Ha lesújt a halál

Részlet Max Lucado új könyvéből, melyben legfontosabb kérdéseinkre válaszol.

148. kérdés:
Szomszédaink hét éves kisfia meghalt múlt héten. A család le van sújtva. Mi is. Mit lehet ilyenkor mondani?
Isten jó. Induljunk ki ebből. Nem értjük mindig a tetteit, de bízhatunk a szeretetében.
Isten csak jót tesz. De hogy lehet jó a halál? Vannak gyászolók, akik nem teszik fel ezt a kérdést. Amikor éveink mennyisége meghaladja éveink minőségét, már nem kérdés, hogy lehet-e jó a halál.
De a halott tinédzser apjának kérdés. A fiatal katona özvegyének kérdés. A hétéves kisfiú szüleinek kérdés. Hogyan lehet jó a halál?
A kérdésre részben választ kapunk az Iz/Ézs 57,1-2-ben, ha jól értelmezzük. A jó emberek elvesznek, és nem érti senki. Azokat, akik a helyes úton járnak, kiveszik a gonoszak közül, és békességet adnak nekik. Azok, akik Isten akarata szerint élnek, a halálban megpihennek.
A halál Isten eszköze, hogy a jókat megszabadítsa a rossztól. Milyen rossztól? Egy hosszantartó betegségtől? A kábítószertől? A lázadás sötét korszakától? Nem tudhatjuk. Egyet viszont tudhatunk, senki sem él egy nappal se többet vagy kevesebbet, mint amennyi Isten szándékában áll. „Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139,16b).
De az ő napjainak száma olyan kevés volt…
Olyan rövid ideig élt…
Nekünk úgy tűnik. Rövid életről beszélünk, de az örökkévalósághoz képest kinek az élete hosszú? Egy ember élete a földön olyan, mint pár csepp az óceánban. A tied, az enyém lehet gyűszűnyi. De az örökkévalóság Csendes Óceánjához képest Matuzsálem élete is csak egy pohárkát töltene meg. Jakab apostol szavai nemcsak a fiatalon meghaltakra érvényesek: „Ugyan mi az életetek? Csak pára, mely rövid ideig látszik, azután elenyészik.” (Jak 4,14).
Isten tervében minden élet elég hosszú, és minden halál időben érkezik. Lehet, hogy szeretnénk, ha hosszabb lenne az életünk, de Isten jobban tudja.
Végül pedig – és ez nagyon fontos - lehet, hogy mi hosszabb életet akarnánk szeretteinknek, de ők nem így gondolják. Az első, aki elfogadja Isten döntését a haláláról maga az, aki meghalt.
Mialatt mi hitetlenkedve csóváljuk a fejünket, ők kitárt karral dicsőítik az Istent. Mialatt mi gyászolunk egy sírnál, ők a mennyországban gyönyörködnek. Mialatt mi számon kérjük Istentől az ő halálukat, ők megköszönik Neki, és dicsőítik érte.

Upwords with Max Lucado, 2011. jún.17.
www.crosswalk.com