Legyünk mindig következetesek?

Mk 7,24-30
Hányszor előfordul, hogy azt hisszük, akkor vagyunk jó nevelők, ha sosem változtatunk azon, amit egyszer kimondtunk. Úgy véljük, ez a következetesség, ami a jó nevelés egyik fő kritériuma. Pedig érkezhet olyan új információ, tapasztalhatunk olyan jelenséget, ami előző kijelentésünk megváltoztatását kéne, hogy eredményezze. Vagy az együttérzés, az empátia, a szeretet sarkallhat erre. Mindig mérlegelnünk kéne, mivel ártunk kevesebbet – vagy használunk többet -, ha úgymond következetesek maradunk (és ezzel adott esetben fájdalmat, csalódást, szorongást, gyűlöletet váltunk ki), vagy ha változtatunk első döntésünkön.
Jézus a zsidó embertől elvárható módon reagált az idegen asszony kérésére. Ő Isten népének Gyógyítója, nem foglalkozik idegenekkel. Ám az asszony hitét, kitartását látva, azt, hogy nem fogadta el az érvelést, „vette a lapot”, és szellemesen visszavágott, megváltoztatta első döntését, és minden előítéletet, hagyományt, saját kijelentését félretéve engedett a kérésnek.
Ezt a jézusi magatartást, ezt a jézusi szabadságot kell megtanulnunk.
Hamis „következetességünk” inkább Heródesre emlékeztet, aki azért fejeztette le a Keresztelőt, mert megígérte, hogy teljesíti a lány kérését, és nem vonta vissza meggondolatlan kijelentését.