Lélekerősítő levelek 48.

Szabadon
Lynn Cowell

„Tágas téren járok, ha a te utasításaidat keresem.” Zsolt 119,45

Az állandó elfoglaltságtól – amit túlterheltségnek is mondhatnánk – fontosnak éreztem magam. Borzasztóan szerettem listát írni a tennivalóimról, hogy aztán boldogan mindent kipipálhassak róla. Még ennél is élvezetesebb volt, mikor férjemnek beszámolhattam az elmúlt napomról. Olyan jelentékenynek tűnt az életem! Értelme volt a rohanásnak.
Az állandó elfoglaltság elnyomta agyamban a jelentéktelenség kiabáló hangjait. De lemerültem. Nem érte meg az egész.
Éreztem, hogy Isten szeretné, ha leszednék egy-két dolgot a tányéromról. Majd hogy nem tettem, hozzáfogott Ő maga. Egyenként, egymás után. Akkor kezdtem megérezni az egyszerű létezés békéjét és szabadságát. Az a tudat hozta meg a teljességet, hogy az Ő lánya vagyok. Minél szorosabban öleltem az Urat, annál inkább vágytam az Ő szabadságára.
Az értelmező szótár szerint a szabadság „korlátok nélküli állapot”.
Szeretném, ha 2011-et számomra a szabadság szó határozná meg, amit szeretnék teljes mértékben megérteni. Magam számára úgy határozom meg, hogy ne zárjanak be emberi korlátaim, tudjam szabadon kifejezni elbűvölő Istenemet és az ő mindent átalakító szeretetét.
Szerintem Dávid egy kicsit ilyen volt, mint én: hajlamos arra, hogy néha prédikáljon önmagának. Azt mondja magának: ha Isten utasításait keresem, tágas tereken fogok járni. (Zsolt 119,45).
A „tágas” szó itt elgondolkoztató. Széles, szabad teret jelent. Hát nem hiszem, hogy a nemkeresztények úgy látnák a keresztényeket, mint akik széles, szabad téren járnak. Pedig Jézus épp ezt a szabadságot nyújtja az övéinek.
Mivel Isten nem a káosz és a rabság Istene, ha az Ő utasításait keresem, szabaddá tesz. Azokat a dolgokat, amikre nem hívott el, amik nem tartoznak hozzám, kiszórja az életemből. Ez hozza el számomra a békességet.
Atyám, szükségem van a szabadságodra – a lehetőségre, hogy kényszer és indulatok szorítása nélkül járjak-keljek. Mutasd meg az irányt, ami a szabadságodhoz vezet. Hagyom, hogy elhomályosuljanak vágyaim, elvárásaim, hagyom, hogy családom és barátaim tágas tereken járjanak. A Te utasításaid szerint akarok járni, ne ketyegjen az idő állandóan, sürgetve saját útjaimat, elintéznivalóimat. Teret hagyok Lelkednek, hogy Ő vezessen. Köszönöm, Uram, azt, amit csak Te tudsz megadni: a valódi szabadságot. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.18.
www.proverbs31.org

Te is írsz listákat?
Melanie Chitwood

„És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” 1Jn 4,16

Mindig listákat írok. A hűtőn egy mágneses jegyzettömbre vezetem a bevásárló listát. Az éjjeliszekrényemen lévő jegyzetfüzetbe az ötleteimet irkálom. A táskámban van egy határidőnapló, amibe a rövid- és hosszabbtávú tennivalókat sorakoztatom. És persze a legszebb pillanatok azok, amikor valamit kipipálhatok!
Éveken át vezettem egy másik listát is. Azt nem írtam le. Az agyamban pörgettem anélkül, hogy észrevettem volna, mindaddig, míg egy élmény hatására nagy fordulatot vett a szemléletem.
Második fiam, Tyler születése után súlyos gyermekágyi depresszióval küzdöttem. Nem csak a szokásos elválási szorongás volt. Napokon át sírtam, állandóan szorongtam, nem tudtam aludni. Volt egy újszülött babám, egy négyéves kisfiam, és egy pilóta férjem, aki rövidesen visszatér a munkájához. Minden kimerített. Végül felhívtam az orvosomat, aki felírt egy gyógyszert, de annak hatása csak hetek múlva fog érződni. Azalatt át kellett küzdenem magam egyik napról a másikra.
Reggelente korán felébredtem, könyörögtem Istenhez, hogy szabadítson meg a depressziótól. De nem tette. Egyre mélyebbre kerültem, mialatt a depresszió kártékony suttogását hallgattam a fülemben: Nem vagy alkalmas semmire. Mi van veled? Miért nem tudsz helytállni? Csak két gyermeked van, és nem kell munkába járnod reggeltől estig. Mások ennél sokkal keményebb helyzetekkel is megküzdenek, te meg erre se vagy képes.
Egyik nap, mikor már végleg elegem lett ebből a nyomorúságos állapotból, így kiáltottam Istenhez: Istenem, mi ez az egész? Te Isten vagy. Egy csettintéssel el tudnád tüntetni rólam a depressziót, ha akarnád. Miért nem teszed?
Aztán elhallgattam. S míg csendben ültem, rájöttem, hogy Isten meg akar tanítani valamire, ami az egész hozzáállásomat megváltoztatja. Mindeddig egy listát vezettem az agyamban azokról a dolgokról, amik miatt Isten nem szerethet engem. Nem voltam elég jó feleség, elég jó keresztény, és természetesen nem voltam elég jó anya. A szülés után úgy éreztem, semmire se vagyok jó. Ezek szerint nem hittem Isten feltétel nélküli szeretetében. Tudtam, hogy szeret, de úgy gondoltam, jobban szeretne, ha mindent tökéletesen csinálnék.
Talán te is ilyen vagy. Talán a te fejedben is ott sorjáznak a hamis indokok, amik alkalmatlanná tesznek Isten feltétel nélküli szeretetére. Talán te is úgy érzed, hogy semmiben sem vagy jó, talán te is depresszióval küzdesz. Lehet, őrzöl egy titkot, ami szégyennel tölt el – talán abortuszod volt, vagy hűtlenséget követtél el, esetleg túl sokat iszol, vagy ingerültté tesz a férjed, a gyerekeid. Netán elváltál, és ettől érdemtelennek tartod magad Isten szeretetére.
Mikor felsoroltam Istennek, mi mindenért nem szerethet Ő engem, hallottam, hogy gyöngéden így szól hozzám: Milyen jó, gyermekem, hogy az én szeretetem nem függ tőled. Milyen jó, hogy nem tőled függ, hogy szeretlek-e. Nyugodtan kitörölhetsz mindent a listádról. Sőt szét is tépheted a listádat. Én már megtettem, amikor a kereszten meghaltam érted.
Készen állsz a változásra? Abba tudod hagyni az önostorozást tévedéseidért, hibáidért, vétkeidért? Isten nem vezet listát róluk. Neked sem kell. Tépd el a listádat, és ne kezdj újat. Hidd el, hogy Isten szeret. Nem tehetsz semmit, ami megváltoztathatja szeretetét irántad.
Uram, köszönöm Neked, hogy nem vezetsz listát tévedéseimről, vétkeimről, bűneimről. Segíts hinnem a lelkem legmélyéből, hogy mindenestül szeretsz, most és mindörökké. Nem kell segítenem Neked azzal, hogy tökéletes vagyok. Hadd legyen a mai egy meghatározó nap az életemben, amikor eltépem a listámat, és elfogadom feltétel nélküli szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.21.
www.proverbs31.org

Nem csak egy akárki
Rachel Olsen

„’Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?’ És megbotránkoztak benne.” Mk 6,3

Érezted már, hogy „csak egy” feleség, „csak egy” barát, „csak egy” gyermek vagy „csak egy” anyuka vagy?
Vagy tapasztaltad-e már, hogy beragadtál valami – szó szerint - Isten háta mögötti helyre, amire még Ő se kíváncsi?
Mindnyájan érezzük néha a peremre szorítva magunkat. Jézus is volt így. János evangéliumának elején Fülöp lelkesen mondja Natanaélnek: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, József fiát, aki Názáretből származik."
„Názáretből?” – kérdezi Natanaél. „Hát származhat onnan valami jó?” (Jn1,46).
A zsidók Názáretet Istentől elhagyott helynek tartották, pedig mi sem állt távolabb az igazságtól. Isten kiválasztotta Názáretet, hogy itt növekedjék fel az Emberfia, itt tanulmányozza az Írásokat, és itt készüljön fel világmegváltó szolgálatára.
Isten úgy vélte, hogy Jézusnak egy apró, jelentéktelen helyre való beültetése nem lesz akadálya a Terv végrehajtásának, a világ örök megváltásának.
Úgy érzed, a hely, ahol vagy, akadályoz abban, hogy végrehajtsd Isten tervét általad?
Jézus szülővidékének emberei számára emészthetetlen falat volt Jézus Messiásként való elfogadása. Ez a férfi, akit láttak apró gyermekként totyogni a porban, tapasztalták, ahogy megtanult beszélni, majd használni a kalapácsot és a fűrészt - hogyan lehetne ő az Isten Fia? Inkább a lehető legnagyobb váddal illették. Azt állították, miután szombaton meggyógyított valakit, hogy az ördöggel cimborál (Mk 3,20-25). Ez nemcsak peremre szorítás, ez támadás! Érezted már, hogy félreértenek, hogy igazságtalanul támadnak? Figyeld meg, Isten semmit sem tett, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy hamisan megvádolják Jézust. Ehelyett tovább vezette a neki kiszabott úton. Jézus tehát elhagyta egy időre otthonát, hogy prédikáljon, tanítson, gyógyítson a Közel-Kelet más vidékein. Prédikálása páratlan volt. Csodáitól leesett az emberek álla. Hatalmas tömegek kísérték, bárhova ment.
Miután bámulatosan feltámasztott egy halott kislányt, Jézus visszatért Názáretbe a tanítványaival. De az emberek még mindig „megbotránkoztak benne” (Mk 6,3b), és nem voltak hajlandók hinni benne. Hiába tanította őket különös bölcsességgel, szerintük ő „csak egy” ács volt, „Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére. Itt élnek közöttünk húgai is”.
Milyen frusztráló, szomorú élmény lehetett.
Jézus panaszkodott is: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." (Mk 6,4). Azt olvassuk, hogy megdöbbentette őt hitetlenségük foka, és nem is tudott sok csodát tenni közöttük.
Te is egy "származhat-e onnan valami jó"-féle helyről, otthonból jöttél? Érezted már, hogy családtagjaid, barátaid nem tudnak elszakadni emberi alapodtól, s nem látják meg Isten-adta lehetőségeidet? Érezted-e, hogy korlátok közé akar szorítani az, ahogy szüleid vagy társaid néznek rád?
Még több távoli szolgálat után Jézus még egyszer visszatér Galileába a Mk 9,30-32 szerint. Most mintha kerülné a városlakókat, inkább tanítványaira koncentrál. Innen indul aztán fel Jeruzsálembe, ahol keresztre fogják feszíteni.
Legkeményebb próbatétele előtt talán nem akart szembesülni a szkeptikus szurkálódásokkal. Feltámadása után tudod, hova ment? Tanítványain kívül kikkel találkozott feltámadt dicsőségében? Azokkal, akik legtovább ismerték, és mégsem hittek Benne. Egyenesen Galileába. Földi otthonába, mielőtt felment a mennyeibe.
Nehéz feldolgozni, ha átnéznek rajtunk, ha félreismernek. Jézus kétségkívül csalódott szülővidéke lakóiban és a zsinagógai elöljárókban, akiknek az lett volna a dolguk, hogy felismerjék a megígért Messiást. De végső soron Jézus személyazonossága, értéke és hatalma a Mennyei Atyától származott, és nem valami földi hatóság hitelesítéséből.
És ez igaz rád is meg rám is.
Ha úgy érzed, félreismernek, átnéznek rajtad, vidd érzéseidet Jézus elé, és hagyd, hogy Ő megerősítsen. Ha nem kaptad meg azt a biztatást és szeretetet a környezetedtől, amire számítottál, vidd csalódottságodat az Úrhoz, aki tökéletesen meg fog érteni.
Ő több, mint „csak egy ács”. Több mint „csak egy testvér”. Jézus át tudja alakítani a szorongást békességgé, szomorúságunkat energiává, a szánalomra-méltóságot hatalommá. Bízzuk meg a peremre szorított Messiásunkat személyiségünk alakításával, jövőnk kijelölésével.
Nem „egy akárki”, aki ezt meg tudja tenni.
Uram, hinni akarom, hogy csak Benned vagyok teljes. Életemet a Te szolgálatod teszi érdemessé. Az vagyok, akinek Te mondasz engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.22.
www.proverbs31.org

Isten szeretete mindent átalakít
Micca Monda Campbell

„Most menj, és többé ne vétkezzél.” Jn 8,11b

A házasságtörő asszony története a János 8,1-11-ből igazolja, hogy a szeretet hatalmasabb a bűnnél.
Milyen féktelen indulatokkal teli jelenet játszódhatott le, mielőtt Jézus belép a képbe. Az asszonyt rajtakapták a házasságtörésen, élete egy hajszálon függött. Mekkora magányt és milyen rémületet élhetett át az asszony, ahogy ott feküdt a kövezeten, alig felöltözve, azok irgalmára bízva, akiknek egyetlen vágyuk volt, hogy megkövezzék.
Ez a bűn ára. Elválaszt Istentől, s elszigeteltséget, félelmet támaszt lelkünkben. Ezek biztos jelek, s ha ilyet érzünk, érdemes azonnal megvizsgálnunk lelkünket, s megvallanunk bűneinket, hogy visszataláljunk a békességre és örömre, amit Krisztus édes jelenléte támaszt.
Ugyanakkor ezek az érzelmek nem azt jelentik, hogy nincs jelen Isten szeretete.
Évekig markoltam vegyes érzelmeim zsákját, mely tele volt Istent és másokat hibáztató indulatokkal saját bajaim miatt. Magányos és dühös voltam, féltem, de úgy gondoltam, nem én vagyok a hibás. Egyre azt hajtogattam, hogy mások miatt van mindez. Krisztus pedig – nos, ha Ő tényleg törődik velem, miért nem szabadít meg attól a fájdalomtól, ami éjjel-nappal kínoz?
Idővel rányílt a szemem a probléma valódi gyökerére.
Ahelyett, hogy magamat vizsgáltam volna meg, mindig másokat néztem. Mikor tehát hosszú pillantást vetettem magamra, rájöttem, hogy Isten dacos gyermeke vagyok, aki nagyot dobbant a lábával, keresztberakja a karját, és hátat fordít Neki, amiért nem teljesíti a kívánságát. Azzal, hogy Istentől eltávolodtam, csak késleltettem sebeim gyógyulását. Abban az őszinte pillanatban felengedett a düh bennem, és újra megnyitottam szívemet Istennek. Összetörve kértem bocsánatát. Újra átadtam Neki életem vezetését. Mi volt az Ő reakciója? Színtiszta kegyelem. Új emberként álltam talpra a térdelésből. Már nem éreztem dühöt vagy félelmet, Krisztus szeretete és békéje töltött el.
A házasságtörő asszony is kimondhatatlan szeretettel találkozott, mikor szembesült bűnével és Megváltójával. Mivel nyilvánosan rajtakapták a házasságtörésen, borzasztóan szégyellhette magát, s testileg-lelkileg összetört. De ez az állapot jó kiindulópont, ha ki kell nyúlnunk Jézus szeretetéért és bocsánatáért.
Minden szem Jézusra szegeződött, ahogy a farizeusok kövekkel a kezükben várták, hogy elítélje és megbüntesse az asszonyt. Jézus megszólalt: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7b ). Elképzelem az asszonyt, nem mer hinni a fülének, tekintetét belevési Szabadítója szemébe. Jeges rémülettel nézett fel, de Jézus tekintetének szelídségétől felolvadt a rettegés, már tudja, bármi következik, ki fogja bírni.
Mikor a beállt csendben meghallotta a kövek és a távolodó léptek koppanását a földön, megkönnyebbült. Aztán hallotta Jézus kérdését: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el, menj, és többé ne vétkezzél!” (Jn 8,10b-11).
Jézus azt adta ennek az asszonynak, amire mindenkinek szüksége van: szeretetet és megbocsátást. Ne értsük félre. Az asszony bűnt követett el, és az akkori törvények szerint halált érdemelt. Jézus mégis a megmentése mellett döntött.
Mindannyiunk megmentése mellett döntött, amikor meghalt a kereszten, hogy megfizesse bűneink árát. Megbocsátásra van szükséged? A Bibliában ezt az ígéretet olvashatod: „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
Nézz rám. Én vagyok az élő példa.
Uram, annyira bűnösnek érzem magam. Ahogy most a szemedbe nézek, s látom a belőle sugárzó szeretetet, hiszem, hogy megbocsátásodat nyújtod felém. Elfogadom. Újítsd meg a lelkemet, ahogy elfordulok a bűntől, és odafutok a Te ölelő karjaidba. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.24.
www,proverbs31.org

Mindig ugyanúgy
Zoe Elmore

„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” Zsid 10,36

Kikapcsolom az ébresztőórát, odatámolygok a kávéfőzőhöz, majd fürdőszoba, felöltözöm, megreggelizem, autóba ülök, és irány a munkahely. Talán csukott szemmel is végig tudnám csinálni, s az igazat megvallva, gyakran meg is teszem.
Beérve a hivatalba, indul egy másik rutin. Öt telefonvonal cseng állandóan, ahol az ügyfelek türelmetlenül várnak sorukra. Találkozókat beszélek meg, egyeztetek újra, vagy törlök, végig derűsen mosolyogva. Örülhetek, hisz van munkám.
Ha valaki nézne, megállapíthatná, hogy az életem egyforma napok sorából áll. „Mindig ugyanúgy”. Lehet, hogy most így van, de ez az egyformaság csak egy fejezet az életemből.
Ahogy más fejezetek is véget értek, egyszer ennek is vége lesz, Isten lapoz egyet, és új fejezet kezdődik, új kihívásokkal.
Ha visszanézek életem eddigi fejezeteire, mindegyik fölött elimádkozhatom a 31. zsoltár 15-16a versét: „De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom”.
Nagyon fontos emlékezetünkben tartanunk, hogy mennyei Atyánk a mi javunkra és az Ő dicsőségére rendelte el napjainkat, a „mindig egyforma” napokat is. Bár monotonnak, unalmasnak, zavarónak vagy gyötrelmesnek láthatjuk őket, Isten ezeknek a napoknak a tartalmát is arra használja, hogy egyre inkább az Ő képére és hasonlatosságára alakítson minket. Vágyhatunk változásra, de meg is nyugodhatunk közben Abban, aki sohasem változik. A Zsidókhoz írt levél 13,8 közli velünk, hogy „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”. Bátorítson ez a vers arra, hogy minden napunkat állhatatosan, a pályáról le nem térve ünnepeljük, hisz Jézus „örökké él, és örökké ugyanaz: irgalmas, hatalmas és mindenkor éppen elég” (Matthew Henry).
Aki legjobban ismer és legjobban szeret minket, jelen van, hogy ellásson mindennel, ami a folytatáshoz szükséges mindaddig, míg meg nem változtatja körülményeinket.
Gyere hát, lássunk a „mindig ugyanúgy” telő napjainkban lehetőséget, hogy Abban bízzunk, Aki mindig ugyanaz. Abban, aki kezében tartja időnket és életünket.
Uram, néha úgy érzem, túlterhelnek életem körülményei, de köszönöm, hogy Te mindig az a megbízható Szikla vagy, amelyre támaszkodhatom. Benned bízom Uram, és kérlek, segíts állhatatosnak lennem, hogy beteljesüljenek rajtam ígéreteid, függetlenül attól, hogy milyennek tűnnek napjaim. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.02.28.
www.proverbs31.org

Mit hozol magaddal?
Nicole Seitz
„Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” Zsolt 71,20

Minden család tarsolyában találunk szemetet és drágaköveket. Milyen áldásokat és átkokat hordozol magaddal származásod révén? Milyen családi tragédiákat tapasztaltál, milyen csodákat, újjászületéseket éltél át, vagy mikről hallottál?
Ebből a szempontból én kettősséget hozok magammal: egyik oldalról egy zűrös válás terméke, másrészt nagymamám lángoló imáinak kedvezményezettje vagyok. Felmenőim között van kiátkozott operaénekes és állhatatos vasárnapi iskolai tanító is. Vannak heves antialkoholisták és függőséggel küzdők. Vannak olyanok, akik nem beszélnek egymással, s olyanok, akik fáradhatatlanul dolgoznak az egymás közti szakadékok betömésén.
Életünk első részét sokan azzal töltjük, hogy megküzdjünk a „családi örökség” negatív elemeivel, a továbbiakban meg kétségbeesetten igyekszünk helyrehozni azt, amit akkori reakcióinkkal elrontottunk. Sokan élünk állandó lelkiismeretfurdalással azért, amiket elkövettünk, s nem tudunk megbocsátani azoknak, akik velünk tettek dolgokat.
Hát ez nem az a fajta „bőségben élés”, amit Jézus ígért követőinek. Nem lenne szabad lezáratlan ügyeket hagynunk magunk után életünk végén, mert csak továbbadjuk őket az utánunk jövőknek.
Az Ószövetségben olvashatunk „megátkozott” családokról. Nemzedékeken át gonoszat tettek az Úr szemében, és nem volt részük az Ő kegyeiben. De elég volt egyetlen személy, hogy megtörje a családi átkot, és új életet kezdhettek Isten áldásával. Hasonlóképpen egy hosszú időn át kegyelemben élő családban elég volt egyetlen ember, hogy elveszítse Isten kegyeit, s gonosszá tegyen sokakat.
A 2Kir 23,37-ben olvasunk például egy emberről, aki „azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan elődei tették”, vagy egy másikról kicsit korábban: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.” (2Kir 22,2).
Az Újszövetségben viszont azt látjuk, hogy ha Krisztust befogadjuk, új családba születünk: Isten családjába. Világos ebből, hogy nem vagyunk örökségünk foglyai itt a földön, bármikor megfordíthatjuk az irányt. Nem kell „ősapáink” nyomdokában járnunk, akár helyesek, akár gonoszak voltak lépteik, ugyanakkor választhatjuk azt is, hogy követjük őket.
Mániákus családfakutatóként örömmel ismerkedem felmenőim életével, személyiségével, hisz ez segít megértenem, honnan jövök, mit hozok magammal. De az, hogy hová tartok, rajtam áll. Választhatom azt, hogy a saját múltam vagy „ősapáim” világosságra került bűneinek hozadékával foglalkozom, de választhatom azt is, hogy kiegyenesítem az ösvényt, megértem, és megbocsátom az előttem élők bűneit. Dönthetek úgy, hogy mindenben Istent keresem, és áldását kérem az életemre, a gyermekeim életére, és mindazokéra, akik utánam jönnek.
Szeretnék áldás lenni, nem átok a családfánkon. Hát te?
Uram, kérlek, segíts megértenem azokat, akik előttem jártak, és azt, amit örökségül hordozok. Szakítani akarok, Uram, mindennel, ami visszatart, és azt keresni, ami szép volt elődeim életében. Segíts, és használj fel, hogy áldás lehessek a családfánkon. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.03.01.
www.proverbs31.org