Krisztus követőiként a nemzetek fölötti Isten országának tagjai vagyunk. Feladatunk az ország építése önmagunk tökéletesítése által, amit viszont csak testvéreinkkel való kapcsolatunkban végezhetünk.
A nemzetünkhöz tartozásunk olyan, mint a virágnak a talaj. Van, amelyik agyagos, kötött talajban, van, amelyik laza, homokos talajban virul; egyiket megöli a meszes talaj, a másik csak abban virágzik; egyiknek gyökerei vízben állnak, másik a sivatagban pompázik. Nemzetünket így kapjuk éltető talajként: mindenki számára a saját nemzete a legalkalmasabb közeg, ahol kibontakozhat, ahol saját értékeit kiteljesítheti. Ezért óvja, védi, szereti, gazdagítja, hogy utódainak is értékes éltető közegként hagyja hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése