Lélekerősítő levelek 78

Mi a te üzeneted?
Lynn Cowell

„Mindenképpen vigyázz magadra, és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is.” 5Móz/MTörv 4,9

A szívem szakad meg, ahogy szemlélem lányaim küzdelmeit. Az iskola tengerén evezve az elutasítás hullámai csapkodják szívük csónakját.
Gyakran érzem, hogy velük élem át a viharokat. Miért van az, hogy én érzem sérülékenynek magam, mikor könnyeket látok a szemükben?
Talán mert nincsenek távol saját zűrzavaros serdülőkori éveim. Felszínre bukkannak a felcseperedés fájdalmas emlékei: a bizonytalanság, egy fiú lelépése, a túlzásba vitt önelemzés.
Mindamellett, lányaim küzdelmei hálát is ébresztenek bennem. Hálás vagyok Istennek a barátokért, akiket az utamba küldött, mikor fiatalasszony voltam. Nem felejtem el őket, akik rávezettek, hogy egy férfi, legyen bár édesapa, barát vagy férj, nem tudja kitölteni az űrt a szívemben. Csak Jézus képes kitölteni azt, amit Ő teremtett.
Hálás vagyok Istennek azért is, mert része lehetek a lányaim életének, és ezt az igazságot megoszthatom velük. Tudod, mikor Jézus rávezetett, hogy a bennem lévő űrt csak Ő töltheti ki, ezt nem csak velem akarta közölni.
Azért ajándékozott meg ezzel az igazsággal, hogy szeretetüzenetét továbbadjam gyermekeimnek, és ha Isten is úgy akarja, egy napon az unokáimnak.
Ahogy mai igénk mondja: „Mindenképpen vigyázz magadra, és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is.” Lehetőségünk van rá, hogy befolyásoljuk gyermekeink és mások életét.
Mi az az igazság, amit Isten azért adott neked, hogy továbbadd gyermekeidnek, gyermekeid gyermekeinek, és a körülötted élő fiataloknak? Az Igéből kapott megvilágosodások, kincsek, bepillantások az Ő lelkébe? Ha kaptál ilyeneket, ezek nem csak a te javadat szolgálják, hanem családodét is és mindazokét, akikre hatással lehetsz.
Talán sikerült megértened a megbocsátás mibenlétét? Vezesd rá gyermekedet, amikor neheztel valakire.
Megtapasztaltad az Úr gyógyító erejét? Légy azok mellett, akik elindultak a gyógyulás útján.
Átéled a remény ajándékát, mert Isten jókedvre hangolt? Oszd meg valakivel, akit elkeserítenek a körülmények.
Ne tartsuk természetes, magától értetődő dolognak, amit az Úr velünk tesz. Akarjuk, és kérjük Istent, mutassa meg, hogyan oszthatjuk meg természetes módon tapasztalatainkat, hogy Isten igazsága, a hűségét igazoló történetek nemzedékről nemzedékre továbbadódjanak.

Uram, kérlek, keltsd fel bennem a szándékot, hogy megosszam gyermekeimmel és életem más szereplőivel azt az igazságot, amit a szívembe ültettél. Add, hogy a legtöbbet tudjam kihozni belőle, s tudjam továbbadni üzenetedet a következő generációnak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.12.
www.proverbs31.org

Gumigyűrűk Rináért
Karen Ehman

„Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25, 37-40

„Anyu, miért kaptam a gumigyűrűket?”
Kíváncsiság csillant 9 éves fiam szemében, ahogy előkotorta karácsonyi zoknijából a drapp színű köteget. Egymás után mindhárom gyermekünk felfedezte, hogy a fényes burkolatú édességek, csillogó apróságok között ott lapul egy csomó gumigyűrű.
„Ha végeztetek, elmagyarázzuk apátokkal”- válaszoltam férjemre kacsintva.
Gyermekeim, mialatt ők a megajándékozottak, leckét fognak kapni az ajándékozásból.
Azok a gumigyűrűk többet jelentenek valami eszköznél, amivel összefoghatunk, leszoríthatunk széteső vagy laza dolgokat. Egy szegénységben élő gyermeket jelképeznek.
Családunk támogat egy indonéziai kislányt a Compassion International-hoz tartozó ottani gyülekezeten keresztül. Rina mosolygó arcocskája a hűtőnkre mágnesezett fényképen emlékeztet rá, hogy szolgálnunk kell „a legkisebbeket”, és legyünk hálásak a lehetőségért. Minden hónapban küldünk egy csekket imádsággal töltött borítékban. Ezzel járulunk hozzá Rina neveltetéséhez, lelki fejlődéséhez, egészségügyi ellátásához.
Rendszeres tájékoztatást kapunk iskolai előmeneteléről, a vasárnapi iskolai tevékenységéről, egészségi állapotáról. A Compassion International lehetővé teszi, hogy bepillantsunk a kislány és családja életébe, kedvenc elfoglaltságaiba. Nem sokkal Karácsony előtt kaptam egy ilyen beszámolót, amiből egy mondat szíven ütött. „Rina segít a ház körül, vigyáz a kisebb testvéreire, segít a főzésben és az állatok gondozásában. Szeret gumigyűrűkkel játszani.”
Elszorult a szívem. Micsoda? Nem babákkal? Nem labdákkal? Még csak nem is ugrókötéllel? Mikor elvégezte különféle feladatait, ez a drága kislány leül, és gumigyűrűkkel játszik. Könnyes szemmel pillantottam gyermekeim csordultig telt játékos ládájára. Sok játékot hónapok óta nem vettek elő.
Azon a karácsonyon férjemmel úgy döntöttünk, kevesebbet költünk a tervezettnél a család ajándékaira, a maradékot inkább elküldjük a Compassion-nek, vegyenek ajándékot Rinának. Imádkoztam, hogy jusson belőle egy babára is.
Miután a gyermekeink befejezték az ajándékok bontogatását, felolvastuk nekik a Rináról szóló beszámolót. „El tudjátok képzelni, hogy valaki örömét leli abban, hogy gumigyűrűkkel játszik? – kérdeztem. - Mikor édesapátokkal ezt olvastuk, elhatároztuk, hogy abból a pénzből, amit nektek szántunk ajándékra, elveszünk egy részt, és elküldjük, hogy Rinának vegyenek ajándékot belőle.”
Gyermekeink közül ketten azonnal velünk örültek, a harmadik egy kicsit duzzogott. Hónapok múlva viszont mindnyájan fellelkesültünk, mikor megérkezett Rina saját kézzel írt levele, mellette az angol fordítással: „Nagyon köszönöm az új ruhákat, amit kaptam. És a babát.” Elmosolyodtam. Az a gyermekem, aki még karácsonykor duzzogott, most megkérdezte, nem válhatna-e ebből hagyomány.
Akár a szomszédban, akár a világ túlsó végén, szegények mindenütt vannak. Mai igénk arra hívja fel a figyelmet, hogy vegyük észre azokat, akiknek nem jut pihenés, bátorítás, gondoskodás. Azt olvassuk, hogy ha akármelyik szenvedőnek vagy szűkölködőnek nyújtunk valamit, azt nemcsak egy szomszédnak, egy munkatársnak, egy harmadik világbeli gyermeknek adjuk, aki gumigyűrűkkel szeret játszani – hanem Jézusnak is.
Ez az ige arra késztet, hogy megálljak az ünnep előtti rohanásban, és gondolkozzam el, hogyan tudnék odafordulni mások felé, hogyan tehetném bár egy picit jobbá az életüket. Mindig tehetünk valamit – legyen szó egy rossz anyagi helyzetben élő család megvendégeléséről, a játékok megosztásáról egy szegényebb sorsú gyermekkel, vagy egy magányos emberrel töltött időről. Nem az ajándék nagysága számít, hanem a mögötte lévő szeretet.
Isten úgy döntött, hogy azon az első Karácsonyon jobbá teszi az életünket. Nekünk ajándékozta Fiát, hogy mi, akik a bűn rabságában éltünk igazságra áhítozva és élő vízre szomjazva, elnyerhessük az örök életet. Most rajtunk a sor. Egy egyszerű gesztus kell. Amit az Ő nevében teszünk. Egy élet változhat meg ettől örökre.
Nemcsak esetleg valaki másnak az élete – a miénk biztosan.

Uram, vannak olyanok, akikhez szeretnéd, ha odafordulnék ezen a Karácsonyon? Szólj, kérlek. Figyelek Rád. Mutasd meg, hol és hogyan adhatok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.13.
www.proverbs31.org

Szívem jászlában
Renee Swope

„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik el.” Ézs/Iz 7,14

Ahogy rövidülnek a napok decemberben, mintha az Istennel töltött időm is egyre kurtább lenne. Vágyom a jelenlétére. Tudom, hogy szükségem van az Ő perspektívájára és békéjére. De ahogy készülök az ünnepekre, gondolataimat egyre inkább lefoglalja a tervezés, az ajándékvásárlás, úgyhogy már-már elfelejtem kicsomagolni a legfontosabb ajándékot, azt, aki Emmánuel – Velünk az Isten.
A nagy nyüzsgésben könnyen feltöltjük szívünket minden mással, és nem vesszük észre csendes jelenlétét. Pár évvel ezelőtt a szokásosnál is jobban éreztem az űrt az ünnepek körül, ezért írtam egy karácsonyi imádságot, hogy ott tartsa a szívemet, ahol lennie kell. Az ünnepek közeledtével kirakom valami feltűnő helyre, hogy mindig emlékeztessen, mi az, ami mindennél fontosabb.
A szívem jászlában
Idén Karácsonykor, kérlek Uram, jöjj el a szívem jászlába. Már a készülődés legelején tölts el jelenléteddel. Mialatt az ünnepre készülök, és ajándékokat csomagolok, emlékeztess a Te ajándékodra, Fiadra, akit elküldtél hozzánk a mennyből. Az első karácsonyi ajándék volt mind közül a legnagyszerűbb. Csecsemőként érkeztél, jászolba fektettek. Becsomagolva, mint a karácsonyfa alatti ajándékok, vártad, hogy felbontsanak, és láthatóvá váljék szereteted irántunk. Add újból felfognom a csodát, amit Jézus születése jelentett, Aki elhagyván a Menny pompáját, beburkolózott a Föld porába. Emmánuel, Velünk az Isten, Te jöttél el hozzánk azon az éjszakán. Az angyalok jelentették: Isten elküldi világosságát a sötétségetekbe. „Ne féljetek”, biztatták a pásztorokat. Szólítsd meg a szívemet, Uram, és segíts, hogy teljesítsem, amit kérsz. Tégy olyanná, mint a pásztorok, akik engedelmeskedtek a szónak. Félreteszem a szórakozást és a gondokat, mindet alávetem a Te hatalmadnak. Végy körül jelenléteddel, Uram, vágyom hallani hangodat. Tisztítsd meg gondolataimat a sok elfoglaltságtól, az ünnepi zajongástól. Lassíts le engem ezen a Karácsonyon, nem akarom végigrohanni. A találkozások és a tervezés közben is a Te csendedet akarom érezni. Jöjj el, Jézus, lelkem jászlába ezen a Karácsonyon. Mint hajdan Betlehemet, töltsd be most szívemet békéddel. Lakj bennem és körülöttem, ahogy naponta felbontom ajándékaidat. Tarts közel magadhoz, Uram. A Te szent nevedben kérem, Ámen.

Kétezer éve Isten nekünk ajándékozta egyetlen Fiát, aki egy szerény jászolban született. Ha helyet készítünk Neki a szívünkben az ünnep forgataga közt, ezzel Őt is és magunkat is megajándékozzuk. Most, ahogy olvasol, csendesítsd el a szívedet, és egy pillanatra éld át az Emmánuel nyugalmát: Velünk az Isten. Az Ő jelenléte életünkben olyan ajándék, amit az év minden napján felbonthatunk.

Uram, köszönöm Neked Jézusban nyújtott ajándékodat: Istenem velem van. Segíts elcsendesednem, mikor úgy érzem, kimerít a készülődés, juttasd eszembe, hogy Te Isten vagy. Szeretnék helyet készíteni Neked szívem jászlában ezen a Karácsonyon, és vágyom arra, hogy naponta kibonthassam jelenléted ajándékát. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.14.
www.proverbs31.org

Egy csésze karácsonyi kakaó
Tracie Miles

„Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon.” Zsolt 145,7

Az ünnepek nyüzsgésében mindig van valami, ami megnyugtatja szívemet és száguldó gondolataimat – egy csésze forró kakaó. Ki ne érezné a testében szétáradó meleget és békességet, mialatt egy csésze forró, tejszínhabos kakaót kortyol?
De valami másért is szeretem a kakaót. Kedvenc téli italom elnevezésének (cocoa) betűi Krisztusra irányítják a figyelmemet karácsonykor. Figyeld csak: (a fordításban nem akartam eltérni Tracie eredeti gondolataitól, így viszont csak az eredeti angol szavakkal érvényes a leírás)
C – Christ (Krisztus)
„Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.” Mt 1,18
Tudjuk, hogy a mostani ünnep középpontjában Krisztus áll, mégis könnyen elterelődik Róla a figyelmünk, át a vásárlásra, a készülődésre. Kívánom, hogy ebben a hónapban annyit foglalkozzunk Istennel gondolatban, amennyit a tökéletes ajándékok felkutatásával.
O – Ornaments (díszítés, díszek)
„Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek. Az Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével.” 1Pét, 3,3-4
Hajlamosak vagyunk több időt tölteni otthonunk dekorálásával, hogy minél inkább megközelítse a magazinokban látott képeket, mint azzal, hogy bensőnket díszítsük fel Isten szeretetével és együttérzésével. Kérjük Istent, díszítse fel szívünket türelemmel és kedvességgel. Aztán árasszuk ki a kapott ajándékokat azokra, akik körülöttünk élnek, különösen a szükséget szenvedőkre.
C – Cheerfully celebrate the season (vidáman ünnepelj)
„A vidám szív derűssé teszi az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” Péld 15,13
Ahogy szaporodnak a nevek ajándékozási listánkon, és egyre csak telik a határidőnaplónk a találkozókkal, energiaszintünk könnyen elindul lefelé. Bár a Karácsony örömünnep kellene, hogy legyen, sokan küzdünk depresszióval, csüggedéssel ebben az időszakban. Tudatosan szánjunk arra minden nap egy kis időt, hogy gondolkozzunk el, mennyire szeret, mennyire értékesnek tart minket, gyermekeit, Isten. Az ünnep csak egy múló időszak, de Isten szeretete irántunk folyamatos és örökké tart.
O- Overjoyed not Overwhelmed (nagy öröm, nem pedig nagy fáradtság)
„Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Mt 2,10-11
Nagy örömet érzel, mikor közeledik Karácsony, de az utolsó napokban már inkább kimerült vagy? Szánjunk időt minden nap decemberben arra, hogy megköszönjük Jézusnak, hogy Megváltónk lett, és kimerülés helyett merüljünk bele a szeretetébe. Ha figyelmünket arra szögezzük, mi mindent tett értünk Isten, nehezebben fáradunk el a sok tennivalótól.
A – Abundance – (bőség)
„Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Jn 10,10b
Valahányszor a karácsonyestére gondolok gyermekkoromtól máig, a bőség jut eszembe. Bőség ajándékokban, ételekben, tevékenységben. De ezek mind múlékonyak. Amire igazán szükségünk van, az a bőség, amit életünkbe Jézus adhat, amiért eljött közénk. Szívünknek szüksége van az Ő irgalmára, békéjére, szeretetére, nemcsak Karácsonykor, hanem az év minden napján.
Nem ismerem az ízlésedet, de tudom, hogy én most készítek magamnak egy karácsonyi kakaót. Velem tartasz? Gondolkodjunk el ezeken a karácsonyi igazságokon, mialatt a csokis édesség átmelegíti a testünket, és engedjük, hogy Isten szeretetének melege járja át a szívünket, és a Jézus-hozta bőség árassza el életünket meg azokét, akik körülöttünk élnek.

Istenem, köszönöm a Fiadban nekünk adott ajándékot. Segíts, hogy ne süllyedjek bele a karácsony világias megünneplésébe, hanem azt ünnepeljem, amit Krisztusban kaptam. Emlékeztess szeretetedre minden nap, és mutasd meg, hogyan oszthatom meg másokkal is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.16.
www.proverbs31.org

Aki szinte kimaradt a Karácsonyból
Rachel Olsen

„Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Mt 1,18b-19

Van egy férfi a Bibliában, aki szinte kimaradt a Karácsonyból.
Nem azért, mert az ünnepi mulatságok, a rokonlátogatások, az ajándékvásárlások elvonták a figyelmét. Nem rostokolt egy repülőtéren, nem döntötte le a lábáról az influenza.
Egyszerűen nem látta, hogy a jelen történések Istennek az ő életéről szóló tervéhez tartoznak.
József jegyben járt Máriával, a fiatal lánnyal, akit Isten Jézus anyjának választott. Az ő kultúrájukban a jegyesség épp olyan elköteleződést jelentett, mint a házasság. Így hát, amikor Mária három hónap távollét után közölte Józseffel, hogy gyermeket vár, a férfi egyetlen gondolata az volt, hogy csendben elbocsátja.
József tudta, hogy még nem volt testi kapcsolata Máriával, vigyázott mindkettőjük tisztaságára. Mária gömbölyödő pocakja csak azt jelenthette, hogy a lány hűtlen volt hozzá. És nem csak ő vonta le ezt a következtetést. Kicsi városukban mindenki tudta, hogy Mária nélküle volt távol három hónapig.
A törvény szerint megkövezés járt neki, amiért megcsalta a vőlegényét. Ezt nem akarta József, ezért döntött úgy, hogy inkább csendben felbontja a jegyességet, és senkinek sem szól a váratlan terhességről. Nagylelkű, becsületes ember volt.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nem fogta fel Isten tervét, és szinte lemaradt arról, hogy ő maga is része legyen a Tervnek.
A Szentírás nem tér ki rá, de Mária feltehetően elmesélte Józsefnek, hogy a Szentlélek erejéből fogant a gyermek a méhében. József könnyebbnek látta kihátrálni ebből a helyzetből, mint elfogadni, hogy mindez egyenesen Istentől származik.
A Szentírás elmeséli, mi történt ezután: „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: ’József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.’” (Mt 1,20-21)
Arról, ami először óriási problémának, mindent felborító eseménynek, jóhírüket veszélyeztető körülménynek tűnt, kiderült, hogy Isten perspektívájából nézve a legcsodálatosabb dolog József életében.
Ebből az új szemszögből nézve József felfogta, mekkora megtiszteltetés számára, hogy felvállalhatja ezt a terhet. Mekkora élmény lesz felnevelni, megismerni Isten saját Fiát!

Lehet, hogy hozzánk nem érkezik hírhozó angyal, de attól még elgondolkozhatunk a párhuzamon. Hányszor átéltem, hogy történik valami, ami látszólag letérít az utamról, vagy akár lerombolja a terveimet. Ilyenkor fel sem merül bennem, hogy Isten valami jót fog kihozni abból, amit csak bajnak látok.
József története reményt adhat. Újra rájövök, hogy Isten útjai nem az én útjaim. És hogy néha a legnagyobb nehézségekről kiderül, hogy a legcsodálatosabb lehetőségek, a legáldottabb felelősségvállalások.
Józsefé lett a megtiszteltető feladat, hogy Jézusnak nevezze el a kisbabát – és máig ezen a néven szólítjuk meg. Ha akkor József másként dönt, csendben elbocsátja Máriát, ebből is kimaradt volna.
Kimaradt volna a Karácsonyból. És elszalasztotta volna az ember életét meghatározó leckét, hogy Isten tervei nem mindig tűnnek logikusnak emberi szemmel nézve, de mindig érdemes bízni bennük.
Valami nagy problémával küszködsz? Nem lehet, hogy ez is hozzátartozik Isten neked szánt tervéhez?

Uram, köszönöm Neked Jézust. És köszönöm, hogy nekünk készült terveid a jóra irányulnak, nem a rosszra – arra, hogy reményt és jövőt nyújtsanak. Rád bízom az életemet és a körülményeimet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.20.
www.proverbs31.org

Egyedül
Samantha Reed

„Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.” Zsolt 25,15-16

Ne nézz rá - óvna a szívem, az agyam.
Nem akarok ránézni. Aztán mégis megteszem. Nem néztem meg, kit rejt a „lehetséges társ” ablak a meghívón, de most már bánom. Bár ne jöttem volna egyedül. Talán akkor nem vonzana annyira.
Könyörtelen és destruktív. Nagyon jól tudom, de ő az egyetlen, akivel kapcsolatban vagyok. Próbálom kerülni a tekintetét, elhitetni vele, hogy már nincs szükségem rá.
Sikerül is, míg be nem lép a terembe egy újabb összefonódott pár. Határozottságom elszáll. Ő már megint mellettem van, felém nyújtja jól ismert kezét. Az ujjaink egymásba kulcsolódnak, beleestem a csapdájába. Hányingert érzek. Gyűlölöm. Igen, gyűlölöm Magányosságot. Utálom egyedül érezni magam, és magányosan élni az életemet.
Egyik pártól a másikhoz vonszol. Házasság, kisbaba, utazás, nagystílű élet – az elcsípett történetfoszlányok egy sárgalacsinba állnak össze. Magányosság felém löki a sárgolyót: Ebben sosem lesz részed. Mindig egyedül leszel.
Látni sem bírom az örömüket. Inkább elfordulok, s összeszorított fogakkal, összeszorult szívvel ismételgetem: nem szabad sírnod.
Mélyet lélegzem, ez visszatartja a magányos könnyeket, a magányos éveket, a magányos félelmeket. Hideg lehelete behatol a pórusaimba, ahogy járkálunk a beszélgető csoportok között. A háttérben karácsonyi dalok szólnak az év legszebb időszakáról, a szeretteinkkel való szánkózásról. Kedves dolgok ezek, de csak növelik magányosságomat a zsúfolt teremben. Hogy tűnhet két óra harminc évnek?
Mikor végre az óraütések megengedik, hogy udvariatlanság nélkül búcsút mondjak, kimenekülök. Alig csukom be az ajtót magam mögött, éberségem lankadni kezd. Túl hamar. Magányosság most van igazán elemében. Vadul csapkodja hozzám hazugságait, míg el nem hiszem neki: egész életemben magányos leszek.
Ezzel Magányosság lelép, otthagy – ugye, milyen ironikus – egyedül.
Ekkor egy kéz nyúl le értem együttérzőn. Egy gyöngéd, gyógyító kéz. Hadd segítsek. Nehéz ez az éjszaka, ugye?
Feltekintve látom a tenyerén a sebhelyeket. Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
Elmeséli, hogy ott volt végig a közelemben. S bár mindent tud, kikérdez a részletekről, az álmaimról, a kétségbeeséseimről. Addig beszélgetünk, míg biztatása át nem töri Magányosság csüggedésből épített kőfalát.
Szívem sivár üregei lassan megtelnek Jézus bátorságának melegével. Az igazság átverekszi magát a gondolataimon, pajzzsal véd a félrevezetés ellen. És már tudom, hogy nem Magányosság a „lehetséges társ”. Az Egyetlen Társra kell támaszkodnom, akit úgy is hívhatok: Mindig Melletted.
Ideje szakítanom Magányossággal. Nemcsak társaságban, utazáskor vagy a tervek nélküli hétvégéken. Mert az igazság az, hogy Magányosság azokat a barátaimat is megkörnyékezi, akik házasságban élnek, gyermekeik vannak, mindenük, amire én annyira vágyom. Magányosság jelen lehet akkor is, ha egyedül van valaki, de akkor is, ha családdal vagy barátok közt, ünnepeken és hétköznapokon egyaránt.
Egyetlen módja van, hogy megvédjük magunkat Magányosság állandó jelenlététől. Szememet az Úrra szögezem, mert „ő szabadítja ki lábamat a csapdából”, a magányosság érzésének csapdájából. Szólnom kell Neki, maradjon mellettem, amikor egyedül vagyok, fogja a kezem, töltsön el állandó jelenlétének igazságával.
Mi lesz, ha újra társaságba hívnak? Nem fogok egyedül menni. Meghívom az Urat, Ő legyen a „lehetséges társam”.

Uram, szemem állandóan Rád néz, mert csak te szabadítod ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, légy kegyelmes hozzám, mert magányos és letört vagyok. Könnyíts a szívem terhén, és szabadíts meg a gyötrelemtől. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.21.
www.proverbs31.org