Szeretetek

2013. júl 10.
Azt olvastam a Porverbs31 egy facebook bejegyzésében, hogy az szokta a gondot okozni a házasságunkban, hogy nem tartjuk meg a helyes sorrendet: Isten – a férjünk – a gyermekeink.
Ma reggel, mialatt édesanyámért imádkoztam, eszembe jutott ez a mondat, és az, hogy a szülők hiányoznak a sorból, pedig ők a tízparancsolatban is szerepelnek, míg a házastársak, a gyerekek nem.
Arra jutottam, hogy a párunk és a gyermekeink iránti szeretet érzelmi alapja nagyon erős, az ösztöneinkből fakad. Az Isten iránti szeretetet és a szülők tiszteletét viszont parancsba kaptuk, mert ezek döntések. De olyan fontos döntések, hogy ott vannak a Tízparancsolat elején, együtt a felebarát és önmagunk iránti szeretettel. (Utóbbi szintén ösztönös, magából az életösztönből fakad, de nagyon fontos, annyira, hogy összehasonlítási alapul, mércéül szolgál.)
Isten – felebarát – szülők – ellenségek. Az ellenségszeretetet szintén parancsba kaptuk a történelem egy későbbi időpontjában, de mert Jézus mondta, számunkra éppoly fontos, mint a tízparancsolat.
A házastárs és gyermekek iránti szeretetről is kapunk tanácsokat, de azok inkább eligazítások, „kormányrendeletek”, nem törvények, nem Jézus, hanem az apostolok és más szent írók „jegyzik” őket. A törvény ezekről belénk van oltva.
Jézus is beszél a gyermekekről, de ő mást parancsol velük kapcsolatban. Olyasmit, ami nincs bennünk, ami szintén döntés kérdése:
Engedjétek hozzám őket!
Legyetek olyanok, mint ők!
Ne botránkoztassátok meg őket!