2011. február 9.

Hogy is van ez?

Jézus neve
Jézus nevében járnak el a tanítványok, gyógyítanak, űznek ki ördögöket
Jézus nevében ha bármit kérünk az Atyától, megadja nekünk
Mi Jézus neve?
Az, aki az ő nevében jár el olyan, mintha Ő maga lenne. Nem „helyette”, mert akkor Ő azt a tevékenységet átadta, már nincs jelen, más is el tudja végezni „helyette”.
Amikor valaki az Ő „nevében” tesz valamit, akkor ott Ő teljes súlyával, hatalmával jelen van.
Amikor megkeresztelnek az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek a nevébe, megtörténik az összekapcsolódás. Mint szőlővesszők, beoltatunk a szőlőtőkébe. Attól kezdve rajtunk is átáramlik a tőkében keringő élet.

Jézus szíve
Jézus lényében az, ami szeret. Ami nem gondolkozik, nem mérlegel, nem ítél. Szeret. Ha beburkolózol vele, tökéletes biztonságban vagy. Kár, hogy a matériához kapcsolódó gondolkodásunk nehezen tud elszakadni a testrész jelentéstől. A szentképek nagyon is „élethű” ábrázolásai nem sokat segítenek a szimbolikus látásmód kialakításában. Pedig a szív régi jelképe a szeretetnek, szerelemnek.

Jézus teste
Az, ami a Fiúból földi érzékszervekkel felfogható.
A valaha élt ember teste, akit keresztre feszítettek. A Bárány, akit bűneinkért feláldoztak.
Az Egyház, minden Krisztus-hívők közössége, a vesszők, akik bele vannak oltva a Szőlőtőbe.
A Kenyér, ami Jézus testévé válik, amikor az Ő emlékezetére elvégzik végakaratát: megtörik, szétosztják és megeszik. A cselekedet az Ő emlékezetére történik, de maga a Kenyér, amit megtörnek, szétosztanak és megesznek, Jézus valóságos teste. Aki megeszi, Jézussal egyesül, az Ő élete lesz benne. „Ez az én testem”, mondja. Előzetesen már beszélt róla, sokan el is pártoltak tőle emiatt. Nem hívta vissza őket, nem magyarázta, hogy ne menjetek már, félreértettétek, én csak szimbolikusan gondoltam ezt. Nem, mert ő konkrétan az Ő valóságos testévé váló valóságos kenyérre gondolt. „Én vagyok az élet kenyere”. „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet” az élni fog.

Jézus vére
Az áldozati Bárány vére, ami lemossa a bűnöket, ahogy az ószövetségi szertartásban történt.
A bor, ami Jézus vérévé változik, amikor emlékezetére elvégzik a cselekményt, amit az utolsó vacsorán megmutatott.
A Szövetség vére, amiből isznak a felek, és ezzel megkötik a szövetséget, a „vérszerződést”. A vérszerződő felek mindegyike saját véréből adott a közös kehelybe, és ezt adták körbe. Jézus valóságosan vérét ontotta, az ember munkája gyümölcsét, a bort adja, mely a szövetség vérévé válik Jézus szavaira.