt. Több mozgásra és több pihenésre van szükségünk. Forduljunk orvoshoz tanácsért.
Mentális, érzelmi területen számítsunk rá, hogy elbizonytalanodunk, kételyeink lesznek, szorongani kezdünk, ingerlékenyebbé, idegesebbé válunk. Könnyen elkap gondolataink lefelé húzó örvénye, amit a sok negatív érzelem vált ki. Ehelyett valljuk meg bűnös reagálásainkat másokkal szemben, és tudatosítsuk magunkban, hogy amikor ezeken a testi változásokon esünk át, céltudatosan hozzá kell tapasztanunk gondolataink fonalát a Jézusnak való engedelmességhez: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztusnak való engedelmességre” (2 Kor 10:5).
Összefoglalva, egyensúlyra kell törekednünk. Egyrészről legyünk elnézőek önmagunkkal, tudva, hogy „külső emberünk” változik. Másrészt tegyünk gyakorlati lépéseket az ellen, hogy hormonjaink uralkodjanak rajtunk. Hormonjainkat Isten teremtette, és Ő megadja a bölcsességet és az erőt ahhoz, hogy kezeljük őket.
Istenem, köszönöm neked a hormonokat, még ha nem is tűnnek mindig ajándéknak. Nyisd fel a szememet, hogy lássam, hogyan befolyásolják életem különböző területeit, és adj erőt, hogy megfelelően kezeljem őket. Köszönöm neked, Uram, hogy Szentlelked bennem él, és erőt ad ahhoz, amire magamban nem lennék képes. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.19.
www.proverbs31.org
Gyengének érzed magad?
Mary DeMuth
„Mert nézzétek csak meg a ti elhívásotokat atyámfiai: nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan vagytok hatalmasak, nem sokan vagytok előkelőek. Mert Isten éppen a világ szerint oktalanokat választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ szerint erőtleneket választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten, azt, ami semmi, hogy megsemmisítse azt, ami valami, hogy Isten előtt ne dicsekedhessék senki.” 1 Kor 1:26-29
Nem tudtam, mikor öt éves kislány magamat azok a nagyobb fiúk földre teperték, és a hátamat szúrták a szederindák, hogy Isten azt a megfélemlített, egy éven át szexuálisan bántalmazott kislányt fogja kiválasztani, hogy megszégyenítse az erőseket. De Ő az összezúzott magamat választotta.
Nem tudtam, hogy mialatt gyermekkori otthonomban egyre több drog jelenik meg, és egyre több veszélyes parti zajlik, Isten ki fogja emelni onnan gyenge és rémült magamat. Pedig Ő balzsammal gyógyította félelmeimet.
Nem tudtam, míg más ragadozóktól menekültem a fiúk nyomaival, mint jelzőfénnyel magamon, hogy egy nap egy Megmentő karjaiba érkezem. Megrontottnak, értéktelennek, csúnyának, mocskosnak, összetörtnek hittem magamat. De Ő szívesen fogadott.
Nem tudtam, hogy míg földi apám elsuhant ebből a világból, Mennyei Atyám ölelésre tárt karral áll mellettem. Földi apám apátlanná tett, de mennyei Atyám sosem hagyott árván. Beoltott a családjába.
Nem tudtam, hogy mialatt életem kioltásának különböző módozatain törtem a fejem, és harmadszor éltem át szülők válását, Jézus csodálatos halála új életet nyitott nekem. Megmentett attól, hogy elvegyem magamtól az életet.
Mindaz érvényes volt rám, amiről Pál apostol a fenti idézetben ír, és még annál több is. Elhanyagolt voltam, szükséget és fájdalmakat szenvedtem, kicsi voltam és rémült. Ám Isten kezébe vette ezeket a hiányokat, és megtöltötte őket Önmaga szépségével. Ez a nagy paradoxon, amit Isten nyújt nekünk, függetlenül attól, hogy mennyire könnyű vagy nehéz a gyermekkorunk. Nem mi vagyunk erősek, előkelőek vagy bölcsek – Ő az.
Talán Te is összeborzongsz, ha a múltadra gondolsz. Talán kérdőre vonod Istent, miért engedte, hogy mindaz a rémség megtörténjék az életedben. Gondolkozz el azon, hogy Isten dicsősége leginkább a Neki teljesen alávetett életben nyilvánul meg, s egy önelégült embernek nehéz magát alávetnie. Legtöbbet elesettségünkből tud kihozni az Isten. Olvasd el lentebb, mit ír erről a 2Kor 12: 9-10.
Gyengeségünk és törékenységünk nem csak kietlen puszta; táncterem is, szent hely, ahol a világegyetem Istene szabadon mozoghat az életünkben. Hiányosságaink lehetővé teszik, és örvendezve fogadják ezt a szent táncot, ahol Isten képességei túlragyogják a mieinket, ahol csak az Övé minden dicsőség.
Kérlek, tedd le ma a múltadat. Bízd Rá a zűrzavart, az emlékeket, a testi-lelki sérelmeket. Ha ezt megteszed, Ő kézbe veszi az széttört részeket, megújítva összerak és fölrepít téged. Így – Neki köszönhetően – megszégyenítheted a bölcseket.
Uram, megvallom neked, hogy sérelmeimben okot láttam arra, hogy vádoljalak, és ne engedjelek a közelembe. Bocsáss meg. Segíts, hogy gyengeségeimet lehetőségeknek lássam, ahol a Te erőd megnyilvánulhat. Szívesen fogadlak a fájó pontokon. Cselekedj valami újat, valami rendkívülit. Nem akarok elkeseredett lenni. Szabad akarok lenni. Neked akarok adni minden dicsőséget. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.20.
www.proverbs31.org
Erőforrások:
Iz 43:18-19 – „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.”
2Kor 12:9-10 – „De Ő azt mondta nékem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz’. Nagy örömmel dicsekszem tehát az erőtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése