Lélekerősítő levelek 180

Találd meg a helyedet*
Ruth Soukup

„s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye jókedvvel.” Róm 12,6-8

Sokak szemében középszerű lány volt. Semmi különös. Felejthető.
Egy „átlagos” tanuló, aki nem sportol, nem tagja egyik klubnak sem, sosem választják be a diáktanácsba. Sosem tett vagy mondott olyat, amivel felhívhatta volna magára a figyelmet.
De aki csak ezt látta benne, nem vette észre higgadt kitartását, eltökéltségét.
Nem látták, hogyan dolgozott végig a gimnázium alatt, hogy összegyűjtse a pénzt a kollégiumra és a szépészeti tanulmányokra. Nem tudtak személyes tragédiáiról, amik még több munkára sarkallták. Nem látták, hogyan igyekszik egyre jobb lenni abban, amit szeretett, megtanulni mindent a fodrászatról, a divatról, az ízlésről, az üzletvezetésről.
Bár ma már 3000 mérföld választ el minket egymástól, gyermekkori barátnőm, Alysha, máig hat rám.
Alysha már saját sikeres szépségszalonját és butikját vezeti. Nem véletlenül nevezik Bliss-nek, boldogságnak, elég belépned az ajtón, hogy máris különlegesnek érezd magad.
Nem csak jó abban, amit csinál, hanem kiváló.
Alyshával hatodikos korunktól vagyunk barátnők, mindig tudtam, hogy tévednek, akik lebecsülik őt. Végig tanúja voltam, ahogy kitart abban, amit szeret, legyőzi az akadályokat, mígnem elérkezik a pontra, ahol passziója, tehetsége és képességei találkoznak.
Ez az a pont, ahol leginkább érezzük a hivatástudatot, ez az, amit szeretünk, amihez értünk, ami értelmessé teszi az életünket.
Úgy érhetünk el erre a helyre, ha – mint Alysha - bátran követjük álmainkat, kockázatokat vállalunk, keményebben dolgozunk, mint azt valaha hittük, hogy céljaink eléréséhez szükséges.
Ahogy alapigénkben, a Róm 12-ben olvassuk, más-más adottságaink vannak. Van, aki a vezetésben tűnik ki, van aki mások biztatásában, vagy hatékony szolgálatban a színfalak mögött, adakozásban, szervezésben, kitartásban. És bár bizonyos képességek feltűnőbbek, fontosabbnak tűnnek, valójában mindegyik lényeges. A te helyed egyedül csak a tiéd.
Minden adottság Istentől származik: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz” (1Kor 12,4-6).
Ahhoz, hogy megtaláld saját helyedet, gyakran keresgélsz összevissza, majd megtanulod, hogyan fogadd el azokat a képességeket, amiket Istentől kaptál, ahelyett, hogy olyanra vágyakoznál, ami nincs meg benned. Felfedezed, mi az, amit örömmel végzel, amiben valóban jó vagy, és aztán meghatározod, hogyan tudod tehetségedet, képességeidet egybeolvasztani ötleteiddel, álmaiddal, vágyaiddal. Menet közben előfordul, hogy rossz irányba fordulsz, vagy akár el is esel. De minden nehézség ellenére, én abban reménykedem, hogy el tudunk jutni arra a pontra, ahol félelem nélkül vállaljuk az ugrást még akkor is, ha fennáll a kudarc lehetősége. Jusson eszünkbe a Fil 4,13: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Ne gátoljon az eleséstől való félelem abban, hogy megpróbáld. Előfordul, hogy hibázol, hogy elrontasz valamit, hogy el kell ismerned a vereséget. De menj tovább. Tanulj a hibákból, megmutatják, mi nem működik, de tarts ki az utadon. A helyed megvan, vár rád. Ha még nem találtad is meg, végül elérsz oda, ahol lenned kell.

Uram, segíts felfedeznem a képességeket, adottságokat, amiket nekem adtál, hogy megtaláljam a helyet, amit számomra tartogatsz. Segíts, hogy elérjek oda, ahol vágyaim és adottságaim találkoznak, mert tudom, hogy van ilyen, és hogy el tudom végezni azt a munkát, amire elhívtál. Jézus nevében, Ámen.

Ruth Soukup: Finding Your Sweet Spot
Encouragement for today, 2015.01.14.
www.proverbs31.org

*Az írás címében is szereplő „sweet spot” kifejezés az a pont, terület egy (golf-, tenisz- stb.) ütőn, amivel a legsikeresebben lehet elütni a labdát. Nem találtam rá magyar szót, de ha valaki tud ilyet, írja meg nekem. Cs.M.


Fogalmazzuk újra, mi a szép
Lynn Cowell

„Péter ekkor így szólt hozzá: ’Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!’” ApCsel 3,6

Minden lány olyat akart. És persze, neki is „szüksége volt” rá!
Ez volt „a” csizma azon a télen. Máskor meg „a” hátizsák, „a” dzseki. Amíg iskolába járt, mindig volt valami, ami „kellett” a lányomnak.
Ha közel volt a karácsony vagy a születésnapja, gyakran megkapta, amire vágyott. De olyan is volt, hogy mire ezek az ajándékozási alkalmak elérkeztek, már valami más kötötte le a vágyait.
Persze tudom, legtöbbször mi motiválta: be akart illeszkedni. Olyan akart lenni, mint a többi lány az iskolában. És bár nem szerettem volna erősíteni az anyagi javak utáni vágyakozását, anyai szívem nagyon is megértette. Nem akart kilógni a sorból – legalábbis ezen a téren.
Biztos volt benne, hogy ha megkapja, amire vágyik, akkor ezzel kielégíti szükségletét, megold egy problémát.
Akkor jutott eszembe mindez, mikor Péter, János és a béna lábú ember történetét olvastam.
Az ApCsel 3,1-10 számol be a történtekről. Ezt az embert minden reggel kivittek a templom Ékes-kapujához. Ott üldögélt, és koldult azoktól, akik bementek a templom udvarára. Egyik nap meglátta Péter és Jánost, Jézus tanítványait, akik szintén a templomba tartottak, és tőlük is alamizsnát kért. Péter rátekintett, és így szólt hozzá: „Nézz ránk!” A férfi odafordult, remélve, hogy megkapja, amire vágyik.
De Péter így folytatta: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3,6b). Azután megfogta a kezét, és felsegítette. A férfi felugrott, és járkálni kezdett. Ugrándozva követte őket a templomba, és dicsőítette Istent. Mindenki elámult, aki ismerte a születésétől béna férfit.
Szeretteink közül is vannak, akik minden nap odajárulnak az Ékesség kapujához koldulni. Emberalkotta kapu az Ékesség, kultúránk normája, amit követni kell. Azokhoz fordulunk, akiknek van miből, és kérjük, adjanak arra, amire szükségünk van. Egy kamaszlány szükséglete az, hogy elfogadja őt egy népszerű csoport vagy „a” fiú. Nőként figyelemre vágyunk, arra, hogy értékesnek tartsanak. De akárcsak a sánta férfi, mi sem vesszük észre, hogy nem azt kérjük, amit kell, és nem attól, aki adni tud. A sánta férfi sem tudta, hogy van jobb megoldás is. Péter és János nem azt adta neki, amire szerinte szüksége volt. Azt adták, ami valóban kellett neki: épséget.
Bennünk is sok gyógyítanivaló van. A társadalom ránk erőlteti szépségnormáit, megmondja, hogyan kell kinéznünk, mennyi legyen a súlyunk, a különböző méreteink.
De akárcsak a sánta férfi az ApCsel 3-ban, mi is éppé-egészségessé válhatunk. Jézus nevében új meghatározást adhatunk a szépségnek, az Ő normái szerint, és megkaphatjuk az elismerést, az elfogadást, amire szükségünk van.
„Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen” (Énekek 4,7).

Atyám, sántává tett a társadalom szépségideálja. Szeretnék ép lenni. Gyógyítsd meg nyomorék lelkemet. Állítsd helyre összetört szívemet. Tedd egyenessé elgörbült önértékelésemet. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:
„Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel,” (Zsof 3,17).

Lynn Cowell: Redefine Beautiful
Encouragement for today, 2015.01.19.
www.proverbs31.org


Tiszta lappal indulhatok
Lara Casey

„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” 2Kor 5,17

Mikor évekkel ezelőtt személyi edzőként dolgoztam, a január mindig izgalmas hónap volt. Megtelt az edzőterem, izzott az energia, áramlott a remény. Az újrakezdés lendülete volt ez. Nagy dolgok előtt álltunk!
Aztán eljött a február. Ugye, nem is kell folytatnom… Én is átéltem, milyen az, nagy célokat tűzni ki magam elé, nekilendülni, aztán pár hét múlva szégyenkezve bevallani magamnak: nem sikerült. Képtelen vagyok rá. Kevés vagyok én ehhez. Elrontottam – oda a remény.
Nincs a január elsejében semmi rendkívüli. Mindegy, mit teszel, vagy mit nem teszel meg, nagy dolgok előtt állsz, ha Istennel haladsz. A legjobb még ezután következik. Minden nap esélyt kapunk a megújulásra Krisztusban, nem saját erőnkből, hanem épp azzal, hogy átadjuk magunkat. Pál kijelenti mai alapigénkben: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg” (2Kor 5,17).
Ki kéne írnom ezt egy cédulára, és felragasztanom a homlokomra minden reggel.
Kisgyermekes anyaként, feleségként, üzletasszonyként és barátként is gyakran elrontok valamit. Ugyanúgy szükségünk van az újonnan kezdés lehetőségére, mint a napi élelemre vagy a tiszta pelenkára. Igyekszem mindent számon tartani: az etetési-alvási ritmust, a határidőket, tennivalóim listáját. Mikor kezd kicsúszni a kezemből az irányítás, és a kimerülés réme fenyeget, visszagondolok egy hideg novemberi napra, mikor a változás elkezdődött bennem.
Azelőtt nagyon féltem elengedni a gyeplőt. Féltem a szenvedéstől. Attól, hogy szétesik az életem, és már sosem lesz olyan, mint volt.
De aztán rájöttem, minél jobban ragaszkodom a dolgok irányításához, annál erősebb lesz a fájdalom. Azon a napon, mikor kislányom, Grace, megszületett, megtanultam egy életre szóló igazságot: azzal, hogy én akarok irányítani, visszatartom az élet kibontakozását.
Az akadályok, amik az utadat állják, talán nem is akadályok, hanem az újrakezdés lehetőségei álruhában. Botlásaid igazából alkalmak a fejlődésre, arra hogy közelebb kerülj Istenhez, lökést adnak, hogy fejest ugorj a hitbe.
Ahhoz, hogy a mag kicsírázzon, előbb fel kell hasadnia külső buroknak, mely feladja önmagát, hogy új élet sarjadjon. Ez igaz a mi életünkre is. Valamennyit – néha nagyon sokat – el kell engednünk ahhoz, hogy egy új kezdet kibontakozhasson. Pál így ír a Fil 3,13b-14-ben: „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.”
Gimnáziumi angoltanárom faliújságján ez volt a mottó: „Elmúlik ez is”. (És igazán örülök, hogy elmúltak azok a napok, amikor dauert rakattam amúgy is hullámos hajamba!) Azok a szavak a táblán nem a Bibliából származtak ugyan, de igazság volt bennük. Ez az élet, és mindaz, ami benne van, elmúlik, de Isten szeretete sosem változik. A több pénz, több munka, több szórakozás, több cucc vagy több edzés nem fog új kezdetet jelenteni. Csak Benne tudunk újrakezdeni.

Uram, néha úgy érzem, kimerültem, nem bírok mindent elvégezni, elintézni. Olyan jó, hogy az irányítás a Te kezedben van, nem az enyémben. Köszönöm kegyelmedet, amellyel mindent megújítasz. Segíts, hogy tévedéseimet, botlásaimat annak lássam, aminek Te látod őket: alkalmaknak, amikor közelebb húzódhatom Hozzád. Segíts, hogy csak Benned lássam a magam értékét és egyediségét, ne pedig teljesítményeimben vagy bukásaimban. Szeretlek, Uram. Közelebb akarok kerülni Hozzád, biztos akarok lenni állandóan az új kezdés lehetőségében, amit áldozatod által nyújtasz nekem. Jézus nevében, Ámen.

Lara Casey: I Need a Fresh Start
Encouragement for today, 2014.01.20.
www.proverbs31.org


Találkozunk a mennyben
Leah Dipascal

„Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Jel 21,4-5a

Ahogy fejemet a mellére hajtottam, éreztem lassú szívverését. Folyt a könnyem, próbáltam visszatartani a zokogást, ami ki akart törni a szívem mélyéből. Lehunyt szemmel magam előtt láttam ötéves önmagamat, amikor széles vállára ültetve először vitt el az állatkertbe. Olyan régen volt. Édes emlékek. És most megszakad a szívem.
Uram, ne még. Nem állok készen a búcsúra. Még annyi mindent el akarok mondani neki. Fontos dolgokat. Szeretném, ha tudná apukám, mennyire szeretem. Ne még, Uram, ne még.
Közelebb kucorodtam, mint hajdan az az ötéves kislány, hallgattam sekély levegővételeit. Gyöngéden tenyerembe vettem a kezét.
Köszönöm, Uram, hogy nincsenek fájdalmai. Ha eljön az idő, vedd őt magadhoz békességben. De ne még, Uram, ne még.
Ketyeg az óra. Múlnak a percek. Az emlékek maradnak.
És eljött az idő.
A búcsú édesapámtól azon a napon, életem legfájóbb élménye. Alig 15 hónappal korábban ment el édesanyám, és a gondolat, hogy most őt is elveszítem, elviselhetetlen volt.
Többé nem mondhatom neki, hogy „Szeretlek, apukám!” Nem hívhatom fel, hogy tanácsát kérjem. Nem látom többé mosolyogni, nem érzem kezét a kezemen.
Többé már nem.
Ebben a hónapban volt két éve annak, hogy apu elment. Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy rájuk gondolnék. Nagyon hiányoznak. Annyira szeretnék velük lenni újra.
A földi élet „többé már nem” homályába betör egy reménysugár. Érzem magamban. Tudom. Ígéretem van rá, hogy egy napon újra látni fogom a szüleimet.
Vigasztalást találok abban, hogy tudom, létezik egy valóságos hely, amit Isten teremtett, és Jézus előkészít mindnyájunk számára, akik elfogadják a meghívását. Egy csodálatos hely. Nagyszerűbb mindennél, amit el tudunk képzelni. Egy hely, amit mennyországnak hívnak.
Ahogy felébredek egy újabb „többé már nem” napra, lehorgonyzom szívemet Jézus szavainak biztonságába: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2).
Azokban a percekben, mikor feltörnek az emlékek, és a szomorúság visszatér, megvigasztal, sőt örömöt okoz, ha ennek az ígéretnek a fényében gondolok a szüleimre. Mert a mennyországban nincs gyász, nincs sírás, nincs fájdalom, nincs halál. Minden megújul.
Ha egy cipőben járunk, és neked is nagyon hiányzik ma valaki – akit látni szeretnél újra, megfogni a kezét, és csak annyit mondani: Szeretlek, de aztán a „többé már soha” befurakodik a gondolataidba minden nap, amit nélkülük élsz meg – biztatni szeretnélek ezzel az igazsággal. Ha az, akire gondolsz, elfogadta Isten meghívását, nem halt meg, hanem a mennyben él. Azon a bámulatos csodákkal teli, rendkívüli helyen, ahol megszűnik a szomorúság és a fájdalom.
Öröm és békesség árad szét bennük, miközben gyönyörködnek örök otthonuk fényességében.
És adjon reményt, vigaszt, biztonságot, hogy ha elfogadod Isten meghívását, egy napon újra találkozni fogsz velük.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megalkottad a mennyországot. Azt a helyet, ahol Veled és meghívásodat elfogadó szeretteinkkel együtt leszünk az örökkévalóságban. Segíts, hogy öröm legyen a szívünkben, és megoszthassuk örökéletbe vetett reményünket másokkal is. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3,16
Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” Jn 11,25
„Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.” Jn 10,28

Leah Dipascal: When I See You in Heaven
Encouragement for today, 2015.01.21.
www.proverbs31.org


Miért törődik velem Isten?
Randy Frazee

„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Zsolt 121,8

A 121. zsoltár 8. verse nehezen hihető dolgot állít: az Úr figyeli minden léptemet. Tényleg állandóan, megszakítás nélkül számon tart engem? Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Nem tudtam elképzelni. Mindaddig, míg a lányom meg nem mutatta a RunKeeper applikációt.
Ez az app megmutatja, hogy mennyit futottam, milyen volt az átlagsebességem, és másodpercekre lebontva a tényleges eredményem. Mindezt grafikonra szerkeszti, és térképen is ábrázolja, hogy hol futottam eddig. Ha megmutathatnám nektek ezt a térképet, látnátok rajta tengerpartot, hegyeket és mindenféle helyszíneket szerte a nagyvilágban. És ami még ennél is káprázatosabb: a RunKeeper nem csak az én lépteimet és helyszíneimet tartja számon, hanem 10 millió más futóét is! Ha az ember ki tudott találni egy olyan kütyüt, ami egyidőben 10 millió futó lépéseit tudja számon tartani, tényleg elképzelhetetlen, hogy Isten odafigyel 6 milliárdunkra?
Dehogy. Isten transzcendens; mindenek fölött való. És immanens. Közel van. Nagyon-nagyon közel.
Mennyire? Pár sorral előbb ezt írja a zsoltáros: „Az Úr a te védelmed jobbod felől” (Zsolt 121,5b).
Tehát már van elképzelésem róla, hogyan képes Isten minden jöttömet-mentemet számon tartani most is és mindörökké. De még mindig zavarba ejt egy kérdés: miért?
Miért teszi ezt Isten? Napjaimtól egy alvászavaros ember elaludna. Jómagam nem unatkozom, szeretem a napi rutinomat, az apró kis tennivalókat a „listámon”. De hogy ennek a figyelése hasznos időtöltés lenne az Isteni Alkotó számára…..
Nem nehéz megtalálni a választ a miértre. Ott ragyog a Szentírás majd minden oldalán. Isten azért törődik minden lépésünkkel most és mindörökké, mert szeret, mélységesen szeret minket.
Ezt felfogom, de megérteni már nehezebb, hogy az egy igaz Isten mélyen szeret, és törődik velünk.
Most épp egy kórteremben üldögélek. Tegnap érkezett a világra az unokám. Fekszik az ágyacskájában, és én fölé hajolva lesem minden mozdulatát: a szeme rebbenését, a karja mozgását. Nagy hírnek számít egy ásítás is. A gázok okozta kis fintor az arcán első mosolyaként íródik be az emlékeim közé.
Mások számára mindez haszontalan időtöltés. De nekem, a feleségemnek, a lányomnak és a vejemnek nem az. Szeretem a kisunokámat. Nahát! Így érez Isten irántam, ilyen mély és teljes szeretettel. Valahogy el kell jutnunk oda, hogy felfogjuk, hogy magunkba szívjuk ezt az igazságot.
Unokámnak most még fogalma sincs szeretetem erejéről, arról, mennyire törődöm vele. De majd egyszer tudni fogja. Így vagyunk mi is Isten szeretetével. Csak bóklászunk át az életen, és nem vesszük észre, hogy éjjel-nappal követi minden mozdulatunkat. De el kell jönnie a napnak, mikor felfedezzük Isten jelenlétét az életünkben. És ha ez bekövetkezik, mi is megírhatjuk a magunk zsoltárát – ha nem is olyan ékesszólóan mint az eredeti, de ugyanolyan mély értelemmel. Örülnék, ha te ma felfognád ezt az igazságot!

Drága Mennyei Atyám! Már értem, hogy vagy képes odafigyelni minden lépésemre jártamban-keltemben, most és ezután is mindig. Ez csodálatos! És ami még csodálatosabb: az ok, amiért ezt teszed. Minden mozdulatomat számon akarod tartani, mert szeretsz, és törődöl velem. Nem igazán értem, miért választottál ki, de tudom, hogy így van, és ez biztonságot ad. Köszönöm! Jézus nevében, Ámen.

Randy Frazee: Why Does God Care About Me?
Encouragement for today, 2014.01.26.
www.proverbs31.org


Ha úgy érzed, valamit nagyon elrontottál
James Merritt

„Jézus azt mondta neki feleletül: ’Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.’ Erre az asszony kérte: ’Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.’” Jn 4,13-15

Volt-e már, hogy azt gondoltad, olyat tettél, ami miatt Isten elfordult tőled? Ha igen, nem vagy egyedül: mind átéltük már ezt. Mind hoztunk helytelen, rossz döntéseket. Előfordul, hogy ennek ára a házasságunk, a munkánk, barátságokat vagy a lelki békénket veszítjük el.
De ha hajlandó vagy elismerni, hogy te rontottad el, nagy esélyed van rá, hogy találkozol Jézussal. Ő épp erre specializálódott, hogy elrontott életű embereknek tegyen szolgálatot. Többek között épp azért szeretem annyira Jézust, mert vonzódik a semmibe vett, a nevetségessé tett, a megvetett, az elutasított emberekhez.
Egyik legkiválóbb példa erre a János evangélium 4. fejezetében van leírva. Jézus egy asszonnyal találkozik a kútnál. Ez a névtelen asszony összekuszált életének mindennapjaihoz tartozó tevékenység: vízhordás közben kerül kapcsolatba Jézussal.
Hamar megtanulta a leckét, amit nekünk is tudnunk kell: az, ami mindennapi, különlegessé válhat, ha hagyjuk, hogy Jézus takarítsa össze a lomot, és radikális változást hozzon az életünkben. Jézus olyannyira szeretne rendet rakni az életünkben, hogy ennek kedvéért bármilyen korlátot hajlandó áthágni.
Például azért, hogy azzal az asszonnyal találkozhasson a kútnál:
- Jézus túllépett egy kulturális korláton. Olyan vidéken ment keresztül, amit a zsidók messze elkerültek. A kulturális különbségekben Jézus nem az együttérzés korlátját látta, hanem a szolgálat hídját.
- Jézus túllépett egy erkölcsi korláton. Ennek az asszonynak szörnyű híre volt. Múltja tette hírhedtté. Ötször volt férjnél, és akivel most együtt él, az nem a férje. Mindenki tudta ezt a közösségben, és egyetlen férfiember se lett volna hajlandó nyilvánosan szóba állni vele. Egyetlen egy sem – Jézust kivéve! Jézus szólt hozzá, és az asszony beismerte bűneit.
Kultúránk, melyben élünk, arra késztet, hogy rejtegessük azt, amit tettünk, ne nevezzük néven bűneinket. Ezen az asszonyon keresztül Jézus bizonyítja, hogy megbocsát nekünk, ha megvalljuk neki a bűnünket.
Jézus nem jön zavarba a múltunktól. Túllát botlásainkon, és megígéri, hogy mellettünk marad. Nem tudunk olyan rosszat elkövetni, ami elfordítaná tőlünk Isten szeretetét.
Ha miközben ezt olvasod, arra gondolsz, veled már nem tud mit kezdeni Jézus, tudnod kell, hogy minden korlátot átszakítana, hogy találkozhasson veled. Nagyon komolyan veszi a feladatot, amiért alászállt a mennyből: hogy megújítson mindenkit, aki szeretne megtisztulni. Találkozhatsz vele ma is, csak vidd oda hozzá, amit elrontottál, és hagyd, hogy megszabadítson tőle.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy hajlandó vagy bármilyen korlátot lebontani, ami elválaszt Tőled. Segíts, hogy beláthassam és bevallhassam mindazt, amit elrontottam az életemben, és részem lehessen csodálatos megbocsátásodban. Jézus nevében, Ámen.

James Merritt: Hope for the Messed-Up Life
Encouragement for today, 2015.01.05.
www.proverbs31.org