Lélekerősítő levelek 73

Amikor Isten közbeszól
Wendy Blight

„Szólt az Úr igéje Jónáshoz:” (Jón 1,1)

Alig vártam, hogy végre egy egész délutánt egyedül tölthessek. A férjem kerékpártúrára ment, mindkét gyereknek programja volt. Egyre azt tervezgettem, milyen lesz néhány csendes óra magamban – senki nem kér semmit, senkinek sincs azonnal szüksége rám. Csodálatosnak ígérkezett!
Ám ekkor: a lányom berobbant az ajtón, és közölte, most jut eszébe, hogy holnapra egy projektfeladata van. El kell vinnem kocsival ide meg ide, hogy beszerezze a kellékeket, amikkel elkészítheti a munkát. Ezzel a feladat kettőnkké lett.
Az idegesség minden megtett lépéssel nőtt bennem. Alig szóltam egy szót egész út alatt. Bosszankodtam, s ezt nem is igyekeztem palástolni. A lányom beleszólt a terveimbe.
Jónás is megtapasztalta, milyen az, ha valaki közbeszól. Ő Izrael északi részének prófétája volt. Népszerű, sikeres, köztiszteletnek örvendő ember. Ám ekkor: „szólt Isten igéje Jónáshoz” (Jn 1,1). Isten beleszólt Jónás kényelmes életébe, s azt a parancsot adta, hogy hagyja el szeretett népét és országát, és prédikáljon – nem ám Isten népéhez, hanem az egyik leggyűlöltebb ellenségnek.
Isten hívása gyökeresen más irányba terelte Jónás életét, mint amiben jól érezte magát. Jónás ideges lett, mérgelődött – mint én, amikor a lányom berobbant a szobába, mint bármelyikünk, amikor valami közbeszól, és felborítja szokásos életvitelünket: legyen az egy felnőtt gyermek, aki hazaköltözik, egy nem várt terhesség, elveszített állás, egy rémületet keltő diagnózis vagy hirtelen költözési kényszer.
Jónás annyira megdöbbent, hogy nem csak hogy nem teljesítette a parancsot, de elfutott az ellenkező irányba, hogy minél messzebb kerüljön Istentől.
Bárcsak láthatta volna a történet végét! Megtudhatta volna, hogy Isten „közbeszólása” részvételre hívta őt a történelem legcsodálatosabb megtérésében, részt vehetett Isten örök tervében az Ország építésére.
Végül Jónás engedelmeskedett, és Isten felhasználta őt egy egész nép újjáéledésére. Jónás csak kimondott néhány szót: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” - és 24 óra alatt Ninive egész népe megtért gonoszságából. Egyes tudósok ezt tartják a legcsodálatosabb éledésnek az emberiség történelmében.
Jónás története segít újraértelmeznem a „közbeszólásokat”. Arra késztet, hogy minden hasonló helyzetben megvizsgáljam, Isten keze működik-e ott, van-e valami, ami azt jelzi, hogy Ő hív valami új dologban való részvételre
Néhány hete kollégiumba vittük a lányunkat. Mit nem adnék, ha újraélhetném azt a délutánt, mikor Isten beleszólt a terveimbe! Egy egész délután a lányommal, vásárolgatva, projektmunkát készítve!
Segít-e Jónás története, hogy átértékeld a zavaró tényezőket, a „közbeszólásokat” életedben? Bízzunk Istenben és az Ő tervében, fogadjuk el, ha új utakra hív, ha olyan módon akarja, hogy részt vegyünk a tervében, amire nem számítottunk. Bólintsunk rá Isten tervére, jó?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy terved van az életemre, olyan terved, ami javamra és nem káromra szolgál, olyan terved, ami reményt és jövőt ad. Köszönöm, hogy néha beleszólsz az életembe, és visszaterelsz a tervezett útra, ha eltérek tőle, vagy ha túlságosan elkényelmesedem a jelenlegi állapotban. Adj, kérlek, látó szemeket és engedelmes szívet, hogy válaszoljak minden hívásodra. Szentlelked erejével segíts engedelmeskednem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.10.30.
www.proverbs31.org

Mikor imádkozzam?
Rachel Olsen

„Szüntelen imádkozzatok.” 1 Thessz 5,17

Lelkiismeret-furdalás. Amikor az imádkozásról beszélgetek másokkal, sokszor elhangzik ez a szó. Megértem őket.
Én is így éreztem. Megkért valaki, hogy imádkozzam érte, s mikor elmondta, milyen nehézséggel küzd, azonnal vállaltam. Együttérző lélekkel válaszoltam: „Igen, imádkozni fogok érted!” Aztán kiment a fejemből, jöttek a különböző elfoglaltságok, még öt embernek megígértem, s végül jó szándékom ellenére, nem teljesítettem az ígéretemet.
Elodáztam az imádkozást, várva a megfelelő alkalomra. Aztán az élet hozta a formáját, s az alkalom nem jött el. Mikor kicsit össze tudtam szedni magam, s felidéztem, kiknek is ígértem, hogy imádkozom értük, nem mindenki jutott eszembe.
Úgy gondoltam, ahhoz, hogy „jól” imádkozzam, hosszabb időre van szükség. A rövid imádkozás nem hatékony, nincs ereje. Aztán felfedeztem valamit, ami megváltoztatta a hozzáállásomat. A Máté 6-ban Jézus imádkozni tanít. Ezt mondja: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek” (Mt 6,7-8).
Nahát, nem kell órákig imádkoznom, fennkölt szólamokkal ostromolnom Istent? Megnyugtató, felszabadító volt, hogy épp Jézus szájából hangzottak el ezek a szavak.
Aztán egy újabb aha! élmény következett. A következő versben Jézus így folytatja: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Ez a Miatyánk, más szóval „Az Úr imádsága”.
Állj meg egy pillanatra. Nézd meg az órát, majd mondd el hangosan a Miatyánkot. Mennyi időbe telt? Jézus ezzel érzékeltette, hogyan imádkozzunk – akkor miért is hisszük, hogy a hosszú imádságok a hatásosak?
Igen, vannak helyzetek, amikor több időt kell imádságban töltenünk (gondoljunk Jézusra a Getsemáné kertben Mt 26,36-46). De nagyon sok mindenért imádkozhatunk rövid imákkal napközben bármikor, ha eszünkbe jut.
Mostmár, ha kapok egy emailt, amiben valaki azt kéri, imádkozzam érte, ritkán válaszolok azzal, hogy „Imádkozni fogok”. Inkább megállok, imádkozom érte, s azt válaszolom: „Imádkoztam érted”. Ha valaki felhív, vagy személyesen kér meg, leggyakrabban ott helyben megkérem, imádkozzunk együtt.
Ha valami hírről olvasok vagy hallok, valakikről, akikért imádkozni szeretnék, ott helyben imádkozom értük. Ilyenkor nem akarok hosszadalmas és ékesszóló lenni, inkább azon igyekszem, hogy azonnal Isten elé vigyem a kérést, mielőtt elfelejtem.
Ha úgy érzem, valakiért többször kell imádkoznom, megteszem, valahányszor napközben eszembe jut. Mivel nagyon akarok imádkozni, többször eszembe jut, és rájöttem, nem kivitelezhetetlen, hogy „szüntelen imádkozzunk”. A gyakori rövid vagy azonnali imádkozással megszűnt a lelkiismeret furdalásom, a nyomás, hogy valamit még meg kell tennem, időt kell rá szakítanom. S ami ennél sokkal fontosabb, megtörténik az imádkozás azokért a dolgokért, amiket az emberek rám bíztak. S ugye ez volt a cél?
Az imádkozással kapcsolatosan azt olvasom a Bibliában, hogy gyakran imádkozzunk, hittel és kitartással imádkozzunk, és minden gondunkat vigyük Isten elé imádságban. Az sehol sincs megírva, hogy minden kérést alaposan megfogalmazva, részletesen fejtsünk ki, hogy Isten meghallgassa.
Remélem, neked is segítettem ezzel, s a lelkiismeret-furdalást nálad is felváltja egy megújult lelkesedés, hogy imádkozzunk.

Uram, segíts, hogy gyakran, kitartóan és hittel imádkozzam, akaratod szerint. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.10.31.
www.proverbs31.org



Ahol a szíved
Susan Meissner

„…az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…” (Préd 3,11b)

Nagykorú fiam nemrég meglátogatta barátait abban a városban, ahol felnőtt. Megállt a ház előtt, ahol gyermekkorát töltötte. Vágyat érzett rá, hogy bekopogtasson, s bemutatkozott a mostani, ismeretlen tulajdonosoknak. Mikor megtudták, hogy abban a házban nőtt fel, a feleség azonnal kedvesen beinvitálta. Ő is tudta, hogy régi otthonaink olyan érzést keltenek bennünk, mint egy hűséges szövetséges, egy kedves barát, vagy valaki, aki néma tanúja volt fájdalmainknak.
Úgy vagyunk beprogramozva, hogy vonz minket az a hely, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol fontosak vagyunk, ahol gondunkat viselik. Nyugtalan a szívünk, amíg távol vagyunk az otthonunktól, vagy ha elveszik tőlünk, vagy mikor valami megzavarja otthonunk nyugalmát.
Mit tehetünk hát, ha nem érezzük otthon magunkat? Jusson eszünkbe, hogy Krisztus otthon van bennünk. Olyan, mintha örök otthonunkat mindig mindenhová magunkkal vinnénk. Bárhol vagyunk, biztonságban lehetünk, érezhetjük, hogy fontosak vagyunk, és gondunkat viseli Krisztus, aki minden hívőben ott lakik.
Amikor Izrael népe arra várt, hogy Isten az Ígéret Földjére, új otthonukba vezesse őket, egy tabernákulumot építettek számára, hogy mindig velük legyen, bárhol vannak útjuk során.
Ha a tabernákulum szó eredetét keressük, kiderül, hogy a gyökere ugyanaz a szó, amiből a „lakik”, „tartózkodik”, „megtelepedik” szavak héber megfelelői származnak. Isten ott van jelen, ahol vagyunk. Nálunk „tartózkodik”.
Isten, a Mindenható Úr bennünk lakik. Lelke bennünk van. Szívünk az ő Szent Tabernákuluma, otthon van bennünk. Hát nem csodálatos, értelmet meghaladó tény ez?
Azt olvassuk fenti igénkben, hogy Isten az örökkévalóságot az értelmünk elé tárta. Azt akarta, hogy vágyjunk az Ő mennyei ölelésére. A földi otthonaink iránt érzett vágyunk ebből, az örökkévaló otthonunk iránti vágy parazsából táplálkozik.
Nincs több olyan hely, mint az otthonunk. Ezért szeretjük, ha ünnepekkor mindenki hazajön, ha szeretteink sötétedés előtt itthon vannak, s haza vágyunk egy-egy nehéz nap után. Az otthon az, ahol megnyugszik a szívünk. És szívünk mindig megnyugodhat Benne.
Akár közel van földi otthonod, akár messze ahhoz, hogy ma megérkezz oda, tudhatod, hogy Isten megígérte, Ő veled lakik! Együtt veled. Te vagy az Ő földi lakcíme. És Benne te is mindig otthon vagy.

Uram, segíts felfognom, és örülnöm annak, hogy Te vagy az állandó otthonom, Benned mindig otthon vagyok, mert Te is otthon vagy bennem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.01.
www.proverbs31.org

Mi az, amit nem hiszek
Glynnis Whitwer

„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csapjátok be.” Jak 1,22

Minden szülő ismeri az érzést, milyen zavaró, ha figyelmezteti valamire a gyermekét, az meg csak megy a maga feje után, s megtapasztalja a következményeket. Az „Én megmondtam” kijelentése nem hoz akkora elégedettséget, mint gondolnánk.
Amikor idősebbik fiam el kezdett vezetni, úgy gondolta, hogy a sebességkorlátozások csak sebességjavaslatok. A barátai bizonygatták neki, hogy jóval a sebességhatár fölött is hajthat az autójával, anélkül, hogy megbüntetnék. Persze, hogy bevette. A rendőrségnek viszont más volt a véleménye. A fiam megtanulta, hogy az a pár perc időnyereség vagy az adrenalinlöket nem éri meg azt a pénzt, amit a sebességtúllépésért fizetni kell. A fiam becsapta saját magát. Elhitette magával, hogy bizonyos szabályok rá nem vonatkoznak. Egy darabig ment, de aztán szembekerült a következményekkel.
Rájöttem, hogy én is hasonlóan gondolkozom. Ha nem is a közlekedési szabályok terén. Olvasom a Bibliát, és úgy döntök, hogy Isten igéjének bizonyos szakaszai rám nem vonatkoznak.
Fiatalon is hűségesen eljártam a templomba, hallgattam a Biblia tanítását. Voltak bizonyos részek, amikkel nem törődtem, mert úgy véltem, nem érvényesek. Például az, hogy tisztelnem kell a férjemet, s alá kell vetnem magam az ő akaratának (Kol 3,18). Vagy az, hogy tökéletesen meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek (Mt 6,14-15). Vagy, hogy kerüljem a horoszkópokat (Iz/Ézs 47, 12-14). Nem volt bennem dac, nem dobbantottam a lábammal, hogy márpedig én a magam útját járom. Csak egyszerűen nem vettem tudomást a tanításról, s szépen kialakítottam magamnak egy hitet a saját véleményem és szabályaim szerint. Keresztény voltam Glynnis módra.
Ugye mennyire kísért, hogy Isten üzenetét a magunk módján értelmezzük? Hogy kimondjuk, „Isten nem kéne, hogy….” és itt jönne egy felsorolás, hogy szerintem mi mindent nem kellene Istennek tiltania, szabályoznia. Ahelyett, hogy nézeteimet a Biblia tanácsainak szellemében átvizsgálnám, kialakítok magamnak egy biztonságos, megengedő, sosem fenyegető Isten-képet. Lehozom Istent a magam szintjére, és megfeledkezem szent voltáról. A Jak 1,22 szerint becsapjuk önmagunkat, ha csak hallgatjuk, de nem követjük Isten Igéjét. Nem tudom, te hogy gondolod, de én nem szeretem, ha becsapnak – még akkor sem, ha én magam vagyok az, aki ezt teszi.
Mit változtattam hát? Őszintén beismertem, hogy hajlamos vagyok a magam feje szerint menni. Bevallottam, hogy nem bízom eléggé Isten bölcsességében. Azután elhatároztam, hogy elfogadom Istent annak, Aki. Egyszerű – de távolról sem könnyű – döntés volt amellett, hogy bízom Isten tökéletességében, s abban, hogy az a legjobb nekem, amit Ő mond, s nem az, amit én.
Veszélyes dolog válogatni, mit hiszek, mit nem. Lehet, hogy nem kapok pénzbüntetést a szabályok áthágásáért, de olyan következményeknek nyitok ajtót, amik aztán éveken át háborgatnak. Ha viszont úgy döntök, hogy Neki hiszek, a legbölcsebb dolgot teszem, amit tehetek.

Uram, Te mindenben tökéletes és szent vagy. Bocsáss meg, amikor be akarlak skatulyázni, vagy olyanná teszlek, amilyennek én akarlak látni. Segíts elfogadnom, hogy nem tudok mindent megérteni a mennyországtól innen, és teljes szívemmel bíznom kell Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.02.
www.proverbs31.org

Tudnod kell
Lysa TerKeurst

„Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!” ApCsel 3,6

Van egy barátnőm, aki nagyon szenved. Az élet, amilyennek ismerte, hirtelen felborult, és elöntötte a káosz és zűrzavar őrjöngő folyama. Levegőért is alig tud a felszínre emelkedni, már el is ragadja a következő örvény.
Ha létezik víz nélküli vízbefúlás, ezt éli most át a barátnőm.
Talán neked is van egy szenvedő barátod.
Tegnap leültem az asztalhoz, hogy küldjek a barátnőmnek egy apró ajándékot, s írjak hozzá egy pár sort. Nagyon szerettem volna szeretni a szavaimmal. A szívem tele volt törődéssel, együttérzéssel, a vággyal, hogy biztassam, bátorítsam, de mindez nehezen akart szavakban megfogalmazódni.
Istenhez fordultam segítségért, s imádkozás közben mindegyre elém ugrott az „értékes” szó.
Juttasd eszébe, mennyire értékes.
Mondd el neki, mennyire tiszteled.
Tudatosítsd benne, mennyi mindent tud másoknak nyújtani.
Az ApCsel 3-ban Péter és János egy nyomorék emberrel találkozik az Ékesnek nevezett kapunál. Megállnak. Észrevették. Meg akarják érinteni. Nem voltak értékeik, de értékelni tudták azt az embert.
„Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében, járj! Jobb kezénél fogva fölsegítette…” (ApCsel 3, 6-7a).
Nem volt ezüstjük, de volt segítőkész kezük, és volt mit adniuk. A szükséget szenvedő ember megérdemelte az érintést. A szükségben lévő embernek kellett valaki, aki kézen fogja és felsegíti. A most már járni tudó ember bement a templomba, „járkált, ugrándozott és dicsőítette Istent”. Az emberek látták, és nem tudtak hova lenni a csodálkozástól és csodálattól Isten művén.
Az ember, akinek azelőtt adni kellett, most rengeteget tudott nyújtani.
Szeretném, ha a barátnőm tudná, ő is fel tud állni. Ő is fel tudja kelteni másokban a csodálatot Istenünk iránt.
Igen, neki is vannak értékei, amit nyújtani tud.
Egy egyszerű kártyára tökéletlen szavakkal ezt írtam végül: „Csak azt akarom mondani, hogy tudnod kell, mennyire értékes vagy. Tisztellek, és nagyon szeretlek. Köszönöm, hogy az vagy, aki vagy.”
Van valaki, aki örülne egy ilyen kártyának a környezetedben? Ülj le most, és írj neki, ne hagyd, hogy elillanjon a pillanat.

Uram, köszönöm, hogy megmutatod, hogyan szeressek másokat. Segíts, hogy a te kezed és lábad legyek ma. Add nekem a szívedet, hogy meglássam azt, akinek ma szüksége van a biztatásomra. Amikor kinyújtom a kezem, te benyúlsz a szívembe, és megáldasz engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.03.
www.proverbs31.org


Kavargasd
Marybeth Whalen

„Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.” Fil 2,13

Az első korty kávé után fancsali képpel néztem a csészébe. Minden olyan volt, mint máskor, csak épp a kávé nem volt édes. Pedig emlékszem, hogy feltéptem a kis sárga zacskót, s a tartalmát, a sok apró fehér kristályt beleszórtam a tejtől karamell színű italba. Most jut eszembe, igaz, hogy beletettem a cukrot, de nem kavartam el. Kavarás nélkül a cukor nem tud feloldódni, nem tudja elvégezni a küldetését.
Így vagyok a hitemmel is. Belerakok minden hozzávalót. A Bibliát, feliratkozást elmélkedésekre, kegyes barátnőket, a gyülekezetet, imanaplómat, a dicsőítő énekeket, a megtanult igeverseket. Ha megnézel, azt látod, minden benne van. De az igazat megvallva, igyekszem elkerülni a kavargatást. Ha kérdeznéd, azt mondanám, tudom, hogy az hasznodra van. Azt mondanám, nem jó egyhelyben állni. Azt mondanám, vesd alá magad Isten kavargatásának, s én szívesen imádkozom érted ezalatt.
De ha rólam van szó? No nem. Engem hagyjatok békén. Hadd üldögéljek. Inkább tűnjön úgy, hogy minden rendben van, és érezzem jól magam, semhogy megkavargassanak, és elkészüljek.
Te szoktál így érezni?
Talán ma épp felkavarodva érzed magad. Az anyagi helyzeted vagy a munkád, a házasságod, a gyermekeid vagy a kapcsolataid, az álmaid – mintha egy ciklon söpörne végig rajtuk, minden bizonytalan és kavarog benned és körülötted. Talán eltöprengsz, miért engedi Isten, hogy ez megtörténjék, miért feledkezett meg rólad. Eszedbe sem jut, hogy esetleg ez az ő kavargatása. A benned zajló örvénylést használja arra, hogy mindenhova elérjen, ahova akar. Ahogy a mai igénkben olvassuk, azon dolgozik, hogy elérd a célt, amit kitűzött számodra.
Tavaly egyik nap jókora adag spagetti szószt készítettünk a barátnőmmel. Otthagytuk a lábast a tűzhelyen, s kimentünk a kertbe a többiekhez. Mikor visszatértünk a házba, égett szag fogadott. Levettük a fedőt a szószról, úgy tűnt, nincs semmi baja. Minden olyan volt, amilyennek lennie kell: szép piros volt, sűrű, benne a darált húsdarabkák, hagymaszeletek, fűszerpöttyök. Csak mikor elővettünk egy fakanalat, és belenyúltunk a szószba, derült ki, hogy a fenekén vastag rétegben leragadt, mivel nem voltunk benn, hogy kavargassuk, mozgásban tartsuk, ne engedjük leülepedni. Ami leülepszik, összeragad, odakozmál.
Amikor Isten felkavarja az életedet, köszönd meg neki, hogy annyira szeret, hogy nem enged leragadni, odakapni. Benned vannak a hozzávalók, és ez nagyon fontos, de csak kavargatással érjük el azt a minőséget, amit Ő szeretne létrehozni bennünk.

Uram, amikor úgy érzem, minden felkavarodik, juttasd eszembe, hogy épp Te dolgozod el bennem édességedet, épp meg akarod akadályozni, hogy leragadjak. Igen, tovább akarok lépni, azzá akarok lenni, akinek Te elképzeltél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.07.
www.proverbs31.org