Szabadság

A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek negatív következmények nélkül.
Amikor azt mondjuk, Isten szabadnak teremtette az embert, azt jelenti, hogy nem úgy élem az életemet, mint az állatok: beprogramozva. Ők teljesítik a programot anélkül, hogy akarnák vagy nem akarnák. Ilyenek – szerintem – az angyalok is.
A szabadság lehetőség a választásra – és emiatt minden idegbaj forrása. Ezelőtt száz-kétszáz évvel még az emberek túlnyomó többsége az állati szint közelében élt szabadság szempontjából. Boldogan, elégedetten. Volt az út, amire rászületett, és ment rajta. Az út határozta meg őt, nem ő az utat. Föl sem merült, vagy legalábbis csak kivételes esetekben, hogy aki beleszületett egy életformába, mást is választhatna. Persze ez nem a szabadság, a választási lehetőségek hiánya volt, hisz ha korlátozottan is, de volt választási lehetősége: hogy pl. a szóba jöhető két lány közül melyiket vegye feleségül, illetve hogy krumplit vagy káposztát főzzön vacsorára. Hasonlítsuk össze az utóbbi példákkal mai lehetőségeinket. Bele lehet bolondulni, míg eldöntjük, melyiket részesítjük előnyben a végtelen választékból.

A szabadság tehát nem azt jelenti, hogy választásomnak nincs következménye. Attól még, hogy büntetés jár érte, szabadságom van azt választani, ami ezzel a következménnyel jár.
Boldogságunkat mi magunk korlátozzuk be azzal, hogy azt akarjuk, mindig érezzük jól magunkat. És erre nagyon odafigyelünk. A jóérzést azonosítjuk azzal, hogy nincs felelősség, nincs erőlködés, nincs fáradság, nincs fájdalom, nincs lemondás, nincs szomjúság és éhség, nincs fázás. A 200 éve élt emberek számára ez nem volt szempont, ezek a dolgok éppúgy hozzátartoztak az élethez, mint a nappal és az éjszaka. Mi meg”szabad”ultunk ezektől a kellemetlenségektől, és helyettük kaptuk az állandó szorongást, nehogy mégis át kelljen élnünk őket.

Azt mondjuk, Jézust követjük, keresztények vagyunk. Jézus szabad volt. Isten szabadságával rendelkezett. Amikor emberré lett, ezzel nem mondott le a szabadságról. Választott. Aztán megint és megint. Az otthontalanságot és nincstelenséget. A mások szolgálatát. Az engedelmességet. Az üldöztetést. A megöletést. Ezeket mind ő választotta szabadon. S mert ő választotta önként, és magához ölelte ezeket az életállapotokat, mindig kapott erőt az elviselésükhöz. Békességet, amit másokkal is meg akart osztani. Válaszd az én utamat, mondja, és nem kell félned többé. Alakítsd át szabadon a gondolataidat, a hozzáállásodat, az értékrendedet, igazítsd az enyémhez, akkor követni tudsz az úton, és boldog leszel. Rajtad áll. Szabad vagy.