Lélekerősítő levelek 76

Az én Hálaadásom
Rachel Olsen

„Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad.” (1Krón 16,34)

Ezen a hálaadásnapi reggelen hálát érezve akarok felkelni. Nem azért, mintha az életem tökéletes lenne, és mindenem megvolna, amit szeretnék, vagy amire szükségem van, hanem azért, mert elhatároztam, összeszámlálom életem áldásait, és hálát adok értük Istennek.
- Hálás vagyok, mert ma nem kell munkába mennünk a férjemmel, és hogy van munkánk, ahova majd visszatérhetünk.
- Hálás vagyok, hogy a gyermekeim itthon tölthetnek egy napot játékkal, hálás vagyok a tanítási napokért, amik előttük állnak, amik segítenek azzá alakulniuk, amivé Isten tervezi őket.
Lemegyek a földszintre. A konyha felé menet az íróasztalom melletti polcról kiválasztok egy bibliát.
- Hálás vagyok Isten Igéjéért, amit ebben az országban szabadon olvashatok, megoszthatok és taníthatok.
Valószínűleg beteszek majd egy dicsőítő CD-t, akárcsak tavaly ilyenkor, amin a barátaim kórusa énekel.
- Hálát adok majd a barátaimért, közeliekért és távoliakért, akik által gazdagodom, akik kihívások elé állítanak, akik segítenek, imádkoznak értem, nevetnek velem. Különösen is hálás leszek Isten barátságáért.
- Hálás leszek a zenéért, ami felemel, ha lehangolt vagyok, megérinti a szívemet, felélénkíti a testemet, lelkemet összekapcsolja az örök Istennel.
Bekapcsolom a fényt a karácsonyfámon – Hálaadás napjára már fel szoktam díszíteni. Az örökzöld ágak sötét háttere előtt sziporkázni fognak a díszek a világító füzér fényében.
- Megköszönöm Istennek, hogy vannak fáink, olyanok is, amik egész évben, a téli fagyban is zöldek maradnak.
- Megköszönöm Neki, hogy nappalt és éjszakát adott, s az égen pislákoló csillagokat. Köszönetet mondok a világ Világosságáért, s az örök világosságért, amit magával hozott a földre, s amit karácsonyfánk örökzöldje és díszítése szimbolizál.
Aztán főzni kezdek, hogy elkészüljenek hálaadásnapi étkeink. Töltött pulyka lesz nálunk, édesburgonya-ragu, párolt zöldborsó, áfonyamártás, krumplipüré, töltött tojás.
- Hálás leszek Istennek a táplálékért – hálás a gazdák, az élelmiszergyártásban dolgozók, a kamionsofőrök és a boltosok munkájáért, azért a kedves családtagért, aki minden évben ellát hálaadásnapi pulykával és egy láda édesburgonyával.
- Nem felejtem el, hogy hozzájáruljak a kevésbé szerencsések ünnepi asztalához a gyülekezetünkön keresztül, és hálát adok azokért az emberekért, akik Krisztus kezeként és lábaként tevékenykednek a szolgálatban – példát adnak nekem.
Mikor főzés közben kidobom a szelektív hulladéktárolóba az elhasznált műanyagzacskókat, kartondobozokat,
- hálát adok életet adó csodálatos bolygónkért, aminek Isten meghatalmazása alapján gondnokai vagyunk, s a vízért, amivel ellát minket. Átélem a vágyakozást a nap után, amikor a Jelenések Könyve szerzőjével együtt meg fogom pillantani az Isten által újjáteremtett, a Sátán befolyásától megszabadított új földet.
Aztán megérkeznek családunk tagjai, akik velünk ünnepelnek, körülüljük az asztalt, és együtt eszünk. Nem vagyunk olyanok, mint egy Norman Rockwell festmény, a mi családunkban is vannak konfliktusok, mint mindenütt. De ezen az estén félreteszünk mindent, ami elválaszt, együtt nevetünk, beszélgetünk, együtt imádkozunk és étkezünk.
- Hálás leszek a családi kötelékekért, ezekért az emberekért, akik ismernek, és mégis szeretnek. És hálás leszek Isten nagy családjáért, amihez Krisztus által tartozom.
Vacsora után kártyázni fogunk, és társasjátékokat játszunk, esetleg megnézünk egy filmet. Aztán elbúcsúzunk távozó vendégeinktől, gyermekeimet ágyba dugom, leülök, és elgondolkozom az elmúlt napon. Megkérem Istent, juttassa eszembe azokat az áldásokat, amiket nem vettem észre, amik mellett elmentem, mert biztos vagyok benne, hogy mindnyájunknak sokkal több okunk van a hálaadásra, mint amennyit számon tartunk.
Legyen ez a nap alkalom arra, hogy mindent észrevegyünk, és köszönetet mondjunk érte.

Köszönöm, Uram áldásaidat – segíts, hogy észrevegyem őket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.23.
www.proverbs31.org


Az ünnep feszültsége
T. Suzanne Eller

„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” Zsolt 106,3

„Nem szeretem az ünnepeket” – suttogtam.
Régebben, mielőtt férjhez mentem, szerettem. Mielőtt éreztem volna a nyomást, hogy egyszerre sokfelé kell teljesítenem. Mielőtt azt tapasztaltam volna, hogy bármennyire igyekszem, valaki mindenképpen kimarad, megsértődik, rosszul érzi magát.
Úgy szerettem volna otthon maradni, új hagyományokat kialakítani csak magunknak, kis családunknak a férjemmel és apró gyermekeinkkel. Mindkét családban a miénk volt az első házasság a fiatalabb generációban, mi törtük meg a „mindig így szoktuk” rendjét.
A Hálaadás Napja arra szolgál, hogy hálásak legyünk. Ehelyett én csak a stresszt éltem át. A Karácsony az öröm ünnepe, én viszont csak a rohanást érzékeltem.
Ahogy jöttek a gyermekek, feszültségemet igyekeztem lelkesedéssel álcázni. Jó móka volt a töklámpások készítése, a ház kidíszítése, de belül végig nyugtalan voltam, mert tudtam, micsoda stressz vár rám, amikor egyszerre kell mindenkinek megfelelnem. Visszagondolva nem értem, miért nem szóltam. Csak hagytam, hogy elfekélyesedjen a seb. Nem gondoltam rá, hogy ha nem szólok, semmi sem fog megváltozni. Csak belül fortyogtam az idegességtől.
Harminc év múltán értékes kincsem az ünnepi időszak. Időbe telt, de megtanultam megosztani a gondjaimat. Összeszedtem a bátorságot, hogy elmondjam tágabb családunknak, mennyire kimerítő, ha ilyen rövid idő alatt mindenki igényt tart a jelenlétünkre.
Mindnyájan megpróbáltuk figyelembe venni a többiek igényeit. Nyugodtak maradtunk, őszintén és kedvesen akartuk megoldani a konfliktusokat. Egyesek nyitottak voltak. Mások, főleg eleinte, kevésbé. Nagyon örültünk, ha valaki rugalmasnak mutatkozott. Ha meg nem, azt sem vettük zokon, nem éreztük személyes támadásnak. Tudtuk, hogy a változtatáshoz idő kell.
Talán a legnagyobb ajándék később érkezett. Mikor gyermekeink megnősültek, férjhez mentek, újabb családok kerültek a képbe. Elmondtuk a gyermekeinknek, hogy nem a dátum számít, nem az teszi különlegessé az ünnepet. A szív a fontos, amivel megéljük az ünnepet. Az, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.
Így hát előfordul, hogy Hálaadás napján összejövünk, de olyan is, hogy csak hetekkel később. Talán csak Karácsony napján, s a Hálaadást más családtagokkal töltjük. Ha egy bizonyos napon nincs nálunk senki, a férjemmel új hagyományokat alakítunk ki, csak kettőnk számára.
Felfedeztük, hogy ha elengedjük a gyermekeinket, gyakrabban jönnek látogatóba. Nem érzik a kötelesség nyomását. Minket is beengednek saját családjuk szokásaiba. A dátumtól függetlenül bármikor, ha együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Az együtt töltött idővel megajándékozzuk egymást és magunkat is.

Uram, köszönöm Neked a családomat. Annyi mindenért hálás vagyok, többek közt a családomért, azokért, akik szeretnek, és szívesen vannak velem. Segíts, hogy meg tudjam osztani érzéseimet, igényeimet szeretteimmel, és hogy ezt kedvesen és méltósággal tegyem. Segíts, hogy ne vegyem személyem elleni támadásnak, ha küzdenek a változtatásokkal. Ha pedig én vagyok merev, segíts meghajolnom és növekednem. Segíts, kérlek, hogy minden nap hálás legyek azért, amit kapok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.25.
www.proverbs31.org


Jelentéssel teli ajándékok
LeAnn Rice

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.” Lk 2,10

Advent elkezdődött, ideje előszedni a karácsonyi ajándékok listáját. Lehetek őszinte? Vannak olyan oldalai az ajándékozásnak, amiket nem szeretek.
Mielőtt elkönyvelnétek fösvénynek, hadd magyarázzam meg. Nem szeretem azt a mentalitást, amelyik igyekszik „letudni”, a listáján kipipálni az ajándékokat. Ez személytelen, üzleties, nem őszinte. És nem szeretem azt a nyomást sem, amit néha érzek, hogy többet költsek, mint amennyit a pénztárcám megenged.
Jelentést hordozó ajándékot adni viszont nagyon szeretek. Főleg olyanokat, amik a karácsony lényegét tükrözik. Az ajándékozás hagyománya a legnagyobb Ajándékra, Jézus Krisztusra emlékeztet bennünket. Ő a nagy örömhír, amiről a fenti igében olvasunk. Születése mindnyájunknak azt kiáltja: Szeret téged az uraknak Ura, a királyok Királya!
Karácsony körül az emberek nyitottabbak erre az örömhírre, ezért igyekszem apró, jelentést hordozó ajándékok által megosztani másokkal.
Élelmiszerutalványt és egy kis kosár házi süteményt teszek egy-egy szegény család küszöbére. Névtelen ajándékkísérőt írok mellé: „Boldog Karácsonyt! Szeretettel, Jézus”.
Szeretek nyalókákat hordani a táskámban, amit odaajándékozhatok azoknak, akikkel kapcsolatba lépek: pénztárosokkal, kiszolgálókkal. Egy szalaggal kis kártyát kötök a nyalóka nyakára, rajta a karácsony bibliai történetével.
Az ajándékok jelentést nyernek, ha Isten szeretetét közvetítik a megajándékozott felé. Az átgondolt ajándékok ezt üzenik életünk kiemelt szereplőinek: Isten lát, szeret téged, és tudja, minek örülnél.
Tavaly decemberben egy barátnőm hosszadalmas betegséggel küszködött, nem volt energiája felvállalni az ünnepekkel járó vesződséget. Mint tudjátok (www.shecooks.org), én nagyon szeretek sütni-főzni, dekorálni, elmentem hozzá, feldíszítettem a lakását. A nap végén jó volt látni a család örömét, ahogy megcsodálták a lakás ünnepi köntösét, és élvezettel kanalazták a tyúkhúslevest, amit délután készítettem nekik. Örültek ők is, örültem én is.
Ezen a héten, ahogy a karácsonyi ajándékozás felé fordítjuk a figyelmünket, jusson eszünkbe, hogy nem az ajándék ára számít, nem a vásárlói értéke közvetíti Isten és a mi szeretetüzenetünket.
Adjunk időt magunknak az imádkozásra, kérjük Istent, segítsen, hogy kreatívak és ötletesek legyünk, és ajándékaink jelentést hordozzanak, ne csak a mi szeretetünket tükrözzék, hanem „nagy örömet hirdessenek”, a Karácsony örömhírét.

Uram, köszönöm, hogy úgy döntöttél, lejössz közénk, hogy megismerhessünk, és megtudjuk, mennyire szeretsz minket. Segíts, hogy megtaláljam a módját, hogyan mutathassam ki szeretetemet és a Te szeretetedet másoknak ezen a karácsonyon. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.28.
www.proverbs31.org

Különc vagy?
Lynn Cowell

„Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők.” Kol 2,20

„Miért kell nekünk mindig másként viselkedni, mint a többiek?”
Még középiskolás korában a lányom engedélyt kért, hogy egyik barátjával a tónál tölthesse a hétvégét. Sem én, sem a férjem nem ismertük sem a barátot, sem a szüleit. Még többet nyomott a latban, hogy arról a családról sem tudtunk semmit, akikhez mentek volna. Nemleges válaszunk összetörte kislányunk szívét. Képtelen volt megérteni, miért mondunk nemet.
Bár kimondtam a tiltó szót, én is bizonytalankodtam. Feltettem magamnak a kérdést: „Miért nem vagy olyan szülő, mint a többiek? Miért óvatoskodsz, miért vagy elővigyázatosabb? Miért döntesz így, amikor tudod, hogy fájdalmat okozol a gyermekednek?”
Máskor is töprengtem már ezeken a kérdéseken. Amikor nemet mondtam, hogy a sötétben egyedül autózzon a barátnőjéhez. Amikor megtiltottam, hogy a mobilján képeket küldözgessen. Akkor is ugyanez a dilemma okozott gondot. Nemcsak azzal kell megküzdenem, hogy a gyermekem be akar illeszkedni, hanem azzal is, hogy én magam is be szeretnék illeszkedni.
Jézus kérdése a fenti versben így szól hozzám: „Miért küzdesz, mintha még mindig a világhoz tartoznál?” Ilyen küzdelmekre gondolok:
- Engedjem, hogy a gyermekem a mostani divat szerint öltözködjön – de túl kihívónak találom. De hát azt akarjuk, hogy beilleszkedjen, nem?
- Adjuk meg nekik, amit mások megadnak a gyermekeiknek: iPhone, laptop, márkás cuccok. Ugye nem akarjuk, hogy kisebbségi érzésük legyen?
- Adjunk szabadságot nekik olyan dolgokban, amik nem nekik valók, mások is ezt teszik. Azt akarom, hogy a társaik kirekesszék őket?
Jézus így bátorít ebben a harcban: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe.” 1Pt 2,9
Választott, szent, különleges tulajdon. Ez így, ahogy van, azt jelenti, hogy más, mint a többi, mondhatjuk úgy is: különc, minden pejoratív felhang nélkül. De különc Jézus kérése is, hogy úgy éljünk, azt modellezzük a gyermekeink elé, hogy érdemes felvállalni a különcséget.
Nem fog könnyen menni minden alkalommal. Talán a lányod nemrég kiabált veled, mivel azt merted mondani, hogy túl rövid a szoknyája vagy túl kivágott a blúza. A fiad az előbb csapta rád az ajtót, mert kérted, kapcsoljon át más csatornára, ne nézze a valóság show-t, amit minden más gyerek nézhet, és mindig erről társalognak az iskolában.
Miért akarunk különcködni, ha ezzel szétszakítjuk a családot? Miért akarunk különbözni másoktól?
Azért hozzuk meg ezeket a kemény döntéseket, mert Jézus választott népnek tart minket, az Övéi vagyunk. És azt akarjuk, hogy a gyermekeink is azok legyenek.
Utálom, hogy különcnek kell lennem, és ezzel kockáztatom, hogy a gyermekeim ne szeressenek. Az vigasztal, hogy tudom, Jézus szereti a döntéseimet. Büszke rám, hogy vállalom, hogy olyan modellt állítok a gyermekeim elé, ami azt jelzi nekik, hogy az Ő tulajdona vagyunk. Ha Jézus örül a különcségemnek, nekem is van okom az örömre.

Uram, segíts nekem, mikor húz a vágy, hogy azt tegyem, és azt mondjam, amit a társadalom elvár tőlem. Szentlélek, nyisd meg a fülemet, hogy meghalljam bölcsességedet nem csak családi életemben, hanem minden másban is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.29.
www.proverbs31.org

Megtelve, mégis üresen
Samantha Reed

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Jn 1, 1;14

Hogy vagy? Naponta sokszor teszik fel nekem a kérdést, de rég nem gondolkoztam el rajta. Kevesen vannak, akiknek őszintén válaszolnék. Akikkel pedig megosztanám a választ, azok meg se hallanák első szavaimat. Lelkük pereméig megteltek, ki kell önteniük valakinek. Homorúvá formált tenyerembe töltik gondjaikat, vágyaikat. Míg a kezem el nem nehezül. Belefáradtam, hogy egyre csak befogadok, és nem tudom kiönteni, ami bennem van. Megértem őket, most nem alkalmasak rá. De órákon át csak hallgatni, hallgatni… nem biztos, hogy én alkalmas vagyok most rá.
A sors iróniája, hogy a nevem jelentése: „meghallgató”. Arról nem beszélve, hogy a múlt évről áthozott életversem: „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25b). De nem tudok többet befogadni, ha egyszer csordultig tele vagyok. És nem tudom nyújtani azt az üdítő szót, ami nincs bennem: megteltem, mégis üres vagyok.
Így hát önző módon beteget jelentek önmagam épsége jegyében. Visszavonulok magamba, távol a fájdalommal, gonddal, problémával tele szavaiktól. Messze minden szótól. Amíg a Szó, az Ige rám nem talál homorúvá formált tenyérrel, ami elég nagy ahhoz, hogy beleférjen szükséget szenvedő lelkem, elnyűtt baráti énem, kicsiny világom. Beleöntöm magam az Igébe, a határtalan edénybe, ami be tudja fogadni a szavaimat. Felteszi nekem a kétszavas kérdést, amire annyira szomjazik kiaszott lelkem: „Hogy vagy?”
Elfáradtam. „Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs 41,10b.
Egyedül érzem magam. „Íme, én veled vagyok mindennap, a világ végéig.” Mt 28,20b.
Nem bírok ennél többet. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve; én felüdítlek titeket.” Mt 11,28.
Én kiöntöm, Ő feltölt. Ár-apály, mely természetesebb az óceán mozgásánál. Kiszikkadt lelkem az Ő igéjére, az Igére szomjazik.
Isten adja nekünk a közösséget, ahova tartozunk. De a barátok és a család képessége a támogatásra árad és apad. Ezért van az, hogy lelkünk legnagyobb szükséglete: az Úr barátsága. (Szívd mélyen magadba elragadtatással: Isten a barátunk!) Barátság a változatlan természetű Igével, Jézussal.
Fogadd hát el feléd nyújtott nyitott tenyerét, amivel megtart téged, amibe lerakhatod gondjaidat, családod és barátaid gondjait. Fogd meg a kezét, és járd végig vele Őt magát, az Igét. Öntsd Belé őszinte válaszaidat. Felüdülés vár. Hallod kérdését: „Hogy vagy?”?

Uram, köszönöm, hogy Te nem változol. Köszönöm, hogy meghallasz és meghallgatsz. Köszönöm hűséges barátságodat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.30.
www.proverbs31.org


Mikor a legrosszabb a legjobbá válik
Lysa TerKeurst

„(Jézus) rájuk szólt: ’Mit féltek, ti kicsinyhitűek?’ Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.” Mt 8,26

Megbuktam esküvőszervezőként.
Senkinek sem kell olyan szervező, akit úgy felbosszant a menyasszony idegbeteg anyukája, hogy elhányja magát a bejárati ösvény mellett, ahol érkeznek az első vendégek. Ez aztán az üdvözlés.
Megbuktam kütyüárusként.
Senkinek sem kell olyan ügynök, aki belevág a hüvelykujjába pizzaszeletelés közben, mialatt a vágóeszköz biztonságosságát ecseteli.
Szörnyű.
Megbuktam iskolai menzavezetőként.
A segédem az olajspray-jel kente be a karját, mert száraznak ítélte a bőrét. Később meg, mikor ki akartuk üríteni a szemetest, megtámadtak a darazsak, s megfeledkeztünk a sütőbe rakott pizzáról.
A gyerekek nem igazán szeretik az égett pizzát.
Megbuktam recepciósként.
Nem jó ötlet megadni magunkat a koradélutáni álmosságnak, s lehajtani fejünket a karunkra a pultnál. A főnökök nem rajonganak a munkaidőben horkoló alkalmazottért. Még akkor sem, ha babát vár az illető.
Hát igen, sokszor megbuktam azokban az években, amikor próbáltam kitalálni, mihez kezdjek az életemmel. Az adott helyzetben mindig úgy éreztem, hogy a lehető legrosszabb történt velem. Most úgy látom, hogy mindegyik a legjobb volt, ami történhetett.
Ha bármelyik sikerült volna, nem ismerhettem volna meg a mostani szolgálatom örömét.
A Biblia történetei közül is soknak ez a tanulsága: ami pillanatnyilag a legrosszabb, később a legjobbá válik.
A Mt 8,23-24-ben Jézus csónakba száll a tanítványaival. „Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát.” A legrosszabb.
De a 26. vers szerint Jézus felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire minden elcsendesedett. A tanítványok elámultak Jézus hatalmán. Legjobbá vált a legrosszabb.
Az ApCsel 5,18-ban azt olvassuk, hogy az apostolokat elfogják, és börtönbe vetik. A legrosszabb. Ám az 5,19-ben az Úr angyalát látjuk, ahogy megnyitja a börtön ajtaját, és kivezeti őket. Olyan hitet nyernek, hogy később bátran kijelentik: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!” (5,29). A legrosszabból a legjobb lett.
Nem mondom, hogy értem, miért kell végigszenvednünk ezeket a megpróbáltatásokat. Azt is tudom, hogy az említetteknél sokkal kegyetlenebb helyzetek is vannak. Elromlott világban élünk, tele elromlott emberekkel. De bátorságot nyerhetünk abból, hogy Isten sosem romlik el. Sosem éri valami váratlanul, meglepetésként, sosem döbben meg attól, amit tapasztal.
Kézbe veszi a legrosszabbat, ami történik velünk, és azzal, amit hozzátesz, a legjobbá alakítja. Nekünk csak az a feladatunk, hogy maradjunk Vele, és kövessük az utat, amin vezet minket.

Uram, tudom, hogy Te képes vagy a legrosszabbat a legjobbá alakítani. Üdítsd fel, kérlek, a lelkemet ezzel a bizonyossággal. Követni akarlak mindig és mindenütt. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.01.
www.proverbs31.org