Lélekerősítő levelek 122

A siker titka az apróságokban van
Lysa TerKeurst

„Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához.” Kiv 36,2


A Nemzetközi Keresztény Kereskedelmi Konferencia és Kiállítás hagyományos találkozója mindenkinek, aki keresztény könyvekkel foglalkozik: kiadóknak, szerzőknek, ügynököknek, a médiának, könyvkereskedőknek. Van, aki könyvsátrakat állít, mások vásárolnak, de mindenki nagyon sokat beszél a könyvekről.
Évekkel ezelőtt elmentem erre a konferenciára, akkor, amikor még csak egy kiadói ajánlat és egy nagy álom volt a tarsolyomban. Tavaly, mialatt tizenhatodik könyvem, az Unglued (Csak lazán) tiszteletpéldányait dedikáltam, két gondolat foglalkoztatott.


Az egyik: köszönöm Jézus, hogy eljöttek az emberek a dedikálásomra. Komolyan mondom, nagyon kínos dolog ott álldogálni egy halom nyomdából kijött könyv mellett, tollal a kezedben, és egy árva lelket sem érdekel, hogy ott vagy. Ezért van az, hogy mikor valaki odalép, szívem szerint melegen átölelném. Mindenkit egyenként. De tényleg. És ha volna elég pénzem, mindenkit meghívnék egy steak-ebédre. Nem viccelek.

A másik: vedd észre azokat, akik el vannak keseredve, és akik várják a bátorításodat. Sokan azok közül, akik beálltak a sorba hozzám, azon ábrándoztak, hogy írnak egy könyvet. Én is jártam ebben a cipőben. Tudom, milyen az, hogy csak kóvályogsz a standok között, a szatyrod már tele ajánlatokkal, a szíved meg izgatott reménykedéssel.

Úgy éreztem, kötelességem megadni nekik azt a biztatást, amire annyira szükségem volt nekem is annak idején.

Talán te is itt állsz most. Talán eldöntötted, hogy ebben az évben konkrét lépéseket teszel álmaid megvalósítása felé. Akár író szeretnél lenni, akár más álmokat kergetsz, leírom neked, mi az, amit én megtanultam:

Ne feledd: ha egy ember elutasít, az nem azt jelenti, hogy Isten utasít el.

Ha Isten megáldott az írás adományával: írj! Nincs szükség kiadói szerződésre ahhoz, hogy elkezdj írni. És ugyanez érvényes a többi adottságra is: énekelj, alkoss, taníts, fess, tervezz – ott használd a tehetségedet, ahol vagy, hogy áldás legyél mások számára.

A legtöbb, egy nap alatt beteljesülő sikertörténethez évekig tartó előkészület vezet.

Értékeld az apró lépések, a szorgalmas munka, a tanulás, a gyakorlás, a fejlődés mindennapi fegyelmét. Járj tanfolyamokra. Hagyd, hogy vezessenek. Taszítsd át magad azokon a perceken, amikor abba akarod hagyni. És tedd meg újra meg újra, éveken át.

Válj áldássá mások számára

Ne tartsd meg magadnak, amit alkotsz, amin dolgozol. Keress olyan embereket, akiknek áldás származik a munkádból. Én nagyon szeretek írni. De annál is jobban szeretem, ha látom, hogy valakinek segít az, amit írtam. Az ilyen élmények mindig tovább tudnak lendíteni a nehezebb időszakokon.

Számíts az ellenállásra

A kihívások, a csalódások, a leállások mind-mind hozzátartoznak az úthoz. És őszintén mondom: a nehéz időknek céljuk van. Sokkal többet tanultam a kudarcaimból az írás terén, mint a sikereimből. Használd fel a tanulságokat. Ne pazarold el őket azzal, hogy idejekorán feladod. És ne felejtsd dicsőíteni Istent, akár küzdesz, akár győzöl. Isten mindent jóra fordít.

Keresd a kicsi nyitott kaput, ami ott van előtted.

Mindig fejviszketést okoz, ha azt hallom, hogy valaki írni akar, meg előadást tartani, de nem hajlandó elvállalni először egy rövid biblia-tanfolyam vezetését. Ha Isten hív valamire, mindig megnyit előtted egy kaput. De lehet, hogy ez egy kicsinyke kapu. Keresd meg, és lépj be rajta!

Pontosabban: táncolj be rajta ujjongó örömmel, mert Isten nagy dolgokat készít elő azok számára, akik a kicsiben hűségesek!

Uram, áldalak, mert lehetőséget adsz álmaim követésére. Alázatos örömmel fogadom, ha szolgálatodra hívsz. Segíts, kérlek, hogy ki tudjak tartani, mikor ellenkezéssel találkozom, vagy saját rossz hangulatom akar leállítani az úton, mellyel igent mondanék Neked. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Secrets of Success Found in Small Places
Encouragement for today, 2013. 03. 07.
www.proverbs31.org/devotions


A jó feleség
Sharon Glasgow

„Legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.”

A jó feleség olyan, mint a jó szakács.

Ugyanazon hozzávalókból, ugyanazon recept alapján két ember teljesen más ízű, állagú ételt tud készíteni. Hogyan lehetséges ez?

Nos, a jó szakács az apró részletekre is odafigyel, amik fölött egy átlagos tekintet átsiklik.

Vegyük például a sült almát. Nem kell hozzá más, csak alma, cukor, vaj és fahéj. De nem készítjük ugyanúgy. Én nagyon forró serpenyőben készítem (hogy karamellizálódjék), és soha nem teszek rá fedőt, mert akkor egész más állaga lesz. Ha ugyanezeket az alapanyagokat lassú tűzön, fedő alatt készíted, a végeredmény egyáltalán nem hasonlít az enyémhez. Ugyanaz a recept, mégis egészen más étel.

Ez a különbség a jó feleség és az átlagos feleség között is. Százféle receptje van annak, hogyan legyünk jó feleségek, mind ugyanazokkal a hozzávalókkal: szeretet, tisztelet, kommunikáció, intimitás, idő, szolgálat és imádság. Ha csak egyet is kihagyunk ezek közül, már egészen más eredményt kapunk.

Ha annyira szeretsz, amennyire szerinted képes vagy, a végeredmény nem lesz tökéletes. Alapigénk odaadó szeretetet vár el. Az itt használt szó eredetije feltétel nélküli, viszonzást nem váró szeretetet jelent. Lényed minden apró rezdülésével szeress, és ha elfogyott, facsarj ki magadból még többet.

Úgy nőttem fel, hogy a tisztelet szó értelmét nem ismertem. Szerettem a férjemet, de nem tiszteltem az ötleteit vagy a családban elfoglalt helyét. A Róm 12,10 arra buzdít, annyira tiszteljük férjünket, hogy helyezzük őt önmagunk fölé. Ne az legyen a kiindulópontom többé, hogy mindig az a helyes út, amit én annak gondolok. Mióta megtanultam, hogy gondolkozzam, mielőtt reagálok, és tiszteljem az ötleteit, kiderült, hogy legtöbbször valóban Dale-nek van igaza.

A kommunikáció a beszéd és a hallgatás érzékeny egyensúlya. Ne csak a füleddel hallj, hanem a szíveddel is! Egy szerző így fejtette ki alapigénknek ezt az oldalát: „Tisztelettel beszéljenek egymásról…, vegyék elejét a suttogásoknak, hátbatámadásoknak, célozgatásoknak, gyanúsítgatásoknak. Egymással is tisztelettel beszéljenek.” Ne engedd, hogy bármi kiiktassa ezt a hozzávalót: se közbeszólás, se előfeltevés, se régi beszélgetések megszokott hangneme. Tudnia kell, hogy érdekel téged minden gondolata, terve, gondja.

Ne hanyagold el az intimitást! Minél fűszeresebben készíted ezt, annál könnyebb dolgod lesz a tökéletes recept többi hozzávalójával.

Nem vagyok jó háziasszony, de nagyon igyekszem. A férjemet szolgálom azzal, hogy rendben tartom az otthonunkat, elkészítem a kedvenc ételeit, szeretetteljes közeget teremtek számára – mindettől nagyon finomra sikerül a recept!

Életbevágóan fontos hozzávaló a vele töltött idő is. Ezért lehetőleg mindenhova vele megyek, ha lehetséges. Mikor öt kislányunk még kicsi volt, mindannyian beültünk a kisbuszba, és együtt mentünk tankolni, vagy hogy megvegyük a szögeket, amikre szüksége volt – csak hogy vele legyünk.

Sokszor felébredek éjjel, ilyenkor egy darabig nézem őt, és imádkozom. Imádkozom az egészségéért, a munkájáért, álmai beteljesedéséért. Minden nap szakíts időt arra, hogy imádkozz a férjedért, és napközben is mondj érte egy-egy fohászt. Az Úr hűséges, és meghallgat.

A Jó feleség receptje az egymás iránti odaadó szereteten és tiszteleten alapul. Észrevettem, hogy minél nagyobb gonddal készítem, annál többet kapok magam is. És minél odaadóbb a kapcsolatunk, annál kevesebb munkát igényel: a vágyam, hogy szeressem, egyre nő, képességem arra, hogy tiszteljem, második természetemmé válik, a kommunikációban egyre több az egyetértés, az intimitás édesebb, a vele töltött idő nem kötelesség, hanem várva-várt lehetőség.

Jó feleségnek lenni nagyon hasonlít ahhoz, ahogy jó szakács tud lenni valaki. Ugyanazon recept alapján sokféle házasság születik. A Jó feleség receptjének titka: ne hagyjunk ki egyetlen hozzávalót sem! Ha erre figyelsz, akkor már az apróbb részletek kidolgozásán múlik, mennyire lesz finom a végeredmény.

Uram, segíts, hogy olyan feleség legyek, amilyennek lennem kell. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: The Good Wife
Encouragement for today, 2013.02.05.
www.proverbs31.org/devotions


Rossz hangulatban
Suzie Eller

„A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 2 Tessz 3,16

Dühösen csaptam a paplanomra, majd a párnámat is megdögönyöztem, s próbáltam nem odanézni az óra pirosan világító számlapjára: 2:00 a.m.

Gyógyulófélben voltam egy hosszas betegségből, ami nagyon kimerített. A laptopom is elkaphatta, mert mikor bekapcsoltam, csak számok és figyelmeztetések futottak a képernyőn egymás után.

Ez a többnyire vidám leányzó most zsémbes volt, hiperérzékeny, nyűgös és rosszkedvű.

Előző este nagyon csendben voltam. Senkinek sem használt volna, ha kimondom azokat a mondatokat, amik a nyelvemen tolakodtak. Igazán nem akartam ezen a missziós kiránduláson savanyú vagy bántó lenni. Nem tudtam uralkodni a rosszkedvemen.

2:30, majd 3:00. Hadakozni kezdtem az Úrral.

Uram, mi van velem?

Atyám, hogy tudsz használni valakit, aki ennyire rabja a hangulatainak?

És akkor lelki szemeim előtt megjelent az Írás. Szelíden, gyengéden, mint egy suttogás hullámzott át a gondolataimon, le egészen a szívemig.

„Veled van az Úr, a te Istened…” (Szof 3,17).

Éppen itt. Most. Velem van.

„Örül majd neked nagy örömmel, megújít szeretetével” (Szof 3,17).

Lát engem. Örvénylő gondolataimat. Kimerült testemet, kiszikkadt agyamat. Ő látja. És mégis örül nekem. Szeretetével elcsitít.

„Örül majd neked ujjongó örömmel” (Szof 3,17).

Ekkor érkeztek meg a könnyek. Hiszen itt, kiborulásom közepén, Isten lát engem, ujjongva örül nekem, és csodálatos altatódalt dúdol kimerült leányának.

Beburkolóztam a takarómba, behunytam a szemem, és végre elaludtam.

Talán neked is rossz kedved van. Ki vagy borulva. A nyelvedet harapdálod, hogy ki ne mondd a bántó szavakat szeretteidnek. Lelkileg, érzelmileg elfáradtál, vagy talán a testednek hiányzik már jó ideje a pihenés.

Ő lát téged. Mindenestül lát. Nem csak a rosszkedvedet látja, de a szívedet is, ami semmire sem vágyik jobban, mint hogy újra önmagad légy.

Azért imádkozom, hogy meghalld a szelíd altatódalt. Hogy megérezd, ahogy magához von. Azért imádkozom, hogy tudd, mindnyájunknak vannak ilyen napjaink, amikor kifordulunk önmagunkból, amikor látszólag minden rosszul sül el. De mindenekelőtt azért imádkozom, hogy tudd, Mennyei Atyánk nem fordul el tőlünk ilyenkor, hanem elcsitítja háborgó gondolatainkat, ha összeszedjük, és őszintén Felé nyújtjuk őket.

Másnap fizikailag fáradtan, de pihent lélekkel ébredtem, rossz hangulatomnak nyoma sem volt.

Tudom, hogy máskor is elő fog jönni. Az élet hoz elénk nehéz napokat. De ha ez bekövetkezik, nem fogom elrejteni rosszkedvemet Isten elől, hanem Hozzá futok, és Felé nyújtom az egészet.

Atyám, néha azért nem közeledem Hozzád, mert szégyellem az érzéseimet, a hangulatomat. Köszönöm, hogy irgalmadban nyugalmat találok, és békességeddel elcsitítod háborgó gondolataimat. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Cranky Pants
Encouragement for today, 2013.03.11.
www.proverbs31.org/devotions


Engedjük uralkodni a Békességet
Samantha Evilsizer

„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.” Kol 3,15

Amennyire képtelenek vagyunk visszatolni az esőt a felhőkbe nyitott tenyerünkkel…

Vagy megnyújtani a szivárványt a két végét húzva…

Vagy visszatartani a dagályt azzal, hogy futunk a tenger felé…

Semmivel sincs inkább hatalmunkban a békesség megszerzése, foglyul ejtése.

Béke.

Amiért a háborúk folynak. Családok összeroppannak. Emberek világgá mennek. Amiért megalkuszunk, ötletelünk, tévézünk: itt van – csak küzdj érte az időddel, a pénzeddel, az életeddel…

De hiába a versenyfutás – a békességet sosem kapjuk el. Mindaddig, míg el nem fogadjuk ezt az öt szóból álló igazságot, ami a békesség kulcsa. Az igazságot, amitől lankad a váll, oldódik a görcs az állban. Ez a mondat rávilágít, hogy létezik a békesség, bőséggel kaphatunk belőle mindnyájan: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kol 3,15).

Ha békességet akarunk, váljunk Jézus Krisztus tanítványává, aki a Békesség. Kövessük a tanítást: engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben.

Ez a tanítás arra int, hogy lassítsunk. A két, látszólag ellentétes értelmű szó: „engedjük” és „uralkodjék” arra tanít, hogy legyünk szívünk játékvezetői. Hagyjuk, hogy pörögjön a meccs, de amikor elfajul a helyzet, fújjunk bele a sípba, tegyünk rendet, állítsuk le a mérkőzést, nyugtassuk le a szívünket.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, ha bensőséges kapcsolatban állunk a Békességgel, ha jól ismerjük Őt.

Krisztus igazságos, ezt mutatja Eszter bátorsága és Hámán veresége (Eszter 7).

Krisztus helyreállít, láthatjuk Jób szörnyű veszteségéből, majd többszörös nyereségéből (Jób 42,7-17).

Krisztus uralkodik a viharokon, ezt igazolja a szél és a háborgó hullámok lecsendesítése (Mt 28,1-10).

Időbe telik, míg felfogjuk, kicsoda Krisztus, és engedjük, hogy uralkodjék bennünk az Ő békessége. A futballbírók sem a Bajnokok Ligájában kezdenek. Nekik is hosszadalmas tanulásra, edzésekre van szükségük. Éveken át kell bizonyítaniuk az apróbb ligákban, mielőtt országos bajnokságokról, nemzetközi nagymeccsek vezetéséről álmodozhatnának.

A mi szívünknek és értelmünknek is ki kell járniuk az iskolát. Kezdjünk az alsóbb szinteken. Szólítsuk fel békességre a szívünket, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, horzsolások, zúzódások történnek, koccanásos balesetet szenvedünk. Ezzel gyakorolhatunk, ezzel készülhetünk fel arra, amikor rossz hírt közöl az orvos, amikor átnyújtják a felmondólevelet, amikor megvádolnak.

Felszólítjuk szívünket, hogy hallgasson Rá, és bízzon Benne, Aki hűséges a kis dolgokban is, így újra meg újra megtapasztaljuk, kicsoda Krisztus. Ezzel kellőképpen felerősítjük szívünket, hogy jusson eszébe a Békesség, aki hűséges a nagy dolgokban és a köztes helyzetekben is. Mindig, mindenben.

Minden felszólítás továbbvezet a következőhöz, egyre közelebb a nyugalomhoz. Ahol végetér az üldöztetés. És békességben leszünk.


Uram, Te vagy a Békességem. Tanítsd meg nekem a Te utaidat, vezess a Te igazságodban. Segíts, hogy ellazítsam a vállam, enyhítsem az állam feszülését, csendesítsem el háborgó szívemet. Egyre jobban meg akarlak ismerni. Jézus nevében, Ámen.

Samantha Evilsizer: How to Let Peace Rule
Encouragement for today, 2013.03.12.
www.proverbs31.org


Szitokgondolatok
Lysa TerKeurst

„Tartsunk ki rendíthetetlenül a reménységben, amiről hitet teszünk, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.” Zsid 10,23

Kék volt az ég. Szikrázott a hó. A lejtők tele kihívásokkal. Melyiket válasszuk?

Úgy döntöttünk, hogy a kékkel kezdünk.

A sípályák gondnokai színekkel jelölik a lejtőket. És ellátnak minden információval arról, hogy melyik lejtőn mi vár ránk. Igen, minket, akik elég őrültek vagyunk, hogy holmi istenített lécekkel a talpunkon havas lejtőkön száguldozzunk, el kell látni információkkal.

A zöld színű pálya a kezdőké. A kék közepes nehézségű pálya. A fekete a haladóké, és azoké, akik haladóknak hiszik magukat, s mire rájönnek, hogy mégse, már késő megfordulni. Gáz.

Mi okosak akartunk lenni. Nem vállaljuk be a fekete pályát. De a kéket? Igen, azt kérjük szépen.

Tökéletes síkaland.

Egy darabig.

Míg a császár másként nem dönt.

Néhány kellemes lesiklás után a férjem, Art, úgy gondolta, próbáljunk ki egy másik lejtőt. Tessék? Utálom a változásokat. Allergiás vagyok rájuk. Szeretek rátalálni valamire, ami jó, és ki is tartok mellette. Minek kell lecserélni valamit, ami működik? Ami jól esik?

„Óriási lesz, meglátod!” – és már indult is a másik lifthez.

Választhattam: vele megyek, vagy itt maradok. Ekkor jelentkezett az első, szépnek nem nevezhető gondolatom. Szitokgondolatnak hívom az ilyeneket. Igazából nem mondok ki semmi csúnya szót. Csak a fejemben jelennek meg nagyon negatív gondolatok, amiket nem szeretnék közzétenni.

Tehát új lejtőn csúszunk le.

Eleinte jól indult. Aztán a pálya kezdett érdekes lenni. Hallottad már úti beszámolóban, hogy „minden jól ment addig a buckáig”? Most hát akkor képzelj el egy meredek lejtőt lefelé, amin csak buckák vannak. Olyanok, amikből egy is elég, hogy fejjel előre lerepülj a hegyoldalról. Vagy hogy kettőbe törd mindkét lábad.

Testem minden izomrostját elöntötte a félelem, a fejem tele lett sötét és gyűlölködő gondolatokkal. Ettől persze nem lett könnyebb a lesiklás.

Ellen kellett volna állnom a negatív gondolatoknak, le kellett volna cserélnem őket jókkal. A sötét gondolatok olyanok, mint a fekete lejtő a sípályán. Ha ráálltál a rossz gondolatok fekete lejtőjére, olyan helyekre visznek el, ahova soha nem szerettél volna eljutni.

Akkor, ott, nem váltottam jó gondolatokra. Hagytam, hogy gondolataim fekete lejtője még nehezebbé tegye a pályát.

Így van ez az életben is.

Minden nap találkozunk buckákkal.

Valaki olyasmit tesz, ami rosszul esik. Szitokgondolatok jönnek, vagy kijavított gondolatok?

Nem jutsz hozzá valamihez, ami szerinted téged illetett volna. Szitokgondolatok vagy kijavított gondolatok?

A szitokgondolatot úgy sikerül kijavítani, ha felteszünk magunknak három kérdést:

Illik ez a gondolat az igazsághoz?

Illik ez a gondolat hozzám?

Illik ez a gondolat ahhoz, aki lenni szeretnék?

Isten megtanította, hogyan gondolkozzam az Ő igazsága szerint, de rajtam áll, hogyan váltom valóra, amit tanultam.

Isten azt akarja, hogy megéljem, amit a Zsid 10,23-ban olvasok: „Tartsunk ki rendíthetetlenül a reménységben, amiről hitet teszünk, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.”

„Tarts ki rendületlenül. Tarts ki. Rendületlenül.” Mit jelent ez?

Isten segít, hogy növekedjem az Ő ismeretében, de én döntök, hogy gondolataimban, tetteimben milyen mértékig nyilvánul meg a növekedésem.

Gondolataim illeszkedjenek az igazsághoz. Életem illeszkedjék az igazsághoz. Akkor látszani fog rajtam az Ő reménysége.

Ahogy a hegytetőn dönthetek, melyik pályán indulok el, ugyanígy dönthetek gondolataim pályájáról is. Szitokgondolatok vagy kijavított gondolatok. Rajtam áll.

Uram, hálás vagyok igazságodért. Adj erőt ma is, ha buckának ütközöm. Tisztítsd meg gondolataimat, hogy illeszkedjenek a Te Igédhez. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Cussing Thoughts
Encouragement for today, 2013.03.14.
www.proverbs31.org/devotions


Kevesebb stresszel élni
Stephanie Clayton

„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.” (Zsolt 107,19-20)

Kórlélektan előadáson ülve éreztem, hogy kipirulok, és a szívem hevesebben ver. Eszembe jutott a kis doboz a blúzom alatt. Néhány napja a kardiológustól kaptam egy monitort azzal az utasítással, hogy mindig nyomjam meg a rajta lévő gombot, amikor érzem, hogy gyorsabban ver a szívem. Most is ez történt, mégpedig egy osztályteremben.

Az előadáson olyan emberekről volt szó, akiknek gyakran vannak testi panaszaik, melyek mögött nem lehet szervi okot kimutatni. Hátha nálam is erről van szó? Mi van, ha a szívproblémáimat csak a stressz és szorongás okozza? Inkább szerettem volna, ha az orvos valami szervi okot talál, semhogy ráírja a kórlapomra, hogy „bolond lány”.

A következő hónapokban elvégzett vizsgálatok alapján végül az orvos alacsony pajzsmirigyműködést állapított meg, amely magyarázhatta szívpanaszaimat. Elkezdtem szedni a felírt gyógyszert, de semmi nem változott. Puszta kíváncsiságból elhatároztam, hogy feljegyzem a körülményeket, amikor az erősebb szívdobogást érzem.

Akkor fordult elő, mikor kiselőadást kellett tartanom a csoportunkban, vagy mikor sötétedés után kellett átmennem egy elhagyott parkon. Akkor, amikor valakivel vitáznom kellett, vagy ha bizonyos emberek közeledtek felém. Egy heti jegyzetelés után meg kellett állapítanom, hogy a tünetek részben összefüggnek a szorongással.

Egy keresztény lány nem szoronghat, vagy mégis? Főleg egy olyan, aki épp lelki tanácsadásból szakvizsgázik. Kétségbeesetten igyekeztem elrejteni testi-lelki küzdelmeimet, de ez egyre nehezebben sikerült. A keresztény lelki vezetésből tanultak segítettek feldolgozni szorongásom okait. Belemélyedtem Isten igéjébe is. A 107. zsoltár 19-20. verse különösen megérintett.

„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.”

Úgy döntöttem, hogy ebből az igéből fogok kiindulni, elhiszem, és bízni fogok az itt felvázolt akciótervben. Kiáltok az Úrhoz… bízom benne, hogy megment… szava meg fog gyógyítani… és kimenekülök a veremből.

Első lépésként őszintén megfogalmaztam a gondjaimat, a fájdalmamat. Ő ismeri a szívemet, de az, hogy Hozzá kiáltottam, segített legyőzni büszkeségemet, és elismerni, hogy Ő képes arra, amire én nem.

Másodszor, elhatároztam, hogy bízom abban, hogy megszabadít. Amikor éreztem, hogy kételkedni kezdek, imádkoztam, hogy erősítse meg a hitemet, segítsen legyőzni a kételyeket.

Azután elfogadtam szavainak gyógyító erejét. Felismertem, hogy olyan hazugságok uralkodnak bennem, mint hogy engem nem lehet szeretni, meg hogy sosem leszek elég jó semmiben. Ezeknek a hazugságoknak a hangja sokkal harsányabb volt, mint ez igeverseké, amik az ellenkezőjét állítják. De minél gyakrabban ismételgettem a megtanult igéket, és viselkedésemet hozzájuk igazítottam, lassan észrevettem, hogy hinni kezdem őket.

Végül beleegyeztem, hogy kijussak a veremből. Rájöttem, hogy igazából nem is akartam kiszabadulni, mert a szorongás egy módja az irányításnak. Amíg aggódtam, úgy éreztem, kézben tarthatom a helyzetet, tőlem is függ, ami történik. Ha viszont Krisztusra bízom, hogy kihúzzon a szorongás verméből, fel kell adnom mindenfajta irányítást, és teljesen Rá kell bíznom magam. Ez ijesztőnek tűnt! De még ennél is ijesztőbb volt a lassú testi-lelki haldoklás. Azzal, hogy Krisztusra bízom a szabadítást, meg kell változtatnom tekintetem irányát. Arra kell összpontosítanom, ami jó az életemben, s a nehézségben is azt kell néznem, hogy mi jót tanulhatok belőle. Ha Rá bízom magam, akkor minden pillanatban az örömöt kell választanom a kétségbeesés helyett.

Évek múltak el azóta, hogy a szívmonitort kellett viselnem kórlélektan órán. Rájöttem azóta, hogy bár újra meg újra ki vagyunk téve a stressz, a szorongás, az aggódás támadásainak, nem engedhetjük, hogy átszőjék az érzelmeinket, a gondolatainkat. Ehhez csak Istennek van joga. Szembeszállhatunk a szorongással, tudva, hogy Isten az, akinek kezében az irányítás van, Neki megvannak a tervei az életünkre, és semmi értelme izgulni a dolgok kimeneteléért. Ő ugyanakkor a gyógyítónk, a megmentőnk, a Megváltónk. Ő a szabadságunk, a szabadulásunk a szorongás, a stressz, az aggódás verméből.

Kérlek, Uram, segíts, hogy bízzam Benned, hogy átadjam magam gyógyításodnak, hogy több időt töltsek Igéddel és az imádkozással. Szabadíts meg a félelemtől, ments ki a veremből. Köszönöm, hogy gondot viselsz rám, irányításod alatt tartod az életemet, és megszabadulhatok a stressz szorításából. Jézus nevében, Ámen.

Stephanie Clayton: Stressed-Less Living
Encouragement for today, 2013. 03.15.
www.proverbs31.org/devotions


Távolról követve
Karen Ehman

„Péter távolról követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.” Mk 14,54-55

A kis vidéki templom hátuljában ülve esetlenül lapozgattam az ott talált öreg Bibliát. Húsvét hete volt az érettségi évében. Több mint egy éve, egy ifjúsági tábor esti tábortüzénél átadtam már magam Jézusnak, de még nem tudtam, mit hol találok meg gyorsan a Bibliában.

Nagypénteken szolgálatot teljesítettem a templomunkban rendezett nyílt napon. Más volt, mint a megszokott szolgálat, mikor adott napokon összejöttünk, énekeltünk. Aznap bárki betérhetett a templomba, és egyénileg, csendben olvashatott valami lelki olvasmányt, elmélkedést és a hozzá kapcsolódó igéket.

Akkor találkoztam, elmélkedő olvasás közben, az evangéliumban Péter apostollal. Péter viselkedése, aki később olyan bátran tanúskodott Krisztusról, igazán nem volt hősiesnek mondható Jézus elárulásának és keresztre feszítésének idején. Bár azelőtt azt bizonygatta, hogy ha mindenki elfordul is Jézustól, ő hűséges marad hozzá, Jézus tudta az igazságot. Az igazság pedig az volt, hogy Péter meg fogja Őt tagadni, nem is egyszer, de háromszor egyetlen éjszaka alatt.

Péter tagadása előtt még valami létrejött: a növekvő távolság Péter és Jézus között. Bár Péter állandó társa volt, mikor Jézust letartóztatták, valahogy megszűnt a „mindig melletted leszek” magatartása. Mai alapigénk világosan kimondja: „Péter távolról követte” Jézust.

Fiatal szívem megsajdult olvasás közben. Túl közelről érintettek ezek a szavak. Frissen megtérve lelkesen beszéltem a többieknek Jézusról. Aztán látva, hogy a hit, amelyre rátaláltam, nem szerez osztatlan elismerést, lassacskán visszahúzódtam, s már nem álltam ki nyilvánosan Jézus mellett. Akárcsak Péter, én is távolról követtem.

A gyógyulás forrása a kezemben volt. Olyan közel, hogy szinte elsiklottam fölötte. A Biblia.

Ahhoz, hogy Jézus közelében maradjunk, naponta olvasnunk és elmélkednünk kell Isten Igéjét. Ha szívünket kipányvázzuk a Szentíráshoz, Jézussal való barátságunk egyre mélyül. Ennek eredményeként Ő már fontosabbá válik, mint a többiek, mint az, hogy mit gondolnak mások. Minél jobban megismerjük Istent, annál inkább beleszeretünk, és egyre kevésbé fenyeget a veszély, hogy a tömeg – vagy az ítélkezéstől, az üldöztetéstől való félelem - elsodor mellőle.

Te honnan követed Jézust? Elég közelről ahhoz, hogy ne veszítsd szem elől, de elég távolról, hogy mások ne lássák, Hozzá tartozol? Vedd kézbe a Bibliádat. Nyisd fel. Lépj be Isten Igéjébe, hogy az Ige is belépjen a szívedbe. Legyen vége az el-elmaradozásnak. Haladjunk közvetlenül az Úr oldalán, szégyenérzet nélkül, hadd lássák mások is, hogy Jézus közelében akarunk lenni, reménykedjünk, hogy ettől ők is meg akarják ismerni, ők is közelebb akarnak kerülni Hozzá.


Uram, légy segítségemre, hogy kitartsak elhatározásom mellett, mert bele akarok merülni Igédbe, és melletted akarok haladni mindig, napról-napra. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: Following from Afar
Encouragement for today, 2013.03.19.
www.proverbs31.org/devotions