Lélekerősítő levelek 37

Ez a „kemény”
Glynnis Whitwer

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,” Jób 19,25

Tudod milyen érzés a „kemény”? Nem a folyóparti kavicsról vagy a lábad alatti betonról beszélek. Ha valami érzelmileg kemény, lelkileg kemény. Az a keménység, amitől úgy érzed, feladod, visszabújsz az ágyba, vagy valamivel időlegesen kirekeszted a tudatodból a valóságot.

Ismered azt a kemény helyzetet, amikor minden megkérdőjeleződik, amit tudtál – vagy azt hitted, hogy tudsz – Istenről?

Jób könyve az Ószövetségben egy olyan ember történetét meséli el, aki ismerte ezt a keménységet. Egyike a legnehezebben megemészthető könyveknek, hisz Isten elveszi Jób fölül védő kezét, és hagyja, hogy megtapasztalja a legnagyobb szenvedést. Isten a bűntelenség példájaként mutatott Jóbra, s a Sátán forgatta úgy a szót, hogy kicsikarja számára a próbatételt.

Isten bízott Jóbban, és megadta az engedélyt. A Sátán nekilátott, és egyenként elpusztított mindent, ami kedves volt Jóbnak: a családját, az egészségét, a vagyonát. S akkor, amikor azt hinnéd, rosszabb már nem jöhet, Jób felesége és barátai eléje lépnek, hogy „segítsenek” a legrosszabb tanácsokkal. Jóbot minden oldalról szorongatják, s néha már-már feladja, kérve Istent, hogy zúzza őt össze, és szabadítsa meg a nyomorúságból.

Jób becsületes, jó ember volt. Teljes értékű ember, aki nem érdemelte meg a „kemény” megpróbáltatást. Összeomolva is végsőkig kapaszkodott az igazságba: az igazságba, amit önmagáról és Istenről gondolt. Összezavarodottsága és a kérdések ellenére nem volt hajlandó átkozni Istent. Nem értette, miért kell szenvednie, de megőrizte tisztességét és integritását, és hitte, hogy Isten valami jót fog kihozni a helyzetből.

Jób felemelt fejjel fogadta a nehézségeket. Kibillent ugyan, de aztán megvetette a lábát, és ragaszkodott hitéhez, hogy az ő Istene, aki soha nem hagyta el őt, most sem fogja elhagyni. Bármit elveszíthetett, bárki elhagyhatta, tudta, hogy Isten mindig vele lesz. Indulatai megpróbálták elhúzni, de Jób egyensúlya megmaradt. Kiállta a „kemény” próbát.

Jób olyan szavakkal vallotta meg hitét, amelyek évszázadok óta visszhangoznak régi és újabb idők szenvedő szentjeinek ajkáról: „tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött”.

Jób története happy enddel végződik. Azt mondja a Biblia, hogy miután kiállta a próbát, „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” (Jób 42,12a). Bár Jóbnak kemény időkön kellett átmennie, Isten végig vele volt, s a túloldalon jutalom várta.

Az örömhír az, hogy Jób története a miénk is lehet. Na nem a szörnyű szenvedéseket, katasztrófákat óhajtjuk magunknak, de elmondhatjuk, hogy mindnyájunknak megvan a maga „kemény” időszaka. Jób Megváltója a mi Megváltónk is. Ha ma valami kemény helyzetbe ütközöl, Jób története hozzon neked enyhülést és reményt, hiszen a mi Megváltónk él!

Áldalak, Uram, mert ugyanaz maradsz, ha bármin megyek is keresztül. Minden a Te irányításod alatt áll. Segíts „jól” szenvednem, ne hagyja el ajkam méltatlan beszéd. Fordítsd Feléd arcomat, amikor nekem nincs erőm megtenni. Bízom Benned, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.19.
www.proverbs31.org

Adj nekik esélyt
Lynn Cowell

„Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” Préd 4,10

Nemrég olvastam egy interjút egy tizenhét éves lánnyal, ami nagyon elgondolkoztatott. Elmondta, mennyire szeretné, ha szülei tudnák, mi történik az életében: kivel jár, milyen messzire mentek egymással, hogyan bánik vele a fiú, milyen közönséges dolgokat mond neki. De nem beszél erről a szüleinek. Fél. Fél a reakciójuktól.

Szülőként összeszorult a szívem ezeket olvasva. Azt szeretném, ha az én gyermekeim beszámolhatnának nekem a nehézségekről, amikkel szembesülnek. Biztonságos menedék szeretnék lenni számukra, azt akarom, hogy tudják, nincsenek egyedül. Imádkozni akarok a lányomért, szeretni őt, átkarolni, amikor sírni szeretne. Ez mind nem lehetséges, ha a gyermekem nem érzi, hogy őszinte lehet velem.

Őszinteség. Nem könnyű. Elvárjuk gyermekeinktől, hogy őszinték legyenek velünk, de hogyan reagálunk, amikor megpróbálják?

Isten, amikor szülővé tett minket, arra szánt, hogy az Ő keze és lába legyünk gyermekeink számára. Igen, fegyelmezzük is őket. De nekünk kell kimutatnunk feléjük az Atya szeretetét és bocsánatát. Mi vagyunk, akiknek szeretnünk kell gyermekeinket akkor, amikor nekik nehéz szeretniük magukat.

Adj esélyt a gyermekeidnek – vagy más gyermekeknek az életedben. Éreztesd a gyermekeddel, hogy ismered a kultúrát, ami körülveszi (tégy róla, hogy ez legyen is igaz!). Konfrontáció nélküli beszélgetéssel nyiss kaput az őszinteségnek, add értésére, hogy a kétség legkisebb árnya nélkül tudhatja, hogy bármi történik is, te ott vagy neki.

S ha hozzád fordulnak, szelíd szeretettel mutass rá a Mennyei Atya mindnyájunknak felajánlott irányítására és kegyelmére.

Uram, kérlek, mutasd meg, hogyan nyithatok kaput őszinte beszélgetéssel gyermekeimnek és a hozzám közelálló gyermekeknek, hogy biztos menedék legyek számukra, ahol meghallgatják őket, és mély szeretettel törődnek velük. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2008. 10.20.
www.proverbs31.org

Elutasítottak megint?
Glynnis Whitwer

„Ezt a Mózest, akit elutasítottak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.” ApCsel 7,35

Sosem jó érzés, ha elutasítják az embert. Általában kerüljük az olyan helyzeteket, amikor ez előfordulhat, gyakran pedig túl hamar feladjuk. Szülők, akiket kimerít gyermekük ellenkezése, inkább engednek, semhogy szeretettel fegyelmeznének. A jó barát nem ad többé tanácsot, mert mindegyre elutasították. Sokan abbahagyjuk az Örömhír megosztását, mert látjuk az érdektelenséget a másik arcán. Talán tudjuk, hogy Isten hívott el valamilyen feladatra, de túl nehéz újra meg újra próbálkozni, ha egyszer már elutasítottak.

Bölcsesség kell ahhoz, hogy tudjuk, mikor nyomuljunk tovább, és mikor visszakozzunk. Csak a Szentlélek tud eligazítani, mit csináljunk, ha ellenállással találkozunk. De az a gyanúm, hogy a félelem, a bizonytalanság, a kimerültség odavezet, hogy már nem engedelmeskedünk Isten kérésének. Hacsak Isten nem jelzi egyértelműen, hogy álljunk le, a régi parancsot, amire elindultunk, tekintsük érvényesnek, és vállaljuk fel az esetleges újabb elutasítást.

Mózest Isten egy olyan nép megsegítésére küldte, amelyik előzőleg elutasította őt. Az Apostolok Cselekedetei 7. fejezetében István utolsó prédikációját olvassuk. Felemlegeti Mózes történetét, aki izraelitaként az egyiptomi fáraó udvarában nevelkedett előjogok és fényűzés közepette. 40 éves volt, amikor meglátogatva izraelita társait, akiket szolgákként tartottak az egyiptomiak, haragjában megölt egy egyiptomit. Izraeliták voltak, akik felhánytorgatták neki a tettét, s emiatt elmenekült Midján földjére, ahol jövevényként élt 40 évig. Ekkor szólította meg Isten, és kérte, hogy térjen vissza Egyiptomba, és szabadítsa ki népét a fogságból.

Mózes eleinte akadékoskodott, egyik kifogást sorolta a másik után. Az Exodus 3. fejezetében olvashatjuk érveit, miért nem jó, ha ő most visszamegy Egyiptomba: ő egy senki, még a nevét sem tudja megmondani Annak, aki küldte őt, az izraeliták úgysem fognak hinni neki, különben sem tud szépen beszélni. Jó kis sora a mentségeknek, ugye? 1500 évvel később, István a lényeget ragadja meg, mikor azt mondja, Mózest azokhoz az emberekhez küldték, akik előzőleg elutasították őt.

Mózes olyan volt, mint te meg én. Biztosan szerette Istent, de el akarta kerülni a támadásokat és az elutasítást. Ezért gyorsan összeszedte érveit, miért nem tudja megtenni, amit Isten kért tőle. De Istennek komoly tervei voltak Mózessel. Mózes volt, akit Isten kiválasztott, hogy szabadulást hozzon népének. Isten értékesnek látta Mózest, és ugyanígy értékesnek lát téged is.

Isten segítségével és erejével Mózes visszatért az izraelitákhoz, és kiszabadította őket a fogságból. Nem volt könnyű engedelmeskedni, de a végső eredmény dicsőséget hozott Istennek, és a szolgaságból való szabadulást Izrael népének. Előfordulhat, hogy Isten visszaküld valakihez, aki egyszer már elutasított, hogy az igazságról és a szabadulásról beszéljünk neki. Ha ez megtörténik, bízhatunk abban, hogy Isten alkalmasnak lát a feladatra, s végül be fogjuk látni, érdemes volt áttörni az elutasítás falán.

Istenem, köszönöm, hogy olyan emberekről is írnak a Bibliában, akik megtapasztalták az elutasítást. Nem mindig könnyű engedelmeskedni akaratodnak. Köszönöm, hogy mindig velem vagy, hogy Te vagy a bátorságom, és minden nap csodákat viszel végbe körülöttem. Segíts, hogy sose adjam fel túl korán. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2008.10.21.
www.proverbs31.org

Tedd a dolgod
Marybeth Whalen

Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős, légy bátor és tedd a dolgod! Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az Úr háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát.” 1Krón 28,20

Félretoltam a gépet, biztos voltam benne, hogy lehetetlen megcsinálni, amihez hozzákezdtem. Képtelen voltam folytatni a munkát, szükségem volt egy kis mentális pihenésre. Kerestem egy keresztény könyvet, a hónom alá kaptam, s felvittem az emeletre a futópadhoz. Edzéssel levezetem a feszültséget, és közben olvasok. Nem sejtettem, hogy az újjászületésem előtt állok.

Néhány oldal után a fent idézett bibliai szakaszhoz értem. Átélted már, hogy egy vers eléd ugrik a lapról? Hát most ez történt. Eszembe jutottak előbbi gondolataim a munkámról, s úgy éreztem, Isten ezzel a verssel üzen nekem. Ne halljam már állandóan, hogy lehetetlen a feladat. Tedd a dolgod, mondta. Jusson eszedbe, hogy mindig ott leszek, ha elakadsz. Nem úgy, hogy dicsekedhess saját képességeiddel, hanem hogy bennem dicsekedj.

Mikor befejeztem az edzést, leszaladtam a géphez, hogy azonnal elújságoljam e-mailben egy barátnőmnek, mi történt. Pár órája neki is panaszkodtam. Most leírtam, hogyan ugrott elém a vers, és milyen hatással volt rám: egyszerűen tenni fogom a dolgom. Azt válaszolta, hogy reggeli beszélgetésünk után imádkozott Istenhez, szóljon hozzám a munkámmal kapcsolatban. Új mottóval folytattam a munkám: Tedd a dolgod. Valahányszor elcsüggesztett a feladat nagysága, emlékeztettem magam: Tedd a dolgod – három kis szó, amik segítettek megküzdeni életem egyik legnagyobb kihívásával. Talán most neked is ezt a három szót kell meghallanod.

A munkáddal küzdesz? Tedd a dolgod.

Újjá kell építeni a házasságodat? Tedd a dolgod.

Félsz, hogy nem vagy jó anya? Tedd a dolgod.

Valami személyes problémád van, ami úgy érzed, túlnő rajtad? Tedd a dolgod.

Hitellel, pénzügyi gondokkal küszködsz? Tedd a dolgod.

Ki akarsz tartani a diétában, hogy meggyógyulj vagy lefogyj? Tedd a dolgod.

Van egy álmod, amit Isten elültetett a szívedben, de megvalósíthatatlannak látszik? Tedd a dolgod.

Félre ne érts: néha nagyon nehéz lesz. Nem azt mondja az idézetünk, hogy: „dőlj hátra nyugodtan, majd minden rendben lesz.” Nem. Arról szól, hogy ahelyett, hogy mindegyre azon tépelődnénk, mennyire nehéz a feladat, keressük Istent, aki megígérte, hogy felbukkan, amikor elakadunk munka közben. Mi igyekszünk minden képességünket beletenni a feladatba, s bízunk abban, hogy Ő azt megsokszorozza. Átéljük majd, hogy ellát a szükséges szavakkal, ötletekkel, energiával, idővel, türelemmel, kegyelemmel. De először nekünk kell cselekednünk. Ahogy a ládát vivő papoknak előbb be kellett lépniük a vízbe, hogy a Jordán ketté tudjon válni (Józsué 3,15-16), úgy nekünk is hozzá kell látnunk a feladathoz, hogy megpillantsuk a megoldást.

Mi az, amihez hozzá kell látnod - vagy amit folytatnod kell -, bár gyengének, kimerültnek, csüggedtnek érzed magad? Imádkozom, hogy vedd észre, ahogy Ő munkálkodik érted, mialatt te végzed a feladatot, amire elhívott. Tedd a dolgod, és Ő veled lesz.

Uram, segíts, hogy Téged nézzelek, és ne az előttem tornyosuló feladat nagyságát. Segíts, hogy ne féljek, és ne csüggedjek. Köszönöm ígéretedet, hogy velem leszel, nem hagysz cserben, nem pártolsz el tőlem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.22.
www.proverbs31.org

A tökéletesség valódi jelentése
Tracie Miles

„és benne jutottatok el ti is ehhez a tökéletességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.” Kol 2,10

Nemrég megszereztem „az év anyukája” nem hivatalos címet. Azt kérditek, hogyan? Hát muffint készítettem. No nem egyszerű, hagyományos muffint. Csokoládédarabkákkal, kék áfonyával teli, tündéri apró kis muffinokat.

Felkeltem korán, bemelegítettem a sütőt, s az izzadságot törölgettem a homlokomról, mialatt nekiláttam a muffinkészítésnek, pontosan úgy, ahogy egy Példabeszédek31-beli asszony tenné. Ahogy a lassan aranyszínbe váltó muffinkák pöffeszkedni kezdtek a sütőben, csodálatos illatok töltötték meg a házat.

Ekkor történt.

A gyermekeim egymás mögött trappolva rohantak le az emeletről, mintha csak kigyúlt volna a ház. Egyikük le-föl ugrándozva rikoltozott, a másik elüvöltötte magát: Hurrá, muffin! Ott toporogtak a konyhában, amíg el nem készült a süteményt, majd ahogy hűlt egy kicsit, behabzsolták az összest. Mindenki boldog volt. Megköszönték, értékelték a munkámat, ölelgettek. Bár úgy viselkedtek, mintha még sosem kaptak volna reggelit, elbűvölő volt az egész. Boldogan zsebeltem be „az év anyukája” címemet.

Aztán eljött az iskolába indulás ideje. Mindenkit sürgettem, fogmosás, táskaellenőrzés, tízórai csomagolás.

Ekkor történt.

A fiam elkiáltotta magát, hogy nincs meg a kabátja, pedig tíz perce még a kezében volt. Úgy látszik a kabáttündér lecsapott rá, és eltüntette láthatatlan zsákjában.

A kabátkeresés hajszájában a fiam véletlenül rálépett a lábam lábujjára. No nem akármelyikre, hanem arra, amit előző nap alaposan bevert a padba. Dráma, könnyek, szándékosságról szóló vádaskodások, röpködő sebtapaszok.

Az izgalom közepén másik lányom felfedezte, hogy a kabáttündér az ő kabátját is elemelte, sőt még a cipőjét is. Nem tudott kellően odafigyelni, mit hova tesz sms-ezés közben. Fenyegető szavak következtek a mobiltelefon-használati jogok visszavonásáról, ha akadályozzák az élet normális menetét.

Mivel a fiam – megint - el fog késni az iskolából, mert a lányok – újból – nem készültek el időben (mit kell annyit egyenesítgetniük a hajukat, meg minek ettek annyi muffint) – parázs vita kerekedett, mielőtt végre mind kiléptünk az ajtón.

Az én gyönyörűséges „Az év anyukája + A Példabeszédek31 asszonya” címem a földre hullott, és milliónyi csalódásszilánkra roppant szét. A nyugalom, türelem, kedvesség, öröm gyorsabban illant ki az ablakon, mint ahogy nemrég a sebtapaszok röpködtek a konyhában.

Boldog, békés, muffinevős, öleléses, összenevetős perceink zavaros emlékké váltak. Mialatt az iskola felé haladtunk, a káosz hullámai lassan elcsitultak. Az indulatok lenyugodtak. A könnyek felszáradtak. Pozitív, szeretetteljes beszélgetés alakult ki, s lassan kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem vagyok olyan csapnivaló édesanya.

Hazafelé elgondolkoztam, és rájöttem, hogy irreális mércét állítottam magam elé: saját elképzelésemet a tökéletes teljesítményről, és nem Isten mércéjét.

Tudod, nagyon szerettem volna elérni a Példabeszédek31 asszonyának tökéletességét. Mindig türelmes, segítőkész és nyugodt, minden körülmények között megértő és okos anyuka. Aki soha nem veszíti el a türelmét. Akinek a gyermekei reggelente felkelnek és áldják őt, akár van muffin, akár nincs.

Könnyű fennakadni azon az asszonyképen, amit a Példabeszédek 31 tár elénk. Úgy vélhetjük, hogy Isten a jóság és tökéletesség terén teljesíthetetlen követelményeket támaszt. De Isten nem úgy értelmezi a tökéletességet, mint mi.

A Webster-féle értelmező szótár szerint a tökéletesség „teljesség, hiánynélküliség”. (A magyar fordításokban többnyire „teljesség” és nem „tökéletesség” szerepel a fenti igehelyen.) Isten jól tudja, hogy fizikailag nem lehetünk tökéletesek, de azt szeretné, ha lelkileg teljessé válnánk. Lelkünk tökéletessé válhat Krisztus vérétől akkor is, ha testünk elbukik.

Amikor követni akarjuk a Példabeszédek 31-ben leírt asszony példáját, a szeretetre figyeljünk, ami cselekedetei mögött van, és nem magukra a cselekedetekre. Ez egyszerűen egy olyan asszony, akinek külső cselekedetei a Krisztus-képűre alakított szívéből fakadnak. Azért vált példává, mert Isten hatott az életére, nem pedig azért, mintha emberi erőfeszítései tökéletesek lettek volna.

Elhatároztam, hogy gyermekeim iránti szeretetem fogja meghatározni hangulatomat és egyéniségemet a mai nap, és nem az, hogy mit készítettem nekik reggelire. Neked is ezt ajánlom.

Uram, kérlek, vonj közel magadhoz. Alakítsd át a szívemet, hogy a Benned való teljességet keressem, és ne a saját mércém szerinti tökéletességet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.25.
www.proverbs31.org

Újraépülhetünk
Amy Carroll

„Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” 2Kor 3,4-5

„Biztos, hogy oroszlánszelídítő akarsz lenni?”- kérdezte anyu széles mosollyal. Ez volt az első reakciója, mikor akkori barátom, Barry, a szüleim elé állt, és megkérte a kezem. Még mindig elfog a nevetés, ha eszembe jut, mert valóban furcsa keveréke voltam a szófogadó első gyermeknek és a csupa szeszély, ijesztően független fiatal lánynak. Máig nem tudom, sejtette-e Barry, mire vállalkozik, mikor igennel válaszolt.

Ennek már több mint húsz éve, s mikor idei nyaralásunkon egy alkalommal Barry feltett nekem egy nehéz kérdést, elgondolkoztam, mennyi munkát adtam Istennek az életem során. Az óceán partján ültünk Barryvel egy mólón, s halkan beszélgettünk a sokunkat érintő problémákról: anyagi helyzet, gyermeknevelés, jövő, stb. Egyszercsak Barry a következő kérdéssel hökkentett meg:

„Ha megváltoztathatnál egyetlen dolgot bennem, mi volna az?”

Hirtelen mintha minden gondolat kiszállt volna az agyamból egy kivételével: „Huhh, de nehéz kérdés.” Először nem is akartam válaszolni (miért rontsunk el egy ilyen gyönyörű estét?), de aztán mégis válaszoltam, majd összeszedtem minden bátorságomat, s visszakérdeztem: „És te? Te mit változtatnál meg bennem?”

Egész lista sorjázott az agyamban a lehetséges válaszokból – Szeretném, ha kevésbé volnál kritikus. Szeretném, ha nem beszélnél annyit. Szeretném, ha gyakrabban főznél vacsorát.

A tényleges válasza meglepett. „Szeretném, ha visszanyernéd az önbizalmadat. Mikor elvettelek, a kedvenc szólásod az volt: ’Majd én megcsinálom!’ Végignéztem, ahogy az évek során elvesztetted az önbizalmadat, és szeretném, ha visszanyernéd” – válaszolta.

Egyik államból a másikba költözés, kudarccal végződött barátkozások, a harc, hogy megtaláljam a helyemet az idegen városban, mely az otthonunk lett, felőrölték minden tenniakarásomat. Küzdöttem, és veszítettem a másokkal való összehasonlító hajlamom, a tökéletesség iránti vágyam, fejletlen felelősségérzetem miatt. Lassacskán bizonyossá vált számomra, hogy képtelen vagyok…, hogy nem vagyok… Előbb megrendült, majd darabjaira tört az önbizalmam.

De vannak dolgok, amiknek össze kell törniük, hogy újra felépíthessük őket.

Isten terve volt, hogy elköltözzünk, hogy sikertelen barátkozási kísérleteim legyenek, hogy véresre kalapáljam magam, mialatt más emberré akarok válni? Nem! Ám ezt a sok rosszat Ő jó célra tudta felhasználni. Egy éve Isten elkezdett újra felépíteni engem, de a végső lökést akkor kaptam, amikor hazaértem az idei She Speaks konferenciánkról. A konferencián újra meg újra figyelmeztetett Isten, hogy engedjem át Neki életem irányítását. Hazatérve, a következő vasárnapi iskolai órámon a mai igénket olvastam a 2 Kor 3,4-6-ból: „Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”

Onnan indultam el, hogy „Majd én megcsinálom”, de Isten odavezetett, hogy „Majd Ő megcsinálja bennem”. Kirángatott saját korlátolt, törékeny hatalmamból, és a Szentlélek belém áramló erejének sodrásába helyezett. Az önbizalom ereje hamar elfogy, a Belé vetett bizalom végtelen lehetőségeket nyit meg.

Tudom, lesznek még napok, amikor küszködni fogok a kétségekkel, de újraépült, megújított bizalmam mostmár szilárdan kapcsolódik Krisztushoz. Olyan jó Nála lenni.

Uram, magamra hagyatkoztam, és sokszor elbuktam. Önbizalmam megrendült. Építs újjá, kérlek, segíts, hogy teljes bizalmamat Beléd vessem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.26.
www.proverbs31.org