Isten fut feléd

Max Lucado

Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.
Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.
Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).
Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…
Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni.
A mennyország trónterme visszhangzik a szandálcsattogástól, a lábdobogástól, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.
Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.

Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
www.crosswalk.com