Lélekerősítő levelek 47.

A megfelelő szavak
Renee Swope

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.” Péld 25,11

Mondott már valaki olyasmit neked, amitől értékesebbnek, különlegesebbnek érezted magad, mint azelőtt?

Ez játszódott le Jill és Leanne között. Jill egy kosárlabdacsapat edzője volt, melyben Leanne 13 éves lánya, Shelby is játszott. Pár évvel később, főiskolás korában, Shelby súlyosan megsérült. Jill bátorító szavakkal, imádsággal állt végig mellette, leveleiben olyasmiket írt neki, amikre Shelbynek nagyon nagy szüksége volt.

Egy nap Leanne levelet írt Jillnek, amiben megköszönte Shelby életének alakulásában játszott szerepét. Leírta, milyen különleges embernek ismerte meg Jillt, „világító fénynek” nevezte, mely beragyogta sokak – köztük az ő családjának – életét.

Leanne nem tudhatta, hogy hónapok múlva Jill egyik este kételyekkel telt lélekkel tér haza üres lakásába, s úgy érzi, nincs értelme az életének. Klinikai depresszióval küzd, nem tud szabadulni saját értéktelenségének tudatától, öngyilkosságot fontolgat. Életén töprengve előveszi naplóját, s ahogy kinyitja, kihull belőle egy levél, és Jill újraolvassa Leanne szavait.

Isten Leanne szavait használta fel, hogy ráébressze Jillt, van még célja, értelme az életének. A megfelelő szavak a megfelelő időben.

Egy másik embertől hallott bátorító, dicsérő szavaknak sorsfordító hatásuk lehet ránk. Ha pedig mi hiszünk valakiben, Isten rajtunk keresztül sugározhat önbizalmat és biztonságot felé, amikor kétségekkel és elbizonytalanodással küzd.

Sosem felejtem el, hogy egyszer Janet barátnőm megköszönte azokat a szavakat, amiket szívemből írtam neki hálám kifejezéseként egy képeslapon. Számomra csak köszönetnyilvánító képeslap volt, de neki sokkal több. Isten mélyen megérintette a szívét a szavaimmal. Viszonzásul arra bátorított, hogy írjak mást is. Imái és az, hogy hitt bennem, a bizonytalan kismamában, rávettek, hogy írjak egy bibliatanulmányt.

Isten azt a tíz év előtti kis tanulmányt használta fel, hogy megmutassa rám vonatkozó tervét, és a későbbi író elkezdjen kifejlődni bennem. Egy asszonytársamat használta fel arra, hogy segítsen megtenni az első lépést, egy embert, aki jobban hitt bennem, mint én saját magamban.

A megfelelő szavak a megfelelő időben.

Talán neked ma van szükséged rájuk. Ha igen, hát szóljon hozzád Isten kinyilatkoztatásain keresztül:

- Kiválasztott vagy, királyi papnő, szent asszony, Isten tulajdonba vett lánya, hogy hirdesd nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el téged. 1 Pt 2,9

- „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Drágának tartalak, becsesnek, szeretlek téged. Iz 43, 1; 4

- Az ő alkotása vagy, akit Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített neked Isten, hogy azok szerint élj. Ef 2,10

- Mindezek felett diadalmaskodsz Az által, aki szeret téged. Róm 8,37

A megfelelő szavak a megfelelő időben.

Jussanak el Isten kinyilatkoztatásai lelked azon szögleteibe, amelyeknek bátorításra van szükségük. S ha ez megtörtént, kérd Jézust, mutassa meg, hogyan oszthatod meg őket másokkal. Talán van valaki a környezetedben, akinek épp most van rájuk nagyon nagy szüksége.

Uram, minden nap szükségem van biztatásaidra. Vezess mindig olyan kinyilatkoztatásokhoz Igédben, melyek feltöltenek, amikor kimerülök, újraépítenek, ha összeomlok. Segíts, hogy meglássam, és hinni tudjak abban, amilyennek Te látsz engem, és add, hogy meg tudjam ezt osztani másokkal is. Kérlek, juttasd el mindig hozzám a megfelelő szavakat a megfelelő időben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.08.
www.proverbs31.org

Ideje a vetésnek
Rachel Olsen

„Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Kor 4,18

„Rövid földi életünk a vetés ideje”, mondja Henri Nouwen.

Januárban átnézzük készleteinket, újragondoljuk a fontossági sorrendet, átrendezzük a határidőket, mielőtt újult erővel nekilátunk az új esztendő felszántásának. Ezzel foglalkoztam az elmúlt hónapban én is. Átgondoltam étkezési szokásainkat, heti menüsort terveztem. Számbavettem a mindennapi rutinfeladatokat, hogy hatékonyan tudjak haladni munkámmal, feladataimmal. Kidolgoztam egy új határidőbeosztást – ami igen nagy falat egy magamfajta személyiségnek.

Nouwen megfogalmazása arra figyelmeztet, hogy miközben mindennapjaimat, közvetlen céljaimat rendezgetem, nem feledkezhetem meg az ideig való és az örökkévaló dolgok megkülönböztetéséről.

E-mailjeim elolvasásának beillesztése a napirendbe ideig való – az Isten hívására figyelés örökkévaló.

Mit főzök ma vacsorára, ez ideig való – hogyan ünneplem, szolgálom az Élet Kenyerét, hogyan tekintek Rá, ez örökkévaló.

Hogyan végzem el hatékonyan a feladataimat, ez ideig való – hogy kitartóan és örömmel futom végig életem pályáját, ez örökkévaló.

A tervezés, vázlatkészítés, szervezés, a stratégiák átgondolása, kiválasztása segíthet úgy élnem az életemet, hogy biztosan maradjon időm az örökkévalóval való törődésre. Ügyelnem kell, hogy a főzés, takarítás, tervezés, munkavégzés, pihenés közben is figyelmem fókuszában az örökkévaló álljon. Mert bármilyen rendszeresen élek, ez nem jön magától.

Nekem kell a tekintetemet a láthatatlanokra szögeznem.

És ez nagy kihívás, mert a felszíni dolgok ott táncolnak a szemem előtt, s meg tudnak győzni arról, hogy ők a legfontosabbak. Meg kell tanulnom látni a láthatatlanokat, mert megéri a fáradságot.

Rövid itteni életünk a vetés ideje. Vessünk hát, amíg lehet. Mert egyszercsak elmúlik a lehetőség a mennyei kincsek további gyűjtésének. Eljön az idő, amikor már nem tehetünk bizonyságot az elveszett világnak Krisztus igazságáról és szeretetéről. Most van itt az ideje a vetésnek az örökkévalóság aratásához.

„Ha nem volna feltámadás”- magyarázza Nouwen -, "semmivé lenne minden, amit megélünk a földön.” De fel fogunk támadni – mindazzal együtt, amit az örökkévalóságnak cselekedtünk.

Az örökkévaló megmarad, és gyümölcsöt hoz.

A földön töltött órák során ültetgetjük a magokat, amit majd az örökkévalóságban fogunk learatni. Most, hogy idáig jutottam gondolatban, azt hiszem, újra átnézem 2011-es terveimet. Arra fogok figyelni, hogyan tudnám az örökkévalót hozzáilleszteni a mindennapi szennyeshez, mosogatnivalóhoz és tennivalóim listájához.

Kérlek, Uram, nyisd meg a szemem a láthatatlanokra. Segíts különválasztanom az ideig valót az örökkévalótól, és add, hogy mindkettőben jól teljesítsek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.09.
www.proverbs31.org

Édes álmok
Karen Ehman

„Hasztalan keltek korán és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Zsolt 127,2

Fáradtan megfordultam, s kancsalítva próbáltam kiolvasni az éjszakában gúnyosan világító kék számjegyeket. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen álló ébresztőóra rossz hírt közölt: 03:18. Ó ne!

Alig négy órája bújtam ágyba, vágyva a felfrissülésre, amit majd a mély éjszakai alvás hoz. Feleségként, anyaként, önkéntesként, szomszédként, barátként, részmunkaidős távmunkásként túlterhelt életem kimerített. Nemcsak a testem volt fáradt, az agyam is túlpörgött.

A véletlenszerűen rám törő kérdések gondfüzérré álltak össze: Be tudom fejezni időben a projektet, amin dolgozom? Felnőtt lányom helyt tud állni az új munkahelyén és új élethelyzetében? Idős édesanyám nem fog megcsúszni és elesni a mostani jeges időben? Nem bántottam meg a barátnőmet, mikor őszintén véleményt mondtam bilire szoktatási módszeréről? Vajon a fiaim okosan fogják megválogatni társaságukat, ha odanőnek? Újra visszahízom a leadott nyolc kilót – immár harmadszor?

Aztán a rettegett „mi lenne, ha…” kérdések. Mi lenne, ha igaza lenne a fiatalasszonynak a bibliaközösségemben, aki férje hűtlenségére gyanakszik? Mi lesz, ha tanulási nehézséggel küzdő nagy fiamat nem veszik fel a kiválasztott iskolába szeptembertől? Mi lenne, ha barátaink elvesztenék otthonukat, mert nem tudják fizetni a hiteleket? Mi lesz, ha sógornőmet újra megfenyegeti a volt férje, vagy valami még rosszabb történik?

Csak forgolódtam az ágyban, hasztalan várva, hogy a jótékony szundítás megszabadítson vélt és valós félelmeimtől.

Végül feladtam, s köpenyembe burkolózva kiosontam a konyhába, hogy vizet forraljak egy csésze kamillateához. Hátha segít. Közben eszembe jutott a fent idézett zsoltárrészlet.

Fáradságos, gyötrelmes, aggodalommal teli élet. Erről van szó. Idegesség, aggódás és félelem a jövőtől, attól, ami történni fog vagy megtörténhet, kemény, kimerítő munka és erőfeszítés.

Ezek fosztottak meg a pihentető álom értékes perceitől.

Aznap éjjel, és azóta már többször, szaván fogtam Istent. Azt mondja, hasztalan aggodalmaskodom, hasztalan gyötrődöm. Azt mondja, álmában is ad annak, akit szeret, tehát pihenést is ad. Megkértem hát, adjon nekem nyugodt alvást.

Nem szokott varázsvesszővel eltüntetni minden gondot az életünkből. Szeretné, ha megszűnnének gyötrelmeim, de többnyire nekem is részt kell vennem a szabadulás folyamatában. Ezért hát, amikor a nyugtalanság jelentkezik, és azzal fenyeget, hogy megint álmatlanul forgolódom az ágyon, a következőt teszem:

Az éjjeliszekrényen előkészített füzetbe leírom pontokba szedve az aggodalmaimat, s átadom Annak a kezébe, Aki sohasem alszik. A „mi lenne, ha” listámat „kérlek, segíts” imádságsorozattá alakítom, kérve Istent, aki a semmiből tudott világegyetemet teremteni, mutassa meg, amikor jónak látja, mit kell tennem – ha egyáltalán van mit – a listán szereplő problémákkal. Egyelőre azt szeretném, ha Ő foglalkozna velük, amíg én alszom egy kicsit.

Azt is kérem, mutassa meg, ha olyasmit kell tennem, ami átmeneti alváskihagyással jár. Na nem az izgatott, hánykolódó töprengésre gondolok, hanem csendes éjszakai imádkozásra. Kikászálódom meleg takaróm alól, s letérdelek az ágy mellé. Egyszerű gyermeki imát mondok (olyankor nem telik többre), és a Megváltóhoz fordulok. Előfordult, hogy az ágyam szélére hajtva fejem, elaludtam. (Lehet, hogy ez nem vall imádságos lelkületre, de én inkább az imámra adott azonnali válaszként értelmezem. Végülis alvást kértem, hát megkaptam!)

Ha neked is eleged van az álmatlan éjszakákból, gyere, csatlakozz hozzám. Hagyd abba a báránykák számolását. Menjünk inkább egyenesen a Pásztorhoz. Ő szeret téged, és álmodban is ad eleget: pihenést testednek és lelkednek.

Uram, elfáradtam. Kimerült vagyok. A legjobb formámban szeretnék szolgálni Neked teljes odaadással. Ehhez, kérlek, add meg, amit ígértél annak, akit szeretsz: a jótékony álmot. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.10.
www.proverb31.org

Légy az enyém
Rachel Olson

„Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok.” Énekek 2,16a

Mialatt én az elmúlt hónapokban a Hálaadásról, Karácsonyról és az Újévről elmélkedtem, a képeslapkészítők a mai napra – Valentin-napra – készülődtek. A Valentin-nap Karácsony mellett a másik legnagyobb képeslapvásárló alkalom az évben. Több mint 200 millió Valentin-napi képeslap ér ma célba.

Figyelted már, hogyan vesznek az emberek képeslapot? Felnövekedvén eladóként dolgoztam családunk egyik Hallmark üzletében. Aki csak betéved képeslapért, megnéz két-három képet, aztán már megy is a kasszához fizetni. A többség viszont 15-20 percet is eltölt válogatással, keresi, melyik kép, melyik üzenet fejezi ki leghívebben szeretetét, szerelmét.

Nem tudom, kaptál-e ma te is Valentin-napi képeslapot. Olyat, ami egyik nagy nyomdában készült, vagy rózsaszín és piros papírból összeragasztott saját alkotású képet. Azt viszont tudom, hogy te is meg én is címzettjei vagyunk a legcsodálatosabb Valentin-napi ajándéknak, mely csillog, mint a rubin, egyszerre ragyogó fehér és vérpiros.

Krisztusban Isten a tökéletes ajándékot küldte nekünk. Mert íme, Isten így szerette a világot: odaadta a Fiát, egyetlen Fiát. Azért, hogy senki se pusztuljon el, hogy mindenkinek teljes és örökké tartó élete legyen, aki hisz bene. (Jn 3,16 alapján).

„Teljes” és „örökké tartó” – két tulajdonság, amit keresünk, de nem igazán találunk meg ebben a világban. Drága barátnőm, mikor a ma kapott Valentin-napi képeslapok már elvesznek, szanaszét hányódnak, régen elfelejtették őket – Isten szerelme irántad akkor is élni fog.

Isten Jézusban bizonyította örökké tartó szeretetét irántunk. Sőt, Jézus megtanított minket arra, hogyan éljünk, és hogyan szeressük egymást. Kritikát kapott és elutasítást, de erőt gyűjtött Istentől, és odafordította a másik arcát. Mindenki felé szeretetet sugárzott, függetlenül származástól, pozíciótól, nemzetiségtől. Imádkozott barátaiért, és imádkozott ellenségeiért. A keresztrefeszítést is vállalta, csak hogy megszabadítson bűneinktől.

Jézus Isten szeretetének tökéletes kifejezése. Élete és halála Isten szeretetvallomása neked és nekem: „Légy az enyém”. Igen, Isten annyira szeret, hogy a legértékesebb ajándékot adta nekünk: Önmagát. Miután pedig Jézus feltámadt a sírból, és felment a mennybe, Isten elküldte a Szentlelket, hogy velünk maradjon. Ahogy Isten megosztja velünk Önmagát Fia és Lelke által, azt üzeni: „Szeretlek”.

Ez a vallomás többet ér mindennél, amit egy képeslapíró ki tud találni. Maga Isten nyújtja neked és nekem a szeretet tökéletes kifejezését. Ahogy a piros szaténnal borított, szív alakú dobozból kivett, szájban olvadó csokoládét, úgy ízlelheted meg Isten jóságát és örökké tartó szeretetét.

Ideje kinyitnunk a Valentin napi ajándékot. Csukd be a szemed, és halld, ahogy suttogja: „Légy az enyém”.

Drága Istenem, köszönöm, hogy előbb szerettél engem, és megmutattad, milyen a valódi szeretet. Hálás vagyok, mert elhívtál, hogy a Tied legyek. Mint egy különleges rózsacsokrot egy közönséges cserépvázában, úgy őrzöm jelenlétedet ebben az „agyagkorsóban”, ami vagyok. Bár látnák mások is rajtam ezt a Valentin napi ajándékot! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.14.
www.proverbs31.org

Kapcsolatrecept
Micca Monda Campbell

„Mert ő egész lelkével szerette Dávidot.” 1Sám 20,17b

Sokszor hallom édesanyámtól, hogy szerencsésnek mondhatom magam, ha van egyetlen igaz barátnőm. Az életen át tartó szoros kapcsolatokra nehéz szert tenni.

Annyian keresik az értelmes kapcsolatokat manapság, és mégis olyan kevesen találják meg. Egyre inkább elmagányosodik társadalmunk, mintha mind kevesebb embernek lenne igaz barátja, olyan, akivel egész életükön át kitartanak egymás mellett. Pedig nem csak vágyunk az ilyen kapcsolatra, de szükségünk is van rá.

A nők természetszerűleg vonzódnak egymáshoz. A lányok életükben először általában a „legjobb barátnőjükben”, és nem a „legjobb barátjukban” csalódnak. Mi, nők, ragaszkodunk a barátságainkhoz. Meggyászoljuk, ha véget ér; nemcsak magát a barátságot, hanem a megosztott titkokat, a bizalmat, az elfogadottság érzését, amiben sütkéreztünk. Ha csalódunk, a fájdalom mélyre hatol, s kételkedni kezdünk abban, hogy létezik-e egyáltalán igaz barátság.

Ha igaz barátságra keresek példát a Bibliában, mindenekelőtt Dávid és Jonatán története jut eszembe, ahogy az 1Sámuel 19-ben leírták.

Jonatán, Saul király fia, Dávid legjobb barátja volt. Az apja, a király, egyre inkább gyűlölte Dávidot, mert látta, hogyan nő népszerűsége a nép körében, s tudta, hogy Isten királlyá kente. Dühében megparancsolta segédeinek és Jonatánnak, hogy öljék meg Dávidot. De Jonatán szerette a barátját, ezért ki volt zárva, hogy becsapja őt.

Nem a szeretet az egyetlen gyümölcse a barátságnak. Az igazi kapcsolat áldozattal is jár.

Jonatán levetette, és Dávidnak adta köpenyét, pajzsát, kardját, íját és övét. Jonatán a trón potenciális örököse volt, mégis azt látjuk, hogy jövőjét feláldozza legjobb barátjáért, és szó szerint átadja neki a királyságot.

Megtanulhatjuk ebből a cselekedetéből, hogy az igaz barát hajlandó feláldozni magát a barátjáért. Képes arra, hogy a másik szükségleteit, vágyait, óhajait a magáé fölé helyezze.

Az igaz barátság harmadik vonása a hűség. Azt olvassuk, hogy Jonatán bement az apjához, hogy védelmébe vegye Dávidot. Ezt mondhatta: „Apa, tévedsz Dáviddal kapcsolatban. Ő nem tett semmi rosszat ellened; mindent, amit cselekedett, azért tette, hogy segítsen neked.” Az igaz barát hűséges védelmező mások bántásaival szemben, nem beszél ki a hátad mögött. Az igaz barátok egymásnak vetve hátukat védik egymást támadás idején.

Végezetül, az igaz barátok teljes szabadságot adnak egymásnak. A barátod előtt az lehetsz, aki vagy. Nem kell soha megmagyaráznod, mit miért teszel. Teheted szabadon.

Mikor Jonatán közölte a hírt Dáviddal, hogy a király meg akarja öletni, a két barátnak el kellett szakadnia egymástól. Együtt sírtak a búcsúzáskor, olvashatjuk a szövegben.

Ha összetörik a szíved, barátod vállán mindig kisírhatod magad. Nem próbálja kicsinyíteni a bajt, nem mondja, hogy szedd össze magad. Az igaz barátok hagyják sírni egymást, inkább együtt sírnak szenvedő társukkal. Ha a barátod el akarja mondani, mi bántja, biztosan meg fogod hallgatni.

Az igaz barát nem futamodik meg, melletted marad. Hagyja, hogy önmagad legyél, bármilyennek tűnsz is az adott pillanatban.

Ha Istentől származó receptet szeretnél a kapcsolataidhoz, ne keress tovább. Keverd össze a hozzávalókat: a szeretetet, áldozatkészséget, hűséget és szabadságot, s életre szóló barátságot tudsz létrehozni belőlük.

Istenem, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. És áldj meg engem egy ugyanilyen baráttal. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.15.
www.proverbs31.org

Helyet a tejszínnek
Marybeth Whalen

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

„Hagyjak helyet a tejszínnek?”, kérdezte mosolyogva a barista, mikor leadtam a kávérendelésemet.

Visszamosolyogtam rá, és bólintottam, s alig vártam, hogy megkapjam a csészében gőzölgő fekete italt, amivel aztán odamehetek az ízesítő pulthoz, s miután beledobom a két édesítő tablettát, nagy adag tejszínhabot halmozhatok a tetejére.

Soromra várva elgondolkozom a barista kérdésén. Helyet hagyni a tejszínnek – nemcsak a csészémben, az életemben is. A kávémban mindig hagyok helyet, de ha őszinte vagyok, ezt nem mondhatom el az életemről.

A tejszín gazdagsága édessé, könnyebbé, gazdagabbá teszi a kávét. Hogyan hagyhatok helyet az életemben azoknak a dolgoknak, amelyek megédesítik, gazdagítják, megkönnyítik? A kávémat kavargatva az elmúlt hétre gondolok. Elvégeztem minden kötelező tennivalómat: főzést, mosást, mosogatást, takarítást, autómosást, testgyakorlást. De nem jutnak eszembe olyan apró kis extrák, amik a pereméig megtölthetik a csészét – édes, fehér, gazdag extrák.

Édesek. Együttlét a barátnőkkel nevetve, jó érzéssel. Meghallgatom egyik kedvenc számom, és táncra perdülök a konyhában. Figyelem a gyermekeim beszélgetését. Időt szánok arra, hogy megértsem az érzéseiket. Bejelölök a naptárba szórakoztató programokat. Olvasok egy regényt csak az élvezet kedvéért. Helyet hagyok a tennivalók közt a nyugalomnak, feltöltődésnek.

Fényesek és könnyűek. Isten Igéjével töltött idő, ami megvilágítja életutamat. Feljegyzem, amit mond nekem, és mindazt, amit az életről tanulok. Időt hagyok arra, hogy Elé vigyem gondjaimat, aggodalmaimat, és mindent ott hagyok a lába előtt. Odaszorítom Hozzá a lelkemet, hogy halljam halk szavát ebben a zajos, nyüzsgő világban. Óriási megkönnyebbülést jelent, ha kiszállok a mókuskerékből, és csak imádom Őt.

Bőségesek. Időmet és képességeimet nyújtom mások felé. Alamizsnát adok. Megtalálom azokat, akiknek egy tál ételre, valami adományra, bátorító szóra van szükségük, és nemcsak jó ötletnek tartom, hanem meg is valósítom az adakozást. Alávetem magam Isten akaratának ahelyett, hogy a magaméhoz ragaszkodnék.

Ezek a dolgok mind örömmel töltenek el, segítenek elérni azt, amit Jézus szánt nekünk: hogy életünk bőségben legyen. A bőség nem jön magától, attól, hogy vágyunk rá. Akkor van részünk benne, ha szándékosan érte nyúlunk – cselekvésre van szükség. Arra, hogy helyet hagyjak az életemben ezeknek a dolgoknak, hogy ne töltsem csurig kötelességekkel.

Ha tele csészéhez próbálok tejszínhabot adni, melléfolyik és kárba megy. Amikor tölteni kezdek, már gondolnom kell rá, hogy helyet kell hagynom. Ha meg túltöltöttem, le kell tudnom önteni róla. Egy kis odafigyeléssel megtanulhatom. Azt is meghallom akkor, hogy Jézus kérdezi tőlem: „Hagytál helyet a tejszínhabnak?”

S én mosolyogva válaszolok: „Meghiszem azt!”

Uram, szeretnék bőségesen élni, a Te szándékod szerint. Édes, fényes, gazdag életet. Segíts megtanulnom, hogy hagyjak helyet az életemben a bőségnek, mert különben sosem fogom megtapasztalni. Segíts, hogy mindenekelőtt Téged keresselek, és engedjem, hogy megmutasd, hogyan hagyhatok helyet a tejszínhabnak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.17.
www.proverbs31.org