Lélekerősítő levelek 67

Nincs ítélet
Melissa Taylor

„Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.”
Róma 8,1

Szoktál hallani belső, ítélkező suttogásokat, amik szerint nem az vagy, akinek lenned kéne, megint csalódást okoztál valakinek, sosem fogsz megváltozni stb.?
Én szoktam. Rossz szokásaim egyike önmagam elítélése, és ha hagyom, szét tudja tépni önbizalmamat nőként, feleségként, anyaként. Szerencsére épp oly jól ismerem Isten ígéreteit, mint a sátán hazugságait. Elértek szívemhez Jézus szeretetének és jóságának bizonyítékai, köztük a fenti ige ígérete: „nincs már semmi kárhoztató ítélet”.
Igen, de bár ismerem ezt a nekem is szóló igazságot, tudom, meg kell állnom, és válaszolnom kell rá. Ha nem őrzöm fülemet felhangolva az Ő hangjára, ha nem állítom be gondolataimat állandóan az Ő gondolatainak hullámsávjára, megfeledkezem az ígéreteiről.
Az ítélkezés visszatér, és átveszi helyét a Krisztusban gyökerező önbizalomnak.
Egyik reggel mikor az önbecsmérlő ítéletekkel küszködtem, Isten a következő szavakkal szólt hozzám reggeli áhítatomban: „Ne hallgass az ítélkező szavakra, mert nem tőlem származnak.”
Kinyitottam naplómat és szívem mélyéből válaszoltam:
„Jó reggelt, Uram. Te tudod, hogy gyakran ítélkezem önmagam fölött, és mindennek elmondom magamat. Tudod, most is valakinek a szavai keltették ezt bennem. Szavak, amelyek letörtek, amik elrabolták önbizalmamat. Értéktelennek, lúzernek érzem magam. Hallom, hogy Te azt mondod, ne hallgassak az ítélkező hangra. Köszönöm, hogy épp most mondod ezt, amikor olyan nagy szükségem van rá.”
Tovább olvastam az elmélkedést: „Tarts szünetet, mielőtt reagálsz az emberekre és a szituációkra, adj lehetőséget Lelkemnek, hogy általad cselekedjen. A hirtelen szavak és tettek nem hagynak számomra terepet.”
Újra kézbevettem a tollat:
„Uram, tudod, hogy kemény szavakkal válaszoltam az illetőnek. Köszönöm, hogy intesz, tartsak szünetet, mielőtt reagálnék. Áldalak hűségedért. Köszönöm ezeket a szavakat, amik figyelmeztetnek arra, mit vársz tőlem. Nagy szükségem volt rá ma reggel.”
Ha egyedül kéne megvédenünk magunkat önbecsmérlésünktől vagy mások ítélkezésétől, mindig veszítenénk. Szerencsére nem magunknak kell megvédenünk magunkat. Isten igéje biztat: „Az Úr maga fog harcolni értetek” (Kiv/2Móz 14,13-14).
A legnagyszerűbb védőügyvéd: Isten és az Ő Igéje - áll ki mellettünk. Az Ő igazsága felépíti bennünk azt, amit az ítélkezés lerombolt.
A mi dolgunk az, hogy ismerjük Isten ígéreteit, válaszoljunk az Ő igazságára, és higgyünk benne! Az, hogy állandóan át vagyunk itatva az Ő Igéjétől, hogy hagyunk magunknak időt, hogy meghalljuk a hangját, az egyetlen lehetőség a felülkerekedésre, ha a külső vagy belső ítélkezés támad. Olvassunk elmélkedéseket, ássuk bele magunkat olyan könyvekbe, írásokba, amik arról a területről szólnak, ahol épp a harcok dúlnak bennünk, rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, beszélgessünk Jézussal imádságban, hogy újraépüljön önbizalmunk, ami megillet minket Krisztusban.
Amikor ma Felé fordulunk, hogy meghalljuk a hangját, kérjük, ne engedje, hogy elfelejtsük, hogy Ő velünk van, szeret minket, és igaz az, hogy: „nincs már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”. Hisz ez a mondat rólunk is szól, rólad és rólam is!

Uram, ha elfelejteném, juttasd eszembe, hogy nincs már ítélet ellenem. Segíts, hogy tekintetem és gondolataim irányát állandóan Feléd fordítsam. És hogy igazságként fogadjam el Igédet, s így önbizalmam erős maradjon Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.07.
www.proverbs31.org

Csak úgy
Amy Carroll

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 90,12

„Hogy vagy? – kérdezte. – Hallottam nagymamád haláláról, és sokat gondoltam rád.” Meglepetten és örömmel ismertem fel a telefonban Melanie hangját. Régi, nagyon kedves barátnőm, de messze lakunk egymástól, nem tartunk szoros kapcsolatot.
Beszéltem neki a szomorúságomról, de az örömről is, amit érzek, tudván, milyen teljes életet élt nagymamám. Aztán folytattuk a csevegést régi barátokról, barátnőkről, gyermekeinkről, a közösségeinkről. Kezdtem kíváncsi lenni, mikor mondja már meg, miért hívott. Egyszercsak szünetet tartott, s közölte szabadkozva, hogy vissza kell térnie a munkájához.
Meglepődtem. Ennyi volt?
Nem volt semmi különösebb oka a hívásának. Egyszerűen csak szakított egy kis időt a napi hajszában, hogy beszélgessünk.
Melanie fiatal özvegy, drága férjét nemrég veszítette el hirtelen. Egyedül küszködik gyermekei nevelésével, a vállalkozással, amit addig ketten vittek a vállukon, és mindazzal, amit az élet naponta elé hoz. Ennek ellenére szakított időt rá, hogy felhívjon, és beszélgessen velem. Megmondtam neki, milyen hálás vagyok a kedvességéért.
Ekkor elmesélte, hogy a férje halála után a templomi csendes imádás ideje volt az egyetlen alkalom, ahol a fájdalma zsilipjei megnyílhattak. Volt úgy, hogy végigsírta az egész istentiszteletet, kiöntve a szívét Istennek, s vigasztalást találva Nála. Volt egy asszony, aki néha melléült, és csendben fogta a kezét.
Egy asszony.
Csendben.
Felajánlotta a jelenlét szolgálatát.
Hatalmas ajándék.
Aztán elmondta, milyen hatással volt rá ez a gesztus. „Megtanultam, milyen sokat jelent az egymásra szánt idő. Ha csak annyira futja, hogy egy-két süteményt tudok vinni valakinek, aki szenved, megteszem. Néha nyomaszt a rengeteg tennivaló, de mindig szakítok időt az emberekre. Az emberi kapcsolatok a legfontosabb elemei az életünknek.”
Arra gondoltam, mennyire tükrözi mindez Jézus lelkületét, aki szintén előre helyezte napirendjében az emberekkel való kapcsolatfelvételt. Hány és hány emberért állt meg. Arcok a tömegből, akikhez odafordult, akiket megszólított. Csak úgy.
Az asszony a kútnál.
Zákeus.
A vérfolyásos asszony.
A tanítványok.
Mária a lábánál.
És folytathatnánk a listát.
Mialatt most írok, számba veszem mai tennivalóimat. Hosszú a lista. Sok-sok kipipálni való, ami még előttem áll, ami az időmet, a figyelmemet igényli. Mind fontosak, de hogyan futtathatom át a listámat mai igénken? Hogyan válhatok minél hasonlóbbá Jézushoz, hogyan vehetem számba úgy a napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak? Azt hiszem, új listát írok, és tanulok Melanie-tól. A listám első pontjait üresen hagyom. Nevek, nem tennivalók számára. Az első sor pedig így szól majd: „Válj hasonlóvá Jézushoz. Legyenek ma az emberek a legfontosabbak.”

Uram, a segítségedet kérem, hogy a Te fontossági sorrended szerint alakítsam a napomat. Te tudod, mennyire feladatorientált vagyok. Megtanítanád, hogyan tehetem az embereket az első helyre? Tedd fogékonnyá a lelkemet, hogy érzékelje a Tiédet, és megálljak az emberek mellett, ahogy Te tennéd. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.08.
www.proverbs31.org

Kell az elvonulás
Karen Ehman

„Gyertek velem, csak ti magatok, egy csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mk 6,31

Érzed, hogy függő vagy? Én igen. Sajnos, néha egészen súlyos a függőségem. A statisztikák szerint sokan osztoznak velem ebben. Tevékenységfüggő vagyok.
A főiskolán kezdődött. Egy távolról sem tökéletes, szétesett otthonból és az emiatti gyötrő fájdalomtól menekülve igyekeztem mindig lekötni magam. Sportoltam, szerkesztettem az iskola újságját, nyelviskolába jártam, ifjúsági csoportba, önkénteskedtem, s mellette részmunkaidőben dolgoztam, hogy eltartsam magam. Háromnak is elég lett volna, amennyi tevékenységet magamra vállaltam.
Sajnos, a nyüzsöghetnék nem hagyott el felnőttként sem.
A kultúra, amelyben élünk, nem segít leszokni, inkább bátorítja a hektikus életstílust, megtapsolja, jutalmazza. S ki az, aki nem szeretné, hogy néha megveregessék a vállát?
Ám ahhoz, hogy hatékonyan szolgáljuk Istent, nem elég csak lelassulni, csökkenteni vállalásaink számát, hanem néha teljesen le is kell állítanunk a nyüzsgést.
Épp túlvagyok egy egész hónapig tartó internet- és facebook-nélküli böjtölésen. Elmaradtak az állapotfrissítések, nem osztottan meg mókás képeket és videókat, nem száguldoztam blogos autópályákon 31 napig. Iszonyúan nehéz volt, de végül nagyon megérte.
Leutaztam egy 1950 körül épült lelkigyakorlatos házba. Olyan, mint egy diákotthon, nagyon olcsó (napi 10 dollár), de szép helyen van: szőlővel borított dombok között, illatos alma- és körtefákkal teli gyümölcsös mellett.
Bár lehetetlennek tűnő feladat kiszakadni az élet forgatagából, néha eljövök ide, hogy egyedül legyek Istennel, olvassak, töprengjek, írjak és elmélkedjem.
Magányosan sétálgatok az örökzöld sövénnyel szegélyezett utakon. Nincsenek villogó képernyők, televízió és internet, megcsörrenő telefonok. Csak szokatlan, áldott nyugalom.
Évekbe telt, míg megszoktam, hogy évente akár csak 24-48 órára megszüntessek minden tevékenykedést. Csomagolás közben egyfolytában rágódom: „Mi lesz a gyerekekkel? Mégis itthon kéne maradnom inkább. Annyi mindent meg tudnék csinálni ennyi idő alatt. Önzés, hogy elmegyek egyedül?”
De Jézus hív. Téged is. A fenti igeverssel: „Gyertek velem, csak ti magatok…”
Egyedül. Magadban és magadért. Javunkra szolgál.
És mindenekelőtt, mert szükségünk van rá. Az elvonulásban meghallhatjuk Isten hangját, Aki nem szereti túlkiabálni nyüzsgő életünk zajait, inkább halkan suttog, amikor egyedül vagyunk.
Nem mindig engedhetjük meg magunknak, hogy ténylegesen elmenjünk otthonról. Néha akkor is tudatosan ki kell húznunk magunkat a konnektorból. Egy-egy nap pár órára figyeljünk csak az Igére, és az Ő szavaira.
Keress egy barátnőt, akinek szintén erre van szüksége. Beszéljétek meg, hogy ilyenkor felváltva vigyáztok a gyerekekre. Akár úgyis, hogy ő átjön hozzátok a gyerekekkel, te meg átmész hozzá egyedül. (Barátnőd otthonában kevésbé vonja el a figyelmedet a szennyes ruha vagy a feltörlésre váró padló!) Legközelebb meg fordítva csináljátok.
Igen, a keresztény élethez kell az elvonulás. Jézus maga is szünetet tartott néha, és visszavonult a csendbe, a magányba. Kövessük példáját ebben is. Próbálj találni már ma egy alkalmas napot, időszakot, amikor te is leállsz, visszavonulsz és feltöltekezel. Nem fogod megbánni.

Uram, bocsásd meg, hogy nem hallgattam hívásodra, hogy vonuljak el veled egy csendes helyre. Segíts, kérlek, úgy rendezni a dolgaimat, hogy szakíthassak időt a Veled való együttlétre anélkül, hogy megzavarnának. Nagyot kortyolnék végtelen szeretetedből, hogy eltöltsön a nyugalom és béke, amire annyira vágyom, és amit csak Tőled kaphatok meg. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.09.
www.proverbs31.org


Belépni a másik fájdalmába
Samantha Reed

„Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” Lk 10,33

Fülledt nyáreste borította be a hátsó verandát, ahhoz is meleg volt, hogy megbillentsük a hintaszékeket, amiken ültünk. Egyetlen könyörülő szellő se rezdült. A pillanat nyugalma csendre késztetett. Csak hallgasd. Légy irgalmas. Térdét felhúzta az arcáig, a tekintete könyörgött. „Kell valaki, aki mellém kuporodik a gödörben. Aki segít kitörnöm a bánatból.”
Egy gombóc a torkomban válaszolt a fájdalmára. A történések leütötték. Félholtan hevert az élet útja mentén.
Kényelemszeretetem intett: surranj ki a vészkijáraton, mielőtt elárasztja lelked a zavartkeltő irgalom. Közismert sémaválaszok tülekedtek az ajkamra:
Az idő meggyógyítja a sebeket.
Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz.
Isten időzítése mindig tökéletes.
Mindennek eljön az ideje.
„de amikor meglátta, elkerülte” (Lk 10,31b).
Nem tehetem meg, hogy elmegyek a vesztesége mellett. Hogy előre gyártott szavakat dobok rá, miközben átlépek a fájdalmán. Sokszor jobb visszatartani egy mondatot, mint hanyagul odavetni. Hallgass. Figyelj rá. Légy irgalmas.
„Egy szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta; odament hozzá…” (Lk 10,33-34a)
Nem akarom sima sajnálkozással megérinteni. A sima dolgok nem tapadnak. Az átélt irgalom tapaszát ragasztom a sebére.
A közhelyek nem hoznak megkönnyebbülést. A csendes jelenlét, az odafigyelés, a könyörülő kéz segít. Az Ige igazsága irgalmas cselekedetekkel párosulva elindíthatja a gyógyulás folyamatát. Be kell lépnünk a gödörbe. Belesüllyednünk a csendbe. Hallgass. Figyelj rá. Légy irgalmas.
„olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.” (34. v.).
Az irgalmas szamaritánus többet tett, mint hogy odalökött pár pénzdarabot, egy pokrócot vagy egy kortynyi vizet adott. Első volt a sorban, aki ápolta a sebesültet, segített neki talpra állni és meggyógyulni. Az irgalmas szamaritánus megállt, odahajolt hozzá, és biztosította a szükséges segítséget.
Azon a fülledt estén barátnőm lassú gyógyulása elkezdődött. Nem sokat tehettem, de segítőkész lélekkel adtam, amim volt - és a segítő szándék sokra képes. A karom nem mozdult, de hozzáért az övéhez, az élet valóságát közvetítette. Figyeltem reménység szintjének ingadozását, s ha alacsony volt, feltöltöttem.
Az irgalom az újrabízás, a feltámadó hit lehetősége felé irányította. Mások tanácsokkal látták el, imádkoztak érte, igaz szavakat mondtak neki. Karunkkal alányúltunk, felemeltük, és kihoztuk a gödörből. A gyógyulás felé fordítottuk.
„Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” (35. v.)
Évek múltán összetört a szívem. Darabkái szanaszét gurultak, mint üveggyöngyök a dobozból. Meginogtam, majd elvágódtam a fájdalom mocsarába.
Barátnőm odajött hozzám, a túloldalon hagyta a „fel a fejjel”, „az, hogy szerettétek egymást, megéri a veszteséget” – szerű közhelyeket. Odahajolt a fájdalmamra. Csendben, figyelve, irgalmasan. Egy enyhe tavaszi reggelen, ugyanazon a verandán, előttünk két kávéscsésze.
„Újra egész leszel. Meg fogsz gyógyulni. Hinni fogod még, hogy Isten jó, vannak tervei veled, nem hagyott el sohasem.” Egy szemhunyorítással folytatta: „Valaki mondta ezt egyszer nekem, és igaza volt. Újra hiszek; újra bizakodom.” Az Irgalom rábólintott, ketten átkaroltak, és segítettek felállni. Ideje indulni; ideje gyógyulni.
„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."” (36-37. v.)

Köszönöm, Uram, gyógyító irgalmadat. Köszönöm, hogy osztoztál fájdalmamban, mikor meghaltál a kereszten. Kérlek, nyisd meg a szemem, hogy meglássam magam körül a szenvedőket, taníts meg csendben lenni, figyelni rájuk és irgalmat gyakorolni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.12.
www.proverbs31.org

Az én gondolataim vs. Isten gondolatai
Melissa Taylor

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

Meg szoktad kérdőjelezni saját értékes voltodat? Gyakrabban gondolsz arra, ami rossz benned, mint arra, ami jó?
Egyik nap tudatára ébredtem, hogy magamat boncolgatom, miközben valami probléma gyökerét keresem. Ahogy előre haladtam önmagam szétszerelésében, felismertem, hogy nem is saját magam, hanem egy másik hang, az ellenség, a Sátán hangja dobja rám a tojásokat. Minél tovább hallgattam a vádjait, annál jobban zsugorodott önértékelésem és biztonságérzetem.
Hosszú ideig nem ismertem fel a hangját. A sajátomnak hittem a sok negatív gondolatot és a hamis megállapításokat.
A Biblia legelején egy kígyó besiklik Ádám és Éva életébe. Hazug sziszegésével beférkőzött a tudatukba, hittek neki, és így elszakadtak Istentől. Jézust is megkísértette a hazug. De Ő készen állt az Írás szavaival visszavágni neki, és győzni tudott.
Nekünk is birtokunkban lehet ez a fegyver. Ha szívünk és tudatunk megtelik az Igazsággal, le tudjuk győzni a hazug gondolatokat önmagunkról, és a Sátán fülünkbe suttogott álságait.
Megdöbbent a különbség, ha összevetem saját negatív gondolataimat az Igével:
Az én gondolatom: Fel akarom adni.
Isten szava: Tarts ki. (Mt 5,33-37)
Az én gondolatom: Nem látom az utat, el fogok tévedni.
Isten szava: Ő szemmel tartja és elegyengeti az utamat. (Péld 5,21; 4,26)
Az én gondolatom: Senki sem szeret.
Isten szava: Ő az életnél is jobban szeret. (Jn 3,16)
Az én gondolatom: Csúnya vagyok.
Isten szava: Csodálatosnak alkotott. (Zsolt 139,14)
Az én gondolatom: Egyedül vagyok, nem ért meg senki.
Isten szava: Ő soha nem hagy el. Tervei vannak az életemmel. (5Móz 31,6; Jer 29,11)
Az én gondolatom: Egyszerűen nem vagyok elég jó.
Isten szava: Saját képére teremtett engem. (1Móz 1,26)
Lennél szíves kicserélni a tudatodban a hazugságokat Isten igazságával, hogy amikor az ellenség újra támad, visszaverhesd hamis vádjait Isten rólad mondott szavaival?
Kezdetnek vesd mérlegre a gondolataidat, imádkozz bölcsességért, hogy meg tudjad különböztetni az ellenség hangját. Az elítélő gondolatok, amik rombolják önbecsülésedet Krisztusban, nem Istentől származnak. Határozzuk el, hogy mindennap megújítjuk gondolatainkat Isten Igéjében, kiszedegetjük közülük a régi, álnok hazugságokat, s az Igazságot ültetjük helyükbe.

Uram, köszönöm Neked életadó igazságaidat. Tölts fel Igéddel, hogy szabadságban élhessek, és megújuljon önbizalmam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.14.
www.proverbs31.org

Mikor Isten megbánt
Lysa TerKeurst

„Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Fil 4,12-13

Bántott már meg Isten? Őszintén bevallom, néha, mikor elém kerül a fenti részlet a Filippibeliekhez írt levélből, azt gondolom, hogy ez kemény dió.
Hogy elégedett legyek minden helyzetben?
Tényleg?
Évekkel ezelőtt a kislányom a nemzeti tornászválogatott tagja volt. Mialatt néztem a gyakorlatait, úgy éreztem Isten is mosolyog. Szép volt, csupa báj és kellem, magával ragadta a tekintetet.
Egyik este edzés közben, mikor élete egyik legnagyobb versenyére készült, leesett. Százszor is elvégezte már a gyakorlatot gond nélkül. De most valami félresikerült, és egy kis hiba örökre keresztülhúzta tornászálmait.
Egy évig jártunk egyik orvostól a másikig, de végül mindig ugyanazt hallottuk: a sérült válla soha sem lesz képes megtartani a testsúlyát.
Bevallom, szívszorító volt. Nézni, ahogy egy 14 éves kislány küszködik a felismeréssel, hogy egyszer s mindenkorra le kell mondania az álmairól – hát ez nem igazán tölt el elégedettséggel. Persze, tudom, a nagybetűs életben ennél sokkal keményebb helyzetekkel is szembekerülnek emberek. De az ő életében ez óriási csapás volt.
Milyen könnyű ilyenkor belekerülni a miértek örvényébe, és közölni Istennel, hogy megbántott.
Miért kellett ennek megtörténnie?
Miért nem akadályozta meg Isten?
Miért nem hallgatta meg az imádságaimat?
Átélted már? Voltál már olyan helyzetben, amikor minden egyetlen kérdésben sűrűsödött: hogy engedhette Isten, hogy ez megtörténjen? Lehet ez persze apróság is, például, mikor nem találod a kulcsaidat, vagy arra lépsz ki a házból, hogy leeresztett a kerék, épp aznap, mikor nagyon pontosan kéne érkezned egy fontos találkozóra.
A miértek kísértése nagyon erős.
Rákérdezni a miértekre természetes dolog. Egyáltalán nem mond ellent szellemi értékrendünknek. De ha a miértek eltávolítanak Istentől ahelyett, hogy közelebb vinnének, akkor helytelenül tettük fel a kérdést.
Ha a „miért?” reménytelen, akkor milyen kérdés mutat előre?
A „mit?” és a „mi?” kérdés.
Más szóval: „Most, hogy ez a helyzet, mit kezdhetek vele?”
Fil 4,8: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
Ezt az igét úgy szoktam hívni, hogy „a gondolataim parkolóhelye”.
Ide kellett elérkeznie Ashley-nek is az adott szituációban. Ahelyett, hogy a miérteken rágódna, segítenem kellett, hogy másfajta kérdéseket tegyen fel magában:
Ez a valóság - mit kezdhetek vele?
Mit tanulhatok belőle?
Mi az ebben, ami a javamat szolgálja?
Mit, milyen más lehetőséget nyit meg előttem Isten gondoskodása?
Mennyiben járul ez hozzá a fejlődésemhez, a szellemi növekedésemhez?
Ha átkapcsolunk a miértekről a „mit” kérdésekre, gondolatainkat a helyes parkolóhely felé tereljük.
Hogy ez könnyű lenne? Szó sincs róla.
Segít, hogy továbblépjünk, amikor úgy érezzük, Isten valami olyasmit engedett megtörténni, ami szörnyű, és ezt nem értjük? Igen, segít.
Azért imádkozom, hogy neked is segítsen.

Uram, szeretnék a szereteteden átszűrni mindent, ami történik velem. Tudom, hogy szeretsz. De néha nehéz megérteni, miért következnek be bizonyos események. Felemészt a próbálkozás, hogy megtaláljam a dolgok értelmét, pedig ehelyett a Te perspektívádból kéne néznem az élet történéseit, és bíznom kéne Benned. Köszönöm, hogy másként látom mostmár a dolgokat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.15.
www.proverbs31.org