Jézus felemelkedett, a tanítványok látómezején túlra, hogy a hit ajándékát megpecsételje a szívükben.
Feltámadt életének új valóságában kívül került megszokott kapcsolattartási szokásainkon.
„Ne tarts vissza”, ne kapaszkodj belém, intette Mária Magdolnát a húsvéti kertjelenetben.
Már nem lehetett úgy érintkezni vele, mint földi élete idején.
Mostantól a hit válik a kapcsolattartás módjává és eszközévé.
Talán vágyunk a testi kontaktusra vele, az érintésre, aminek az emberek között olyan nagy szerepe van.
De a hit ennél messzebbre nyúlik, hitünk ennél sokkal gazdagabb.
Jézus, akit nem láthatunk és nem érinthetünk, jelen van a szívünkben, az életünkben, barátainkban, közösségünkben.
Közelebb van, és mégis fölöttünk, s magával von minket a mennyei birodalomba, ahol örökké létezik.
„Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” (Kol 3,1).
Egy nagyszerű, titokzatos világ vesz tehát körül minket, Isten valóságos világa, összeszövődve földi életünkkel.
A hitünk nyitotta horizont egyszerre végtelen és intim, határtalan, és mégis személyes.
Mert a mennybe ment Krisztus Szentlelkén keresztül itt lakik a szívünkben minden nap minden pillanatában.
sacredspace.ie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése