Lélekerősítő levelek 68

Gondolataid kerekeken járnak
Tracie Miles

„Mert olyan ő, ahogyan magában gondolkozik.” Péld 23,7 alapján

Szépen indult a nap, de könnyekben végződött. Félszeg kisiskolásként felszálltam az iskolabuszra, alig vártam, hogy hazaérjek egy hosszú nap végén.
Csendben ültem a helyemen, aztán éreztem, hogy lassan összeszorul a gyomrom. A környezet ismerős volt, és valami mégsem volt rendben.
A busz színe ugyanolyan volt, mint máskor: aranysárga. A székek huzata a megszokott fekete műanyag bevonat, rajta hosszú évek koptatásának nyomaival. A padlón itt-ott egy ceruza, egy radír, egy papírlap, ahogy mindig. És valami mégis más volt.
Egyetlen ismerős arc sem volt körülöttem. Idegenek voltak a gyerekek, sosem láttam még a buszvezetőt. Kétségbeesetten kerestem egy ismerős arcot, hiába. Az arcomon rózsák gyúltak, a szívem vadul verni kezdett, mikor rájöttem, hogy rossz buszra szálltam.
Úton voltam valahova, de nem oda, ahova akartam.
A társaimmal való beszélgetések, a sok házi feladat, amit kaptunk, az álmosságom elvonta a figyelmemet. Nem ügyeltem arra, hova megyek. A következmény az volt, hogy nem oda jutottam, ahova el szerettem volna érni.
Ahogy visszaemlékszem arra a napra, eltöprengek, mennyire befolyásolják életünk irányát a gondolataink. Mint az iskolabusz, a gondolataink is elvisznek valahová, de nem biztos, hogy oda, ahova el akarunk jutni.
Ha azon gondolkodunk, hogy a főnökünk milyen kevéssé becsüli meg a munkánkat, gondolataink odavezetnek, hogy elmegy a munkakedvünk, s valószínű romlik a teljesítményünk.
Ha azon töprengünk, milyen sokat teszünk másokért, és ezt milyen kevéssé értékelik, sértődöttek leszünk, türelmetlenekké válunk, lankad a szeretetünk.
Ha azon morfondírozunk egész nap, mi rosszat tett vagy mondott a férjünk vagy a gyermekünk, s gondolatban gyakoroljuk, hogyan fogjuk majd megmondani nekik a magunkét, gondolataink veszekedéshez, sérelmekhez, megromlott kapcsolatokhoz vezetnek.
Ha azon jár az eszünk, miért engedte Isten, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, gondolataink olyan területre szállítanak, ahol megszűnik a biztonságunk és a boldogságunk, mert megrendül a bizalmunk Istenben.
Ha a pénzre, a karrierre, a sikerre és az élvezetekre összpontosítunk, a tévelygők, az elveszettek országában találjuk magunkat, frusztrálttá, elégedetlenné válunk.
Gondolatainknak hatalmuk van, erős önkontrollra van szükségünk, hogy uraljuk őket. Ha hagyjuk, hogy a maguk útján járjanak, hogy elfelé vezessenek Istentől, olyan helyre jutunk, amit nagyon szerettünk volna elkerülni.
Mai igénkkel is arra tanít Isten, hogy gondosan meg kéne válogatnunk, miről gondolkozunk, mert gondolataink határozzák meg, kik vagyunk, és hogyan cselekszünk, hogyan élünk.
Gyermekkoromból felrémlett emlékem is figyelmeztet, hogy állandóan kérjem Isten segítségét, hogy gondolataimat Rá irányítsam, és az Ő gondolataira velem kapcsolatban. Ha ezt teszem, az Ő tervei, az Ő távlatai szerint tudok élni, s észre tudom venni, hová vezetnek a gondolataim. Mert gondolatainknak kerekeik vannak. A te gondolataid hova visznek téged?

Uram, kérlek, segíts, hogy kézben tartsam gondolataim irányítását, és azokra a dolgokra koncentráljak, amik kedvesek Előtted. Szítsd fel bennem a vágyat, hogy Hozzád méltóan akarjak élni, gondolataim a Te Igéd közelében lakozzanak, olyan vidéken, ahol mindig lenni szeretnék. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.16.
www.proverbs31.org

Kétségbeesett feleségek
Micca Monda Campbell

„A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: Hálj velem!”
Ter/1Móz 39,7

Elismerem, középiskolás koromban imádtam a szappanoperákat. Elkápráztatott a romantika és a dráma, úgy véltem, a felnőtt élet hasonló módon zajlik majd a valóságban is. Hát tévedtem! Drámából bőséggel kijut nekem, de a romantikát legtöbbször félre kell tenni.
A valós élet nem olyan, mint amit a TV-ben látunk, vagy a romantikus regényekben olvasunk. Az utóbbiak veszélyesek is lehetnek a magányosokra éppúgy, mint a házasokra. Amikor a valós életünk úgy tűnik, nem ér fel álmainkhoz, könnyen más forrásból keressük a kielégülést. A szappanoperák, pornófilmek, romantikus regények veszélyes viselkedésre ösztönözhetnek, ami aztán elvezethet a bűnhöz.
Házas emberek, asszonyok gyakran meggyőzik magukat, hogy nincs abban semmi rossz, ha valaki másra néznek, másról álmodoznak, amíg ténylegesen meg nem csalják életük párját. Magányosok is érezhetik úgy, hogy vágyakozhatnak valaki után, képzeletben együtt lehetnek vele, ha „testileg tiszták” maradnak. Jézus világosan megmondta: „Mindaz, aki vágyakozással tekint egy asszonyra, gondolatban már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5,28). Ez nekünk is szól, lányok.
Úgy gondolom, hogy Potifár felesége, akire mai igénk utal, a „kétségbeesett feleségek” első bibliai példája volt. Nem volt tévéje, amit nézhetett volna, nem olvashatott romantikus történeteket. Szemét és elméjét ki tudta elégíteni a valós életben: ott volt neki József. Vezette a birtokot, s a házukban élt. Jól esett legeltetni rajta a tekintetét. József tudtán kívül közel volt ahhoz, hogy egy kétségbeesett feleség prédájává váljon.
Nem az történt, hogy ez az egyiptomi nő egy nap megpillantotta Józsefet, és a pillanat hevében megkérte, feküdjön le vele. Nem. Azt olvassuk, „szemet vetett Józsefre”. Más szóval, már régóta nézte vágyakozva, bűnös gondolatai voltak vele kapcsolatban, s ez előbb-utóbb cselekvésre késztette. A vágytól merész lett és szégyentelen.
Hogyan óvjuk meg magunkat ettől a bűntől? Követhetjük Jób példáját: „A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek”. Illetve fiúra. Igen nagy szükségünk van rá, és felelősségünk is, hogy mi is szövetséget kössünk a szemünkkel, hogy nem nézünk vágyakozva másokra. Gondolj a gyermekdalra, amit a vasárnapi iskolában énekeltünk: „Jól vigyázz, kicsi szem, mit figyelsz! Jól vigyázz kicsi szem, mit figyelsz! Mert a te Jó Atyád a mennyből nézz le rád, jól vigyázz, kicsi szem, mit figyelsz.”
Eldönthetjük, hogy nem nézünk olyan filmeket, TV műsorokat, amik a szexet dicsőítik, és bűnre csábítanak. Ha férjnél vagyunk, elhatározhatjuk vele együtt, hogy imádkozunk magunkért és egymásért, kérve Istent, védjen meg a vágy csábításától, attól, hogy vágyakozva tekintsünk másokra. Azt se felejtsük el, nem igaz, hogy a szomszéd fűje zöldebb. Garantálom, kedvesem, hogy az a pali is mindig felnyitva hagyja a vécékagyló peremét.
Tudom, emberek vagyunk, vétkezünk. Kívül a mennyen senki sem tökéletes. Ezért kell résen lennünk. Nagyon fontos az is, hogy amint észrevesszük a vágyakozó gondolatot, azonnal tegyük lapátra, s dobjuk ki a tudatunkból. A kísértő gondolat megjelenése még nem bűn. De ha hagyjuk, hogy befészkelje magát a fejünkbe, ha foglalkozunk vele, akkor bűnös cselekedetekre vezethet. Ne legyünk olyanok, mint Potifár felesége. Kérjük Istent, adjon nekünk „tiszta” szemet, ami Rá tekint – és a férjünkre, ha házasok vagyunk.

Édes Istenem, bocsáss meg, ha vétkeztem. Ígérem, hogy ha megint jelentkeznének a csábító gondolatok, azonnal kiűzöm őket a tudatomból. Szeretném, ha minden gondolatom tetszésedre lenne. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.19.
www.proverbs31.org

Vissza a hálóhoz
Marybeth Whalen

„’Megyek halászni.’ ’Veled tartunk’ – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.” Jn 21,3

Voltál-e már azon a ponton, amikor úgy érzed, reményeid, álmaid szertefoszlottak? Mit tettél akkor?
Péter, Jézus tanítványa, elárulta az Urat, és látta meghalni. Jézus már nincs velük. Mit tehetne? A Jn 21-ben azt látjuk, hogy visszatér ahhoz a tevékenységéhez, amit a Jézussal való találkozás előtt űzött. Néha eltöprengek, mire gondolhatott Péter, mialatt ott állt a halászhajó korlátjánál, és a láthatárt kémlelte.
Úgy érezte, az egész egy álom volt? Aggódott a jövő miatt? Eljutott a lelki-szellemi élet csúcsára: együtt barangolt Jézussal, hallgatta Jézust, jövőjét Jézussal tervezte el. Aztán egy szempillantás alatt újra ott találja magát a társaival a régi helyen, mintha semmi sem történt volna.
Isten folytatta a munkát, de egyelőre hagyta, hogy Péter és a többiek visszatérjenek a halászathoz. Hagyott néhány napot a töprengésre, aggódásra. Hagyta, hogy Őt keresve fürkésszék a horizontot – és ne találjanak semmit. Egy időre hagyta, hogy egyedül, sőt elhagyatva érezzék magukat.
Mikor így érzünk, hajlamosak vagyunk visszalépni ahhoz, ami azelőtt volt, amit ismertünk. Régi szokásokhoz, régi barátokhoz, akik és amik talán nem a legmegfelelőbbek voltak számunkra. Régi tevékenységekhez, régi mankókhoz, amikre hajdanán támaszkodtunk. Péterhez hasonlóan, olyan helyen találhatjuk magunkat, ahova azt hittük, sosem térünk vissza.
Most valami mégis más. Van egy szikrányi remény, hogy bár visszatértünk, talán nem sokáig kell itt maradnunk.
Úgy szeretem, hogy ez a történet azzal végződik, hogy Jézus ott áll a parton, és várja, hogy Péterék végezzenek a halászattal, és oda jöjjenek Hozzá. Meg hogy Péter, mikor meglátta, beugrott a vízbe, hogy minél hamarabb odaérjen Jézushoz.
Talán te is kikerültél álmaidból, és visszatértél a megszokotthoz. A csalódás, a kudarc talán arra indít, hogy megkérdezd, hol van Isten. Remélem, bele tudsz kapaszkodni a mai történetbe. Bízom benne, hogy ha körbefürkészed a láthatárodat, ott találod Istent várva rád. S ha meglátod, odarohansz hozzá, ahogyan csak bírsz.
Talán egy időre hagyja, hogy egyedül légy. Hagyja, hogy elbizonytalanodj, hogy ott van-e még. Imádkozom, hogy az a szikrányi remény ne hunyjon ki benned ezalatt. Talán visszatértél a „halászathoz”, de Ő nem akarja, hogy ott maradj. Sokkal több tennivalót akar rád bízni. Ő a háttérben is munkálkodik. Tervei mindig előre visznek, nem visszafelé.

Uram, egyedül érzem magam, mint akiről megfeledkeztek. Néha arra gondolok, valóságosak voltak-e lelki élményeim, vagy csak képzelődtem. Visszatértem a megszokotthoz, mert csak ezt ismerem. De tudom, hogy nem akarsz ott hagyni. Meg akarlak pillantani, miközben kémlelem a horizontot. S ha meglátlak, segíts, adj bátorságot, hogy odafussak Hozzád. Bízom benne, hogy még van terved számomra. És az a terv, tudom, előre visz, nem visszafelé. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.20.
www.proverbs31.org



Remény a jövőmben dacára múltam fájdalmainak
Renee Swope

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

„Isten mindent jóra fordít.”
„Célja van veled, ha megteremtett.”
„Istennek megvan a terve az életedről.”
Mit érzel, mikor ezeket az ígéreteket olvasod? Hiszed őket? Vagy néha megkérdőjelezed, hogy igazak rád is?
Én kételkedtem is, hittem is.
Röviddel azután, hogy átadtam életemet Krisztusnak, elkezdődött bennem egy küzdelem múltam fájdalmas történéseivel, s kételkedni kezdtem Isten ígéreteiben. Így töprengtem: Ha Isten valóban szeret, miért hagyta, hogy ennyit szenvedjek?
Ha szeret, miért hagyta, hogy a családomat szétzúzza a hűtlenség és a válás, a zűrzavar és káosz, az alkohol és a drog, és még annyi minden? És miért nem állított meg, mikor én magam okoztam fájdalmat magamnak, miért nem óvott meg a depresszió sötétségétől?
Egyik délután összeszedtem a bátorságomat, és beszéltem Wanda barátnőmnek a kétségeimről, a kérdéseimről. Emlékszem, nem csitítgatott, megértően nézett rám, és annyit mondott, hogy sajnál. Aztán elmesélte a saját történetét, csalódásait, kétségbeeséseit. Szavaiban mégsem éreztem kétséget vagy fájdalmat. Bizalom és remény sugárzott belőlük.
Felnyitotta a Bibliáját, és kikereste a Jeremiás 29. részét, majd felolvasta belőle mai igénket nekem szóló ígéretként. „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr -, ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”
Azt mondta, Isten meg akarja gyógyítani múltam sebeit, ezekkel kövezi ki az utat, ami a jövőmre vonatkozó terveihez vezet. De én nem akartam, hogy Isten felhasználja fájdalmaimat vagy a múltamat. Hogyan származhatna ezekből bárkinek bármi jó, kiváltképpen nekem?
Érezted már ezt? Kérdezted már magadtól: Ha Isten szeret, akkor miért….?
Az ilyen kérdések könnyen felmerülnek bennünk, ha sebzettek és csalódottak vagyunk. A be nem gyógyult sebek megkeseredéshez és megkötözöttséghez vezetnek. Mégis, Jézussal való kapcsolatunk biztonságában Isten arra hív, hogy tegyük fel ezeket a nehéz kérdéseket, és keressünk rájuk válaszokat, amik elvezetnek megváltó szeretetének és gyógyító hatalmának mélységeibe.
Hadd súgjak ma egy kis reményt a szívedbe. Ha élsz és lélegzel, Isten még nem ért el veled való tervének végére. Mindegy, mit tettél, vagy mi történt veled eddig, Istennek még terve van az életeddel.
Hogyan fedezheted fel ezeket a terveket? Olvassuk el a fenti ige folytatását. Miután Isten kinyilvánítja, hogy Ő ismeri az életünkről kigondolt terveit, így folytatja: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek, és ha teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (12-13. v.)
Megtaláljuk Isten tervét, ha a magunkét naponta átadjuk Neki. Ez egy lépésről lépésre, percről percre tartó folyamata a Hozzá fordulásnak, a Vele való beszélgetésnek, a hitnek, hogy hall és meghallgat, s annak, hogy hagyjuk, hogy reménységre és gyógyulásra szeressen minket.
Isten szeretete nem gyorsan ható tapasz a sebeinkre, hanem arra is hatalma van, hogy helyrehozzon és újraépítse bennünk a bizakodó reménységet. Ha engedjük, hogy az Élő Vízként áradó Szentlélek mélyen átmossa a sebeinket, kívül-belül meg tudja gyógyítani a szívünket.
Mialatt feldolgozzuk tegnapunk fájdalmait és átéljük a ma csalódásait, a kétségek újra feltörhetnek, s reményünk elrablásával fenyegetnek. De mikor ezt érezzük, mindig álljunk meg, és ott, azon a helyen keressük Istent. Kérjük, mutassa meg, mi célja van velünk és azzal, ami történt vagy történik, adjon segítséget a kételkedő gondolatok ellen.
Aztán kérjük, segítsen újragondolni saját jövőnket, már nem múltunk és fájdalmaink szűrőjén át, hanem az Ő életadó igazságának erejében. És tudod, mi történik, ha ezt végigcsináljuk percről percre, napról napra, kétségről kétségre? Amit Isten a Jer 29. ezután következő mondatában mond: „Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat” (14. v.). Újra és újra meg fogjuk találni. Megtaláljuk Őt, aki ki akar hozni minket kételyeink fogságából a szabadságra és a reményre. Tudom, hogy ez így van, mert már végigjártam, végigküzdöttem ezt az utat, ellenálltam, aztán mindig megadtam magam neki.
Isten szeretete nemcsak csillapíthatatlan, de gyógyító, újraépítő szeretet is. Igazsága küzdelmeink mélyére vág, célt ad fájdalmainknak, megváltást múltunknak, reményt a jövőnknek!

Uram, kérlek, gyógyítsd be sebeimet, adj reményt, mialatt bízni tanulok rólam kigondolt terveidben. Teljes szívemmel fordulok ma Hozzád, kereslek Téged. Oldd fel, kérlek kételyeim bilincseit, tölts el bizakodó reménységgel. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.21.
www.proverbs31.org

Te vagy, akit Isten keres?
T. Suzanne Eller

„Kerestem köztük egy embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam.” Ez 22,30

Nagyon szerettem. Gyakran imádkoztam érte, de meggyőztem magam, nem szólok neki. Nem ismertem az összes körülményt. Nem az én dolgom volt. Nem akartam, hogy azt higgye, elítélem.
Bűnbe keveredett, s félresöpört minden következményt rá és szeretteire nézve. Hosszú ideig titokban csinálta, de mára már kitudódott. Mégsem szóltam semmit.
Ha az autóval piroson hajt át, biztosan figyelmeztetem. A bűn belehajtott a döntéseibe, és még egy piros zászlót sem lengettem meg. Mindaddig, míg egy nap imádkozás közben Isten meg nem állított a fenti igénél: „Kerestem köztük egy embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam” (Ez 22,30).
Én vagyok, akit keresel, Istenem? Kérdeztem magamtól. Annyira nehéz már miatta a szíved, hogy keresel valakit, aki beáll a fal résébe?
Nem volt könnyű a beszélgetésünk. De átitatta az imádság. Beburkolta a szeretet. És az őszinteség, az édes őszinteség két nő között. Megmondtam, mennyire szeretem, és Jézus is szereti. Annyira szereti, hogy hónapok óta imádkoztat engem érte. Elmondtam, hogy eddigi hallgatásom nem a szeretetemből, hanem a félelmemből fakadt. Azt akartam, hogy tudja, ő jobban számít nekem, mint a félelmem az elutasítástól, a félreértéstől, a konfliktustól.
Hányszor nézzük szó nélkül, hogy egy barátunk, egy gyermekünk, valaki, akit nagyon szeretünk, egyre távolodik Istentől. Hányszor elhanyagoljuk az imádságot érte!
Nagyon nehéz feladat volt, amikor Isten arra hívta Ezékielt, építse meg az igazság falát és álljon be a résbe. Mondja el az igazságot az izraelitáknak. Isten nem ígérte, hogy hallgatni fognak rá. Vagy hogy hatására megváltoznak. Ezékielnek közölnie kellett velük, hogy Isten, mint egy gondoskodó édesapa tévelygő gyermekét, figyeli őket. Gyűlölte bűneiket, de új irányba akarta vezetni őket, nem elnéző volt, hanem határozott.
Barátnőm jól fogadta a szavaimat, innen már rajta áll, meg Istenen, a folytatás. Megígértem, hogy mindig őszinte leszek hozzá, bátorítani, szeretni fogom, imádkozom vele.
Van valaki a közeledben, szeretteid között, akit elkapott a bűn csapdája? Arra kér Isten, hogy szóld az igazságot? Keres téged, hogy beállj a résbe?
Ha igen, tedd meg a következő lépéseket:
- Imádkozz bölcsességért.
- Ne vádaskodj, de beszélj őszintén.
- Ne oktasd, hanem biztasd, bátorítsd.
- Ne vitatkozz, hallgasd meg.
- Beszélj neki Isten szeretetéről és irgalmáról, ezt se felejtsd el.
Kapaszkodó: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek” (Ez 36, 26-27a).

Jó Atyám, te jobban szereted őt, mint én. Terved van az életével. Adj nekem szavakat, amikkel szólhatok hozzá. Őszintén, igazságban. De egyúttal szeretetben is. Segíts, hogy beálljak a résbe. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.22.
www.proverbs31.org


Nem tehetek mindenki kedvére
Glynnis Whitwer

„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10

Négy éve kezdtem sms-ezni, mikor felvettük a 21 éves Kortney-t, hogy segítsen a vállalkozásunkban. Egyik nap munkába menet küldött egy sms-t, hogy készítsen-e kávét, mire bemegyek. Még be se gépeltem a választ, már jött az újabb üzenet, majd a harmadik.
Végül abbahagytam a próbálkozást, és felhívtam telefonon. „Kortney, drága – mondtam -, ha egy pillanatra abbahagynád az írogatást, tudnék válaszolni!” Napokig nevettünk rajta. Ő inkább tán rajtam nevetett, de én is jót mulattam.
Mostani kultúránkban az emberek elvárják, hogy azonnal és hatékonyan reagáljunk kéréseikre. Legyen az telefonhívás, sms, e-mail, chat, Facebook bejegyzés, a közmegegyezés – pontosabban elvárás – szerint, válaszolnunk kell.
Bevallom, én is így vagyok vele. Nekem is fontos, hogy szükség legyen rám. Valaki igényli a véleményemet, a segítségemet. De legalábbis kapcsolatba akar lépni velem. Ha valaki be akar vonni az életébe, szeretnék reagálni rá. Azonnal. Ötletesen. Humorosan akár. De valljuk be őszintén, ez bizony kimerítő lehet.
Mások elvárásainak eleget tenni, különösen nekünk, nőknek nehéz. Képtelenség mindenki igényeinek megfelelni. Nincs már határvonal a magánéletünk és társasági életünk között, s ettől némelyikünk mániásan igyekszik mások kedvére tenni. Sajnos, ezzel a viselkedéssel önmagunkat szabotáljuk.
Jézus is észrevett tanítványainál egy ilyen mindenkinek-megfelelni tendenciát. Állandó feszültséget jelentett számukra, hogy másoknak is eleget tegyenek, de Jézusnak is engedelmeskedjenek. Követni akarták Jézust, de a maguk módján. Jézus kihívás elé állította őket, az engedelmességnek egy magasabb szintjére akarta vezetni tanítványait, hogy mindig azt válasszák, ami a fontosabb. Néhány példa erre:
"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja” (Mt 16,24-25).
„Egy harmadik ezt mondta neki: ’Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.’ Jézus így válaszolt: ’Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára’” (Lk 9, 61-62).
Amikor mások igényei veszélyeztették az engedelmességet, Jézus visszafordította őket Önmagához. Ugyanazt a ki nem mondott kérdést tette fel nekik, amit nekünk is: Kinek akartok előbb eleget tenni?
Ha nem állunk meg, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést önmagunkban, túlterheltté, túlhajszolttá válhat az életünk. Olyanok leszünk, mint azok az elemes játékautók, amelyek elindulnak egyenesen, nekiütköznek egy akadálynak, visszapattannak, s már indulnak is egy másik irányba.
Többször is volt ilyen az életmódom. De a lelkem egyértelmű irányt kapott azóta, hogy Jézus Krisztust tettem vezetőmmé. Ez persze nem ment egyik pillanatról a másikra. Így gondolkoztam, így beszéltem, de évekbe telt, míg életem minden területét sikerült ebbe az irányba fordítanom. A folyamat ma is tart, és néha ma is szembesítenem kell a valóságot a szándékaimmal.
Ha tudatosan Jézusra bízzuk az irányítást, ezzel megszabadulunk a másoknak-megfelelés kötelékeitől, könnyebben felismerjük a szándékaink mögött húzódó motivációkat. Nem beszélve arról, hogy csökken bennünk a stressz, mert elfogadjuk, hogy nem tehetünk mindig mindenki kedvére, és Isten sosem várja el tőlünk, hogy ezt megpróbáljuk.

Uram, egyedül Te vagy méltó arra, hogy kövesselek. Bocsásd meg, hogy néha másokat raktam az első helyre. Adj nekem osztatlan szívet, ezt szeretném. Segíts széttépnem a másoknak való megfelelés kötelékét. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.23.
www.proverbs31.org